Tolnai Napló, 1956. április (13. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-08 / 84. szám

1958 ÁPRILIS 8. b TOLNAI NAPLÓ Újra termel a Szekszárdi Téglagyár Tíz nappal ezelőtt, lapunk március 29-i számában arról írtunk, hogy súlyos pusztítást okozott az árvíz a Szekszárd— palánki téglagyárban. MEGKEZDŐDTEK A HELYREÁLLÍTÁSI MUNKÁK, szivattyúzzák a vizet, úgy számítják, hogy május elsejére teljesen üzemképes lesz a gyár, indulhat a termelés. Ma pedig arról számolhatunk be, hogy szombaton már megindult a nyersgyártás. Az épületeken még meglátszik, meddig voltak vízben, az ár vastag vonal alakjában otthagyta kézjegyét mindenütt, hol állapodott meg, amikor a a legmagasabb volt. A présházon négy és fél méter magasat jelez ez a „mérce“, a kemencénél másfél métert, az adagolóháznál pedig hatot. Egyes alacsonyabb épületek, szárítófélszerek ki sem látszottak belőle. A régi lakóházakról sem lehet leolvasni az akkori vízállást, a vályogból készült épületek nem tudtak ellenállni az árnak, összedőltek. Helyükön szépen összerakott kis tégla és cseréphalmok mutatják, hogy itt az árvíz előtt ház volt és ennyit sikerült megmenteni belőlük. A GYÁR DOLGOZÓI az Utolsó percig dolgoztak erejüket megfeszítve a gáton. Amikor látták, hogy nagy a veszély, gyorsan leszerelték, biztonságba helyezték a gépek kényesebb alkatrészeit, a csapágyakat, villanymotorokat, hogy a betörő víz minél kisebb károkat tudjon okozni. Amint kezdett visszavonulni az ár, a Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés vezetősége irányításával azonnal megindult a helyreállítás. Segítséget kértek a Vízügyi Igazgatóságtól, az Áramszolgáltató Vállalattól, a MEGYEVIZI-től annak érdekében, hogy a gyár mielőbb üzemképes lehessen. E vállalatok készséggel siettek a téglagyár segítségére, mindenki tudta, hogy most, az árvízkárok után létfontosságú, hogy ez a gyár is minél hamarabb onthassa a téglák százezreit. A mélyen fekvő gyártelepen mintegy negyedmillió köbméternyi víztömeg maradt, ami már nem tudott szabadon lefolyni. Nyolc nagyteljesítményű szivattyút állítottak üzembe a víz átemelésére. Nemcsak a Vízügyi Igazgatóság, hanem a tűzoltóság is segített a víz kiszivattyúzásánál. Miután megállapították, hogy sem a prés, sem a köradagoló alapja nem süllyedt meg, már látszott, hogy a május elsejei indulási határidőt még előbbre lehet hozni. A gyár dolgozói ekkor olyan FELAJÁNLÁST TETTEK ÁPRILIS 4-E TISZTELETÉRE, hogy április 9-én a magasabban fekvő szárítóterületeken indulnak a nyersgyártással. A gyár lakatosai, a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat és a MEGYEVILL szerelői gyakran vízben, sárban állva szerelték össze a gépeket, motorokat, kapcsolókat. Márkus János gépész és Jakab László üzemlakatos napi tizennégytizenhat órát dolgozott a gépeken. Az eredmény: Csütörtökön már forogtak a gépek a présházban, pénteken már kipróbálták a köradagolót, a transzportőrt is. Ma még mindenfelé ott vannak a gyárban a víz nyomai, a nyúlgátak, a megroggyant szarkalábfelszerek. Sok a sár, naponta még egyszer-kétszer megindul a percenként tizenhárom köbméteres teljesítményű szivattyú, hogy átemelje a Sióba az összegyűlt vizet. DE MÁR INDUL AZ ÉLET. Salakozzák az utakat, a kemence körül pedig, ahol már szárazabb a föld, készítik az ideiglenes szárítóhelyeket. A bányában gerendákat fektetnek, erre építik a kisvasúti sínpályát, hogy addig is, míg másutt felszárad a föld, innen tudják ellátni a prést nyersanyaggal. Az üzem legmélyebb pontján, az adagolóházban még gyakran kell szivattyúzni a vizet, összegyűlik a talajvíz. De már indul a munka, szombat reggel büszkén jelentik a gyár dolgozói, hogy — bár egy-két hétig még csökkentett ütemben —, de megindultak a nyersgyártással, a gyár az év végéig teljesíteni fogja