Tolnai Napló, 1951. január-június (8. évfolyam, 1-150. szám)

1951-04-18 / 89. szám

mi APR Hi IS IS Varga József tolnai traktoros vezet továbbra is a megyei versenyben Gépé l­om­­b­i dolgozóink között megindult a harc? az idényrepT túlteljesítéséért Gépállomásaink eredményei azt bizonyítják, hogy a gépállomások dol­­­­ozói békeharcosként küzdenek a leemelés frontján. A békeíveket nem­csak aláírják, hanem jó munkájukkal meg is erősítik. Olyan munkát igye­keznek­ végezni, hogy az feltétlenül a magasabb terméshozamot eredmé­nyezze. Eredményeik fokozásánál nemcsak azt tartják szem előtt, hogy többet­ keresnek, hanem azt is, hogy jó munkájukkal az ellenségre mér­nek hatalmas csapásokat­­ és nagy mértékben elősegítik a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fejlődését.­­ Az öntudatos dolgozók mellett vannak olyanok is, akik kevésbbé értik meg munkájuk jelentőségét és nem gondolnak arra, hogy a gyenge minőségű munkával becsapják Partun­kat, becsapják a dolgozó népet és­ ezen keresztül saját magukat is. Ezek a dolgozók „sírnak", hogy nem ti­.­e-‘ síthetők az új normák. Az ilyen­­ gázók „várják a sültgalambot, amely késsel és villával a szájukba fog rö­pülni". Ilyen példákkal találkozunk a hőgyészi gépállomáson is. Egyes dol­gozók nem gondolnak arra, hogy az eredmények nem születnek meg ma­guktól és a szocialista bérezés értel­mében csak az elvégzett munkáért fi­zetnek. Azok a dolgozók, akik abban a reményben vannak, hogy nem lehet az új normákat teljesíteni, vegyék át azoknak a traktor­oso­kak a munka­módszerét, akik állandóan túlteljesí­tik az új normákat még az esős idő­ben is. Kérdezzék meg az olyan dol­gozókat mint W ?a József, aki már 202,4 százalék teljesítette a tavaszi f­énytervét, hogy hogyár­ik ezt a nagy ered­ményt elém Irga József ezzel az eredményével ncsak a tolnai gép­állomás, hanem­ az egész megye büsz­kesége. Varga József példája nyomán leg­több gépállomási dolgozó között már nem a terv 100 százalékos teljesíté­séért, hanem annak minél nagyobb százalékban való túlteljesítéséért fo­lyik a küzdelem. Bogárdi István, 1% nagykónyi gép­állomás traktorosa is 170 százalé­kon felül teljesítette idénytervét, Bodai János pincehelyi traktoros 163.7 százalékra, Baka István tolnai traktoros 156.6 százalékra, Gábor Ist­ván dalmandi traktoros 140 százalék­ra, Bodai József pincehelyi traktoros 138 százalékra, Ángyán József pince­­helyi traktoros 133.6 százalékra, Kep­pel Ferenc dalmandi traktoros 129.6 százalékra, Lusenszki Ferenc szedre­se traktoros 126.6 százalékra, Hamus Gyula varsádi traktoros 125.5 száza­lékra, Simon Lajos suienlisi traktoros 121 százalékra, Füsztő László dalman­di traktoros 118 százalékra, Nagy Jó­zsef variádé traktoros 113.4 százalék­ra, Kovács József pincehelyi traktoros 104.6 százalékra, Gyócsi Mihály Rég­szemcsés traktoros 101 százalékra, Ju­hász Pál dalmandi traktoros 100 szá­zalékra, Szentes Piusz varsádi trakto­ros 100 százalékra teljesítették a ta­vaszi idénytervüket. Ezek a teljesítmények bizonyítják, hogy a lehetőségek adoíl vannak a nagyobb eredmények eléréséhez, csak ki kell használni azokat. Ezeket a lehetőségeket Pártunk útmutatásában találjuk meg. Aki követi Pártunk vit­­mutatását, a béke megvédésének tu­datában dolgozik és saját anyagi javai mellett a közösség érdekeit is szem előtt tartja, tudja teljesíteni a tervét. Kövessék az elmaradottak azok pél­dáját, akik a tervük minél nagyobb százalékban való túlteljesítéséért har­colnak és szilárdan megállják helyü­ket a termelés frontján. Gondoljanak arra traktorosaink, hogy eredményeik fokozása elkül a békeívek aláírása puszta szóbeszédhez