Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-23 / 146. szám
NAPLÓ 1955 JÚNIUS 23 Dzsavaharlal Nehru beszéde a moszkvai Dinamó-stadionban rendezett szovjet-indiai barátsági gyűlésen Moszkva (TASZSZ). Mint a sajtó már jelentette, kedden a moszkvai Dinamo-stadiionban gyűlést rendeznek a szovjet-indiai barátság jegyében. A gyűlésen Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke beszédében a többi között a következőket mondotta: Két héttel ezelőtt érkeztünk a Szovjetunióba és csakhamar eltávozunk ebből a nagy orszéágból. E két hét alatt mintegy tizenháromezer kilométert utaztunk, sok híres városit meglátogattunk és sok nagyszerű dolgot láttunk. De mindebből a legnagyszerűbb volt az a fogadtatás, amelyben mindenütt részesítettek bennünket és azok az őszinte érzések, amelyek irányunkban mindenütt megnyilvánultak. Határtalanul hálásak vagyunk ezekért az érzésekért és a szívélyes fogadtatásért és nincs szó, amellyel maradéktalanul kifejezhetném köszönetemet a Szovjetunió népének. (Viharos taps.) Azért jöttünk ide, hogy az indián nép neveiben tolmácsoljuk üdvözletét és jókívánságait a nagy Szovjetunió népének (hosszantartó taps). Az országunk és népünk iránti meleg érzésekkel és jókívánságokkal telve térünk vissza hazánkba. (Hosszantartó taps). Az októberi forradalommal, amelyet a nagy Lenin vezetett, majdnem egy időben, Indiában megkezdtük szabadságharcunk új szakaszát. Népünk hosszú éveken keresztül vívta e harcot, bátorsággal és türelemmel viselte a súlyos elnyomatást. Bár harcunkban, Mahatma Gandhi vezetésével más utat jártunk, lelkesedtünk Lenin iránt, befolyással volt reánk példája (hosszantartó taps). Mi sikert kívántunk a Szovjetuniónak, új, nagy kísérletéhez és arra törekedtünk, hogy tanuljunk tőle, ahol tudunk. Valamennyiünknek tanulni kell másoktól és nem szigetelődhetünk el, de ez a megismerés nem lehet gyümölcsöző, ha kényszerből fakad. Hiszünk a demokráciában, az egyenlőségben, a különös kiváltságok felszámolásában és azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy országunkban békés úton szocialista jellegű társadalmat teremtünk. (Viharos taps.) Bármilyen formát öltsön is ez a szocialista jellegű társadalom vagy demokrácia, hozzáférhetővé kell tenni az ismereteket, mindenki számára egyenlő lehetőségeket kell biztosítani. India kormánya és Kína népi kormánya, kiindulva abból, hogy elismerik minden országnak saját sorsa eldöntéséhez való jogát, megállapodtak, hogy kölcsönösen szem előtt tartanak kapcsolatukban öt elvet. Ezek az elvek a következők: a területi sérthetetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, meg nem támadás, kölcsönös be nem avatkozás a belügyekbe, az egyenlőség és kölcsönös előnyök és a békés egymás mellett é'és. A későbbiekben ezeket az elveket magáévá tette Burma és Jugoszlávia, és a szovjet kormány is helyeselte ezeket. (Viharos taps.). — A bandungi értekezleten ezek az elvek tíz elvvé terebélyesedtek, s belefoglalhattak a világ békéjéről és az együttműködésről szóló nyilatkozatba. Ilymódon több, mint harminc ország fogadta el ezeket az elveket. Nem kétséges, hogy ha a világ valamennyi országa elfogadná és szem előtt tartaná a nemzetközi kapcsolatoknak ezeket az elveit, azok jelentős mértékben elősegítenék a világra sötétséget borító rettegés és aggodalom megszüntetését. A tudománynak és az általa életre keltett technikának a haladása megváltoztatta azt a világot, amelyben élünk és a tudomány legújabb vívmányai megváltoztatják az embereknek saját magukról és a világról alkotott elképzelését. A tudomány és a technika felszabadítottja az emberiséget a vállára nehezedő terheit jelentős része