Theologiai Szemle, 2008 (51. új évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - SZÓLJ URAM - Aristeas levele
Bibliájuk abban az értelemben, ahogyan nekünk van. Sőt, az olvasás mint magányos intellektuális tevékenység sem létezett a mai formájában. Szent Ambrus (Ambrosius) milánói püspökről jegyezték fel először, hogy némán, magában olvasott, és ez meglehetős feltűnést keltett. Az ókorban az olvasás és így a Szentírás olvasása is sokkal inkább közösségi tevékenység volt, mint ma. A gyülekezetben az elöljáró vagy egy kiválasztott férfi olvasta fel hangosan az igét, a gyülekezet „igeolvasása” tulajdonképpen az ige meghallgatása és magtartása volt. Természetesen a mai istentiszteleteink is őrzik ezt a momentumot, hiszen a lelkész a szószéken felolvassa a magyarázandó igét, de ennek talán éppen az Olvasás mai jelentésváltozása-devalválódása következtében nem tulajdonítunk már akkora jelentőséget, mint az első keresztyének. Sokan éppen emiatt követjük kinyitott Bibliával a kézben a felolvasott igét: ha csak a hallgatásra lennénk utalva, tudjuk, hogy csorbát szenvedhetne a ״ megértés” és következésképpen a ״ megtartás”. Az itt elmondottak tükrében talán már látható, hogy nem véletlenül állnak a gyülekezeteink a Biblia éve szervezésének középpontjában. Nem véletlenül reménykedünk abban, hogy egy olyan időszakban, amikor a személyes olvasás és ezzel együtt a bibliaolvasás gyakorlata is veszélyben van, a gyülekezetekben a Biblia-év során egyre több olyan alkalom szerveződik, ahol elhangzik a felolvasott ige is. És nem csak a lelkipásztor ajkáról, hanem a gyülekezeti tagokéról is, újrateremtve ezáltal azt a pillanatot, amikor a felolvasott igéből valóban meghallott, befogadott és megtartott ige lesz. Hogy boldogok legyünk. Dr. Pécsák Ottó TANÍTS MINKET, URUNK! Aristeas levele Dr. Bolyki János professzor szeminaristáinak munkájából érdekes és értékes anyagot közöltünk a 2007/3. számban az úgynevezett pszeudepigráfiai szövegekről. Az alábbi cikk, amelynek szerzője végzős teológiai hallgató, szintén a bibliatudományhoz kötődik. Az Ószövetség görög fordításának létrejöttébe ad bepillantást primer forrás alapján, így a Biblia Évében különleges aktualitással bír. Továbbá - szintén a szeminaristák munkájának eredményeként - várakozással lehetünk a következő számunkba tervezett írások iránt, amelyek a deuterokanonikus iratok világába vezetnek bennünket, (a szerkesztő) Aristeasnak, ennek az ókori embernek bátyjához, Philokratesnek írt levele egy elsődleges forrás a Septuaginta megértéséhez. A levél nyelve A levél eredeti nyelve görög, de nem kifinomult a nyelvezete. Néhány szava szokatlan, nehezen éri el azt a szintet, ami egy irodalmi műnél megkövetelt volna. Keletkezés ideje Nem tudjuk biztosan megállapítani a keletkezés idejét. A király, akit a levél említ, II. Ptolemaios Philadelphos, aki Kr.e. 285-247 között uralkodott. Három periódusban születhetett: • Korai (250-200 Kr.e.) • Körül (150-100 Kr.e.) • Kr.u. 1. század Származás A szerző, Aristeas minden bizonnyal zsidó volt, mert kiválóan ismerte Palesztinát és a zsidó kultúrát. Érdekes ugyanakkor, hogy Alexandriában él (diaszpóra). Történeti és teológiai jelentősége. A korabeli zsidók számára jelentett kritikus kérdést az, hogy ha ők Isten választott népe, miért kellene nekik nem zsidókkal jót tenniük. Élhetnek ők velük, vagy egyszerűen el kell vonulniuk, és elkülönülten kell élniük? A zsidók törvénye és életfelfogása kiemelten jelenik meg ebben a munkában. Aristeas jól birkózik meg a nemzetiségi problémával. A feszültség két oldalon jelenik meg: az egyik oldalon néhány zsidó kizárólagosságától kellett tartani, a másik oldalon pedig a görögök szinkretizmusától. Charlesworth szerint Aristeas levelének nincs közvetlen kapcsolata sem kanonikus könyvekkel, sem apokrifusokkal. (Provokatív megjegyzés.) A levél jól tükrözi a diaszpóra zsidóság helyzetét, akik bár liberálisabbak voltak a palesztinai templom-központú zsidóknál; ők voltak a zsinagógák lelkes építői és a helyi pogány lakosság nem mindig nézte működésüket jó szemmel. Aristeas a Szentírás fordításában egy a diaszpóra zsidóság és pogány hellenizmus kapcsolatát ábrázoló példázatot látott. A levél nem csak a zsidókat, vagy pogányokat célozta meg, hanem mindkét csoportot. Tartalom Az egyiptomi király, II. Ptolemaios azt parancsolja könyvtárosának, Phalerumi Demetriusnak, hogy gyűjtse össze a világ összes könyvét Alexandriába. Demetrius arra gondol, hogy egy ilyen gyűjteménynek tartalmaznia kell a zsidók törvényét is, görög fordításban, ezért levelet ír a jeruzsálemi főpapnak, amelyben azt kéri a főpaptól, hogy küldjenek Palesztinából, mind a 12 zsidó törzsből hat hat megfelelő embert Alexandriába, hogy ott elvégezzék a fordítást. A kérést Jeruzsálemben elfogadják, és meg is küldik a fordítók névsorát. II. Ptolemaios egy küldöttséget küld Jeruzsálembe a fordító bölcsekért. A 4