Tolnai Napló, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-02 / 205. szám

1955 SZEPTEMBER S N­Ä­P­E 6 Az UDP paksi járási kibővített választmányi ülése A paksi járás pártválasztmányá­nak kibővített ülése szombaton vi­tatta meg a Központi Vezetőség jú­nius 28-i határozatát és a járás párt­­szervezeteinek e határozattal kap­csolatos tennivalóit. A nagyjelentő­ségű választmányi ülésen Varga István elvtárs a járási pártbizott­ság titkára mondotta el a járási pártbizottság beszámolóját. A be­számoló ismertette az egész járás fejlődését, a járás pártszervezeteinek munkáját. Mélyreható önbírálattal fedte fel a pártbizottság munkájá­nak fogyatékosságait és bátor bírá­latot mondott a járási és községi pártfunkcionáriusok tevékenysége felett is. Ismertette többek között, hogy a kolleHív vezetés, a b­rálat­­önbírázat hiánya a pártdemokrácia megsértése milyen kárt okozott a tömegek és a járás pártszervezeteinek kapcsolatában. A beszámoló megmutatta, hogy a ba­­sáskodás, az egyszemélyi vezetés, a funkcionáriusok hiányos elméleti képzettsége milyen káros következ­ményekkel járt, hogy segítette elő ez a párt és a tömegek közti kap­csolat meglazulását. Rávilágított a A vita során számos példát hoztak fel ennek bizonyítására. Tóth elv­társ Bikács község párttitkára el­mondotta: a tömegkapcsolat kiszé­lesítéséhez a tömegek aktivizálásá­hoz szükséges, hogy elsősorban a pártszervezet munkáját javítsák meg. Mivel nem minden párttag vé­gez pártmunkát, a pártszervezet nem jut el a dolgozók széles tömegeihez A tömegkapcsolatok lazulását mutat­ja az is, hogy számos problémát nem oldottak meg és sokszor feleslegesen zaklatják a dolgozó parasztokat.­­­­Bakos elvtárs bölcskei párttitkár bírálta a járási pártbizottság mun­kamódszerét, Szabópál Antal elv­társ helytelen magatartását. Kifogá­solta, hogy a járási szervektől a köz­ségbe érkező egyes funkcionáriusok csak a párttitkárig, a tanácshozig jutnak el, de a párttagsághoz és a dolgozókhoz már nem. C­s­a­h­ó­c­s elvtárs, a kanacsi állami gazdaság párttitkára elmondotta, hogy a tö­megkapcsolat meglazulását mutatja az is, hogy a kombájnosok még ma sem kapták meg a természetbeni prémiumot munkájukért, s a párt­­szervezet sem foglalkozott ezzel a kérdéssel, csupán gazdasági ügyként kezelte. Tóth Károly elvtárs, pak­si községi párttitkár hozzászólásá­ban rávilágított, hogy munkáját a járási pártbizottság utasítása sze­rint hajtotta végre, pedig sok eset­ben helyesebb meglátásai voltak és jobban ismerte saját területét. Eb­ből számos túlkapás származott, a tömegkapcsolat meglazulása követ­kezett. A pártdemokrácia megsértő­beszámoló, hogy a dolgozók felveté­seit, jogos problémáit figyelmen kí­vül hagyták sok esetben, sőt nem egy helyen a parasztpolitika meg­sértésével feleslegesen zaklatták a dolgozó parasztokat. Azt is felvetet­te a beszámoló, hogy a politikai mun­kát egyre inkább az adminisztrációs módszerek helyettesítették és sok esetben a párt funkcionáriusai vé­gezték az állami szervek munkáját elvéve azok önállóságát. Elbizako­dottság, személyi kultusz honoso­dott meg a járási pártbizottságon. A pártmunka demokratikus egyedüli helyes módszereit a „csalhatatlan" vezetők utasításai, basáskodás, le­­dorongolás szorították ki. A helyte­len magatartásáért nevezték el „gó­­ré"-nak Varga elvtársat a járásban. Ezek a módszerek elszigetelték a pártbizottságot a párttagságtól, csök­kentették az egyszerű pártmunká­sok aktivitását és visszatetszést szül­tek a dolgozók között. A beszámoló feletti vitában részt­vevő tizenhat elvtárs bátran tette szóvá a hibákat, bírálta személyre való tekintet nélkül a járási pártbi­zottság tagjait és munkatársait. A vitában felszólalók valamennyien fel­tárták saját munkájuk, pártszerve­zetük hibáit is.