Tolna Megyei Népújság, 1957. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-12 / 36. szám

TOLNA mEG­YEI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK l­APJA II. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957. FEBRUÁR 12. 99 A IX. kerület kommunistái vasár­nap aktívagyűlést tartottak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem aulájában. A gyűlésen Apró An­tal, a forradalmi munkás-paraszt kormány minisztere mondott beszé­det. Beszámolt gazdasági helyzetünk fokozatos megszilárdulásáról, a kor­mány legújabb intézkedéseiről, majd a pártépítés időszerű kérdéseiről szólt. — Az ellenforradalom egyik jel­lemző módszere — mondotta — amivel demoralizálta, bomlasztotta a Magyar Dolgozók Pártját, a magyar kommunista mozgalmat. Az volt, hogy minden kommunistát, de pár­­tonkívüli vezetőt is — legyen az ki­sebb vagy nagyobb funkcióban — személy szerint tett felelőssé a 12 év alatt elkövetett hibákért. „Sztálinistáknak rákosistáknak“ neveztek minden magyar kommu­nistát, vezetőt, az egész pártot, így akarták a tömegek tudatából kitöröl­ni azokat az eredményeket, amelye­ket 12 év alatt a magyar kommunis­ták vezetésével a szocializmus építése terén elértünk. Követtek el hibákat ezek a veze­tők kisebb, vagy nagyobb beosztás­ban? Igen, közülük számosan követ­tek el hibát, amikor 1953-ban fel­fedtük "a párt és­ az államvezetés hibáit. Jelentős számban váltottunk le felelős poszton lévő funkcionáriu­sokat, olyanokat, akik hibát követtek el és elvesztették a párttagok és a nép bizalmát. De az is igaz, hogy tovább kel­lett volna menni és többek kö­zött Rákosi Mátyás leváltása már akkor, 1953-ban aktuális volt. Ma már látjuk, hogy sok mindent elkerültünk volna, ha ezt a lépést bátran, előbb megtesszük. De a ve­zetők által elkövetett hibákért nem felelősek a kisebb beosztású, a pa­rancsot, az utasítást kötelességszerű­­en végrehajtott beosztottak, mégis az ellenforradalom ezeket épp úgy támadta, mint a hibákért felelős ve­zetőket. Ez a jelenség nem valami tipiku­san magyar specialitás. A XX. kon­gresszus után rövid idő alatt szinte nemzetközi méretekben bonta­kozott ki a szocialista és a kapi­talista országokban egyaránt a kommunista vezetők, vagy egy­szerű párttagok ellen nemzet­közi rágalomhadjárat. Nálunk bizonyos értelmiségi körök írók, újságírók csoportja szervezte a pártmunkásokat, az állami funkcio­náriusok ellen azt a rágalomhadjá­ratot többek között és olyan embe­rek, mint Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Gimes és társai, akik mint főkucserák, a Szabad Európa nevű ellenséges rádió magyar munkatársai, az ellenfor­radalom szálláscsinálói mindent elkövettek, hogy rágalmazzák, gyalázzák a párt és az állami funkcionáriusokat, mindazokat, akik szót emeltek a féktelen de­magógia ellen, akik védték a párt, a munkásosztály szerepét. Mindenkire ráaggatták a sztálinis­ta, rákosista jelzőt. Az egyszerű fa­lusi párttitkárra, az üzemi vezetők­re, kerületi, járási, megyei pártbi­zottsági és tanácstagokra, akiknek döntő többsége nem követett el hi­bát, akik nem felelősek azért, mert a felső vezetés egyik, vagy másik utasítását végrehajtották.­­ A párton belül sem lehetnek kétfajta párttagok olyanok, akik a múltban funkcionáriusok voltak és most megbélyegezettek azért, mert valamilyen poszton becsületesen védték a néphatalom érdekeit. A hibákból természetesen minden vezetőnek tanulnia kell, legyen ki­sebb, vagy nagyobb beosztásban — de azt nem hagyjuk, hogy a reakció derék, becsületes elv­társak ezreit megrágalmazza, megfélemlítse, félreállítsa. A Magyar Dolgozók Pártja marx­ista-leninista párt volt. Voltak hibái, fogyatékosságai, de eredményesen vezette, szervezte a harcot a szocia­lizmus győzelméért. Az ellenforradalom kihasználta ezeket a hiányosságokat, a párt gyen­geségeit, hibáit és nemcsak a párt, de az egész népi hatalmat alapjai­ban támadta meg. Most az ellenfor­­r­radalom teljes felszámolásánál tart­­­­suk egyik becsületbeli kötelességünk­nek megvédeni a volt MDP tagokat, pártonkívülieket, állami