Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-01-05 / 3. szám

UNÁNTÚLI/ NAPLÓ robbmp láiu^le néífe meg ^/eliárfjuni *» Munkáiinio/valtiti HrpViallilárí Prémiumot kapuik gépállomásaink legjobb dolgozói Értekezleten tárgyalták meg feladataikat a tamási járás DÉFOSZ titk­árai VUL ÉVFOLYAM, 3. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1951 JANUÁR 5 Pártszervezeteink fokozzák a begyűjtés sikere érdekében a népnevelő munkát Megyénkben egyre több dolgozó paraszt érzi át a népnevelő munka nyomán az állammal szemben, a dol­gozók államával szemben fennálló kö­telezettségük teljesítésének jelentősé­gét. Ezt bizonyítja az is, hogy me­gyénk területén egyre több dolgozó paraszt teljesíti és túlteljesíti az elő­irányzatát a begyűjtés terén. Bors Antal szekszárdi 13 holdas dolgozó paraszt például a kenyér­gabona beadási kötelezettségének 153 százalékban, takarmánygabo­­na beadási kötelezettségének 110 százalékban, burgonya- és széna­beadási kötelezettségének 100 szá­zalékban tett eleget. Schmidt József szekszárdi 9.5 holdas dolgozó paraszt is 167 százalékra tel­jesítette a kenyérgabonabeadási elő­irányzatot, a takarmánygabona-, bur­gonya- és széna-beadási kötelezettségé­nek pedig 100 százalékig tett eleget A jól teljesítő gazdák mellett azon­ban­ vannak olyan gazdák is, akik nin­csenek azzal tisztában, hogy ezen kö­telezettségük teljesítésével előbbre se­gítik szocializmusunk fejlődését, ami a béketábor sikerét is jelenti Ezek kö­zé a­ dolgozó parasztok közé tartozik Bálint András györei 19 holdas gazda is, aki kenyérgabonabeadási kötelezettségének mindössze 50, takarmánygabona beadási kötele­zettségének 20 százalékig tett eleget. A tengeri, széna- és burgonyabeadási kötelezettségéből pedig még nem tel­jesített semmit. Dunai József 22 holdas mucsfai gazda is csak 34 százalékra teljesítette mindennemű beadási köte­lezettségét. A járási eredményeket, kiértékelve megállapíthatjuk, hogy a kenyérgabona­, begyűjtés szorgalmazása terén a leg­nagyobb eredményt a dombóvári járás tud felmutatni a december 23-tól, de­cember 30-ig eltelt időszak alatt. Az első helyet még mindig a szekszárdi járás tartja 98 százalé­kos teljesítményével. Az első helyet a takarmánygabona­­beadási kötelezettség teljesítésénél a dombóvári járás tartja továbbra is. Az elmúlt héten a legjobb eredményt a szekszárdi járás érte el. A tengeri­­begyűjtés terén az elmúlt héten a leg­jobb eredményt szintén a szekszárdi járás érte el. Ezáltal továbbra is tartja a második helyét az első helyen­ ha­ladó paksi járás mögé­. A sz­ilasta­­karmány és burgonya beadása terén járási viszonylatban kiemelkedő ered­mények nem születtek meg az elmúlt héten. Mindkét takarmánynemnél a bonyhádi járás halad az élen. A kiértékelésből megállapíthatjuk, hogy a szekszárdi járásban fellendülés mutatkozik a begyűjtés fokozása te­rén, ami azt bizonyítja, hogy a járási pártbizottság és a járási tanács foko­zott mértékben követ el minden lehe­tőt a begyűjtés szorgalmazása érdeké­ben. A községek dolgozói is egyre nagyobb mértékben teszik magukévá a begyűjtési előirányzatuk teljesítésé­nek hatalmas politikai jelentőséget. A begyűjtési munkálatokat azonban min­denütt fokozni kell, mert békénk meg­védésének az egyik fő támaszpontja a begyűjtés sikerében van. Feladataink a növénytermelés fejlesztése terén A növénytermelés fejlesztéséről vóló minisztertanácsi határozat­­ mondja, hogy ötéves népgazda­sági tervünk egyik fő feladataként tűzte ki a mezőgazdasági termelés­­elmaradottságának felszámolását. Kimondja továbbá a miniszterta­nácsi határozat azt is, hogy leg­több növényeink termésátlagát az ötéves terv során, nálunk eddig még el nem ért magasságra kell­ emelni. Az ötéves tervben kitű­zött cél megvalósítása érdekében a Népköztársaság minisztertanácsa növénytermelésünk kétéves terve­ként azt a feladatot állítja a me­zőgazdaság dolgozói elé, hogy az 1951. év végére az állami gazdasá­gokban 