Tolnai Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-75. szám)

1955-03-15 / 62. szám

TOLNAI mnAc pmimaui EcmüLjnrtrf­­ sm­* MAI SZAMBÁN: Rákosi elvtárs felszólalása a budapesti aktíva­­értekezletem. (2.—3. o.) — Valóra váltottuk a márciusi ifjak terveit, álmait. (3. o.) — Fel­­szabadulási verseny a varsádi gépállomáson. (3. o.) — Körséta a szarvasmarha törzs­tenyésztő termelőszövetkezetekben. (3. o.) — A tejipar exporttevékenysége. (4. o.) AZ M­DP TOLNAMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁOANAIC LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 02. SZÁM ARA 50 FILLÉR KEDD. 1955 MÁRCIUS 15 A budapesti pártbizottság aktívaülése Olyan legyőzhetetlen erőnk van, amellyel elhárítunk minden akadályt az útból A budapesti pártbizottság aktíva­ülésén mint már be­számoltunk róla. — Kovács István, a budapesti pártbizott­ság első titkára mondott refe­rátumot. Kovács István nagy tapssal fogadott referátumához el­hangzott számos hozzászólás után a pártaktíva lelkes tap­sa közben Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első átkára emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs nagy lelkesedéssel és hosszantartó tapssal fogadott beszéde után Farkas László, a budapesti pártbizottság másodtitkára a következő határozati javasla­tot terjesztette a párt­aktíva ülése elé: ,,A budapesti pártaktíva 1955. március 1 jén tartott ülésén lelkes helyesléssel, teljes egyetértéssel magáévá teszi pártunk Központi Vezetőségének 1955. március 4-i határozatát a poli­tikai helyzetről és a párt előtt álló feladatokról. Biztosítjuk Központi Vezetőségünket, hogy a budapesti pártaktíva a főváros kommunistáinak, dolgozóinak harcos, példamutató, áldozatos hagyományaihoz híven egy emberként sorakoztatja fel pártunk Központi Vezetősége mögé főváro­sunk dolgozóit és példát mutat az egész magyar dolgozó nép­nek, hogy szívós, odaadó munkával valóra váltja azokat a nagy nemzeti feladatokat, amelyeket Központi Vezetőségünk március 4-i határozata országunk felemelkedésére, népünk bol­dogulására, szocialista építésünk továbbfejlesztésére kitűzött.“ A határozati javaslatot a pártaktíva ülés lelkes helyes­léssel, egyhangúlag fogadta el, maja az ülés az Internacioná­­lé hangjaival végetért. Részletek Kovács István elvtársiak a pártaktíva ülésén elhangzott referát­um­ából — Tisztelt Pártaktíva­. Ked­ves Elvtársak! — A KV-ülés nagy jelentő­ségét az adja, hogy megterem­tette a vezetésben és az egész pártban a szilárd ideológiai alapot, amely elengedhetetle­nül szükséges a párt elvi, ideológiai és szervezeti egysé­géhez. Rég ismert tétel: egy­ségben az erő. — A mi pártunknak mindig az egységben volt a nagy ere­je. Másfél év óta újra és új­ra érződött, hogy igazából nem volt meg a teljes egység­e a pártvezetésben, ami nagyon sok bizonytalanságnak volt a forrása. Most ez végre meg­szűnt Helyreállt és megszilár­dult a pártvezetés egysége Vége van a bizonytalanság­nak.