Tolnai Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-08 / 6. szám

TOLNAK T­LÁC fVOJETÁPJAt EGYE/Űl­JETEK? _ ____ . MAI SZAMBÁN: Wilhelm Piecki „Németország békés és demo­­krá­kus újraegyesítésének döntő előfeltétele a párizsi szerződések megbuktatása" (2. o.) — A Német Szociáldemokrata Párt tömegtünteté­seket szervez (2. o.) — A puszta egykor és ma (3. o.) — Január 31-ig pótlékmentesen fize­tendő a kötelező biztosítás 1955. évi díja (3. o.) — Beszterce ostroma (4. o.) AZ M­SNP »TOLNA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁ­NAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1955 JANUÁR 8 Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére: A Téglagyári Egyesülés csatlakozott az RH dolgozóinak felhívásához Mint annyi más üzem az országban, a Tolna Megyei Tég­lagyári Egyesülés dolgozói is csatlakoztak az RM dolgozóinak ver­senyf­elhívásához. Csatlakozásukban többek között a követ­kezőket írják: — A nép állama korszerűsítette, és modern gépekkel látta el a paksi és mázai téglagyárat. Jelenleg kísérletek folynak a mázai telepünkön a cserépgyártás bevezetésére is. Modern gé­pet kap a szekszárdi, valamint a domb oóván II. számú Tégla­gyár. Nagy beruházások történtek a szociális ellátás terén: 5 téglagyárunkban megszerveztük az üzemi étkeztetést. Mun­­k­­áslakást kapott a paksi és a dombóvári III. számú Téglagyár. Épülőben van és befejezéshez közelednek a szekszárdi, hőgyészi és tamási munkáslakások. Korszerű fürdőt kapott a paksi és a dombóvári III. számú Téglagyár, több gyárunkban van mun­kásszállás. Sikereink forrása dolgozó népünk alkotó munkája, nagy pártunk vezetése, szoros szövetségünk a Szovjetunióval és a Szovjetunió önzetlen támogatása. Tíz éves eredményeinkre tá­maszkodva küzdjük le a gazdaság­politikánkban elkövetett hi­bákat és valósítjuk meg az új szakasz politikáját, a népjólét­ megteremtésének, a népi, nemzeti egység további kikovácsolá­sának, a munkás-paraszt szövetség szüntelen erősítésének po­litikáját. Éppen ezért mi is örömmel csatlakozunk az RM felszaba­dulási versenyfelhívásához és vállaljuk, hogy: "­ A készáru tervünket felszabadulásunk 10. évforduló­­jára 115 százalékra, nyersáru tervünket 100,5 száza­lékra teljesítjük. A regálázási tervet a helyes keverési arány figyelembevételével az előírt határidőre teljesítjük. 9 A­ betervezett minőségi megoszlást 5 százalékkal meg­*** javítjuk, a selejtet 1 százalékkal csökkentjük. A téli tizgajavításokat minőségi munka mellett határidőre befejezzük. Az első negyedévi önköltségi tervünket 2 százalék­­o * kal csökkentjük a kalória felhasználása és a kemen­cékt jobb kihasználásával. A gépállási órákat a bázis időszakon keresztül 3 százalékk­al csökkentjük. Fentieinm kívül Egyesülésünk vállalja, hogy a szociális beruházásokat a kollektív szerződésben lefektettek szerint tel­jesíti. A munkahelyeket tisztán és gondozottan tartjuk, s har­cot indítunk a balesetek elkerülésére. Több mint 70 forint lesz az egy munkaegységre eső jövedelem Elkészítette pénzügyi tervét a dombóvári Rákóczi tsz EREDMÉNYESEN zárták le az elmúlt évet a dombóvári „Rákóczi” tsz tagjai. Jó mun­kájuk híre a járás, de a me­gye határain is túl­jutott. A tanácsválasztási verseny tisz­teletére indított versenyben elnyerték a megyei tanács zászlaját. Az évvégi zárszáma­dás is kielégítő, egy-egy munkaegység értéke 43­ 60 fo­rint volt. A kicsiny irodában az új év első napjaiban mozgalmas élet folyik. A tagok egymásnak ad­ják a kilincset, intézik ügyes­bajos dolgaikat, megbeszélik az állatgondozást, a takar­mány- és az alomszárítást, ami nem kis feladat. A tsz állatállománya a község 5 különböző részén van elhe­lyezve. — Most már remény­kedünk, hogy elintéződik ez a hosszú idő óta húzódó ügy, kapunk helyet — mondja Gyar­mati elvtársnő, a tsz könyve­lője. — Legutóbb itt járt ná­lunk Kiss elvtárs, a megyei ta­nács szövetkezeti osztályának vezetője és ígéretet tett. Fel­tétlenül segíteniük kell raj­tunk, rövidesen 16 üszőnk bor­jazik, s m­ég azt sem tudjuk, hogy hol helyezzük el. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET tagjainak sok gondja van, s ennek dacára bizakodással kezdték meg az új évet, mely­től sokat várnak. Elkészítet­ték a tsz 1955-ös pénzügyi tervét, amelynek értékét kö­zel fél millió forintban hatá­rozták meg. Kalászosokból, kapásokból és egyéb szántó­földi növényekből 123.000 fo­rintot akarnak jövedelmezni, a tej hasznából 134.000 forint­nyi bevételt terveztek. — Meg is lesz ez, csak adják meg a lehetőséget az állatállomány összevonására — mondja Álló Imre, a tíz szocialista mun­káért érdemrenddel kitüntetett tehenésze. — Hízóállatból 140.000 fo­rintot forgalmazunk, — so­rolja tovább Gyarmati elvtárs­nő. — Ebben az évben 56 da­rab sertést hizlalunk, az anya­kocáknál pedig anyánként 15 darab malacszaporulatot ter­vezünk. Ehhez jön még az­után a növendékállatok el­adásából és az egyéb jövedel­mekből befolyó pénz. Úgy szá­mítják, hogy ebben az évben az állami és egyéb kiadások után pénzből 25.55 forintot ad­nak a természetbeni juttatá­sok értéke pedig 45.74 forint lesz munkaegységenként. A DOMBÓVÁRI „RÁKÓ­CZI” TSZ tagjainak pénzügyi terve egy lelkes kollektíva összefogásának terve, melynek megvalósítására megvan a le­hetőség. A tagok szeretnek dolgozni, ezt mutatja az idő­ben elvetett szépen fejlődő őszi vetés, mely megkapta a hótakarót. Ezt mutatja az a nagy erőfeszítés is, mellyel a nehézségeket igyekeznek leküz­deni. — Mi megtesszük a ma­gunkét — mondja búcsúzóul Balázs elvtárs, a tsz agronó­musa, — de szeretnénk, ha illetékesek a központi helyi­ségünk kérdését megoldaná, mert ezzel elősegítenék terve­ink megvalósítását, termelő­szövetkezetünk tagságának boldogulását. A Népfront nagydorogi bizottsága megvalósítja programját A népfront-bizottság megalakulása, s a helyi tanácsok új­­jáválasztása óta sok mindenben megváltozott a község arculata. A tanácsválasztást megelőző kisgyűléseken például panaszként vetették fel a dolgozók, hogy a község különböző tájain elhe­lyezett mélyfuratú kutak rossa­k. A népfrontbizottság javasla­tára az új tanács már intézkedett ebben az ügyben. Az elmúlt év decemberében megjavították a mélyfuratú kutakat, amely mintegy 110 ezer forintba került az államnak. Nagydorogon 1954-ben már volt bölcsőde. Jó volt ez a dol­­gozó anyáknak, mert biztos helyen féltő gonddal vigyáztak gyermekeikre. Ennek jóságát tapasztalva az új tanács egyik ülésén felvetődött, hogy az iskolások részére is jó volna nap­köziotthont létesíteni. Ebben az időszakban különösképpen szük­ség volna erre, mert most van a dohánybeváltóban a szezon­munka, sok dolgozó anya jár ide, akiknek gyerekei iskola előtt, vagy iskola után, vagy az utcán csellengenek, vagy kárt tesz­nek otthon valamiben, — így indokolták meg a napköziotthon létesítését a tanácsnál. A tanács vezetői egyetértettek, helyesel­ték az elgondolást és sürgősen intézkedtek is a község vezetői ebben az ügyben. „A napköziotthonon már az utolsó simítá­sokat végzi a helybeli KTSZ, rövidesen második otthonra ta­lálnak a dolgozó anyák iskolás gyermekei“ — így adja meg a választ Zsilina Ferenc elvtárs, a községi tanács végrehajtó bi­­zottságának titkára. Tízezer forintot nyert Király István a Harmadik Békekölcsön sorsolásánál Nem könnyű feladat Tolnán Királyékat megtalálni. Az Al- Punasoron laknak, ahol a ház­­számok csak itt-ott vannak feltüntetve. De akárhova nyit be az ember, szívesen meg­mondják hol laknak. „Királyé­kat keresi az elvtárs? — Akik tízezer forintot nyertek? — Itt laknak két házzal feljebb, de majd talán elkísérem és megmutatom, itt