Tolnai Napló, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

1954 JANUAR 24 A béke felé... Sok minden megváltozott a vilá­gon és a végbement változásokban jelentékeny szerepe volt a béke­­mozgalomnak. Százmilliók szívében kigyúlt a reménysugár, hogy véget­­ér a mindenütt megunt hideg­háború, hogy eljön a könnyebb, nyugodtabb és emberhez méltóbb élet. A Szovjetunió békejavaslatai akkora helyesléssel találkoztak kü­lönböző országok különböző társa­dalmi köreiben, hogy a megegyezés ellenzői kénytelenek voltak álcázni magukat, kénytelenek különféle mes­terkedésekhez, képmutatáshoz folya­modni. Rövidesen összeül a négy hatalom külügyminisztereinek értekezlete. Az értekezleten megtárgyalják a német problémát. Ebben a kérdésben, mi­ként más kérdésekben is, az érte­kezlet valamennyi résztvevője szá­mára elfogadható megoldást kell ta­lálni. Ehhez pedig jóakarat kell. Olyan megoldást kell találni, amely megnyugtatja a varsói és párizsi, prágai és rotterdami, coventryi és minszki anyákat. Véget kell vetni a veszélyes játéknak, el kell dobni a zsíros, sőt véres kártyacsomagot, amelyben a királyok és alsók he­lyén Kruppot és Kesselringet, Gude­­riant és Jakob Kaisert látjuk. Európa nem kíván több fekete kancellárt, sem mellébeszélést, nem akarja, hogy m­egismétlődjék Locarno, amely utat nyitott a „Stahlhelm'‘-nek és­ Hindenburgnak, nem akarja, hogy megismétlődjék 1933, amikor Hit­­­­lert a választási aritmetika hata­lomra juttatta. Európa nem felej­tette el, hány szavazatot kapott ez a bűnöző és hány ártatlant gyilkolt meg. A népek remélik, hogy a négy­hatalmi értekezlet eredményes lesz. Remélik, mert élni akarnak. Tud­ják, hogy van érdekközösség az euró­pai államok között, amelyek mind egyformán tartanak az agresszió ve­szélyétől. Nemrég különböző pártok képviselőiből álló francia küldöttség járt Lengyelországban. Szocialisták is, radikálisok is, jobboldaliak is voltak tagjai között. Egyikük sem volt híve az új Lengyelország poli­tikai rendjének. Mégis mind meg­értette, hogy van szolidaritás a fran­ciák és lengyelek között. A fran­ciák is, a lengyelek is, meg akarják védeni határaikat az ellenséges be­töréstől. Nagy veszély esetén, ha Franciaország léte forog kockán, a franciák, akármekkorák is közöttük az ellentétek, egyesülnek a haza vé­delmére. Ez történt a német meg­szállás idején, amikor kommunisták és katolikusok együtt harcoltak. Ezt látjuk ma is. A parlament novem­beri külügyi vitája és a hosszadal­mas elnökválasztás megmutatta, hogy Franciaország nem hajlandó az öngyilkosságra. Egy haragra gerjedt amerikai gyámolító ezt írta a „New York Times“-ben: „Franciaország nincs többé, csak franciák vannak­ 1. Az eféle éretlenek nem ismerik a történelmet, különben megértenék, hogy amíg vannak franciák, addig Franciaország is van és lesz is. A népek nemcsak reménykednek a négyhatalmi értekezlet sikerében, hanem harcolni is fognak azért. Hi­szen meg kell akadályozni, hogy Németországot bevonják egy katonai koalícióba! Csakis így lélegezhet fel megkönnyebbülten Európa, így tű­nik el az a határ, amely ketté­választja Németországot, s amely a németekre nézve sértő, az emberi­ségre nézve pedig veszélyes. A népek remélik, hogy az új év békét hoz Ázsiában. De miért nem ül össze a koreai politikai értekezlet? Miért nem lehetett végrehajtani mindmáig a hadifoglyok hazatelepí­tésére kötött egyezményt sem? A semleges hazatelepítési bizottság el­nökét, a?