Tolnai Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-29 / 25. szám
irodalom * Ifiúvégzet * X3udománuf Ismerd meg megyénket Kölesd i. Kölesd a völgység keleti völgycsoportjában terül el, Kistormás közvetlen szomszédságában. A táj morfológiai képére egyforma magas, szélesen elhúzódó pannonkori dombhátak és a közöttük megbúvó völgyek jellemzők. Kölesdet a Sió és Sárvíz, a Kölesd-patak, Réti-patak, Malomárok vize veszi körül. Ezeken kívül határában van még egy kiss állóvíz: a néphit szerint „közepén feneketlennek” tartott kerekes tó. A gazdag vízhálózat következtében régen is sok volt a mocsaras hely a község környékén. Ilyen volt a Sió és Sárvíz köze is. Kölesd az ásatások során előkerült leletek alapján ítélve már a kőkorszakban is lakott ítélt volt. Az ózdi út építése közben a Csont-hegy vidékén csiszolt kőeszközöket találtak és földbeásott lakások, tűzhelyek nyomaira bukkantak. A lakottság folytonosságát a bronzkorszakból származó erődítmény, majd kelta és római kori leletek bizonyítják. A magyarság bejövetelekor ezt a területet a fejedelmi törzs tagjai szállták meg. Kölesdről először 1344-ben történik említés villa Khulesd néven. 1441 ben vámjával együtt a Meszternyei Szerecseneké. Ugyanekkor azonban a bencések és a fehérvári kereszteseknek is van hírtökük Kölesden. Színhelye a Kinizsi-Korvin csatának. Többször tartanak közelében nádori és megyei gyűléseket.A középkori virágzó kultúrát és a magyar lakosságot innét is elseperte a hosszú, súlyos török uralom. 143 évig uralta a vidéket a simontornyoi szandzsák. A török fejadóefterekben 1563 Kölesd még 17 adózó házzal szerepel 1688-ban pedig már a lakatlan, elhagyott községek sorába említik. A súlyos kor, s a török világ emléke még a mai lakosság között él néhány mondában. A Szekszárd és Simontornya közötti földhányásokról , melyek eredetileg hírjelzésre szolgáltak, azt tartja a monda, hogy a menekülő törökök hordták össze turbánjukban a földet ,hogy emléket állítsanak uralmuknak. A török kivonulása után lakatlan mezőkre rácok szivárogtak be. Elvonulásuk erről a vidékről a kölesdi harccal kapcsolatos. II. Rákóczi Ferenc hadvezére, Béri Balogh Ádám itt Kölesd és Kistormás határán ütközött meg a labanc generálisok alatt harcoló rácsággal. A rácok elűzése után ismét pusztán, lakatlanul maradt a táj. Az új település először Kölesden indult meg. A települők nagy része dunántúli vidékekről önként idetelepülő magyar volt. Az elköltözésnek különböző okai voltak: a simontornyaiak jobbágylázadás, a zsámbékiak pedig — a szájhagyomány szerint — „a hit üldözése” és a kolerajárvány miatt hagyták el régi otthonukat. (Folytatjuk.) Javult a megyei TTIT munkája A megyei TTIT-nek jelenleg 236 tagja van, de újabban még 30 jelentkező kérte felvételét. A TTIT ebben az esztendőben 900—1000 előadást tart a megyében. A műszaki szakosztálynak már 15 állandó tagja van míg két évvel ezelőtt csak három állandó tagja volt. Mindezek a tények azt igazolják hogy, jelentősen javult a TTIT munkája. A javuló munkához nagyban hozzájárult az, hogy tavaly szeptember óta teljes létszámmal, vagyis négy személlyel dolgozik a TTIT. Szállásy Ernő személyében pedig olyan vezetőt kapott, aki kezdeményező, vállakozó szellemű. Molnár István az agronómiai, a biológiai az egészségügyi és a műszaki. Komódi Erzsébet a történelmi, irodalmi, művészeti fizikai, földrajzi és csillagászati, Szállásy Ernő a politikai filozófiai szakosztály feladatait látja el becsülettel. Imre Lászlóné tanítónő pedig nagy segítséget nyújt a pedagógiai szakosztály működéséhez. A TTIT nagy sikerrel oldotta meg a „Szülők főiskolája”, a „Mit láttam Bulgáriában?” című előadássorozatot. Javult kapcsolatuk a tömegszervezetekkel, jobb a szervezés, több a közönség és a bevétel. A TTIT javuló munkáját igazolja az is, hogy egyes rendezvényeket közösen old meg a Városi Kultúrházzal, mint például most a Mozart emlékhangversenyt, február végén megrendezik a főorvosok és az élenjáró munkások