­­ Eével kapcsolatban elmondotta, hogy a pártbizottság a választmány tag­jait aktívaknak használta, nem is­merte el vezetőjének. A felszólaló elvtársak rávilágítot­tak arra is, hogy a tö­megkapcsolat megszilárdításáért milyen erőfeszítéseket kell tenniök a pártszervezeteknek. Felvetették, hogy a politikai felvilágosító mun­kát erősíteni kell és a kormány­programm feldolgozásával, a külön­böző kedvezmények ismertetésével széles körben kell felvilágosítani a dolgozó parasztokat. Érveket kell ki­dolgozni a népnevelők számára, hogy megmagyarázhassák a dolgozó parasztoknak, hogyan segíti a kor­mányprogramm az egyénileg gaz­dálkodókat és így őket is mozgósí­tani tudják a párt és kormány által kitűzött célok megvalósításáért ví­vott harcban. Katona elvtárs, györkönyi párttitkár hozzászólásá­ban felvetette, hogy a határozatok sorsa az alsóbb pártszerveknél dől el. Éppen ezért ionk rét­e v­ársi segítsé­­re van szükség. A járási pártbizottság helytelen mun­kamódszeréről elmondotta, hogy ő is dolgozott a JB-n és ismerve a pa­rancsolgatás, utasítgatás elterjedé­sét, borsózott a háta, amikor közsé­gi titkár lett. Elmondotta, hogy a segítés legtöbb esetben abból állt, hogy oldalakra terjedő „szemponto­kat" kapott. Ismertette, hogy a tö­megkapcsolat meglazulását a felsőbb szervek helytelen intézkedései is elő­segítették. Háromszor módosították a vetéstervet, a végén már nem tudta senki, mit kell vetnie. Biró elv­társ nagydorogi párttitkár elmondot­ta, hogy az elmúlt év folyamán ren­geteg túlkapás volt tapasztalható a beadás terén. Ez is okozója a tö­megkapcsolat meglazulásának. — Adorjánné és Molnárné elvtársnők elmondották, hogy a párt és állami szervek közti kapcsolat sem volt kielégítő. Sok esetben meg­kerülték a helyi szerveket és mö­göttük hoztak intézkedéseket. A bí­rálat nem tudott kellő mértékben kibontakozni, mert sokszor megtorlás követte az elhangzott­ bírálatot.­­ Klerik elvtárs, a bölcskei Vörös Október tszes párttitkára felvetette, hogy a JB ellenőrzése gyenge volt, nem kaptak segítséget, pedig számos probléma merült fel a munkák so­rán. Javasolta, hogy a járási pártbi­zottság funkcionáriusai rendszeresen látogassák az alapszervezeteket, be­széljenek a funkcionáriusokkal min­den problémájukról, konkrétan, a helyszínen segítsék őket, hogy a ve­zetés fejlettebb módszereit elsajátít­hassák. A beszámoló és az elhangzott hoz­zászólások megmutatták, hogy a nagy őszi munkák, a betakarítás és az őszi, szán­as­ztos sikeres megvála­­tása érdekében milyen termelési feladatok várnak megoldásra az elkövetkezendő né­hány hétben. Sokan beszéltek arról, hogy milyen intézkedések, milyen se­gítség szükséges ezeknek a felada­toknak a jó végrehajtásához, mi­lyen agitációs munkát kell végezni ennek érdekében. A járási pártvá­lasztmány ülése fontos feladatokat tűzött a járási pártbizottság elé. A beszámoló és a vita fényt derített arra, hogy igen sok a tennivaló a tömegkapcsolat mggsziilárdítása te­rén. De az elhangzott vélemények, bírálatok, javaslatok biztosítékok ar­ra, hogy ezen a téren rövidesen dön­tő változás legyen. Szükség van az alu'ró j övő birá'a' báb­ri'ásári is. A választmányi ülés harcos szelle­me, a megbírált elvtársak önbírála­ta, az éles kritikai szellemben el­hangzott hozzászólások biztosíték ar­ra, hogy ezen a téren is döntő vál­tozás következik be az elkövetke­ző napokban, hetekben. A választ­mányi ülés rávilágított, mit kell