hasonlít, azzal pedig nem lehet megvéde­i a békét. Ifjúságunk legfőbbjei kerüljenek a DISZ-választmány­okba A DISZ Központi Vezetősége Pár­­tunk II. Kongresszusa iránymutató­ határozatai után megjelölte az ifjú­sági szövetség legközelebbi feladatait, melyek között elsősorban szerepel a békéért folytatott harc tevékeny tá­mogatása. Ebbe a világméretűvé fo­kozódott gigászi harci­a kapcsolódik bele a DISZ-választmányok­ és bizott­ságok megválasztása, mely Tolna me­gyében, az elmú­lt vasárnap kezdődött r­»ég nagyobb körültekintést, még na­gyobb gondosságot, erőfeszítést köve­tel minden egyes DISZ-tagtól és funk­­cional­itástól, mint amennyit követel­tek az alaps­zervi vezetőségválasztá­­­­sok. A DISZ taglétszáma azóta tekény, teljesen megnövekedett, szervezetei­nek száma is felszaporodott. Mind­­eze­ket összegezve bátran megállapít­hatjuk, hogy azokban az alapfede­zetekben, ahol ezt a fontos lépést lát­ták, ott, a DISZ-választmányok és bi­zottságok megválasztása ifjúsági szö­vetségünk további erősítésében fon­tos lépést jelent, így vét ez Kurd és Értény községben is, h­ol a DISZ- vezetőség jó felvilágos­­ és szerve­­zui munkája nyomán a­ taggyűlésen megjelent a tagság csaknem százszá­­zalékos. Különösen kiemelkedik a jól sikerült taggyűlések közül a kurdi, ahol a DíSZ-titkár jól összeállított beszámolójában kiértékelte az ifjúsá­gi szövetség eredmény­ess­ég hiányos­­ságeit, felhívta a paraszti­dalokat a tanulás fontosságé­ra,­­jelentkezésre a szakérettségire, meg. A közbenső szervek megválasz­­tásával olyan ifjúsági szervet terem­tünk, mellyel eddig a magyar fiata­lok nem­­ rendelkeztek, melynek min­den vezető szerv­ét demokratikusan vá­lasztották meg. Éppen ezért igen nagy és felelősségteljes munkát­­ jelent a DISZ­,­alapszervezeteknek a választmá­nyok küldötteit megválasztó taggyű­lések jó és alapos megszervezése, előkészítése. De nemcsak a hazájukat szerető be­csületfis ifjak fordulnak mindig na­gyobb figyelemmel a DISZ felé, ha­nem az osztályellenség is, a háborús gyújtogató­­ imperialisták hazai ügy­nökei is érdeklődnek ifjúsági ,szövet­ségi'"" ;>­ránt. A‘>.~v­­éóségválasztások tapasztalatai figyelmeziSs. ° k: az el­lenség mindent meg fog kísérelni, hogy a maga embereit juttassa re a választmányokba, hogy ott rombőv A­ fékezze majd építő munkánkat. Leg­főbb követelmény legyen a tagjelöl­­­­tekkel szemben, járjanak elől, mutas­sanak jó példát a békéért folytatott harcban, a termelésben és a tanulás­ban. Úgy mint az érvényű ifjúsági szövetségünk, ahol április 4-i vállalá­sukat száz­ százalékig teljesítették, s most a vasárnapi taggyűlésen Völgyi Lajos és Dávid György vállalta, hogy május 1-re a kukoricát 100 százlék­­­ ívelik, a kurdi taggyűlésen Já.­­ Géza kihívta Király elv­társat, a­­ DISZ alapszervezet titkárát, hogy a tavasziakat elveti május 1-re. Ugyan­itt Tóth József Budai Ferencet, Patkó Erzsébet Britt Pétert, a termelőcsoport brigádtagjai pedig egymást hívták ki szocialista munkaversenyre május el­seje tiszteletére. Ilyen lelkes hangu­latú felszólalások előzték meg a je­löltek megválasztását , amikor erre került sor, a jelöltek mindegyike át­­érezte, amit Farkas elvtárs mondott a II. Pártkongresszuson, hogy ,,új tar­talmat és új értelmet kapott a ma­­gyar hazafiság, miután újjászületett maga népünk is." A békéért, a szocializmus felépítéséért folytatott harc mindig több és több felelősséget követel meg ifjúsági szer­vezeteinktől. Hiba volna­, ha nem látnánk meg, hogy például a paksi DISZ alapszervezetben az ellenség ke­ze van abban is, hogy a vezetőséget, az új vezetőség-választás óta ötödször kell újjáválasztani. A békeharcban, a