funkcioná­riusokat az ellenforradalom rágal­maitól — mondotta beszédében Apró Antal. sen Apró Antal beszéde a IX. kerületi aktívagyün­jtn Nem hagyjuk, hogy a reakció derék, Becsületes elvtársak ezreit rágalmazza, megfélemlítse“... Néger énekesei Szekszárdon Marcell Martinique, néger énekes­nő vendégszerepel február 16-án, szombaton este 6 órakor és 17-én dél­után 3 órakor a városi kultúrház színháztermében. Vele egy műsorban több együttes is fellép. Hallhatja a szekszárdi közönség a 12 tagú „Urá­nia” tánczenekart, Balogh Géza 7 tagú hazai gitáregyüttesét, egy 14 tagú verbunk népizenekart, két cim­balomszólóval. Itt lesznek a szilofonművész Sere­gély-fivérek és 14 tagú mambó— rumba zenekarok. Fellép Fazekas Nikolette magyar táncdal énekesnő, Némethi László hegedűművész, valamint a „10 tagú tűzoltózenekar 1800-ból‘’. Az elő­adás 3 óra hosszan tart és érdekes­sége, hogy az előző szereplésük színhelyén, Mohácson, egy óra rá­adást adtak a közönség tapsban ki­fejezett kívánságára. Reméljük, hogy Szekszárdon is adnak repetát... ■P5*~ A falusi lakóházépítési kölcsönakció keretében 1950—1956 között közel 12 ezer falusi dolgozó, tsz-tagok, állami gazdasági, gépállomási dolgozók és egyéni gazdák kaptak hosszúlejáratú házépítési kölcsönt az államtól. A köl­csön összege meghaladja a 215 millió forintot. Az építtetőknek 10—20 év alatt kell letörleszteniök a kölcsönt, évi három százalékos kamattal. Az állam abban az esetben, ha valaki öt év alatt visszafizeti a kölcsön három­negyed részét, lemond a fennmaradó összegről. Ezt a kedvezményt az elmúlt években már hatszázan kapták meg, és ezáltal mintegy két és félmillió fo­rintot takarítottak meg az építke­zésen. A kölcsönigénylők, a törlesztés elő­nyeit látva, mind többen öt év alatt visszafizetik a kölcsön háromnegyed ré­­­szét. 1956-ban már 1 millió 400 ezer fo­rintot tett ki a kölcsön 25 száza­léka fejében elengedett összeg. 1957 első hónapjában már újabb 105 falusi építtető fizette vissza — öt év leforgása alatt — a kölcsön kapott összeg 75 százalékát. Ezek a gazdák több mint 421 ezer forint kedvezményben részesül­tek, megközelítőleg annyiban, mint az elmúlt év utolsó negyedében összesen. A 25 százalékos engedmény mellé még hozzá kell venni azt is, hogy a 3 százalékos kamat elmaradása is előny azoknak, akik a kölcsönzött összeg 75 százalékát visszafizetik. A törlesztés le­járta előtti visszafizetés az egyéni elő­nyökön kívül módot nyújt arra is, hogy a visszatérített összeget az állam újabb falusi lakóházak építéséhez adja kölcsön, ezért nemcsak az egyénnek, de egy na­gyobb közösségnek is előnye származik belőle. 215 millió forint kölcsön 12 ezer falusi lakóház Kultúrház, vagy kocsma ? Nagy viták folynak, sok vélemény hangzik el mostanában arról mi legyen a falusi kultúrházak sorsa. Maradjanak-e meg az eddigi formájuk­­ban, legyenek az ifjúság tulajdonában, adják át a gazdaköröknek és még számos elképzelés lát napvilágot, illetve ölt testet. Az elmúlt években eredményes munkát végzett az őcsényi kultúrház s ezt a munkát támogatta a negyedévenként folyósított 5000 forint állami támogatás. A kultúrház igazgatója nemrégiben felszólítást kapott, hogy a mostani, I. negyedévi ötezer forintból fizessen vissza a községi tanács folyó­számlájára 3700 forintot, állítólag azon a címen, hogy csökkentették a ki­­adásokat. (Maradna tehát eszerint 1500 forint, holott az igazgató és a taka­rítónő egyhavi illetménye ez csupán.) Ez azonban mellékesnek látszik amögött a kijelentés mögött, hogy ,,a kultúrház egyelőre be lesz zárva”. Vajon, hol talál majd akkor szóra­kozási lehetőségeket a község fiatalsága? Talán választ ad erre a kiszi­várgott hír a tanács álláspontjáról, amely szerint vendéglő és­ falatozó működne a kultúrház helyén a gazdakör cégére alatt. Most már csak az a kérdés, hogy azok, akik ezt tervezik, így gondol­ják a fiatalság szórakozási, művelődési lehetőségeit biztosítani? Kocsma­zajjal alá­festve akarnak megrendezni egy-egy előadást? Akárhogyan is lesz a jövőben a kultúrházak