Tiszatáj, 2019 (73. évfolyam, 1-12. szám
2019 / 2. szám - ALAGSORI TÖRTÉNETEK - Hajnal Géza: Gérecz Attila füzete
2019. február i ?? Sportpályafutását hirtelen törte derékba 1950. december 8-i letartóztatása, amikor a Teherautó Javító Vállalattól, akkori munkahelyéről a Fő utcai börtönbe szállították az akkor már tervtechnikusként dolgozó fiatalembert. Többségében a barátaival együtt, hűtlenség vádjával állították bíróság elé. Ügyükben öt halálos ítéletet hoztak, ebből hármat végre is hajtottak. A huszonnyolc vádlottból Attila kapta a harmadik legsúlyosabb ítéletet, első fokon tíz, majd 1951. augusztus 29-én másodfokon tizenkét évi börtönbüntetést. Rabként először a budapesti Gyűjtőfogházba, majd 1952 áprilisában a váci börtönbe vitték, ahol a „füveskerti költők", többek között: Béri Géza, Kárpáti Kamil, Szathmáry György, Kecskési Tollas Tibor és Tóth Bálint barátságukba fogadták, és versírásra, műfordításra biztatták. Már első versét, az így bocskorosan címűt érett, teljes értékű műnek ismerték el költőtársai. 1954. július 18-án, árvízkor, a Duna tetőzésekor bravúros módon sikerült megszöknie a váci börtönből. Sportolóként szerzett fizikai adottságai, állóképessége és bátorsága is közrejátszott abban, hogy a medréből kiáradt, a börtön falait nyaldosó Dunát átúszva, veszélyes helyzetek sorozatán át bejutott Budapestre. Három nap bujkálás után fogták el. Szökéséért további két év börtönt kapott 1955 márciusában. Az ítélethozatalig először a Gyűjtőfogházban, majd újra Vácott raboskodott, ahol éhségsztrájkja miatt annyira legyengült a szervezete, hogy jó időre a rabkórház lakója lett. Ebben az időben tudta először kijuttatni verseit. 1955 nyarán átszállították Márianosztrára, a kor legszigorúbb börtönébe. Rabságának utolsó időszakát ismét a Gyűjtőfogházban töltötte, ahonnan 1956. november elsején szabadították ki a forradalmárok közel nyolcszáz politikai fogollyal együtt. Háromnégy boldogságban és szabadságban töltött napot élhetett meg, melynek részleteit édesanyja leveleiből és feljegyzésiből ismerheti meg az utókor. Sok időt töltött barátaival a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Benczúr utcai székházában, ahol igazolást adtak a frissen szabadult bajtársaknak, majd november 3-án itt olvasta fel kiáltványát a börtönből szabadult fiatal művésznemzedék nevében, melyből a szeretet, a megbocsátás, a nemzeti méretű összefogás eszméje sugárzott Utolsó békés estéjükön eljegyezték egymást ifjúkori szerelmével, Drechsel Máriával. November 5-e hajnalán csatlakozott a szabadságharcosokhoz. A Blaha Lujza tér környékén harcolt, majd a Dohány utcai Continentál Szálloda romos épületébe húzódtak vissza barátaival. Innen ment le utolsó útjára november 7-én, alkonyat előtt, amikor a Klauzál utca torkolatában álló szovjet tankból halálos lövések érték. A csoporthoz bő tucatnyian tartoztak, de az utókor jellemzően hat költőt sorol közéjük. A forradalom leverése után Béri, Kárpáti és Tóth maradt és alkotott itthon, Szathmáry szabadulása után hátat fordított a költészetnek. Tollas Tibor emigrált, előbb Bécsben, majd Münchenben telepedett le, onnan szervezte a magyar emigrációt, melyhez az általa alapított és szerkesztett Nemzetőr című lap jelentette a segítséget. Ebben az orgánumban, illetve a többször, több nyelven kiadott Füveskert kötetekben közölte a maga és barátai börtönéveik alatt született költeményeit. Gérecz Attila kamaszkori kedvese, a költő megszólításában Marica vagy Kicsi, a Munkácsy Mihály utca 34. számú házban Géreczék szomszédja, a költő édesanyjának haláláig hűséges barátnője és ápolója. Gérecz hagyatékának gondozója volt 2016-ban bekövetkezett haláláig.