Tolnai Napló, 1951. július-december (8. évfolyam, 151-304. szám)

1951-10-17 / 242. szám

toukai NA­P­VILÁG PROLETÁRJAI EGYES­ÜL­JETEK! ! A MAI SZÁMBAN* G«tti Ernő elvtárs állami miniszter, a népgazdasági tanács elnökének felszólalása az országos kohászati értekezleten (2. o.) — Minden ország dolgozó népe támogatja a Béke Világtanács felhívását (2. o.) — A jugoszláv Ifjúság szabó látja a titoista terveket (2. o.­ ) A vezet­őség választ­ás előkészítésének mun­kájáról ŐS. o. A szovjet paraszt­küldöttség tagjai megtekintették az alsóleperdi állami gazdaságot (4. o.) A határozatok végrehajtásával, javítsuk meg a pártoktatás mun­káját Pártunk leletében az idei vezetőség­­választás mellett óriási jelentőségű a pártoktatási év megkezdése Az erről szóló határozatot alaposan tanulmá­nyozni, népszerűsíteni, a belőle követ­kező teendőket, a maga munka terü­letén megállapítani és a legpontosab­ban végrehajtani: ez elsősorban köte­lessége pártunk minden funkcionáriu­­sának, minden tagjának. A határozat nemcsak rámutat a hi­bákra és okaira, hanem azt is meg­mondja, hogy miklént kell a hibákat megszüntetni. A pártmunka előterébe kell helyeznünk az oktatást. Meg kell érteni minden párttagnak és ve­zetőnek, hogy jó pártmunkát csak az tud végezni, aki állandóan és kitar­tóan képezi, műveli magát és egyre otthonosabban mozog a marxizmus­­leninizmus döntő kérdéseinek ismere­tében, felhasználásában. Ennek meg­­valósítása érdekében kíméletlen harcot kell indítani az elmélet lebecsülése ellen. Ugyanakkor az egyre éleződő nem­zetközi helyzet a Ti­to-banda állandó provokációi, de a hazai ellenség, a kulákok kártevései is, fokozott éber­ségre figyelmeztetnek. Sok elméletileg gyengén képzett elvtársunk bizony nem egyszer akaratlanul is az ellen­ség által hirdetett valótlan adatokat hiszi el, nem veszi észre a mézes­­mázas szavak között a kártevést. A nagy nemzetközi eseményeket nem érti tanulás hiányában, a saját és a mások munkájának megjavítására nem tudja felhasználni. Megyénkben mint a hibák egyik forrását kell megemlítenünk a járási pártbizottságainknál tapasztaltakat. Nem tanulmányozzák eléggé a Politi­kai Bizottság május 17-i határozatát. Ebből adódik, hogy nem ismerik az egész oktatás rendszerét. De az elmé­let lebecsülését jelenti az is, hogy ők maguk sem igyekeznek a tanulásban példamutatóan élenjárni, mert még tanuló félnapjaikat sem veszik ki. A szekszárdi városi pártbizottságnál például Schilling elvtárs, aki a veze­­tőségválasztó taggyűlések megszerve­zésénél jó munkát v­ágzott, az oktatást lebecsüli. Az egyik elvtársnőnek azt mondja, hogy — te nem tudsz mást, csak az oktatással foglalkozni. — Ez még rosszabb, mint, ahol reszort fel­adatnak tekintik. A vége az, hogy itt sem, de a DISZ megyebizottságon sem veszik ki az elvtársak a tanulófél­napjaikat. Általában hiba van a DISZ oktatással is. Nem kellő a rádiószemi­­náriumok hallgatóinak szervezése sem. * 1 2 Harcot kell indítani a mennyiség­re törekvés ellen, nem szabad elha­nyagolni a minőséget. De hiba az is, hogy egyes helyeken asztal mellett osztják be a hallgatókat. Ezért tör­ténhet meg az, mint a dombóvári fűtőháznál, hogy a propagandista szemináriumra a 200 hallgatóból csak 10 jelent meg. Bár a dombóvári járási pártbizottság elég jól foglalkozott az oktatás