Tolnai Napló, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-22 / 69. szám

1953 MÁRCIUS 22 NAPLÓ A Simontornyai Bőrgyár dolgozói sokat kap'ak a tervtől A­z egész ország dolgozó népe, munkások, parasztok, értelmi­ségiei, április 4-re készülnek. Most ezekb­en a napokban az eddiginél még jobb imunkát fejtenek ki, hogy ezen kereszten­ is bebizonyítsák hazaszeret­tetü­k­et, bemutassák hűségüket a­ nagy Szovjetunió népe iránt. A Simontor­­nyoi Bőrgyár dolgozói és vezetősége elszántan harcolnak ezekben a napok­ban. S ezt azért teszik mert tudják, hogy dolgozó népünk­­ áralma az öt­éves terv sokat ad részükre. A múlt évben készült­­ el egy talpkikészítő üzemrész, mely 80 személy befogadó­­képességű, települt egy krómos fa­ragó üzemrész, melyek­ körülbelül 3.50­1.000 forint beruházást jelentenek. A gépi berendelésre körülbelül kétmil­lió forintot fordítottak, az elmúlt év­­ben. ■ [UNK] Ezenkívül felépült egy meszes öltöző 50.000 forintból. Sorolhatnánk tovább azokat a hatalmas beruházá­sokat, melyekben a Simontornyai Bőr­gyár dolgozói részesültek. Ebben az évben is sokat kapnak tervünktől: egy bölcsödét, egy férfi különfürdőt és egy uszodát kapnak ajándékként népi államunktól. S mindezt tudják az üzem dolgozói ss. Ezért harcolnak még következt­­esebben a tervek, az adott szó való­­ra váltásáért. Az üzem dolgozói január hónapban nem tudták teljesíteni ter­­­­vüket. Február hónap elején arra tett tete ígéretet, hogy mindent elkövetnek anifiak érdekében hogy teljesítsék i­dőről I. negyedéves tervüket. S ma már elmondhatjuk hogy a dolgozóik valóban betartják szavukat, ezideig 60 százalékot pótoltak január havi le­maradásukból. Ez annak az eredmé­nye, hogy jól szervezték meg a­ mun­kákat, biztosítottak minden előfelté­telt a dolgozóiknak. A terveik teljesí­tésében a kommunisták és a sztaha­novisták jártak elől jó példával, akik tervteljesítésük mellett segítették a gyengébben teljesítő dolgozóikat is, átadták azokat a jó módszereiket, amelyek a tervek teljesítésében hasz­not jelentenek. Az üzemiben jelenleg 73 sztahanovista van, azonfelül 3 sztahanovista brigád működik. Jó munkát fejtenek ki a sztahanovisták közül Császár István babkázó aki tervét állandóan 135—140 százalék között teljesíti amellett rendszere­sen eljár pártok­tatásra, minőségi mun­kát végez. Mózes István boxfaragó minőségi munkás már több mint 1 éve selejtmentes munkát végez. Je­lenleg májusi tervét teljesíti, munka­módszerét rendszeresen átadja gyen­gébben teljesítő dolgozó társainak. Deli György sztahanovista timérsé­­giéd is kiveszi részét minden egyes mun­kából, a termelési munka mellett társadalmi munkát is végez. Palásti Lajos a meszesműhely alapszervezeti pártttitkára május 2S-i tervét teljesíti, kétjelvényes sztahanovista, munka­módszerét átadja dolgozó társainak. Pintér József­né okleveles sztahano­vista, békebizottsági tag is példát mutat a tervek, a vállalások teljesí­tésében. Munkamódszerét átadta két fiatal dolgozó társának: Csepregi Zsu­zsannának és Pénzts József­nének­, akik szintén 115—120 százalék között teljesítik már tervüket. Níilba az üzem dolgozói részéről hogy nem tartják fontosnak az okta­tás kérdését, nem járnak el rendsze­resen szemináriumokra, az tapasztal­ható, hogy állandóan lemorzsolódás van. Ezen sürgősen kell változtatni az üzemben­, mert csak ezen keresz­tül tudnak megismerkedni a múlt nagyjaival, m­ég sikeresebben meg­­valósítani az ötéves terv célkitűzé­seit, Prál József nátriumfőző például azzal indokolta elmaradását, hogy nem tudja kihez van beosztva, holott Kondor előadó elvtárs szerint ismertették minden egyes