Tolnai Napló, 1953. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-30 / 203. szám

TOLNAI j y* jfc VILÁG PR­OLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! A MAI SZAMBAN: Az MDP Tolnamegyei Választmányának kibővített ülé­se (2. o.) — A Népköztársaság Elnöki Tanácsának tör­vényerejű rendelete (3. o.) — Nemzetközi szemle (3. o.) — A nyugatnémet monopoltőke és Franciaország (4. o.) — A Bonyhádi Cipőgyár párt- és szakszervezeté­nek feladata a hibák gyors kiküszöbölése (5. o.) — A kommunizmus lánglelkű harcosa (6. o.) — Az őcsényi tanácsháznál... (7. o.) AZ MDP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGAN NAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM­ARA 50 FILLÉR VASÁRNAP, 1953 AUGUSZTUS 30 Köszöntjü­k építőipari dolgozóinkat! Ma másodszor ünnepeljük jó munkánk eredményeként augusz­tus 30-át. Azt a napot, melyet kor­mányunk megbecsülésünk jelé­ül „Építők Napj­á”-vá nyilvánított. Az egész ország építőmunkásai — köztük a mi megyénk építőmun­kásai is — már hetekkel ezelőtt készültek erre a napra. Minden dolgozó a terve, a vállalása túl­teljesítésével köszönti e nagy na­pot, hogy ezzel is kifejezze a párt, a dolgozó nép iránti törhetetlen hűségét és soha el nem múló sze­­retetét. Minden építőmunkás, csa­ládjával együtt vidám szórakozás­sal eltöltve ünnepli e napot. De nemcsak az építőmunkások, együtt örülnek a mai napnak az egész ország dolgozói, mert olyan épí­tőmunkásokat ünnepelnek, akik megállják helyüket a békeharcban nap mint nap új házakat építe­nek, hor­y ezen keresztül mielőbb megszűnjenek hazánkban a lakás­hiányok. A felszabadulás előtt gondolni sem lehetett az építőmunkások ün­nepére, ehelyett állandó nyomor és nélkülözés volt az építőmun­kások élete. A legtöbb építőipari dolgozó munka nélkül tengett az életben. 1932-ben pl. 25.000 építő­munkásból mindössze 15.000 dolgo­zott, de ezek is sűrű megszakítások­kal. Munkásszállásról, meleg étke­zésről akkoriban szó sem lehetett. Emlékeznek még ma is rá az idő­sebb építőmunkások, hogy valami­kor szálláshelyük félig elkészült épület volt, maguk ácsolta fapric­­­cséken, a cementraktárban a ce­­mentzsákok tetején pihenhettek rfrifikájuk elvégzése után. Nem egyszer voltunk szemtanúi annak —különösen Budapesten — hogy egy-egy építőmunkás azért lett ön­gyilkos, mert nem tudta élelmezé­sét, nyomorúságos tömegszállásdí­ját kifizetni a gyenge fizetés miatt Ennél is rosszabb volt a női dol­gozók és az ifjúmunkások helyze­te. Bár egyenlő munkát végeztek, fizetésük még­sem haladta meg a férfiakét. Abban az időben a női munkások 30—40 százalékkal, az ifjúmunkások bére pedig 50 szá­zalékkal volt kevesebb. Ez mind a tőkés vállalkozók nyeresége volt, mert a munkaerő olcsóvá vált, ott voltak az építőmunkások tíz­ezres tömegei, akik lesték, hogy vájjon mikor hívja őket munkába a tőkés. Ennek az embertelen állapot­nak 1945-ben végeszakadt, amikor a dicsőséges Szovjet Hadsereg fel­szabadította hazánkat és a munkás­­osztály, a vele szövetséges paraszt­sággal vette kezébe a hatalmat. Ezzel egyidőben megszűnt a mun­kanélküliség is. Ma építőiparunk munkaerőhiánnyal küzd. Megyénk­ben például mintegy 1000 építő­ipari szakmunkásra volna szükség, hogy a reánk háruló feladatokat idő előtt teljesíteni tudjuk. Meg­szűnt építőiparunk idényjellege