Tolnai Napló, 1954. október (11. évfolyam, 233-259. szám)

1954-10-06 / 237. szám

1954 OKTOBER 6 NAPCO Szekszárdon is megalakult a Hazafias Népfrontbizottság Vasárnap délelőtt 11 óra körül a város apraja-magyja igyekszik a já­rási kultúrház felé, hogy résztvevője, szem- és fültami­ja legyen a nagy ünnepi eseménynek, a szekszárdi Hazafias Népfrontibizottság megala­kulásának. A fiatalokon kívül szá­mos dolgozó paraszt, üzemi munkás, orvos, pedagógus, a néphadsereg tag­jai, kisiparosok, alkalmazottak mint­egy ötszázan vettek részt az ünnepi nagygyűlésen. Az előkészítő bizottság tagjai el­foglalják helyüket a szépen díszített színpadon, a város társadalmának minden rétegét képviselték. Kezdetét veszi az ünnepi nagygyű­lés. Hatvan úttörő lány ajkán hang­zik fel a Himnusz, utána szavalat kö­vetkezik, majd Teszler Vendel elv­­társ, a városi tanács elnöke, a Ha­zafias Népfront előkészítő bizottságá­nak tagja megnyitja az ünnepi nagy­gyűlést. Megnyitó beszédében röviden méltatta a nap jelentőségét. László Istvánná pedagógus, az elő­készítő bizottság tagja mond ünnepi beszédet. Beszédében rámutatott ar­ra a történelmi jelentőségű válto­zásra, amely hazánkban a felszaba­dulás után történt. Méltatta a nem­zeti összefogás nagy jelentőségét. — A nemzeti összefogásnak­ min­den feltétele adva van — mondotta többek között. — Felszámoltuk a bur­zsoáziát, a földbirtokokat felosztot­tuk, az agrárproletárok­ és a kispa­­rasztok között, létrejött a munkás­egység, a proletárdiktatúrát a dolgo­zó parasztsággal szövetséges mun­kásosztály gyakorolja. Az értelmiség is egyre inkább támogatja a párt po­litikáját, segíti azt tudása legjavával megvalósítani. Ezt a harcot, melyet a népjólétért, a szocializmus megvaló­sításáért folytatunk, a Hazafias Nép­front fogja össze. A népfrontbizottság munkájában részt vehet minden be­csületes dolgozó, aki harcol a nép­­jólét emeléséért.­­ A kommunisták feladata, hogy a Hazafias Népfront bizottságiban olyan légkört teremtsenek, hogy mindenki hallathassa véleményét, el­mondhassa kezdeményezését, hogy alkotó módon járuljon hozzá nagy céljaink megvalósításához. — Az előkészítő bizottság a mun­kája során igyekezett olyan javasla­tot kidolgozni és azt a tisztelt nagy­gyűlés elé terjeszteni, amely szerint a város társadalmának minden réte­gét képviselnék a Hazafias Nép­­frontbizottságban. Az ünnepi beszéd elhangzása után Teszler Vendel elvtárs, a Hazafias Népfront előkészítő bizottság nevé­ben megtette a javaslatot. A javasolt 40 személy valójában a város egész társadalmát képviselte: volt dolgozó paraszt, termelőszövetkezeti tag, üze­mi munkás, pedagógus, orvos, ügy­véd, lelkész, kisiparos. A javaslatot a nagygyűlés egyhangúlag elfogadta. A nagygyűlés ezután megválasz­totta küldötteit a megyei Népfront­­bizottságba. 13 küldöttet — köztük Simon Ferencné varrónőt, dr. Keglő­­di József orvost, Horvai Ár­pád peda­gógust, Takács József dolgozó parasz­tot — ugyancsak egyhangúlag elfo­gadta. Szekszárd város lakosságát a Haza­fias Népfront országos kongresszusán 10 dolgozó fogja képviselni: Szendy Pál, a városi párt - végreha­j­tó bizott­­­ság első titkára, Sörös Sándor dolgo­zó paraszt, Győrfi István kovács­mester, László Istvánná pedagógus, Tatai István parasztfiatal, Veszter­­gombi Ferencné dolgozó parasztas­­­szony, Máté Géza őrnagy, Töreki Miklós hadnagy, dr. Benes Lajos or­vos, Stier Antal termelőszövetkezeti tag. Az előkészítő bizottság javaslata nagy tetszést váltott ki a nagygyűlés résztvevői körében, és valamennyi javaslatot