Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-08 / 133. szám

2 Nehru prágai tartózkodása Prága (CTK): Nehru m­­inisz­­terelnök és külügyminiszter Prágáiba érkezése után látoga­tást tett Viliam Sirósky , cseh­szlovák miniszterelnöknél. Az indiai miniszterelnök Vi­­lliam Sirokyval folytatott be­szélgetése során nagy érdek­lődést tanúsított Cse­hszlováki­a gazdasági felépítése iránt. A két miniszterelnök a nemzet­közi helyzet fejleményeivel kapcsolatos problémáikkal és különösképpen Indiának és Csehszlovákiának a világ bé­kéjének erősítésében betöltött szerepével foglalkozott.­­ A megbeszélés meleg baráti szel­lemben és a kölcsönös megér­tés légkörében zajlott le. Nehru miniszterelnök Vi­llám Slrcky miniszterelnöknél tett látogatása után Vátílav Dávid csehszlovák külügymi­niszter kíséretében nyitott gépkocsin megtekintette Prá­ga történelmi nevezetességeit és a város legszebb részeit. Az indiai államférfis és kíséretét Prága népe mindenütt lelke­sen ünnepelte. Viliam Sirolky csehszlovák miniszterelnök és felesége Dzsavaiharlal Nehru indiai mi­niszterelnök tiszteletére a Cer_­nin palotában hétfőn délben villásreggelit adott. * Antonin Zápotocky, a Cseh­szlovák Köztársaság elnöke jú­nius 6-án fogadást adott Dzsa­­vaharisii Nehru, indiai mimisz­­terelnök és külügyminiszter tiszteletére. A fogadás igen szívél­yes, ba­ráti légkörben folyt le.­­ D. Vira, az Indiai Köztársa­ság prágai nagykövete június 6-án fogadást adott a Cseh­szlovákiáiban tartózkodó Dzsa­­v­ah­áriál Nehru indiai minisz­terelnök és külügyminiszter tiszteletére. A fogadás után az indiai nagykövetségen saj­tóértekezle­tet tartottak, amelyen Nehru miniszterelnök válaszolt a csehszlovák és külföldi újság­írók több kérdésére. Nehru utazása a Szovjetunióba­ n.­ Delhi (MTI): Az Indinfo közli: Radzsendra Praszad, India elnöke a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének e­nöké­hez Nehru miniszterelnök út­ján a következő üdvözlő üze­netet kül­dte-H­szünk­­ abban, hogy a bé­ke nélkülözhetetlen a világ összes országa és népe fejlődé­séhez, valamint jólétéhez s hiszün­­k abban, hogy minden jóindulatú férfinek és nőnek kötelessége segítséget nyújta­ni a béke fenntartására irá­nyuló nemes erőfeszítéshez. — Bízunk abban, hogy Nehru mi­niszterelnök baráti és békés célokat szolgáló látogatása to­vább erősíti a baráti kapcs­o­lataikat országaink között és előbbre viszi a béke ügyét. A Najp Zamana című indiai lap június 4-i számának ve­zércikke Nehru szovjetunió­beli látogatását a két ország közötti kapcsolatok, de külö­nösen India jólétének emelé­se szempontjából nagy jelentő­ségűnek tartja. A vezércikk megállapítja: India jelentős se­gítséget kaphat a Szovjetunió­tól nehézipara fejlesztéséhez, valamint más technikai segít­ségben részesülhet. Az Indiá­ban most épülő szovjet acélmű bizonyítja, hogy a Szovjetunió ezt a segítséget önzetlenül, hátsó gondolatok nélkül adja, m­íg nyugati hatalmak a se­gély leple alatt saját érdekei­ket juttatják érvényre. A Dzsugantar című lap kife­jezte azt a reményét, hogy az indiai miniszterelnök most, miután személyesen megismer ,védhetik a szovjet műszaki el­járásokkal, határozottabb for­mát adhat gazdasági terveinek és így ez az útja számos lehe­tőséggel kecsegtet. A földművelésügyi miniszter utasítása