alól, új kilátásokat nyitott meg előttünk és óriási erőt adott. Ezt az erőt hasznosítani lehet a köz javára, ha cselekedeteinkért a bölcsestség f jja vezérelni, viszont ha a villáig elveszti eszét, vagy ostobaságot követ el, megsemmisítheti saját magát, éppen akkor, amikor nagy felfedezések és diadalok küszöbén állunk. A béke a mi elképzelésünkben nem egyszerűen tartózkodás a háborútól, hanem aktív és pozitív állásfoglalás a nemzetközi viszonyok kérdésében, olyan állásfoglalás, amely mindenekelőtt a fennálló feszültség csökkentéséhez vezet. A béke amellett kísértet arra, hogy problémáinkat tárgyalások útján oldjuk meg, majd pedig különböző utakon fokozzuk az együttműködést az országok között. Nincs semmi ok, ami miaitt a különböző politikai, társadalmi és gazdasági rendszerű országok ne működhetnének együtt ily módon, azzal a feltétellel, hogy rám fognak beavatkozni egymás ügyeibe és nem fogják rákényszeríteni afcanníiukat vagy nem próbálják meg rákényszeríteni unalmukat a másikra. Bármerre is jártam a Szovjetunióban, mindenütt szenvedélyes békebeneskvésrt tapasztaltam. Hiszem, hogy az emberek óriási többsége minden országban óhajtja a békét, a másoktól való félelmük azonban egyszerűen elsötétíti tudatukat és arra kényszeríti őket, hogy másként cselekedjenek. Éppen ezt a félelmet és gyűlölködést kell gyökeresen kiirtanunk, és meg kell kísérelnünk a béke légkörének megteremtését. — Béke nem keletkezhetik háborúból, háborús fenyegetésekből vagy állandó háborús veszélyből. Mi Indiában a béke ügyének szenteltük magunkat és még harcunkban is igyekszünk békés eszközökhöz folyamodni Minden rendelkezésünkre álló eszközzel a békére és e fontos feladat megoldásában a más országokkal való együttműködésre törekszünk. Üdvözölni szeretném a Szovjetunió kormányát az utóbbi időben tett több olyan lépéséért, amely enyhítette a nemzetiközi feszültséget és hozzájárult a béke ügyéhez. (Viharos taps.) Bízom a többi között abban, hogy a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatok haladást eredményeznek e bonyolult probléma megoldásának útján. A leszerelés elengedhetetlen, ha a félelem gyökeres kiirtását egy béke biztosításért akarjuk. Az országok gyakran kötnek egyezményeket és gyakran lépnek szövetségre egymással valamilyen országbtól, vagy országok csoportjától való tételmünkíben. Szabja meg az egymáshoz való közeledésünket az a körülmény, hogy egymás mellé kedvére vagyunk és együttműködést kívánunk, nem pedig az, hogy nem tetszünk egymásnak és ártani igyekszünk. (Taps.) Most, amikor Önök előtt beszélek, az Egyesült Nemzetek Szervezete külön ülésszakon ünnepli San Francisicoban megalalkulásának 10. évfordulóját. Az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan alapokmánnyira épült fel, amely nemes jellegű és a békés együttműködést tűzi ki céljául. Azok a remények, amelyeket a világ népei ehhez a nemzetközi szervezethez fűztek, nem váltak be tökéletesen és sok olyasmi történt, ami útját állta az alapokmányban foglalt eszmék valóraválltásának. őszintén remélem, hogy az ENSZ fennállásának most kezdődő újabb évtizedében ezek a remények beválnak. (Hosszantartó tetszésnyilvánítás). Az Egyesült Nemzetek Szervezete azonban nem képviselheti a világ minden népét, ha egyes államokat nem bocsátanak be ebbe a nemzetközi szervezetbe. Már régóta érezzük ugyanis: az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem ismeri el a nagy Kínai Népköztársaságot, nemcsak egészségtelen jelenség, és nem felel meg az ENSZ-alapokmány szellemének, hanem veszélyezteti a béke ügyét és a nemzetközi problémák megoldását. (Hosszantartó taps.) Napjaink legésfettbevágióbb kérdéseimek