Tolnai Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-15 / 38. szám

1955 FEBRUAR 15 Az alsónánai Dózsa tsz tervkészítésének hibáiról Termelőszövetkezeteinkben egyre jobban érvényesülnek az olyan törekvések, amelyek min­den lehetőség­et felhasználnak a jövedelmezőség növeléséire. Halastó építése, az állatállo­mány megjavítása,­­baromfi­­nevelés, mind azt a célt szol­gálja, hogy több gabona, több pénz jusson egy munkaegy­ségre.­ „Igen fontos lesz ez az év“ — lehet hallani nem egy ter­melőszövetkezetben. Valóban meg kell mutatni ebben az év­ben minden termelőszövetke­­zetnek kivétel nélkül, hogy na­gyobb jövedelmet tud biztosí­tani, mint az egyéni gazdál­kodás­ . A gazdasági tervek minden termelőszövetkez­etb­en megha­tározzák a tennivalókat és az elérhető jövedelmet is. A jól elkészített terv jobb munkára, nagyobb­ igyekezetre serkenti a­ tagokat, mert látják mun­kájuk értelmét. A helytelenül elkészített viszont, éppen el­lenkező hatást vált ki a tagság­ból. Ezt lehetett tapasztalni az alsónánai Dózsa termelőszö­­vetkezetében is. A terv szerint 3,3 kiló búzát, 1 kiló árpát, 2 kilón felül kukoricát, egyéb ter­ményeket és valamivel több mint egy forintot osztanak ki munkaegységemként az ősz folyamán. Terményrészesedés még nem rossz, a pénz viszont kevés, hiszen az alsónánai Dó­­zsá­nak­ sem rosszabb a lehető­sége, mint többi termelő­szövetkezetinek. A járási párt­­bizottság és a járási tanács fe­lülvizsgálta a tervet. Csakha­mar kiderült, hogy a lehető­ségek éppen úgy megvannak, mint másutt. A tervkészítés során, viszont éppen olyanról feledkeztek meg, ami a pénz­jövedelmet gyarapítja, egyes ágakban pedig túl alacsonyan szabták meg a tervet. Nézzünk csak néhány példát: tyúkállományuk 90 darab, a terv szerint egy tyúk 80 tojást tojik évente. Viszont az olyan tyúkokat,­­amelyek száz darab­nál kevesebbet tojnak, már mindenütt kiselejtezik, öt hol­dón termálnak dohányt, mely­nek jövedelmét 27 ezer forint­ban határozták meg. Három hold szőlője van a szövetke­zetnek, amelynek megmunká­­lására 600 munkaegységet for­dítanak. A tervben semmi jö­vedelem nincs bevéve. Ugyan­úgy két hold dinnyéből és két hold maghagymából sem. A jövedelemből ,,kifelejtettek“ 2 vagon kukoricát, 44 mázsa napraforgót, és körülbelül 50 szovafának a termését. Azt s­em határozták meg a terv­ben, hogy a cuko­rrépa termés utáin mennnyi cukor jut egy munkaegységre. A terv felülvizsgálása meg­mutatta, a lehetőségek itt is megvannak a nagyobb jövedelemire. Az öt hold dohány után legalább 54 ezer forint, 44 mázsa naprafor­gó fil ezer forint, a tejből 20 ezer forint, a szőlőiből minimá­lis termés esetén is llá50 fo­rint jövedelemre tudnak szert tenni. És a 10 ezer forint he­lyett, közel 100 ezer forintot tudnak szétosztani a tagság kö­zött és egy munkaegység ér­ték­e több, min­t 30 forint lesz. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a tagság rend­szeresen dolgozzon, hogy min­dent megműveljen rendje­­módja szerint. Akkor ez az­­ év beváltja a hozzáfűzött remé­nyeket, megmutatja, hogy a termelőszövetkezeti gazdálko­dás jövedelmezőbb az egyéni­nél. N­A­P K­ö3 Paksi Vörös Sugár ZI»: Versenyre hívjuk a dunakömlődi Szabadság tsz-t A háború borzalmai még bennünk élnek, éppen ezért legerélyesebb­ben tiltakozunk Nyugaii-Németország felfegy­verzése ellen. Békét, nyugodt életet alkarunk, amit nemcsak kívánunk, hanem, ha kell, éle­tünk árán is harcolunk érte. A békéért folyó harcban való helytállásira kötelez bennünket a több, mint hatszázezer honfi­társunk élete, akik a második