Theologiai Szemle, 1963 (6. új évfolyam, 1-12. szám)

1963 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Szőnyi György: Zwingli, a hazafi

tudom, hogy a gondatlanságom miatt elveszett juhocska vérét az én kezemből veszik számon, tisztemből következően a békét kellett prédikálnom. Amikor láttam, hogy Isten munkálkodott az ő Igéje által és az emberi érzület hajlott a békességre, a kegyes embereknek annál nagyobb gyilkosa lettem volna, ha ismét és ismét nem vezettem és serkentettem volna őket a békességre és a keresztyén életfolytatásra.” Ebben a megnyilatkozásában már hangot kapnak zürichi munkálkodásának vonásai is. Tanulmányait glarusi szolgálata közben, mondhatjuk, mint szórványlelkész is kitartó szorgalommal folytatja. Könyvet könyv után hozat. Lelkes tisztelője rotterdami Erasmusnak, a humanisták vezérének. Bármennyire csodálta is azonban Erasmust, és élénk levelezést folytatott is vele személyes ismeretségükből fakadt barátságuk alapján, döntéseinek önálló mérlegelését mindig józanul és jó lelkiismerettel megtartotta. Néhány ponton pedig — így éppen a hazaszeretet kérdésében — Zwingli szembe is helyezkedett Erasmusszal. Kevéssel ellentétük nyilvánvalóvá tétele előtt Erasmus ezt írta egyik levelében: „Szeretnék az egész világ polgára lenni, mindenkinek polgártársa.” Ezzel az elgondolással egy európai, nemzetek fölötti szuperállamra utalt Erasmus. Zwingli pedig ezzel az eszmélkedő kozmopolitizmussal szemben, hazájának konkrét előhaladásában, belső épülésében, külső szabadságában és a nemzetek között a béke erősítésében látta feladatait. Honfitársainak erkölcsi szintje, rendezett életfolytatása, a népeknek egyeduralkodóktól felszabadult önállósága foglalkoztatta. Ez a társadalmi felelősségérzete az evangélium megismeréséből és népe sorsát hordozó szeretetéből táplálkozott. A népével együttélő ifjú prédikátor felelősséget sugárzó gondolatait, reménységeit és félelmeit egyaránt előtárta irodalmi alkotásainak közreadásával. Népének politikai helyzetéhez költemény formájában is szól: Fabelgedicht von einem Ochsen und anderen Tieren, auf gegenwärtige Vorkommnisse gemünzt, 1515. Meseköltemény egy ökörről és más állatokról, a jelenlegi fejleményekre szabva. — Az alpesi mezőn legelésző Munit különböző állatok fogják körül és csalogatják. Egy oroszlán, egy párduc, egy ravasz rókafi s mindegyik a maga szavával akarja megnyerni, hogy legyen a cinkostársa. Figyelj csak, te remek jószág! Maradj a helyeden és táplálkozz bőségesen! Mert az idegen zsoldba csalogatás veszélye környékez s aki hazájához hűséges, annak figyelmeztetést kell adnia és meg kell zavarnia az idegen cselszövők ördögi játékát! — Az oroszlán a német császár, a leopárd a francia király, a róka Velence, Mini Svájc, a figyelmeztető éber kutya pedig Zwinglit jelenti. „Béke kertje vagy te alpesi tanya, rólad akarok énekelni, szólni. Büszke hegyek intenek itt vigyázásra, amott meg csobogó patakok, s a zöld fűben ott lépdel legelészve a barnavörös tulok, széles a szarva, göndör a homloka s tokájáról nyakán végig Tábori pap — békeharcos A zürichi nagytemplom ajtaján 24 képben örökítették meg a reformátor életének és szolgálatának kimagaslóbb eseményeit. Hogyan ábrázolja Zwinglit a 2. dombormű? Lombardia városkájának, Monzának a főterén egy áruház árkádja alatt prédikál a glarusiak lelkipásztora (1515. szeptember). Bal kezében a Biblia, jobbjával felfelé mutat. Most halljuk igehirdetésének egyik részletét! „Szégyelljétek magatokat! Ahová csak ellát a szem, tele a világ hűtlen ravasszággal. Hiányzik belőlünk az Isten szeretete? Keresztyének? Nem látok ebből semmit. A pogányok derekabbak. Mert ha csak tombolni tudunk, azután indulva, ami makacs fejünkből kitelik, ha csak durvasággal és romlottsággal csapdosunk magunk körül — ezt férfias vitézségként dicsérik. Vajon ezt jelenti Jézus mondása, hogy nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki az ő életét barátaiért kockára teszi? S mi odavetjük életünket egy kis egyéni dicsőségért. Viszályt és háborút szítunk, míg valaki azt nem látja: a pokol démonai elszabadultak. Felelj hát, van-e nekünk, keresztyéneknek több a puszta nevünknél? A tettek igazolásával adósak Tanuló ember józan prédikáció 1 ) feszes melléig himbálódzik bőzsírú lebenye, — a duzzadó erőnek képe ez! Ha elfogja a szomjúság, habzsolva nyeli a barom a jeges csermelyt. De irtózatosan epe keserűjét önti az édesbe a megejtő irigység, amely sandán gyűlöli, kit csak boldogságban lát... Lépésről-lépésre nyomában a tuloknak a tanya kutyája, csaholja az ellen közeledtét, hirdetve neki, barátjának: „Látod a fürge vérszopók támadó közeledtét? Tipord meg hát őket erősen Mert tudjuk bizonyosan azoknak szándékát, akik védőszellemként hazánkért aggódnak. Őket kell kerülnünk újból hivő szívünkkel!.... Hagyjatok békén! Legelek mezőmön, megvetem ajándékotokat. Vegyétek csak az ajándékokat — megtudjátok: az élet összeomlik!” Az éber hazafi szemével Zwingli így látta népének helyzetét. Hazafisága szembefordul a svájciak megvásárolhatóságával. Ebben a magatartásában megedződik, amikor a glarusiakat elkíséri a zsoldos háborúba, két-három ízben. A kor szokása szerint a lelkipásztor hadbaindulás esetén tábori lelkészként híveivel tart. E lombardiai utak után még élesebb határozottsággal kiáltja békét és semlegességet követelő felhívását: „Hagyjuk a hercegeket, legyenek magukban hercegek; a szövetség tagjai (Eidgenossen) ne adják oda magukat! Tartsatok össze és hagyjátok az idegen urakat maguk közt marakodni, ne szegődjetek el arra, hogy minden ütést házatokra vesztek!” Az idegen zsoldba indulás „minden gonoszságnak az iskolája és minden megterhelt lelkiismeret szülőanyja.” Teológiai meggyőződéssel is elítéli Zwingli a háborút, alapjaiban elvetve azt: „Nem Istentől — tőlünk származnak a háborúk; ha a béke ügyére annyi fáradságot fordítanánk, mint a kereskedelem folytatására, akkor sokkal jobban állnánk.”