Tolnai Napló, 1954. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-24 / 174. szám

1954 JÚLIUS 24 Az értén­yi Dózsa tsz-ben... A koppányszántói határban talál­koztunk a jó multkorában Ki­rály Lajos elvtárssal, az értényi Dó­zsa termelőszövetkezet elnökével. — Király elvtárs 4 tsz-tagg­al éppen­ szé­nát forgatott. — Kell az állatoknak — mondotta, amikor odajött hozzánk A beszélgetés során arra kértük Ki­­rály elvtársat, hogy mondjon nekünk valamit a tsz-ről, eddigi munkáikról s nem utolsósorban az aratásról. Alig titkolt büszkeséggel mesélt Király elvtárs a termelőszövetkezet­ről és annak megelégedett tagjairól. Szava nyomain az ember szinte ma­ga elé képzelte 37 hold kukoricáju­kat, amelyet a tsz szorgos tagjai kétszer kézzel és háromszor fogattal kapáltak. Nemcsak a kukorica, ha­nem a 10 hold cukorrépa, a 7 és fél hold napraforgó területe is megkap­ta azt a talajmunkát, amely bizto­sítja a magas termést. _ J­a összehasonlítjuk a tavalyi kukorica termést az idei várt terméssel, akkor nagyon szép fejlődést tapasztalhatunk — mondot­ta Király elvtárs. Tavaly 17 mázsa volt átlag a kukorica termésünk és­pedig azért, mert a 71 hold kukori­ca nagyon sok kisebb-nagyobb par­cellából tevődött össze. Volt még 100 négyszögöles parcellánk is. Ezeket a nagyon szétszórt apró darabokat nem tudtuk úgy megművelni, ahogy kel­lett volna. A tavalyi hibán okult az értényi Dózsa tsz tagsága, és ezért a jelen­legi gazdasági évben arra törekedtek, hogy lehetőleg egy táblába vessék el a magot. Ez így is történt és ma nem 17, hanem 35 mázsás átlagter­mést vár a Dózsa tsz tagsága. It t­ovább haladva nézzük meg azt is, hogy a beadással hogyan áll a tsz. E téren nagyon szép ered­mény tapasztalható. 13 mázsa 65 kg évi sertésbeadásukat, 11 mázsa 47 kg évi vágómarha beadásukat és fél­évi tojás- és baromfibeadásukat tel­jesítették. A húsbeadási kötelezettségük tel­jesítése mellett a tsz tagsága arra is gondolt, hogy az adó is rendezve legyen.­ Rendezni kell a félévi adót, és az a kérdés, hogy miből, nem okoz gondot a tagságnak. Volt és van még a magtárban tavalyi búza, amelynek árából teljesíteni lehet ezt a kötelezettséget is. Az elgondolást tett követte és 20 mázsa óbúza kapott új helyet a Terményforgalmi Válla­lat kirendeltségének helyi magtárá­ban. A kapott összeggel a tagok ren­dezni tudják félévi adófizetésüket. zek a szép teljesítmények mind azt bizonyítják, hogy a tsz tag­sága nagyobb lelkesedéssel fogott a növények ápolásához, a kalászosok betakarításához, mint azelőtt. Mire a beszélgetésben eddig jutot­tunk, azt vettük észre, hogy nemso­kára az aratók között leszünk. A fák mögött a kis pusztától feljebb a trak­tor egyhangú dübörgését hozta felénk a szél. Az aratók éppen indultak ki, hogy tovább folytassák a­­ munkát. A traktor még mindig állt, gazdája Kondor Gyurka bácsi az aratógépen csinált valamit. Talán törés — gon­doltuk. Itt­om­oly baj nincs, — nyugtat­ta meg az elnököt Gyuri bá­csi, — még egy-két perc és indu­lunk. — Ez alatt az egy-két perc alatt, amíg Gyuri bácsi fabrikált a gépen, elárulta, hogy ma 12 hold búzát akar levágni. Vállalta,­ hogy 200 hold gabonát vág le kévekötő aratógéppel az idei nyáron és emel­lett 1>4 holdon talajmunkát is vé­gez. Fogadása teljesítésében az if­jabb Kondor János is segíti apját.