Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-16 / 192. szám

1955. AUGUSZTUS 16. NAPLÓ Öt esztendő mérlege Jegyzet a duna­földvári Alkotmány Tsz-ről Minden gazda évvégén, de legalábbis néhány esztendős gazdálkodás után meg­vizsgálja azt, hogy milyen ered­ménnyel gazdálkodott. Megnézi, hogy hozott-e valamilyen hasz­not a föld és ha igen, akkor mennyit, vagy pedig ha nem, hát mi volt az oka. így cseleke­dett az idén a dunaföldvári Al­kotmány termelőszövetkezet ve­zetősége is. Öt esztendős gazdálkodás van már a hátuk mögött. Csupán pár nap híjjá, mert 1950. augusztus­­ 20-án mondta ki 72 szegényem­ber az­ igen-t. Igaz azóta többen visszaléptek, de jöttek helyettük újak az idén már 94 szövetkezeti tagot számlálnak. Ennyien dol­goznak, ennyien fáradoznak je­lenleg a közösben az életük szebbé tételén. öt év nem nagy idő egy em­ber életében, különösen pedig egy termelőszövetkezet életében nem. Mégis, mindettől eltekint­ve, érdemes számot vetniök. És ha egy teljesen kívülálló személy beletekint így utólag öt­éves munkájukba, csak azt mondhat­ja ,hogy nem volt hiábavaló ez az öt esztendő, nem veszett kár­ba a munkájuk, mert gyümöl­­csözését a közös vagyon gyara­podása és a termelőszövetkezeti tagok egyre nagyobb jövedelme tükrözi vissza. Hogyan kezdték hogyan is indultak neki ennek az útnak? Hetvenketten voltak, de mikorra megkezdték a mun­kát, mindössze 12-en maradtak. Ekkor még csupán 105 ezer fo­rintot tett ki a közös vagyon ér­téke. Ezután ahogy teltek-múl­­tak az évek, úgy gyarapodott a közösség vagyona és vele együtt a tagok létszáma. 1952-ben már 448 ezer forint­ra rúgott a tagság vagyona és rá egy évre már elérte 727 ezret. A tavalyi esztendőben pedig 966 ezret számláltak. És idén? Ju­hász József elnök szerint egy­millión jóval felül lesz a közös vagyon értéke. * De mindez mit ér, mondhatja bárki, ha ugyanez nem mutatko­zik meg a termelőszövetkezeti tagok életében? A példa mást bi­zonyít. Még­pedig azt bizonyítja hogy nemcsak a közösség vagyona növekszik évről évre, hanem vele együtt ugyanolyan mér­tékben a tagok jövedelme is. Tavaly például minden mun­kaegységre 45 forintot fizet­tek, idén már ez az összeg tel­jes tíz forinttal lesz több. És általában minden növény terméséből, mivel jól fizettek, prémiumot osztanak. Árpából 125, lencséből pedig 27 mázsát már ki is osztottak. A többiből majd csak betakarítás után ré­szesednek a tagok. Bizonyítékul * 5 álljanak itt Juhász Ferenc sza­vai: „Ne higgyetek a hazug me­séknek, melyeket a mi termelő­szövetkezetünk ellen zúdítanak. Én, a dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezetbe való belé­pésem előtt magam is úgy vol­tam, hogy valami ördöngösséget láttam a szövetkezeti gazdálko­dásban, annak csak a fogyatékos­ságait vettem észre. Ma, egy év után azonban világos előttem a szövetkezeti gazdálkodás szere­pe, fölénye. Elmondhatom, hogy amióta szövetkezeti tag vagyok jobban élek, kevesebb gonddal, nehéz­séggel kell, hogy megküzdjek. Azt hiszen elég bizonyíték erre, ha becsületes munkám gyümöl­csét számolom, melynek során megelégedéssel tudom közölni, hogy kaptam 16 mázsa 22 kiló búzát, 456 kiló árpát­, 24 mázsa kukoricát, 16 mázsa 62 kiló bur­gonyát, 47 kiló cukrot, 7 liter olajat, 163 kiló hagymát, 