­­­ A KV-ülést rég nem lá­tott harcosság, teljes egyönte­tűség, lelkesség és elvi szi­­árdság jellemezte. A KV minden jelenlévő tagja telje­sen egyhangúlag hagyta jóvá a Politikai Bizottság beszá­molóját és fogadta el a hatá­rozatot, amely egységes, vilá­gba politikai vonalat ad a pártnak, s egész dolgozó né­pünknek. Megerősödött a kol­lektív vezetés, tovább nőtt a KV tekintélye és vezető sze­repe. — Első feladatunk most minden budapesti pártszerve­zetben, minden kommunistá­hoz kisugározni a KV-ülés lelkes, lendületes, harcos szel­lemét. Megértetni pártunk he­lyes politikáját, szorosabbra zárni sorainkat és minden pártszervezetünkben megszi­lárdítani a helyes politikán alapuló egységet, amely to­vábbi előrehaladásunk és győ­zelmeink nélkülözhetetlen elő­feltétele. , — A KV-ülés nagy jelen­tőségét továbbá az adja, hogy helyes marxista-leninista ér­tékelést adott a helyzetről. Éles bírálattal és ön­bírálat­­tal feltárta és nagy csapást mért az antimarxista, jobbol­dali opportunista nézetekre.­­ A KV teljes nyíltsággal feltárta a párt, az ország előtt, hogy a jobboldali opportunis­ták letértek a júniusi KV- ülés és a III. kongresszus ál­tal meghatározott útról. Eltor­zították, meg akarták változ­tatni ezeket a helyes határo­zatokat. A jobboldali oppor­­unisták más irányba akarták vinni a pártot, az országot, mint azt a júniusi KV-ülés és a XII. kongresszus meghatároz­ta. A KV-ülés nagy jelentő­sége, hogy ezt nem engedte és megvédte ezeket a helyes ha­tározatokat. — A KV határozata félre­érthetetlen világossággal­ le­szögezi: „A KV megállapítja, hogy az 1953 júniusi KV- ülésen hozott határozatok tel­jesen helyesek voltak­, s azok m­ti is változatlanul érvénye­sek, s a III. kongresszus ha­tározatával együtt pártunk politikájának ma is alapját képezik.“ — A Politikai Bizottság re­ferátumában Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy ennek érdekében helyesnek bizo­nyult gazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazda­ságunkban az arányosságot. Meg kell szüntetni, a mező­gazdaság elmaradottságát, biz­tosítani kell mezőgazdaságunk gyorsabb fejlesztését, és kor­szerű színvonalra emelését. Továbbra is helyes a mező­gazdaság szocialista szektorá­nak önkéntességen, meggyő­zésen alapuló fejlesztése.­­ Emellett az egyéni gazdasá­gok­ fokozottabb támogatása, a bennük rejlő tartalékok teljes mozgósítása. A KV nyomaté­kosan aláhúzna, hogy helye­sek és változatlanul érvénye­sek azok a rendszabályok, melyeket pártunkban a sze­mélyi kultusz ellen, a kollek­tív vezetés, a bírálat és ön­bírálat biztosítására, a párton belüli demokrácia elmélyíté­sére, a szocialista törvényes­ség betartására hoztunk.­­ Nem arról van szó tehát, hogy visszacsináljuk a júniusi KV-ülés és a III. kongresszus határozatát, hanem ellenkező­leg, arról, hogy elhárítjuk az akadályokat e határozatok­ vég­rehajtásának útjából,­­ ki­küszöböljük azokat a torzítá­sokat és opportunista elhajlá­sokat, amelyek e helyes hatá­rozatok végrehajtása közben létrejöttek.­­ A KV rámutatott arra, hogy a múlt évi nehézségeink egyik döntő oka hosszú ideig abban a baloldali ellenállás­ban rejlett, melyet gazdasági vezetőink egy része az 1953. nyarán hozott helyes rendsza­bályokkal szemben kifejtett. Ezt az ellenállást a KV több ülése és maga a III. kongres­­­szus is élesen elítélte. Emellett a KV megállapítja: ..Pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a meg­növekedett jobboldali ve­szély képezi a fő akadályát. Ezért a párt fő feladata a káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk helyes irányvonala, politikai, gazdasági és kul­turális életünk minden terü­letén teljes mértékben érvé­nyesüljön.