kérdésével, mert a DISZ-nek is biztosították a propagandistákat. Aki a határozatot komolyan tanul­mányozza, az meg kell, hogy értse az oktatási munka számára óriási segít­séget jelent, ezen keresztül pártunk tevékenységének minden területére, hazánk egész fejlődésére kihat, s ha jól hajtjuk végre, új lendületet fog adni népünk számára, a szocializálts építésének és a béke védelmének min­den szakaszán. A pártoktatás a párt­propaganda megjavítása tehát nem szűk értelemben vett oktatási kérdés, hanem egyik döntő feltétele annak, hogy megvalósítsuk azokat a hatal­mas feladatokat, amelyeket a kon­gresszus tűzött pártunk és népünk elé. Biztosítani kell azt a tanítási mód­szert, a mely az elméletet szakadatla­nul az eleven élet tapasztalataival, gyakorlatával, vérével és húsával táp­lálja(Rákosi). Ennek érdekében biz­tosítani kell, hogy a napi munka ta­pasztalata beihatoljon a tanulásba, hogy a tapasztalatokból elvi követke­zéseket is levonjanak, s hogy az el­mélet állandó irányító, útmutató le­gyen a napi munkában. Állandóan ta­nulmányozni kell a párt- és kormány­­határozatokat, mert gyakorlati mun­kánk fővonalát e­zek szabják meg. Emellett nem szabad, hogy háttérbe szoruljon a tanulás főanyagja a ma­x­iz­mus -l­eni­ni­zmus elméleti tanítá­sának elsajátítása. A gyakorlattal való szoros kapcsolatnak az időszerű pél­dáknak alá kell támasztaniok a marx­­izmus-leninizmus elvi tételeit. P­árasz­ tervezeteink hal­adéktalanu­l számolják fel az eddigi tapasztalt hiányosságokat és érezzl­k át döntő jelentőségét az oktatási munkának. Dolgozzunk úgy propaganda munkánk megjavításán, ahogy­ azt Sztálin elvtárs szavai alapján tennünk kell: „Mint alapigazságot kell elismernünk, hogy minél magasabb a párt és állami mun­ka bármely területén működő funk­­cionáriusaink politikai színvonala és marxista-leninista öntudata, annál magasabb és termelékenyebb maga ez a munka, annál hatékonybbak a munka eredményei“'. A verseny nyilvánossága segíti a Bonyhádi Zom­á­negy­er dolgozóit a november 7-i versenyben A Bonyhádi Zománcművekben a dolgozók versenyét tíz naponként ér­tk­ették és ismertették a párosverseny Mását. A november 7 tiszteletére fo­gó versenyszakaszban azonban na­­piíra értékelik ki a verseny eredmé­­yét és azt a műhelyekben étrendé­rt", újszerű versenytáblán hozzák yivánosságra. A dolgozók versenyét általában az ellemzi, ho­gy az elmaradt verseny­­trs­ak behozzák­­ lemaradásaikat. Sok sejben csak néhány órai termelés önti el a két hónap óta folyó Hó­ember 7-i versenyt. Csőri István és itó Ferenc hosszúlejáratú páros ver­emben állnak egymásal. Bir­ó Fe­­ricnek még júliusban sikerült fél npi előnyre szert tenni és azt a­gusztusban is tartotta. Szeptember­én, a felajánlás napján megváltozó­­: verseny állása. Csőri István naponta 2 százalék­kal megelőzte versenytársát. Az előnye mindössze annyi, amennyit 2 órai munka 100 százalékos nor­male­­jesítése jelent. rendszeres kiértékelés segítette Lu­cs­fai jósz­ín, hogy a két hónap óta vezető Forró Ferenc 3 napos előnyét egy nappal behozta. A dolgozók egy része már közel van a felajánlás teljesítéséhez. Dob­ti Lajos ifjúmunkás a 182 százalékos állag teljesítése mellett vállalta, hogy szeptember 1-től november 7-ig 4 nappal növeli az eddigi eredményét és ■ november 7-én nem a március 