­ indiai tábornokot azért már még­sem fogja senki „vörösnek" nyilvánítani, pedig nyíltan meg­­­mondta, ki akarja a megegyezést és ki ellenzi. Nem élünk a XVIII. szá­zadban. Ideje, hogy mindenki meg­értse: Ázsia felébredt és jogainak tiszteletbentartását követeli, békét követel. Ma már mindenki megérti: nem lehet megteremteni a tartós békét anélkül, hogy ne vonnák be ebbe a felelősségteljes munkába Kínának, a világ legnagyobb népességű orszá­gának képviselőit. Ezt mondják az angol konzervatívok is, az ausztrá­liai püspökök is, ezt mondja Nehru, ezt mondják a skandináv miniszte­rek és egyes egyiptomi vezetők. Min­denki megérti, ezt, csak egy bizonyos országnak azok a politikusai nem, akik megvert, menekült udvaroncaik gyülekezetét még mindig Kína kor­mányának próbálják feltüntetni. A népek remélik, hogy sikerrel járnak az atom- és hidrogénháború megakadályozását célzó tárgyalások. A szovjet kormány javaslatának kedvező visszhangja volt még a szovjet politikát egyébként nem he­lyeslő körökben is. Tisztességes em­bert, bárkinek is hisz, bárkiben is­­ bízik, nem hagyhat nyugton az az eshetőség, hogy alkalmazhatnak olyan fegyvereket, amelyekkel ártat­lanok millióit lehet megsemmisíteni. Minden tisztességes ember termé­szetszerűleg azt akarja, hogy ko­runk legnagyobb felfedezését az em­beriség javára használják fel. A népek azonban nem gyermekek, és világosan látják, hogy nevetséges dolog a Szahara- vagy a Góbi-siva­­tag atomenergia segítségével meg­valósítandó öntözéséről beszélni, s közben kitérni az egész országok elpusztítására alkalmas atomfegyver betiltásának problémája elől. Nem bombákat, nem romokat, nem háborúkat akarnak a népek, hanem életet, békét és boldogságot. A nemzetközi feszültség enyhítésé­nek eszméje, az eredményes tárgya­lások és a megegyezés óhaja a nem­zetek legszélesebb köreit mozgatta meg. Terebélyes a békemozgalom, de még ennél is többen áhítják a bé­két. Ma a legkülönbözőbb politikai csoportok és pártok, a legkülönbö­zőbb vallásos és pacifista szerveze­tek, különböző közéleti és kulturális személyiségek, akik nem vesznek részt a békemozgalomban, s aligha is csatlakoznak hozzá, iparkodnak enyhíteni a nemzetközi feszültséget. Éppen ezért vetette fel a Béke-Világ­­tanács egy olyan nemzetközi talál­kozó eszméjét, amelyen össze lehetne vetni a különféle álláspontokat és meg lehetne kísérelni néhány min­denki számára elfogadható megoldás elérését. A Béke-Világtanács üzenetének el­ső visszhangjai azt mutatják, hogy az ilyen találkozó eszméjét még azok a körök is helyeslik, amelyek mind­­ezideig nem bíztak a békemozgalom­ban. Mindenki megérti, hogy a kü­lönböző országok közvéleménye kép­viselőinek találkozója már önmagá­ban elősegítené a kedvező légkör megteremtését a diplomáciai tárgya­lásokhoz. Ezzel a találkozóval a né­pek nem gátolnák a kormányok egy­más közötti tárgyalásait, hanem elő­segítenék. Mindenkinek kell a béke. Kell, azoknak az embereknek, akik ha­ladni akarnak, akik új társadalmat építenek vagy azért harcolnak. Ezek az emberek tudják, hogy a munka világa munkájával győz. Azoknak az embereknek is kell a béke, akik fenn akarják tartani azt a társadal­mat, amelyben élnek. Ha nem osto­bák, nem őrültek és nem kalan­dorok, meg kell érteniök, hogy a há­ború megsemmisíti azt, amit meg akarnak óvni. Éppen ezért tárgyal­hatunk és meg is egyezhetünk a más ideológiájú, másképpen érző, más erkölcsöt valló emberekkel NAPLÓ Megyénk dolgozói a pártkongresszusra készülnek Készülnek a párt­kongresszusra a gyönki Vörös Csillag tsz tagjai A gyönki Vörös Csillag tsz udvarán hetek óta nagy munka­ folyik. Egy Sztálinyec és 10 lófogat állandóan hordja a trágyát. A napokban csoportértekezletet tar­tottak, ahol egyhangúan elhatározták, hogy a párt­­kongresszus tiszteletére még