Tolnai Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

1955. SZEPTEMBER 15. NAPLÓ A Tolnai Pártbizottság újjászervezte az agitátorhálózatot az őszi munkák idejére Tolna község a begyűjtés te­rén mindig az élenjárók közé tartozott, így volt ez most, a ga­­bonabegyűjtés idején is. A me­gyében másodiknak teljesítette gabonabegyűjtési tervét. Aug. 20-án befejezték a község­ben a cséplést és 22-én már megkapták a gabona szabad­piaci jogát is. E jó eredmény „titka" a következő: a községi pártbi­zottság kellő időben és jól fel­készült a gabonabegy­űjtésre. Már az aratás­­ megkezdése előtt biztosították a gyors behordás előfeltételeit: kijelölték a közös szérüket és így minden gazda tudta, hogy hova hordhatja be gabonáját. Pártbizottsági, veze­tőségi és taggyűléseken megtár­gyalták, hogy a kommunisták­nak milyen tennivalóik vannak a betakarítás gyorsítása érde­kében, a kommunisták többsé­gének megbízatást adtak. A pártbizottság gondoskodott a népnevelőhálózat megszervezé­séről. Tanácsülést hívtak ös­­­sze, amelyen a tanácstagokat mozgósították a gabonabetaka­rítás szorgalmazására. Minden tanácstagot felelőssé tettek kör­zetéért. A község vezetői pe­dig nemcsak irányították, ha­nem a gyakorlatban is segítet­ték e feladatok végrehajtását. Rendszeresen kijártak a dolgo­zó parasztok közé, főleg olyan helyekre, ahol a legnagyobb le­maradás mutatkozott. Ezzel az agitátoroknak is jó példát mu­tattak és közvetlenül segítették a betakarítás szorgalmazását. Sikerült elérniük, hogy az agi­tátorok, még kint a határban is felkeresték a gazdákat és mire beállt az esős idő, addigra vé­geztek a gabona behordásával. Az osztagokban lévő gaboná­val már könnyebben boldogul­tak, mert megszervezték a va­sárnapi cséplést minden gépnél. A jó agitációs munka eredmé­nyeként a község dolgozó pa­rasztjai versenyt kezdeményez­tek és közel­gettek velük, mielőtt e fontos munkával megbízták őket, párt­bizottsági ülésen pedig kijelöl­ték a csoportok vezetőit. Min­den csoportvezető kommunista és pártmegbízatásként kapták ezt a feladatot, amelyet a kibő­vített pártbizottsági ülés hatá­rozattá nyilvánított. A népnevelőket most nem munkahely, hanem lehetőleg lakóhely szerint osztották be az egyes körzetekbe, mert nyilván jobb, eredményesebb munkát tud végezni minden agitátor is­merősei körében, mintha egy idegen ház ajtaján kopogtat be. A gabonabetakarítás idején is konkrét feladatokkal és meg­győző érvekkel látták el a nép­nevelőket. Kiszámították, hogy milyen kár érhet egy-egy dol­gozó parasztot, ha késlekedik a betakarítással. Ez jól bevált módszer és most is megfelelő érvekkel látják el a népnevelő­ket, mielőtt munkára indulnak. Népnevelő értekezletet hívnak össze, amelyen megbeszélik a feladatokat. Itt olyan kétszáz dolgozó paraszt kelt egymással párosversenyre Ez különösen jó hatással volt a begyűjtésre: minden gazda tel­jesítette a cséplőgéptől beadási kötelezettségét. Némelyik gaz­dának nem vették át a nedves­ség miatt a gabonáját, de a hátralékosok száma mindig csak néhány volt, mivel az agi­tátorok rendszeresen tevékeny­kedtek. Agitációs csoport volt minden cséplőgépnél, de a párt­­bizottság gondoskodott arról, hogy a községi alapszervezetek népnevelői eljussanak minden gazdához, mert a cséplőgép­agitátorok nem oldhattak meg minden