Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-08 / 6. szám
TOLNAK TLÁC fVOJETÁPJAt EGYE/ŰlJETEK? _ ____ . MAI SZAMBÁN: Wilhelm Piecki „Németország békés és demokrákus újraegyesítésének döntő előfeltétele a párizsi szerződések megbuktatása" (2. o.) — A Német Szociáldemokrata Párt tömegtüntetéseket szervez (2. o.) — A puszta egykor és ma (3. o.) — Január 31-ig pótlékmentesen fizetendő a kötelező biztosítás 1955. évi díja (3. o.) — Beszterce ostroma (4. o.) AZ MSNP »TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1955 JANUÁR 8 Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére: A Téglagyári Egyesülés csatlakozott az RH dolgozóinak felhívásához Mint annyi más üzem az országban, a Tolna Megyei Téglagyári Egyesülés dolgozói is csatlakoztak az RM dolgozóinak versenyfelhívásához. Csatlakozásukban többek között a következőket írják: — A nép állama korszerűsítette, és modern gépekkel látta el a paksi és mázai téglagyárat. Jelenleg kísérletek folynak a mázai telepünkön a cserépgyártás bevezetésére is. Modern gépet kap a szekszárdi, valamint a domb oóván II. számú Téglagyár. Nagy beruházások történtek a szociális ellátás terén: 5 téglagyárunkban megszerveztük az üzemi étkeztetést. Munkáslakást kapott a paksi és a dombóvári III. számú Téglagyár. Épülőben van és befejezéshez közelednek a szekszárdi, hőgyészi és tamási munkáslakások. Korszerű fürdőt kapott a paksi és a dombóvári III. számú Téglagyár, több gyárunkban van munkásszállás. Sikereink forrása dolgozó népünk alkotó munkája, nagy pártunk vezetése, szoros szövetségünk a Szovjetunióval és a Szovjetunió önzetlen támogatása. Tíz éves eredményeinkre támaszkodva küzdjük le a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibákat és valósítjuk meg az új szakasz politikáját, a népjólét megteremtésének, a népi, nemzeti egység további kikovácsolásának, a munkás-paraszt szövetség szüntelen erősítésének politikáját. Éppen ezért mi is örömmel csatlakozunk az RM felszabadulási versenyfelhívásához és vállaljuk, hogy: " A készáru tervünket felszabadulásunk 10. évfordulójára 115 százalékra, nyersáru tervünket 100,5 százalékra teljesítjük. A regálázási tervet a helyes keverési arány figyelembevételével az előírt határidőre teljesítjük. 9 A betervezett minőségi megoszlást 5 százalékkal meg*** javítjuk, a selejtet 1 százalékkal csökkentjük. A téli tizgajavításokat minőségi munka mellett határidőre befejezzük. Az első negyedévi önköltségi tervünket 2 százaléko * kal csökkentjük a kalória felhasználása és a kemencékt jobb kihasználásával. A gépállási órákat a bázis időszakon keresztül 3 százalékkal csökkentjük. Fentieinm kívül Egyesülésünk vállalja, hogy a szociális beruházásokat a kollektív szerződésben lefektettek szerint teljesíti. A munkahelyeket tisztán és gondozottan tartjuk, s harcot indítunk a balesetek elkerülésére. Több mint 70 forint lesz az egy munkaegységre eső jövedelem Elkészítette pénzügyi tervét a dombóvári Rákóczi tsz EREDMÉNYESEN zárták le az elmúlt évet a dombóvári „Rákóczi” tsz tagjai. Jó munkájuk híre a járás, de a megye határain is túljutott. A tanácsválasztási verseny tiszteletére indított versenyben elnyerték a megyei tanács zászlaját. Az évvégi zárszámadás is kielégítő, egy-egy munkaegység értéke 43 60 forint volt. A kicsiny irodában az új év első napjaiban mozgalmas élet folyik. A tagok egymásnak adják a kilincset, intézik ügyesbajos dolgaikat, megbeszélik az állatgondozást, a takarmány- és az alomszárítást, ami nem kis feladat. A tsz állatállománya a község 5 különböző részén van elhelyezve. — Most már reménykedünk, hogy elintéződik ez a hosszú idő óta húzódó ügy, kapunk helyet — mondja Gyarmati elvtársnő, a tsz könyvelője. — Legutóbb itt