a bentlévő körülbelül 1500 vagon trágyát a tavaszi munkák megkezdéséig kihordják és a hó elolvadása után elterítik. A tsz burgonyás pincéjében vidám hangulatban válogatják a burgonyát az asszonyok, lányok. Már több nap óta nyolcan-tízen reggeltől estig dolgoznak. Most éppen nyolcan vannak, mert Nagy Jánosné ma nem jött el, disznót vágtak otthon. A női brigád is készül a kongresszusra. Papp Istvánná, a soékerbizottság tit­kára az­­ asszonyok nevében, Nidermayer Borbála DISZ titkár az ifik nevében fogadalmat tett. A kongresszus tiszteletére úgy készülnek, hogy a tavaszi vetőmagot kitisztítják, a vetőmagburgonya válogatását minősé­gileg január 25-ig elvégzik. Elmondták azt is, hogy tavaly is jól kivették a munkából a részüket és csak­nem minden asszonynak meghaladta a­ munkaegysége a 300 at Az idén még jobban akarnak dolgozni, hogy több termésük legyen és több jusson a jövedelemiből. A párt iránti szeretet jeléül A Tolnai Selyemgyárban Koncz Jánosné a legjobb fonók közé tartozik. Munkája mennyiségileg és minő­ségileg is kifogástalan. A legutóbbi dekádban is száz­százalékos minőséget gyártott. Koncz Jánosné is be­jelentette felajánlását a III. Kongresszus tiszteletére. — Sokat gondolkoztam azon, mit ajánljak fel — mon­dotta, — mivel készülhetek legméltóbban a kongres­­­szusra, hogy adhatok kifejezést munkámon keresztül is a párt iránti szeretetemnek, ragaszkodásomnak. El­határoztam, hogy a minőség terén tovább javítom munkámat. Rossz­ próbát nem fonok. Ez mellett az önköltségcsökkentés lenén vállalom, hogy a rendszá/ három dek­ával javítom, azaz három dekával, keve­sebb nyersanyagot használok fel egy kiló selyem elő­állításához. Másrészt úgy döntöttem, hogy párosver­senyre lépek Zsidó Ferencnével, aki ugyancsak jó fonó hírében áll és akivel­­ nem egyszer versenyeztünk sike­resen. Zsidó Ferencné, úgy érzem, méltó versenytár­sam lesz, elfogadta kihívásomat az általam meghatá­rozott feltételekkel. Úgy dolgozunk, hogy mi is előbbre vigyük a­­ népjólét emelésének programú­ját, hogy­ az egész párt és dolgozó nép életében jelentős eseményt, a kongresszust méltóan, becsületes munkával köszönt­hessük. Brigádok versenye a pártkongresszus tiszteletére A pincehelyi gépállomá­son három erőgépjavító brigád dolgozik, köztük egy ifibrigád. A népneve­lők beszélgettek velük a harmadik Pártkongresszus jelentőségéről. Ennek nyo­mán a brigádok verseny­re hívták ki egymást. A versenynek egyetlen pont­ja van: minőségi javítás­sal határidő előtt 10 nap­pal befejezik az erőgépek javítását. Megindult a harc az elsőségért. A tárcsa­javító-brigád a tervet egy hónappal a ha­táridő előtt teljesítette, most a kultivátorok javí­tását végzi, melyből eddig terven felül egy darabot javítottak ki, vállalták, hogy még három ekét és egy kultivátort február 15-ig kijavítanak. Az eke­­javító-brigád is csatlako­zott a versenyhez és vál­lalta, hogy az ekék kija­vítását február 15-ig el­végzik. A vetőgépjavító­brigád január 30-ig tervét befejezi és február 16-ig egy kévekötő aratógépet terven fel­ül kijavít. A cséplőgépj­a­ví­tó-brigád a február 20 ig szóló tervét február 10-ig teljesíti és terven felül két kombájn javítását elvégzik. Már az egyik javítását meg is kezdték. Ezt nagyban elő­segíti az asztalosok lelkes munkája, akik biztosítják a deszkaanyagot a javí­táshoz. A munkában új hősök születtek, olyanok, mint Matter József szerelő, id. Gombos Lajos cséplőgép­­szerelő brigádvezető. A DISZ tagok közül Kovács József és Sándor József tárcsajavító és Bognár János erőgépjavító. A pártkongresszus tiszteletére versenyre hívjuk a megye kendergyárait A