­­ Ez a 16 éves fiatalember most éjjel ül az apja helyén, tárcsázza a learatott földet. Eltelt az egy-két perc, újra indult a gép. Gyuri bácsi nem is teketóriá­zott sokáig, felpattant a nyeregbe és­­ onnan intett búcsút. Egymás után hul­lottak ki a búzakévék. Már­ csak a traktor dübörgését hallottuk, mert egy kis emelkedő eltakarta szemünk elől­­ az aratógépet Gyuri bácsival együtt, aki fáradhatatlanul dolgozik adott szava valóra váltásáért. A Paksi Építőipari Szövetkezet tagjai a ,,Szövetkezet kiváló dolgozója" címért A Paksi Építőipari Szövetkezet el­ső féléves tervét megyei viszonylat­ban elsőnek fejezte be. A 1­>4 száza­lékos tervteljesítéssel szemben csak 120 százalékban használták fel a bér­alapot, így 44 százalékos megtakarí­tást értek el ezen a téren. A terven felüli teljesítésük 394 ezer forint volt. A szövetkezet félévi nyeresége több, mint­ 49 ezer forint. E szép eredmény annak köszön­hető, hogy a tagság 100 százalékban részt vett a III. pártkongresszus tisz­teletére beindított szocialista munka­versenyben. És ez a verseny nem­csak a szövetkezetnek, hanem a tagságnak is szép jövedelmet bizto­sított. Schnepf Ferenc lakatos 2335 forintot, Rónai György ács 2128, Nagy István ács 2107, Leber János kőmű­ves 2077, Rein János kőműves 2077, Kiss Sándor kőműves pedig 2028 forintot vitt haza családjának má­jus havi eredményes munkája után. Nagyjából az említett dolgozók azok, akik magas teljesítményükkel a leg­jobban járultak hozzá ahhoz, hogy a szövetkezet az I. féléves tervét ma­gasan túlteljesítette. A verseny, mely az elmúlt félévben lendült fel a szövetkezetben, tovább folyik az alkotmány ünnepe tiszteletére. A tagok minden erejüket­ latba vetik azért, hogy augusztus 20-ig megsze­rezzék maguknak a „szövetkezet ki­váló dolgozója" címet. Ezt a címet meg is nyerhetik akkor, ha ebben a negyedévben ugyanúgy töreked­nek a terv túlteljesítésére. Az elmúlt félévben határidő előtt készítették el a bikácsi, a nagydo­­rogi­ és a bölcskei idénybölcsödéket. Befejezték június végéig a munkákat a Paksi Vendéglátóipari Vállalatnál, a dunaszentgyörgyi gépállomásnál, az állami biztosítónál, a Paksi Konzerv­gyárnál, a Sütőipari Vállalatnál.­­ Terven felül készítették el a duna­­kömlődi idénybölcsődét, a nagydo­rogi, a dunaf­öld­vári, a paksi, a né­metkéri, a borjádi, a bölcskei és a dunakömlődi gabonaraktárakat. Az asztalos részleg bútorokat készített a lakosságnak. Már erre a félévre is megérkeztek­ a rendelések, újabb rendeléseket már csak az 1955-ös év­re vállalnak. A szövetkezet többi részlege is el van látva munkával, így állandóan növelnünk kell a tag­létszámot. A szövetkezet összlétszá­­ma a megalakuláskor 22 fő volt, ez­zel szemben ma már 65 fő dolgozik szövetkezetünkben. Érdemes néhány szóban beszámol­­ni minőségi munkánkról is. Munkái­kat az elmúlt félév folyamán jó minőségben végeztük el­ egy-két épít­kezés kivételével. Többször részesí­tettek dicséretben bennünket jó mi­nőségi munkánkért. A bikácsi és a nagydorogi idénybölcsődéket Kiss Fe­renc műszaki vezető, Rein József kő­műves részlegvezető, Rein János, Kajáry József és Pach Ferenc kő­művesek készítették el. A Tolname­gyei Beruházási Igazgatóság, vala­mint a megjelent átvevő szervek írás­beli dicséretben részesítették a dol­­­gozókat a kifogástalan minőségi mun­káért. A most folyó augusztus 20-i ver­senyben is­ legfőbb feladatunknak te­kintjük a terv túlteljesítését, a mun­ka jó minőségben való elvégzését Er­re ígéretet tettek a tagok csaknem kivétel nélkül, amikor megtették fel­ajánlásaikat az alkotmány ünnepe tiszteletére. Bal­er Ferenc a szövetkezet elnöke. Pf Ä PCO Nemzetközi Mezőgazdasági Gépesítési Kongresszus Budapesten A Földművelésügyi