Tolnai Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-255. szám)

1955-10-04 / 233. szám

1933. OKTÓBER 4. NAPLÓ Látogatás S nézd Ozorát a megye-határszélen Elheverész, mint küszöbön komondor, most szunnyadoz az őszi nap ölében s bódult, ha széjjelpillant olykor-olykor Nem érti az időt... Hát elfelejtik őt? (Részlet. Gereblyés L. Utazás.) Nem, nem lehet elfelejteni Ozorát. Ott a ha­társzéli kis faluban is elevenen lüktet, zsong az élet. Egy verőfényes őszi délelőttön történt, nem fogom elfelejteni. A helybeli Petőfi TSZ- be indultam, útközben Eperjesi György elv­társsal, a párttitkárral találkoztam, most már ketten haladtunk tovább. A régi hídon túl, a zöldgyepes futballpályán szemet gyönyörköd­DISZ-fiatallal találkoztunk, aki alig pár napja lépett a termelőszövetkezetbe. Most övé a szó. — Többfelé dolgoztam már távol a falutól. Hazaérve figyelgettem, hogy élnek ők. Láttam, hogyan gazdagodnak, gyarapodnak a termelő­­szövetkezetek tagjai, ezért választottam ezt az utat. Most arra törekszem, hogy szüleimet is meggyőzzem arról, hogy nekik­­ is köztünk a helyük. Beszélgetve értünk a tsz udvarába, ahol Mol­nár Józseffel, a tsz fiatal agronómusával talál­koztunk. Ő arról beszélt, hogy a taggyűlésen hoztunk határozatot egy teher­gépkocsi vásárlására, hogy könnyebben végez­hessük a munkát. Ezen a taggyűlésen már az új tagok is részt vettek, köztük Juhász Pál, aki fiával lépett be és már az őszi munkákból is kiveszik részüket, hogy zárszámadáskor ők is részesedjenek. Kovács György 10 holdas, Bar­­kóczi József, de a többiek is dolgoznak már. A fiatal agronómus közben megmutatta a csikókat, majd elővezetett egy 15 hónapos kan­cát és büszkén mondotta rá , ezt a kiállításra kellett volna vinni. Lassan elbúcsúzunk, szép volt ez a délelőtt. Kedves embereket ismertünk meg, akiket nem lehet elfelejteni, tető látvány tárult elénk. Kis emberpalánták, kisfiúk, kisleányok, mind elsőosztályosok szép új ruhácskáikban játszottak, énekeltek. Nehe­zen búcsúztunk el a boldog gyermekhadtól, akik örömmel mondották, hogy nagyon szeret­nek iskolába járni. Az árnyas ligeten áthaladva, Héjja László M. A. I­ begyűjtési tervek teljesítése mellett a szabad értékesítési szerződtetést is segítik a mözsi tanácstagok A Tolna megyei Mözsön már hagyományossá vált, hogy minden cikkből pontosan, el­sőnek teljesíti kötelezettségét a lakosság. A gabonabegyűjtés­ben szerzett megyei elsőségért a nap­okban vették át a be­gyűjtési miniszter zászlaját s a vele járó nyolcezer forintot községfejlesztésre. A mözsiek élőállatból és állati termékből is teljesítették há­romnegyedévi begyűjtési kötelezettségüket, s jelentős előnyt szereztek az utolsó három hónapra is. Hízott sertésből — bár még csak október elején tartunk — mindössze három darab hiány­zik az e hónapban esedékes mennyiségből, a többit leszállí­tották. Sovány baromfiból is túlteljesítették az időarányos tervet. Az eredmény annak köszön­hető, hogy a tanácstagok külö­nösen a begyűjtési állandó bi­zottság amellett, hogy maguk mindig jó példával járnak elől , állandóan beszélnek válasz­tóikkal a begyűjtésről. Most például kisgyűléseket tarta­nak s ezeken a baromfi és ser­tés hízóba állításának, vala­mint a