Tolnai Napló, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-18 / 142. szám

4 NAPLÓ\ Ahol teljesítik a terveket és ahol lemaradás van A Tolna Megyei Téglagyári Egyesülés május hónapban a nyersgyártási tervét 119.7 százalékra, égetési tervét 104 százalékra teljesítette. Kiemelkedő teljesítményt ért el a Szekszárdi Téglagyár, amely nyersgyártását 130.9 százalékra, égetési tervét 114.6 százalékra teljesítette. Jó munkát végzett Maingó Ferenc gyárvezető és Wagner Márton művezető elvtárs, akik a magas tervteljesítés ellenére sem lépték túl a létszámkeretet: Dombóvár II. Téglagyár nyersgyártási tervét 138.4 százalékra, égetését 120.4 százalékra teljesítette. Paksi Téglagyár nyersgyártását 125.3 százalékra, égetését 127.9 százalékra teljesítette. Az égetésnél a minőséget javítani kell, mivel az elmúlt év hasonló időszakához a selejt 1.4 százalékkal emelkedett. Azonkívül magas a kalória felhasználása is. Ezen sürgősen javítani kell. Javítani kell a termelést a Dombóvári I. sz. Télagyárban, ahol a műszaki feltételek és a nyersgyártó létszáma biztosítva van. Ennek dacára május havi tervüket nyersgyártásban 88.7 százalékra, égetési tervüket mindössze 66.4 százalékra teljesítették. Ezzel a „teljesítményükkel” sereghajtókká váltak. A telepen fel kell számolni a munkafegyelem lazaságát és a nemtörődömséget. Nem megengedhető az, hogy a kézivetők, ha kissé hűvösebb vagy borult idő van, egyáltalán nem dolgoznak, holott az ÉS többi telepén ugyanolyan időjárás mellett a termelés teljles kapacitással folyik. A Bumbulus Gyöngyné gyárvezető elvtársnőnek nagyobb eréllyel és határozottsággal kell fellépni a fenti rendellenességek megszüntetésére, ha teljesíteni akarják a 20 budapesti üzem felhívásához való csatlakozásukkor tett vállalásaikat. Mázai Téglagyár, annak ellenére, hogy tervét a nyersgyártásiban 119.7 százalékra, az égetését 104.2 százalékra teljesítette, nem végzett jó munkát, ha figyelembe vesszük a prés teljesítőképességét. A hiba elsősorban ott van, hogy a prés jó teljesítményét nem használják ki, azonkívül sok a gépállás. Két műszakiban legalább 70 ezer darab nyerstéglát kellene gyártaniuk, ezzel szemben mindössze 30—35 ezer darabot gyártanak. Az önköltséget is komoly mértékben rontották azzal, hogy sok volt a kocsiállás. Az egyesülésen belül az összes telepeken nem fizettek annyi vagonállási bírságot, mint Mázán. Hiba van a nyersgyártásnál a DISZ brigáddal. A brigádon belül laza a munkafegyelem és sok a vita. DISZ fiatalokhoz nem méltó magatartást tanúsítanak akkor, amikor a présgép leáll és a brigád tagjai a munkahelyet elhagyva árnyékos, hűvös helyre húzódnak. Rossz munkájuk következménye, hogy tervüket 100 százalék alatt teljesítik. Varró István elvtársnak, minit pártititkárnak, sokkal nagyobb gondot kell fordítani a brigád tagjainak nevelésére, valamint a brigádon belüli munkafegyelem megszilárdítására, hogy a brigád a nevéhez méltóan tervét is megfelelően tudja teljesíteni. A mözsiek kertészetében A kindergyári sziréna dugását a tó fölé hozza a déli szél, a harangszót elnyeli a zizegő nád. Erőlködik a kertészet két motorja, dühösen köpködnek a szivattyúk. Hirtelen elcsendesül a zuhogás. Az öblös csövek visszafelé kortyolják a vizet. A mözsi Úttörő termelőszövetkezet kertészetében abbahagyják a palántázást. Felegyenesednek a karcsú derekak. A félnapi hajolgatás után jól esik egy kis nyújtózkodás. A szőke kis Juhászné a maradék palántacsomó mellé szúrja az ültetőfát — gyere Marikám, menjünk ebédezni. A fáradhatatlan 15 éves Nagy Marika a brigád kedvence és a 18 éves asszony — Juhászné, — kacagva, az üres kosarat lóbálva elindul a tanya felé. Meg sem várják, amíg az elnök