dolgozóval hogy kinél hol és mikor van szemi­nárium. Hiba mutatkozik ezen a té­ren a DISZ fiataloknál is, akik a ter­melésben ugyan megállják helyüket, de­­ az oktatásból nem veszik ki ré­szüket, negyven beosztott tagiból mindössze 2—3 személy jelenik meg egy-egy szemináriumon. Ilyen például Nagy László, aki mindössze három­szor jelent meg, de sorolhatnánk to­vább azoknak a dolgozóknak neveit, akik nem tartják fontosnak az okta­tás kérdését. Ezek a dolgozók ve­gyenek példát Búzás József nyersbőr­­gyártótól, aki a termelésben és az oktatásból mindig kiveszi a részét. A hibáik mielőbbi megjavításával a Si­­monstornyai Bőrgyár valamennyi dol­gozója még szebb eredményt tud fel­mutatni nagyobb sikerrel tudják megvalósítani az­t a tervet, amit öt­éves tervünk adott számukra. .4 Dunaföldvári Kendergyár dolgozói harcban as Élenjáró üzeme cím megtartásáért A­ Dunaföldvári Kendergyár dolgo­zói az elmúlt év utolsó hónapjaiban kiváló munkát fejtettek ki a tervek teljesítése érdekében. Ennek meg is ett az eredménye: elnyerték a rosil­­ipar élenjáró üzeme címet. Elhatároz­ták, hogy ezt az élüzem zászlót nem engedik el kezeikből, a továbbiakban még­­ elszántabb harcot folytatnak a tervek, a vállalások teljesítéséért, hogy ezen keresztül is bebizonyítsák harcos munkájukat a többi rostüze­­mek­­ felé. Az elmúlt héten a dolgozók üzemi értekezletre gyűltek össze, hogy meg­beszéljék a felszabadulási hét, vala­mint a Zsédely-mozgalom jelentősé­gét­, hogy a továbbiakban alkalmazva ezeket a módszereket, még kiválóbb termelési eredményeket tudjanak el­ásni. Bálint Károly elvtárs, párttitkár ismertette a dolgozók előtt a sztálin­­városi dolgozók kezdeményezését, be­szélt a nagy veszteségről, ami Sztá­lin elvtárs halálával érte a világ dol­gozóit. Felmérhetetlen az a gyász, amely népünket elborítja, felmérhe­tetl­en az az erő, amely pártunkban, dolgozó népünkben ma feszül. — mon­dotta Bálint­­ elvtárs. — A magyar munkásosztály forró őrzésiei jutottak kifejezésre a ,,sztálini őrség“ nagy­szerű termelési győzelmeiben. Ez mu­­tat­kozott meg a mi üzemünkben is. A sztálini őrség napján üzemünk ter­vét 124 százalékra teljesítette, id­éz­etrink 1.223 kilós napi tervüket 114 százalékra teljesítették, a rágásaink az 1692 kilós napi tervüket 114 szá­zalékra, de szép eredményeket értek el a munkahely valamennyi dolgozói. S ezt az eredményt a továbbiak­ban még fokoznunk kell, a fel­­szaba­dulási héten még szebb eredményeket kell felmutatnunk, mert csak így tud­juk méltóképpen megünnepelni leg­nagyobb nemzeti ünnepünket, április 4-át. Azért kell most harcolnunk, hogy első negyedéves tereinket ne március 25-re hanem március 23-ra tudjuk teljesíteni. Ehhez a pártszer­vezet is megad minden támogatásit.“ Ezután Kovács Lajos gyártásvezető elvtárs ismertette a Zsédely-mozgalom­hoz való csatlakozásuk főbb szem­pontjait. Zsédely elvtárs kezdeménye­zésig igen nagy jelentőségű, mert ez a­z első olyan országos jelentőségű moz­galom amely kiterjed a népgazdaság minden ágára. Majd a hozzászólások következtéi­. Puha Lászlóné kétjelvényes sztahara­­vista, a szakma legjobb dolgozója örömmel fogadja a Zsédely-mozgal­­mait, valamint a felszabadulási hét mozgalmát, kéri a torosokét, de a munkahely valamennyi dolgozóját, hogy az anyaggal való helyes bánás­móddal segítsék elő a tilosok munká­ját. Kocsis Ilona rázós örömmel csat­lakozik a mozgalmakhoz, s ígéretet tesz, hogy igyekszik úgy előállítani a kócokat, hogy azok megfeleljenek a fonodai követelményeknek. R. Nagy ©lvtáranő a rostipari igazgatóság ne­vében kérte a dolgozókat, hogy a to­vábbiakban is igyekezzenek