elfogadták­. A megalakult Hazafias Népfront­bizottságot a Garay János úttörőcsa­pat köszöntötte. Felülvizsgálták a munkavédelmi felszereléseket a Paksi Tégla-, és a Dunaföldvári Kendergyárban A minisztertanács és a SZOT bal­esetelhárítási határozata kimondja: „A vállalat igazgatója, vagy megbízá­sából a főmérnök, az egyes üzemré­szek vezetői, a szakszervezet és ha az üzemben orvos működik, az üzem­orvos bevonásával köteles havonta egyszer az egész üzemrészre kiterje­dő balesetelhárítási biztonsági szem­lét tartani.“ Megyénk üzemeiben általában meg­tartják a havi biztonsági szemléket, azonban vannak olyan vállalatok, ahol sem a vállalatvezetők, sem a szakszervezeti szervek nem tekintik szívügyüknek a balesetelhárítást. A Tolna megyei Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége az elmúlt napokban foglalkozott a Paksi­ Tégla­gyár és a Dunaföldvári Kendergyár munkavédelmi helyzete felülvizsgálá­sával, megnézték a munkavédelem­mel járó feladatok végrehajtását és a télre való felkészülést. A vizsgálat megállapította, hogy bár a Paksi Téglagyár megyénk egyik legjobban felszerelt téglaüze­me, a gyártelepein rendetlenség ural­kodik. A „placcokon" felhalmozó­dott selejttégla szerteszét dobálva ék­telenkedik, amely sok baleset forrása lehet. Az üzemi bizottság nem isme­ri az egészségvédelmi rendeleteket, de nem tartják meg a hovi szemlét sem. Ezek után nem is csodálkozha­tunk, ha nagyobb a balesetek száma, mint a többi üzemekben. A szakszer­­vezetek megyei tanácsa a hibák ki­küszöbölésére megjelölte a feladato­kat­, az üzemben rendszeresíteni kell a havi biztonsági szemle megtartását, de be kell indítani a dolgozók között is a balesetelhárítás ismertetését, mert az egészségvédelemnek, az egészségügynek igen nagy szerepe van az emberi élet megóvásában.­­ Éppen ezért a vállalati és szakszer­vezeti vezetőknek erkölcsi felelőssé­ge e téren igen nagy. A Dunaföldvári Kendergyárban valamivel jobb a helyzet. A gépek balesetelhárító berendezése általában megfelelő, s már hozzáfogtak a téli felkészüléshez, pótolják, a hiányzó ablakfiókokat, de megtették a fűtés­re való előkészületeket is. A­­ ken­dergyárban is hiba az, hogy az üze­mi bizottság elnöke, bár ismeri fel­adatait, nem tartja kötelességének azok teljesítését. A hibák megszün­tetésére és a dolgozókról történő fo­kozottabb gondoskodás érdekében a fürdő bővítését és a műhelyrészek portalanítását kell megvalósítani. A szakszervezetek megyei tanácsa a vizsgálat után a szükséges változáso­kat jegyzőkönyv­be foglalta, kijelöl­­te a munkálatok határidejét és a felelősöket, amelynek alapjául ellen­őrzi a feladatok végrehajtását. A minisztertanács és a SZOT bal­esetelhárítási határozata azonban nemcsak a Paksi Tégla-, és a Duna­földvári Kendergyárra vonatkozik, hanem érvényes megyénk valaman­­­nyi üzemére. Ennek megfelelően min­den üzemben minden hónapban meg kell szervezni a bizottsági szemlét, de a dolgozóikat is be kell vonni a bal­­esetelhárításba, hogy ezzel csökkent­sük üzemeinkben a balesetek szá­mát. 3 Szakmai utánpótlás a Bonyhádi Cipőgyárban A pártkongresszus határozatainak megvalósítása, nagy feladatokat há­rít megyénk könnyűipari jellegű üze­meire, így a Bonyhádi Cipőgyárra is. A határozat maradéktalan végrehaj­tásához szükségszerű üzemeinkben a szakmai utánpótlás biztosítása, egy­részt a termelés felfuttatása, más­részt a minőség további megjavítása céljából. Ismeretes az, hogy szerte az or­szágban hatalmas intézmények léte­sültek, ahol államilag biztosítják az egyes iparágak számára az utánpót­lást, a szakmai továbbképzést. Egyre fejlődő gyáriparunk számára bősé­ges forrást jelentenek­ ezek az intéz­mények, azonban vannak egyes te­rületek, mint például a cipőipar — különösen a vidéki gyárak, ahol ezen a területen „önellátóknak“ kell lenniük a vezetőknek, hogy ezt a fontos feladatot végrehajthassák.