­’ Miközben a baloldali szektáns a­l­lén állással sikeresen küzdöt­tünk — mint a legutóbbi októ­beri aktíván is — elmulasztot­tuk az egyre növekvő jobbol­dali veszély elleni harcot. — Ezek a káros jobboldal: nézeteik mindenekelőtt a szo­cialista iparosítás helyes poli­tikájának elferdítésében­ je­lentkeznek. A KV 1933 június­ és a III. kongresszus határo­zata leszögezi: „folytatni kell hazánkban az előzőnél lényegesen las­súbb ütemben — az elköve­tett hibák tanulságának gon­dos figyelembevételével — a szocialista iparosítást, amely a jelenlegi szakasz­ban is a szocializmus építé­sének fő eszköze országunk­ban.” A jobboldali, antimarxista, opportunista nézet tagadja a szocialista iparosítás, ezen be­ül a nehézipar elsődlegessé­gét és állandó fejlesztésének szükségességét, lebecsüli a ter­­m­elés a termelékenység állan­dó növekedésének és az ön­költség csökkentésének szere­pét és jelentőségét is. A továbbiakban Kovács e­v­­társ részletesen e’eme­’te, ho­­gyan áll ez a kérdés Budapes­ten. A beszámoló hangsúlyozta : meg kell dolgozni, hogy Budapest munkásosztálya, mű­szaki értelmisége, a budapesti kommunisták élenjárjanak és példát mutassanak az egész or­szág dolgozóinak és kommunis­táinak az 1955 évi terv idő előtti teljesítésében, a terme­lési munka megjavításában. (Taps.) —­ Ennek érdekében elenged­hetetlenül szükséges, hogy pártszervezeteink, szakszerve­zeteink, a DISZ és különösen a gazdasági vezetés az eddi­gieknél jóval többet foglalkoz­zanak az új technika alkalma­zásával, az ú­jítómozgalom to­vábbfejlesztésével és a tapasz­talatcsere megszervezésével. Hangsúlyozta, hogy bátrab­ban kell merítenünk példa­képünk, az SzKP rendkívül gazdag tapasztalataiból. (Taps) ahol az üzemi s'j­­* szervezetek és pártcsoportok munkájának megjavítására fordítják a városi, kerületi és üzemi pártbizottságok a fő figyelmet. Az üzemi alap­szervezetek és pártcsoportok munkájának alapját a ter­melés konkrét pártellenőr­­zése képezi. Ismerve a határozatokat, a helyi tennivalókat, bátran kez­deményezzenek,­­kemény, fele­lősségteljes munkával adja­nak helyt a párt politikájáért, és biztosítsák munkaterületü­kön a feladatok sikeres meg­valósítását. A beszámoló ezután rá­tért az életszínvonal tovább­­alakulására. A KV erre is meg­adta a határozott, világos vá­laszt : „Pártunk változatlanul fő célkitűzésének tartja dol­gozó népünk jólétének kö­vetkezetes emelését, szociá­lis, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielé­gítését.” A népjólét emelése pártunk legiíóbb törvénye, ezért mun­kánkban az embert, a dolgozó­kat a maguk szükségletei­vel­ soha, egy pillanatra sem sza­bad szem elől téveszteni. Pártszervezeteinknek tehát továbbra is alapvető feladata marad a dolgozókkal való tö­rődés, s helyzetük javítása. Csakhogy erről elvtársak, nem slog csupán beszélni. Az élet­­színvonal emelése maguktól a dolgozóktól, elsősorban a ter­melék­eny­ség emelésétől, az ön­költség csökkentésétől függ .Felhívta a pártszervezetek és gazdasági szervezetek figyel­mét: most, hogy a tehéripar fejlesztésének elsődlegessége újra élesen előtérbe kerül, nehogy abba a téves hitbe essenek, hogy háttérbe szorít­hatják és elhanyagolhatják a népjólét emeléséhez szükséges tömeg­szükségleti cikkek gyár­tását. Hangsúlyozta, hogy több, ízlésesebb, jobb m­inő­­ségű és olcsóbb közszükség­leti cikket kell termelnünk, hogy biztosítsuk a lakosság szükséglet­ének egyre jobb kielégítését, a tanácsoknak, a szakszervezeteknek s nem utolsósorban pártszerveze­teinknek az eddiginél is sokkal jobban kell gombos­­kodniok a lakosság — első­sorban a munkásság min­dennapi