kukorica értékesítési és sertéshizlalási szerződéskö­tés kérdéseit vitatják meg gazdatársaikkal. A tanácstagok jó felvilágo­sító munkájának eredménye az, hogy csaknem hetven százalékát lekötötték már az állami felvásárlásra elő­irányzott kukoricának Mö­zsön, s hasonlóan jól halad a hizlalási szerződtetés is. Csak a legutóbbi vasárnapon, október 2-án, mintegy hetven mázsa kukorica értékesítésére és 54 darab sertés meghizlalá­­sára kötöttek szerződést a mözsi gazdálkodók. Érdemes kukoricaértékesítési és sertéshizlalási szerződést kötni Országszerte folyik a kuko­rica­értékesítési és sertéshiz­lalási szerződések kötése. Az eddigi felvilágosító munka eredményeként az a tapaszta­lat, hogy megyénk dolgozó parasztjai örömmel kötnek szerződést. A felvilágosító munka eredményeként máris számos kiemelkedő eredmény született a dolgozó parasztság körében, amely bizonyítja azt, hogy megértették a szerző­déskötés jelentőségét és lát­ják annak anyagi hasznát. A begyűjtési dolgozók közül például Földesi Jánosné Paks község­ begyűjtési elő­adója 1200 négyszögöl kuko­rica vetésterülete után 4 mázsa májusi morzsolt kukoricára kötött szerződést. Érdemes szerződést kötni, mert az állam magas árat fizet és nagy segítséget je­lent az előlegként kapott összeg is, — mondotta Bichor Antal 5 holdas döb­­röközi dolgozó paraszt, ami­kor 10 darab hízott sertésre kötött szerződést. Szakcs községben Juha Lajos 4 holdas dolgozó paraszt 10, Kloczka Pál 5 holdas dolgozó paraszt 15, Payer István 7 holdas szárazdi dolgozó pa­raszt pedig 5 mázsa kukoricára kötött szerződést. A paksi halászati TSZ kiváló munkát végzett A paksi Vörös Csillag Halá­szati Termelőszövetkezet saját tenyésztésű nemes pontyfajtái­val részt vett a Budapesten megrendezett Országos Mező­­gazdasági Kiállításon. A bemu­tatott nemes pontyfajtákkal el­ső díjat és aranyérmet nyert el a tsz. Drabik János elvtárs halá­szati felügyelő arról adott hírt szerkesztőségünknek, hogy a paksi Vörös Csillag Halászati Termelőszövetkezet ez évi hal­beadási tervét szept. 29-ével 103 százalékra teljesítette. Ed­dig végzett kiváló munkájukért a halászati tsz valamennyi tag­ját dicséret illeti. NYÁR VOLT akkor, de a javából, amikor Czita István 8 holdas bátai gazdában fel­vetődött a szövetkezés gon­dolata. Aki megpróbálta, az­t már tudja, hogy nem olyan könnyű a választás. Nem könnyű szakítani a régivel, a megszokottal, amelyben nagy­apáink, ükapáink is éltek. Húzta Czita Istvánt is ezer szállal húzta a régi minden gondjával, keservével, bána­tával együtt. Az utóbbi hetek­ben azonban úgy érezte, hogy­­ ennél az életnél van az ő számára is jobb. Elhatározá­sában segítették többen a bátai Vörös Zászló TSZ tag­jai közül. — Aztán messze-e, komám — szólította meg egyik estén is az igyekvő Czita Istvánt Lukács József, a tsz egyik tagja. — Nem olyan messze, csak hazáig — felelte.. — Akkor tartsunk együtt, úgy is szerettem volna már beszélni veled. Tudod miről? — Persze, hogy tudom, és nem is mondom azt, hogy nem­ lépek közétek, de mielőtt végleg elhatározom magam, rendezni szeretném a még visszalévő tartozásomé. Ezért várok még egy évig. A BESZÉLGETÉSRE ko­csizörgés vegyült, megálltak egy pillanatra mindegyikőjük