felesége, Szücsné elülteti az utolsó esetlen kis palántát, hanem az első kondulásra felkerekednek, aztán elég őket utolérni. Kissné és a többiek azonban megvárják a dülőúton az elnök feleségét. Szeretik az asszonyt, mert reggel legkorábban áll a sor elejére és este a legkésőbben hagyja ott a munkát. A szilvafák alatt szalonnázó élénk kis csoport közé telepedem és beszélgetünk. Elmondják, hogy a kertészetben a múlt évben jobban ment a munka. Volt áru bőven, korán kezdték a piacozást. A 30 hold kertészet 300 ezer forint jövedelmet hozott. Volt állandó brigád, 25 fő, ment a munka, mint a karikacsapás. Igaz, hogy ezzel szemben a növényápolás hanyagolódott el, ott kevés volt a munkaerő. A vezetőség bírálatot kapott. Néhányan ki is léptek a nagy családból, helyettük jöttek mások, például Nagy Marikáéktól négyen. — A jövő ősszel férjhez adunk Marikám, már ki is szemeltem párodnak az Imrét — szól hátra Szücsné a mögéje húzódó piruló kislányhoz. Adok a lakodalmadra három pár tyúkot, az uram meg egy birkát. — Én is egyet — toldotta a hozományt Juhászné. — A csoport meg egy borjút — előlegezte a közgyűlés határozatát Kissné. A Bakonyból ideszakadt Nagyékat segíti a csoport, megérdemlik, szorgalmas család. Sajónak, a kertészet éber őrének csaholására elcsendesül a nevetgélő kis társaság. — Nem mégy te bolond, hát már meg se ismersz — korholja Sajót a jövevény és az üres vizeskorsóval oldalba tessékeli a kutyát. — Jónapot, jó étvágyat! — Köszönjük. — Tölthetek egy kis vizet? — Miért ne, Gyuri bácsi, ott van, csak húzza. — Látom, hogy palántáztok, tavaly ilyenkor már árultatok Szekszárdon a piacon, most, meg nincsen még semmitek. — Miért ne lenne? Reggel raktuk meg a teherautónkat hagymával, szállítottuk Pestre. — Mindegy, tavaly mégis jobban ment a kertészet, mint az idén, látom én. — Hát jöjjön vissza közénk Gyuri bácsi, ne csak kívülről nézegesse a kertünket. — Majd meglátom, egyelőre megpróbálom egyedül. Na, köszönöm a vizet, a viszontlátásra! — Szívesen, — viszontlátásra. — Egyedül dolgozik? — fakad ki a távozó után nézve Szücsné. Dehogy, Szívós Gyuri bácsi nem egyedül kapálja a kukoricáját, mint akkor, amikor a csoportban volt. Akkor nem láttuk a feleségét, se a lányát a határban. Most dolgoznak éjjelnappal, mégse mennek sokra. A lova is olyan sovány, alig áll a lábán, a télen majd éhen döglött. Nem volt etetnivalója. Pedig szorgalmas ember a Gyuri bácsi, sajnáljuk. Itthagyta a csoportot, mert tavaly kevés volt a termés. A néhány tagra sok terület jutott. Gazban maradt a kukorica, a burgonya. Az idén megerősítettük a növénytermesztési brigádot és felosztottuk a területet, 1700 öl jut mindenkire, bírnak vele. — Igaz, most kevesen vagyunk a kertészetben, de azért ez sincs elhanyagolva. Terem dinnyénk, hagymánk, paprikánk és jövőre már korai árunk is lesz, mert készül az üvegház — hisz maga is látja, — fordul hozzám az asszony. — Látom, — szólok csendesen — és azt is, hogy tiszták a földjeik, gyönyörűek a vetéseik, szépek az állataik és kazalban a szénájuk. Sz. S. Mire várnak a diósberényi Vörös Csillag tsz tagjai? A diósberényiek nem dicsekedhetnek azzal, hogy szálastakarmányból rekordtermésük van. Bizony eddig elég silányul fizetett a rétiszéna is, meg a lucernaszéna is. Kukoricából még jó termésre számthatnak a szövetkezet tagjai, de csak abban az esetben, ha nem késlekednek tovább a kapálással. Jelenleg az a helyzet, hogy még csak egyszer kapálták a kukoricát, a répát még egyszer sem, mert újra kellett vetni. A fentiekből már kitűnik, hogy a diósberényi Vörös Csillag tsz tagjai nem harcolnak következetesen állataik takarmányának biztosításáért. De van ennek egy másik káros jelensége