járt nálunk Kiss elvtárs, a megyei tanács szövetkezeti osztályának vezetője és ígéretet tett. Feltétlenül segíteniük kell rajtunk, rövidesen 16 üszőnk borjazik, s még azt sem tudjuk, hogy hol helyezzük el. A TERMELŐSZÖVETKEZET tagjainak sok gondja van, s ennek dacára bizakodással kezdték meg az új évet, melytől sokat várnak. Elkészítették a tsz 1955-ös pénzügyi tervét, amelynek értékét közel fél millió forintban határozták meg. Kalászosokból, kapásokból és egyéb szántóföldi növényekből 123.000 forintot akarnak jövedelmezni, a tej hasznából 134.000 forintnyi bevételt terveztek. — Meg is lesz ez, csak adják meg a lehetőséget az állatállomány összevonására — mondja Álló Imre, a tíz szocialista munkáért érdemrenddel kitüntetett tehenésze. — Hízóállatból 140.000 forintot forgalmazunk, — sorolja tovább Gyarmati elvtársnő. — Ebben az évben 56 darab sertést hizlalunk, az anyakocáknál pedig anyánként 15 darab malacszaporulatot tervezünk. Ehhez jön még azután a növendékállatok eladásából és az egyéb jövedelmekből befolyó pénz. Úgy számítják, hogy ebben az évben az állami és egyéb kiadások után pénzből 25.55 forintot adnak a természetbeni juttatások értéke pedig 45.74 forint lesz munkaegységenként. A DOMBÓVÁRI „RÁKÓCZI” TSZ tagjainak pénzügyi terve egy lelkes kollektíva összefogásának terve, melynek megvalósítására megvan a lehetőség. A tagok szeretnek dolgozni, ezt mutatja az időben elvetett szépen fejlődő őszi vetés, mely megkapta a hótakarót. Ezt mutatja az a nagy erőfeszítés is, mellyel a nehézségeket igyekeznek leküzdeni. — Mi megtesszük a magunkét — mondja búcsúzóul Balázs elvtárs, a tsz agronómusa, — de szeretnénk, ha illetékesek a központi helyiségünk kérdését megoldaná, mert ezzel elősegítenék terveink megvalósítását, termelőszövetkezetünk tagságának boldogulását. A Népfront nagydorogi bizottsága megvalósítja programját A népfront-bizottság megalakulása, s a helyi tanácsok újjáválasztása óta sok mindenben megváltozott a község arculata. A tanácsválasztást megelőző kisgyűléseken például panaszként vetették fel a dolgozók, hogy a község különböző tájain elhelyezett mélyfuratú kutak rossak. A népfrontbizottság javaslatára az új tanács már intézkedett ebben az ügyben. Az elmúlt év decemberében megjavították a mélyfuratú kutakat, amely mintegy 110 ezer forintba került az államnak. Nagydorogon 1954-ben már volt bölcsőde. Jó volt ez a dolgozó anyáknak, mert biztos helyen féltő gonddal vigyáztak gyermekeikre. Ennek jóságát tapasztalva az új tanács egyik ülésén felvetődött, hogy az iskolások részére is jó volna napköziotthont létesíteni. Ebben az időszakban különösképpen szükség volna erre, mert most van a dohánybeváltóban a szezonmunka, sok dolgozó anya jár ide, akiknek gyerekei iskola előtt, vagy iskola után, vagy az utcán csellengenek, vagy kárt tesznek otthon valamiben, — így indokolták meg a napköziotthon létesítését a tanácsnál. A tanács vezetői egyetértettek, helyeselték az elgondolást és sürgősen intézkedtek is a község vezetői ebben az ügyben. „A napköziotthonon már az utolsó simításokat végzi a helybeli KTSZ, rövidesen második otthonra találnak a dolgozó anyák iskolás gyermekei“ — így adja meg a választ Zsilina Ferenc elvtárs, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára. Tízezer forintot nyert Király István a Harmadik Békekölcsön sorsolásánál Nem könnyű feladat Tolnán Királyékat megtalálni. Az Al- Punasoron laknak, ahol a házszámok csak itt-ott vannak feltüntetve. De akárhova nyit be az ember, szívesen megmondják hol laknak. „Királyékat keresi az elvtárs? — Akik tízezer forintot nyertek? — Itt laknak két házzal feljebb, de majd talán elkísérem és megmutatom, itt vigyázni kell, aok a kutya, erre itt a város