elgondolkozott. Czita István arra gondolt, hogy mi lesz be­teg fiával, ha ő belépne, mert az dolgozni nem tud, hiszen gyermek még. Gondolataiba­­ szinte olvasott a mellette álló Lukács József. — Neked tekintettel kell lenned a fiúra is. A nehéz paraszti élet nem neki való. A termelőszövetkezetben kap­hat olyan munkát, ami nem megerőltető, például legeltet­heti az állatokat, ez nem olyan nehéz, emellett állan­­dóan kint lehet a szabad ég alatt. Tudom, hogy becsüle­tes ember vagy. Megvan módja annak is, hogyan ren­dezd az említett tartozást. Van két­ igásökröd, nekünk nem kell, eladhatod őket. Azt az összeget, amit az alapsza­bály előír befizeted, a többi­ből pedig rendezheted a tar­tozást. Hát komám, én amon­dó vagyok, hogy ne várj még egy évig, mert az az adósság nem csökkenni, hanem gyara­podni fog, hidd el. Ismered, köztünk van Sükösdi János is, ő három évvel ezelőtt. 12 holddal lépett közénk. Egye­dül dolgozik a tsz-ben, előleg­ként 16 mázsa búzát vitt haza. Azt mondta nekem a minap, hogy nem cserélné vissza az egyéni életet, van a háztájiban egy tehén, meg a sertések, ami kell, azt a tsz-ben megkapja a teljesített munkaegységek után és így él gondtalanul. De sorolhatnám tovább Tóth Jánosékat. A csa­lád 32 mázsa búzát vitt haza. BESZÉLGETÉS közben gyorsan múlt az idő, nem is vették észre, hogy pár órája ballagnak le-fel az utcán, közben meg-megállva. — Hát komám — mondotta Lukács József —, későre jár az idő, én búcsúzom. Ne hara­gudj, hogy az éjszakádból el­loptam ezt az egy-két­ órát, de gondolom, nem veszett kárba. Dehogy is haragudott Czita István, hiszen ez a beszélge­tés érlelte meg véglegesen szándékát. Nem is váratott sokáig, mint annyian a bátai gazdák közül, ő is felvételét kérte a Vörös Zászló TSZ-be. Esti beszélgetés... 3 Úgy dolgozik a DISZ, ahogy a vezetők foglalkoznak vele A Központi Vezetőség határozata után hozzáfogtunk azoknak a hibáknak a kijavításához, amelyek addig fennáll­tak a DISZ-fia­talokkal való foglalkozás terén, vagyis hoz­záláttunk a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásá­hoz. Az előző években sem a gazdaság vezetősége, sem a pártszervezet nem érezte feladatának azt, hogy a gazdaság­ban DISZ-szervezetet hozzanak létre és foglalkozzanak a fia­talokkal. DISZ-szervezet volt ugyan a gazdaságban, de csak papíron és ezért mondom, hogy elhanyagolták a DISZ-szer­­vezet létrehozását, jól dolgozó fiatalok is voltak a gazdaság­ban és ezek alapját képezhették volna egy erős, életképes DISZ-szervezetnek. A fiatalok jelentős része példás teljesít­ményeket ért el, jól dolgozott, de a szervezetlenség miatt ezek a teljesítmények szétforg­ácsolódtak, elhomályosodtak, mert a DISZ nem tudta kiterjeszteni az egész fiatalságra. Nem volt a fiatalság körében megfelelő politikai oktatás, elhanyagolt volt a kultúrmunka és így nem volt biztosított gazdaságunkban a fiatalság fejlődése. A pártszervezet a gazdaság vezetőségével karöltve meg­tárgyalta a feladatokat és határozatot hozott a gazdaság DISZ-szervezetének megerősítésére. A taggyűlésen tárgyal­tuk azt is, hogy miből eredt az előző években a DISZ gyenge munkája: nem volt megfelelő vezetés és a pártszervezet sem törődött azzal, hogy milyen