Theologiai Szemle, 1966 (9. új évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 7-8. szám - HAZAI SZEMLE
A dolgozatnak két nagy célja volt: 1. Az Isten Kijelentésének és a humanista racionalizmus harcának ábrázolása. 2. Az erdélyi antitrinitarizmus kezdeti, főleg nemzetközi összefüggéseiben ismeretlen szakaszának bemutatása. Avatott szakember komoly tudományos alapozottsággal készített, hézagpótló műve. Dr. Czeglédy Sándor: a Heidelbergi Káté ma-agyarországi magyarázatainak története 1791-ig c. dolgozata a korszak kátémagyarázó prédikációinak és teológiai kommentárjainak felhasználásával készült. A nyomtatott és kéziratos anyag beható vizsgálata teológiatörténeti alapozottságú értékelés, s a kátémagyarázatok ökumenikus vonásainak kidomborítása jellemzik. 1616-tól kezdődött meg a Heidelbergi Káté feldolgozása magyarázatokban. A szerzők sorában Margitai Péter, Keresztúri Pál, Keresszegi Herman István, Komáromi Csipkés György, Drégelypalánki János, Szatmárnémeti Mihály, Pósaházi János, Kaposi Sámuel, Szatmári Paksi Mihály nevét találjuk. Munkáik forrásainak, s az őket ért teológiai hatásoknak vizsgálata hiányzó teológiatörténetünk egy-egy fejezetét pótolhatja. Céljaik felvázolásában a magyar kegyességtörténet eddig kevéssé figyelt részletei tűnnek elő. A szakember felkészültségével mutatja meg az egyes kátémagyarázatok teológiai, gyülekezeti, társadalmi hasznát, értékeit. Különösen is hangsúlyozza a puritanizmus szerepét, amely még a 18. századi lelki dekadencia idején is kedvezően hatott a kátémagyarázatokban. Több helyen utal a magyarázók ökumenikus gondolkodására. A Káté biblikus tartalma egységre nevelt. ,,A kátémagyarázatok a külföldi református egyházakkal való szolidaritásunkat is kifejezték.” A magyarázók állandóan tanulmányozták a külföld református teológiáját. Munkájukat így a református „ökumené” szellemében végezték, ami jelentősen hozzájárult a Káté magyarországi áldásos szolgálatához. Dr. Esze Tamás: A Heidelbergi Káté története Magyarországon a XVIII. században. A kötetben közölt dolgozat a szerző nagyobb tanulmányának kivonata. Azt a folyamatot vizsgálja, hogy a bécsi kormányzat miként akarta megfosztani a magyar reformátusságot egyik legfontosabb hitvallásától, a Heidelbergi Kátétól. A kitűnően tagolt anyag nagy egyháztörténeti gyűjtésen alapul. Kortörténeti háttérrel mutatja be múltunknak azt a szakaszát, amikor az egyházi tradicionalizmus először még szívósan védte a Heidelbergi Káté teljes szövegét, de később a korszellem hatására felszabadult tekintélye alól. A Rákóczi-szabadságharc idején még úgy látják, hogy az egyház rendjének s erkölcsének helyreállítására legalkalmasabb módszer a Káté magyarázása. A 18. századi ellenreformáció idején a jezsuita könyvégetések tárgya, s a katolikus cenzúra támadásának egyik fő célpontja. Különösen is figyelni kell ezzel kapcsolatban szerzőnek arra a megállapítására, hogy az ellenreformáció nemcsak egyes kátékérdések átfogalmazásáért indított harcot, hanem „a hazai protestáns teológiai művelődés és a protestáns lelkigondozás egész irodalma ellen. S ez veszedelmesebb volt a református egyházra nézve, mint a templomfoglalások hosszú sorozata.” A jezsuita ellenreformációval és a Helytartótanács cenzurarendeleteivel szembeszegülő református egyház azonban ekkor már nem egységes ortodox közösség, s útja a racionalizmus és liberalizmus felé vezet. Ebben a folyamatban Piciérnek, de főleg Osterwaldnak jut nagy szerep. Az utóbbi moralizáló teológiája „páratlan