tervét, ötmilliókétszázezer téglát ad ebben az évben a népgazdaságnak. Újraválasztották a munu Megyei Bizottságát Pénteken, április 6-án választották meg az 1952-ben alakult MEDOSZ új vezetőit, valamint az SZMT és az országos kongresszus küldötteit a Sárközi Állami gazdaságban tartott küldöttértekezleten. A MEDOSZ 3 £ éves munkájáról számolt be Gere István megyei elnök, a pénzgazdálkodásról pedig Tumpek István a számvizsgáló bizottság elnöke. A beszámolók alapján a küldöttek bírálták a megyebizottságot, s elmondták mit várnak az új vezetőségtől. Megyei elnöknek Gere Istvánt, szervező titkárnak Kasza Aurélt választották meg. — A mezőgazdasági üzemek küldöttei közül tagja, lett az új vezetőségnek Komáromi Sándor a Juhépusztai Állami Gazdaság, a Magyar Népköztársasági Arany Érdeméremmel kitüntetett küldötte, Zrínyi József, a várdombi gépállomás „Kiváló Dolgozója” és több más élenjáró dolgozó. Az országos kongresszus küldötteinek többek között megválasztották a Hőgyészi Gyapjútermeltető vállalattól Fülöp Józsefet, a Juhtenyésztés Kiváló Dolgozóját és Krizsán Imrét, a Középhídvégi Kísérleti Gazdaság munkaérdemrendes küldöttét. Az egésznapos küldöttértekezlet után a decsi és várdombi kultúrcsoport népi táncokkal szórakoztatta vevőit. gyűlés részt- J Az összefogás ereje . . . „Figyelem!... Figyelem!... Nagy a veszély!... Nagy a veszély!..Ezeket a figyelmeztető és egyben segítségkérő szavakat harsogták a községben levő hangszórók. A veszély fokozódását jelentő szavakat szövetkezetünk dolgozói nem a munkaasztalok mellett hallották meg, hanem a községet körülvevő töltésen, ahol már három napja dolgoztak a töltések megerősítésén. Mindnyájan érezték a veszély nagyságát, hisz a szövetkezet dolgozói közül is öt dolgozónak a vagyonkája forgott veszélyben. Sajnos, hiába volt a több ezer dolgozónak, köztük a szövetkezet dolgozóinak az erőlködése a Duna árja áttörte a községet védő töltéseket s habosan, harsogva három oldalról, csaknem egyszerre tört magának utat a község felé. — Úgy látszott, nincs már mentség. Azonban a több, mint tízezer munkáskéz, a többszáz gépkocsi, s a több tízezer homokzsák megmentette több száz dolgozó hajlékát. Új védelmi állásokat építettünk, melyből, sajnos, három szövetkezeti dolgozó, Steinbach Ferenc, Markovics Béla és Kiss János háza is kívül maradt. Ezek számára már nem volt mentség, nekik, az együttérzésünkön kívül már semmit sem tudtunk adni. Azonban még két szövetkezeti tag háza forgott veszélyben. A szövetkezeti dolgozók brigádja erre a veszélyeztetett szakaszra helyeztette át magát. A sors úgy akarta, hogy éppen jókor érkezzünk. Az ideiglenes töltést, mely a utcasort körülvette, áttörte a víz és vastag sugárban áradt be az udvarba, mind nagyobb helyet mosva magának. Az áttörés pillanatról-pillanatra bővült. Akik e szakakaszon voltak eddig, már feladták a reményt, még a háztulajdonosok többsége is. Azonban mi szövetkezeti dolgozók nem hagytuk magunkat. Olyan munkához kezdtünk, aminek láttán a szakemberek is ámuldoztak. Futólépésben vittük a ház mögötti dombon megtöltött homokszákokat a szakadáshoz. Az elsőket a betörő víz elsodorta útjából, de jöttek egymásban a többiek, s a dolgozók a jeges vízzel nem törődve, testük súlyával tartották ezeket addig, amíg a zsákok mennyisége egymagában nem volt elég ehhez. A munkában most már a reményt feladók is segítettek, s az eredmény nem is maradt el, a víz áttörését egyelőre e helyen megakadályozták. Azonban a víz mindig újabb és újabb utakat keresett magának s hogy az áttöréseket meg lehessen akadályozni, éjjel-nappal ezen kellett dolgoznunk. — Megérte a fáradtságot. Az utcasor e szakaszán, melyen a két szövetkezeti dolgozó háza is áll, megvédtük a rombadőléstől. Mi büszkék vagyunk az általunk végzett munkára, a