25, hanem 1952 március 26-i ter­vét teljesíti. A vállalt 4 napból már hármat teljesített. Dobsi La­jos október 13 án február 21. teryén dolgozóit. A dolgozókat felajánlásuk teljesíté­se érdekében a műszaki dolgozók is újításokkal segítik. Gyopár Ferenc műszaki dolgozó a kibővített szabász­­műhelyben a kürlá rcsavágó gép mellé elhelyezi az excentprést, amelyen a körtárcsa vágásánál keletkező sarok­­hulladék anyagot dolgozzák fel. S­­eidl Gyula műszaki dolgozó vál­­lalta, hogy a páradús levegőt elszívó berendezés csöveinek ki­ti­szí­t­­ásával az o­t lerakódó festékanyagot össze­gyűjti és újra őrlés után csipes hasz­­nálhat­ó lesz. Igy 60 kiló fes­ék­ vny:v go't takarít meg S­zovjet módszerrel szedik a gyapotot a várdombi állami gazdaságban „Siessünk, mert hátha megjön hir­telen az eső és akkor nagyon sotk gya­pot vész kárba és ha többet szedünk, több lesz a keresetünk“ — így biztat­ják egymást m­­unka közben a vár­­dombi állami gazdaság gyapotszedői. A lelkesedésnek meg lett az eredmé­nye. Csálovics Márkné több, min­t 23 kilót szedet­t, így keresete közel járt a 60 forinthoz. Wachtler Borbála is igen jó eredményt ért el, keresete 54 forinton felül volt. Medvec­zki Erzsé­bet 22,6 kiló gyapotot szedett, így 55 forintnál több volt a napi keresete. Szombat este, amikor mentek haza­felé, a jó eredményt elértek közül is, a lemaradónak közül is többen mon­dogatták: „Legközelebb még jobban iparkodom a szedéssel. . . megéri, mert a sok pénz mellett­ textilvásárlá­­si utalványt is kapunk . . Vasára a vártam­ gyapotok közti­ többen olvasták a Szabad Nép egyik cikkében: „Gulyás Rózsi egy nap alatt 107 kiló gyapotot szedett egy­ új munkamód­szerrel“. Erről mintha csak összebe­széltek volna, így vélekedtek: „Azt nem hisszük el, hiszen mi is mennyire iparkodtunk, de leg­többen még a 20 kilót sem tudták megszedni“. Hétfő reggel azzal in­dult munkába a két női gyapot­­szedő brigád, Haibieh Éva és Fekete Ilona vezetésével, hogy kipróbálják: „hány kiló az a gyapot, amennyit bárki közülük egy nap alatt le tud szedni.“ Annál is inkább bíztak a jó ered­ményben, mert a gazdaság vezetősé­ge megígérte, hogy a minisztérium­ból egy elvtárs gyakorlatban is be­mutatja az új, szovjet gyapot­szedés­i módszert, már pedig az új módszer­nek biztosan veszik valami hasznát. Már közeledett a­z óra, a két lel­kes brigád tagjai pedig a gyapottá]­]a szék­én bosszankodtak, hogy még nem lehet szedni, mert nagy dél volt­ az éjszaka. „Nem tudom, hogyan tud­juk m­egdönteni a szolphali eredmé­nyeinket — szólt, a társaihoz Csálo­­vicsié — amikor nem Imi­nk rendes időben a szedést elkezdeni“. Már 8 óra is elmúlt, amikor elkezdték a munkát. Balázs elvtárs, a miniszté­rium kiküldötte először tanácsokkal látta el a szedőket: „Az nem helyes, hogy egymás mellett lévő sorokban szedi min­denki a gyapotot. Ki kell jelölni 10—15 sort minden szedőnek és gondoskodni kell arról, hogy le­hetőleg a következő szedéskor is ugyanazok kerüljenek arra a par­cellára, így szem előtt lehet tar­tani, hogy ki végez minőségi munkát. Az sem helyes, hogy a hosszú soro­kon végigmennek, mert az unalmas és így a munkakendület csökken­. Köz­ben odaszólt a brigádvezetőknek: „Elsőnek jelöljétek meg valami ku­­koricaszár félével a sorok hosszát és az egyes szedőre eső terül­et széles­ségét.