­ — Nem kis felelősséget jelent a Vidéki gyáraiknak az utánpótlás biztosítása, hisz alig áll más lehetőség számuk­ra, mint a mezőgazdasági dolgozók gyermekeinek bevonása az ipari mun­kába. Járásunk telepes községeit fi­­gyelembe véve, ahol úgyszólván eddig teljesen ismeretlen fogalom volt az ipari termelés, különösen nagy gon­dot jelent az utánpótlás kiválogatása. A Bonyhádi Cipőgyár már évek óta foglalkozik a szakmai utánpótlás biz­tosításával, azonban lényeges fejlő­dés csak a kormányprogram megje­lenése után következett be. 1954 március havában 28 főt szerződtet­tünk, akik közül eddig már 5 fő felszabadult, s a futószalag mellé került. Még nagyobb fejlődés vár­ható az 1954 IV. negyedévében, ami­­kor is 53 új dolgozó betanítása indult meg. Erre az időpontra már le is szerződtettünk 31 fiatalt. Az „átképzős" dolgozók­ az ipar minden területén szakmai oktatás­ban részesülnek. A női átképzősök főleg a tűződei üzemrészben a k­ön­­­nye­bb alja és szabászati munkára, a férfi átképzősöket pedig aljamunká­­ra képezzük ki. Az átképzés itt dol­gozók nemcsak szakmai oktatásban, hanem elméleti oktatásban is része­sülnek, ahol megszerzik a kalkulá­ciós ismereteket, emellett láb­anató­miát tanulnak és írásbeli, valamint számolási ismeretekre is szert tesz­nek. Az elméleti oktatás szerves ré­sze a gyakorlati oktatásnak, s a ket­tő együtt biztosítja azt, hogy az újon­nan betanult dolgozó átfogó ismere­tekkel rendelkezzen, tisztában legyen az egyes műveletekkel, s annak ide­jén­, amikor már a futószalagon ler ­meg, ismerje a gyártási műveletek összefüggését. Megismerje és értékel­ni tudja a Zsédely-mozgalom jelen­tőségét, ami annyit jelent , r­e add tovább a minőségileg kifogásolható, hibás munkadarabot!“ A Bonyhádi Cipőgyárban már szá­mos olyan dolgozó van, aki az ilyen átképzés tanfolyamon jól elsajátíto­­­ta a gyártási műveleteket és jól­­ meg­állja a­ helyét a nagyüzemi termelés­ben. Sch­midt Anna ifi dolgozó nem­rég végezte el a tanfolyamot, s ki­válóan teljesít a futószalagon. Szep­tember havi keresete 986 forint volt. Szőcs Jakab írói, szintén fontos kulcs­­helyen dolgozik, szeptember havi ke­resete 810 forint volt. Ez természete­sen csak a kezdet, a további gyakor­lat a futószalagon további fejlődést biztosít valamennyiük­ számára, amely elképzelhetetlen a szakmai és gya­korlati tanulás nélkül. Ha figyelembe vesszük az országos viszonylatban megindult hatalmas méretű mozgalmat a szakmai után­pótlás biztosítására, közel van az az idő, amihez­ lényeges változás áll be a lakosság fokozottabb igényeinek ki­elégítése érdekében. Az eredmény kétszeres lesz: az egyik az, hogy eme’ kezl­’­k a minőségi termelés és ezzel együtt a minőségi munka, a másik pedig az, hogy növekszik a szakmai utánpótlás. A sok-sok fiatal válik szakmunkássá, akik­ később arra lesz­nek hivatva, hogy maguk i­s tanítók­ká váljanak. Ezekből az új káderek­ből lesznek azok a harcosok, akik Sztah­ánov nyomdokain járva fej­lesztik a szocialista technikát, s ú­j építői lesznek országunk fel­virágoz­­tatásának. Hire­k — A szekszárdi állami könyves­bolt dolgozói az Ünnepi Könyvhét első két napján több, mint 1000 da­rab szépirodalmi és egyéb könyvet adtak el. Jókai Mór, Móricz Zsig­­mond, Karinthy Frigyes válogatott művei nagy érdeklődést keltettek és már az első napon csaknem teljes egészében elfogytak. Sokan vásárol­ták meg Gárdonyi Géza Egri Csil­lagok című művét is.