házak tulajdonosai pedig örülnek e munkának és boldogok, hogy házuk megmaradt. Örülni és boldognak lenni... Ezt szeretnénk mi mindenki számára biztosítani. Sajnos szövetkezetünk három dolgozójának a háza teljesen összedőlt ezek nem örülnek és nem is boldogok. Aki ránézett az árvíz által összedőlt házakra, s utána azok tulajdonosaira, azt láthatta, hogy ezek az emberek súlyosabban össze vannak törve, mint a rombadőlt épület. Miért? Hát nincs számukra már semmi remény? Ők így gondolták. Azonban mi nem így gondolkodtunk és itt is cselekszünk. Segítettünk és segítünk a romok eltakarításában, s az építésben is. Államunk és szövetkezetünk anyagi támogatásban részesítette és részesíti őket. A segítségnyúlás, a bátorítás új életkedvet adott a károsult dolgozóknak, látjuk azt, hogy a szocializmust építő rendszerünk valóban a dolgozók érdekeit szolgálja és a szövetkezet dolgozói a közös család, valóban családtagjuknak fogadják a szövetkezetbe lépőket, s ha a családban bajba jut valaki, azon testvéri összefogással segítenek is. JOÓSZ FERENC Tolnai Ruházati KTSZ dolgozója. Április 15-én Indul a termelámnpka a Dunaföldvári Kendergyárnak Gyors ütemben halad az árvíz utáni helyreállítási munka a Dunaföldvári Kendergyárban. Az egyik rázógépsor nagyjavítását keddre befejezték a Délmagyarországi Rostkikészítő vállalat szerelői, teljesen kész már egy törőgép is. Jövő hét csütörtökjére üzemkész lesz a másik rázógépsor is, péntekre pedig a törőgép és a tilógép. Folyik az áztatómedencék javítása is, melyeknek fala sok helyen bedőlt, lejött a vakolat is. Az üzemben április 15-én kezdődik a termelőmunka. A jövő héten megkezdik a munkát az áztatások is. Új gyártási eljárások a Paksi Konzervgyárban új Paksi Konzervgyárat jelentős beruházásokkal bővítik, korszerűsítik az idén. Azonban a gyár műszaki vezetői nemcsak ettől várják a termelés, a termelékenység növekedését, az önköltség csökkentését, hanem az üzemben belül is felkutatják erre a lehetőségeket. Az átépített üzemrészekben úgy helyezik el a különböző előkészítő, feldolgozó gépeket, hogy minél kisebbre szorítsák a belső szállítást, a nyersanyag egy-egy gépsoron menjen végig, míg készáru lesz belőle, „vonalba állítják” a gépeket. Most szerelik a borsóvonalat, amelynek elején szállítószalag viszi a hüvelyes borsót a borsófejtőbe, a végén pedig üvegbe töltik, sterilizálják a borsót. Hasonló vonalakat állítanak fel az egyéb gyümölcs- és zöldségfélék feldolgozására is. Az ezévi gyártási idényben bevezetik a gyümölcsfeldolgozásnál a lúgos hámozást is. A hámozást ezelőtt kézzel végezték a konzerviparban. Ez nagymértékben lassította a munkát, pazarlás volt a munkaerővel, nyersanyaggal. Egy-egy gyártmánynál az összes munkaerőszükséglet felét kötötte le a hámozás, ugyanakkor köztudomású, ha a gyümölcsöt kézzel, késsel hámozzák, nemcsak a héját vágják le, hanem jelentős mennyiség megy veszendőbe a gyümölcs húsából is. A Paksi Konzervgyár pedig egyre nagyobb mennyiségben állít elő különböző gyümölcsbefőtteket, egyre keresettebb cikk a magyar gyümölcsbefőtt külföldön is, tehát mind a belkereskedelemben, mind a külkereskedelemben nő a kereslet, nőnek az elhelyezési lehetőségek. Ezért fontos, hogy az ipar minél olcsóbban tudja előállítani. . Az elmúlt években kezdődtek meg a kísérletek a magyar konzerviparban a lúgos hámozás bevezetésére. E kísérletekből kivette részét a Paksi Konzervgyár is. Az új eljárás lényege, hogy a feldolgozásra kerülő gyümölcsöt lúgos oldatba teszik, s a lúg szétroncsolja a gyümölcs héját, a héj leválik a gyümölcsről. A gyümölcsöt ezután szervessav fürdőben közömbösítik. Az új eljárás nagymértékben növeli a gyümölcs (alma, körzet őszibarack, sárgabarack, birs stb.) befőttgyártás termelékenységét és csökkenti a veszteséget