35%-al, a termelőszövetke­zeti csoportokban 25% v-al, az egyé­nileg dolgozó parasztoknál pedig 10%-al emeljék fel az átlagtermé­seket az 1949. évihez képest. E feladat megvalósításához Nép­­k­­öztárs­as­águnk kormánya az álla­mi gazdaságok, a termelőszövetke­zeti csoportok és egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok számára nagyarányú támogatást nyújt, ami megnyilvánul abban, hogy az 1951. évben újabb 280 gépállomást, több mint 7.300 új traktort, 350 arató­­és cséplőgépet és többezer korszerű mezőgazdasági gépet juttat a me­­zőgazdaságnak. A­ továbbiakban nagyban emelkedik a műtrágya és a növényvédőszerek gyártása- a vetőmag nemesítése és elszaporítá­­sa, valamint az öntözés és talajja­vítás céljaira fordított beruházá­sok­ összege. A mezőgazdasági szakoktatás intézményeinek széleskörű kifej­lesztésével, a szaktudás emelésének olyan lehetőségeit teremtette meg Népköztársaságunk, amilyen soha mezőgazdaságunk dolgozói számá­­­ még nem volt. Mindezeket egy­bevetve mezőgazdaságu­nk fejlesz­tésére Kormányunk 1950-ben és 1951-ben közel két milliárd forin­tot fordít. A növénytermelés színvonalának emelését, a termésátlagok növelé­sét leggyorsabban és legnagyobb emlékbeli, az állami gazdaságok és a tem­»«lőszövetkezeti csoportok érhetik el. Népköztársaságunk az állami gazdaságoknak és termelő­szövetkezeti csoportoknak megad minden támogatást ahhoz, hogy a technika és a tudomány vívmá­nyainak alkalmazásával magasan az átlagos színvonal fölé emelhes­sék termelésüket Népköztársaságunk kormánya az egyénileg gazdálkodó dolgozó kis- és középparasztság számára is megad minden segítséget, mely a növénytermelés színvonalának és ezen keresztül a termésátlagok emeléséhez szükséges. A gépállo­mások gépi ereje, traktorai, talaj­művelő és vetőgépei a dolgozó parasztság kisüzemi gazdaságai szá­mára is biztosítják a jobb és gyor­sabb gépi munkát. A termelési szerződések redszerév­el nemesített vetőmaghoz, műtrágyához és a szükséges védekezőszerekhez juttat­ja Népköztársaságunk kormánya a dolgozó parasztságot. A­ minisztertanács megállapítja azt is, hogy a növénytermelés szín­vonalának,­ a­ termésátlagok emelé­sének leghatékonyabb és legcélra­vezetőbb eszközeit­: a tudományosan megalapozott ag­rotechnikai mód­szerek széleskörű alkalmazása, a trágyakezelés és trágyaha­sználat megjavítása, a növényvédelem fej­lesztése és a­ helyes vetésforgó be­vezetése A minisztertanács azt is megál­lapítja,­ hogy nö­vénytermel­ésünk­­hett elmaradott, helytelen termelési módszereket alkalmaznak és ter­melőink sok helyen nem fordíta­nak kellő gondot a helyes talajmű­­velésre, a gondos trágyakezelésre, a vetőmagvak kellő tisztítására és megválogatására. Különösen ta­pasztalható a helyes módszerek alkalmazásának hiánya olyan nagy­­jelen­tőség­ű növényeknél, mint az őszi és tavaszi gabonafélék, a kuko­rica, a cukorrépa, a burgonya, a napraforgó és a rostos növények. Ezeknek a növényeknek a termés­átlagai messze elmaradnak amö­­gött, amit helyes termelési eljárá­sok mellett el lehet érni és amit dolgozó népünk jólétének, emelése és népgazdaságunk felvirágoztatá­sa érdekében a nép államának és a mezőgazdaság dolgozóinak közös erőfeszítésével el kell érnünk. A Népköztársaság Minisztertanácsá­nak a növénytermelés 2 éves fej­lesztéséről szóló határozata ezért írja elő mindazokat a feladatokat és mutatja meg a feladatok elvég­zéséhez vezető utat. Meg kell még említeni azt is, hogy a növény­termel­és fejlesztésé­ről szóló minisztertanácsi határo­zat Tolna­­ megye egész területét az I. számú körzetbe sorolta a jutal­mazásra és kitüntetésre irányuló körzetek meghatározása szempont­jából, ami annyit jelent, hogy Tolna megye egész területén, a leg­magasabb terméseredményeket kell elérni a határozatban foglaltaknak megfelelően. Tehát szívós és kitar­tó munkára van szükség, mind az állami gazdaságok dolgozói, mind pedig a termelőszövetkezetek tag­sága