is. Télen éppen úgy dolgozunk, mint nyáron. Ma már nem kell félniök építőmunkásainknak, hogy nem lesz biztosítva számukra megfelelő étkezés, szállás. Egészen kis ös­­­szegért napi háromszori étkezés­ben részesülnek, majd este min­denki kényelmes munkásszállók­ban pihenheti ki napi fáradalmait. A munka is könnyebbé vált dolgo­zóinknak. Új, korszerű gépek, fel­vonók könnyítik a napi nehéz, fá­radságos munkát. A balesetek el­len korszerű munkavédelmi óvó­rendszabályokat létesítettek válla­lataink. A Tatarozó Vállalatnál ebben az évben mintegy 336.540 forintot fordítanak munkavédelmi beruházásokra, melyből már 240 ezer forintot fel is használtak erre a célra. Ezek a számok bizonyít­ják építőipari munkásaink meg­változott életét, államunk és pár­tunk szerető gondoskodását. Az „Építők Napjá"-nak megün­neplésével az a tudat hasson át minden építőmunkást, vezetőt, hogy az elért eredmények nem maguktól jöttek, szívós és követ­kezetes harcot kellett folytatnunk. Jó munkát végeztek műszaki ér­telmiségi dolgozóink, akik nem idegenkedtek az újtól, hanem bát­ran támaszkodtak a fizikai dolgo­zók alkotó­készségére. A pártszer­vezet, az üzemi bizottság, a dol­gozók együtt harcoltak a felada­tok elvégzéséért. Azok a hatalmas kulturális, szociális és egyéb léte­sítmények, melyek a megyében megszülettek, az építőmunkások jó és szorgalmas munkáját tük­rözik vissza. Pártunk és kormányunk új pro­­gramm­ja új feladatok elé állította építőipari dolgozóinkat. Több kis­lakást kell építenünk, hogy dol­gozóinkat ezen a téren is kielégít­sük, ezzel megszüntessük hazánk­ban a lakáshiányt. Az a büszke tudat hassa át építőmunkásainkat, hogy reánk vár az a sok-sok mun­káslakás felépítése, állami gazda­ságaink korszerűvé tétele. Egyszó­val: megteremteni és tovább javí­tani a dolgozó emberről való gondoskodás jelszavát. Mindezek elvégzése nem kis feladt. Építő­ipari munkásainknak a műszaki­akkal karöltve még következetes­sebben kell harcolniok a III. ne­gyedéves terv túlteljesítéséért, ezen keresztül pedig évi tervünk sikeres befejezéséért. Üzemeink dolgozói vonják le ezévi munkájukból a tapasztala­tokat. Már most fogjanak hozzá a téli munkára való felkészüléshez. A siker érdekében még jobban meg kell szilárdítani a munkafegyelmet építőipari dolgo­zóinknak. Vezetőink támaszkodja­nak a becsületes dolgozókra, ne tűrjék meg a csellengőket, a no­tórius lógósokat, akik igyekeznek a legapróbb dolgokkal is bosszan­tani a dolgozókat. Az ilyenek nem valók az építőiparba, egyrészt azért is, mert hanyag munkájuk­ért a becsületes dolgozók sem tud­nak jól keresni, másrészt pedig, mert az előttünk álló feladatokat nem tudjuk időre megvalósítani. Műszaki dolgozóink, üzemi bi­zottságaink harcoljanak a dolgo­zók jogainak megvédéséért, tartas­sák be a minisztertanács minden ilyen irányú határozatait. Teremt­sék meg a munka biztonságát, har­coljanak a balesetek ellen. Tegyék rendszeressé — különösen az új dolgozók — szakmai oktatását. Ka­rolják fel a dolgozók minden olyan irányú javaslatait, melyek a terv túltelj­esítésére, a munka meg­­j­a­vítására irányulnak. Állandóan kérjék a dolgozók véleményét is egy-egy munkafolyamat elvégzésé­nél, végül a dolgozókkal együtte­sen harcoljanak az esetleges elő­forduló hibákért. Műszaki dolgo­zóinkra vár