Tiszatáj, 2015 (69. évfolyam, 1-12. szám

2015 / 4. szám - MÉDIUMOK MAGÁNÉLETE: A HARDVER MIKROESEMÉNYEIRŐL - Pias, Claus: Szintetikus történelem (Fordította: Urbán Bálint)

2015. április ?? és más megoldásokhoz vezetnek, a játékok olyan számosságáról, amelyek különböző kime­netekbe torkollnak. Ez két dolgot jelent: először is a számítási folyamatnak meg kell tapasz­talnia egy folyamatelkülönbözést, vagyis hogy ne csak egyetlen végpontot, vagyis eredményt érjen el, hanem egy több állomással rendelkező lefutási folyamat legyen, melynek értékei ké­pezik mindig a következő, további csúcsponttal rendelkező számítási ciklusok kiindulási pontjait. Ez azonban kifejezetten ellentétes a játékelmélet céljával, miszerint minden játékot matematikailag egyetlen lépésre kell absztrahálni. Gamow számítógépes játékai többlépéses iterációk. És ez azt implikálja másodsorban, hogy játékainak van történelme. Pont ennek a történelemnek a vizsgálata lett ettől kezdve az elemzők feladata, illetve annak felderítése, mely történések láncolata és egymásra következése vezethetett csodához vagy katasztrófá­hoz. Ezt a feladatot hívhatjuk egyszerűen számítógép-történelemnek. Ahogy a UNIX-felhasz­­nálók még ma is lehívhatják a HISTORY paranccsal a lefutott események [Terminal- Ereignisse] történetét, úgy kellett Gamownak és kollégáinak, a „kontingencia protokollveze­­tőit”is kinyomtatnia, hogy ki tudják belőlük olvasni, „hogyan is történt." És ezek elsősorban nem adtak ki többet, mint a Hayden White által idézett st. galleni annalesek­­ azzal a különb­séggel, hogy a számítógép az évkönyveit saját maga írja naplófájlok formájában. A számító­gépben a mediális historiográfia olyan médiumként jelent meg, amely saját történetét azon­nal le tudta jegyezni, ráadásul mérhető bontásokban. Azonban csak az elemzők és a számító­gép-történészek érdeklődő tekintetében tudtak a távíró végtelen számoszlopai ismét lehet­séges csatákká, stratégiákká és ezzel elbeszélésekké összeérni. A hidegháború legnagyobb hadiparanoiája kétségkívül a meglepetéstől való félelem volt. Ebben a kényes helyzetben a számítógép képezte azt a reményteljes kilátást, hogy talán le­hetséges lesz már eleve kiszámítani mindent, ami egyáltalán bekövetkezhet. Hermann Kahn, aki A termonukleáris háborúról című könyvével a globális háborúszínház Clausewitzének ad­ta ki magát, alkotta meg erre a híres kifejezést: „gondolkodni az elgondolhatatlanon" (thin­king about the unthinkable].15 Az elgondolhatatlannak ez az elgondolása már nem kizárólag a több millió halott összemérhetetlen megbecslésére vonatkozott, aminek cinizmusa még bármilyen hallgatóságot sokkolt volna, hanem egy olyan számítási folyamat összemérhetet­lenségére, mely annyira körülményes volt, hogy már nem lehetett volna emberi játékidőben megvalósítani. Egy számítási folyamatnak, mely a lehetséges szcenáriók végtelenített ismét­lése által hivatott megjeleníteni mindazt, amire senki nem gondolt volna. És pont ez volt az, amit Gamow játéka legalábbis egy sajátos csatatér kis világában már lehetővé tett. A RAND Corporation is ebben az értelemben viszonylag korán kezdte el automatizálni a szerepjátékait, amelyeket korábban még katonákkal és tudományos tanácsadókkal valósítot­tak meg egy csoportdinamikai acting-out keretében, vagyis kémprogramokat fejlesztettek, a játékmezőt pedig áthelyezték a számítógép láthatatlan terébe. És erre találták­­ki­ a szinteti­kus történelem szép kifejezését. Ez a történelemnek egy sajátos formája, mely nem tartozik sem az alternatív történelem [Achronie] (vagyis visszatekintő elbeszélés arról, hogy hogyan és hol folyhatott volna le másként a történelem], sem az utópia vagy a disztópia (azaz az elő­retekintő elbeszélés arról, hogy a történelem valahol vagy valamikor miként valósulhat vagy 87 14 Hayden White, A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében , I0., A történelem terhe, Osiris, Budapest, 1997,103-42. 15 Herman KAHN, On Thermonuclear War: Three Lectures and Several Suggestions, Princeton UP, Prince­ton, 1961.; Herman KAHN, Thinking About the Unthinkable, Touchstone, New York, 1962.

Next