egyike a távolkeleti probléma, de ez sem oldható meg a Kínai Népköztársaság jóakarata és együttműködése nélkül. Bízom abban, hogy hamarosan látni fogjuk, amint a Kínai Népköztársaság elfoglalja törvényes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében, (viharos taps), és hogy a távolkeleti probléma megoldására tett kísérleteket a legnagyobb siker koronázza. Mély benyomást keltettek bennem a Szovjetunió nagy sikerei. Láttam azokat az átalakulásokat, amelyek e hite’más országban végbementeik népének serény munkaszeretete és annak a nagy törekvésnek eredményeként, amely ezt a népet előbbre viszi az életkörülményeimnek további megjavításához vezető úton.. A legmélyebb benyomást keltette bennem az állam és a nép messzemenő gondoskodása a gyermekekről és e nagy ország ifjú nemzedékéről. Ismételten köszönetet akarok mondatni önnek, miniszterelnök úr, az ön kormányának és népének a barátságért, és a nagylelkű vendégszeretetért. India népe felvirágzást kíván önöknek és együttműködésre törekszik Önökkel az országaink javára és az egész emberiség érdekében kifejtett közös tevékenység több területén. (Viharos taps.) Éljen a népeink és más országok között, az emberiség javát szolgáló barátság és együttműködés! (Viharos taps.) A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Az altáji határterület központjában, Barnaulban nagy textilkombinát épül. A kombinát néhány üzeme már megkezdte a termelést. A képen: a barnauli textikombinát új fonodájában. Műfeldi hírek PHENJAN A koreai-kínai fél hétfőn tiltakozott az amerikai fél katonai repülőgépeinek 1955. április 21-e és június 15-e között 25 ízben végrehajtott behatolása ellen, jelenti a Koreai Központi Távirati Iroda. A koreai katonai fegyverszüneti bizottság titkárainak értekezletén Lo In Hi ezredes, a koreai-kínai fél titkára felhívta az amerikai fél figyelmét a fegyverszüneti egyezménynek az amerikai fél által elkövetett ismételt megsértésére. Lo In Hi követelte, az amerikai fél büntesse meg a behatoló repülőgépek személyzetét és tegyen olyan intézkedéseiket, amelyek megakadályozzák ilyen incidensek megismétlődését. BELGRÁD A Jugopress hírügynökség jelentése szerint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Jugoszlávia képviselői június 24-én Belgrádban nagyköveti szinten értekezletet tartanak. Az értekezlet résztvevői eszmecserét folytatnak egyrészt az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, másrészt Jugoszlávia közötti kacsolatok kérdéséről, valamint a közös érdekű nemzetközi kérdésekről. PÁRIZS Algírból érkezett jelentések szerint tovább folytatódnak a véres összetűzések és a tömeges letartóztatások. Robertvillé környékén az ejtőernyősök az utóbbi 48 óra alatt 13, egyes források szerint 16 fellaghát öltek meg heves harcok során. Tebessa körzetében ugyancsak megöltek három fellaghát. Az Algír egyik peremvárosában lezajlott összecsapásnak egy halálos, a tuniszi határhoz közel fekvő Tarf-helység környékén lefolyt incidensnek egy halálos és több sebesült áldozata van, 23 algírit letartóztattak. Ugyancsak sok letartóztatás volt Barral és Orleansville környékén is. UJDELHI Mohammed Ali, Pakisztán miniszterelnöke, június 18-án javasolta: jöjjön létre az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között legfelső síkú — feltehetően a külügyminiszteri — találkozó a Tajvan körüli feszültség megoldására és általában a nemzetközi feszültség csökkentését célzó lépések megtételére. Mohammed Ali a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a Tavan körüli feszültségnek több oka van. Kiemelte, hogy előmozdítaná a feszültség enyhülését, ha biztosítanák