és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság részéről, annál is inkább, mert megyénk az or­szág egyetlen megyéje, amelynek­ egész területe az I. számú termelé­si körzetbe van sorolva. Mindezek előrebocsátása után nézzük meg, milyen eredményeket értünk el eddig a növénytermelés fejlesztésének terén és melyek a feladatok a jövőre nézve. A növénytermelés fejlesztésére vonatkozó minisztertanácsi hatá­rozat, mely a növénytermelési fel­adatokat szabja meg a múlt év februárjában jelent meg. A­ növény­­termelés fejlesztésének első éve tehát most zárult le. Az eddig el­ért eredmények azt mutatják, hogy a határozat végrehajtása eredmé­nyes volt. A megvalósítás során igen komoly előrehaladást tettünk abban, hogy általánosan alkalmaz­zuk a tapasztalatok alapján az is­mert, fejlettebb agrotechnikai mód­szereket és ezeken túlmenően azokat a kiváló agrotechnikai mód­szereket, amelyeket az élenjáró szovjet mezőgazdasági tudomány dolgozott ki és a szocializmus or­szágában nagy sikerrel alkalmaz­na­k. De javult a mezőgazdasági mun­­kák tervszerűbb végrehajtása is. A határozat eredményeképpen az el­múlt évekéhez viszonyítva igen je­­lentős eredményeket értünk el a tarlóhántás és az őszi mélyszán­tás végzésében a gépi munka kiter­jesztésében. Sohasem történt még meg, hogy a tarlóhántást 90 száza­­lékon felül és olyan korán végez­tük volna el, mint 1950-ben. Az az eredmény is példa nélkül álló, hogy az 1950. év őszén az őszi ve­téseket október 22-re globálisan be­­fejeztük. Figyelemreméltó az őszi mélyszántás mennyiségi elvégzése tekintetében elért eredmény is. Az őszi mélyszántás végzésénél 90 szá­­zalékon felüli teljesítésnél tartunk jelenleg. Különösen fontos és igen figyelemreméltó az a körülmény, hogy az őszi mélyszántás minőségi végzésénél már általában megköze­­lítettük azt a mértéket, amit a mi­nisztertanácsi határozat előír.­­ És végül ki kell hangsúlyozni an­nak a hatalmas eredménynek az elérését, hogy a gépi talajművelést a földterületünknek több, mint egyharmadára sikerült kiterjeszte­nünk. Az eredmények mellett azonban vannak lemaradások is, így a fel­sorolt jó eredmények elérése mel­lett elmaradtunk, a tavaszi vetés előtti talajelőkészítésben, a növény­­ápolás megjavításában, az idején történő betakarításban, a trágyake­zelés és trágyahasználat módsze­reinek megjavításának alkalmazá­sában, a határozatban előírtak mö­­gött. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa november 7-én és december 21-én kitüntette azokat a dolgozó parasztokat, akik a termelésben ki­tűntek. Ezeknek a kitüntetett dol­gozó parasztoknak az eredményei azt mutatják, hogy nem volt olyan része az országnak, ahol jó mun­kával, a minisztertanácsi határo­zat előírásának betartásával ne le­hetett volna az átlagosnál jóval na­gyobb terméseredményeket elérni. A kitüntettek eredményei azt is mutatják, hogy a termelőszövetke­zeti csoportokban dolgozó parasz­tok sokkal jobb eredményeket ér­tek el az egyénileg dolgozó parasz­toknál. Ez azt bizonyítja, hogy a szövetkezeti gazdálkodásban lénye­­gese­n jobban érvényesül a korszerű agrotechnika termésfokozó hatása. Feladatunk a jövőre nézve az, hogy az eddiginél részletesebb ag­rotechnikai módszereket dolgoz­zunk ki és azokat alkalmazzuk is. A termelési szerződés alapján ter­­melt növényeknél fokozottabb gon­dot kell fordítani e növények ter­melési szabályainak ismertetésére. A­ növénytermelés fejlesztésével kapcsolatos kérdések úgy oldha­tók csak meg eredményesen, ha dolgozó parasztságunk körében fo­­kozzuk a felvilágosító munkát A téli időszakot fel kell használl­ni arra, hogy minden dolgozó par­­aszthoz eljusson a minisztertaná­csi határozat, hogy a dolgozó pa­rasztság teljes egészében felismer­je annak jelentőségét, mind nép­gazdaságunk fejlesztése, mind pe­dig dolgozó parasztságunk boldo­gulása szempontjából. Ebben a munkában a Párt iránymutatását kell követni és az agrárigazgatás szakirányításának