szocializmus epi- 1­sében sokat vár az ifjúsági szöve­­­­ ’ünktől a Párt, de sokat vár az 3 sz vi­lág dolgozó, békeszerető evn­­isége, most, ebben a harcban nincs vedül a magyar ifjúság. A történe­tem során nem volt még egy ilyen ö 'reg, ahol öt világrész békeszerető . Igazaival együtt menetelve, a mi /­óságunk is az élvonalban indul ro amra legféltettebb kincsünkért, — a békéért! A DISZ-választmányok és bizottságok megválasztása i TALPALATNYI FÖLD A Hort­hy-korszak idején, mint mámt sok száz év óta, a magyar paraszt­ 1­óság eléri ezellen álma volt a föld. A föld, amely után hiába áhított, hiába dolgozott fcriástól­ vakul­is-ig. —. a má­sén, n­­em lehetett az övé. Ha néha, nagy nehezen meg is szerezhetett egy darabot, egy talpalatnyi földet, — csakhamar hitellel, csalással, uzsora­­kamattal, újból kihúzták a lába alól. Csak egy rossz termés, szárazság, vagy jégeső, s máris lei spar c­szl­ok száz faj lettek hajléktalanokká és indultak vándorútra, hogy eladják munkaere­jüket a nagygazdaságokban, vagy az ipari városokban, mert házukat, földjüket elárverezték. S kinek a­­­­zébe kerültek ezek a földek? A ban­kok, spekulánsok, zsírosparasztok gazdagodtak meg a szegények verejté­kén, a régi Magyarországon éppúgy, mint mindenütt másutt, a kapitalista országokban. Ennek a paraszt­­sorsnak jellemző képviselője volt Góz Jóska, akit Sza­bó Pál mesteri kézzel formált meg a ,,Talpalatnyi föld“ című filmben. Góz Jóska azonban nemcsak áldozat volt, ha­nem lázadó is, ölduda Ilo­n forrada­l­mái.- -’,, nem nyugodott bele abba a sorsba, melyet neki az úri Magyaror­szág képviselői szántak. Góz Jóska, alakját Szirtes Ádám áll­ítja elé­nk, a maga­­sgaz­­­­daságéiban. Számára ez a feladat nem­ idegen, hi­szen ő maga is egy holdas szegény­paraszt fia, akinek­ a népi demokrá­cia hozta meg a szabadságot a tanu­láshoz, emberi élethez, boldogsághoz való jogot. Szirtes Ádám éppúgy, mint Góz Jóska, a nép fia. A szovjet sajtó így emlékezik meg a „Talpalatnyi­ föld"-ről: Ez a magyar film a háború előtti Magyarország életét a­ maga valóságában állítja elénk, mély eszmei tartalma van, mondanivalójába­n és kifejezésm­ódj­á­ban népi­­ és realista alkotás. J ■:' A ,,Talpalatnyi föld'1 története nem ér véget ott, amikor Góz Jóskát bör­tönbe vetik. A film is, Góz Jóska tör­ténete is­ folytatódik és a magyar kö­zönség megláthatja, hogyan éli új, szabad életét a magyar föld és Góz Jóska is. Az új film címe. ..Folsza­ j bódult föld." Ebben a filmben viszont­­­­látjuk Góz Jóska új, szabad életét. | j V­l, o 3 Megjelent Sztálin elvtárs műveinek ötödik kötete SZTÁLIN ELVTÁRS Műveinek öt­ö­­dik kötete azokat a cikkeket foglalja magában, amelyeket Sztálin elvtá­rs 1921—1923-ban írt. Az ötödik kötetben foglalt művek a népgazda­ság hely­reál­l ‘­á­sán­ak békés munkájára való áttérés időszakában keletkeztek, amikor a nemzetközi tőke első katonai tá­marlásainak visszaveré­­se, a belső és külső ellenforradalmon aratott döntő győzelmek után az or­szág át­t.érhetett a békés gazdasági épí­tés útjára. Ebben az időszakban hajtotta végre a Bolsevik­­ Párt a fordulatot a hadi­kommunizmus politikájáról az „új gazdasági politikádra, a NÉP-re s ez »el új gazdasági alapon szilárdíta­ta meg a munkások és parasztok szövet­­ségét. Ebben az időszakban jött létre, az eddig lazább kapcsolatban lévő nagy szovjet köztársaságok egységes szövet­ségi­ államban való egyes­ülése útján, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a gazdasági, katonai és dip­lomáciai szemp­­o­nt egységes, sok nemzetiségű állam — a szocialista Szovjetunió. Ebben az­dőszakban a Bolsevik Pártnak kemény harcot kellett