a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-ben őt megillető helyét, továbbá kivonnák a partmenti szigetekről a nacionalista erőket és az Egyesült Államok hetedik flottáját elvezényelék a Tajvani-tengerszoroshőb 1939 őszén történt... Lengyelország kelet felé vezető útjain a lengyel hadsereg visszavonuló csapatai után külön őrség fedezete alatt vasládákba csomagolt értékes műkincseket szállítottak. Az értékeket a hitlerista harckocsioszlopok és bombázások elől megbízható helyre kellett szállítani. Veszélytelen helyet találni azonban nem volt olyan könnyű és a lengyel kormány elhatározta, hogy a vasládákat, amelyekben a lengyel kultúra értékes emlékei voltak, a krakkói Wawel kastélyból az ország határain kívülre viszik. Az ország legszebb műkincseit, a lengyel kultúra, a lengyel művészet remekműveit — mindazt, amire a lengyelek büszkék voltak — Bukarestbe szállították. A műkincsek nem sokáig voltak Bukarestben. Átszállították Constancába, onnan Fanciaországba, majd Angliába. — A wawel’i értékeknek nem kellett volna ilyen veszélyes utat megtenniök, ha az akkori lengyel kormány a Szovjetuniónak adja át megőrzésre, amely határos volt Legyelországgal. 1939 őszén azonban azok az emberek, akik katasztrófába vitték az országot, másképpen döntöttek és amikor Nyugat-Európában már majdnem egyetlen hely sem maradt, ahová ne nyújtotta volna ki mancsát a rabló német fasizmus, a waweli műkincseket a „Báthory” lengyel hajóra rakták és megőrzés céljából Kanadába szállították. Egy kis idővel később ugyanezt az utat megtették a varsói kastélyból és a nemzeti könyvtárból származó műtárgyak és a lengyel irodalom emlékei. Azóta 16 év telt el. Európa különböző országainak kulturális műkincsei, amelyeket a hitleri megszállás évei alatt gondosan megőriztek a hazafiak, újból elfoglalták helyüket a múzeumokban, a képtárakban és a könyvtárakban. Chopin szíve újból Varsóban van. 1951-ben a szovjet kormány átadta Lengyelországnak azt a festménygyűjteményt, amelyet a hitleristák az ország múzeumaiból rajbcnteik el. Nemsokára visszaérkeznek Drezdába a drezdai képtár híres festményei, amelyeket a szovjet katonák mentettek meg. A waweli értékek azonban nem tértek vissza Krakkóba, de még Lengyelországba sem. Wawel kincsei — a lengyel nép nemzeti büszkesége — nem tértek vissza messzi útjukról. A kanadai Quebeck kolostorainak homályos pincéiben néha csikorogva felnyílnak a rozsdásodó vasládák. Kiveszik belőlük a valamikor Wawel falait díszített gobelineket és a gobelineket vizsgáló emberek megállapítják, hogy másfél évtizedes kanadai tartózkodásuk alatt ezek az értékek jobban megöregedtek, mint négy évszázad alatt Krakkóban. De vajon kik ezek az emberek? És miért nincsenek Lengyelországban a waweli kincsek? A kincseket Kanadába érkezésük és a szokásos ügyrendi eljárások befejezése után — amelyekből arra lehetett következtetni, hogy a háború befejezése után a lengyel nép emlékeit azonnal visszaküldik Lengyelországba, — az otawai archívumban őrizték. A vasládákban való megőrzés természetesen nem a legjobb volt, de ebbe ideiglenesen bele kellett nyugodni. Befejeződött a háború, amely Lengyelország népének a szabadságot hozta el. A lengyel kormány kéréssel fordult a kanadai kormányhoz, hogy adja vissza a waweli értékeket. A lengyel kormány külön képviselőjét Kanadába külték, ott azonban kiderült, hogy az ottawai archívumban csupán kis része maradt meg annak, amit megőrzésre átadtak. De ezen túlmenőleg hamar kiderült, hogy a waweli értékeket már... „visszaadták” Lengyelországnak. Vajon mi történt? A kanadai kormány figyelmen kívül hagyva azt, hogy a Lengyel Népköztársasággal helyreállította diplomáciai