feladatot. A nyári betakarítás és be­gyűjtés tapasztalatai alapján példásan készülnek Tolnán az őszi betakarításra és begyűjtésre is A pártbizottság és a községi ta­nács először is számbavette, hogy milyen feladatot kell meg­oldania most, az ősz folyamán. Kiszámították, hogy mennyi kukoricát, burgonyát és egyéb terményt kell behordani és ez­zel egyidőben begyűjteni. En­nek alapján fogtak hozzá a fel­adat végrehajtásához. Először is gondoskodtak megfelelő nagy­ságú tárolóhelyről. Utána pedig a gyári tapasztalatok alapján hozzáláttak az agitátorhálózat újjászervezéséhez. A nyáron az egyes alapszervezeteket tették felelőssé a község egy-egy terü­letéért. A textilgyár például a község felső részén felelt az agitációs munkáért. Ez sem volt rossz megoldás, de a pártbizott­ság talált egy jobbat is: felosztották 8 körzetre a községet, minden körzetre be­osztanak egy népnevelő csopor­tot és annak vezetőjén keresz­tül jobban összpontosítani tudja a pártbizottság az agitációs munkát, könnyebben tudja el­lenőrizni, irányítani munkáju­kat. A község nyolc körzetére így elosztottak mintegy 180 népne­velőt. Ezeket az alapszervezetek válogatták ki a legjobb dolgo­zók, főleg a párttagok közül. A pártvezetőségi tagok elbeszél­ konkrét érvekkel látják el a népnevelőket, hogy a késlekedéssel minden gazda saját magának okoz kárt, mert napról-napra sok termé­nye megy veszendőbe, ki van téve a különféle elemi károk­nak és a vetési munkálatokat is késlelteti a kései betakarítás. A népnevelők megmagyarázzák majd azt is a dolgozó parasz­toknak, hogy milyen módsze­rekkel lehet gyorsítani például a kukorica érését: a szár cső fe­letti részének levágásával, vagy pedig a csövek letördelésével, mert ha benne hagyják a csu­­mában, akkor is megérik épp­úgy, mintha a szárán lenne. Természetesen nemcsak a be­takarítást szorgalmazzák na­ponta beszámoltatja a csoport­­vezetőket a körzetükben folyó agitációs munka eredményeiről és ilyenkor megbízatásokat is adnak nekik, hogy elsősorban kinél van lemaradás, hova kell menniök az agitátoroknak, így nem lesz formális az agitációs munka, hanem eredmény kí­séri. A pártbizottság már most gondoskodott arról is, hogy megfelelő kulturagitáció is legyen a községben Pártbizottsági ülésen elhatároz­ták, hogy a községben az őszi munkálatok idejére is csasztus­­kabrigádot szerveznek és bizto­sítják, hogy a hangos híradó és a faliújság rendszeresen nép­szerűsítse az élenjárókat. Ezért felelőssé tették a községi ta­nács népművelési előadóját és a kultúrotthon igazgatót. Az ifjúság mozgósításáért egy kommunista pedagógust tett fe­lelőssé a pártbizottság. A párt­­bizottság képviseletében elsősor­ban neki kell olyan munkát vé­geznie a T­ISZ-ben, hogy a fia­talok is aktívan bekapcsolódja­nak az őszi munkálatok sike­réért vívott küzdelembe. A pártbizottság a népnevelők irányításáért, kioktatásáért Eigner György elvtársat, a párt­bizottság titkárát tette fele­lőssé. Úgy határozott a pártbizott­ság, hogy a legjobb népnevelő­ket könyvjutalomban részesí­tik és a pártonkívüliek közül a legjobbakat javasolják tagje­löltnek is. Tolnán a pártbizottság meg­teremtette az alapjait, hogy az őszi betakarítási és begyűjtési munkálatokban is legalább olyan jó eredményt érjenek el, mint a gabonabetakarításnál és begyűjtésnél. BODA. Ezt