Tolnai Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-16 / 192. szám
1955. AUGUSZTUS 16. NAPLÓ Öt esztendő mérlege Jegyzet a dunaföldvári Alkotmány Tsz-ről Minden gazda évvégén, de legalábbis néhány esztendős gazdálkodás után megvizsgálja azt, hogy milyen eredménnyel gazdálkodott. Megnézi, hogy hozott-e valamilyen hasznot a föld és ha igen, akkor mennyit, vagy pedig ha nem, hát mi volt az oka. így cselekedett az idén a dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezet vezetősége is. Öt esztendős gazdálkodás van már a hátuk mögött. Csupán pár nap híjjá, mert 1950. augusztus 20-án mondta ki 72 szegényember az igen-t. Igaz azóta többen visszaléptek, de jöttek helyettük újak az idén már 94 szövetkezeti tagot számlálnak. Ennyien dolgoznak, ennyien fáradoznak jelenleg a közösben az életük szebbé tételén. öt év nem nagy idő egy ember életében, különösen pedig egy termelőszövetkezet életében nem. Mégis, mindettől eltekintve, érdemes számot vetniök. És ha egy teljesen kívülálló személy beletekint így utólag ötéves munkájukba, csak azt mondhatja ,hogy nem volt hiábavaló ez az öt esztendő, nem veszett kárba a munkájuk, mert gyümölcsözését a közös vagyon gyarapodása és a termelőszövetkezeti tagok egyre nagyobb jövedelme tükrözi vissza. Hogyan kezdték hogyan is indultak neki ennek az útnak? Hetvenketten voltak, de mikorra megkezdték a munkát, mindössze 12-en maradtak. Ekkor még csupán 105 ezer forintot tett ki a közös vagyon értéke. Ezután ahogy teltek-múltak az évek, úgy gyarapodott a közösség vagyona és vele együtt a tagok létszáma. 1952-ben már 448 ezer forintra rúgott a tagság vagyona és rá egy évre már elérte 727 ezret. A tavalyi esztendőben pedig 966 ezret számláltak. És idén? Juhász József elnök szerint egymillión jóval felül lesz a közös vagyon értéke. * De mindez mit ér, mondhatja bárki, ha ugyanez nem mutatkozik meg a termelőszövetkezeti tagok életében? A példa mást bizonyít. Mégpedig azt bizonyítja hogy nemcsak a közösség vagyona növekszik évről évre, hanem vele együtt ugyanolyan mértékben a tagok jövedelme is. Tavaly például minden munkaegységre 45 forintot fizettek, idén már ez az összeg teljes tíz forinttal lesz több. És általában minden növény terméséből, mivel jól fizettek, prémiumot osztanak. Árpából 125, lencséből pedig 27 mázsát már ki is osztottak. A többiből majd csak betakarítás után részesednek a tagok. Bizonyítékul * 5 álljanak itt Juhász Ferenc szavai: „Ne higgyetek a hazug meséknek, melyeket a mi termelőszövetkezetünk ellen zúdítanak. Én, a dunaföldvári Alkotmány termelőszövetkezetbe való belépésem előtt magam is úgy voltam, hogy valami ördöngösséget láttam a szövetkezeti gazdálkodásban, annak csak a fogyatékosságait vettem észre. Ma, egy év után azonban világos előttem a szövetkezeti gazdálkodás szerepe, fölénye. Elmondhatom, hogy amióta szövetkezeti tag vagyok jobban élek, kevesebb gonddal, nehézséggel kell, hogy megküzdjek. Azt hiszen elég bizonyíték erre, ha becsületes munkám gyümölcsét számolom, melynek során megelégedéssel tudom közölni, hogy kaptam 16 mázsa 22 kiló búzát, 456 kiló árpát, 24 mázsa kukoricát, 16 mázsa 62 kiló burgonyát, 47 kiló cukrot, 7 liter olajat, 163 kiló hagymát, 54 kiló lencsét, 3 kiló 40 deka szappant és 24 kiló babot. Ezenkívül 5 631 forint készpénz tiszta jövedelmem volt az elmúlt, közepesnél gyengébbnek mondható gazdasági évben. Ezenkívül a háztáji gazdaságomon is több ezer forint értékű termény termett. Mindezt készpénzben számolva meghaladja a 30 000 forint értékű tiszta jövedelmet. Mindezt becsületes munkámmal értem el, nem mások becsapása árán, spekulációval Egy olyan ember szavai ezek, aki csupán második esztendeje dolgozik a termelőszövetkezetben. S ha tovább bogozzuk ennek a termelőszövetkezetnek a múltját és benne a tagság életét, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy keresetükből eddig többen házat vettek, mert az előző, amiben eddig laktak, nem felelt meg igényeiknek. Nagyobb és szebb portája van már Jvancsik Mihálynak, Kakas Józsefnek, Görgics Lajosnak és Singer Istvánnak. Idén mintegy öten-hatan vásárolnak újból lakást maguknak. De többen nemcsak hogy szép lakást vásároltak, de vettek belevalót is, így többek között Jvancsik Mihály teljesen új