kapcsolatát és hogy Ottawában lengyel nagykövetség működik, a nemzetközi jog elveinek felborításával Wawel kincseit a londoni lengyel emigráns „kormánynak” adta át. Mivel azonban ennek a kormánynak sem területe, sem népe nincs, az értékeket Ottawából való elszállításuk után a kanadai kolostorokban helyezték el. A népi Lengyelország kormánya már több ízben jogosan követelte a nemzeti értékek visszaadását a lengyel népnek, Kanadában azonban mindig találtak valami ürügyet a követelés visszautasítására. A legkülönfélébb érveket hozták fel, közte azt is, hogy félnek a „vasfüggöny mögé” szállítani az értékeket, felhasználták a lengyel emigránsok „jogát” a Quebeck tartomány autonómiáját, s más hasonló okokat. Ez alatt az idő alatt az igen kedvezőtlen körülmények között őrzött értékek pusztulnak és tönkre mennek. A „Dennik Polski” című emigráns lap nemrég közölte, hogy Macklewicz, a londoni lengyel „kormány” vezetője „el akarja adni az értékek egy részét, hogy pénzhez jusson a maradék értékek tárolásához”, így az ország emlékművei a lengyel fegyveresőség emlékei és a remekművek nemsokára dobra kerülnek. De vajon mit akarnak eladni azok az emberek, akik Lengyelország kormányának nevezik magukat? A Kanadába került lengyel műkincsek között vannak a XV. sz.-ban készültt lenigyel királyi koronázó tord mellett, mely az akkori idők lengyel kultúrájának és művészetének magas színvonaláról tanúskodik. Chopin műveinek kéziratai, levelei, arcképei, Gall és Vincent Kadrubka krónikái, a lengyel irodalom legősibb művei, az irodalom és a lengyel nyelv más emlékei, Gutenberg bibliája, ősi fegyverek, ruhák, a királyi hatalom jelképei, harci zászlók és mások. A waweli értékek legnagyobb részét a híres Jagelló gobelinek képezik, amelyek Michiel Coxie, a XVI. század híres mesterének munkái, akit általában „flamand Raffaelnak” neveztek. A jagellói gobelineket a XVI. században Sigismund August, lengyel király külön rendelésére készítették és hosszú ideig a királyi paloták szobáit díszítették. A megújhodás kiváló mesterei ezeken a gobelineken megörökítették a bibliai képeket, különböző címereket zászlókat, stb.-ket. Sigismund August ezeket a gobelineket a lengyel népre hagyta. A XVIII. század végén Pétervárra szállították, 1921-ben pedig a Lenin által aláírt dekrétum alapján visszaadták Lengyelországnak. A 350 gobelinnek több mint egyharmada maradt meg. Most azonban nem lehet biztosan azt állítani, hogy „megmaradtak”. Még az emigráns sajtó jelentései szerint is a gobelinek állapota olyan rossz, hogy a közeljövőben azokat már nem lehet restaurálni. A nedves helyeken tárolt és a szűk ládákba berakott gobelinek megtörnek, elveszítik színüket és lassan, de menthetetlenül elrothadnak. Amikor az egyik katoadai fotóriporter lefényképezte a jagellói gobelineket, a fényképezéskor ott tartózkodó rendőr megfogta a fotoriporter kezét, aki újból össze akarta hajtani a gobelint és a következőket suttogta: „Nagyon kérem, hagyja így még egy pár percig — hisz olyan szép!” Igen, valóban szép. De nemcsak szép. Ezek a műkincsek minden lengyel embert a lengyel nép dicső múltjára, kultúrájának sok évszázados történelmére emlékeztetik. De nem a kanadai kolostorok pincéiben és nem az emigráns kormány „védnöksége alatt” kell megőrizni a lengyel történelem emlékeit és a lengyel művészet kiváló műveit. Ezeknek az értékeknek Krakkóban van a helyük, hozzáférhetővé kell lenniök a lengyel nép, egyedüli törvényes tulajdonosuk számára. A lengyel nép és kormánya követelése törvényes és ezt a követelést teljesíteni kell. A waweli műkincseket vissza kell juttatni Wawelba. Adják vissza Wawel kincseit! Irta: J. Gavrilov t