megfelelően a helyi tanácsoknak nagy munkát kell végezniök. Nagy segítséget kell, hogy nyújtsanak ezen a téren az összes tömegszervezetek és a földművesszö­vetkezetek. Feladat a­ növénytermelés fejlesz­tése terén a továbbiakban az is, hogy a mezőgazdasági munkákban élenjáró dolgozó parasztok kicse­réljék tapasztalataikat és átadják tapasztalataikat tapasztalatcsere formájában. Mindezeket a felada­tokat azonban csak a termelés tech­nikájának emelésével megoldani le­­hetetlen volna. Tudnunk kell azt is, hogy a növénytermelés fejlesz­tésének a kérdése nemcsak techni­kai és szervezési kérdés, hanem harci kérdés is. A már megvert, de még meg nem semmisített el­lenséget fokozott éberséggel le kell leplezni, mert az ellenség minden módon igyekszik terveink teljesíté­sét hátráltatni. Ebben a harcban a fő feladat a pártszervezeteké ugyan, de az ös­­­szes tömeg­­tervezeteknek és állami szerveinknek teljes erejükkel ki kell a részüket venni a harcból és éber figyelemmel kell kísérni min­den ellenséges próbálkozást, hogy azokat­ csírájukban elfojthassuk. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mu­tatják, hogy érdemes a Párt útmu­tatásaira és kormányzatunk határo­zataira hallgatni és azokat magu­kévá tenni, mert a dolgozók vezető ereje és a dolgozó nép állama; olyan útmutatásokkal segítik me­zőgazdaságunk dolgozóit, am­elye­­ket teljesíteni lehet és melynek teljesítése népgazdaságunk és min­­den egyes dolgozó paraszt javát is szolgálja. Az 195- es évben az eddigiek­nél is biztatóbb és jobb eredmé­nyek vannak kilátásba helyezve, amit­­ láthatunk abból is, hogy a múlt évben a kedvezőtlen időjárás ellenére is tudtunk magasabb ered­ményeket elérni és magasabb ter­mést biztosítani. Fő feladatunk te­hát az állattenyésztési határozat mellett a növénytermelés fejlesz­téséről szóló minisztertanácsi ha­tározat maradéktalan végrehajtása az ötéves terv sikeres befejezése, dolgozó népünk életszínvonalának emelése és a szocialista mezőgaz­daság mielőbbi teljes felépítése ér­­dekében. Meg kell még említeni a minisztertanács határozatát, mely az állattenyésztés és takarmány­fejlesztés kétéves tervéről szól, te­­kintettel arra, hogy ez szorosan összefügg a kétéves növényterme­lési terv végrehajtásával. Tudatá­ban kell lenni minden dolgozó pa­rasztnak azzal, hogy az állatte­nyésztésről szóló minisztertanácsi határozat komoly feladatokat ró a növénytermelési vonalra is. Ha ál­­latállományunkat fejleszteni akar­juk, akkor több takarmányt és ab­raktakarmányt is kell termelnünk. Ennek a többtermelésnek a végre­hajtásához pedig biztosítani kell, hogy ugyanazon a területen több, magasabb és jobb eredményt kell elérni, mint a­ múlt években, hogy a szükségleteket kielégíthessük. Dolgozó parasztságunk az 1951 es év lejártával gazdag és kimagasló eredmények eléréséről tud majd beszámolni és ebben­ az évben még a múlt évinél is több dolgozó pa­rasztnak lesz része abban a kitü­n­­tetésben, amely a nép államának megbecsülését és jutalmát jelenti számára és ezzel is egy-egy alap­követ rak le a szocialista mezőgaz­daság teljes felépítéséhez. REMÉNYI REZSŐ M 1­VB­­­t. Mezőgazdasági Osztály* A Szovjetunnió Európa legnagyobb széntermelő országa lett Qolka, a Szovjetunió széniparának helyettes minisztere az Izvesztijában méltatta a szovjet szénipar eredmé­nyeit. A háború utáni ötéves terv sikeres teljesítésének következtében — írja —­­a Szovjetunió a széntermelés méreteit tekintve, a világon a második és Euró­pában az első helyre került. A háború utáni ötéves terv, a szén­termelés növekedése mellett a szénipar technikai fejlettségének növekedését is eredményezte. A szénkitermelés gépesítésének következtében az 1945. évihez képest, 34,6 százalékkal emelke­dett a termelés. E tervezek alatt jelentősen emelke­dett a szénipari dolgozók kulturális és anyagi jóléte is. A bányatechniku­­mokon a tanulók száma több mint háromszor annyi volt, mint 1945-ben,

Next