Tiszatáj, 1965 (19. évfolyam, 1-12. szám

1965 / 6. szám - Szalai Imre: Lakatos Péter Pál : [tanulmány]

SZALAI IMRE ÖRÖKSÉG LAKATOS PÉTER PÁL Bölcsőjét a balatoni szélnek ugyan az a vonulata lengte körül, mint Boz­­zai Pálét, 1848 szabadságküzdelmes ifjú honvédjének és megéneklőjének bölcső­jét egy volt a szülőházuk. Sírját ugyanabból a földből nőtt fű lepi be, mint Batsányi Jánosét, a fran­cia forradalom és a Martinovics-mozga­­lom buzgó ünneplőjének sírját: egy a temetőjük. Élete, mely a Bozzaiével kö­zös kővágóörsi szülőház és a Batsányié­val közös tapolcai temető időbeli hatá­rai között gombolyodott le, egy tehet­séggel és igazságkereséssel megáldott, szenvedéllyel és se­nvedéssel megvert, harcos és küszködő lélek elviselhetetlen terhei alatt összeroppant élet volt. Sorsa kegyetlen, mint amazoké is. De elhivatott volt, mint azok. Batsányi ön­tudatos szavával élve: hazáját akarta szolgálni. Mindhárom költőt a szabad­ság, a haladás eszméinek hirdetése mi­att fosztották meg az éltető szabadság­tól. Batsányi János és Bozzai Pál Kuf­stein, Brünn, Theresienstadt fojtogatá­­sában fulladozott, Lakatos­­Péter Pál a rákospalotai és Mosonyi utcai gyűjtő­fogház, a kistarcsai és nagykanizsai in­ternálótábor és végül a győri fogház rabjaként. Mindent vállalt, amikor meggyőződéséért helyt kellett állni, és­ sohasem hátrált meg. Korán elégett, a forradalmi mozgalom és a magyar irodalom egyik nagyra­­hivatott tehetségét veszítette el időnek előtte, már évekkel halála előtt. Aki egykor a közösségért vívott ütközetekben edződött a forradalom derékhadának harcosává és költészetének nemes szavával hirdette az ígéretes jövőt — önmagába roskadva hallgatott el, s tengődött évekig a magányosság s a lemondó mámor martalékaként. Élete az enyémmel gyerekkorunkban, ifjúságunkban úgy összeforrott, értel­metlen volna s az igazság megcsonkítása, ha rést keresnék, amelyen átbújva, róla szólván, a magam személyét elrejthetném. Péter Pál sudár kisgyerek, parasztian csontos, mint az apja. Hétéves korában megtámadja az irgalmatlan kór: csonttuberkulózis. Apám, akinek kedvence, hozza Pestre, viszi Bécsbe, gyógyíttatni. A tuberkulozikus folyamat évek múlva meg­szűnik. Teste eltorzult. Csúnya szó: púpos. Ám virgonc mozgása, kedve visszatér. A nagy udvarház, amelyben 1898. április 7-én született, gyerekkorunk csodavilága, telve játékváró, játékkínáló alkalmatos­sággal.­­A ház 1721-ben épült, a vidéket birtokló Eszterházyak tiszttartójának, a költő Bozzai Pál apjának lakóháza volt. Péter Pál elvégzi a falusi elemi iskolát, aztán 1908-ban beíratják a keszthelyi katolikus főgimnáziumba. Tízéves. A gimnázium egyik tanára édesapjának testvére, dr. Lakatos Vince főtiszte­lendő úr, a csornai premontrei rend keszthelyi társházának kanonokja, az Akadé­ Lakatos Péter Pál egyik utolsó fényképe 474

Next