tenni, hogy a küszöbön álló taggyű­lések az egész párttagságot mozgás­ba hozzák a Központi Vezetőség ha­tározatának végrehajtására, hogy a paksi járás dolgozó népe megértse: jó termelőmunkájától függ most el­sősorban az életszínvonal emelke­dése, a kormányprogramm megvaló­sulása. Minden felszólaló és a beszámoló is a pártmunkában elövetett hibák legsúlyosabb következményeként a tömegkapcsolat meglazulását jelölte meg. N­EMZETKÖZI SZEME E A „bonni demokrácia4* Von Manteulíel páncélostábor­nok­. Wolf tüzértábornok. Helle­r tengernagy. Andre vezérőrnagy. Ku­del ezredes, a lovagkereszt tulaj­donosa. Lanz hegyivadásztábornok. kans Grimm író ... Tíz évvel ezelőtt ezek a nevek díszére válhattak volna a Hitler fogadására meghívottak névsorá­nak. Most a szeptember 6-ra ki­tűzött bonni parlamenti választá­sokon induló képviselőjelöltek lis­táin szerepelnek. Ezek közül az urak közül nem egyet külföldön is jól ismernek. Manteufíel tábornok aki a „Gross- Deutschland" hitlerista hadosztály parancsnoka volt, most a ,,Bruder­schaft" illegális tisztiszövetség ve­zetője. Grimm a hitlerista időkben „Nép élettér nélkül“ címmel hír­hedt revansiszta művet írt. Lanz tábornokot, a Balkán békés lakos­ságának hóhérát mint háborús bű­nöst, 12 évi börtönbüntetésre ítél­ték. Azok szabadították ki, akik ma újabb háborús bűncselekménye­ket terveznek. André tábornokot Kréta-szigeti gaztettesén annak ide­jén halálraítélték. Helle tenger­nagy, aki a hitlerista időkben a „Moszkito flotta“ parancsnoka volt, nemrég revansiszta tengerész­szövetséget szervezett. Wilhelms­havenben egy bajtársi találkozón követelte, hogy a „nyugati szövet­ségesek" azonnal engedjék szabad­lábra az összes háborús bűnösöket. Megjegyzendő, hogy nem csupán a nyíltan fasiszta pártok képviselő­­jelöltjeinek listáján szerepelnek hétpróbás hitleristák. Manteuffel tá­bornok neve a bonni kormánypárt­nak annak a ,,Szabad Demokrata Pártnak a­ listáján díszeleg, amely­nek elnöke Heuss, a bonni köztár­saság elnöke. Helle tengernagy Ade­nauer pártjának képviselőjelöltje. Mi sem bizonyíthatná ennél job­ban a bonni rendszer fasiszta mi­voltát. Pedig amerikai gyámjaiért a rendszert a „demokrácia példaké­­pé“-nek mondják és szeretnék rá­erőszakolni egész Németországra , Kelet-Németországra is. Ethel és Julius Megjelent az Országos Béketanács kiadásában Fehér Klára és Nemes László kisregénye: „Ethel és Július“, mely írás a hős Rosenberg házaspár elleni igazságtalan politikai hajszá­val foglalkozik. Ez a kisregény bizo­nyítéka annak, hogy az amerikai háborús uszítók semmilyen eszköz­től sem riadnak vissza, amikor azt akarják a világgal elhitetni, hogy a Szovjetunió felforgató tevékenységet kíván folytatni Amerikában. Min­dent elkövetnek, hogy a hős Rosen­berg házaspárból hamis vallomást csikarjanak ki, de ez a szándékuk megtörik a házaspár hősi magatar­tásán. Az igazukért a halálbünte­tést is vállalják, mert tudják, hogy a világ becsületes békeharcosai ha­láluk után is folytatni fogják a béke megvédéséért harcukat. A békeharc­ban gondoljunk mindnyájan Julius Rosenberg szavaira: „A történelem országútján nagyon kis kavics a mi életünk. De minden kis porszemnek, minden kis kavicsnak a helyén kell lennie, hogy megakadályozza a fa­sizmus, a háború rohanó szekerének útját. Mi felelünk azért is, hogy gyermekeinkre milyen világ vár.