szélén bizony szükség van. — Talán a pénzt hozta nekik abban a táskában?" — „Nem, az nem lehet, azt mondják, már hétfőn fel is vette az asszonyt. A tolnai holt-dunaág mellett lakik a Király család. Király József elvtárs, a Tolnai Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat kőművese feleségével, egy hetedikes és egy kisebb lányával. Talán mondani sem kell, hogy most ők a legboldogabbak Tolnán. „Nagyon jól jött ez a pénz — mondja Király elvtárs, — nincs nagy vita a családban, hogy mire használjuk fel, meg van már a helye. Jó néhány éve meg van már a házhely a Kápolnai-dűlőben, most legalább el tudjuk kezdeni az építkezést, tudunk anyagot venni". — Királyéknél az anyag a legnagyobb probléma, a többi már megy, hiszen a családfő mestersége kőműves, sok házat felépített már. — „Egyszer már saját födél alá juthatunk, boldogan tekinthetünk ki saját házunk ablakából. Igaz — teszi hozzá, — hogy az építkezést az idén mindenképpen megkezdtük volna, dehát most gyorsabban el fog készülni.“ „Nem is tudom, hogy kinek adjak hálát ezért a szerencséért — mondja Királyné — én már azt hittem, hogy bennünket csak baj, szerencsétlenség érhet. Mindenki gyarapodik, épül az ország is, és mi nem tudunk lábrakapni, minden évben ér valami kár bennünket. Az idén is az 1200 öl illetményföldünket elöntötte az árvíz, semmi sem termett." „Nem is olyan különleges dolog, csoda ez — mondja neki férje. — Ilyen szerencse a mostani világban mindenkit érhet. Sőt, csak a népi demokráciában érhet ilyen szerencse dolgozó embert. Látod, a pénzünk, amit befizettünk a kölcsönre, jól gyümölcsözött. Nem csak ezt a tízezer forintot hozta, hanem államunk azt a gyárak fejlesztésére, a parasztság segítésére fordította. Talán azért tudunk majd venni téglát is, mint annyi sok dolgozó ember is azért tud most építkezni, mert a kölcsöneink segítségével az állam a téglagyárakat is tudta fejleszteni.“ Királyék nem kísérték figyelemmel a nyereményjegyzéket, hogy nyertek, — csak pénteken délután tudták meg. — „Azt nem értem — mondja az asszony, — hogyan lehet, hogy mindenki a mi szerencsénkről beszélt, amikor még mi sem tudtunk róla. Pedig a kötvények a mi szekrényünkben vannak elzárva." — És tényleg, Királyék nyereményének mindenki örül a Sertéstenyésztőnél. Tudják, hogy ez a pénz egy dolgozó család boldogulását segíti elő. Igaz, hogy a mostani sorsolásnál mások is jól jártak, például Nyúl István sertésgondozó, 200 forint értékű kötvényével kétezer forintot nyert és még többen nyertek kisebb-nagyobb összeget. Az államnak kölcsönadott forintok — mint ezt Királyék példája mutatja, — visszatérőinek. Nem csak abban, hogy államunk jó helyre fordítja a kölcsönkért pénzt, hanem abban is, hogy esetenként kisorsolják a kötvényeket nyereménnyel. A Bonyhádi Építőipari KTSZ felkészült az 1955-ös évre A múlt esztendőben éves tervét szövetkezetünk egymillió forinttal teljesítette túl. Ez annál is örvendetesebb, mert a KTSZ a múlt évben, különösen annak második felében, a lakosság igényeinek kielégítésére fektette a fő súlyt. Ha a múlt év eredményeit összehasonlítjuk az előző évek eredményeivel, megállapíthatjuk, hogy a szövetkezet asztalos, lakatos, kovács, bognár, és a többi üzemegységei jóval több olyan munkát végeztek, ami a lakosság rendeléséből eredt. Az új esztendőben a szövetkezet fokozni fogja ilyen irányú tevékenységét, mert az elért eredmények ellenére az átállás vontatott volt, nem állt arányban az adott lehetőségekkel. A szövetkezet sztahanovistái is többet akarnak tenni ebben az évben a kormányprogram megvalósításáért, tapasztalataik, munkamódszerük átadásával segítik a többi dolgozókat is, hogy az új szakasz politikájának megvalósításáéa minél többet tehessen a