“ 9­ip érteli néhány méterrel távolabb a szedők a sor végétől, odament közéjük Balázs elvtárs és újabb tanác­sokat adu­­: „így hiába siettek, csak jobban diórádiók, de az eredmény nem fogja megközelíteni a 100 kilót. No majd én megmutatom­, hogyan kell­ szedni, hogyan lehet az erőt gazdaságosan kihasználni.“ Ejs­­ze! beállt az egyik lány sorába és el­kezdte kés 1 2! kézzel szedni a gyapotot. Az egyik kezével míg lépte le a gubót, a másikat már ráhelyezte egy következő beérett gubára. Ke­zével nem nyúlt át a másik oldal­ra, azt mondta: — majd vis­sza­­felé kell leszedni arról az »Ifjúi­ról és akkor nem kell a kezet át­­nyujtani a másik oldalra. — A többiek, akik erősen figyelték Balázs elvtárs ügyes mozdulatait, is­mét hozzáfogtak a gyapot­szedéshez. Alig kezdték el az új módszer szerint szedni a gyapotot, egyik is, másik is odaszól Balázs elve,őrshöz. — Ez így nem megy, mert a balkéz mindig el­téveszti az irány­t. — Dehogy nem megy, — hangzott a fel­elet — csak meg kell szokni. Főleg a balkéznek van szüksége nagy gyakorlatra. — Egy óra múlva némelyek már ügye­sen szedték két kézzel is a gyapotot. Ebédidő alatt­ lemérték a leszedett gyapot súlyát, hogy megtudják, ki mennyit teljesített. Puskás Kálmánná 15.7 kiló, Keitr­rath­ Borbála 15.6 kiló, Csálovics A gyapotszedő brigádok vezetői eggye­­forrtak brigádjaik tagjaival. Segítenek nekik, hogy egy percre se álljon meg a gyapotszedési munka. Szépen kezd kidomborodni a személyes példamuta­tás is. A gazdaságvezető felesége, Puskás Kálmánná a legjobb gyapot­szedők közé tartozik. Igen súlyos hi­ba azonban, ami nagyban gátolja a még nagyobb eredmények elérés­ét, hogy nincs szervezet­t versenymozga­­lom. Ki kell építeni a versenym­ozgal­­m­at brigád és brigád között, mun­kacsapatok és az egyének között. Ezen a téren helyes kezdemé­nyezés van Fekete Ilona brigád­jában, ahol Vince Rozália és Török Márkné 17­3 kiló, Yachtler Bor­bála 14.5 kiló, Török Ilona 6.7 kiló, Szajkó Anna 12 kiló, Dongó Rozália 13.7 kiló gyapotot szedtek alig több, m­­in­t 4.5 óra alatt. A várdombi állami gazdaság két­ gya­potszedő brigádja tehát már az első fél nap alatt csaknem kétszeres át­lageredményt ért el az új gyapot­szá­llási módszerrel, holot­t még meg sem tanulták azt teljesen. Ebéd után még a reggelinél is na­gyobb lelkesedéssel álltak ki munká­ba. Most már saját példáikból tapasz­tanák, hogy mennyivel előnyösebb az új munkamódszer, hogy tényleg meg lehet közelíteni a 100 kilós gyapot­­szedési eredményt. Ilona párosver­senyben állnak egy­mással. A gazdaság dolgozói harcolnak a­ „fehér aranyért“, a gyapotszedés si­keréért. Ebből a lelkes harcból csupán a gyapota­gronómus, Kemény István hiányzik. Még annyi fáradtságot sem­ vet­ magának, hogy az új módszer be­vezetésénél megjelent volna. Nem so­kat törődik a munkálatok jó megszer­vezésével sem. Javasoljuk Kemény István szaktársnak, hogy ő is kapcso­lódjon be ebbe a munkába az eddigi­nél sokkal aktívabban, mert különben csak kerékkötője lesz a mind maga­­sabb gyapotszedési eredményekért fo­lyó küzdelemnek. Igen jó kezdeményezései v­an a várdombi gazdaságban. Számolják fel a hibákat, javítsák meg munkájukat a Paksi Konzervgyár vezetői, dolgozói ötéves tervünk végrehajtásában gyorsan haladunk előre. Nagy sikere­ket értünk el