“ 3 Vidáman ünnepelték az Építők Napját Szekszárdon Vasárnap rendezték meg ország­szerte az építők ünnepét. Nagy lel­­kesedéssel készültek erre a napra a mi megyénk építőmunkásai is. A fia­talok vidám táncokkal, vidám műsorszámokkal köszöntötték dolgozótársai­kat. A flaray-téren felállított szabadtéri színpadon felléptek a téglagyá­rak, a Tatarozó Vállalat és a többi építő vállalatok tánc- és színjátszó csoportjai, akik egész délután szórakoztatták a dolgozókat. * Vonaton, autón érkeztek meg vasárnap délelőtt a téglagyárak dolgo­zói. Paksról 40, Hőgyészről 20, Mázáról 10 dolgozó tölt el Szék­szárára, hogy vidám szórakozás mellett töltsék el a mai napot. Bach Ferenc, a Téglagyári Egyesülés üzemi bizottságának elnöke üdvözölte a megjelent téglagyári munkásokat, majd Fritsi József elvtárs, a Tolnamegyei Tégla­gyári Egyesülés igazgatója jutalomban, sztahánovista kitüntetésben része­­sítette a legjobb dolgozókat, akik tervük túlteljesítésével segítik a kor­mány programmját. Zakommer Virgil a hőgyészi téglagyár égetője [UNK] Molnár Imre, a tamási téglagyár kézivető brigádjának vezetője és még 8 dolgozd kapta meg ezen a napon jó munkája jutalmául a sz­altánovista oklevelet. Mintegy 2700 forint pénzjutalom került kiosztásra a legjobb dolgozók között. Délben finom ebéddel vendégelték meg a dolgozókat. Elhúzódott az ebédidő, a dolgozók elbeszélget­tek egymás között, valamennyien örültek a­ mai napnak, hiszen ez a nap kitüntetést, jó munkájuk elismerését fejezi ki. Délután a téglagyári dolgozók az Egyesülés dolgozóival közösen a Garay­ térre vonultak, ahol vidáman töltötték el a nap minden percét.. * A Tatarozó Vállalat építésvezetőségeinek dolgozói is csoportosan ér­­keztek meg vasárnap Szekszárdra, hogy közösen ünnepeljék meg az Építők Napját. Már a délelőtt, folyamán érdekes műsorszámokkal, vidám jelenetekkel szórakoztatták az üzemi DISZ fiatalok a dolgozókat. Az ebéd elfogyasztása után csoportosan indultak a Garay­ térre, ahol a kultúrbrigá­­dok állandóan játszot­ták, szórakoztatták a közönséget. A legnagyobb érde­­kesség azonban este volt, amikor a vállalat kultúrhelyiségében előadást tartottak. Az üzemi DISZ-szervezet ku­túrgárdája bemutatta a ,,Duda Gyuri" című három felvonásos vidám műsorát, melyre már hetekkel ez­előtt készülődtek a fiatalok. Közben Szűcs József igazgató elvtárs beszé­­det is tartott, aki méltatta e nap nagy jelentőségét, majd név szerint emm­lítette meg a kimagasló eredményt el­érő dolgozókat, brigádokat. Dicsérő oklevélben részesült Pálfi Ádám sztahánovista kőműves brigádja, mely az utóbbi hónapokban állandóan 180 százalékon felül teljesíti tervét. Pin­tér András segédmunkás brigádja, mely az utóbbi két hónapban tört fel az elsők közé 180 százalékos tervteljesítéssel. Dicséretben részesültek a szakszervezeti bizalmi dolgozók is, akik k­ét hét alatt 75 százalékról 85 százalékra emelték fel a vállalaton belül a szakszervezeti taglétszámot. Marosi József, a bátaszéki építésvezetőségen 5 dolgozót szervezett be a szakszervezetbe, ezzel elérte, hogy mind a­ 22 brigádtársa szakszervezeti tag.* Minden építőmunkás örült a mai napnak. Vidám szórakozással töltöt­ték a nap minden percét. Boldogok voltak, mert látják, hogy ma már megbecsült emberei a társadalomnak, nem kell rettegniük, hogy holnap nem lesz hol dolgozni. Ehelyett azt gondolták magukban, ezután is jó munkát végeznek, hogy a terv túlteljesítésével köszönjék meg kormányunk­­nak ezen megbecsülését, sikerre vigyék a párt­ és a kormány programm­­ját, mely minden dolgozó, így az ő számukra is a boldog életet jelenti. dolgozó parasztjaink a beadási kedvezményeket. Kormányunk programmjának is­mertetése után másfél hónap telt el és ezalatt az időszak alatt a mező­­gazdasági munkánk legfontosabb ter­ménye, a gabona betakarítása befe­jeződött. A jó termés, valamint a