szükségleteinek egy­re jobb kielégítéséről. En­nek érdekében tovább foly­tatjuk az új lakásépítkezése­ket. A referátum ezután pártunk parasztpolitikájában elkövetett­obboldali, opportunista e’­haj •istáról szólott, majd hang­súlyozta, hogy tovább kel erősítenün­k a gépállomások, s termelőszövetkezeteik, a falu feletti védnökséget és nem­csak gazdasági, hanem tovább: hathatós politikai és kulturá­lis segítséget kell adni a falu­nak. ki kell fejlesztenünk a munkások­ és parasztok kap­csolatinak és barátságának ú­­ formáit. Erősíteni kell harcun­kat az ellenség, a kulákok él­én. A mezőgazdaság fejlesztése, a dolgozó parasztság segítése érdekében tovább kell szorgal­maznunk a jobb és olcsóbb mezőgazdasági gépeket. Több, jobb és olcsóbb ipari cikket kell adnunk a dolgozó paraszt­ságnak, hogy cserébe mi is több, jobb és o­csóbb élelmi­szereinket kap­unk, mert csak így tudjuk valóban emelni a munkások, a városok, a városi dolgozók életszínvonalát és tovább erősíteni a munkás­nál­ ászt szövetséget. Miért veszélyes a jobboldali, nyílt opportunista elhajlás pártunkban? — írja Sztálin elvtárs. „Azért, mert lebe­csüli ellenségeink erejét, a kapitalizmus erejét, nem látja a kapitalizmus vissza­­állításának veszélyét, nem érti a proletárdiktatúra vi­szonyai közt folyó osztály­harc mechanikáját, ezért tesz oly könnyen engedmé­nyeket a kapitalizmusnak, amikor ipari fejlesztésünk ütemének lassítását követeli, amikor a város és a falu tő­kés elemei részére enyhítést követel, amikor a kolhozok és szovhozok háttérbe szorí­tását követeli. Kétségtelen, hogy a jobboldali elhajlás győzelme pártunkban szabad­jára engedi a kapitalizmus erőit, aláásná a proletáriá­­tus forradalmi állásait és növelné a kapitalizmus vis­­­szaállításának esélyeit orszá­gunkban.” — Elvtársak! Az utóbbi időben a jobboldali , opportu­nisták is fokozott nyomás alá vették a népi demokrácia ve­zető erejét, a munkásosztály élcsapatát, a pártot. Igyekez­tek lejáratni a párt és a párt­vezetés tekintélyét, tagadásba venni és háttérbe szorítani a párt vezető szerepét. Beszélt arról, hogy egyes minisztériu­mok, gazdasági, tudományos és művészeti szervek fontos intézkedéseket tesznek, kádere­ket lecserélnek, hoznak, visz­nek, anélkül, hogy azt az ille­tékes pártszervezetek vezetői­­v­el megtárgyalnák. Ezután foglalkozott a Sza­bad Népben, és más­ lapokban, valamint folyóiratokban meg­jelent helytelen jobboldali op­portunista cikkekkel. Hangsúlyozta, hogy minden pártaktivista örömmel üdvözli, hogy a KV leghatározottabban elutasítja a párt háttérbe szo­rítására irányuló —­ bárhon­nan és bárki részéről történő — minden fajta kísérletet. — A KV határozata élesen aláhúzta, hogy a népi demo­krácia rendszerében a legfon­­tosabb a munkásosztály forra­dalmi pártja irányító, vezető szerepének a biztosítása. Enél­­kül nincs népi demokrácia és nem tudnánk felépíteni a szo­cializmust hazánkban. .. A párt, a munkásosztály legmagasabb szervezeti for­mája, ezért a párt hivatott egész társadalmunk, álla­­munk, tömegszervezeteink tevékenységének irányításá­­ra és ellenőrzésére. Ebből adódik alapvető, döntő fel­adatunk, hogy egész Buda­pesten mindenütt növeljük, erősítsük, javítsuk pártunk irányító, vezető szerepét. (Taps.) Vissza kell utasíta­nun­k a munkásosztály for­radalmi, vezető szerepét csökkentő törekvéseket és még jobban tudatosítani, erősíteni kell egész orszá­gunkban, társadalmi