iparunk, mezőgazdasá­gunk fejlesztésében, népünk jólété­nek, kultúrájának felmelésében. Ezek a sikerek nem maguktól hullottak az ölünkbe, népünk kemény harccal­­odaadó munkával vívta ki őket. A termelés, a lent teljesítése harci feladat, ahol ezt nem értik meg, ott súlyos hibák jelentkeznek. A Paksi Konzervgyárban például hónapok óta elmaradnak a terv mögött, a legutóbbi kiértéke­léseknél a főzelék konzerv tervükét 73 szá­zalékban, az egyéb konzervek tervét pedig 35 százalékban tel­jesítették. Ha a vállalat igazgatóját, Radnai Jó­zsef elvtársat és az üzemi párttitkárt, vagy akár az üzemi bizottságot meg­kérdezzük, siránkoznak, hogy a dol­gozók nem kapnak élelmiszert, tehát akkor munkaversenyt sem l­ehet in­dítani. Ez pedig nem áll fent, mert a dolgozók megkapják azt, ami a né­pi demokrácia nyújt az élelmiszer­ellátás terén. Az elmaradás okát valójában pedig nem­ ez, hanem a vállalat vezetőségé­nek a nemtörődömsége és a munka rossz megszervezése magyarázza. De laza a munkafegyelem is, mert a dol­gozók elkésnek a munkáról, nem használják ki rendesen a munkaidőt sem. A vezetőség akarva, nem akarva az ellenség nótáját fújja, amikor maguk­ is így beszélnek. „A dolgozókat nem­ lehet meg­nevelni és nem lehet intézkedni, mert a munkások otthagyják az üzemet.“ Ez az eset is világos bizonyítéka annak, hogy a meg­­növekedett feladatok elöl m­eghát­­rál a vezetőség, az ellenség be­folyása alá kerül. De hiba még az is, hogy a dolgozó­kat vasárnap is dolgoztatják, ugyan­akkor nem kapják meg azt, amit a kollektív szerződés előír. Hogy néz ki a Gazda-mozgalom? Egyszer volt ismertetve a dolgozók­ka­l, de azóta a vezetőség hallgat ró­la. Pedig a gyár területén sok hulla­dék van, amit a Gazda-mozgalom ke­retén belül kitűnően fel lehetne hasz­nálni és nagy megtakarítást jelentene népgazdaságunk számára. Feladat tehát az, hogy a Paksi Konzervgyárban keressék meg az ellenséget, amely akadályozza úgy a tervteljesítést, mint a Gaz­da-mozgalom beindítását. Ezeknek a hibáknak felszámolásával a sí Konzervgyárban is induljon meg a verseny és az eddigi hibák tel­jes felszámolása vigye sikerre tervük teljesítését. A szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása Dunapentelén A szovjet mezőgazdasági küldött­ség tagjai vasárnap K. K. Sub’adze és K. a. Borin vezetésével Dunapen­­telére látogattak el. A vasmű építői a pártház előtt fo­gadták a szovjet vendégeket. Innen végigvezették őket a Május 1-úton, megmutatták a város húsztantermes iskoláját, az első házakat, amelyeken már a vakolás és festés befejeződött. Elvezették a küldötteket a város jö­vendő főterére, ahol most épül az új pártház, az orvosi rendelő és egy 800 szemé­ves filmszínház. Megmutat­­ták a dunapenteleiek az új napközi otthont és az óvodát, amely vasár­nap már készen várta felavatását. A Duna meredek partjáról megnéz­ték az épülő kikötőt is. Innen a vas­műhöz mentek. P. I. Rozsnova, a krími terület Ka­linin kolhozának dohánytermesztő brigádvezetője, a ..Szocialista Munka Hőse“ a beszélgetések során öröm­mel hallotta, hogy Dunapentelén van női főmérnök és építésvezető is. Azt tanácsolta: széles körben végezzenek felvilágosító munkát a nők termelés­be való bevonása érdekében. A vasmű építői forró szeretettel búcsúztak a vendégektől és ajándé­kokat adtak át nekik.

Next