találkozóját, hamarosan sor kerül a múzeumban az egyes üzemek termelvényeinek a bemutatására, a nyersanyagtól egészen addig, amíg készárú lesz belőle. A megyei TTIT javuló munkája vonta maga után, hogy a járási szakosztályok is jobban dolgozzanak. Különösen megemlítésre méltó ez a munka a dombóvári és a bonyhádi járásban. Tennivaló azonban még mindig van bőven. Vannak megyénkben üzemek, mint például Bonyhádon a Zománcművek és a Cipőgyár, ahol nem képes a TTIT előadást tartani, mert rossz a szervezés. Ezért persze hibás a gyár vezetősége is. A másik hiányosság még a TTIT munkájában, hogy egyes előadásait, látogatottsága nem kielégítő. Ez magyarázható egyrészt azzal, hogy nem megfelelő a közönségszervezés, de a hibát talán ott kellene keresni, hogy nem jó a műsor megválasztása. Rengeteg olyan téma van ,amiről mind az idősebbek, mind a fiatalok szívesen hallgatnának előadásokat. A fiatalokat minden bizonnyal érdekelnék az olyan előadások, mint a „Menyasszonyok iskolája”, a „Fiatalok szerelme”, „Házasság és válás” címen indított előadások ,hogy csak néhány címet említsünk. És egytől-egyig olyan témák, amelyek aktuálisak s megoldásra várnak az életben. Próbálkozni kell vele s minden bizonnyal sikerülni fog. A Vörös Sugár fiataljai ro^sz utója volt már. Reggelente dél lepte be a határt, amely olyan volt így fehérségével, mint egy nagy, kiterített fehér lepedő. Az ősz hozta magával, hogy alábbhagyott a munka üteme a szövetkezetben, hiszen megtörtént a vetés, a szántás, a szárvágás és az emberek beszorultak a meleg szobába, vagy a szövetkezeti porta körül szorgoskodtak, az ősz hozta magával az egész esztendei munka gyümölcsét is: a kiosztásra kerülő javakat. De mást is meghozott magával az ősz: azt a gondolatot lopta bele a szövetkezeti fiatalok szívébe, fejébe, hogy szórakozni, művelődni, táncolni színdarabot játszani kellene, így alakult meg tavaly ősszel a paksi Vörös Sugárban a kultúr- és színjátszó csoport. Nem volt könnyű feladat megteremteni a szövetkezetben a kultúrcsoportot. Szigeti Lajos és Kántor Antalné, a járási kultúrház vezetői, többször is ellátogattak a fiatalokhoz, felcsigázták bennük a kíváncsiságot, figyelmüket a kultúrára, művészetre irányították. A sorozatos látogatás, beszélgetés a fiatalokkal hatott. Először csak a lányok alakították meg a szövetkezet tánccsoportját és olyan kedvet kaptak a táncoláshoz, hogy az ősz folyamán a sorozások alkalmával minden egyes esetben megörvendeztették a katonajelölt fiatalokat. Tapsból már nem volt hiány. Ünnepelte őket nemcsak a szövetkezet tagsága, de az egész falu. Valami azonban még hiányzott a munkájukból, hogy az teljes legyen. Ezt érezték saját maguk is, így azután nem sokat kellett beszélnie Szigeti Lajos elvtársnak, a fiatalok inaguk is látták, hogy a színjátszásra szükség van. Színdarab tanuláshoz fogtak. A bemutatásra a szövetkezet zárszámadó közgyűlésén került sor. Vastapsot kaptak. Ezután már nem volt megállás. Megszerették a fiatalok a népi tánc mellett a színjátszást. A sikerek újabb és újabb lendületet adtak a fiataloknak. Nagyobb feladatokra vállalkoztak. Jelenleg már két egyfelvonásossal készülnek. Mindkettő mai témájú. Az egyik a „Jancsi és Juliska“, a másik az „Új elnök“. A bemutatóra a farsangban kerül sor, amit tenesttel kötnek egybe. Mi az, ami ilyen feladatok megoldására képessé teszi ezeket a fiatalokat? Röviden csak annyit lehet erre felelni, hogy a lelkesedés, a tenniakarás és az, hogy van egy cél a fiatalok előtt, amit végre akarnak hajtani: távolabbi cél: kultúrát teremteni a szövetkezetben, megszerettetni a tagsággal a művészetet, a közelebbi cél: a bevételből megszeszerezni a szükséges felszereléseket saját kultúrházuk részére. Például most a színdarabok és a tea-est, valamint a farsangban megrendezésre kerülő tsz-bál bevételéből rádiót akarnak vásárolni lemezjátszóval maguknak a fiatalok, hogy esténként, amikor összegyűlnek a DISZ-helyiségben, a próbák után táncra perdülhessenek. Kik