Tolnai Napló, 1956. május (13. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-11 / 110. szám

* TOLNAI NAPLÓ A. A. Gromiko és lord Reading üzenete a vietnami kérdésben érdekelt felekhez Moszkva (TASZSZ). Ez év áprilisában és májusában talál­kozót Londonban A. A. Gro­miko, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettese és lord Reading angol külügyi ál­lamminiszter. A két államférfi az indokínai kérdésben 1954- ben megtartott genfi értekezlet két elnökét képviselte. A tanácskozásokon elhatároz­ták, hogy a két elnök — V. M. Molotov szovjet külügyminisz­ter és Selwyn Lloyd angol kül­ügyminiszter nevében — külön üzenetet intéz a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mányához, Dél-Vietnam kor­mányához, a vietnami nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bi­zottsághoz, valamint a francia kormányhoz. A szovjet és az angol kül­ügyminisztérium május 9-én el­küldte ezeket az üzeneteket. A Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Köz­társaság kor­mányához intézett üzenetben a két elnök felszó­lítja a két köztársaság hatósá­git, kövessenek el mindent an­nak érdekében, hogy megvalósuljanak a genfi egyezmények, akadályozzák meg az egyezmények katonai rendelkezéseinek minden­nemű megszegését, biztosít­sák a genfi egyezmény záró­nyilatkozatában leszögezett politikai feltételek és elvek végrehajtását. A két elnök felszólítja Viet­nam mindkét részének hatósá­gait, hogy mielőbb közöljék a két elnökkel elgondolásaikat az öosszvietnami választások kér­désének megvitatása végett tar­tandó tanácskozások megkezdé­sének időpontjára, valamint e választások megtartásának idő­pontjára vonatkozólag, mint­hogy e választások segítségével kell megteremteni Vietnam egységét. A két elnök megállapítja, hogy a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság eredményes tevékenységet fejt ki Vietnamban. Ezért felhívással fordul Viet­nam mindkét részének hatósá­gaihoz, adjanak e bizottságnak mindennemű segítséget a Viet­namra vonatkozó egyezmé­nyekben előírt funkcióinak tel­jesítésében. A két elnök tovább folytatja egymással a vietnami helyzetre vonatkozó tanácskozásokat és szükség esetén, a vietnami helyzet alapján megvizsgálja majd azt is, milyen intézkedé­seket kell tenni a Vietnamra vonatkozó genfi egyezmények végrehajtásának biztosítására, beleértve azt a javaslatot is, hogy hívjanak össze egy újabb értekezletet a genfi értekezle­ten résztvett országok, vala­mint az indokínai nemzetközi bizottságban képviselt orszá­gok részvételével. A vietnami nemzetközi ellen­őrző és felügyelő bizottsághoz intézett üzenetben a két elnök felhívja a bizottságot, hogy amennyiben munkája olyan akadályokba, vagy nehézségek­be ütközik, amelyeket ott a helyszínen nem lehet rendezni, a két elnök hálásan fogadná, ha tájékoztatnák őket erről. Ezek alapján megvizsgálhat­nák, szükség van-e további in­tézkedésekre a bizottság mun­kájának megkönnyítése végett. A francia kormányhoz inté­zett üzenetben a két elnök tá­jékoztatja a francia kormányt, hogy üzenetet intéztek Viet­nam mindkét részének iletékes hatóságaihoz és a nemzetközi bizottsághoz. A két elnöknek az a véleménye, hogy ha a francia kormány folytatná jó szolgálatait, ez igen hasznosnak bizonyulna. A két elnök tiszte­lettel felkéri a francia kor­mányt, vitassa meg ezt a kér­dést a dél-vietnami hatóságok­kal, hogy megegyezés jöjjön létre azokról az intézkedések­ről, amelyek elősegítenék a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságra és ve­gyes bizottságra váró feladatok megoldását. Japánban atombombaellenes világértekezletre készülnek Az Associated Press híre szerint az atom és hidrogén­bomba megtiltását szorgalmazó japán tanács az idén is meg­rendezi az atom és hidrogén­­bombaellenes világtalálkozót. A találkozót augusztus 4 és 10 között Hirosimában és Naga­szakiban hasonló körülmények között rendezik, úgy, mint a ta­valyi hirosimai és nagaszaki találkozót. A tanács harminc országban küldött meghívót, köztük az Egyesült Államokba Angliába, Franciaországba, In­diába és a Szovjetunióba. Szovjet tengerészek magyar