Theologiai Szemle, 1983 (26. új évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE Az 1894-95. évi magyarországi egyházpolitikai törvények és a református közvélemény Csohány János: Teológiai doktori értekezés. Debrecen, 1981. 162 sokszorosított oldal. A szerző dolgozata megírásával a magyar egyháztörténetben még szinte teljesen érintetlen területet, ti. a múlt század végén alkotott egyházpolitikai tör- vényekkel kapcsolatos református egyházi magatartás folyóiratokban tükröződő legfontosabb megnyilvánulásait dolgozta fel. Az az idős terület, amit egyfelől a házassági jogról (1894: XXXI. tc.), azután a gyermekek vallásáról (1894:XXXII. te.), valamint az állami anyakönyvekről (1894:XXXIII.) szóló törvények, majd a következő évben az izraelita vallásról (1895:XLII. te.) és a vallás szabad gyakorlatáról (1895: XLIII. te.) szóló törvények megalkotása megkívánt, — igaz, hogy egy hosszú és nem kevés vitával járó előkészülettel járt, viszonylag kicsi időt, mindössze két évet ölelt fel. Mindenki tudja azonban, aki a magyar egyháztörténelemben járatos, hogy ezek a törvények egyfelől a magyar egyházak életében a római egyháznak olyan, korábban egyértelműen érvényesülő előnyeit szüntették meg, amire az előző időszakokban gondolni sem lehetett. Másfelől Magyarországon is érvényesítették azt, ami már sok más országban a politikai liberalizmus révén régen megvalósult. Egyúttal pedig, ha a kormányzat a gyermekek vallásáról szóló törvényben kénytelen volt is bizonyos mértékben engedményt tenni a római katholicizmusnak, amiből azután évtizedeken át igen sok vallási villongás támadt, a törvények által elért jogi rendezés egyértelműen kedvező volt minden más vallási felekezet számára, beleértve a zsidóságot és a kis felekezeteket is. Csohány János ezeknek a törvényeknek a jelentőségét rendkívül tiszteletreméltó történeti tárgyilagossággal mutatja fel. A dolgozatnak abban a részében van azonban a legnagyobb érték, amelyben a református közvélemény alakulásával foglalkozik. Ezt igen széles körű és mély anyag feltárásával, az összes számbajöhető folyóiratcikkek és tanulmányok feldolgozásával, mutatja be. Azt a mértéktartó érdeklődést és állásfoglalást, amivel a reformátusság ezeknek a törvényeknek a megalkotását kísérte, nem csak az indokolta, hogy ez a reformátusság bizonyos lehetett affelől, hogy a kor liberális felfogása az új törvények megalkotásának kedvez, hanem az is, hogy az addigi helyzet bármilyen változása az addig monopolhelyzetben levő római egyházon kívül minden más egyháznak csak kedvezőbb helyzetet teremthet. Ezeknek a tényeknek és gondolatoknak az egyháztörténet tudománya módszereivel való bizonyítása a magyar egyháztörténet e jelentős korszakában ezt a dolgozatot mindenképpen érdemessé teszi arra, hogy a szélesebb olvasóközönség is megismerhesse. A dolgozatot rendkívül széleskörű jegyzetanyag, a szerző több mint 100 publikációját tartalmazó bibliográfia és német nyelvű összefoglalás egészíti ki. Jánossy Imre 254 „Boldogasszony Anyánk” Majsai Mór—Székely László: Ecclesia, 321 l. Az Ecclesia Szövetkezet e kiadványa két önálló művet foglal magába. Az első rész Majsai Mór, szentföldi biztos, egyháztörténész munkája, melynek címe: Szűz Mária tisztelete Magyarországon Szent István királytól napjainkig. A második részben Székely László papköltő a „Szűz Anya életrajzát” verseli meg íme a te Anyád címmel. Majsai Mór írásának műfaja valahol a szépirodalmi és a történeti elbeszélés határmezsgyéjén van. Bár a szerző neves mariológus, a Mária-dogmák, illetve azok kialakulása nem képezi a mű tárgyát. E könyvben a katolikus egyházat jellemző Mária-tisztelet tényként kezeltetik, melynek Magyarországon különleges hagyománya van. Mit mondhat erre egy protestáns olvasó? Azt nyilván nem, hogy ez nem igaz, mivel igaz. S az is furcsa lenne, ha tanításaink szerint érvelnénk a Mária-tisztelet ellen, hiszen e könyv teológiailag nem érvel azok mellett. A bevezetésben azősmagyarok vallásával ismerkedhet meg az olvasó, mely az ősmonotheizmus jegyeit viseli magán. Ez a tény adja a spirituális alapot a keresztyénség elfogadására. A honfoglalás külső és belső nehézségeivel, só letelepedés okozta gondokkal párhuzamosan folyt a keresztyén hit felvétele, bár a szerző elismeri, hogy a honfoglaló törzsek vándorlásaik során már a korábbi századokban megismerkedtek a keresztyénséggel. Géza fejedelem politikai megfontolásból keresztelkedett meg, de fia, István „ ... már komoly és alapos keresztyén nevelést kapott” (17. 1.). A „Lengyel—magyar krónika” szerint a Mária-tisztelet Magyarországon már István megkoronázásával kezdetét vette, mely „a Szűz Máriáról szóló fejedelmi mise keretében történt” (22. 1.). Ugyanennek a forrásnak a tanúsága szerint „a szent király már 1001 után felajánlotta országát a Szent Szűznek” (22. 1.). Ezt a fölajánlást élete során többször megismételte — állítja a szerző a következő forrásokra támaszkodva: Nagyobbik Legenda, melynek XII. századi másolata maradt ránk, Kisebbik Legenda, mely még későbbi, Arduin (1088—1105) Győr5. püspökének írása István életéről, melynek XII. századi másolata maradt fenn. Még ha e források történelmi hitelességét nem is kérdőjelezzük meg, akkor sem tartjuk rendkívülinek az első király Mária-tiszteletét. Az első király fő célja vándorló népének letelepítése, a belső egység létrehozása, e nép megtartása az európai keresztyén kultúrában való „honosítás” által. Ennek megfelelően természetesnek érezzük, hogy az, aki a Mária-kultusz által átitatott keresztyén hitben ne-