jó mun­kát kifejteni. A tilosak figyelmét fel­hívja a kismarkos tilolás jelentősé­gére. Megemlíti befejezésül, hogy úgy harcoljanak az üzem összes dolgozói, hogy az ólüzem Cím ebben az évben is náluk maradjon. ■M Felszabadulási Hét­tel ünnepli április *F-ét a 3. sz. Mélyépítő Vállalat Alig két hete hangzott el a sztál­in­­városi dolgozók felhívása: ,,Tartsun­k üzemeinkben felszabadulási hetet.1 -Ez a versenyfelhívás arra ösztönzi egész országunk, ezen belül megyénk összes, üzemeinek dolgozóit hogy a felsza­badulási hét sikeres befejezésével még győzelmesebben ünnepeljük meg leg­nagyobb ünnepünket, április 4-ét. Ez a felhívás is mutatja, hogy országunk dolgozó népe hűen követi a hős szov­jet munkások példáját, az ő példájuk nyomán akarja megvála­­lni saját országa területén is a szocializmust. S mindezt a nagy Szovjetuniónak kö­szönhetjük, aki nyolc évvel ezelőtt kemény harcok folytán kivívta szá­munkra a szabadság jogát. Mi a 3. számú Mélyépítő Vállalat dolgozói örömmel fogadtuk a kezde­ményezést. Tudjuk, hogy a felszaba­dulási héj nagy segítséget nyújt terv­­teljesítésünk megvalósításában, a vál­lalások végrehajtásában. Ennek sike­­re érdekében vállaljuk, hogy első ne­gyedévi tervünket 140 százalékra tel­jesítjük. Az elmúlt hónapokban is igyekeztünk jó munkát kifejteni a tervek teljesítésében: január-február havi tervünket 142,8 százalékra telje­sítettük. A fenti vállalás megvalósí­tása érdekében vezetőség­ünk minden műszaki előfeltételt biztosít, hogy ezáltal a dolgozók tudják munkáju­kat zökkenőmentesen végezni, val­óra­­váltatni Sztálin elv­társnak tett ígére­tüket. Villámcsapásként ért bennünket az a hír, hogy Sztálin elvtárs meghal. Mi azonban nem csüggedhetünk el azon kell lennünk, hogy még szoro­sabban álljunk pártunk mögé. Ne­künk a 3. számú Mélyépítő Vállal­at dolgozóinak úgy­ kell helytállni a ter­­melés­ben, hogy a vállalt határidőre teljesíteni tudjuk a pártnak a nagy Sztálininak adott szavunkat. Cifranics István építésvezető páros­­versenyre hívta vállalatunk vala­mennyi építésvezetőit. Vállalta, hogy negyedévi tervét három nappal a határidő előtt teljesíti a brigádok részére naprakész állapotban lebontja a tervet, s az elért eredményeket két­naponként értékeli. Minden reményünk meg­van ahhoz, hogy a felszabadulási héten olyan eredményeket érünk el, ami még vá­­­la­ásunknál ezideig nem volt. Dol­gozóink lelkes hangulatban ígéretet tettek arra, hogy nem hoznak szé­gyent üzemükre, megvalósítják adott szavukat, hogy ezen keresztül is se­gítsék megvalósítani ötéves tervünk negyedik évének első negyedévi cél­kitűzéseit. A felszabadulási héren legjobb eredményt elérő munkahely dolgozóit vándorzászlóval jutalmazzuk meg. Íg­y teremtjük meg a jó munka előfeltételeit, aminek azután komoly eredménye is lesz. Falucskai Károly U. B. elnök. így lesznek a vállalásnál elsőkből — a teljesítésnél utolsók Megjegyzések a Dombóvári Vajüzem munkaversenyéről A Dombóvári Vajüzem dolgozói az első sorokban harcolnak a tervek, a vállalások teljesítéséért. Igyekeznek minden téren megvalósítani a párt­nak, Rákosi elvtársnak adott szavu­kat. Tudják, ha jól dolgoznak, ezzel saját életszínvonalukat emelik, s amellett a dolgozó nép államát is erő­sítik, a szocializmus mielőbbi meg­valósítása érdekében. A tervek a vállalások sikere érde­kében a hónap elején barátsági mű­szakot tartottak három napon keresz­tül, hogy ezzel még jobban fokozzák termelési eredményeiket. Tudatában vannak annak hogy mit jelent a magyar-szovjet barátság hónapja, ami­kor is m­egismerkedünk azokkal a fejlett módszerekkel, amiijt a Szovjet­unióban már