uszályokat mentettek meg Izmail (TASZSZ). Az odesszai területhez tartozó Izmailba rá­diótávirat érkezett a Duna- tengeri Hajóforgalmi Vállalat Taman nevű gőzöséről. Mint a távirat közli május 6-án a Taman az egyik román kikötőben történt éjszakázása során hírt kapott arról, hogy az ezredik kilométerkő térségében magyar uszályok leszakadtak horgonyukról és sziklás partok felé sodródnak. A magyar uszá­lyokat elkerülhetetlen pusztu­lás fenyegette. A szovjet gőzös legénysége elhatározta, hogy haladéktalanul a magyar uszá­lyok segítségére siet. Éjszaka negyed kettőkor ráakadtak a vízen sodródó uszályokra és a rossz látási viszonyok, vala­mint az erős ár ellenére sike­rült fedélzetükre venni a ma­gyar uszályok legénységét. Ez éppen a pusztulást jelentő szik­láktól 15 méterre történt. 6 óra 30 perckor a 710. számú uszályt és a 84. számú benzin tartályhajót már biztos helyre vontatták, majd átadták a Ko­márom nevű magyar gőzösnek. A magyar hajósok hálásan megköszönték a szovjet tenge­részek segítségét. H bonni kormány eltitkolta a szovjet jegyzék tartalmát Bonn (ADN). A Nyugat-Ber­­linben megjelenő Tag keddi számában közölte, hogy a Szov­jetunió már hosszabb idővel ezelőtt meghívta a nyugatné­met parlamenti küldöttséget Moszkvába. A szövetségi kor­mány és a külügyminisztérium a meghívást tartalmazó jegyzé­ket eltitkolta annak érdekében, hogy megakadályozza a nyugat­német képviselők utazását és hátráltassa a két ország közele­dését. A szövetségi gyűlés képvise­lőinek körében a jegyzék eltit­kolása erős elégedetlenséget váltott ki. Churchill Nyugat-Németországban Sir Winston Churchill volt angol miniszterelnök szerdán feleségével együtt ötnapos lá­togatásra Nyugat-Németország­­ba érkezett. A DP­A jelentése szerint Churchill csütörtökön Aachenben átveszi a Nagy Ká­­roly-díjat, amellyel minden év­ben azt az államférfit, tudóst, politikust vagy írót tüntetnek ki, aki „jelentős érdemeket szerzett az európai egység meg­teremtésében. Változások a román kormány összetételében Bukarest (TASZSZ). A Ro­mán Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége — Gheorghe Hossut a miniszter­­tanács elnökhelyettesévé ne­vezte ki, egyben felmentette a földművelésügyi miniszter tiszt­sége alól. Földművelésügyi mi­niszterré Marin Stancut nevez­ték ki. Alexandra Birladeanut a minisztertanács elnökhelyette­sét és az állami tervbizottság elnökét felmentették az állami tervbizottság elnökének tisztsé­ge alól. Az állami tervbizottság elnökévé Gheorghe Gastont nevezték ki. 11. folytatás. Ekkor éreztem először, hogy fáradt vagyok. Számít is az, hogy nincs villany ... csak va­lami pinces legyen, ezt az egy éjszakát majd csak átvészeljük Gyanútlanul léptem a pince­­szerű helyiségbe. Drage azon­ban annál jobban magyarázott valamit a rendőrnek, de az csak a fejét ingatta. Végül dü­hösen berontott Drage... — A piszkok, ezt még meg­­keserülik, csak találkoztam a bátyámmal — és végigvetődött az ócska priccsen. — De igényes lettél, talán a Hotel Savoyba rendeljenek nekünk külön szobát, melegvi­zes fürdővel és fehérruhás lá­nyokkal ... Még be sem fejeztem a mon­­datot, ott fent nagyot csapódott a bejárati ajtó és a csendben tisztán hallottuk a kulcs csi­­kordulását. Az ablakhoz sza­ladtam: — Hé, ne vicceljen — kiál­tottam a rendőr után —, ha be­­zárt, hogyan megyünk ki innen?... — Ó, uram, csak semmi izga­lom, reggel majd kinyitják... Ez nálunk csupa udvariassági szokás, nem akarjuk, hogy bárki is háborgassa éjszakai pihenésüket... — és kedélye­sen vigyorogva intett. Most értettem csak, miért dühöngött Drage. Akárhogy elemeztük a helyzetet egyér­telmű megállapításra jutottunk — foglyok vagyunk. Ha már ilyen szépen, önként sétáltunk a csapdába, nem te­hettünk mást, mint türelmesen várakozni és ha lehet aludni az éjjel... Ha lehet. Nem va­gyok szívbajos, de Drage után én is rémülten kiáltottam, ami­kor valami puha madzag meg­csiklandozta a nyakamat. Oda­kaptam. Uram ne hagyj, cinco­­gott... — Patkány! — ugrott fel Drage. Mi tagadás patkány le­hetett, mert az egerek sehol sem nőnek ilyen hosszú farok­kal. Oda lett az