pártunk és kormányunk által bizto­sított óriási kedvezmények lehetősé­get nyújtottak minden termelőnek ahhoz, hogy beadási kötelezettségét maradéktalanul teljesítse. Termelőcsoportjaink mint minden munkában, ebben is példásan elsők voltak. Dolgozó parasztságunk 90 százaléka, a cséplőgéptől szállította a begyűjtőhelyre az államnak járó gabonát, ami arról tesz tanúbizony­ságot, hogy dolgozó parasztságunk beadási kötelezettségének teljesítésé­vel tudatosan segíti a kormány programmjának megvalósítását. A lelkesedést,, versengést, amely termelőcsoportjaink és dolgozó pa­rasztjaink körében kibontakozott ebben az időszakban, az ellenség megirigyelte és különböző híreszte­lésekkel próbálta megakadályozni. Akadtak is termelők, akik felültek az olyan hazugságoknak, hogy min­den gabonát be kell adni és ezért nem szállították be közvetlenül a cséplőgéptől kötelezettségüket. Ez az eset azonban igen elszórt jelenség Megyénkben már 50 község termelői és 114 termelőcsoport tagjai élvezik az 1951 december 1-i párt és kor­mányhatározatban biztosított szabad piac előnyeit. Az ellenség híreszte­lése kudarcba fulladt. A gabonafélék betakarításának befejezésével kezdetét veszi az őszi kapásnövények betakarítása, a bur­gonya, napraforgó, majd a kukorica. Ezekből a termény­féleségekből is bő termés ígérkezik, ami lehetővé teszi, hogy mind termelőcsoportjaink, mind dolgozó parasztságunk beadási kötelezettségüket ezekből is, mint a gabonából teljesíteni tudják. De jut bőven szabadpiacra is. Népköztársaságunk elnöki tanácsá­nak törvényerejű rendelete megszün­tette a búza, rozs, árpa, zab, kuko­rica, napraforgómag és a burgonya forgalmával kapcsolatban eddig ér­vényben lévő korlátozásokat. A for­galmi korlátozások megszüntetése újabb jelentős lépés parasztságunk anyagi jólétének emelése, a város és a falu közötti áruforgalom fej­lesztése, a dolgozó nép áruellátásá­nak megjavítása terén. Kormányunk a tavalyi hátralék elengedését kizárólag egy feltételhez kötötte, hogy az idei kenyér- és ta­karmánygabona beadást minden dol­gozó paraszt teljesítse. Éppen ezért joggal el is várja, hogy minden ter­melő tartsa hazafias, becsületbeli kötelességének, hogy teljesítse az őszi kapásokból előírt beadási köte­lezettségét is. Hízott sertés, vágómar­ha, tej, tojás, baromfibeadási köte­lezettségüknek a beütemezett határ­időre történő teljesítésével bizonyít­sák be, hogy a kormányprogramm megvalósítását ők is szívügyüknek tekintik. V. I. A Német Remok­ati u$ Köttársaság korm­nya tagjainak és a Németek Szövetség vezetőségének megbeszé­ése Berlin (ADN): Wirth, volt birodal­mi kancellár és Wilhelm Elfes volt főpolgármester kezdeményezésére 1953 augusztus 28-án beható megbe­szélés folyt Berlinben a Németek Szövetségének vezetősége, valamint Grotewohl miniszterelnök, Nuschke és Loch miniszterelnökhelyettesek és Wunderlich államtitkár között. A megbeszélés középpontjában a nyugati hatalmakhoz intézett szov­jet jegyzék és a Szovjetunió, vala­mint a Német Demokratikus Köz­társaság kormánya között lefolyt tárgyalások eredménye folytán be­következett új helyzet állott. A részt­vevők egybehangzó véleménye az volt, hogy olyan helyzet állt be, amely nemcsak a Német Demokrati­kus Köztársaság számára jelent dön­tő sikereket, hanem közelebb hozza a megvalósuláshoz Németország bé­kés újraegyesülését és a békeszerző­dés megkötését Németországgal. Grotewohl miniszterelnök ismétel­ten hangsúlyozta, hogy a Német­ De­mokratikus Köztársaság kormánya mindenkor hajlandó tárgyalni a bel­­német kereskedelem fejlesztéséről évi egymilliárd márkás keretben.

Next