ezek a fiatalok, akik fáradságot nem ismerve munkálkodnak azon, hogy a tsz-en belül kialakuljon egy mindent átfogó kultúráiét? Olyan, amely után vágynak az emberek, amit szívesen néznek. A tánc- és kultúrcsoport tagjai: Hanoi Marika, Papp Julika, Nepp Terika, Zinger Marika, Pommersein Rozika és Metzger Teriké. A fiúk közül: Hanoi János, Mezger Ferenc, Vátz József, Ruff János és Finkl József vesznek részt a kultúrcsoport munkájában, szív és a lelkesedés azonban még nem old meg mindent. Abban, hogy a Vörös Sugár fiatalsága megindult azon az úton, amelyik eredményekhez vezet el, nagy szerepe van a járási kultúrház vezetőségének, személy szerint Szigeti Lajos elvtársnak és Kántor Antalné elvtársnőnek. Nem elégszenek meg annyival, hogy megteremtették a tsz-ben a színjátszó és tánccsoportot, hanem azon vannak, hogy az eredménnyel működjék is. Maguk választják ki azokat a darabokat, amelyeket alkalmasnak tartanak lejátszásra, segítik a színművek és a táncok betanulását, alkalmat adnak a fiataloknak, hogy próbájukat a járási kultúrházban tartsák meg. Ezen kívül Szigeti elvtárs kitünteti ,a tsz fiatalokat azzal, hogy egy-egy nagyobb táncestély, vagy színdarab bemutatója alkalmából megbízza őket a rendezői munkával. Most az a célja, hogy megtanítsa őket a díszletek és a jelmezek megtervezésére, illetve kiválasztására. A járási kultúrház vezetőségének célja az is, hogy a Vörös Sugár fiataljaiból olyan színészgárdát neveljen ki, amely példaképül állítható a járás valamennyi tsz-fiataljai elé. Ehhez a célhoz járul hozzá a tsz is, amikor anyagilag támogatja a fiatal kultúrcsoport munkáját, ugyanis ruhákat vásárolnak a népi táncosoknak, kultúrház vezetőségének most az a terve, hogy egy komolyabb, a „Nyolc hold föld“ című tsz-témájú darabra és jónéhány népi táncra megtanítsa a fiatalokat s ezzel a műsorral bejárják a járás községeit. Megmutatva azt a tsz-fiataloknak, hogy igenis lehet kultúrmunkát és méghozzá segítő kultúrmunkát kifejteni, csak akarni kell. Az akarat és a lelkesedés megvan a Vörös Sugár fiataljaiban. Azonban, hogy ez mennyire formálódik alkotó és tevékeny munkává a jövőben, az nagymértékben függ attól, hogy a járási kultúrház vezetőségétől ezután is megkapják az olyan támogatást, amelyben eddig volt részük. S ha ez meglesz, valójában élenjáró tszkultúrcsoport válik a Vörös Sugár-beli fiatalokból. ■ Kovács József A seregszemle előtt... MEGYÉNK népművelési szervei és tömegszervezetei még az elmúlt év utolján meghirdették a megyében a Ságvári Endre kulturális seregszemlét. Azóta eltelt néhány hónap, de az egy év előtti seregszemle előkészítésének eredményeitől a mostani eredmények elmaradnak. Népművelési szerveink és tömegszerveink, sajnos, nem dicsekedhetnek most olyan eredményekkel az előkészítés terén, mint egy évvel ezelőtt. A seregszemle célja: — Módot adni minden dalolni, táncolni, szerepelni, szavalni ,olvasni szerető fiatalnak arra, hogy képességeit tovább gyarapítsa, hogy a kultúra minden eszközét az ifjak és lányok ezreinek szocialista nevelése szolgálatába állítsa. Olyan ifjakat nevelni, akik vidáman éneklik népünk legszebb dalait, szavalják, színpadra viszik szabadságharcos és az új életünkről szóló költeményeinket és színdarabjainkat. — Olyan ifjakat nevelni, akik büszkén és boldogan vallják magukat a felszabadulásunkért, a szocializmusért életüket feláldozó kommunista ifjú hősök, Ságvári Endre örökösének, akik olyan kitartóak, szorgalmasak, pontosak a munkában és a tanulásban, mint amilyenek ifjúságunk legjobbjai voltak a fasizmus elleni áldozatos harcok idején. A KITŰZÖTT CÉLOK elérése érdekében nagy feladat hárul a népművelés vezetőire, a DISZ vezetőkre és a pedagógusokra. Ha a feladatok részletmegoldásait vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy helyenként nem találunk kielégítő eredményeket. Említsük csak azt, hogy a szavaló esteknek már január 31-ig befejezést kellett volna nyerniük, s a színjátszó és tánccsoportok helyi