megvannak, s ami a mi számiunkra­ is hasznos. Minden dol­gozó tett külön felajánlást erre a há­­rom napra, ami legnagyobb részben a termelési százalék emelésére, a mi­nőség megjavítására, valamint az anyagtakarékosságra történt. A Vajüzem dolgozói tanú­jelét ad­ták a barátság valamint a béke irán­ti szeretetöknek. Már az első napon olyan eredményeket mutattak fel, ami jóval a vállalás felett volt. Bödő Lajosaié Nagy Mária, Kovács Rozália, de még sokan mások kiválóan végez­ték munkájukat ezekben a napokban. Tettekkel bizonyítják be a Szovjet­unió népe iránt érzett szeretetüket. Azonban a munk­afelajánlások tel­jesítésénél­ is vannak olyanok, akik alig érték el a napi 50 százalékos tel­jesítményt. De vannak olyanok is, akik egyáltalában semmit sem teljesí­­tett­ek. Molnár Katalin például még annyira sem becsülte meg a barátsá­­gi műszakot, hogy a normalapjára egyetlen értékelhető számot írt zó­na. A verseny lebecsülésére ,,feltette a koronát“ Báli István elvtárs, válla­latvezető helyettes, jelenleg a Dom­­­bóvári Vajüzem vezetője, aki felaján­lását egyáltalán nem teljesítette, pe­dig pontosan neki kellett volna pél­dát mutatni a többi dolgozók felé. Te­hát így lesznek a vállalásban elsők­ből a teljesítésnél utolsók. Jó volna, ha Bali elvtárs, de a többi hanyagul dolgozó megjavítanák munkájukat, s amit ígértek azt valósítsák is meg, mert csak így válnak hasznos tagjai­­vá népi államunknak. Topa József Dombóvári Vajüzem. A Mázai Téglagyár dolgozói levélben kérik a Paksi Téglagyárat: Küldjék el a paksiak a nyersátrakó tartozékait is A Mázai Téglagyár dolgozói ter­melési értekezleten beszélték meg eddigi muntikájuk eredményét, s a to­vábbi munkák tervét. Az elért ered­ményekről Kovács József gyárvezető beszélt. ,,Február havi tervünk 90 ezer darab tégla volt. A hónap elején visszaesés mutatkozott a terv teljesí­­tésiben, de a dolgozók mindent telköl vettek, hogy teljesíteni tudják havi előirányzatukat. S ennek meg is lett az eredménye: 114 százalékra tudtuk teljesíteni tervünket. Szép egyéni tel­jesítmények is születtek: Ledneczki István, Varga Sándor Varga András és Tizberger Henrik 129 százalékra,­­ Németh János 126 százal­ékra, Paku­s Dezső 117 százalékra, Nagygyörgy­­ Imre 114 százalékra teljesítették havi­­ tervüket. De még mindig vannak 100 százalékon alul teljesítők is, akik azonban ígéretet tettek arra, hogy pó­tolják lemaradásukat, teljesítik 100 százalékra, vagy azon felül havi terv­ előirányzatukat. Felhív^ a műszakiak figyelmét a fokozottabb harcra: ne tűrjék el, hogy a Paksi Téglagyár még mindig nem küldte meg a nyersátrakó tartozékait. Mert ha a nyersátrakó működne, biz­tos, hogy nem 114 százalékra, hanen, 410 százalékra tudták volna teljesíteni tervüket, s a Paks—Máza között fo­lyó versenyből is győztesen kerülné­nek ki. A Paksi Téglagyár dolgozóihoz for­dulunk és kérjük, hogy ők legyenek azon hogy a legrövidebb időn belül megkapjuk a már régen várt alkat­­részeket. A nyersátrakó elkészítésére napi 10.000 téglával többet tudnánk termelni. Számos hozzászólás következett, me­lyek mind a termelés növelésére, a felszabadulási hét bevezetésére, a minőség megjavítására, valamint a munkafegyelem megszilárdítására, tör­téntek. Ifj. Bojás Antal gépész hoz­zászólásában javaslatot terjeszt elő, hogy a termelési értekezletről küldje­nek a Paksi Téglagyár dolgozóihoz nyút levelet, melyben kérik, hogy a nyersátrakó alkatrészeit készítsék el a legsürgősebben. Ezt az üzem vala­mennyi dolgozója elfogadta, s a ter­melési értekezlet után el is küldték a levelet. A lelkes nöpgyűlés is mutatja, hogy a Mázai Téglagyár