világháború áldozatává lettek. A békéért folyó harcban hely­­állásunkat munkával kívánjuk bebizonyítani. Éppen ezért tárlMjunk: 1. A 120 kh. őszi búzavetés területünkön a tervezett 10 máz­sás átlaggal szemben 12 mázsást, 25 kh rozsvetésünkön a 7 mázsás átlaggal szemben 10 mázsát, a 25 kh ősziárpa vetésterületünkön 11 mázsá­val szemben 12 mázsást terme­lünk. Mindeneket úgy akarj­uk elérni, hogy valamennyi őszi­vetésünket fej­trátgyázzuk, fel­fogyás esetén hengerezzük, gyo­mosodás esetén gyomfelamít­­juk. A rozsnál pótbeporzást al­­kalmazuunk. A búza aratását viiaszérésfocsn, a rozs és ősziiár­­pát sárgaéréslben végezzük. 2. Vállaljuk, hogy a jelen­legi 36 darabból álló szarvas­­m­arha állományun­kat 64 da­rabra fogjuk emelni, rész­ben saját szaporulatiból, részben vá­sárlás útján. A jelenlegi 13 darab tehén­létszámot 23 da­rabra fogjuk emelni az év vé­gére. A jelenleg 7 kilogram­mos fejéri átlagot 10 kilogramm­ra fogjuk emelni Ezt az egye­di takarmányozás és a zöld­­futószalag bevezetésével fog­juk megvalósítani. Baromfiál­­lományun­k­at 1000 dara­­bal növeljük, amit részben vásár­lás, részben saját keltetéssel fogunk biztosítani. Ezen vállalásunk mellett ver­senyre hívjuk a dunakömlődi Szabadság tsz-t, hol jut ma­gasabb részesedés egy munka­egységre. Nyilt levél a kétyi Alkotmány tsz tagjaihoz Hosszú idő óta Egyelem a kétyi határt. Láttam már itt gondosan e­lmunkált talajt is. De olyat, mint az a föld, ame­lyiken még most is szanaszét hever a kukoricaszár, nem lát­tam a kétyi határban. Meg­tudtam, hogy a becslésem sze­rint 20 holdas tábla a magu­ké. Miután ezt megállapítot­tam, a szövetkezet összes tag­jához intézem a következő so­rokat. Egy termelőszövetkezetre nézve szégyen, hogy a 30 cen­tis gázból decemberben szed­ték ki a kukoricaszárt, azt a viszonylag jó időjárás ellené­re még február 10-ig sem ta­karították le. Ott hever a ku­­koricaszár szanaszét. Bizony, aki meglátja és megttudja, hogy ez a kétyi Alkotmány termelőszövetkezet tagjaié, nem fog elismerően nyilatkoz­ni a szövetkezetről. Ez az egyik. A másik az, hogy saját maguknak is kárt okoznak az­zal az elvtársak, ha ilyen hanyagul művelik meg a föl­det. Kedves elvtársiak! Az idő al­kalmas arra, hogy a földet letakarítsák, megszántsák­. Az az én véleményem, hogy a ter­melőszövetkezetben ne legyen ennél fontosabb munka. Te­gyék rendbe már azt a földet, mert elsősorban is a maguk szégyene, másodsorban pedig a maguk kára lesz, ha csak már­ciusban szántják fel azt a kö­­vesút mellett „díszelgő“ nagy­­táíbHét. Nádori Kálmán Gazdag választék a szép árukkal JÓ MÁSFÉL ESZTENDŐ telt el a júniusi határozat óta, amely az életszínvonal gyors ütemű emelését, a lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítését tűzte ki célul. Az élet­színvonal elialk­ulásának egyik mutatója a ke­reskedelmi forgalom. Nézzük hát meg — né­hány szekszárdi üzlet példáján, — hogyan javult a lakosság áruellátása, hogyan nőtt az áruk választéka.­­ Sétánk első állomása: a 24-es vas- és edény­bolt. A boltvezető büszkén mutatja legújabb árucikküket, a toló súlyos háztartási mérle­get tíz kilóig lehet mérni rajta, nem kell kü­lön súly hozzá. Gyors, kényelmes, amellett ízléses kivitelű is, ára 220 forint. Má­r az ed­digi pár nap alatt is többet eladtak belőle. — Újdonság az üzletben, a bakelit kávédiaráló is,. Igen gazdag a választók e­lumíniumáruból, edényekből, horganyzott háztartási cikkekből, amit bizony egy-két évvel ezelőtt hiába keres­tek az üzletben. A 90-es üveg- és porcelánboltba az igen szép, ízléses