foly­tatnia a párton belü­li pár­tellen­es ele­mekkel szemben, akik arra próbálták kihasználni a békés szocialista építés­re való átmenet nehézségeit, hogy meg­­bontsák a Bolsevik Párt sorait. A munkásosztály és a parasztság szövetségének formái, a Párt egységé­nek megszilárdítása, a Párt és a tö­megek közti kapcsolat formái és mód­szerei, a pártdemokrácia és a szakszer­­vezeti demokrácia kiépítése, a sajtó szervező szerepe, a Bollsevik Párt stra­tégiája és taktikája elméleti és törté­­neli megvilágításba­n, a nemzeti-gyar­masi kérdés, a Szovjetunió külpolitiká­jának alapelvei, a harc a nacionaliz­mus ellen — a proletár internaciona­lizmusért, a szovjet szakemberek ki­képzése, az iparosítás feltt­ételeinek megteremtése, a dolgozó nők öntudato­­s­ítása, politikai felvilágosítása, az Ok­tóberi Forradalom nemzetközi jelentő­sége, és így ’tovább.­­— Ez a felsorolás korántsem meríti ki a kötet­ben sztálini mélységgel és világossággal tárgyalt kérdéseket, csak némi fogallmat ad a könyv rendkívül gazdag és aktuális tartalmáról. Az ötödik kötetben olvasható művek ezekkel a harci feladatokkal kapcso­­­latban keletkeztek és döntő szerepük volt a feladatok sikeres megoldásában. Sztálin e­lvtárs ezekben a művekben is — mint mindig minden gyakorlati kérdést a marxista-leninista elmélet fényével világít meg s az elméleti kér­déseket a leggazdagabb gyakorlati ta­pasztalati lényekkel összhangban, a gyakorlati cselekvés érdekei szempont­jából elemzi. A tört­én­eleim igazolta és ma is át­m­­u­taló jelentőségű Sztálin elvtárs té­tele,­ hogy a szocializmus országának a nemzetiségi kérdésben olyan politi­kát kell folytatnia, amellyel megnyeri­­,a Kelet országainak rokonszenvét és bizalmát a proletárforradalom zászlaja iránt. Mert a Kelet orszá­gainak döntő szerepük lehet a proletariátus és az imperializmus jövő harcaiban.“ Valamennyi népi demokrácia politi­­kája számára közvetlenül átmutató je­len’öség, az az — immár két évtizede győzelmesen végrehajt­ott — kollektivi­zálás! programul, melyet Szla­­in elv­­társ 1923-ban tűzött ki, tehát már ak­kor, amikor csak két esz' emlővel előbb bevezet­et­t ..új gazdasági politika" sa NÉP) éppen hogy az egyéni paraszt­­gazdaságok megerősödését támogatta. „Egyáltalán nincs igazuk azoknak az el­v­társa­k­n­a­k­, akik azt állítják, hogy mert a NÉP fejlődik, azért kénytelenek leszünk megismételni a régi históriát, kénytelenek le­szünk a parasztság­­ többségének tömeges m­inkretétlele útján kuláko­kat tenyészteni. Ez az út — nem a mi utunk. Az új viszonyok kö­zött, mikor a proletáriátus van ha­talmon és a proletáriátus kezében futnak össze a gazdaság legfőbb szálai, a fejlődésnek más úton kell haladnia, mely arra vezet, hogy a falu kistermelői különböző szövetkezetekben egyesülnek, me­ly­eket a magántőke ellen folyó harcukban az állam támogat, olyan úton, mely arra vezet, hogy a kis mezőgazdák milliói a szövet­kezetek révén fokozatosan bekap­csolódnak a szocializmus építésé­be, olyan úton, amely a kis földi­m­űvesgazdák gazdasági helyzeté­nek fokozatos javulására (nem pe­dig pusztulására­ vezet. Ebben az értelemben, a Köztársaságok Szö­vetségének jövendő gazdasági fej­lődésének szempontjából, elsőren­dű jelentőségű, hogy a végvidéke­ken, ezekben a főleg paraszti or­szágokban, minden módon támo­gassuk a szövetkezeteket.“ A Szovjetunió tántorítha­t a­ llapul kö­vetkezetes békepolitikájának alapelve­it fejezik ki azok a szavaik, amelyeket Sztálin elvtárs a lábbadozó Leninnel folytatott beszélgetése alapján jegyzett fe­l: „A mi utunk igaz út: mi békét és megegyezést akarunk, de gúzsba­­kötni nem hagyjuk magunkat és ellene vagyunk az uzsorafel­tétele­ket kikötő megegyezéseknek- ke­ményen kell tartani a kormányru­­dat és saját utunkon kell haladni, amelyről sem hízelgéssel, sem ijesztgetéssel nem hagyjuk magun­kat letéríteni.