az a nagy feladat is, hogy tudásuk legjavát adják a fel­adatok sikeres elvégzéséhez. Ha mindezeket a feladatokat végre­hajtják műszaki dolgozóink — ter­mészetesen ehhez a párt­ és a szakszervezet munkája is szüksé­ges — akkor biztos, hogy megyénk építőmunkásai az eddigiekhez ha­sonlóan megállják helyüket a ter­melés frontján, még több új ház idő előtti elkészítésével segítik a kormány programmját. Az „Építők Napjának"­ méltó megünneplése csak akkor lem va­lóban ünnep építőipari munká­saink számára, ha most, ma ígére­tet teszünk arra, hogy nem állunk meg a békeharcban, ezután még jobban dolgozunk a fennálló hiá­nyosságok végleges megszüntetésé­vel visszük győzelemre pártunk és kormányunk programmját. Az­zal a jelszóval induljunk harcba a holnapi naptól kezdve: a munka nálunk becsület, dicsőség és hő­siesség dolgává lett. Varga György Építők Szakszerv. m. elnöke Mintegy 30 vagon gabona kerül kiosztásra a tamási Vörös Sz lkra tagjai között Augusztus 23-án este ünnepi közgyűlést tartot­tunk. A közgyűlésen igen szép számmal vettek részt egyéni dolgozó parasztok is. Péti János elvtárs, tsz­­ünk elnöke rámutatott, hogy hibáink és nehézsé­geink ellenére szép jöve­delemben részesedik a tag­ság. Mintegy 30 vagon ga­bona kerül kiosztásra a tagok között. Nekem 240 munkaegy­ségem van, erre kaptam meg a kenyérgabona já­radékot. Könnyű kiszá­molni, hogy milyen szép jövedelemben részesedtem A kenyérgabonám mellett árpából is kaptam 265 ki­logrammot. Ezt 216 mun­kaegység után kaptam. —. Nagyon meg vagyok elé­gedve a jövedelemmel, de hasonlóan a többi tagok is. A közgyűlésen Páll elv­társ meghívta a vendége­ket ünnepi vacsorába. — Utána reggelig tartó tánc­cal szórakoztak a szövet­kezeti tagok és a gyesi dol­gozó parasztok egyaránt. Fülöp Katalin Tamási Vörös Szikra tsz. Dombóvár» Fafel»*8 Vált»1»!: Az augusztusi üzemátlag 118 ?z»alék Az Alkotmány ünnepé­nek tiszteletére tett fela­jánlások a terv túlteljesí­tésére irányultak. Minden dolgozó teljesítette augusz­tus 20-ra tett vállalását. Az üzemi átlag 118 száza­lékos volt az augusztusi munkaversenyben, az üzem fajlagos százaléka meghaladta az 54,4 száza­lékot. Az üzem élenjáró dolgozói, munkamódszerét­adással is segítették a gyengébben teljesítőket. Bodor István 140 százalé­kot teljesített ezekben a napokban. A brigádok kö­zül Muráth Ferenc brigád­ja 147 százalékra, míg Ke­lemen Imre brigádja 145 százalékra teljesítette ter­vét globálisan aug. 20-ig. A fatelítő dolgozói most ar­ra tettek ígéretet, hogy a munkafegyelem megszilár­dításával még fokozzák eredményeiket. Szekszárd város — Meggyorsítottuk a cséplést a Megyei Tanács segítségével — mondja Müller elvtárs a városi ta­nács elnökhelyettese. — Mindez azonban még nem segített volna el bennün­ket az utolsó helyről, ha a cséplőgépeknél nem vég­zünk jó agitációt. Elértük, hogy ma egyetlen egy ,t 1- jesen hátralékos gazdánk sincs. A lemaradás az utóbbi napokig a részleges hátralékosok miatt v It. Sok olyan gazdát mutat­tak ki a nyilvántartók, akik 50—60 kiló, sőt 1—2 mázsa gabonával még tar­toztak az államnak. Kez­detben elnéző módon bán­tunk az ilyen gazdákkal: egyszerűen átütemeztük hátralékukat másik ter­ményre. Ezen a módsze­rünkön változtattunk. — Ehelyett fokoztuk az agi­­tációt és így sikerült el­érnünk, hogy