Dombóvári Kendergyár dolgozói örömmel hal­lották, hogy pártunk április 18-ra összehívta III. Kon­­greszusát. E nap tiszteletére üzemen belül verseny­­v­állal­ásokat tettek a dolgozók, hogy az eddiginél sok­kal jobb eredmények elérésével köszöntsék április 18-át. Elhatározták, hogy a HL Pártkongresszus tiszte­letére versenyre hívják ki a megye kendergyárait. „Mi, a Dombóvári Kender- és I­enkikészítő ü­zem dolgozói a III. Pártkongresszus tiszteletére az alábbi versenypontok teljesítésére hívjuk ki a megye rost­kikészítő üzemeit, így a tolmanémedi, a dunaföldvári, a szekszárdi és a furkópusztai kendergyárakat. 1. A negyedéves tervünket március 25-re befejez­zük és terven felül 20 mázsa készárut adunk nép­gazdaságunknak. 2. A minőségi munkamódszerátadásokat úgy szer­vezzük meg, hogy e nagy ünnepre beindított verseny alatt két minőségi sztahanovistát nevelünk. 3. A melegvizes áztatást március 6-án, a hidegvizes áztatást pedig április 5-én kezdjük meg a termelés meggyorsítása érdekében. 5. Április 12-től április 17-ig „Kongresszusi Hét" műszakot indítunk be. Ezen időszakra vállaljuk, hogy heti tervünket 100 százalékos minőségi munka mellett egy nappal előbb befejezzük. ORBÁN FERENC párttitkár CSAPÓ MIHÁLYNÉ ü. b. elnök h. NÉMETH GIZELLA tilos brigádvezető VUICS JULIA üzemvezető GÁSPÁR JÓZSEF DISZ titkár WINGELMAN JÓZSEFNÉ jelvényes sztahanovista A dunaszentgyörgyi gépállomás ekejavító brigádja befejezte tervét Mikor a dunaszentgyörgyi gépállomás gépjavító brigádjai megkezdték a nagyjavítást, elindult a harc: ki lesz a győztes, ki fejezi be­ előbb a tervét. Régi Sándor ekejavító brigádjának 22 ekét kellett kijaví­tani január 31-re. A brigád minden tagja átérezte a feladat jelentőségét, no meg ők sem akartak lema­radni a versenyben. Ezért mindent elkövettek, hogy feladatukat példamutatóan végezzék el. A brigád mindennap értékelte a végzett munkát és érdem szerint dicséretben részesítették a legjob­bakat, bírálták a lemaradókat. Munkájuk eredményes lett , 22 ekét január 20-ra jó minőségű munkával ki­javították. A brigád tagjainak munkalendülete, lelke­sedése nem szűnt meg, sőt tovább fokozódik. Jelenleg a brigád tagjait átcsoportosították másik munkagépek javításához. A kongresszus tiszteletére a­ brigád tag­jai egyöntetűen megfogadták, hogy új munkahelyükön is kiváló munkát végeznek, példát mutatnak a többi gépjavító brigádoknak. S­ekszárdi Vasaló* om&m­t A menetrendszerinti közlekedésért A személyvonatok menetrendszerinti közlekedése a szekszárdi MÁV-nál 121 százalék az elmúlt dekád­ban, a tehervonatok indításánál pedig 24­0 százalékot értek el. Aki Szekszárdról utazott mostanában vala­hova, meg is győződhetett az itteni MÁV eredményes munkájáról. Sokszor előfordul, hogy nem tartják be a pontos vonattartózkodási időt, hanem azt 5—6 perc­cel is elengedik tovább olyan esetekben, ha már a vonat késve érkezett az állomásra. A szekszárdi MÁV forgalom dolgozóinak a jövő­ben is ez a céljuk: a pontos közlekedését folyó harc. Erre tettek vállalásokat is az elmúlt­ héten a vasutas dolgozók a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszu­sának tiszteletére. S a szekszárdi MÁV forgalom dol­gozói ugyanígy mint eddig, ezután is betartják adott szavukat, kimagasló eredményekkel köszöntik április 18-át. Készülődés a III. Pártkongresszusra A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Válla­latnál a téli gépjavítási munkálatokban nagy válto­zások történtek ebben a hónapban, mert bevezették a szakaigrendszeres gépjavítást. Ez a szalagrendszeres gépjavítás már most mutatja hatását, mert a január hónapra előirányzott 40 erőgépből 19-éig ősz^onyolcat kijavítottak. Az utóbbi napokban megjavult az alkat­részellátás is, s­ ezzel párhuzamosa­n biztosítva van, hogy a téli gépjavítást időben elvégezhessék. A gép­javító dolgozói, a III. pártkongresszus tiszteletére úgy készülnek, hogy a javításra váró traktoruikat erőgé­peket idő előtt javítják ki, s a javítás alatt álló erő­gépeken pedig minőségi­ munkát végeznek, hogy ezál­tal is hozzájáruljanak a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztéséhez. 