Tiszajobbparti Mezőgazda, 1941 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1941-01-05 / 1. szám
Miskolc, 1941 január 5 .*sö szám Tizenhetedik évfolyam .V .: GAZDASÁGI SZAKLAP A Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara hivatalos közlönye. Kiterjed Abauj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, Heves, Nógrád, Ung és Zemplén vármegyékre. Megjelenik kéthetenként Előfizetési díj egy évre 6 . Kiadja: a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Telefon: Szerkesztőség és kiadóhivatal.” Kamara, Miskolc, Szemere utca 20. szám 16 — 60 Miskolc, Szemere utca 20. szám.11 küszöbén egy új esztendőnek, a fegyverbe öltözött világ embere öldöklő harcok és pusztítások közepette, az el nem alvó hit és a soha ki nem hunyó remény maradék lángja mellett küld ma fohászt az Egek Urához. Mialatt gyilkos halált és pusztulást szórnak félelmetes bombák, fegyverek, üszkös romokká omlanak szét békés városok, a tenger szelíd tükrét hajóroncsok borzolják fel és gigászi küzdelmek nyomán megsemmisült otthonok és kihűlt tűzhelyek között már csak a fájó emlékezés élesztgeti a valamikor békés és alkotó, nyugalmas idejét. Az Apokalipszis lovasai vérben száguldanak álmegbomlott világunk felett és az Ember, akiből tevődik ez a világ, aki az életre született, ma a halált és pusztulást szórja és viseli. Dermedten nézzük ezt a küzdelmet, amelynél nagyobb erők nem mérkőztek soha tán a történelem színpadán. Lélekzetvisszafojtva figyeljük és lessük ennek minden fázisát és az aggódó lélek megrezdüléseiben egy-egy hadijelentés nyomán benne van az európai hagyományok emlőin élt embernek megrázó szomorúsága, amikor az európai civilizációnak felbecsülhetelen értékei szinte szemünk láttára semmisülnek meg. Harangok zúgása közben búcsúzva az elmúlt esztendőtől, mi magyarok hálaadásra gyülekezünk mégis, sokszáz templomokban. Ez az év újból visszajuttatta az ősi haza egy tekintélyes részét. Harmadik év volt immár, amikor a trianoni határköveket kitoltuk nagy darabon, ma már az ezeréves határokig. Az elmúlt év jelentékeny gyarapodásunkat eredményezte és számban, erőben megnövekedve, egyre fokozódó tekintéllyel töltjük be történelmi hivatásunkat itt, a Duna medencéjében. A visszatért kelet és Erdély egy része hazatérésével a szabad haza omló könnyek között ölelte keblére az onnan erőszakkal leszakított sok százezer fiát. Hálaadásra gyülekezve templomainkban, imára kulcsolt kézzel ezt kell megköszönni az Egek Urának. A lepergett esztendőnek ezt a csodálatos ajándékát. Ezeket a titkon táplált reményeinknek beteljesülését. A lázas örömnek és boldogságnak kicsorduló könnyeitől harmatos nagy élményeket, amiket a felszabadulás fénylő ragyogásában élt meg az erdélyi havasok felé menetelő honvédségünk. — S meg kell köszönnünk az Egek Urának, hogy békét adott a magyar földnek. Hogy amikor sarkaiban kigyúlt a világ, még mindig a békés munka szigete lehetünk. . --------És ha közben eddig megszokott életünkben változást mégis hoztak a nehéz idők, ha összébb kell húznunk magunkat, ha takarékoskodnunk kell és egyben -másban talán nélkülöznünk és szűkölködnünk is, soha ne tévesszük szem elől, hogy mindez egy boldogabb és szebb jövendőért történik. A közösen vállalt áldozatok, a mai nehéz idők követelte kemény és megfeszített munka nemcsak erőt és eredményeket kölcsönöznek, hanem össze is kovácsolják ezt a nemzetet. Az egységes nép pedig át tudja küzdeni magát minden akadályon, bármit állítson is még megoldandó feladatai elé az elkövetkező idő. Imádsággal és az ebből fakadó tiszta hittel reménykedv lépjük át az új esztendő küszöbét. Öldöklő fegyverek lármájában a Mindenhatóhoz fohászkodik ez a nép. Békét könyörög a feltépett magának nyugalmat. És hisz abban, hogy az elkövetkező év elhallgattatja majd a kegyetlen harcok világnak, zaját és a béke fehér galambja visszaköltözik oda, honnan elietett. Amit pedig a civilizáció és a mai kultúra alkotni tud, abból nem a pusztulás eszközei, hanem egy emberibb és boldogabb élet vívmányai lesznek, M. B.