kirakat csalja be az embert. (Meg kell azonban említeni, hogy szép a többi szek­szárdi kirakat is). „Nemrég 'kaptunk' száz­­ matúra német gyártmányú kompótos és rósztás készletet, már alig van be­lőle — mond­ják az eladók. Igen kelendőek a csehszlovák gyártmányú vázék is. Hiány van még lámpa­­üvegben és értékesebb étkészletekben, amit most már egyre többen keresnek. „KÉT NAPJA egyebet sem csinálunk, mint az érkezett árukat csomagoljuk ki a ládáikból“ — ezzel fogad Kaiser elvtárs, az Óra- és Ék­szerbolt vezetője. Mit lehet elsősorban kérdez­ni egy ékszerüzletben? — Karikagyűrű kap­ható-e? — Most kaptunk nyolcvan arany jegygyűrűst, de ne írja meg az elvtá­rs, mert mostanában annyi az eljegyzés, hogy nem tudnak soha sem eleget küldeni, egy-két nap alatt elfogy.“ — Ebbe­n az évben már két­százötvenet adtak e­­­ő a választék magyar és német gyártmányú ébresztőórákban is. — Sokan vásároltak már az asztali lámpával egy­beépített ébresztőórákból. A bolt újdonsága az ízléses, selyemmel bélelt dobozba csomagolt fésűkészlet, dupla, csiszolt tükörrel. Az ára mindössze 49.40 forint. Gazdag választék van a­­­­ különböző bizsuárukban is. Az 52-es Sport- és Játékbolt vezetője lend­kerekes játékeiutót mutat. — Igen keresett cikk — mondja, — a gyerekek öröme. El­­­iyűhetetlen­, akármit csináltalak vele, nem megy tönkre. — Majd egy papírzsák tartalmát borítja itt, Szebbnél­ szer­b gumilabdák gumi­mark­ra a zsákból. — Most kaptuk Csehszlo­vákiából, ahány labda, annyiféle színre, min­tára van festve. Haiz forint az áruik. Tízféle gumilabda van az üzletiben, nemrég még hiá­ba keresték a vásárlók labdáit az üzletiben. " Hiánycikk volt a sportmelegítő is. Most már elég nagy választékban kapható, 230-tól 340 forintos áron. A horgászok örömére kü­lönböző nylon és egyéb zsinegek, horgok is érkeztek. A 19-ES TEXTIL- ÉS MÉTERÁRU BOLT­BAN Honorics Józsefné éppen egy ruhára va­ló ,Jacquard“ anyagot csomag­olot be. „A ki­rakatban vettem észre tegnap — mondja, — beszóltam, tegyék félre mára, nincs nálam pénz, de megnyugtattak, nem kell félretenni, van belőle elég.“ — „Nagyon szép anyag, ilyet eddig nem kaptunk“ — mondja Kincses elvtérs, a bolt vezetője. Tényleg igen szép szövet, a rózsák az alapszínt viselik, csak ki­domborodnak az anyagból. Különböző szín­ben kapható. A bolt újdonsága a nylon mé­teráru is,­ ami különböző pasztell színekben van az üzletben. Igen keresett cikk a 37.99 fo­rintos mintás pamutipike, eddig ez nem volt kapható. A bolt vezetője gondoskodók ,, sár­közi falvak igényeiről is. Hosszú évek óta nem volt kapható az üzletekben a „panaszt­­brokát“ anyag. Most már minden színben van­ belőle a boltban. •, „AZÉRT MÉG NINCS MINDEN REND­­­BEN — mondja Kincses elvtárs. — Az ipari még jobban megszívlelhetné a kereskedelem­­ jelzéseit. Ágyneműanyagunk­­—• amiért nem­­­ rég még verekedtek a vevők, annyi van, hogy a Dunát lehetne rekeszteni vele. Sajnos, csak­ fehér színiben gyártanak. Pedig sokan keresik­ a színes és mintás ágyneműanyagot is. — Ezt ugyanabból az alapanyagból készül, mint a­ fehér, tehát az ipar gyárthatna ilyet is. — Van­­ még baj a minőséggel is. A pult végén né­­­­hány vég elszállításra vár. — Vissza a feladó­d­nak !—­ mondja a boltvezető. — Nagyszerű­ dolog az, hogy most már ilyen helyzetben va­­d gvunk. Azelőtt örültünk, ha kaptunk valamit.­­ Most pedig már kíméletlenül visszaküldjük,­­ ha minőségi hiba van­­ benne. Ne károsodjék ] a vevő.