szoba- és konyhabútort. Idén előreláthatólag még több lesz a vásárlás, mert egy-egy termelőszövetkezeti tag átlagos havi jövedelme eléri a 2000— 2300 forintot. Azok a családapák akiknek azelőtt csak a nyomor jutott osztályrészül és akik nem is gondolhattak arra, hogy fiaikat taníttassák, ma a gyermekeiket közép- és felső iskolákra járatják. Juhász József, akinek azelőtt egy barázda földje sem volt, most mióta a szövetkezetben van a fiát Pesten közgazdasági egyetemen taníttatja. Juhász Ferencné mezőgazdasági iskolát végzett, Kovács Lajos és Sipos Imre fiai ma néphadseregünkben főhadnagyok. " A tagság mintegy 70 százalékának rádió szól a lakásában. Mindössze alig néhány nap van még vissza augusztus 20-ig, Alkotmányunk és az új kenyér ünnepéig. Ők azonban ezen a napon nemcsak ezt ünnepük, hanem a szövetkezetük megalakulásának ötödik évfordulóját is. És mondhatni azt, hogy boldogan ünnepelhetnek. Boldogan, mert új körülmények között új életet teremtettek maguknak, mely szebb és jobb a réginél. 3 Közel 20 000 forinttal több ... A bonyhádi járásban szemléli ető agitációk mutatják a boldogulás útját az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Fényképek, beszélő számok csalhatatlanul bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetben kevesebb munkával boldogabb az élet, mint a nadrágszíj parcellákon. A fenti képek két gazda jövedelmét mutatják. A két apartanti gazda közül Bodony Lajos a Felszabadulás termelőszövetkezet tagja, Sebestyén Antal pedig 12 holdas egyéni gazda. Sebestyén Antalnak tavaly 30.617 forint, Bodony Lajosnak pedig közel 20 000 forinttal több, 49 514 forint jövedelme volt. Az idén közel 70 000 forint jövedelme lesz. Hogyan készülünk az Ünnepi Vásárra Elmondta: Greif Antal, a Tolna megyei Népbolt áruforgalmi osztály vezetője Az idei vásár — mint már a sajtó is közölte — nagyobb szabású lesz, mint az eddigiek. A Népbolt is sokkal több sátorral és pavilonnal vesz részt, ötszázhúsz méter sátorban bő áruválasztékkal a legképzettebb eladókkal vonulunk fel a vásárra. Az ipar biztosította árubőség lehetővé tette számunkra, hogy a dolgozókat úgy szolgáljuk ki, hogy azoknak lehetőleg minden igényét teljesíteni tudjuk. Csak cipőből viszünk közel 10 000 párat, melyek között megtalálhatók majd a legdivatosabb női cipők, legjobb minőségű és különböző nagyságú férfi, női és gyermekcipők. De külön pavilonban árulunk majd csizmát és bakancsot is. ötven méteres sátorban konfekciót, készruhát találhatnak a vásárlók. Minden alkalomra nagy választékban találják meg a vevők az igényeiknek megfelelő férfi, vagy női készruhát. Nagy választékban kaphatók majd iskolaruhák is. A méteráruk pavilonjában igen nagy mennyiségben lesznek már az őszi és téli divatszövetek. Ruházati cikkből mintegy 7 millió forint értékűt viszünk ki eladásra. Ezek közé számítandók még a legdivatosabb kötöttáruk, női fehérneműk, igen szép lakberendezési cikkek, szőnyegek, függönyök, díszpárnák, stb. A vas és műszaki részlegünknél külön pavilonban tűzhelyek, kályhák és hozzávaló felszerelések kaphatók. Ugyancsak külön pavilonban sorakoztatjuk fel a magyar ipar büszkeségét, az alumínium edényeket háztartási kisgépeket mint például :porszívógép, mosógép, parkettkefe, robotgép stb. Villamossági cikkek között még igen széles skálája a különböző rádiónak, villamostűzhelynek. Igen érdekesek és mutatósak lesznek a kultúrcikkek pavilonjában elhelyezett hangszerek, gyönyörű tangóharmonikák, hegedűk és fúvóshangszerek. A háziasszonyok különféle háztartási fonásárut találhatnak sátrainkban, mint például piaci kosár, kenyér, és ruháskosarak. A fényképezés hívei a legújabb típusú fényképezőgépeket vásárolhatnak. Üveg- és porcelánáruból is igen dús választékban gyönyörködhetnek és természetesen vásárolhatnak a dolgozók. Végül, de nem utolsó sorban a gyermekekről is gondoskodtunk akkor, midőn a legszebb kivitelű iskolatáskákat visszük ki a vásárra és a játékok, sportfelszerelések egész sorát árusítjuk. Mindent összegezve a Népbolt alaposan felkészül a vásárra. Felkészül arra, hogy mindenből bőségesen a legjobbat és legszebbet nyújtsa azoknak, akik a kétnapos Ünnepi Vásár alkalmával kívánják megvásárolni mindazt, amire szükségük van. „Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a