alvás. Éjfél táj­ban úgy fordult a hold, hogy a keskeny téglalap alakú ablakon bevilágított a pincébe. A fal tövében árnyékok suhantak, apró lábak kopogtak, kapirgál­­tak. Egész patkányfalka tán­colt a lepkeszínű holdvilágnál. Lehet, hogy maga el sem hiszi, pedig így volt. Olyan ré­mület koccantotta össze fogun­kat, amilyet csak a patkányok koszos undora válthat ki az emberből. Köszönöm az ilyen vendég­látást, jófajta szocializmus le­het itt is — gondoltam. Az per­sze eszembe se jutott, hogy ma­gunkat hibáztassam. Úgy van ezzel az ember, amíg másokat hibáztathat saját nyomorúsá­gáért, szívesebben teszi azt, minthogy saját fejét verné a falba a sok meggondolatlan marhaságért. Nem tehettünk mást, mint mi is zörögtünk. A zörgésre elcsendesedtek a pat­kányok, szétszaladtak az isme­retlen lyukakba. Olyan sóvárogva még soha­sem vártam a hajnalt. A távol­ból idehallatszott a Dunán úszó hajók tompa kürtölése. Micsoda muzsika volt a fülnek? Duna, úgy vágyódtam a Duna után a szabad kedves Duna után. Semmi kedvünk beszélgetni. Drage is hallgatott, én sem szóltam. Mindketten a saját gondolatainkkal tépelődtünk. Mit hoz a hajnal, mivel kö­szönt ránk az első idegen haj­nal? Egyáltalán megvirrad-e a reggel? Megvirradt... soha olyan ke­servesen. Az álmatlanság való­sággal csípte a szemem és ami­kor újból csikordult ajtónkban a zár — hunyorogtunk a fény­ben, mint a megvakított macska. Uj rendőr kiabált le a pince homályába.­­A barátságosnak egyáltalán nem nevezhető hang­ra előtántorogtunk. Még ma­gunkhoz sem tértünk amikor már bilincs kattant a kezün­kön. Nem mondom, kicsit kel­lemetlen érzés ... Képzelje el, így sétálni végig a városon ... karpereccel. Az ilyen csodát mindig megbámulják az embe­rek. Azelőtt két nappal még én sem gondoltam, hogy ilyen hat­hatós díszkísérettel vonulok végig a bezdáni utcán. Viszont egy tagadhatatlan előnye akadt ennek az apró kellemetlenség­nek ... remek magyar gyárt­mányú Pulmann-kocsin utaz­tam, szerb állami szabadjeg­­­gyel Zomborba. Egyébként ilyen megtisztelésben nem lett volna részem ... Kezdtem hu­morosan fogni az életet, mert egyre gyanúsabbá vált nekem ez az egész história. Én odahaza Magyarországon mindig azt hallottam a magamfajta világ­vándoroktól, hogy akik a ma­gyar kommunizmus elől Jugo­­szláviába menekülnek , azo­kat ott különleges bánásmód­ban részesítik. Nem mondom elég különleges bánásmód, — mint közönséges bűnözőt visz­nek összeláncolva Zomborba. (Folytatjuk.) Szamos Rudolf: Amerikából jöttem... Kalandos történet 1956 MÁJUS 11. Rónai Sándor elvtárs távirata a magyar határról Volkov és Lácisz elvtársakhoz A. P. Volkov elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsa elnökének, V. T. Lácisz elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa elnökének. A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének küldöttsége nevében szívélyes köszönetemet fejezem ki a Szovjetunió Legfelső Tanácsának és minden szovjet embernek, akikkel delegációnk tagjainak alkalmuk volt találkozni városokban, üzemekben, kolhozokban, színházakban, szociális és kulturá­lis intézményekben. Meggyőződésünk, hogy látogatásunk hozzájárult a meg­bonthatatlan szovjet—magyar barátság további elmélyítésé­hez, Örökké emlékezetesek lesznek azok a napok, amelyeket a Szovjetunióban töltöttünk. RÓNAI SÁNDOR a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének elnöke. a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége Svédországban ^ Stockholm (TASZSZ). — A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak küldöttsége május 9-én to­vább tanulmányozta a svéd parlament munkáját. A küldöttség tagjai megje­lentek a parlament második kamarájában, amikor éppen a közoktatásügyi és kultuszmi­nisztérium új költségvetésének vitája folyt. A küldöttség tagjai később megjelentek a svéd parlament első kamarájának ülésén is, amely szintén a közoktatásügyi és kultuszminisztériumi költ­ségvetést tárgyalták. Utána a parlament költség­­vetési bizottságának helyiségé­­ben beszélgetés folyt Svédor­szág gazdasági helyzetéről. A nap másik felében a szov­jet küldöttség tagjai a svéd szövetkezeti központ meghívá­sára megtekintettek egy nagy áruházat Stockholm déli részé­ben. Az áruház évi forgalma 2,5 millió svéd korona. Az el­adás az áruházban eladók nél­kül, a vevők önkiszolgálásával folyik. Itt a csillagok felé A moszkvai postások a Bol­­saja Gruzinszkaja egyik házában nap mint nap számtalan levelet hoznak. A leveleken — ame­lyeken a legkülönbözőbb szov­jet városok bélyegzői és tarka külföldi bélyegek láthatók — ez a címzés olvasható: „A bolygóközi közlekedési bizott­ságnak.