“ J E néhány üzlet példájából látható, komoly] mértékben javult mánd eddig is a lakosság­ áruellátása. A magyar ipar is egyre több fő- f­o­gyasztási cikket gyárt, de fejlődő külikeres­*­kedelmünk is egyre nagyobb segítséget nyújt­ a lakosság ellátásának megjavításéihoz, élet- ^ szünotnailunk emeléséhez, ___ ( Olvasóink figyelmébe Értesítjük olvasóközönsé­günket, hogy február 16-tól kezdődően minden szerdán délután 3 órai kezdettel jogi tanácsadást tartunk szerkesz­tőségünkben. A tanácsadó célja az, hogy segítsük ol­vasóinkat bármilyen pana­szos ügyeik elintézésében. Kérjük olvasóinkat, hogy panaszaikkal, jogvitás ügyeik­kel személyesen keressék fel szerkesztőségünket a neve­zett napon, de az írásban küldött kérdésekre is vála­szolunk. A tanácsadókon Dobra András megyei fő­ügyész, dr. Szili László, a Megyei Bíróság elnöke és dr. Vida Lajos megyei bíró fognak válaszolni a kérdé­sekre, a szerkesztőség nevé­ben. A tanácsadó ingyenes és az elsőt február 16-án délután tartjuk a Tolnai Napló szerkesztőségében. Az oktatás megjavítása még jobb munkát követel a paksi községi pártbizottságtól Az új szakasz feladatainak végrehajtása során ez évben különösen fontos, hogy min­den párttag világosan lássa munkaterületén a tennivaló­kat, bátran, biztosan intézked­jen és pontosan, tervszerűen dolgozzon. Mindez azonban le­hetetlen rendszeres tanulás, a határozatok alapos megisme­rése nélkül. Az idei oktatási év ehhez ad nagy segítséget. Pártunk III. kongresszusa anyagának megismertetése nagy feladat. Célja, a széles­körű érdeklődés kielégítésén túl, a kommunisták, a népne­velők, pártunk politikája kö­vetkezetes végrehajtóinak ne­velése. Ennek szellemében készítet­te elő az 1954—55-ös pártok­tatási évet a paksi községi pártbizottság is. A pártveze­tőség tagjai és a hallgatókat kiválogató bizottságok munká­­­ja nyomán meg is indult az oktatás az egyes alapszerveze­tekben. A­­ tanácsválasztásra készülődés nagy munkái köz­ben azonban kissé elfeledkez­tek az oktatásról. Ennek kö­vetkeztében nem egy alapszer­vezetnél, mint például a falu­sinál a középfokú, vagy a Vörös Sugár tsz-nél a tanu­lási fegyelem lazult. Részben a propagandisták, s részben a hallgatók kiválo­gatásában tehát mégis adódott hiba. Ezt bizonyítja, hogy a Konzervgyárban, a falusi alap­szervezetnél, az alapfokú is­kolán és a járási tanácsnál az elhanyagolás ellenére is rend­szeresen folyt az oktatás. A Konzervgyárban Taricskó Ist­ván elvtárs, a pártvezetőség tagja a propagandista. Körül­tekintő munkája megakadá­lyozta a lemorzsolódást. Ugyan­is a hallgatók maguk mozgó­sították javaslatára a lemara­dókat a foglalkozásokon való megjelenésre. A falusi alap­szervezetnél az alapfokú po­litikai iskolát Csiszár Kázmér elvtárs vezeti, népszerű for­mában ad elő, s ezért szíve­sen látogatják a szemináriu­mokat a hallgatók. A választás lezajlása után azonban napirendre tűzte a­­ pártbizottság az oktatási mun­ka megvizsgálását s intézke­déseket is tettek a hibák meg­szüntetésére. A Vörös Sugár tsz-ben például új propagan­distát küldtek, Ranga József elvtárs személyében. Azóta ja­vul nemcsak a megjelenés, hanem a hallgatók aktivitása is. Újra különösen is előtérbe helyezte a pártvezetőség az egyes alapszervezetek oktatási munkájának segítését. Ezen a téren azonban napjainkban további erőfeszítéseket kell tenniök. Még mindig nincs rendezve például a falusi alap­­szervezetnél a középfokú okta­tás helyzete. Innen különösen a pedagógusok hiányoznak s mivel kilenc is be van osztva közülük, a többiek tanulási fegyelmét is lazítják. Van tehát feladat a paksi községi pártbizottság számára, hogy az oktatási munkát a kellő színvonalra