Tiszatáj, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám
1982 / 9. szám - Orbán Ottó versei
ORBÁN OTTÓ 4 Kárvallott bordal Múlandóság nevű fogadóban drágán mérik vörös boromat mennél komorabb a kurucvére kocsmárosom annál vidorabb mennél inkább rezes ez a csapszék annál inkább otthontalanabb lenyelni az időt egy ivásra lecsapni az üres poharat józanságom botrányokozása nagy részegség iránt mutogat a mutató megáll az órában zabál a perc döglött bogarat fölfújódik mint egy ezüst bálna szétpukkan az éj csücske alatt Múlandóság nevű fogadóban drágán mérik vörös boromat Az utolsó nyár Az utolsó nyaram még egészségesen, zöld habzás, semmi keresztkérdés: kié? mié? — a tenger van, mert van, mert tenger, örökmozgó, szuszogó, mennydörgő leviatán, halszag és fény áradt a Balaton felől. Bárki is intézte az ügyeimet, a sejttörvény vagy a látónak képzelt vaksors, egy napfényes arc fordult felém, a mennykék tükör, hol az éden tükröződik, a fiatalság titka, a nemtörődömség, mely az öregségről szállongó hírt rémhírnek veszi; a lombhullató test torzonborz fái között szakadt ruhában hempereg az örök szerelem, a világszép de rövidlátó nyoszolyólány.