Minisztérium és a Gépipari Tudományos Egyesü­let szeptemberre Nemzetközi Mező­­gazdasági Gépesítési Kongresszust hívott össze. A kétnapos kongres­­­szus az Országos Mezőgazdasági Ki­állítás ideje alatt Budapesten,­­szep­­tember 13-án ül össze. A kongres­­­szusra meghívták a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Romá­­nia, Bulgária, valamint Anglia és Franciaország mezőgazdasági gépe­sítési szakembereit is. A kongresszus, melynek fő témá­ja a mezőgazdasági gépesítés eddigi eredményeinek számbavétele és a ko­mplex gépesítés terén megoldandó feladatok kijelölése lesz, a következő négy kérdést vitatja meg: 1. A gabonabetakarítás gépesítése, különös tekintettel az aratócséplőre, illetve annak alkalmazására. Ennek a kérdésnek az előadója: Rázsó Imre akadémikus, a Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézet igazgatója lesz. 2. A kapásnövények termelésének gépesítése, különös tekintettel a kukoricatermelésre. Előadója: Kund Ede, Kossuth-díjas egyetemi tanár. 3. A szálastakarmány betakarítá­sának gépesítése. Előadója: Klinger Pál. 4. A termelőszövetkezetek megerő­sítése és a parasztgazdaságok meg­segítése a gépállomások útján. Elő­adója: Erdei János egyetemi tanár. Az alsópéli állami gazdaságban befejezték az aratást Az alsópéli állami gazdaság veze­tői és dolgozói az elmúlt években nem igen dicsekedhettek azzal, hogy hiánytalanul elvégzik feladatukat. A gazdaság fennállása óta többször megtörtént, hogy a dolgozó pa­rasztok és mások már rég elfelejtet­ték az aratást, de Alsópélen meg még mindig arattak. A gazdaság ha­tárában kedvére virított a pipacs, a repce, és sok más gyomnövény. Nem volt ez így jó. Hiszen az állami gaz­daságoknak elsősorban az a felada­tuk, hogy példamutatóan gazdálkod­janak, a dolgozó parasztoknak és a­­ termelőszövetkezeteknek minőségi vetőmagot termeljenek, fajtiszta apaállatokat tenyésszenek. Márpedig nem minőségi vetőmag az, amelyik­nek jórésze idegen mag. Meg az is természetes, ha nem termelnek ele­gendő takarmányt, nem tudnak olyan állatokat tenyészteni, amilye­nekre szükség van. Nem volt ez így jó, ezen sürgősen változtatni kellett. Azért is, mert az állami gazdaságok vezetőit és dolgozóit is arra kötele­zi a népjólét emelésének programm­­ja, hogy többet termeljenek. Az al­sópéli állami gazdaságban meg is értették ezt, úgy dolgoznak, aho­gyan azt el is várják tőlük. A tavaszai, jó időben elvetettek a gazdaságban minden tavaszi nö­vényt, amit bizonyít, hogy az alsó­péli állami gazdaság a III. pártkon­gresszusra indított verseny kiváló eredményeiért dicséretet és elisme­rést kapott a megyei pártbizottságtól s a Keletdunántúli Állami Gazdasá­gok Igazgatóságától. A kongresszusi verseny lendülete nem csökkent, ha­nem a későbbiekben még tovább fo­kozódott. Az állami gazdaság dolgo­zói azt tűzték ki célul, hogy ebben az évben minden vonatkozásban el­sők lesznek megyénk állami gazda­ságai között. Az évszak legnagyobb munkájá­ra, a gabona betakarításra is jól fel­készült az állami gazdaság. Szükség is volt erre, hiszen közel 2.500 hold gabonát kellett betakarítani. A rendkívül esős időjárás — csak­úgy, mint másutt — itt­ is akadá­lyozta az aratást. Az állami gazda­ság vezetői és dolgozói azonban nem hajtottak fejet a nehézségek előtt, amit megtehették, azt megtették. Mi­kor látták, hogy csak a gépek üze­meltetésével a megengedettnél na­gyobb lenne a szemveszteség, az ös­­­szes kézi munkaerőt az­­ aratásra összpontosították, természetesen emel­lett a