tüzek ... stb.” (Az Alkotmány 6. szakaszából.) Valamikor régen, a magyar halászok között ez a népdal járta: „Hej, halászok, halászok — Mit fogott a hálótok? — Nem fogott az egyebet — Pirosszájú keszeget." Ezt a dalt minden halász ismerte és énekelte, különösen akkor, amikor az éjszakai holdvilágnál, vagy a hajnali halászat után búsan hazafelé eveztek, mert a bárkában legfeljebb egy-két kevésbé értékes pirosszájú keszeg ugrándozott. De ezt énekelték akkor is, ha szerencse kísérte a hálót, mert a hal a gazdáé volt, a bérlőké, a halásznak csak gyér napszám jutott, ami legfeljebb arra volt jó, hogy nem halt éhen a családja. így tehát a halászok csak izmaikat megfeszítve, éjjel, nappal mozgatták az evezőlapátokat. Így volt ez a paksi halászoknál is, akik már évszázadok óta halásznak az öreg Duna vizében és ez a mesterség mindig apáról fiúra, majd pedig unokákra szállt és vele együtt természetesen a halászok sorsa is. Ez a magyarázata annak, hogy bennük is mély nyomot hagyott a régi halászélet és ezt a halászhalt még a központ falára is felfestették annak jelképéül, hogy a megváltozott jelenben sem feledkeztek meg a múltról. Az akkori törvények értelmében is „állami tulajdon" volt a Duna vize bő haltermésével együtt, de ez csak olyan formalitás volt, mert a hasznot végeredményben a tőkés nagyvállalkozók húzták belőle, az állam nekik adta bérbe a halászati jogot. A Duna paksi szakasza a Báta-Dunaföldvári Halásztársulat tulajdonát képezte, amelynek fő részvényese a kalocsai érsekség volt. Természetesen ez nem azt jelentette, hogy a püspök urak, főpapok és a különféle egyházi személyiségek eveztek éjjel-nappal hosszú hálót húzva maguk után, hanem azt, hogy mint fő részvényesek, ők tették zsebre e Duna-szakasz kincsének legnagyobb részét. Az ő feladatuk csak az volt, hogy S—10 évenként bérbeadták a Dunának egy-egy 12 kilométeres szakaszát kisebb vállalkozóknak, akik pedig szegény napszámosokat fogadtak a Duna kincsének kihalászására. Mindenki hasznot húzott tehát a Duna vizéből, ebből a rablógazdálkodásból, csak éppen a halászok nem, akik kitermelték a sok kincset... A régi halászok ma Halászati Termelőszövetkezetbe tömörülve halásszák a Duna vizét és az Alkotmány értelmében annak valóságos gazdáivá váltak. A szövetkezet tagjai a kifogott halat beadási kötelezettségük teljesítése mellett, szabadon értékesítik. Az utóbbi években egy halászcsárdát is üzemeltetnek, ahol naponta 100—150 adag halpaprikást és kirántott halat értékesítenek. A szövetkezet tagjai elérték, hogy a különféle beruházások mellett is jóval több, mint 1000 forint egy-egy tagnak a havi jövedelme. Megszűnt a rablógazdálkodás, a szövetkezet tagjai gondolnak a jövőre is, mert az Alkotmány értelmében a dolgozó nép nemcsak néhány évre vette „bérbe” a Duna vizét, hanem örökre. A szövetkezet már motorcsónakkal is felszerelte magát és a távolabbi helyekre ezzel mennek halászni. A felszerelés jórészét saját maguk, házilag állítják elő. Jelenleg bárkát ácsolnak. Megvásárolták egy régi vízimalom keréktartóját és azt alakítják át bárkává Nritrai Ferenc és Szepesi Imre halászok, akik — természetesen ■ — értenek a hajóács mesterséghez is. A bárka egyik felét haltartónak használják majd, a másik felében pedig laboratóriumot létesítenek. Ezt a szövetkezetet ugyanis megbízták a kecsegék mesterséges szaporításával, mivel a Tiszában a nagyarányú szabályozási munkálatok miatt nem tud szaporodni. A kísérletek már eredményesen befejeződtek és jövőre már nagymennyiségű kecsegeivadíkot tudnak szállítani a Tiszába. Odébb III József és Fodor József halászok varsát kötnek, mások szárogatnak, javítják a hálókat. Bancze Ferenc, a szövetkezet elnöke pedig ellenőrző körútra indul, mert rála többek között az a nagy feladat vár, hogy őrködjön a szövetkezeti tulajdon felett, szervezze, irányítsa annak gyarapodását. BODA A paksi halászok ... Idős Feil Ferenc brigádvezető, Sipos Ferenc, Orova Ferenc, a másik csónakban pedig idős Wolf Mihály, ifjú Wolf Mihály és Kovács Ferenc kiemelik a hálót a Duna fenekéről Kovács Tibor egy négykilós harcsát mutat. Természetesen fogtak ennél már nagyobbat is a paksi halászok: az idén beleakadt már a hálóba egy 24 kilós, tavaly pedig egy több, mint fél mázsás...