emelje. De az előkészítő és a választás utáni munkában már megmu­tatták, hogy sokat tudnak ten­ni, ha minden erejükkel se­gítenek az alapszervezetek­nek. Megjelent a „Propagandista 44 legújabb száma A „Propagandista” februári száma különösen „Az állam­­igazgatás és a tanácsok felada­tai“ című téma első részének feldolgozásához nyújt segítsé­get a propagandistáknak. A lap első helyen hozza Jenei Jenő: „A propagandamunka megjavítása — a pártmunka fellendítésének fontos feltéte­le” című cikkét. „Az MDP III. kongresszusa anyagainak tanulmányozásá­hoz” közli a folyóirat. Luca Ferenc cikkét, amely a terme­lőszövetkezetek megerősítése terén 1955-ben előttünk álló feladatokról szól. Tóth József cikkében azokat a hiányossá­gokat vizsgálja, amelyek az elmúlt időszakban fékezték a munkaverseny lendületét. Czéh Ferenc cikke a tanácsoknak a helyi ipart irányító és ellen­őrző szerepével foglalkozik. „Válasz a propagandista kér­déseire" című rovat különösen a magyar párttörténet önálló tanulóinak nyújt nagy segít­séget. A „Nemzetközi kérdések” rovatban Róbert László ismer­teti az olasz belpolitika alaku­lását az 1953. júniusi választá­soktól napjainkig. „A propagandamunka ta­pasztalataiból” című rovatban jelenik meg Illés Lajos cikke „Harcoljunk a frázisok ellen a pártoktatásban“. „Mit olvasson a propagan­dista” című rovatban Hege­dűs Géza: „Olvassuk a világ­­irodalom klasszikusait” című írásában ad rövid tájékozta­tót a „Világirodalom klasszi­kusai" sorozatban eddig meg­jelent művekről. Du­ka Józsefné duna­­földvári tanácstaggal a járási békeértekez­­leten találkoztam. Ha az utcán találkozunk, nem ok­ad meg rajta különösképpen a fi­gyelmem, csak úgy, mint a többi járókelő­kön, akik munkahe­lyükre, vagy ügyes­bajos dolgaik elinté­zésére iparkodnak. Itt az értekezleten sem külseje, termete, vagy kora miatt figyeltem fel rá, hanem ami­kor felszólalt, érce­­­­sen, határozottan­­ csengő szavai ragad­ják meg érdeklődése­­imet. Amit ő mondott, s azt lehetetlen volt­­ különös figyelem nél­­­kül hallgatni: „Tizenegy gyerme­ket hoztam a világra. Értik? Tizenegyet... Ebből hetet szeren­csésen felneveltem. Azt akarom, hogy gyermekeim tanulhas­sanak, viruló életet élhessenek, boldogul­­h­assanak. Anyák, asszonyok, ne enged­jük, hogy úja­bb há­ború tüze söpörjön végig a világon!” Talán akadnak, akik azt állítják, hogy ugyanezt, vagy hason­lót mondott a többi felszólaló is. Az le­het! De ilyen szenve­délyesen, ilyen har­ciasan, ilyen határo­zott felemelt és még­is szívből jövő han­gon talán senki sem beszélt. Ilyen harcias ragaszkodással csak az tud beszélni, aki­nek az életét, boldog­ságát, jövőjét a béke jelenti. Sokat gondolkod­tam, honnan fakad­hat Duka József nében ez az izzó békeszere­tet. Gyermekei jövő­jéért való aggódásá­ból? Vagy a múlt há­ború borzalmai hagy­tak benne mély, ki­törölhetetlen nyomot? Vagy, mint tanácstag úgy érzi, hogy neki a békemozgalomban is példamutatónak kell lennie és aggó­dik községe, országa sorsáért? Ezek kü­­lön-külön is nyomós érvek a békevágy erő­sítése mellett, de úgy érzem, hogy egy anyát csak mindezek együttvéve tehetnek ilyen harciassá, a bé­ke ügyének ilyen lel­kes képviselőjévé. Lehet, hogy talán elfogult voltam egy kissé Duka Józsefné jellemzésénél, mert egy pillanatra megfe­ledkeztem arról, hogy százával, ezrével van­nak országunkban, akik megingathatat­lan, elszánt békehar­cosok. Ezt csupán azoknak a varázserő­vel rendelkező sza­vaknak köszönhetem, amelyekkel Duka Jó­zsefné a békéről be­szélt c A békdiara&s . . .

Next