bemutatóinak pedig február 1. és 28-a között le kellene zajlania. Logikus gondolkodás szerint ez lehetetlen, mert még a mai nap is folynak a benevezések, melyeknek december 20-ig meg kellett volna történniük. Ha a benevezések számát vizsgáljuk, meglepő és gondolkodásra késztető statisztika kerül a kezünkbe, melyből megtudjuk, hogy megyénkben még csak 300 egynéhány csoport nevezett be a kulturális seregszemlére a tavalyi 460-nal szemben. Amikor pedagógusaink, népművelési vezetőink és a DISZ vezetői egy-egy csoport megszervezésére indulnak, vajon próbálják-e megmagyarázni az együttes vezetőinek, vagy az együttes tagjainak, hogy miért van szükség seregszemlén való részvételre, a kultúrmunkára. Mert nemcsak annyiból áll a benevezés, hogy az illető kultúrmunkás úgy próbál érdeklődést kelteni az öntevékeny színjátszókban és táncosokban, hogy a verseny érdekességét, szépségét, nemes versenyszellemét meséli el. Ennél tovább kell menni. Megkell magyarázni azt, különösen a falusi kultúrcsoportok vezetőinek és a csoport tagjainak, hogy egy hatalmas feladat megoldását segíti elő ez a seregszemle is: gondolkodó embereket nevelni, a műveltség alapelemeivel megismertetni, ahhoz közel hozni a fiatalokat. Ezen is túl a kultúrmunkában való részvétel nagyban hozzájárul a fiatalok jellemének kialakításához, látókörüknek szélesítéséhez és olyan élményeket nyújt, melyeket az ifjú egy életre magával vihet. A kultúrcsoportok vezetőinek az iskolán kívüli nevelésben az a feladatuk, hogy értelmes, gondolkodó, komoly férfiakat neveljenek, olyanokat, akiknek van nézetük a világról, akiket érdekel a tudomány, a politika, s mindaz, ami velük történik, mindaz ami körülöttünk zajlik. A SEREGSZEMLÉRE való benevezés megszervezésében, helyenként igen szép eredményekkel is találkozunk. — Bonyhádon például 50 tagú énekkar alakult, melyben magyar, székely és német származású lakosok tanulnak együtt és adnak elő saját dalaikból. Ugyanekkor német színjátszó csoport is létesült, amely németül ad elő egyfelvonásos színdarabot. Igen szép előkészületek folynak a seregszemlére Murga községben, ahol 25 tagú német tánc- és énekcsoport működik. Ha keresünk tehát találunk elismerést érdemlő szép eredményeket. ■ Az eredmények és hiányosságok összehasonlítása közben szembetűnik, hogy olyan csoportoknál és együtteseknél akad kifogásolnivaló, melyek tavaly részt vettek az ifjúsági seregszemlén. S hanyagság tapasztalható a járási népművelési szervek, DISZ-bizottságok, Magyar—Szovjet Társaságok munkájában is,mert az említett szervek a kulturális seregszemle meghirdetése után nem kezdtek hozzá a járási szervező bizottságok megalakításához, így tehát nem segíthettek a községeknek sem a bizottságok megalakításánál. Ez történt például a paksi járásban, ahol még a mai napig sem alakították meg minden községben a szervezőbizottságot. Ez természetesen megmutatkozik az eredményekben is: a paksi járásban igen kevés csoport nevezett be a seregszemlére. Hasonló hiányosság tapasztalható Szekszárdon is, ahol a tavalyi 20 nevezéssel szemben az idén csak 5 csoport nevezett. MÁR CSAK NAPOK, hetek vannak vissza a seregszemléig, s ezt az időt alaposan ki kell használni azoknak a kultúrcsoportoknak, amelyek eredményesen akarnak szerepelni e nemes versenyen. Az együttesek és vezetőik elé példaképül lehet állítani az ozorai Gácsy Ferenc pedagógust, a zombai Boros Béla igazgatót, a várdombi Theisz Ferencné tanítónőt, a gerjeni termelőszövetkezet kultúrcsoportját, ahol már készen vannak a darabbal, amit a seregszemlén akarnak bemutatni. Még a nevezések számát is lehet növelni, hisz az év folyamán szinte valamennyi kultúrcsoport dolgozott azok közül, amelyek tavaly részt vettek a seregszemle versenyein, csak a szervezési munkát kell megjavítani és akkor elérhetjük a kívánt eredményt, mely szerint a tavalyi együttesek részvételével és az újonnan alakult csoportok bevonásával a nevezések száma a kívánt képet mutatja, meghaladja a tavalyit. B.—K.