hatást gyakorolt a magyar reformátusságra, amely ennek hatása alatt feladta ... a Káté szerint megfogalmazott krisztológiáját, mégpedig éppen azokban az évtizedekben, amikor a Heidelbergi Kátéért harcolt az államhatalommal szemben.” Része volt ebben az egyházkormányzatban szereplő világiaknak is. Ez eredményezte aztán, hogy a század közepén kiadott elkobzó rendeletek után a hetvenes évektől kezdve módosított szöveggel jelenik meg a Káté. A felvilágosodás hatása alá került egyházban elsorvadt a hitvallásos könyvek tekintélye. A Heidelbergi Káté már nem szimbolikus könyv, hanem múltja, egykori funkciója és nevelő haszna miatt tiszteletet érdemlő vallástani kézikönyv. E folyamatot a budai zsinat fejezte be, ahol a zsinati atyák — egy titkos jelentés szerint — az egész Kátét önként kihagyták szimbolikus könyveik sorából. A dolgozat két fő vezérlő szempontja: 1. A Heidelbergi Káté ellen irányuló külső támadásoknak és 2. a felvilágosodás belső, bomlasztó hatásának rajza teljes összhangba olvad, s így kivonat formájában is mutatja a még kéziratban levő, nagyobb terjedelmű tanulmány egyház-, irodalom-, és művelődéstörténeti értékét. Dr. Bucsay Mihály: A Heidelbergi Káté magyarázatának története 1791-től napjainkig. A gyülekezeti lelkipásztorok különösen is nagy haszonnal olvashatják ezt a tanulmányt, amelynek már a bevezetése jelzi, hogy ebben az időszakban magyar nyelven két tucatnyi teljes magyarázat jelent meg a Heidelbergi Kátéhoz, s kb. ugyanennyi, hasonló tárgyú kézirat található egyházi és állami gyűjteményeinkben. A szerző alapvető szempontja: „miért éppen akkor, olyan számban és olyan irányban írták meg ezeket a könyveket és kéziratokat.” A kérdésekre a társadalmi, politikai, teológiatörténeti háttér megrajzolásával, s az egyes magyarázatok jól sikerült értékelésével válaszol. Anyagát hat időszakra osztva tárgyalja, s a magyarázók között tradicionalistákat, a hit merészségével járó újítókat s közvetítő középirányzatúakat különböztet meg. A kéziratban maradt magyarázatokat csak röviden ismerteti, de bőven foglalkozik a nyomtatott anyaggal. A Heidelbergi Káté tanításának kibontása minden korszakban jellemző vonásokat mutat, s a magyarázatok között néhány népszerű, biblikus és ma is haszonnal forgatható munkáról olvashatunk. A 20. században a Heidelbergi Káténak a konfirmációs oktatásban jut fontos szerep, s a legjobb magyarázatok elsősorban erre vannak tekintettel, (Lampert Gyula, Virágh József, Andrási Tivadar, Kiss Tihamér László). 1945 után a Heidelbergi Kátéból ismerik fel, hogy a hálaadó élet szolgálatban mutatkozik meg, s a keresztyén ember így lesz áldás a közösség számára. Az egyházat ehhez az úthoz a Heidelbergi Káté vezeti, s ez „ma is a megtisztulás és az erő olyan forrása amely által az apostoli kor és a reformáció öröksége válik élővé.’ Dr. Tóth Endre: A Heidelbergi Káté a magyar református gyülekezetekben és iskolákban c. dolgozata azt a folyamatot tárgyalja, ahogyan a Heidelbergi Káté fokozatosan a „nép könyvévé” lett. A rendkívüli munkaigényes dolgozat iskolai törvényeket, zsinati határozatokat, egyházlátogatási jegyzőkönyveket, ágendákat, kátémagyarázatokat, egyéb feljegyzéseket használ fel. Érdekes témák alatt csoportosított anyaga a Káténak a tévtanítások és újítások elleni védekezésben, az iskolákban, lelkészi vizsgákon és disputációkon s a konfirmációs oktatásban betöltött szerepéről szól. Bemutatja a Káté sorsát az egyházi racionalizmus idején s találó idézetek alkalmazásával bizonyítja a korzet-