vigyázni kell, aok a kutya, erre itt a város szélén bizony szükség van. — Talán a pénzt hozta nekik ab­ban a táskában?" — „Nem, az nem lehet, azt mondják, már hétfőn fel is vette az asszonyt. A tolnai holt-dunaág mellett lakik a Király család. Király József elvtárs, a Tolnai Sertés­tenyésztő és Hizlaló Vállalat kőművese feleségével, egy he­tedikes és egy kisebb lányá­val. Talán mondani sem kell, hogy most ők a legboldogab­bak Tolnán. „Nagyon jól jött ez a pénz — mondja Király elvtárs, — nincs nagy vita a családban, hogy mire használjuk fel, meg van már a helye. Jó néhány éve meg van már a házhely a Kápolnai-dűlőben, most leg­alább el tudjuk kezdeni az épít­kezést, tudunk anyagot venni". — Királyéknél az anyag a leg­nagyobb probléma, a többi már megy, hiszen a családfő mestersége kőműves, sok házat felépített már. — „Egyszer már saját födél alá juthatunk, boldogan tekinthetünk ki saját házunk ablakából. Igaz — te­szi hozzá, — hogy az építke­zést az idén mindenképpen megkezdtük volna, dehát most gyorsabban el fog készül­ni.“ „Nem is tudom, hogy kinek adjak hálát ezért a szerencsé­ért —­ mondja Királyné — én már azt hittem, hogy bennün­ket csak baj, szerencsétlenség érhet. Mindenki gyarapodik, épül az ország is, és mi nem tudunk lábrakapni, minden évben ér valami kár bennün­ket. Az idén is az 1200 öl illet­ményföldünket elöntötte az ár­víz, semmi sem termett." „Nem is olyan különleges dolog, csoda ez — mondja ne­ki férje. — Ilyen szerencse a mostani világban mindenkit érhet. Sőt, csak a népi demo­kráciában érhet ilyen szeren­cse dolgozó embert. Látod, a pénzünk, am­it befizettünk a kölcsönre, jól gyümölcsözött. Nem csak ezt a tízezer forintot hozta, hanem államunk azt a gyárak fejlesztésére, a paraszt­ság segítésére fordította. Talán azért tudunk majd venni tég­lát is, mint annyi sok dolgozó ember is azért tud most épít­kezni, mert a kölcsöneink se­gítségével az állam a téglagyá­rakat is tudta fejleszteni.“ Királyék nem kísérték fi­gyelemmel a nyeremény­jegy­zéket, hogy nyertek, — csak pénteken délután tudták meg. — „Azt nem értem — mondja az asszony, — hogyan lehet, hogy mindenki a mi szeren­csénkről beszélt, amikor még mi sem tudtunk róla. Pedig a kötvények a mi szekrényünk­ben vannak elzárva." — És tényleg, Királyék nyereményé­nek mindenki örül a Sertéste­nyésztőnél. Tudják, hogy ez a pénz egy dolgozó család boldo­gulását segíti elő. Igaz, hogy a mostani sorsolásnál mások is jól jártak, például Nyúl Ist­ván sertésgondozó, 200 forint értékű kötvényével kétezer fo­rintot nyert és még többen nyertek kisebb-nagyobb össze­get. Az államnak kölcsönadott forintok — mint ezt Királyék példája mutatja, — visszaté­rőinek. Nem csak abban, hogy államunk jó helyre fordítja a kölcsönkért pénzt, hanem ab­ban is, hogy esetenként kisor­solják a kötvényeket nyere­ménnyel. A Bonyhádi Építőipari KTSZ felkészült az 1955-ös évre A múlt esztendőben éves tervét szövetkezetünk egymil­lió forinttal teljesítette túl. Ez annál is örvendetesebb, mert a KTSZ a múlt évben, különö­sen annak második felében, a lakosság igényeinek kielégíté­sére fektette a fő súlyt. Ha a múlt év eredményeit összehasonlítjuk az előző évek eredményeivel, megállapíthat­juk, hogy a szövetkezet aszta­los, lakatos, kovács, bognár, és a többi üzemegységei jóval több olyan munkát végeztek, ami a lakosság rendeléséből eredt. Az új esztendőben a szövetkezet fokozni fogja ilyen irányú tevékenységét, mert az elért eredmények ellenére az átállás vontatott volt, nem állt arányban az adott lehetőségek­kel. A szövetkezet sztahanovistái is többet akarnak tenni ebben az évben a kormányprogram megvalósításáért, tapasztala­taik, munkamódszerük átadá­sával segítik a többi dolgozó­kat is, hogy az új szakasz po­litikájának megvalósításáéa minél többet