gépeket is kihasználták. A jó szervezésnek, a gazdaság dol­gozói lelkes, odaadó munkájának az lett az eredménye, hogy az alsópéli állami gazdaságban kevés szemvesz­teséggel, időben sikerült learatni a gabonát, $ Párosverseny az ozorai II. Pártkongresszus tsz földjén Az ozorai II. Pártkongresszus termelőszövetkezet földjén a kétől- balról megdőlt 43 holdas tavaszi árpában kora reggeltől késő estig fárad­hatatlanul, alacsony tarlót hagyva arat egymással párosversenyben két brigád. Fritmann Imre, a tsz elnöke az első kaszás az egyik brigádban. Az idősebbek sok tapasztalattal rendelkezve, bámulatosan szépen vágják le az össze-vissza kaszált gabonát. De az elnöknek nem kell szégyenkezni a 19 éves Guszti fia miatt sem, aki a DISZ brigádban kaszál. A DISZ és az idősebbek brigádjában ugyanis egymással párosversenyben arat a tsz elnöke és a fia. A fián kívül azonban másban is gyönyörködhet az apa: Guszti után, egész nap a kasza nyomában szedi a markot a 17 éves húga, Julianna. A fiatal, hosszú nadrágba öltözött leányka fürgén szedi a markot, pedig leány legyen a talpán, aki olyan kaszás után leszedi a rendet, aki 2000—2200 négyszögölet is levág naponta. Mert az igazság az, hogy mind az idősebb, mind a DISZ-brigád kaszásai ennyit vágnak naponta a kaszást gabonából, ami kaszásnak, marokszedőnek és kévekötözőnek egyaránt óriási teljesítmény. Ozorán, 43 hold tavaszi árpa és több mint 10 hold búza fekszik a földön így összekuszálva, s bizony meg kell fog­ni a kasza végén, hogy időben beta­karítsák ezt a sok szép terményt. A learatott területen sűrűn egymás mellett sorakoznak a keresztek és éjjel nappal szántja a tarlót a traktor, hogy vállalásukhoz híven elké­szüljenek ezzel a munkával is. — Hogy melyik brigád dolgozik jobban, nehéz volna eldönteni, — magyarázza a tsz elnöke. — Annyit mondhatok, hogy mi idősebbek nem vagyunk már mai gyerekek, sokat arattunk résziben is annak idején, de a fiatalok is olyan erővel dolgoz­nak, hogy a két brigád nem igen tudja elkerülni egymást. Az ozorai II. Pártkongresszus DISZ fiataljai valóban minden di­cséretet megérdemelnek. Hajnalban négy órakor kelnek és késő estig ott szorgoskodnak a tarlón. Öröm nézni, milyen jókedvűen, szaporán dolgoznak ertek a fiatalok. A lányok, csaknem valamennyien hosszúnadrágba öltöztek, hogy a ka­lász ne verje ki a lábukat. A fiúk félmeztelenre vetkőztek és a hátukat nem is barnára, hanem szinte néger feketére sütötte a nap. A 20 éves Farkas Mihállyal az élen, szinte egyszerre vágja bele a ka­szát a négy fiatal. A kasza suhogása és a fiúk vidám fütyülése, a lányok hangos nevetése zajossá teszi a hat­árt, és eleven életre figyelmezteti a járókelőket. A DISZ-isták közül senkit sem lehet megdicsérni külön a jó munkájáért, ha igazságosak akarunk lenni, mert mindegyik egy­forma szorgalommal és becsülettel helytáll a saját posztján. A 17 éves Varga Irén, aki könyvelő, ugyan­úgy leszedi a nagyteljesítményű ka­szás után a markot, mint Barta Erzsébet, Rózsa Anna, Nagy Júlia, Fritmann Júlia növénytermelők. A tsz DISZ brigádja az aratás befejezésével nem teszi le a munkát, újabb feladat megoldására vállalkozott. A behordásnál a DISZ-isták lesznek a kocsisok, akik ott is az aratáshoz hasonlóan jó munkát fognak végezni. A lányok is szívesen rászt v­esznek ebben a nehéz munkában is, ha erre szükség lesz. Az ozorai II. Pártkongresszus tíz példamutatóan dolgozik, minden munkában komoly eredményt ér el. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nem kis részük van ebben a DISZ-istáknak, akik az aratáshoz hasonlóan minden munkából alaposan, fáradtságot nem ismerve kiveszik részüket. És Fritmann Júlia szavait, idézve: „A fiatalok soha nem fárad­nak el, estére épp oly frissek, mint reggel.” Valóban, a fiatalok­ nem is­mernek lehetetlent. Tamási és Iregszem­­cse versenye Az ország kenyerének gyors beta­karításáért Tamási és Iregszemcse község dolgozói szocialista munka­versenyben állnak egymással. A ver­seny legutóbbi értékelését vasárnap, július 18-án tartották meg. A két község versenybizottsága megszem­lélte a határt, és megállapította a versenyben elért eredményeket. Nem volt könnyű az értékelés, mert minden munkát figyelembe vet­­tek és az eredményeikről, valamint a hiányosságokról pontos jegyzőköny­vet készítettek. A két versenybizott­ság megállapítása szerint. Tamási község az aratás, tarlóhántás és a másodvetési munkákban jobb ered­ményt ért el, mint Üregszemcse. Az aratási munkákban Tamási 10 százalékkal, tarlóhántásban 25 száza­lékkal, a másodvetésben pedig 10 százalékkal előzte meg Iregszemcse községet. A növényápolási munkák [regszemcsén eredményesebbek. A versenyben így Tamási két ponttal vezet Iregszemcse előtt. Az iregszem­­cseiek azonban ezt a lemaradást lel­kes munkával behozhatják, mert a verseny nem ért véget. Az értékelés kihirdetésekor újabb és még nagyobb eredmények elérésé­re hívta fel Kardos Ferenc vb. elnök elvtárs mindkét község dolgozóit, hogy e szocialista munkaverseny ki­fejezője legyen pártunk és kormá­nyunk mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásának. A bátaszéki vasutasok a leperdi állami gazdaságot patronálják a cséplés ideje alatt A kongresszusi versenyláz vezeti Bátaszék állomás dolgozóit a Vas­utas Nap, illetve az Alkotmány ün­nepére tett vállalásaik sikeres tel­jesítésére. A siker érdekében új módszer született az állomáson, mely közelebb hozza egymáshoz a fűtőház és az állomás dolgozóit. Kőhalmi János mozdonyfelvigyázó brigádja szerződést kötött Détári Géza forgalmi szolgálattevő brigádjá­val, amelyben közösen vállalták: „a kulturált utazás megvalósítása érde­kében a személyvonatokat 98 száza­lékban menetrend szerint indítják. Az állomás az indulás előtt 6 órával megadja a géprendeléseket a fűtőház­nak,­ így nem fordul elő olyan eset, hogy a mozdonyokra várni kelljen. Vállalták továbbá, hogy „az érkező vonatok gépe a gyűjtőket a raktár­hoz fogja állítani s a szolgálatokat balesetmentesen végzik el, a gőztar­tási egységidőt csökkentik". Szerző­désben vállalták „a két szolgálati ág szoros együttműködését, a jó kollek­tív szellem kiépítését". Ezt a szerző­dést a másik két brigád is elfogadta és nyomban versenyre hívták ki egy­mást. Több vállalás született még a bá­taszéki­ vasúton a feladatok sikeres teljesítésére, a kulturált utazás biz­tosítására. De nem feledkeztek meg a mezőgazdaság megsegítéséről sem. A bátaszéki állomás és a vonatkísé­rő dolgozók vállalták, hogy a leperd­pusztai állami gazdaság cséplési munkáit elvégzik. Ennek érdekében már alakítottak 3 brigádot, melyek minden nap váltják egymást és így a szabadságukból jut még üdülésre is. Az első brigád július 14-én Si­mon György üzemi bizottsági elnök vezetésével már meg is kezdte a cséplési munkálatokat. Az állami gaz­daság dolgozói nagy örömmel fogad­ták vasutas elvtársainkat, mert tud­ják azt, hogy jó munkát fognak vé­gezni. Hiszen tavaly is segítették a bátaszéki vasutasok a gazdaság dol­­­gozóit a cséplési munkáknál. Pásti József

Next