láttam a Mezőgazdasági Kiállításon Elmondja Lubostyik József — TJddig minden évben, így az idén is felmentem Buda­­­pestre, a Mezőgazdasági Kiállításra. Azzal kezdem hogy a kiállítás megtekintésére szánt egy nap nem volt ele­gendő ahhoz, hogy a bemutatottakat az első pavillontól az utolsóig alaposan sorra vegyem. Termelőszövetkezetünkből, a faddi Xti Élet TSZ-ből eddig tizenketten voltunk a kiállításon. Én azzal az elgondolással mentem fel, hogy gazda szemmel nézzem meg, mennyit fej­lődött mezőgazdaságunk az elmúlt évihez viszonyítva. Amikor sorra jártam az állattenyésztési pavilonnokat, a szarvasmarha, ló, sertés, juh és baromfitenyésztési részt, azt a következtetést vontam le, hogy a múlt évi kiállítást alapul véve, nagyon sokat fejlődött állattenyésztésünk. Ta­valy például a 6000 literes tehenek már nagyon jók voltak, most pedig 8500 literes évi tejtermelésű tehenet is láttam. Nagyon szép volt például a herceghalmi kísérleti gazdaság Nagydíjas bikája, a szépség alatt természetesen a bika küle­­mét és az anya évi tejtermelését értem, örvendetes az is, hogy az idei kiállítás nagyobb számban mutatott be com­­wald-kocákat 10—12 malaccal. Sorra vettem a növényter­mesztési pavillonokat is ,ahol természetesen az állami gaz­daságok, termelőszövetkezetek terményei arattak sikert, be­bizonyítva a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. A kiállításon eltöltött idő alatt hosszabb ideig tartózkodtam a géppark­ban. Bámulatos az az eredmény, amely a mezőgazdasági gépek előállítása terén mutatkozik. Számtalan olyan gépet burgonya, répaszedő gépet, rögtörő kultivátorokat, kombi­nált vetőgépet láttam, amely a tavalyi kiállításon még nem szerepelt. Nekem legjobban tetszett az a legújabb magyar­gyártmányú kombájn, amely többféle szempontból felül­múlja az eddigi gyártmányokat. Az új típusnál hosszabb a cséplőszekrény, így tisztábban kerül ki a mag, továbbá pelyva nem keveredik a szalmába. Láttam olyan cséplő­gépet, amelynek a kezeléséhez összesen négy ember kell, több munkát automatikusan végez a gép. Egyszóval e rövid idő alatt is nagyon sokat láttam és tanultam. A látottak azt a véleményt váltották ki belőlem, hogy rövid pár év alatt mezőgazdaságunkba, termelőszövet­kezeti életünkbe hatalmas változás fog bekövetkezni. A mezőgazdasági munkák évről-évre való hatalmas gépesítése lehetővé teszi, hogy termelőszövetkezeteink mind a növény­­termesztés, mind az állattenyésztés terén az eddiginél sokkal jobb eredményt érjenek el. Azt tudom mondani, hogy aki nem volt még a kiállí­táson, az nézze meg, mert nagyon sokat tanulhat és min­denki saját szemével győződhet meg a nagyüzemi gazdál­kodás előnyéről és fölényéről. — Jobb munkát várunk a Tolna megyei gépállomásoktól A Tolna megyei Gépállomá­sok Igazgatósága értékelte a­­ szeptember 1 — 10. közötti idő­szakben elvégzett szántási, veté­si és silózási munkákat. Az érté­kelés szerint a gépállomások ez alatt a 10 nap alatt megszán­tottak ősziek alá 4 890 hold földet. A pincehelyi gépállomás a 721 hold vetőszántásával első 9 gépállomások között. Sorrendben a többi jó munkát végző gépállomások: a sárpilisi gépállomás 498, a nagydorogi gépállomás 444 és a tamási gép­állomás 429 holdat szántott meg ezalatt a tíz­ nap alatt. A bölcs­kei gépállomás a 151, a varsádi gépállomás a 