Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)
1951-10-17 / 242. szám
toukai NAPVILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ! A MAI SZÁMBAN* G«tti Ernő elvtárs állami miniszter, a népgazdasági tanács elnökének felszólalása az országos kohászati értekezleten (2. o.) — Minden ország dolgozó népe támogatja a Béke Világtanács felhívását (2. o.) — A jugoszláv Ifjúság szabó látja a titoista terveket (2. o. ) A vezetőség választás előkészítésének munkájáról ŐS. o. A szovjet parasztküldöttség tagjai megtekintették az alsóleperdi állami gazdaságot (4. o.) A határozatok végrehajtásával, javítsuk meg a pártoktatás munkáját Pártunk leletében az idei vezetőségválasztás mellett óriási jelentőségű a pártoktatási év megkezdése Az erről szóló határozatot alaposan tanulmányozni, népszerűsíteni, a belőle következő teendőket, a maga munka területén megállapítani és a legpontosabban végrehajtani: ez elsősorban kötelessége pártunk minden funkcionáriusának, minden tagjának. A határozat nemcsak rámutat a hibákra és okaira, hanem azt is megmondja, hogy miklént kell a hibákat megszüntetni. A pártmunka előterébe kell helyeznünk az oktatást. Meg kell érteni minden párttagnak és vezetőnek, hogy jó pártmunkát csak az tud végezni, aki állandóan és kitartóan képezi, műveli magát és egyre otthonosabban mozog a marxizmusleninizmus döntő kérdéseinek ismeretében, felhasználásában. Ennek megvalósítása érdekében kíméletlen harcot kell indítani az elmélet lebecsülése ellen. Ugyanakkor az egyre éleződő nemzetközi helyzet a Tito-banda állandó provokációi, de a hazai ellenség, a kulákok kártevései is, fokozott éberségre figyelmeztetnek. Sok elméletileg gyengén képzett elvtársunk bizony nem egyszer akaratlanul is az ellenség által hirdetett valótlan adatokat hiszi el, nem veszi észre a mézesmázas szavak között a kártevést. A nagy nemzetközi eseményeket nem érti tanulás hiányában, a saját és a mások munkájának megjavítására nem tudja felhasználni. Megyénkben mint a hibák egyik forrását kell megemlítenünk a járási pártbizottságainknál tapasztaltakat. Nem tanulmányozzák eléggé a Politikai Bizottság május 17-i határozatát. Ebből adódik, hogy nem ismerik az egész oktatás rendszerét. De az elmélet lebecsülését jelenti az is, hogy ők maguk sem igyekeznek a tanulásban példamutatóan élenjárni, mert még tanuló félnapjaikat sem veszik ki. A szekszárdi városi pártbizottságnál például Schilling elvtárs, aki a vezetőségválasztó taggyűlések megszervezésénél jó munkát vágzott, az oktatást lebecsüli. Az egyik elvtársnőnek azt mondja, hogy — te nem tudsz mást, csak az oktatással foglalkozni. — Ez még rosszabb, mint, ahol reszort feladatnak tekintik. A vége az, hogy itt sem, de a DISZ megyebizottságon sem veszik ki az elvtársak a tanulófélnapjaikat. Általában hiba van a DISZ oktatással is. Nem kellő a rádiószemináriumok hallgatóinak szervezése sem. * 1 2 Harcot kell indítani a mennyiségre törekvés ellen, nem szabad elhanyagolni a minőséget. De hiba az is, hogy egyes helyeken asztal mellett osztják be a hallgatókat. Ezért történhet meg az, mint a dombóvári fűtőháznál, hogy a propagandista szemináriumra a 200 hallgatóból csak 10 jelent meg. Bár a dombóvári járási pártbizottság elég jól foglalkozott az oktatás kérdésével, mert a DISZ-nek is biztosították a propagandistákat. Aki a határozatot komolyan tanulmányozza, az meg kell, hogy értse az oktatási munka számára óriási segítséget jelent, ezen keresztül pártunk tevékenységének minden területére, hazánk egész fejlődésére kihat, s ha jól hajtjuk végre, új lendületet fog adni népünk számára, a szocializálts építésének és a béke védelmének minden szakaszán. A pártoktatás a pártpropaganda megjavítása tehát nem szűk értelemben vett oktatási kérdés, hanem egyik döntő feltétele annak, hogy megvalósítsuk azokat a hatalmas feladatokat, amelyeket a kongresszus tűzött pártunk és népünk elé. Biztosítani kell azt a tanítási módszert, a mely az elméletet szakadatlanul az eleven élet tapasztalataival, gyakorlatával, vérével és húsával