54 kiló lencsét, 3 kiló 40 deka szappant és 24 kiló babot. Ezenkívül 5 631 forint készpénz tiszta jö­vedelmem volt az elmúlt, köze­pesnél gyengébbnek mondható gazdasági évben. Ezenkívül a háztáji gazdasá­gomon is több ezer forint érté­kű termény termett. Mindezt készpénzben számolva megha­ladja a 30 000 forint értékű tisz­ta jövedelmet. Mindezt becsületes munkám­mal értem el, nem mások be­csapása árán, spekulációval Egy olyan ember szavai ezek, aki csupán második esztendeje dolgozik a termelőszövetkezet­ben. S ha tovább bogozzuk ennek a termelőszövetkezetnek a múlt­ját és benne a tagság életét, ak­kor azt is megállapíthatjuk, hogy keresetükből eddig többen há­zat vettek, mert az előző, ami­ben eddig laktak, nem felelt meg igényeiknek. Nagyobb és szebb portája van már Jvancsik Mihálynak, Kakas Józsefnek, Görgics Lajos­nak és Singer Istvánnak. Idén mintegy öten-hatan vásárolnak újból lakást maguknak. De töb­ben nemcsak hogy szép lakást vá­sároltak, de vettek belevalót is, így többek között Jvancsik Mi­hály teljesen új szoba- és kony­habútort. Idén előreláthatólag még több lesz a vásárlás, mert egy-egy termelőszövetkezeti tag átlagos havi jövedelme eléri a 2000— 2300 forintot. Azok a családapák akiknek azelőtt csak a nyomor jutott osztályrészül és akik nem is gondolhattak arra, hogy fiai­kat taníttassák, ma a gyermekei­ket közép- és felső iskolákra já­ratják. Juhász József, akinek azelőtt egy barázda földje sem volt, most mióta a szövetkezetben van a fiát Pesten közgazdasági egye­temen taníttatja. Juhász Ferenc­­né mezőgazdasági iskolát vég­zett, Kovács Lajos és Sipos Imre fiai ma néphadseregünkben fő­hadnagyok. " A tagság mintegy 70 százalé­kának rádió szól a lakásában. Mindössze alig néhány nap van még vissza augusztus 20-ig, Alkotmányunk és az új kenyér ünnepéig. Ők azonban ezen a napon nemcsak ezt ünnepük, hanem a szövetkezetük megala­kulásának ötödik évfordulóját is. És mondhatni azt, hogy boldo­gan ünnepelhetnek. Boldogan, mert új körülmények között új életet teremtettek maguknak, mely szebb és jobb a réginél. 3 Közel 20 000 forinttal több ... A bonyhádi járásban szemléli ető agitációk mutatják a boldogulás út­ját­ az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztoknak. Fényképek, beszélő számok csalhatatlanul bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetben kevesebb munkával boldogabb az élet, mint a nadrágszíj parcellákon. A fenti képek két gazda jövedelmét mutatják. A két apartanti gazda közül Bodony Lajos a Fel­­szabadulás termelőszövetkezet tagja, Sebestyén Antal pedig 12 holdas egyéni gazda. Sebestyén Antalnak tavaly 30.617 forint, Bodony Lajosnak pedig közel 20 000 forinttal több, 49 514 fo­rint jövedelme volt. Az idén közel 70 000 forint jövedelme lesz. Hogyan készülünk az Ünnepi Vásárra Elmondta: Greif Antal, a Tolna megyei Népbolt áruforgalmi osztály vezetője Az idei vásár — mint már a sajtó is közölte — nagyobb sza­bású lesz, mint az eddigiek. A Népbolt is sokkal több sátorral és pavilonnal vesz részt, öt­százhúsz méter sátorban bő áru­választékkal a legképzet­tebb eladókkal vonulunk fel a vásárra. Az ipar­ biztosította árubőség lehetővé tette szá­munkra, hogy a dolgozókat úgy szolgáljuk ki, hogy azoknak le­hetőleg minden igényét