192 hold vetőszán­tásával az utolsó. Az ősziárpa elvetésében ugyan­csak a pincehelyi gépállomás az első. Eddig a termelőszö­vetkezetekben összesen 84 hold árpát vetett el. Jó még a nagydorogi gépállomás, mely­nek traktoristái 50 hold őszi­­árpát vetettek. Egyetlen holdat sem vetett még el a bonyhádi, a dalmandi, az iregszemcsei, a mözsi, a sárpilisi és a szedresi gépállomás. A hőgyészi gépállomás eddig 142, a bölcskei gépállomás pe­dig 139 h. mélyszántást végzett. Egyetlen holdat sem szántott azonban még a dalmandi, a mö­zsi, a nagydorogi, a sárpilisi a szedresi és a teveli gépállomások A silózás versenyében a leg­jobb munkát a tamási gépállo­más traktorosai nyújtották, akik eddig a termelőszövet­kezetben 380 köbmétert si­lóztak. A nagydorogi gépállomás trak­torosai 298 és a bölcskei gép­állomás dolgozói pedig 294 köb­méter silót készítettek el. Ha­nyagul végezték ezt a munkát a hőgyészi az iregszemcsei, a sárpilisi, a teveli és a varsádi gépállomások Nem mindenki tudja • • • ... hogy a paksi járás te­rületén 500 négyzetméteres be­tonjárda épül 46 000 forint ál­lami költséggel. ... hogy Dunaszentgyörgy, Györköny és Paks községek­ben a községpolitikai terv ke­retében építenek összesen 1 100 négyzetméter betonjár­dát, amely közel 700 000 fo­rintba kerül. ... hogy Pakson és Német­­kéren egy-egy új átereszhíd épül 40 000 forint költséggel. ... hogy a paksi Eötvös utca kikövezése 50 000 forint­ba került és ezt az összeget a községpolitikai terv költség­­vetéséből fedezték. ... hogy a paksi járásban OTP kölcsönből 1954-ben 25, 1955-ben pedig 26 lakóház épült. ... hogy elkészült a duna­­földvári gyermekfürdő és játszótér 20 000 forint költ­séggel. . . . hogy Németkéren 50 000 forintba került az új tégla­égető építése, amelyet a köz­ségpolitikai terv keretében lé­tesítettek. ... hogy a nagydorogi or­vosi lakás 150 000 forintba ke­rült. ... hogy a paksi járás terü­letén 1955-ben 8 idénybölcsőde működik, melynek létrehozása és fenntartása darabonként 90 000 forintba került. ... hogy a paksi szülőott­hon fenntartása évenként 250 000 forintba került álla­munknak. ... hogy a paksi Tüdőgon­dozó és Nemibeteggondozó In­tézetek fenntartása évi 200 000 forintot igényelnek. . .. hogy a dunaföldvári és a paksi szociális otthon össze­sen évi 650 000 forint kiadást jelent államunknak. ... hogy a paksi járásban 9 gyermekvédelmi kör van. A tanácsadási helyiségek felsze­relése 28 000 forintba került, évi fenntartásuk pedig 210 000 forintba került. ... hogy a paksi járási moz­­gószakorvosi szolgálat és az is­kolafogászat évi 70 000 forint költséggel működik. . . . hogy a paksi járásban 17 állami szülésznő van, akik összesen 140 000 forint mun­kabért élveznek államunktól. MÁR RÉGEN LESZÁLL A NAP a Mecsek Tolna megyei szakasza mö­gött, amikor szekereiken ihazazörög­nek a várdombi gazdák. Az úton még néhány ismerős, de ismeretlen arc is feltűnik szemük előtt az esti szürkü­letben. Ezek az „ismeretlen" emberek hol gyalogosan, hol kerékpáron, hol meg valamilyen alkalmi járművön közelítik meg Várdomb községet, hogy a tanácsházán minden este megtartott találkozóra pontosan érkezzenek.