táplálja(Rákosi). Ennek érdekében biztosítani kell, hogy a napi munka tapasztalata beihatoljon a tanulásba, hogy a tapasztalatokból elvi következéseket is levonjanak, s hogy az elmélet állandó irányító, útmutató legyen a napi munkában. Állandóan tanulmányozni kell a párt- és kormányhatározatokat, mert gyakorlati munkánk fővonalát ezek szabják meg. Emellett nem szabad, hogy háttérbe szoruljon a tanulás főanyagja a maxizmus -leninizmus elméleti tanításának elsajátítása. A gyakorlattal való szoros kapcsolatnak az időszerű példáknak alá kell támasztaniok a marxizmus-leninizmus elvi tételeit. Párasz tervezeteink haladéktalanul számolják fel az eddigi tapasztalt hiányosságokat és érezzlk át döntő jelentőségét az oktatási munkának. Dolgozzunk úgy propaganda munkánk megjavításán, ahogy azt Sztálin elvtárs szavai alapján tennünk kell: „Mint alapigazságot kell elismernünk, hogy minél magasabb a párt és állami munka bármely területén működő funkcionáriusaink politikai színvonala és marxista-leninista öntudata, annál magasabb és termelékenyebb maga ez a munka, annál hatékonybbak a munka eredményei“'. A verseny nyilvánossága segíti a Bonyhádi Zománegyer dolgozóit a november 7-i versenyben A Bonyhádi Zománcművekben a dolgozók versenyét tíz naponként értkették és ismertették a párosverseny Mását. A november 7 tiszteletére fogó versenyszakaszban azonban napiíra értékelik ki a verseny eredméyét és azt a műhelyekben étrendért", újszerű versenytáblán hozzák yivánosságra. A dolgozók versenyét általában az ellemzi, hogy az elmaradt versenytrsak behozzák lemaradásaikat. Sok sejben csak néhány órai termelés önti el a két hónap óta folyó Hóember 7-i versenyt. Csőri István és itó Ferenc hosszúlejáratú páros veremben állnak egymásal. Biró Fericnek még júliusban sikerült fél npi előnyre szert tenni és azt agusztusban is tartotta. Szeptemberén, a felajánlás napján megváltozó: verseny állása. Csőri István naponta 2 százalékkal megelőzte versenytársát. Az előnye mindössze annyi, amennyit 2 órai munka 100 százalékos normalejesítése jelent. rendszeres kiértékelés segítette Lucsfai jószín, hogy a két hónap óta vezető Forró Ferenc 3 napos előnyét egy nappal behozta. A dolgozók egy része már közel van a felajánlás teljesítéséhez. Dobti Lajos ifjúmunkás a 182 százalékos állag teljesítése mellett vállalta, hogy szeptember 1-től november 7-ig 4 nappal növeli az eddigi eredményét és ■ november 7-én nem a március 25, hanem 1952 március 26-i tervét teljesíti. A vállalt 4 napból már hármat teljesített. Dobsi Lajos október 13 án február 21. teryén dolgozóit. A dolgozókat felajánlásuk teljesítése érdekében a műszaki dolgozók is újításokkal segítik. Gyopár Ferenc műszaki dolgozó a kibővített szabászműhelyben a kürlá rcsavágó gép mellé elhelyezi az excentprést, amelyen a körtárcsa vágásánál keletkező sarokhulladék anyagot dolgozzák fel. Seidl Gyula műszaki dolgozó vállalta, hogy a páradús levegőt elszívó berendezés csöveinek kitiszításával az ot lerakódó festékanyagot összegyűjti és újra őrlés után csipes használható lesz. Igy 60 kiló fesék vny:v go't takarít meg Szovjet módszerrel szedik a gyapotot a várdombi állami gazdaságban „Siessünk, mert hátha megjön hirtelen az eső és akkor nagyon sotk gyapot vész kárba és ha többet szedünk, több lesz a keresetünk“ — így biztatják egymást munka közben a várdombi állami gazdaság gyapotszedői. A lelkesedésnek meg lett az eredménye. Csálovics Márkné több, mint 23 kilót szedett, így keresete közel járt a 60 forinthoz. Wachtler Borbála is igen jó eredményt ért el, keresete 54 forinton felül volt. Medveczki Erzsébet 22,6 kiló gyapotot szedett, így 55 forintnál több volt a napi keresete. Szombat este, amikor mentek hazafelé, a jó eredményt elértek közül is, a lemaradónak közül is többen mondogatták: „Legközelebb még jobban iparkodom a szedéssel. . . megéri, mert a sok pénz mellett textilvásárlási utalványt is kapunk . . Vasára a vártam gyapotok közti többen olvasták a Szabad Nép egyik cikkében: „Gulyás Rózsi egy nap alatt 107 kiló gyapotot szedett egy új munkamódszerrel“. Erről mintha csak összebeszéltek volna, így vélekedtek: „Azt nem hisszük el, hiszen mi is mennyire iparkodtunk, de legtöbben még a 20 kilót sem tudták megszedni“. Hétfő reggel azzal indult munkába a két női gyapotszedő brigád, Haibieh Éva és Fekete Ilona vezetésével, hogy kipróbálják: „hány kiló az a gyapot, amennyit bárki közülük egy nap alatt le tud szedni.