is. Például az őszibarackbefőtt gyártásánál a munkaerőszükséglet mintegy 40 százalékát tette ki a hámozás. Most ez negyedrészére csökken. Az elmúlt évben kikísérletezték a lúgos hámozás technológiáját, azt, hogy az egyes gyümölcsfajtáknál milyen töménységű, milyen hőfokú lúgos oldatra van szükség, mennyi ideig kell a gyümölcsöt a lúg hatásának kitenni, hogyan kell közömbösíteni. A gyárban a kísérletek alapján kidolgozták a technológiai utasításokat, saját erőből készítették el a szükséges berendezéseket is. Ebben az évben már ez új eljárással folyik a gyárban a gyümölcsbefőttgyártás. 7 Szekszárdi Sütőipari Vállalat: 4500 forint az árvízkórosi sitoknak A Szekszárdi Sütőipari Vállalat dolgozói a nagy veszély idején becsületesen állták meg helyüket nemcsak a kemencék mellett, hanem a gátakon is. Részt vettek az árvízvédelem munkájában és ugyanakkor biztosították azt is, hogy a város kenyérellátásában fennakadás ne legyen. Most újból megmutatták a vállalat dolgozói, hogy készek segíteni bajbajutott embertársaikon. A napokban megtartott röpgyűléseken egynapi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére, összesen négyezerötszáz forintot adtak a vállalat dolgozói az árvízkárosultak részére. Tamási Téglagyár: Tizenötezer tégla az árvízkárosultaknak Nemrég adtunk hírt lapunkban arról, hogy a Tamási Téglagyár dolgozói tizenkétezer darab tégla legyártását vállalták az árvízkárosultak részére, illetve ezért kapott munkabérüket az árvízkárosultaknak ajánlják fel. A gyár kézivetői már túlteljesítették vállalásukat. Az árvíz-műszakban nem tizenkétezer, hanem tizenötezer darab nyerstéglát készítettek az árvízkárosultak részére. í Ön, Népfrontbizottsági elnökök írják A mi községünkben, Kajdacson, a felhívást megelőzve, öntevékenyen indítottuk meg a gyűjtést az árvízkárosultak megsegítésére. A gyűjtést a népfrontbizottság szervezte meg. Ebbe a munkába aktívan bekapcsolódtak a tömegszervezetek is, különösen az MNDSZ-szervezet. Példásan kivették részüket a gyűjtésből a tűzoltók is. A község lakossága nem zárkózott el attól hogy segítségére siessen a bajbajutottaknak. Ezt és a gyűjtők lelkiismeretes, jó munkáját bizonyítja a gyűjtés eredménye is. 10.225 forint készpénzzel, 38 mázsa 59 kiló terménnyel, valamint sok ruhaneművel, edénnyel és más közszükségleti és háztartási cikkel segítette meg a falu az árvízkárosultakat. KASZA JÁNOS Kajdacs:* A mi kis falunk népe is igyekezett segítségére sietni az árvízkárosult falvak lakosságának. A gyűjtést a népfrontbizottság a tanáccsal és a tömegszervezetekkel karöltve végezte. A segíteniakarás szép példája az, hogy Belecskán egyetlen családi sem vonta ki magát, mindenki segített tőle telhetően. Ami a tavaszi munkát illeti, talpon van az egész falu. A határban kora reggeltől késő estig folyik a munka hogy mielőbb befejezhessük a szántást és a vetést. NAGY ANDRÁS Belecska. As árvízkárosultakért Németkérről Babarik György elvtárs VB-elnök szerkesztőségünkhöz küldött levelében beszámolt arról, hogy községükből mintegy 600 férfi ment önként dolgozni, hogy segítsék megfékezni a pusztító árt. Ma pedig takarmánnyal, pénzzel segítik a bajbajutottakat. A Ságvári Tsz tagjai például 20 mázsa szálastakarmányt, 6 mázsa kenyérgabonát, 15 mázsa kukoricát, 19 mázsa burgonyát és 50 mázsa alomszalmát gyűjtötték össze. De lehetne tovább felsorolni a többi termelőszövetkezetet és az egyénileg gazdálkodók adományait, akik önként adtak, hogy segítsenek embertársaikon. Helyreállítják az árra által megrongált vasúti pályatestet Az árvíz által megrongált Szekszárd—Tolna-Mözs közötti vasúti vonalszakaszon megfeszített erővel folyik a helyreállítási munka. Képünkön a Palánk melletti nagy átszakadás feltöltését végzik a két partról és pontonhídról, a vasúti pályamunkások.