­­ Szeptember 6-tól ilyen mozgalmas, már ha annak lehet nevezni, a falu élete. A tanácsháza még a késő éjsza­kai órákban sem csendes, világosság szűrődik ki az ablakok be nem függö­­nyözött hasadékain. Érkeznek ide em­berek a sárpilisi gépállomásról, a szomszédos Decs községből és a járási pártbizottságról, de a falu kommu­nistái közül is jónéhányan, hogy az esti megbeszélés után szétszéledjenek a falu minden irányába és hogy ebben a koraőszi sötétségben benyissanak a fehérre meszelt házak kiskapuin és el­beszélgessenek. UGYAN MIRŐL IS beszélgetnek? Talán arról, hogy nehéz volt ez a mai nap, vagy jól fizetett ez az év? Erről is. De csak előhozakodnak már ilyen csendes estén a termelőszövetkezetről is. Mert működik itt a községben már jó pár éve a Gábor Áron Termelőszö­vetkezet. És nem is rossz eredmén­­nyel, mert Csele János bátyám másod­magával július 31-ig a 435 munkaegy­ségre 23 mázsa búzát vitt haza és 13 mázsa árpát. Persze még háromezer forintot is kaptak. És mindez csak előlegként. Bárhogyan számoljuk ezt, tizennégyezer forinton felül van már­­csak csupán ennek az értéke. Csele Pál gazduram pedig a 315 munka­egységére búzából 17, árpából meg 10 mázsát rakott fel nemrégen a kocsira. Na és két és félezer forintot, de ezt már a belső zsebbe gyömöszölte. Ennek hallatára be is lépett a ter­melőszövetkezetbe Csele József 8 hol­das, Verebi György 9 holdas, Fábián József 8 holdas, Májlinger József 7 holdas gazda, meg aztán Koncz Ferenc földnélküli is. Az eredmények azon­ban nem beszélnek teljesen maguk helyett, annak ellenére, hogy sokan azt tartják: „A jó bornak nem kell cégér.” De itt a várdombi Gábor Áronban nemcsak jó van, hanem rossz is. És a „rosszról” is beszélget­nek így esténként az emberek a láto­gatókkal. Bozsó Károly gazda egyik este a rosszról így nyilatkozott: — Míg ilyenek lesznek bent, addig én nem megyek be a termelőszövetke­zetbe. KIK AZOK AZ „ILYENEK"? Név­­szerint Ruskó János, Oláh Imre és Sejk Ferencné. Ezek azok a termelő­szövetkezeti tagok, akik foltot ejtenek a termelőszövetkezet becsületén, mert náluk már mondhatni, hogy rendsze­ressé vált az, hogy nem végzik rende­sen a munkájukat, a keresetüket pe­dig eldorbézolják. A termelőszövetkezet vezetősége tud ezekről a dolgokról. Itt jelenleg nem az a cél, hogy egyszerűen kikö­zösítsék maguk közül ezeket az em­bereket, hanem az, hogy a vezetőség próbáljon javítani viselkedésükön. Amire már részben történt is intéz­kedés, mert leváltják őket az olyan munkakörről, ahol kárt ejthetnének a termelőszövetkezetnek. Ugyanis elő­fordultak olyan esetek, hogy nem etették rendesen az állatokat, előbbre­­valónak tartották a kocsmázást. Ha azonban ez sem használ, úgy a tag­ság idővel kiközösíti maga közül Ruskó Jánost, Oláh Imrét és Sejk Fe­rencnét, mert a közösségben való rész­vételükkel nem segítik elő annak ügyét. Viselkedésükkel rontják a tsz hírét és akadályozzák azt, hogy Vár­dombon egyre több becsületes gazda válassza a közös gazdálkodást és kö­vesse Csele József és a többiek példá­ját ... * EREDMÉNYESEK ezek a várdombi esték, különösen, ha figyelembe ves­­­szük, hogy egy hét leforgása alatt ha­tan választották a közös gazdálkodást, de még eredményesebb lesz, ha a lá­togatók megmagyarázzák a gazdák­nak, hogy részvételükkel csak előse­gítik a termelőszövetkezet még jobb működését, mert többen és közös erő­vel jobban lehet harcolni a magasabb jövedelemért, a szilárd fegyelemért. KOVÁCS. Várdombi esték

Next