teh­essen a szövet­kezet. Ha felszámolja a KTSZ a munkafegyelem terén mutat­kozó hiányosságokat és a párt­­szervezet vezetésével, az ös­­­szes dolgozók összefogásával igyekszik a takarékosság, az önköltségcsökkentés, a terme­lékenység emelése terén az eddiginél nagyobb eredményt elérni, akkor teljesíteni fogja azokat a feladatokat, amelyet dolgozó népünk méltán vár el a szövetkezettől. LÖWY ERNŐ Tóth Pál és Berta János a népfront-bizottság tagjai példát mutatnak Tóth Pál és Berta János dolgozó parasztokat mindenki ismeri Bátán. Tudjuk róluk, hogy becsületes élenjáró gaz­dák. Ezért választották be mindkettőjüket a Hazafias Népfront helyi bizottságába is. A két dolgozó paraszt tudja, hogy a bizalom kötelez. Nem­csak tudják, hanem ennek szellemében cselekszenek is Elsősorban ők maguk mutat­nak példát. Tóth Pál és Berta János mindketten teljesítet­ték már 1955. évi hízott barom­fi, sovány baromfi és tojásbe­adási kötelezettségüket. Pél­damutatásukat mások is köve­tik, Püspöki Péter 3 holdon gazdálkodó dolgozó paraszt már teljesítette egész évi ser­tésbeadási kötelezettségét. Alsóleperdi jegyzetek November 1-én, a minisztertanács határozatának meg­felelően, az alsóleperdi állami gazdaságban is megkezdődött a gépjavítás. A pártszervezet, a kommunis­ták felvilágosító, példamutató munkája nyomán az elmúlt két hónap alatt jó eredményeket értek­ el a gépjavítóműhely dolgozói. A novem­­bári tervüket például 136, a decemberi tervüket pedig 127 százalékra teljesítették. Jó eredményeket érnek el az önköltségcsökkentés terü­letén is. Vállalták, hogy a téli gépjavítás időtartama alatt mintegy 100 ezer forintos megtakarítást érnek el. Ezt úgy oldják meg, hogy például az erőgépeket csak hengerfúrásm viszik nagyobb üzembe, a többi javításokat mind maguk­ vég­zik el, így az egy erőgépre eső 15—16 ezer forintot 4—5 ezer forintra csökkentik. A vállalt 100 ezer forintos önköltségeseik kerítési tervet eddig már körülbelül 60—65 százalékban telje­­sítették is. Tervük az, hogy ezenkívül az év végéig a gépja­ví­tások területén még további 70 ezer forintot takarítanak meg. * Örömmel újságolták a dolgozók és a vezetők az állami gazdaságban, hogy megmozdult az MNDSZ-szervezetünk is. — Nagyszerű szilveszteri estet rendeztek. Tiszta bevételük több, mint 500 forint volt. A következőkben a ..Bor“ című színmű lejátszására készülnek. Tervük az, hogy a zeaest és az előadás bevételéből nemcsak gazdasági alapot teremtenek szerveze­tüknek a megkezdett jó munka továbbfolytatására, hanem az idén is megalakuló idény-napköziotthon felszerelését gyermek­­játékokkal is bővítsék.* A kulturális élet kétségkívül fellendülőben van, az alsó­­leiperdi állami gazdaságban. A kultúrcsoportnak 18 tagja van, ebben részt vesz a gazdaság fiatalja, öregje egyaránt. Csak egy példát mondjunk erre. A kultúrcsoport egyik tagja, Kocsis István, 16 éves, a kultúrcsopo­rt másik tagja, Benák Lajos, 53 éves. Lelkesedésben sincs hiány a kultúrcsoport tagjai kö­zött. Ezt egyébként legjobban a tanács választások idején vég­zett munkájuk bizonyítja. A „Borjú“ című színművet a gaz­daságban háromszor is lejátszották, mindannyiszor zsúfolt né­zőtér előtt. Nem egy dolgozónak volt az a véleménye, hogy az ilyen előadást mindennap szívesen megnéznék. Ezenkívül azon­ban szintén nagy síkénél szerepeltek Nagykónyiben, Szakoson és Dombóváron is.* Most a farsangra készülnek. Még pillanatnyikig elhatáro­­zttt tervük nincs, de egy biztos, amint Benák Ettit elvtársnő, a kultúrcsoport tagjainak véleményét elmondta: „Még nagyobb szabásút akarunk, mint az előbbiek voltak.“ Talán egy ope­rett, talán éppen­­ a János vitézből egy részlet lesz az alsó­­­ eperdi á­llami gazdaság kultúrcsoportjának következő szerep­lése, mellyel bizonyára hasonló nagy sikert aratnak majd.

Next