“ Annál is inkább bíztak a jó eredményben, mert a gazdaság vezetősége megígérte, hogy a minisztériumból egy elvtárs gyakorlatban is bemutatja az új, szovjet gyapotszedési módszert, már pedig az új módszernek biztosan veszik valami hasznát. Már közeledett az óra, a két lelkes brigád tagjai pedig a gyapottá]]a székén bosszankodtak, hogy még nem lehet szedni, mert nagy dél volt az éjszaka. „Nem tudom, hogyan tudjuk megdönteni a szolphali eredményeinket — szólt, a társaihoz Csálovicsié — amikor nem Imink rendes időben a szedést elkezdeni“. Már 8 óra is elmúlt, amikor elkezdték a munkát. Balázs elvtárs, a minisztérium kiküldötte először tanácsokkal látta el a szedőket: „Az nem helyes, hogy egymás mellett lévő sorokban szedi mindenki a gyapotot. Ki kell jelölni 10—15 sort minden szedőnek és gondoskodni kell arról, hogy lehetőleg a következő szedéskor is ugyanazok kerüljenek arra a parcellára, így szem előtt lehet tartani, hogy ki végez minőségi munkát. Az sem helyes, hogy a hosszú sorokon végigmennek, mert az unalmas és így a munkakendület csökken. Közben odaszólt a brigádvezetőknek: „Elsőnek jelöljétek meg valami kukoricaszár félével a sorok hosszát és az egyes szedőre eső terület szélességét.“ 9ip érteli néhány méterrel távolabb a szedők a sor végétől, odament közéjük Balázs elvtárs és újabb tanácsokat adu: „így hiába siettek, csak jobban diórádiók, de az eredmény nem fogja megközelíteni a 100 kilót. No majd én megmutatom, hogyan kell szedni, hogyan lehet az erőt gazdaságosan kihasználni.“ Ejsze! beállt az egyik lány sorába és elkezdte kés 1 2! kézzel szedni a gyapotot. Az egyik kezével míg lépte le a gubót, a másikat már ráhelyezte egy következő beérett gubára. Kezével nem nyúlt át a másik oldalra, azt mondta: — majd visszafelé kell leszedni arról az »Ifjúiról és akkor nem kell a kezet átnyujtani a másik oldalra. — A többiek, akik erősen figyelték Balázs elvtárs ügyes mozdulatait, ismét hozzáfogtak a gyapotszedéshez. Alig kezdték el az új módszer szerint szedni a gyapotot, egyik is, másik is odaszól Balázs elve,őrshöz. — Ez így nem megy, mert a balkéz mindig eltéveszti az irányt. — Dehogy nem megy, — hangzott a felelet — csak meg kell szokni. Főleg a balkéznek van szüksége nagy gyakorlatra. — Egy óra múlva némelyek már ügyesen szedték két kézzel is a gyapotot. Ebédidő alatt lemérték a leszedett gyapot súlyát, hogy megtudják, ki mennyit teljesített. Puskás Kálmánná 15.7 kiló, Keitrrath Borbála 15.6 kiló, Csálovics A gyapotszedő brigádok vezetői eggyeforrtak brigádjaik tagjaival. Segítenek nekik, hogy egy percre se álljon meg a gyapotszedési munka. Szépen kezd kidomborodni a személyes példamutatás is. A gazdaságvezető felesége, Puskás Kálmánná a legjobb gyapotszedők közé tartozik. Igen súlyos hiba azonban, ami nagyban gátolja a még nagyobb eredmények elérését, hogy nincs szervezett versenymozgalom. Ki kell építeni a versenymozgalmat brigád és brigád között, munkacsapatok és az egyének között. Ezen a téren helyes kezdeményezés van Fekete Ilona brigádjában, ahol Vince Rozália és Török Márkné 173 kiló, Yachtler Borbála 14.5 kiló, Török Ilona 6.7 kiló, Szajkó Anna 12 kiló, Dongó Rozália 13.7 kiló gyapotot szedtek alig több, mint 4.5 óra alatt. A várdombi állami gazdaság két gyapotszedő brigádja tehát már az első fél nap alatt csaknem kétszeres átlageredményt ért el az új gyapotszállási módszerrel, holott még meg sem tanulták azt teljesen. Ebéd után még a reggelinél is nagyobb lelkesedéssel álltak ki munkába. Most már saját példáikból tapasztanák, hogy mennyivel előnyösebb az új munkamódszer, hogy tényleg meg lehet közelíteni a 100 kilós