“ A. G. Karpenko, en­nek a bizottságnak a tudomá­nyos titkára így nyilatkozott az itt folyó munkáról: „Az emberek ősidők óta ál­modoznak a csillagvilág titkai­nak megismeréséről. Tudósok és mérnökök törték a fejüket, hogyan lehetne meghódítani a világűrt. E nemzetközi jellegű probléma iránt csak fokozódott az érdeklődés, elsősorban a rakéta-technika, a hőlégsuga­­ras repülés és az atomenergia békés célú felhasználásának sikerei következtében. A világ legkülönbözőbb országaiban számtalan űrhajózási tudomá­nyos társaság működik és meg­szervezték a nemzetközi hol­a­­közi repülési szövetséget, amely­nek munkájában 18 ország tu­dományos társulatai vesznek részt. A szovjet emberek is élénken érdeklődnek az űrhajó­zás problémái iránt, ami ért­hető is, hiszen az eszme kiváló honfitársunktól, K. E. Ciolkov­­szkijtól származik. Azóta az űrhajózás külön tudományág lett és megvalósult Ciolkov­­szkij sok jóslata. A szovjet tu­dósok arra a következtetésre jutottak, hogy eljött az ideje annak, amikor közös erőfeszí­téssel útnak lehet indítani a Föld mesterséges bolygóját és a rakéta-technika háborús po­tenciálját átállíthatják az űr­repülések békés és nemes cél­jainak szolgálatába. A mesterséges bolygón léte­sítendő tudományos megfigyelő állomás segítségével alaposan tanulmányozhatják az ionoszfé­­rák keletkezési okait. Megfi­gyelhetik, hogy milyen hatást gyakorol a Nap mágneses erő­tere a kozmikus sugarak inten­zitására. A tudósok az itt vég­zett kutatások alapján megfejt­hetik a természet egyik nagy titkát, a földi mágnesesség ere­detét. A bolygóközi közlekedés problémájának megoldása vég­telen távlatokat nyit meg a ter­mészet leigázása előtt. Ezzel magyarázható az a nagy érdek­­­lődés, amely idehaza és külföl­dön bizottságunk munkája iránt tapasztalható.“ A titkár leveleket mutat, amelyek a földkerekség legkü­lönbözőbb részéből érkeztek. Vannak köztük tudományos jellegű javaslatok, hipotézisek, űrrepülőgépek és atommotorok tervei. A levelek írói szovjet és külföldi mérnökök, diákok, sőt iskolások, így például egy csehszlovák szakember leírja a szovjet tudósoknak saját szer­kesztésű repülőgépét, amely az atmoszféra felső rétegeinek megismerésére szolgál. Egy né­met optikus felajánlja új te­leszkópját az űrhajókról való megfigyelések céljaihoz. A levelek túlnyomó része­ szovjet emberektől érkezett és hazafias érzéseiket juttatja ki­fejezésre. Berepülő-pilóták, mér­nökök, sőt úttörők ajánlják fel segítségüket a bonyolult űrhajózási feladatok elvégzé­séhez. Azt akarják, hogy a Szovjetunió elsőnek valósítsa meg az emberiség merész ál­mát: a világűrrepülést. A lenin­­grádi Borja Vlagyimirov ezt írja: „Megígérem, hogy jól ta­nulok, ha elvisznek a világűr utazásra.“ Szoldatov navigációs tiszt utasnak ajánlkozik az űr­hajóra. A posta azt mutatja, hogy az űrhajózás kérdései iránt nagy tömegek érdeklőd­nek. — A nemzetközi geofizikai év alkalmából a legkülönbö­zőbb szakmájú tudósok ezrei végeznek megfigyeléseket — mondja búcsúzóul Karpenko tudományos titkár. — Az úszó tudományos állomások kiter­jedt hálózatát hozzák létre, ex­pedíciók készülődnek. A geofi­zikai év munkálataiban szov­jet részről 58 aerológiai állo­más, tíz oceanográfiai és 11 hidrológiai megfigyelő központ 39 obszervatórium és számos más tudományos kutatóintézet vesz részt. A megfigyelések az egész földkerekségre kiterjed­nek. Sok meglepő felfedezés áll előttünk, s ezek lehetővé teszik majd, hogy megfejtsük a világ­űr rejtélyét, megismerjük a föl­dünk életét irányító erőket és tágra nyissuk a kaput a csillag­világban. A. Ginyevszkij

Next