“ A kommunista politikai stratégiájá­­­nak és taktikájának, a bolsevik párt­építésnek, a szovjet ál­lam­építésnek az ötödik kötet sztálini műveiben kikris­­tályosíto­­t és a marxista-lenin­is­ta el­mélet fényével megvilágított tapaszta­latai­t minden pártmunkásnak ismernie és tanulmányoznia kell. Továbbvisszük „A magyar dolgozók nevében megígérhetem Önnek, kedves Sztá­lin elvtárs, hogy nem fogjuk kímélni erőinket a szocialista építés és a béke védelmének frontján. Biztosít­hatjuk Önt, hogy egy emberként, állhatatosan, Lenin és Sztálin győ­zelmes zászlaja alatt fogunk halad­ni.“ (Rákosi elvtárs mondotta, Sztá­lin elvtárs 70. születésnapja alkal­mából.) - g. Ennek az ígéretnek a ■ szelleme hat­ja át­ még fokozottabban dolgozóin­kat, amikor napról-napra új csatákat nyernek a béke frontján. Harcba in­dult dolgozó népünk a­­ béke aláírás­­gyüjtés «sikerén keresztül, a termelés emelésével, a háború és uszítók ellen és egyre kiemelkedőbb ^eredmények _ születnek. Minden egyes­­ aláírás biz­o­­­­nyílék­á dolgozó népünk elszánt béke­­akaratának. De bizonyítja azt^^-s, hogy dolgozóink gyűlölik az elJ^H^ get és az • aláírásukat ere­.imények eléréséré' ki\mn^Era|B j tám­asztan.. Gyülölettel mondja azv. (ti-raWj^T­im - Szek'zárd. balparásztai douj^ó |is: ••• örült, bolondnál­ kell lennie annak, aki a háborút kívánja. Tudom, hogy vannak, akik erre spekulálnak, láttam a­ Népbolt kirakatában Juli néni eldugott holmijait, annyi volt, hogy az egész­­ Balparasztát fel tud­nánk ruházni. Csak találkoznék ilyen­nel, tudom megemlegetné. Minden munkánkban biztosan szá­míthatunk nagy Pártunk és a hatal­mas Szovjetunió segítségére. Ezt a felismerést tükrözi Nagy Mih­ály sza­va is: a békeív aláírásánál, amit az egész család boldog örömmel írt alá. — Tudom, — mondotta — hogy or­­óságunkat építeni ,csal, békében le­het. Három­ fő g­yermekem van. Ezeknek és a többi fiataloknak csak úgy tud­ják­ a fejlődésüket biztosítani, ha minden nap jobban végezzük mun­kánkat. Nyugodtan hajthatjuk fejün­ket nyugovóra, mert a nagy Szovjet­unióval és Sztálin elv­társsal, a béke­­tábor élen, erősek vagyunk.­­Tisztában van dolgozó népünk az­­hogy nem elég csak a békeiveket ^Prni. Ezért mondja Baka József ■ek­szárd. Rózsamáj dűlői dolgozó tíz aláírásnál, hogy­­ a béke érde­kében még fokozot­t­abban­ végzem m­­unkámat,­­jó néhány kiragadott pél­da korántsem mutatja meg teljes egészében azt a hatalmas lelkesedést, ami falun és városon újabb és újabb békeharcosokat nevel. Mind több pél­da van arra, hogy ma még őt agitál­ják, holnap már ő viszi tovább a bé­­kéért vívott harc diadalmas zászlaját. Kis János Szekszárd József­ utcai dolgozó ezeket mondja: — Nem le­het épeszű az, aki háborút akar. É­n minden igyekezetemmel segítek a nép­nevelőknek, a fel­világosító munká­ban, a békéért, boldogabb, szebb éle­tünkért. Még fokozottabban kell felvilágosí­tani azokat, akik még nem ismerték fel az aláírás jelentőségét. Népneve­lőinknek jól meg kell nézni, hogy mi­ből fakad ez a húzódozás és ha ellen­ségről van szó, akkor kíméletlenül le kell leplezni, mert csak így erősíthet­jük még jobban a béke táborát. A megmutatkozó lelkesedés és­ Sztá­lin elvtársnak lett ígéretünk, köte­lez bennünket m­­ég fokozottabb jó munkára a béke megvédéséért. Agitá­toraink kövessék forró szeretettel és legyenek méltók Pártunk és dolgo­zóink első népnév­előjéhez, Rákosi O­­­­t­áréhoz, a békeharc diadalmas zászlaját ‘ ,m

Next