­­ Traktor pótkocsikat gyárt a m­ezőgazdasági szállítások meggyor­sítására a Budapesti Járműgyár és a Győri Szerszámgépgyár. Eddig már több mint 650-et leszállítottak, s az év végéig még mintegy másfél­ezer pótkocsit adnak át a mezőgaz­daságnak.­­ Tokaji borral töltött csokoládés bombonokat készít a tokaji szüreti hét alkalmából a Szerencsi Csok­­o­­ládégyár. Az újfajta édességet dísz­dobozokba csomagolva hozzák m­ajd forgalomba. EGÉSZ HÉTEN ARRÓL BE­SZÉLGETTEK a tsz-beliek, hogy vasárnap szemle lesz. Készültek is erre, minden istállót kívül-belül kimeszeltek, tisztára seperték por­tájukat. Biztosan arra is számítot­tak, hogy a háztájuk kinézése alap­ján is megítélik gazdaságukat. Bi­zony jól is gondolták, mert reggel, amikor a vendégek megérkeztek, azt mondta Finta János sióagárdi mintagazda: „Meg akarunk nézni mindent. Ott az istállónál akarjuk elbírálni, hogy a termelőszövetke­zetnek milyen állatállománya van, milyen lehetőségek vannak a to­vábbfejlesztéshez? Ha jót tapaszta­lunk, azt mi is alkalmazzuk. Ha hi­bát látunk, azt is megmondjuk." De reggel a megnyitón, ahol Szegedi József, az Úttörő termelőszövetke­zet elnöke beszélt, nem is olyan sokat tétováztak a vendégek. A szekszárdi járás állattenyésztési igazgatójának, Braum Mihálynak vezetésével megtekintették a mö­­zsi Úttörő termelőszövetkezet gaz­daságát. A vendégek sorra vettek mindent. Elsőnek a sertésállományt nézték meg. A termelőszövetkezeti tagok­nak és az egyéni parasztoknak na­gyon tetszettek a sertések. Győrök elvtárs, mözsi egyéni gazda jónak látta, hogy a törzsállomány több­fajtából tevődik össze. Vannak fe­hér hússertés kocák, mangalicák és berksiri fajták. Bosnyák elvtársnő­nek, a sióagárdi Béke tsz egyik tag­jának pedig a rend tetszett, meg az, hogy Horváth Matyi bácsi, az őszhajú sertésgondozó minden kér­désre megfelelő magyarázatot tu­dott adni. De nemcsak ő, hanem Braum elvtárs is részletesen meg­magyarázott mindent. A vendégek kívánságára elmondták, hogy me­lyik anyakocának mennyi az évi szaporulata, melyik süldő, mennyit hízik naponta. Horváth elvtárs el­mondta, hogy a legutóbbi választási átlag 8,3 volt. Braum elvtárs pedig azt mondotta el, hogy a hízók ke­reszteseitek. Fehér hússertést ke­reszteztek mangalicával, mert hiz­lalásra ez a legjobb. FINTA ELVTÁRSNAK, az emlí­tett sióagárdi mintagazdának min­den tetszett, csak az nem, hogy­­szanaszét vannak az állatok. A tehénistálló a község egyik szélén van. A lóistálló a falu közepén, a sertések pedig a falun kívül. Jól mondta Finta gazda, hogy ez így mégsem egészséges dolog. Részben azért, mert nehezen lehet az állat­­gondozókat ellenőrizni, részben pe­dig a takarmányozás miatt. — Bizony ez nagy hiba, — vá­laszolt nyomban Vigh István, az egyik kocsis. — De mindenkinek tudnia kell, hogy kezdeti nehézsé­gekkel küzdünk, hogy 3 év alatt nem építhettünk annyi mindent. De azért már építettünk, és még épí­tünk is. Rövidesen elkészül az új szarvasmarha istálló és a probléma legnagyobb részt megoldódik. Mire jövő ilyenkor viszontlátjuk egy­mást, minden máskép lesz. A GAZDASÁG MEGTEKINTÉ­SE a tehénistállóval ért véget. A vendégeket itt Tóth András elvtárs, az egyik tehéngondozó fogadta. — Tóth elvtárs büszke a tehenekre, különösképpen arra, hogy jelenleg 8,3 liter a fejesi átlag. Csak