ma már jó­val kevesebb a részleges hátralékosok száma is. — Eszterbauer Ferenc és Esz­terbauer Antal részleges hátralékosokat például úgy agitáltuk meg a hát­ralévő gabonamennyiség beadására, hogy elmond­ták nekik: a tavalyi hát­ralékot elengedik, ha most eleget tesznek köte­lezettségüknek. A városi tanács feltű­nően megjavította a be­gyűjtéssel kapcsolatos munkáját. Ezt nem egy­szerűen szavak, hanem hi­teles számok mutatják. A hét elején még ötödik he­lyen szerepelt Szekszárd város neve, nem sokkal ké­sőbb már felzárkózott má­sodiknak 90 %-os ered­ményével. — De amire a cikk megjelenik — mon­dotta Müller elvtárs — lehet, hogy még előbbre jutunk, mert a jól bevált módszereinkkel tovább fokozzuk begyűjtési ered­ményünket. Paksi járás Itt közel sem olyan re­­ménytkeltő a helyzet mint Szekszárdon. A járás az augusztus 25-i jelentések szerint visszaesett a hete­dik helyre. Itt mindössze annyi a „biztató“, hogy hátrább már nem kerül­het, mert nincs több járás. A járási tanács elnöké­nek, Beda József elvtárs­nak szavai sem derűlá­tóbbak: — Legfeljebb egy hellyel juthatunk előrébb, de ez sem biztos .. A té­nyek, amint mutatják, en­nél sokkal többet remél­hetnének. — Az a helyes, sőt szükséges, amint Beda elvtárs mondotta: fel­hasz­nálják Györköny, a me­gye második helyezettjé­nek begyűjtési tapasztala­tait, harcolnak az önelé­gültség ellen. Bölcskén pl. azt gondolták, hogy a csépléssel „automatikusan“ megoldódik a begyűjtés is. Ha mindezek, nemcsak szavaiban lesznek meg, ha­nem a valóságban is, ha megerősítik az agitá­­ciót a törvények szigorú betartása mellett, akkor rö­vid órák alatt szinte „cso­dákat" művelhetnek: nem csak egy, hanem több hellyel is előrébb juthat a járás. A dobozó nép kenyeréért ^mnTTTfTTTTTTTfTTTTTimTTTHTttTTfTTfTTTTTTTtTr ► Augusztus 31-én lezárult a begyűjtési verseny. -j ► A verseny utolsó óráiban azonban még sokat vál­ <­­­tozhat a begyűjtési ranglista. Minden az erőfeszíté­­­­­­seken múlik. Nem sokkal ezelőtt Szekszárd város­­ t és a paksi járás leghátul kullogott, sereghajtóként.­­ ! Most megkérdez­tük vezetőiket, mit tettek és mit i­s tesznek utolsó erőfeszítésként a szégyenletes he­­h­e­lyezésük felszámolásáért. 2 ► 2 liiuiuiiuuiuiiimmiuiiiimuuuuiuiuiiiitii. A pincehelyi kórházban szépen gondozott faso­rok, pázsit és virágágyá­sok ölelik körül a nem­régiben épített kórház­­épületet, orvos lakásokat. Az érkező betegben olyan megnyugtató és bizakodó érzést kelt ez a kép, hogy ez már maga fél­gyógyu­lás. Egy héttel ezelőtt súlyos vakbélgyulladással beke­rültem a kórház sebészeti osztályára. Szinte felbe­csülhetetlen, hogy népi de­mokráciánk milyen hatal­mas segítséget adott ezzel a környék népének, akik­nek eddig hosszú és fárad­ságos utat kellett megten­­niök, míg a távoli Buda­pestre, vagy Szekszárdra eljutottak kórházba. Dr. Pilovanovicz Tiva­dar főorvos igen lelkiisme­retesen végzi munkáját. Természetes, hogy a gyó­gyulás nagymértékben kö­szönhető a jó ápolásnak is. A sebészeti osztály ápo­lószemélyzete Vass Anna vezető ápolónővel az élén a nap minden szakában mindig pontosan és lelki­­ismeretesen gondozzák a betegeket. A gabonabegyüjtésben a szekszárdi járás az első A járások gabonabegyüj­tési versenye így alakult az augusztus 26-i eredmé­nyek szerint: 1. Szekszár­di