életünk­ben a munkásosztály vezető szerepét. —­ Egyes pártszervezetek tag­jai lazítani akarták párt­urak legfontosabb szervezeti elvét, a demokratikus centralizmust, az öntudatos vasfegy­elmet. Azt hitték, hogy nem kötelező a felsőbb pártszerv minden határozatának a végrehajtása, hanem csak az, ami nekik tet­szik. A mi pártunkban ellv­­társak, ideológiai, szervezeti egység van, pártunk nagy ere­jét a demokratikus centraliz­mus, az öntudatos vasfegye­lem, az akarat és a cselekvés egysége adja meg. — Mindenütt meg kell erősítenünk és meg kell javí­tanunk pártszervezeteink mun­káját, növelnünk kell párt­szervezeteink, a pártszerve­zetek vezetőinek, a pártfunk­cionáriusoknak a tekintélyét. Ezt azonban természetesen nem­­ deklarációval, hanem csak pártmunkásaink jó mun­kájával lehet elérni . Pártszervezeteink mun­kájának megjavítása érde­kében elengedhetetlenül szükséges, hogy végrehajt­suk a III. kongresszus ha­tározatát és felszámoljuk a bürokratikus papírmunkát és a követelményeknek meg­felelően átállítsuk gyakor­lati munkánkat. Az elméleti képzés kérdé­sei után Kovács elvtárs a ká­dermunkáról beszélt: — Érthető, hogy az ellenség igyekszik minden egyes posz­tot, amit csak lehet, megsze­rezni magának. Fokoznunk kell a kádermunkában a kom­munista éberséget, s biztosí­tanunk kell, hogy maradék­talanul felszámoljuk az elv­telen, személyi, baráti, csalán­di protekció és intrika érvé­nyesülését, s biztosítsuk, hogy a szaktudás, a rátermettség, a képesség mellett döntő sze­repe legyen a funkcióba való helyezésnél a politikai megbíz­hatóságnak, a pártunk és népi demokráciánkhoz való hűség­nek­. A pártmunka megjavítá­sának elengedhetetlen feltéte­le a párton belüli demokrácia, a kollektív vezetés, a bírálói önbírálat és különösen az alul­ról jövő bírálat és ellenőrzés továbbfejlesztése és bátorítá­sa. Ezért húzta alá oly nyo­matékkal a KV határozata, hogy miközben helytelennek, elítélendőnek és károsnak tart­ja a túlzó,­­ pocskondiázó, eredményeinket lebecsülő, a párt és a vezetés tekintélyét romboló úgynevezett bírála­tot, ennek felszámolása köz­ben is feltétlenül bátorítani, támogatni kell az építő bírá­latot.­­ Az utóbbi időben, külö­nösen a minisztériumokban, gazdasági szervekben, egyik­másik helyen megtorpant, sőt visszaesett a bírálat. Itt-ott új­ból felütötte a fejét ..ne szólj szám, nem fáj fejem” a kom­munistához méltatlan maga­tartás. Vannak, akik nagy hangon terjesztik, hogy most újra visszaszorítjuk a bírála­tot. Azt terjesztik, hogy mapi jó lesz óvatosnak lenni. Ezek a pártellenes, megalkuvó né­­ző­­ek akarva, nem akarva va­lóban a bírálat visszacsinálá­sát segítik elő. — A KV-nek, a pártnak, nem ez az álláspontja, hanem az, hogy az eddigieknél jobban ki kell fejlesztenünk a bírála­tot és az önbírálatot, tekin­tet nélkül funkciójára, vagy személyére, bátran bíráljuk meg a hibák elkövetőit és küzdjünk elvhűen a hibák kijavításáért. (Taps.) Alapvető feladat bá­torítani az alulról jövő *— han­gsúl­yozta — az építő, se­gítő szándékú bírálatot és ugyanakkor kíméletlenül bátran és keményen fellép­ni, személyre való tekintet nélkül azok ellen, akik m­eg­próbálják a bírálatot elfoj­tani, vagy megtorolni. — A kollektív vezetésben az elmúlt időben értünk el kezdeti eredményeket. Azon­ban nem szabad ennél megáll­ni, mert nagyon sok még a javítani való. Minden párt­­szervnek alapvető feladata. (Folytatás a 2. oldalon) t

Next