is a termelőszövetkezetben. Nem használják ki például a kínálkozó lehetőségeket, kihasználatlanul hagyják a földeket, nem termelnek másodnövényt. Már jó régen lekaszálták, betakarították, sőt már meg is etették az őszi takarmánykeveréket, de a földet még a mai napig sem vetették be másodnövénnyel. Amikor megkérdeztük Szalai Istvántól, a szövetkezet elnökétől, hogy miért nem vetnek másodnövényt, a világ legtermészetesebb hangján azt válaszolta: „Nincs amit vessünk, a kukorica ami van, az kell a hízóknak, más takarmánymagot meg nem lehet kapni.’* Közelebbről is megnéztük, hogy igaza van-e a Vörös Csillag tsz elnökének? Kiderült, hogy nincs igaza. Ha kért volna, eddig is kapott volna vetőmagot. Mód van arra, hogy az állami készletből biztosítsanak másodnövény vetőmagot annak a tsz-nek, amelynek arra szüksége van. A diósberényi Vörös Csillag tsz tagjai tehát ne várjanak tovább, gondoskodjanak arról, hogy állataik részére megfelelő takarmány legyen. A szimfonikus zenekar opera estjével nyílt meg Szekszárdon a szabadtéri színpad A Szekszárdi Szimfonikus Zenekar az elmúlt vasárnap este a Balassa János kórház és a Mözsi Bartók Béla énekkar egyesített kórusa, Légrádi Ilona és Theisz György közreműködésével rendezte operaestjét, amely egyben a város újonnan létesített szabadtéri színpadának ünnepélyes megnyitója is volt. Teszler Vendel elvtárs ünnepi megnyitóbeszéd kíséretében adta át az állami támogatásból és sok társadalmi munkával készült szabadtéri színpadot*’ rendeltetésének s utána pedig a városi tanács és a városi párt-végrehajtó bizottság nevében oklevéllel jutalmazta meg mindazokat, akik a színpad építésében részt vettek. Az est nagyszerűen összeválogatott műsorán főképp Verdi művei szólaltak meg, de kaptunk ízelítőt Erkel, Gounod, Massenet, Puccini műveiből is. Az est méltatásakor mérhetnénk abszolút mértékkel is és ez esetben valóban találhatnánk olyan hibákat, amelyek megemlíthetők lennének. Egy alig 20 000 lakosú kisváros ilyen és ehhez hasonló kulturális megmozdulásainak méltatásánál azonban meggyőződésünk szerint nem ez a célunk. Ehelyett meg kell látnunk azt a mérhetetlen munkát, amely a szabadtéri színpad elkészítése, a zenekar, az énekkarok felkészülése és a szólisták próbái mögött van. A zenekar ezúttal is szép sikereket aratott. Különösen a Faust balett és a Traviáta élőzenéjének az előadása sikerült nagyszerűen. Véghelyi Miklós karmesternek ezúttal még jobban sikerült kézben tartania az együttest, különösen a műsor első felében, mint a Mozart esten. Biztos kezű, invenciózus karmesternek bizonyult. Kár, hogy a zenekart a szél, a hideg idő és a világítás zavarta. Az egyesített kar a szabadság kórus előadásával remekelt. Ferencz József karmester az énekkari számok betanítása mellett, mint karmester is nagyszerűen vizsgázott. — Amennyire komoly áldozat a mözsi kórus részéről a hangversenyen való szereplés (a vonat indulása miatt kellett megváltoztatni a műsorszámok sorrendjét is), annyira nem vet jó fényt a megyeszékhelyre az, hogy idegen kórust kellett szereplésre felkérni, mert a közel 20 000 lakost számláló városban nincsen a gimnázium és a kórház énekkarán kívül működő kórus. Légrádi Ilona szereplése kellemes meglepetés volt. Fokozatosan jött lendületbe és mind a Gilda áriájában, mind pedig a Traviáta nagyáriájában pompás előadóművésznek mutatkozott. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy korrepetitor nélkül, szinte teljesen a saját maga ízlésére utalva tanulta be a műveket és olyan hűvös időben kellett szerepelnie, amelyben a lehelet is meglátszott, feltétlenül elégedettek lehetünk pompás hanganyagával, hangvételeivel. Theisz György szereplése is messze meghaladta a várakozást. Különösen Germont áriájának előadásával vonta magára a figyelmet, amelyben természetes hanganyaga nagyszerűen érvényesült. Befejezésül említsük meg még a Városi Kultúrotthont is, amelynek dolgozói munkája révén jött létre a szabadtéri színpad és amelynek keretei között készülhetett fel a zenekar a szólistákkal egyetemiben a hideg időtől eltekintve minden vonatkozásban nagyszerűen sikerült estre és ezzel lehetővé vált, hogy a városi szabadtéri színpadot „saját’1 és nem ,ideg € in‘ műsor keretében adhatták át rendeltetésének. A fiatal mozdonyvezető... A Hatalmas mozdony útrakászon áll. Sisteregve megindul a gőz, a közel kétszáz tonnás gép — engedelmeskedve a fiatal mozdonyvezető akaratának — lassan rááll a fordítókorongra, hogy onnét a szerelvényhez menjen. A DISZ-jelvényes és „DISZ- brigád“ feliratú mozdony vezetője a Montka Érdeméremmel kitüntetett ifjúmunkás, Korontos Miklós. Állandóan az elsők között van a versenyben, a múlt hónapban is 2246 tonna túlsúlyt továbbított gépével. — Hogy megy a munka, Korontos elvtárs? A fiatal mozdonyvezető nem szeret magáról beszélni, igen szűkszavú, amikor a saját munkájáról van szó. A jó eredmények titka a jó együttműködés. Elsősorban a mozdonyon, ami nálunk megy, mert másfél éve dolgozik együtt a brigád, jól összeszoktunk már. Fülöp elvtárstól, a fűtőház párttitkárától tudjuk meg, hogy nem is olyan egyszerű dolog jó eredményt elérni egy mozdonyvezetőnek, mozdonyos brigádnak. A túlsúlyos vonattal éppúgy be kell tartani a menetrendet, mint a másikkal. Például a kezelési idő egy állomáson lehet ötperceg, de félórás is. Induláskor kell megbeszélni a menetirányatóval, hogy ..meddig bírják'* Viezelés nélkül, hol fognak filzet tisztítani, ezt aztán összeegyeztetni a forgalommal. Hiszen elég forgalmas a v Dombóvár—pusztaszabolcsi imal. — Megcsináljuk azt is, — veszi át a szót a fiatal mozdonyvezető, — hogy menetközben tisztítunk. Amikor tudom, hogy hosszabb lejtő közeledik, előtte odaszólok, a fűtőknek: ,,Most vastag a tűz, fiúk Jdil ráeresztem, majd ha lefelé, megyünk, lezárom a gőzt, tisztítsatok.” Öt percig megyünk lejtőn, ez alatt el is végzik a tűsztisztítást. Az állomáson csak egy-két percre kell megállni, leereszteni a salakot, utána mehetünk tovább.” Persze, nemcsak menetközben dől el, hogy sikeres lesz-e az út. Sok fi rg a karbantartástól. Korán basék gépe ragyog a tisztaságtól, ténylik minden alkatrésze. Ez is — nemcsak a felirat [UNK]*— hirdeti, hogy itt DISZA brigád dolgozik. SPORT Új kosárlabda pálya Dunaföldváron 3 paksi járási TBB és a paksi k fí/ro /dúsán Technikum kezdeményezése nyomán már az elmúlt évben megkezdődött a dunaföldvári gimnáziumban a kosárlabda élet. Mivel Dunaföldváron kosárlabdapálya nem volt, így a csapatok Pakson a Közgazdasági Technikum és a Kinizsi csapataival több barátságos kőzést játszottak, sőt a fiúk résztvettek a járási bajnokságban is. A Dunaföldvári Spartakusz támogatta a kosárlabda csapatot ,s szó volt arról is, hogy ezekben már beneveznek a megyei bajnokságba. Ez a terv nem sikerült, mivel az utazási problémát nem tudta a sportkör megoldani. A dunaföldvári kosarasok azonban nem csüggedtek, hogy nem vehetnek még részt ez évben a megyebajnokságon, hanem hozzáfogtak egy új pálya építéséhez Ehhez naiv segítséget kaptak a Spartaikusz sportkörtől is A pálya talaja egyenlőre meg zöld, de rövidesen salak is kerül rá és jövőre » menve egyik legjobb szabadtéri pályája lesz már. A Gimnázium udvarán lévő pályát júniusban délután ünnepélyes keretek között avatták fel. Erre az alkalomra meghívták a paksi Közgazdasági Technikum fiú és leány csapatát A négy csapat felvonulása után Bánlaki