az nem nagyon tetszett neki, hogy a ven­dégek olyan sok mindent kérdez­tek. Bartók József mözsi mintagaz­da például arra volt kíváncsi, hogy mennyi a tehenek napi abraktakar­mánya. — Ha tudni akarod, megmon­dom: 2 kiló, — válaszolt Tóth elv­társ. — Aztán miért nem egyedenként takarmányozzák a teheneket, ame­lyik több tejet ad, annak több ab­rak járna. — mondta az egyik ven­dég, a faddi Szabadság Földje tsz tagja. — Az igaz. Mi is tudjuk, hogy ez így nem éppen a legjobb, de nem tudunk jelenleg semmit sem tenni. Azért adunk 2 kiló abrakot egységesen minden tehénnek, mert több nem jut. Ezt pedig feltétlenül adnunk kell, mert ez minimum, ennyi szükséges ahhoz, hogy az állat megfelelő kondícióban legyen. — hangzott a válasz. EZ AZ, AMIT KIFOGÁSOL­TAK: miért nem gazdálkodik a tsz máskép, hogy több abraktakar­mány legyen. — Ne haragudjanak meg az elv­társak, de rosszul csinálják, — mondták többen — nem elsőrendű kérdésnek tekintik az állattenyész­tést, pedig ez az alapja minden­nek, — így szögezte le Finta János is, a többször említett sióagárdi mintagazda, Finta elvtárs jól mondta. A szö­vetkezet vezetőségének a jövőben úgy kell a terveket elkészítenie, úgy kell gazdálkodnia, hogy biztos alap legyen az állatállomány továb­bi fejlesztéséhez, különösképpen az állatok hozamának növeléséhez. De az Úttörő tsz tagjai tudják is ezt. Megmondta Szegedi elvtárs, az el­nök, hogy minden évben tanulnak, minden éviben jobban gazdálkod­nak, az idei tapasztalatok alapján jövőre úgy készítik el a terveket, hogy bőségesen jusson abraktakar­mány is minden tehénnek, minden lónak, minden anyakocának és sül­dőnek. DÉLUTÁN a termelőszövetkezet és a község egyénileg dolgozó pa­rasztjai közösen állattenyésztési bemutatót tartottak. A termelőszö­vetkezet is, meg a község egyéni parasztjai is felvezették legszebb küllemű, a legmagasabb hozamú ál­lataikat, ahol a járási, illetve a megyei állattenyésztő állomás szak­emberei egyedenként elbírálták őket. Az állatok elbírálására külön bi­zottságok alakultak. A tehénbíráló bizottság elnöke például Takács Vilmos volt, a bizottság maga öt tagból állt. A bizottság az Úttörő termelőszövetkezet 24. számú ,,Haj­nal" nevű bonyhádi pirostarka te­henét látta legszebbnek és legjobb­nak. Ez kapta meg az első díjat. A szövetkezet kapott egy fejő­­edényt. A második díjat Föglein Márton egyéni gazda 179. szám­ú magyarfajta­­,Cifra’“ nevű tehene nyerte. A nevezett dolgozó paraszt egy kristály hamutálcát kapott. Első díjat nyert Buzogány István ..Bátor’“ nevű növendék apaállata is. Buzogány István egy ébresztő­órát kapott. Első díjat nyert az Út­törő termelőszövetkezet „Pajtás“ nevű növendék apaállata is. A gon­dozója, Bagdi Béni bácsi 100 forint jutalmat és több szakkönyvet ka­pott. A felsorolt állatokon kívül még több díjnyertes van, több dolgozó paraszt kapott különböző értékes tárgyakat és több mindent kapott a termelőszövetkezet is. Puxler Mi­hály például második díjas „Szeg­fű" nevű tehene lilán kukorica­­darálót kapott. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI BE­MUTATÓ és a tíz látogatás este ért véget. A községi kultúrterem­be meghívták a község egész lakos­ságát, ahol értékelték Mözs állat­tenyésztésének fejlődését és meg­határozták a további tennivalókat. Krisztián László, a megyei állat­tenyésztő állomás egyik szakembe­re előadást tartott a szarvasmarha tenyésztésről. Utána pedig a község kultúrcsoportja szórakoztatta a vendégeket és a helybelieket. LÁTOGATÓK A SÍZ»BIN Állattenyésztési bemutató Mosson

Next