dolgozói tudják, hogy a tervért küzdeni és harcolni kell, ezért kérik a Paksi Téglagyár dolgozóit, hogy segítsenek munkájuk elvégzésében, hogy ezen keresztül meg tudják valósítani a pártnak. Rá­kosi elvtársinak adott szavukat, mél­tóképpen ünnepelhessék meg hazáiuk legnagyobb ünnepét: április 4-ét. A Tolnanémedi Kender­gyárban, a­­ Kólában dolgozik a kedves moser­lyú, mindig daloló Rhém Mihályné. Nézd milyen ügyesen mozog a ke­ze, milyen gyorsa­n tilolja a kender­­kócokat. Kérdezd csak meg tőle, hány kilót termel naponta. Március 16-á­n például 110 kilót tiláltam, ami 157 százaléknak felel meg. Ez na­gyon szép teljesítmény mutatja, hogy Rhém Mihályné elvtársnő be­csületesen végzi munkáját a tervek, a vállalások teljesítése érdekében, és hetenként mennyit keres? Álta­lában 250 forintot. Igen, ebből szé­pen megélhetnek ő és gyermeke. A kisfia 3 éves, de máris öröm az élete, mamája munkájával biztosít­­ja számára a lehető legjobb életet. Szereti is édesanyját, ha hazamegy, elébe szalad, felvidítja őt, még örömteljesebbé teszi napjait. Az értelmes barna szemek a ma­gas, tiszta homlok mögött színes kép rajzolódik ki. Nem először. Ami­kor a sztálini felajánlást tette, ami­kor az ötéves terv negyedik évének első negyedének sikeres tejesíté­sére ajánlotta a napi 65 kilós telje­sítményére az 5 kilós túlteljesítést, amikor április 4-e előtti napokban állandóan eléri a 150 százalékot, a színes kép újra és újra kirajzoló­dott benne. Ott látta magát 1944-ben, a fel­­szabadulás előtt a kulák házánál, ahol 10 órát dolgozott, s mégsem tudott nyugodt életet élni. Szegény édesanyjával együtt már reggel 4 órakor munkába kezdtek sok eset­ben, de a kuláknak mégsem volt elég állandóan még több munkára hajszolta őket. Rhém Mihályné elvtársnő sokat tudna beszélni az átkos múltról, de nem tartja érde­mesnek. 1945-ben az ő élete is megválto­zott. A felszabadító Szovjet Hadse­reg katonái az ő számára is elhoz­ták a szabadságot, biztosították ré­szére a nyugodt, boldog életet. A múlt nagyurai egy elmaradott nép­nek híresztelték a szovjet embere­ket, s először félt is a szovjet em­berektől. De már az első napokban meggyőződött arról, hogy a szovjet katonák nem rossz embe­rek mint amilyennek mondták még a felszabadulás előtt. Akkor még nem is igen tudta értékelni a sza­badságot, de ha most megkérdezed, gondolkodás nélkül azt feleli hogy mindennél drágább a szabadság, amit a Szovjetunió Hadserege, Sztá­lin elvtárs népe hozott el nekünk. Azt fogja mondani Neked is, hogy a szabadságért képes minden áldo­zatra, hogy a szabadságért vívja nap-nap után a termelésben a szá­zalékok csatáját hogy az élenjáró kommunisták példája nyomán ezért győzi le mindennap saját tervét, sa­ját előirányzatát. A szabadságért, gyermeke boldogulásáért hálából a felszabadulásért adja a jobb mun­káját április 4-re és azon túl is, amíg dolgozni tud. A legutóbbi üzemi értekezleten tett újabb felajánlást a felszabadu­lási hétre. Tudja, hogy a felszabadu­­lási héten elért még szebb eredmé­nyek a saját, valamint gyermeke még szebb életét segítik elő. Mindent elkövet a tervek, a vállalások telje­sítéséért mert tudja, hogy ilyen sza­badságot nem biztosít senki az ő számára, s ezt a szabadságot meg is kell tartani ami csak úgy lehet­séges, ha megállja helyét a termelés frontján. Ő a tervek idő előtti tel­jesítésével mond köszönetet a nagy Szovjetuniónak, a nagy Sztálin em­lékének, aki már 8 éve, hogy orszá­gunkba hozta a szabadságot, amiért a mi elődeink Petőfi, Táncsics, Kos­suth és a többiek harcoltak. Rhém Mihályné 157 százaléka 5 iitsfe/s VÁLTS TAKAR £ KBET­TKÖNYVEI

Next