a terményraktárak kötelező tisztításáról és fertőtlenítéséről A földművelésügyi minisz­ter utasítást adott ki a ter­ményraktárak kötelező tisz­tításáról és fertőtlenítéséről. Az utasítás szerint a kísér­leti és­ tangazdaságok köte­lesek a használatukban lévő szemes terményraktárakat — 1955 június 10-ig kiüríteni, június 30-ig pedig kitakarí­tani és fertőtleníteni. A me­gyei tanácsok v. b. mezőgaz­dasági igazgatóságai gondos­kodnak arról, hogy a tsz-ek, termelőszövetkezeti csopor­tok és az egyéni termelők azokat a helyiségeket, ahol szemesterményt akarnak tá­rolni, ugyancsak június 30- ig takarítsák ki. A kitakarított és fertőtle­nített raktárakban a szemes­­terményt nem szabad tárol­ni. Ha ez mégis elkerülhe­tetlen, akkor a legrövidebb időn belül gondoskodni kell olyan helyiségről, ahová a tavalyi termény elszállítha­tó. Deszkapadláson, csak kü­lönösen indokolt esetben sza­bad gabonát tárolni. Ti­jr­a üzembe helyezik az észak-koreai erő­műveket Koreai munkások csehszlo­vák szakmunkások segítségé­vel négy hónappal a kitűzött határidő előtt üzembe helyez­ték a Pucson folyó menti erő­mű 3. számú villanyfejlesztő generátorát. Ez az erőmű a háború alatt szinte teljesen el­pusztult. Ugyancsak gyors ütemben folynak a helyreállítási mun­kálatok az Észak-Koreáiban fekvő szutungi vizierőművön is, amely Ázsia egyik legna­gyobb vizierőműve. Itt év vé­géig három generátort alkar­nak üzemibe helyezni. Új motorkerékpár az NDK-ban A suhli jármű- és szerszám­­gyárban megkezdték a „Mo­ped SR 1" jelzésű új motor­kerékpárok gyártását, amelyek átlagsebessége 40 kilométer óránként. A 45 kg súlyú mo­torkerékpárok gumiba ágya­zott kétütemű motorjának for­­dulatszáma 4200 percenként, teljesítménye körülbelül 1,5 ló­erő. Az új motorkerékpár, amely nehéz terepein is jól megállta a próbát, 100 kilomé­terenként mindössze két liter benzint fogyaszt. N Ä P C 9 K. J. Vorosilov távirata a norvég királyhoz Moszkva (TASZSZ): K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének el­nöke a következő táviratot in­tézte VII. Haakon, norvég ki­rályhoz: VII. Haakon őfelségének, Norvégia királyának. Kérem felségedet, fogadja a norvég állam önállósága ki­kiáltásának ötvenedik évfor­dulója alkalmából a magam, valamint a Szovjetunió népei szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait. A norvég nép függetlenségi törekvései mindig rokonszenv­­re találtak országunkban. A szovjet népnek meggyőződése, hogy a Szovjetunió és Norvé­gia jó viszonyának szilárdulá­­sa mindkét ország őszinte kí­vánságainak megfelel. K. VOROSILOV a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke. Szovjet pedagógusok jugoszláviai utazásáról Moszkva. (TASZSZ): Több, mint­­két hetet töltött Jugo­szláviában a szovjet pedagó­gusok küldöttsége. A küldött­séget Iván Grivkov, az OSzSzSzK elemi- és középis­kolai pedagógus szakszerveze­te központi bizottságának el­nöke vezette. Iván Grivkov a TASZSZ tu­dósítójának kijelentette: a ju­goszláv iskolák megismerése meggyőzött minket, hogy Ju­goszláviában az elmúlt tíz év alatt javult a népoktatás ügye, lényegében megvalósult az ál­talános elemi iskolai oktatás, növekedett a tanulóifjúság szá­ma. Most tesznek intézkedése­ket a nyolcéves oktatás meg­valósítására. Jugoszláviai látogatásunk hozzájárult a két