Theologiai Szemle, 1963 (6. új évfolyam, 1-12. szám)

1963 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Szőnyi György: Zwingli, a hazafi

házmegye kötelékében 40 egyházat ismertet. Ezek közül 20 egyházat, a Szigetvártól távolabb esőket Lamper Ember műve is felsorolja i. m. 676—677. 14 Beck Gergely: A belsősomogyi ref. egyházmegye története. I. r. Kaposvár, 1935. 20., 22., 23., 26., 29., 31., 32., 45., 47. — Szabó i. m. 192., 270. 15 Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891. 199., 201. 16 Taba i. m. 24. — Pinzger i. m. 40. — Galambos i. m. 67. — 17 Taba i. m. 22., 24. — 18 Lampe—Ember i. m. 676. — Pinzger i. m. 40. — Galambos i. m. 68. 19 Drávaszabolcstól délkeletre. A XVIII. század ele­jén semmisült meg. Follajtár i. m. 21. 20 Lampe—Ember i. m. 677. — Egyházi Almának MDCCCXLII. évre. Szerk. Polgár Mihály. Kecskemét, 1842. 30—31. 21. Taba i. m. 22. — 22. E három községhez v. ö. Ka­nyaró i. m. 200—201. — 23. Lampe—Ember i. m. 267. — 24. U. o. 672—673. — Aranyosrákosi Székely Sándor: Unitária vallás történetei Erdélyben. Kolozsvár, 1839. 69. — Kanyaró i. m. 198. — 25. Kanyaró i. m. 201. — Fényes Elek: Magyarország ismertetése. I. köt. Pest, 1865. 335., 338. — 26 — Pinzger i. m. 40. — Galambos i. m. 67. — 27 — Lampe—Ember i. m. 677. — 28 — Prinzger i. m. 46—47. — Galambos i. m. 72. — 29. A „Magyarország története” c. egyetemi tankönyv Buda­pesten 1957-ben megjelent 1/2. számú kötetének 48. lap­jához csatolt, s a magyar reformáció elterjedéséről ké­szült térkép teljesen hibásan tünteti fel a baranyai unitárizmus elterjedését, amennyiben az unitárizmus zömét a Duna—Dráva szögébe helyezi, ahol az tartósan nem gyökerezett meg, míg annak Pécstől délre és dél­Az egyház küldetését és szolgálatát újraértel­mező és szeretetben gyakorolni kívánó nemzedé­künk számára a bizonyság egyik jellege Zwingli reformátori szolgálata, amelynek tartalmi aktuali­tása mellett, formai időszerűsége is integet ne­künk. Ez évben van Zürich reformációjának négy­százados jubileuma. Ezért mintegy forrásból való merítés, emelje ki tanulmányunk a cím alá tar­tozóan, ami ma is érvényes. Használjuk fel a gyü­lekezeti szolgálatban, a Prágai Keresztyén Béke­­konferencia mozgalmában, az ökumenikus közös­ségben kifejtett fáradozásainkban a ma érvényes útmutatásokat és gyakoroljuk magunkat így az Isten és az emberek előtt való jó lelkiismeretben. Témánkat forrásrészletekre építjük és Zwingli életének eseménytörténeti fix pontjait említjük csak, mert így szemléletesebb a reformátor szol­gálata. Mély gyökerek A wildhausi hegyek tiszta levegőjével szívta magába a hazaszeretet felelősségét. A hosszú téli estéken hallotta apja elbeszéléseit a nép hősi küz­­e­delmeiről és beszédeit időszerű helyzetükről. Zwingli apja viselte, mint elöljáró az egész völgy által ráruházott felelősséget a politikai ügyekért. A közügyek megismerése így lett Zwingli állam­­polgári iskolájává. Hallotta, hogy Toggenburg is hozzátartozott a szövetséghez, védelmi szövetséget alkotva Schwyzzel és Glarusszal; hallotta, hogy komolyabb idők következtek, mikor a haza sza­badságáról volt szó. A szentgalleni érsek hatal­maskodása a hegyi pásztorok ősi jogait akarta megnyirbálni. De még veszedelmesebb volt a vidék nyugatra a Hegyföldön települt tömegeit mellőzi és Szigetvár környéki települését is csak szűk határok közé szorítja. — 30. Kanyaró i. m. 105. — 31. Zoványi Jenő: Cikkei a „Theologiai Lexikon” részére. Budapest, 1940. 