teljesíte­ni tudjuk. Csak cipőből viszünk közel 10 000 párat, melyek kö­zött megtalálhatók majd a leg­divatosabb női cipők, legjobb minőségű és különböző nagy­ságú férfi, női és gyermekci­pők. De külön pavilonban árulunk majd csizmát és ba­kancsot is. ötven méteres sá­torban konfekciót, készruhát találhatnak a vásárlók. Minden alkalomra nagy választékban találják meg a vevők az igé­nyeiknek megfelelő férfi, vagy női készruhát. Nagy választék­ban kaphatók majd iskolaru­hák is. A méteráruk pavilonjá­ban igen nagy mennyiségben lesznek már az őszi és téli di­vatszövetek. Ruházati cikkből mintegy 7 millió forint értékűt viszünk ki eladásra. Ezek közé számítandók még a legdivato­sabb kötöttáruk, női fehérne­műk, igen szép lakberendezési cikkek, szőnyegek, függönyök, díszpárnák, stb. A vas és mű­szaki részlegünknél külön pavi­lonban tűzhelyek, kályhák és hozzávaló felszerelések kapha­tók. Ugyancsak külön pavilon­ban sorakoztatjuk fel a magyar ipar büszkeségét, az alumínium edényeket háztartási kisgépeket mint például :porszívógép, mo­sógép, parkettkefe, robotgép stb. Villamossági cikkek között még igen széles skálája a kü­lönböző rádiónak, villamostűz­helynek. Igen érdekesek és mutatósak lesznek a kultúrcik­­kek pavilonjában elhelyezett hangszerek, gyönyörű tangó­harmonikák, hegedűk és fúvós­hangszerek. A háziasszonyok különféle háztartási fonásárut találhatnak sátrainkban, mint például piaci kosár, kenyér, és ruháskosarak. A fényképezés hívei a legújabb típusú fény­képező­gépeket vásárolhatnak. Üveg- és porcelánáruból is igen dús választékban gyönyörköd­hetnek és természetesen vásá­rolhatnak a dolgozók. Végül, de nem utolsó sorban a gyer­mekekről is gondoskodtunk ak­kor, midőn a legszebb kivitelű iskolatáskákat visszük ki a vá­sárra és a játékok, sportfelsze­relések egész sorát árusítjuk. Mindent összegezve a Nép­bolt alaposan felkészül a vá­sárra. Felkészül arra, hogy mindenből bőségesen a legjob­bat és legszebbet nyújtsa azok­nak, akik a kétnapos Ünnepi Vásár alkalmával kívánják megvásárolni mindazt, amire szükségük van. „Az egész nép vagyona­ként az állam és a közüle­­tek tulajdona: a föld méhé­nek kincsei, az erdők, a tü­zek ... stb.” (Az Alkotmány 6. szakaszából.) Valamikor régen, a magyar halászok között ez a népdal járta: „Hej, halászok, halá­szok — Mit fogott a hálótok? — Nem fogott az egyebet — Pirosszájú keszeget." Ezt a dalt minden halász ismerte és énekelte, különösen akkor, amikor az éjszakai holdvilág­nál, vagy a hajnali halászat után búsan hazafelé eveztek, mert a bárkában legfeljebb egy-két kevésbé értékes pi­rosszájú keszeg ugrándozott. De ezt énekelték akkor is, ha szerencse kísérte a hálót, mert a hal a gazdáé volt, a bérlőké, a halásznak csak gyér napszám jutott, ami leg­feljebb arra volt jó, hogy nem halt éhen a családja. így tehát a halászok csak izmaikat meg­feszítve, éjjel, nappal mozgat­ták az evezőlapátokat. Így volt ez a paksi halá­szoknál is, akik már évszáza­dok óta halásznak az öreg Duna vizében és ez a mester­ség mindig apáról fiúra, majd pedig unokákra szállt és vele együtt természetesen a halá­szok sorsa is. Ez a magyará­zata annak, hogy bennük is mély nyomot hagyott a régi halászélet és ezt a halászhalt még a központ falára is fel­festették annak jelképéül, hogy a megváltozott jelenben sem feledkeztek meg a múlt­ról. Az akkori törvények értel­mében is „állami tulajdon" volt a Duna vize bő haltermé­sével együtt, de ez csak olyan formalitás volt, mert a hasz­not végeredményben a tőkés nagyvállalkozók húzták belő­le, az állam nekik adta bérbe a halászati jogot. A Duna paksi szakasza a Báta-Duna­­földvári Halásztársulat tulaj­donát képezte, amelynek fő részvényese a kalocsai érsek­ség volt. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy a püspök urak, főpapok és a különféle egyházi személyisé­gek eveztek éjjel-nappal hos­­­szú hálót húzva maguk után, hanem azt, hogy mint fő rész­vényesek, ők tették zsebre e Duna-szakasz kincsének leg­nagyobb részét. Az ő felada­tuk csak az volt, hogy S—10 évenként bérbeadták a Duná­nak egy-egy 12 kilométeres szakaszát kisebb vállalkozók­nak, akik pedig szegény nap­számosokat fogadtak a Duna kincsének kihalászására. Mindenki hasznot húzott te­hát a Duna vizéből, ebből a rablógazdálkodásból, csak ép­pen a halászok nem, akik ki­termelték a sok kincset... A régi halászok ma Halá­szati Termelőszövetkezetbe tömörülve halásszák a Duna vizét és az Alkotmány értel­mében annak valóságos gaz­dáivá váltak. A szövetkezet tagjai a kifogott halat beadási kötelezettségük teljesítése mellett, szabadon értékesítik. Az utóbbi években egy ha­lászcsárdát is üzemeltetnek, ahol naponta 100—150 adag halpaprikást és kirántott ha­lat értékesítenek. A szövetkezet tagjai elér­ték, hogy a különféle beruhá­zások mellett is jóval több, mint 1000 forint egy-egy tag­nak a havi jövedelme. Meg­szűnt a rablógazdálkodás, a szövetkezet tagjai gondolnak a jövőre is, mert az Alkot­mány értelmében a dolgozó nép nemcsak néhány évre vette „bérbe” a Duna vizét, hanem örökre. A szövetkezet már motorcsónakkal is felsze­relte magát és a távolabbi he­lyekre ezzel mennek halászni. A felszerelés jórészét saját maguk, házilag állítják elő. Jelenleg bárkát ácsolnak. Megvásárolták egy régi vízi­malom keréktartóját és azt alakítják át bárkává Nritrai Ferenc és Szepesi Imre halá­szok, akik — természetesen ■ — értenek a hajóács mesterség­hez is. A bárka egyik felét haltartónak használják majd, a másik felében pedig labora­tóriumot létesítenek. Ezt a szövetkezetet ugyanis megbíz­ták a kecsegék­ mesterséges szaporításával, mivel a Tiszá­ban a nagyarányú szabályo­zási munkálatok miatt nem tud szaporodni. A kísérletek már eredményesen befej­e­ződ­­tek és jövőre már nagymen­­­nyiségű kecsegeivadíkot tud­nak szállítani a Tiszába. Odébb III József és Fodor József halászok varsát köt­nek, mások szárogatna­k, javít­ják a hálókat. Bancze Ferenc, a szövetkezet elnöke pedig el­lenőrző körútra indul, mert rála többek között az a nagy feladat vár, hogy őrködjön a szövetkezeti tulajdon felett, szervezze, irányítsa annak gyarapodását. BODA A paksi halászok ... Idős Feil Ferenc brigádvezető, Sipos Ferenc, Orova Ferenc, a másik csónakban pedig idős Wolf Mihály, ifjú Wolf Mihály és Kovács Ferenc kiemelik a hálót a Duna fenekéről Kovács Tibor egy négykilós harcsát mutat. Természetesen fogtak ennél már nagyobbat is a paksi halászok: az idén bele­akadt már a hálóba egy 24 kilós, tavaly pedig egy több, mint fél mázsás...

Next