ország peda­gógusait összefűző kapcsolatok kibővítéséhez szükséges felté­telek megteremtéséhez. A szov­jet pedagógusoknak a szovjet isk­olaügyről szóló beszámoló­ját a jugoszláv kongresszuson nagy figyelemmel hallgatták. A kongresszus küldöttei lel­kesen fogadták el meghívá­sunkat, hogy küldjenek idén a Szovjetunióba jugoszláv peda­­góguskküldöttséget. Az első kínai gyártású gőzkazán Május végén a sanghaji ka­­zángyár­ban elkészült az első kínai gyártású gőzkazán, mely óránként 40 tonna gőzt szolgál­tat. A kazán egy 6000 kilowat­­tos turbógenerátorhoz készült. A turbógene­rátort ugyancsak egy sanghaji üzemben gyártot­ták. Külföldi hírek BECS A Béke Világtan­ács Irodája hivatalos közleményt adott ki, amelynek értelmében a június 1-i adatok szerint a Helsinki­ben megtartandó béke világ­találkozón körülbelül kétezer ember vesz majd részt hetven­öt országból. Sok nemzetközi szervezet jelentette be, hogy részt óhajt venni a béke világtalálkozón. BERLIN Vasárnap este befejeződött a Német Demokratikus Köz­társaság várospolitikai képvi­selőinek háromnapos értekez­lete, amelyen nyugatnémet­­országi városok küldöttei, va­lamint Krakikó, Prága és Bécs elől lárós­ág­ainak képviselői is részt vettek. Az értekezlet résztvevői a Német Demokratikus Köztár­saság­ és Nyugaii­i Németország városainak és községeinek ne­vében az ENSZ leszerelési al­bizottságáh­oz intézett átirat­ban csatlakoztak Coventry és Sztálingrád közös felhívásához amely az atom- és más tömeg­­pusztító fegyverek eltiltását követeli. Az értekezletein elfogadott határozat felszólítja a bonni parlamentet és a Német De­mokratikus Köztársaság népi kamaráját, hogy tegyenek meg­felelő lépéseket a Németor­szág két része közötti közele­dés előmozdítására. TIRANA Ulvi Loulot, az Albán Nép­­köztársaság nemzetgyűlése el­nökségének rendeletével az Albán Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követévé nevezték ki a Né­met Demokratikus Köztársa­ságba. UJ­DELHI Krisna Menen, India ENSZ- küldötte június 4-én London­ban az Indiai Diákok Egyesü­letének gyűlésén mondott be­szédeiben kijelentette, hogy a béke övezetiének elgondolását ma már egyre többen teszik magukévá a világon. Rámutatott arra, hogy a bé­kés egymás mellett élés öt alap­elve, amelyet India és Kína fogalmazott meg először, egy­re nagyobb tért hódít BÉCS Az Osztrák Néppárthoz kö­zelálló lapok jelentik, hogy a két kormánypárt, az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szo­cialista Párt közötti titkos tár­gyalások során megállapodás jött létre hadügyi államtitkár­ság, vagy szövetségi hadügyi titkárság létesítésére. E hiva­tal vezetőjének, — tehát a hadügyminiszternek — az Osztrák Néppárthoz tartozó Gráfot szemelték ki, a­ki ez­­t időszerint belügyminisztériumi­­ államtitkár. ____________________1955 JÚNIUS 8 KÉPEK A SZOVJETUNIÓBÓL Harkov — Kahovkának A harkovi gyárak a kahovkai vizierőmű számára gyárta­nak felszereléseket. A mozdonyszerelvények gyárában elkészült az első nagyteljesítményű hidrogenerátor. A gyár üzemeiben most fogtak hozzá a második és a harmadik hasonló teljesítő­képességű gépcsoport elkészítéséhez. Minden egyes gépcsoport 52.000 kilowatt áramot szolgáltat. A képen: A mozdonyszerelvények­ gyárának egyik üzeme, összeszerelik a kahovkai vizierőmű számára készülő