gyapotszedési eredményt. Ilona párosversenyben állnak egymással. A gazdaság dolgozói harcolnak a „fehér aranyért“, a gyapotszedés sikeréért. Ebből a lelkes harcból csupán a gyapotagronómus, Kemény István hiányzik. Még annyi fáradtságot sem vet magának, hogy az új módszer bevezetésénél megjelent volna. Nem sokat törődik a munkálatok jó megszervezésével sem. Javasoljuk Kemény István szaktársnak, hogy ő is kapcsolódjon be ebbe a munkába az eddiginél sokkal aktívabban, mert különben csak kerékkötője lesz a mind magasabb gyapotszedési eredményekért folyó küzdelemnek. Igen jó kezdeményezései van a várdombi gazdaságban. Számolják fel a hibákat, javítsák meg munkájukat a Paksi Konzervgyár vezetői, dolgozói ötéves tervünk végrehajtásában gyorsan haladunk előre. Nagy sikereket értünk el iparunk, mezőgazdaságunk fejlesztésében, népünk jólétének, kultúrájának felmelésében. Ezek a sikerek nem maguktól hullottak az ölünkbe, népünk kemény harccalodaadó munkával vívta ki őket. A termelés, a lent teljesítése harci feladat, ahol ezt nem értik meg, ott súlyos hibák jelentkeznek. A Paksi Konzervgyárban például hónapok óta elmaradnak a terv mögött, a legutóbbi kiértékeléseknél a főzelék konzerv tervükét 73 százalékban, az egyéb konzervek tervét pedig 35 százalékban teljesítették. Ha a vállalat igazgatóját, Radnai József elvtársat és az üzemi párttitkárt, vagy akár az üzemi bizottságot megkérdezzük, siránkoznak, hogy a dolgozók nem kapnak élelmiszert, tehát akkor munkaversenyt sem lehet indítani. Ez pedig nem áll fent, mert a dolgozók megkapják azt, ami a népi demokrácia nyújt az élelmiszerellátás terén. Az elmaradás okát valójában pedig nem ez, hanem a vállalat vezetőségének a nemtörődömsége és a munka rossz megszervezése magyarázza. De laza a munkafegyelem is, mert a dolgozók elkésnek a munkáról, nem használják ki rendesen a munkaidőt sem. A vezetőség akarva, nem akarva az ellenség nótáját fújja, amikor maguk is így beszélnek. „A dolgozókat nem lehet megnevelni és nem lehet intézkedni, mert a munkások otthagyják az üzemet.“ Ez az eset is világos bizonyítéka annak, hogy a megnövekedett feladatok elöl meghátrál a vezetőség, az ellenség befolyása alá kerül. De hiba még az is, hogy a dolgozókat vasárnap is dolgoztatják, ugyanakkor nem kapják meg azt, amit a kollektív szerződés előír. Hogy néz ki a Gazda-mozgalom? Egyszer volt ismertetve a dolgozókkal, de azóta a vezetőség hallgat róla. Pedig a gyár területén sok hulladék van, amit a Gazda-mozgalom keretén belül kitűnően fel lehetne használni és nagy megtakarítást jelentene népgazdaságunk számára. Feladat tehát az, hogy a Paksi Konzervgyárban keressék meg az ellenséget, amely akadályozza úgy a tervteljesítést, mint a Gazda-mozgalom beindítását. Ezeknek a hibáknak felszámolásával a sí Konzervgyárban is induljon meg a verseny és az eddigi hibák teljes felszámolása vigye sikerre tervük teljesítését. A szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása Dunapentelén A szovjet mezőgazdasági küldöttség tagjai vasárnap K. K. Sub’adze és K. a. Borin vezetésével Dunapentelére látogattak el. A vasmű építői a pártház előtt fogadták a szovjet vendégeket. Innen végigvezették őket a Május 1-úton, megmutatták a város húsztantermes iskoláját, az első házakat, amelyeken már a vakolás és festés befejeződött. Elvezették a küldötteket a város jövendő főterére, ahol most épül az új pártház, az orvosi rendelő és egy 800 szeméves filmszínház. Megmutatták a dunapenteleiek az új napközi otthont és az óvodát, amely vasárnap már készen várta felavatását. A Duna meredek partjáról megnézték az épülő kikötőt is. Innen a vasműhöz mentek. P. I. Rozsnova, a krími terület Kalinin kolhozának dohánytermesztő brigádvezetője, a ..Szocialista Munka Hőse“ a beszélgetések során örömmel hallotta, hogy Dunapentelén van női főmérnök és építésvezető is. Azt tanácsolta: széles körben végezzenek felvilágosító munkát a nők termelésbe való bevonása érdekében. A vasmű építői forró szeretettel búcsúztak a vendégektől és ajándékokat adtak át nekik.