elvtárs, a Gimnázium igazgatója tartott rövid beszédet, majd a Gimnázium csapatkapitányai Virággal kedveskedtek a paksi kosarasoknak. Ezután Szentesi Alajos a megyei Kosárlabda Társadalmi Szöveg majd a Járási TSB nevében tartott rövid beszédet melyben méltatta a dunaföldváriak lelkes eményes munkáját a PaWaeptessel kapcsolatban és sok sikert kívánt a dunaföldvári kosarasoknak. Először a női mérkőzés lejátszására került sor, melyet a joképességű micsi csapat 85:23 (50:10) arányban nyert meg A fiúk mérkőzése már izgalmasabb volt, mely , a paksiak győzelmével vesződött «:45 (23:23) arányban. A dunaföldváriak megmutatták, hogy lelkes társadalmi munkával és egy kevés anyagi segítséggel is lehet pályát építeni. Minden bizonnyal Dunaföldváron is megkedvelik a kosárlabda sportot, és a dunaföldvári dolgozók százai előtt játsszák majd a kosárlabda mérkőzést. 31:0-ás gólarány után szeretnének otthon is mérkőzést játszani a dombóvári úttörők A dombóvári fiúiskola úttörő labdarúgó csapata a múlt évben rég átvett a megyei úttörő labdarúgó bajnokságban. A csapat az idén b* részt vett a körzeti bajnokságon, ahol 31:0 gólaránnyal az első helyen végzett. A megye 8-as döntőben Váralját 5:1 arányban győzték le, majd Tamásiban 3:1 arányban nyertek a helyi úttörőcsapat ellen. A dombóvári úttörő pajtások örülnek, hogy ilyen jó eredményt értek el, csak az az egyetlen panaszuk, hogy ők otthon nem játszhattak, mert minden mérkőzésük vidékre volt kisorsolva. Szeretnék, ha végre már saját közönségük előtt is játszhatnának mérkőzéseket. Ezért kérik az illetékeseket, hogy tegyék lehetővé hogy végre Dombóvár labdarúgókedvelő közönsége is láthassa a jövő reménységeit. A dombóvári úttörő labdarúgók nevében: Farkas István testnevelő. Jól sikerült a kisdorogi Traktor sportünnepélye A kisdorogi Traktor sportkör az elmúlt napokban tartotta szakszervezeti sport ünnepélyét, melyen a község, valamint a környező ÁG dolgozói szép számban vettek részt. Részletes eredmények: Férfi: 100 m: 1. Gseidt I., 2. Márton, 3. Gseidt .Távol: 1. Gseidt I., 2. Gseidt I., 3. Márton. Magas: 1. Laufer, 2. Forrai, 3. Szabó. Súly: 1. Szabó, 2. Domonkos, 3. Horváth. Diszkosz: 1. Márton, 2. Csörgő, 5. Hollendunder. Gránát: 1. Varga, 2. Simon, 3. Laufer és Simon. Nők: 100 m: 1. Németh, 2. Cibulka, 3. Simon. _ . . Távol: 1. Mészáros, 2. Kondor, 5. Németh. . Magas: 1 Cibulka, 2. Németh. :>. Gálfi. „ Súly: 1. Mészáros, 2. Németh, 3. Kondor. r. A kerékpár versenyben: 1. Kornyák, 2. Forrai, 3. Miklós. . Úttörők: 100 m: 1. Tamás, 2. Majer 3. Kóka. Távol: 1. Kóka, 2. Tamás. Súly: 1. Tamás. Magas: 1. Kóka, 2. Tamás, 3. Mayer.__________ tolnai napló Szerkeszti a Szetksztőbizottság Felelős kiadó: KIRÁLY LÁSZLÓ Kiadja: a Tolnai Napló Lapkiadó V. Szerkesztőség telefonszáma: 20-UK Kiadóhivatal telefonszáma: 2011. A szerkesztőség és kiadóhivatal címe: Szekszárd, Széchenyi utca IS Terjeszti: a Megyei Postahivatal hírlaposztálya és a hírlap kézbesítő postahivatalok Előfizetés postahivataloknál és kézbesítőknél Havi előfizetési díj: 11 Ft. Pécsi Szikra nyomda Pécs, Munkácsy Mihály utca 10. s* Telefon: 20-20, Nyomdáért felel: Melle» Rez«ó 1955 JÜNUS I« FIGYELEM! FIGYELEM! Ha jól akar szórakozni, keresse fel a bátaszéki Földművesszövetkezet zenei helyiségét. Kitűnő ételek és italok biztosítva ELADÓ! Törzskönyvezett anyától származó farkaskutya. Szekszárd, Augusztus 21. FELHÍVJUK a tégla, cserép és fűrészáru tanácsi kiutalással rendelkező dolgozók figyelmét, hogy a tárgy negyedévben kiadott tanácsi utalványok a Tüzép telepeken csak június 30-ig válthatók be. Az utalvány tulajdonosok ezen időpontig az utalványozott árukat a telepeken feltétlenül vásárolják.