hidro­generátor alkatrészeit. Ifjú fényképészek csoportja a Krim-félszigeten lévő „Artyek” összszövetségi pionyei­­­táborban. Átadták a Szovjetuniónak a kormányfői értekezlettel kapcsolatos nyugati válaszjegyzéket (MTI) Nyugati hírügynöksé­gi és rádiójelentések szerint hétfőn este átadták a Szovjet­uniónak Franciaország, Nagy­­britannia és az Egyesült Álla­mok válaszjegyzékét a négy kormányfő értekezletére vo­natkozóan. A nyugati hatalmaik jegyzé­kükben azt javasolj­ák, hogy a négy hatalom kormányfői jú­lius 13-a és 21-e között Genf­ben üljenek össze értekezletre. Mondja csak, Jóska bá­­csi, milyen volt az üzem, amikor először Vajda­­hunyadra került? Az öreg elmosolyodik, kezé­vel végigsimogatja hófehér baj­szát és csóválgatja a fejét, mintha azt mondaná, „hej, de régen is volt, amikor én ide kerültem .. ” Szelíd tekintetű szeme olyan kék, mint tavas­­­szal a tengerszemek. Szabó Jóska művezető, fog­lalkozását tekintve kőműves a nagyolvasztóknál, már régen nyugdíjba vonult. Maholnap ötven éve lesz, hogy az üzem­nél dolgozik , és ha nem vol­na az az „átkozott reuma”, amely elnehezíti jobb karját, még legalább száz kemence­boltozatot rakna, dehát így mit csináljon? Még ellátja ta­nácsokkal a fiatalokat, ellen­őrizgeti a samottéglák tárolá­sát, a nagyolvasztók légjárását — szóval segít, ahogy tud. — Nézze csak, itt, ahol ál­lunk — mondja, felemelve egészséges kezét — valamikor szántóföldek húzódtak, kukori­ca, lóhere nőtt... Amikor én megházasodtam, a mai martin­műhely helyén nádas volt, va­lóságos béka rezesbandával... És milyen nagyolvasztók vol­tak? Kicsinyek, omladozók, mint valami mészégető kemen­cék. Pedig a nagyolvasztó az üzem szíve ... Nézze csak meg, most milyenek, — az ember szíve valósággal repes az öröm­től! — A nagyolvasztóknál is dol­gozott? — kérdezem. — Hát hogy az ördögbe ne dolgoztam volna, hiszen én szabtam ki mindegyiknek a bélését... — Aztán hogy is volt a har­cokkal, Jóska bácsi? — kérde­zem kisvártatva, mivel az em­berektől értesültem róla, hogy az öreg „kommunista még azokból az időkből”. — Talán hetvenen voltunk elvtársak — válaszol csendesen az öreg — gyűléseket tartot­tunk, megbeszéltük, hogyan szóljunk a munkásokhoz, ho­gyan harcoljunk a munkaadók ellen ... szóval úgy harcoltunk, ahogy a szívünk diktálta és ahogy a párt tanította. Az igaz­gatóság hamar kiszúrt bennün­ket, mert megvoltak a maga spiclijei, de egyikünket sem tudta elfogatni, mert ügyesek voltunk. Csak amikor valami­lyen ünnep közeledett, május elseje, vagy november hetedi­ke, akkor vittek el bennünket a csendőrök a városházára s ott tartottak, nehogy tüntetést szervezzünk... Jóska bácsi elhallgat és a messzeségbe néz. Az ég derűs, egyetlen felhőfolt sincs rajta; az áprilisi napfény felvidítja a földet. A nagyolvasztók között lángvörös zászlókat lobogtat a szél. — No de most már megyek — mondja az öreg művezető, — megyek az acélműhelybe, mert­ valamilyen újfajta sa­­muttégla érkezett és látni aka­rom, hogyan rakták be. Sok a fiatal munkaerő, nekünk, öre­geknek kell megtanítanunk őket, amíg képesek vagyunk rá, hogy miként dolgozzanak ... « A­szefelé a nagyolvasztók felé tartok. A szellő alig rezdül, a levegőben orrfacsaró kénszag érződik. A pódium fö­lött a csillagtalan ég olyan vö­rös, mintha a hajnal