járás 92.5, 2. Szekszárd város 90, 3. Bonyhádi 89.4, 4. Dombóvári, 88.9, 5.Gyón­ki járás 88,8, 6. Tamási já­rás 86,4, 7. paksi járás 83.8 százalék. Az utóbbi napokban szép eredményt ért el Szekszárd város. Az ötö­dik helyről felküzdötte ma­gát a második helyre. —* Augusztus 8. óta a járási versenyben Szekszárd vá­ros fokozta legjobban ered­ményét. A dombóvári já­rás szintén nagymérték­ben fokozta eredményét A paksi járásban vissza­esés mutatkozik. Eddig a hatodik helyezett volt, most visszaesett az utolsó, hetedik helyre. AZ ÉPÍTŐK NAPJÁN Hetek óta nagy lelkesedéssel készültek a mai napra építőmunkásaink. Másodszor ünnepük meg az „Építők Napját””, melyet kormányunk jó munkájuk elismeréseképpen nyilvánított ünneppé. Minden építőmunkás örül a mai napnak vidám szórakozások mellett töltik el a mai nap minden percét. Örülnek, mert tapasztalják, hogy pártunk és államunk gondoskodik róluk, nagy megbecsülésben tartja őket is. Ezért termeltek az elmúlt hetekben még többet, kimagasló munkateljesítményekkel köszöntik a mai napot. ^ , A Tatarozó Vállalat építésvezető­ségeinek dolgozói, a brigádok a mun­kaidő jó kihasználásával törekedtek még nagyobb teljesítmények elérésé­re. A dombóvári építésvezetőségen Egyed János sztahanovista jelenleg 179 százalékra teljesíti tervét. Czim­­mermann Antal sztahanovista már 1954. december havi tervén dolgozik, teljesítménye 182 százaléknak felel meg. Hasonló szép eredmények szü­lettek a többi építésvezetőségen is. A tolnain Guld József sztahanovista brigádja 198 százalékos teljesítmé­nyével a legjobb eredményt érte el a brigádok között folyó versenyben. A bátaszéki építésvezetőségen Pálfi Ádám sztahanovista kőműves bri­gádja az elmúlt héten 5 százalékkal emelte teljesítményét az előző hét­hez viszonyítva. * A Villanyszerelési Vállalat dolgo­zói különösen a II. negyedévben vé­geztek jó munkát a tervek teljesí­tésénél. Három hónap alatt pótolták az első negyedévi lemaradásukat, 104,6 százalékra teljesítették első féléves tervüket. Nagy versengés volt a vállalatnál az „Építők Nap­jára“ tett vállalások teljesítésénél. Születtek is komoly eredmények ezen a versenyszakaszban. Támer Ferenc szerelő az I. számú részleg­nél 134 százalékra, Molnár Zoltán 120 százalékra, míg Cser Zoltán if­júmunkás szerelő 124 százalékra tel­jesítették az Építők Napjára tett vál­lalásaikat. A „Megyevil“ dolgozói augusztus 20-ig 80 százalékra teljesí­tették III. negyedéves tervüket. ■ * A Pécsi Cementáru Vállalat dom­bóvári üzemének dolgozói a II. ne­gyedéves terv túlteljesítésével arra tettek ígéretet, hogy ebben a ne­gyedévben is tervük túlteljesítésével segítik pártunk és kormányunk pro­grammját, vállalták, hogy a munka­­fegyelem megszilárdításával, a mun­kaidő kihasználásával jó eredménye­ket érnek el. A júliusi 132 százalékos havi tervteljesítés mellett kimagasló eredményeket értek el a dolgozók ebben a hónapban is. Jó munkájukat bizonyítja, hogy augusztus 20-án 5 okleveles sztahanovistát tüntettek ki, két sztahanovista pedig jelvényt kapott. Az elmúlt héten Horváth Ist­ván kőtömő, aki augusztus 20-án vette át a sztahano­vista jelvényt, 160 százalékot, Horváth József kő­tömő 183, Miehel János bányaék­­gyártó 162, Orbán János jelvényes sztahanovista műköves pedig 210 százalékot ért el.

Next