Tiszatáj, 2015 (69. évfolyam, 1-12. szám

2015 / 4. szám - MÉDIUMOK MAGÁNÉLETE: A HARDVER MIKROESEMÉNYEIRŐL - Hertz, Garnet - Parikka, Jussi: Zombi médiumok (A médiumarcheológia áthuzalozása művészeti eljárássá) (Fordította: Smid Róbert - Urbán Bálint)

« ?? 2015. április GARNET HERTZ - JUSSI PARIKKA Zombi médiumok A MÉDIUMARCHEOLÓGIA ÁTHUZALOZÁSA MŰVÉSZETI ELJÁRÁSSAl Az Egyesült Államokban évente mintegy 400 millió szórakoztató és háztartási elektronikai gépet [consumer electronics] selejteznek le a fogyasztók. Az elavult mobiltelefonokból, moni­torokból és számítógépekből álló elektronikai hulladék képezi a leggyorsabban növekvő és legmérgezőbb hányadát az amerikai társadalom szemetének. A gyors technikai változásnak, az alacsony előállítási költségnek és a tervezett elavulásnak köszönhetően minden évben nagyjából 250 millió működő számítógép, tv, kamera és mobiltelefon kerül az Egyesült Álla­mok szeméttelepeire.­ A szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség [Environmental Protection Agency - EPA] becslése szerint a szemétbe dobott fogyasztási cikkek kétharmada még mű­ködőképes. A digitális kultúra elkerülhetetlenül hálózati kábelek, telefonvonalak, routerek, kapcsolók és egyéb igen materiális dolgok végtelen felhalmozásával jár, melyek, ahogy Jonathan Sterne nyersen és találóan kijelentette, nem kerülhetik el azt, hogy a „kukában landoljanak’’.­ A tech­nikai alkatrészek feleslegessé válása és kiselejtezése korántsem esetleges folyamat, mivel tu­lajdonképpeni részét képezi a kortárs médiatechnológiának. Sterne szerint a new media logi­kája nemcsak a régi médiumok új médiumokra való lecserélését jelenti, hanem azt is, hogy a digitális kultúrába bele van programozva a gyors feleslegessé válás feltétele és elvárása. Mindig van egy közeljövőben megjelenő jobb laptop vagy mobiltelefon, az új médiumok min­dig elöregszenek. Kutatásunk tárgya a tervezett elavulás, a médiakultúra és a médiatárgyak időbelisége; ehhez a médiaelmélet egyik ágának, a médiumarcheológiának a spektrumát használjuk fel, amely történeti médiumokkal és a dead médiával [holt médiumokkal] foglalkozik. Munkánk­ban az a cél vezérel, hogy a médiumarcheológiát művészeti módszerré terjesszük ki, ezért olyan elméletírók munkáját követjük, mint Erkki Huhtamo,­ és más médiateoretikusokat, Friedrich Kittlertől Wolfgang Ernsten keresztül Sean Cubittig, akik lendületet adtak annak a felfogásnak, amely a médiumok komplex materialitását mint a hardver technológiai kondíci­óit feltételezi. A médiumarcheológia védjegyévé vált az elfojtott, elfelejtett és múltbeli média­­technikák innovatív módon történő feltárása azzal a céllal, hogy unortodox módon találjon . Garnet HERTZ - Jussi Parikka, Zombie Media: Circuit Bending Media Archaeology into an Art Method, Leonardo Journal, 2012/5 (vol. 45], 424-30­­2 A Környezetvédelmi Ügynökség 2008. júliusi jelentése az egyesült államokbeli elektronikus hulladék kezeléséről: EPA 530-F-08-014­ 3 Jonathan Sterne, Out with the Trash: On the Future of New Media = Residual Media, szerk. Charles R. Acland, University of Minnesota Press, Minneapolis, 2007,17. 4 Erkki HtlHTAMO, Tinkering with Media: On the Art of Paul DeMarinis = Paul DeMarinis: Buried in Noise, szerk. Ingrid BEIER - Sabine HIMMELSBACH - Carsten Seiffarth, Kehrer, Berlin, 2010, 33-46.

Next