közeled­ne. Nicolae Serban, a III. berakó brigád vezetője, aki éppen ké­szül átvenni az éjszakai műsza­kot, vezet a tüzes látóhatár fe­lé. Mellettünk Petre Daraba­­neanu, a fiatal berakómunkás szedi a lábát... Felkapaszkodunk a pódium­ra. Mint­egy negyedóra múlva a III. brigád meg is kezdi a műszakot. A kábeleken gyor­san siklanak a megrakott tek­­nők, gyors ütemben halad elő­re az adagberakás... — Minden a brigádtagokon múlik — mondja Serban bri­gádvezető. — Nekünk olyan berakómunkásaink vannak, akik még ahhoz is értenek, hogy egy-egy hibát a helyszí­nen kijavítsanak a nagyolvasz­tók torkában. Nem otthonról hozták szaktudásukat, sok fej­törést és fáradságot okozott nekünk, amíg mindenre meg­tanítottuk őket. Gondolja csak el és számítsa ki, hogy a kellő időben elvégzett apró javítá­sokkal milyen sokat nyerünk, milyen sok nagy és komolyabb hibát megelőzünk! És az embe­rek jók, bizony, jók! Nézze csak meg ezt a Darabeanut, aki egy darabon elkísért ben­nünket: 12 éven keresztül egy kulák bérese volt, aztán neki­vágott a világnak és hogy-hogy nem, a moldvai Suceavából Vajdahunyadra került. Először megtettük mérlegesnek; egy idő múlva az ércpörkölőbe ke­rült és íme, ma az egyik leg­jobb berakómunkásunk. Fele­sége, Lenuta a martin-műhely­ben segédmunkásnő a kemen­cék boltozásánál... Négy gyer­mekük van, a munkásvárosban laknak, új lakásban ... Igaza van Serban elvtárs­nak: sok ügyes ember dolgozik itt a pódiumon. És hozzá kell tennem, hogy nemcsak az ő brigádjában .. . Kis idő múlva jövő tervei fe­lől érdeklődöm. Röviden és tré­fás hangon válaszol: — Három — és minden rend­ben van! Ez azt jelenti, hogy egy mű­szak alatt három adagot akar csapolni és berakott adagokkal akarja átadni a nagyolvasztókat a következő műszaknak. Nem­rég még úgy számoltak, hogy vagy kétszer csapolnak és elő­készítik a harmadik adagot, vagy háromszor csapolnak és a következő műszakra bízzák az adag berakását. — És gondolja, hogy ez le­hetséges? —kérdezem én hi­tetlenkedve. — Feltétlenül! Ez azt jelenti, hogy lehet, sőt meg is kell lennie. Ezt az embert mindig derűs­nek látom, azaz pontosabban csak egyszer suhant át az ar­cán valami ború. — Mi baj, Munteanu elv­társ? Komoran rámnézett és hos­­­szas hallgatás után nagy nehe­­zen válaszolt: — Tanulatlan vagyok! — Milyen? — Tanulatlan, így mondja Leonóra, a feleségem. A ta­nácstag és a kultúrotthon veze­tője — örökké könyvekkel fog­lalatoskodik, jelentéseket ír — én pedig... a nagyolvasztó és örökké a nagyolvasztó.. . És fogalmam sincs a könyvekről. — Aztán igaz-e, amit a fele­sége mond? Felsóhajtott és nem vála­szolt. Ez az ő nyelvén azt je­lentette, hogy igaz. — Teljesen leköt a nagyol­vasztó — mondta kis idő múl­va. — A nagyolvasztóért élek, nem másért. De azért csak időt szakítok magamnak majd a ta­nulásra! — Amint látom, nagyon ked­ves az elvtársnak ez a mester­ség. Megragadta és nem is en­gedi el többé a nagyolvasztó — mondtam én, mert kíváncsi voltam, mit válaszol. — Nem így van az! Én ra­gadtam meg őt, — válaszolta Munteanu, — úgy megragad­tam, mint szerelmes legén­y a lány kezét! És a szelektől és a nagyol­vasztók tüzétől cserzett arcán ismét elömlött a derűs, boldoft mosoly. Megértettem: ez a sze­retet . j 5 Ki nem alvó lángok * • Részletek Dan Desicu román költő riport­jából.

Next