30. — 32. Voltaképpen 39-et, de a reformátussá lett Hiricset le kellett vonnunk. — 33. Devecser, Nagy­­kozár, Dinnyeberki, Helesfa, Hetvehely, Hernádfa, Sza­bolcs és Tengeri. V. ö. Taba i. m. 22—25. — Kanyaró i. m. 201. — 34. Unitáriusok: Becefa, Botyka, Büdösfa, Kispeterd, Nagypeterd, Nagyváty, Szenterzsébet, Hi­­rics, Kápolnáspeterd. Vegyesek: Dencsháza, Katádfa, Magyarmécske, Rónátfa, Tésenfa. — 35. Lampe—Em­ber i. m. 676—677. — Taba i. m. 22—29. — 36. — Lam­pe—Ember i. m. 676—677. — 37. Marczali Henrik: Ma­gyarország története II. József korában. I. köt. (2. kiad.) Budapest, 1885. 220—221. — Acsády Ignácz: Magyaror­szág Budavár visszafoglalása korában. Budapest, 1886. 27—28. — 38. Taba i. m. 29. — 39. Acsády Ignácz: Ma­gyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720—21. Budapest, 1896. 34., 47. — 40. Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás. A „Történeti statisztika for­rásai” c. kötetben. Budapest, 1957. 161., 182., 185., 188., 190. — Acsády Ignácz: Magyarország pénzügyei I. Fer­dinand uralkodása alatt. Budapest, 1888. 21. — 41. Taba i. m. 12. — 42. Thirring Gusztáv: Magyarország népes­sége II. József korában. Budapest, 1938. 46. — 43. Dávid i. m. 168. — 44. Koller, Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis. Tomus VII. Pesthini, 1812. 149. — 45. U. o. 173. — 46. Sanctius, Christophorus: Bibliotheca Antitrinitariorum. Freistadti, 1684. 256—257. — 47. Lampe—Ember i. m. 675. — 48. Galambos i. m. 68. — 49. U. o. — 50. Zoványi i. m. 59—60. — 51. Fejes János: Siklós múltja. Siklós, 1937. 163—164. népére azoknak a megejtő csalogatása, akik a ne­ves svájci zsoldosokat idegen aranyért gyilkos hadjáratokba toborozták. Azután a rajnántúli szomszédság fenyegetése, amely a sváb háború­hoz vezetett. Az elkötelező hagyományok erős ösz­tönzéseket adtak az ifjúnak. Teli Vilmos, a szö­vetség szabadságának hős úttörője, Flüh Miklós, aki keményen sürgette a szövetség megkötését, hogy semmilyen uraság vagy hatalmasság ne te­lepedjék rájuk és éljenek saját előmenetelükre. Jelentősen szélesítette Zwingli kitekintését hu­manista barátainak köre, amely a bázeli egyetem skolasztikus légkörének nyomottságába vidám munkára élesztő frissességet hozott. A fogékony diákévek alakítója volt haladószellemű barátainak kis társasága: Amerbach és Frobenius nyomdá­szok és korrektoraik. Gyakran találkoztak napi munkájuk után egymást felfrissítve, hol vidáman tréfálkoztak, hol komoly zeneszámokat játszottak. Azután megbeszélték a legújabban megjelent és sajtó alá kerülő könyveket, olvasmányokat és a folyó viták problémáit. A huszonkét éves Zwingli előtt egyetemi éveinek lezárásához közeledve tá­rult fel az evangélium nyílt szabadsága és szerető melege Wittenbach Tamás újonnan megválasztott professzor tanításából. Megtanulta itt a humanista vizsgálati módszerek alkalmas felhasználását szol­gálatának gyümölcsözőbbé tételére. Lelkipásztori szolgálatát darusban kezdi meg 1506 végén. A nagykiterjedésű gyülekezetben a gondos pásztor éberségével hirdeti az igét. Későbbi feljegyzésében (1523) a következőket olvassuk szol­gálatának kezdetéről: „Bármilyen fiatal voltam is, lelkiismeretemben sokkal nagyobb félelemmel töltött el, mint amennyire örvendeztetett. Mivel Zwingli, a hazafi

Next