5 11 megye Ktsz-ei április 18-ra készülnek Nagy a készülődés KTSZ-eink­ben április 18- ra, a KTSZ-ek sorra hív­ják ki egymást párosver­senyre. A Paksi Építőipari KTSZ­­ tagjai, Pallér­­ Fe­renc elnökkel az élen vál­lalták a III. Pártkongres­­­szus tiszteletére, hogy most, a téli hónapokban is kiveszik részüket a munkából, s ezzel első ne­gyedéves tervüket március 15-re be is fejezik. Ehhez a felajánláshoz csatlakoz­tak a nagydorogi Vegyes KTSZ tagjai is, s a ne­gyedéves terv fél hónappal előbbi befejezésére hívta versenyre a megye vala­mennyi vegyes szövetke­zeteit. Király István, a dombóvári Ruházati és Szolgáltató KTSZ elnöke a tagság nevében verseny­re hívta a megye összes ruházati és szolgáltató KTSZ tagjait a terv min­den részletében való túl­teljesítésére. Több KTSZ tag máris csatlakozott a versenykihíváshoz­ A bonyhádi Építőipari KTSZ tagjai vállalták, hogy első negyedéves tervüket 120 százalékra teljesítik. A paksi Építőipari KTSZ tagjai ebben a hónapban saját beruházási munkála­tokat végeznek. Eredmé­nyes munkájukkal január 18-ig a havi terv ezen részét 150 százalékra tel­jesítették. Jól dolgoznak a pincehelyi vegyes KTSZ tagjai is, akik január 20-ig elvégezték a január havi tervfeladataikat. A szek­szárdi Szabóipari KTSZ dolgozói január hónapban főleg hulladékanyagból dolgoztak. Eredményes munkájukkal elérték, hogy 20 -ig már befejez­zék havi tervüket. Két ifi versenye a Bonyhádi Zománcm­űvekben Dolgozóink sorra tesznek vállalásokat a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusának tiszteletére. A Bonyhádi Zománcművekben a dolgozók leginkább a minőség állandó javítására tesznek ígéretet. A gyár fiatal munkásai mikor megtudták, hogy pártunk április 18-ra összehívta III. Kongresszusát, különös erővel érezték azt a nagy felelősséget, mely rájuk, fatal zománcgyári munkásokra hárul. Egy éve dolgozik a gyárban mint simító Céhz András. Az el­múlt évben átlagosan 125 százalékra teljesítette ter­vét. Hasonló eredményt ért el a zománcozóban Varga Gyula ifjúmunkás is. Mindketten elhatározták a III. Pártkongresszus tiszteletére, hogy ezután 100 szá­zalékos minőségi munkát, végeznek, s tervteljesítésüket 125 százalékról 135 százalékra emelik. E két ifjúmun­kás párosversenybe is lépett egymással, hogy ígéretü­ket becsületesen valóra tudják váltani. Javítják a téglagyártó­ gépeket A Paksi Téglagyár gépjavító telepenn megkezdték azoknak a téglagyártó gépeknek a javítását, melyek a nyári üzem alatt elhasználódtak, vagy elkoptak. A javítási munkálatok alatt több téglaprész tégla­­szállító kocsit és egyéb berendezést javítanak meg. A gépjavítást végző munkások a III. pártkongresszus tisztjeletére elhatározták, hogy a javításhoz szükséges vasanyagokat nem veszik meg, hanem hulladéka­nyag­­ból saját erejükből készítik el, illetve javítják ki a­ gépeket. Ezzel a házilag végzett munkával 5—6000 fo­rintot takarí temek meg népgazdaságunk számára. A javítási munkáltaítóiknál jó munkájukkal kitűnnek Szelp János, Erős Sándor, Schmidt József lakatosok, mert ők használják ki legjobban a helyi adottságokat és tehe­tőségeket.

Next