irányítás van a DISZ-ben. Nem­régiben újjá választották a vezetőséget a pártszervezet ja­vaslata alapján és azóta gyökeresen megváltozott a DISZ- élet, rendszeres szervezeti élet folyik. A jelenlegi DISZ-tit­­kár, Ménesy elvtárs felelősséget érez a párt előtt a fiatalok­kal való törődésért. A DISZ megváltozott mu­nkája jelenleg elsősorban az­zal mérhető le, hogy a fiatalok silózóbrigádot szerveztek és csatlakoztak az országos silózási versenyfelhíváshoz. A bri­gád vállalta, hogy november 1-ig 500 köbméter silót készít A fiatalok vállalásuk nagyobb részét már teljesítették, mert 420 köbméter silótakarmányt készítettek az állatok téli át­­teleltetéséhez. A DISZ-fiatalokból kultúr­csoport alakult, amely a gaz­daság dolgozóinak szórakoztatására színdarabot adott elő. Nemrégiben elhatározták azt is a fiatalok, hogy zenekart szerveznek. Ebből a néhány példából is láthatjuk, hogy a fiatalokkal lehet nagy eredményeket elérni ha megfelelően foglalkozunk velük. A szervezett fiatalságban nagy erő rejlik: példamuta­tó és fegyelmezett munkájukkal nagy segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy a gazdaság az előtte lévő feladatokat időben és jó minőségben megoldja. Meg kell jegyezni, hogy nemcsak tanácsokkal segítjük a gazdaságban a DISZ-t, hanem a lehetőségekhez mérten anyagi eszközökkel is. A gazdaság vezetősége a színdarab előadásához és a zenekar megszervezéséhez szükséges anya­gi eszközöket biztosítja a fiatalok számára és ez így lesz a jövőben is. Ezen a téren szintén a Központi Vezetőség hatá­rozatát hajtjuk végre, mert az többek között előírja a fiatal­ság anyagi támogatását is a lehetőségekhez mérten. Perei Dániel Állami Gazdaság Lengyel. Pákozd a 150 éves gyönki gimnázium történetében Köztudomású ,hogy a gyönki „Alpári Gyula” Általános Gim­názium ebben az évben ünnepli fennállásának 150-ik évforduló­ját. A gimnázium tantestülete és ifjúsága az évfordulónak je­lentőségéhez mérten, lelkesen kezdte meg az idei tanévet. En­nek a lelkesedésnek kézzelfog­ható és lemérhető jele az a vándorserleg és zászló, amelyet a gimnázium öt tanulója: Her­mann IV. o. t., Gyimesi IV. o. t., Szenczi IV. o. t., Zaccemer III. o. t. és Reinspach II. o. t., mint a pákozdi emlékverseny I. helyezett csapatának tagjai magukkal hoztak. A verseny előtt valamennyien azzal a szándékkal indultak útnak, hogy mint Tolna megye ifjúságának és a 150 éves iskolának kép­viselői méltó módon tesznek eleget kötelességüknek. Her­mann Lajos a csapat kapitánya ezekkel a szavakkal köszönt el az iskola igazgatójától: „Tud­juk, hogy iskolánk múltja és a bizalom, amelyet a testület és az ifjúság belénk helyezett, mire kötelez bennünket.” A serleg, amelyen ez a szöveg ol­vasható: „Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége Központi Vezetőségé­nek vándorserlege a „Pákozdi ifjúsági emlékverseny győztes csapatának” és a zászló a bi­zonyítéka annak, hogy a csapat vezetőjének szavai őszintén át­érzettek voltak s a csapat min­den tagját fűtötték és győze­lemhez segítették. A pákozdi csata és az ennek emlékére létesített verseny, a tanulás, a kötelességek további lelkes teljesítésére serkentik öreg iskolánk tanárait és ifjú­ságát. PELLION ERVIN.

Next