szövetkezet. Ha felszámolja a KTSZ a munkafegyelem terén mutatkozó hiányosságokat és a pártszervezet vezetésével, az összes dolgozók összefogásával igyekszik a takarékosság, az önköltségcsökkentés, a termelékenység emelése terén az eddiginél nagyobb eredményt elérni, akkor teljesíteni fogja azokat a feladatokat, amelyet dolgozó népünk méltán vár el a szövetkezettől. LÖWY ERNŐ Tóth Pál és Berta János a népfront-bizottság tagjai példát mutatnak Tóth Pál és Berta János dolgozó parasztokat mindenki ismeri Bátán. Tudjuk róluk, hogy becsületes élenjáró gazdák. Ezért választották be mindkettőjüket a Hazafias Népfront helyi bizottságába is. A két dolgozó paraszt tudja, hogy a bizalom kötelez. Nemcsak tudják, hanem ennek szellemében cselekszenek is Elsősorban ők maguk mutatnak példát. Tóth Pál és Berta János mindketten teljesítették már 1955. évi hízott baromfi, sovány baromfi és tojásbeadási kötelezettségüket. Példamutatásukat mások is követik, Püspöki Péter 3 holdon gazdálkodó dolgozó paraszt már teljesítette egész évi sertésbeadási kötelezettségét. Alsóleperdi jegyzetek November 1-én, a minisztertanács határozatának megfelelően, az alsóleperdi állami gazdaságban is megkezdődött a gépjavítás. A pártszervezet, a kommunisták felvilágosító, példamutató munkája nyomán az elmúlt két hónap alatt jó eredményeket értek el a gépjavítóműhely dolgozói. A novembári tervüket például 136, a decemberi tervüket pedig 127 százalékra teljesítették. Jó eredményeket érnek el az önköltségcsökkentés területén is. Vállalták, hogy a téli gépjavítás időtartama alatt mintegy 100 ezer forintos megtakarítást érnek el. Ezt úgy oldják meg, hogy például az erőgépeket csak hengerfúrásm viszik nagyobb üzembe, a többi javításokat mind maguk végzik el, így az egy erőgépre eső 15—16 ezer forintot 4—5 ezer forintra csökkentik. A vállalt 100 ezer forintos önköltségeseik kerítési tervet eddig már körülbelül 60—65 százalékban teljesítették is. Tervük az, hogy ezenkívül az év végéig a gépjavítások területén még további 70 ezer forintot takarítanak meg. * Örömmel újságolták a dolgozók és a vezetők az állami gazdaságban, hogy megmozdult az MNDSZ-szervezetünk is. — Nagyszerű szilveszteri estet rendeztek. Tiszta bevételük több, mint 500 forint volt. A következőkben a ..Bor“ című színmű lejátszására készülnek. Tervük az, hogy a zeaest és az előadás bevételéből nemcsak gazdasági alapot teremtenek szervezetüknek a megkezdett jó munka továbbfolytatására, hanem az idén is megalakuló idény-napköziotthon felszerelését gyermekjátékokkal is bővítsék.* A kulturális élet kétségkívül fellendülőben van, az alsóleiperdi állami gazdaságban. A kultúrcsoportnak 18 tagja van, ebben részt vesz a gazdaság fiatalja, öregje egyaránt. Csak egy példát mondjunk erre. A kultúrcsoport egyik tagja, Kocsis István, 16 éves, a kultúrcsoport másik tagja, Benák Lajos, 53 éves. Lelkesedésben sincs hiány a kultúrcsoport tagjai között. Ezt egyébként legjobban a tanács választások idején végzett munkájuk bizonyítja. A „Borjú“ című színművet a gazdaságban háromszor is lejátszották, mindannyiszor zsúfolt nézőtér előtt. Nem egy dolgozónak volt az a véleménye, hogy az ilyen előadást mindennap szívesen megnéznék. Ezenkívül azonban szintén nagy síkénél szerepeltek Nagykónyiben, Szakoson és Dombóváron is.* Most a farsangra készülnek. Még pillanatnyikig elhatározttt tervük nincs, de egy biztos, amint Benák Ettit elvtársnő, a kultúrcsoport tagjainak véleményét elmondta: „Még nagyobb szabásút akarunk, mint az előbbiek voltak.“ Talán egy operett, talán éppen a János vitézből egy részlet lesz az alsó eperdi állami gazdaság kultúrcsoportjának következő szereplése, mellyel bizonyára hasonló nagy sikert aratnak majd.