rendszere, az lenne a leg­helyesebb — már csak tájjellegét tekintve is —, hogy az őcsényi kultúr­ház kultúrház maradjon, nem pedig kocsma­­ Kocsmát ugyanis minden kö­­rülmények között könnyebben lehet nyitni, mint egy kultúrházak. Vasárnap szántottak a traktorok és az egyéni gazdák is Tolna megyében A múlt hétvégi szeles, napsütéses napok után vasárnapra áprilisi igazi tavaszi idővel felérő 10 fokon felüli meleg, napos idő virradt Tolna me­gyére. Az első tavaszias napsütésben megindult az élet a megye határán,, ban Vasárnap imár kora délelőtt igen sok szekszárdi egyéni gazda ment szántani a határba, hogy az ősszel elmaradt munkákat pótolják. Több ökrös- és lovasfogattal szán­tottak Kakasd és Bonyhád határá­ban is. A Középhidvégi Kísérleti Gazda­ságban 3 traktor szántott vasárnap, ugyancsak kivonultak a földekre dol­gozni a várdombi gépállomásról is a traktorok. Megkezdődött a halászat a tolnai és a paksi halászszövetkezetben Az ország két legnagyobb halászszö­vetkezetében, a paksi és a tolnai halász­­szövetkezetben megkezdődött a halászat az úszó jégtábláktól megtisztult Dunán. A Tolnai Halászszövetkezet brigádjai a múlt hét végi utolsó halásznapon 10 mázsa zsákmánnyal tértek vissza a ha­lásztanyára a Dunáról. A paksi halászokat már nem kísérte ilyen szerencse. Az egész múlt hét ered­ménye csak öt mázsa hal volt. Hétfőn a tolnai és a paksi halász­szövetkezet brigádjai már kora reggel csónakokba szálltak újabb halászzsák­mány szerzéséért. lesz-e Szekszárdon tejfeldolgozó ü­zem? Az elmúlt héten a Kölesdi Vajüzem­ben sok érdekes dolgot meséltek el a gyár vezetői és dolgozói üzemükről. Be­széltek például arról is, hogy ráfizetés­sel jár a tej beszállítása és a pasztőrö­zés után újbóli visszaszállítása. A gya­korlat az már évek óta, hogy a Szek­­szárd környéki falvakból a tejet össze­gyűjtik és minden reggel gépkocsin szál­lítják Kölesdre, csak azért, hogy ott a pasztőrözést elvégezzék. Ez csak néhány órát vesz igénybe. Akkor újból kannáz­­zák a tejet és a reggeli út megismétlő­dik, vissza Szekszárdra és Tolnára. Szek­­szárdra két-háromezer litert, Tolnára pedig öt-hatszáz litert viszn­ek naponta. Sokba kerül a fuvar, és mégsem olyan a tej minősége,­ mintha azt helyben pasztőröznék. A 30 kilométeres út a háziasszonyoknál jelentkezik leginkább, amikor a tejet forralni akarják. A Kölesdi Vajüzemben az a vélemény alakult ki, jobban járnának ők is, ha nem kellene naponta többszáz forintot feleslegesen fuvarra kifizetni és jobban járnának a szekszárdi fogyasztók is: friss tejet kapnának minden nap, ha a Szekszárd környéki tejet helyben dol­goznák fel. Megkönnyítené egy tejfeldolgozó üzem létesítését az, hogy valamikor régen volt Szekszárdon egy tejfeldolgozó üzem. A postával szemben. Az a helyiség nem felel meg, de biztosan lehetne találni va­lami megoldást egy helyiség kiutalására. A gépi berendezés meg jó lenne az, amit a Kölesdi Vajüzemben leszerelnek. Azok a régebbi típusú, kiskapacitású gépek még sokáig ki tudnák elégíteni a szek­szárdiak igényeit. Úgy gondoljuk, csak azt kell tenni az illetékeseknek, hogy meghallgassák a szekszárdi tejfogyasz­tók, az anyák és gyermekeik kérését, és akkor rövidesen Szekszárdon tudják fel­dolgozni a szekszárdi, őcsényi és sió­agárdi tejet. A „János vitéz" Tengelicen Nemrégiben bírálták a Tengelic községben folyó kultúrmunkát. Arról írtak, hogy a kultúrháznak nincs gazdája, nem folyik ott jóformán semmi néven nevezendő munka, a fiatalság nem találja meg a szórako­zási lehetőségeket. Már akkoriban is voltak olyan vélemények, hogy ezek a megállapítások nem fedik teljes egészében a valóságot, hogy igenis létezik kulturális élet Tengelicen. A megállapításokra most cáfolatot is szolgáltattak a község kultúrmun­­kásai, mégpedig azzal, hogy három estén keresztül, pénteken, szombaton és vasárnap játszották nagy sikerrel a „János vitéz”-t. A színjátszók tervé­ben már újabb darab tanulása és elő­adása is szerepel. Fatolvajok — rendőrkézen Most, a téli időkben, nagyon elszapo­rodtak az erdei lopások. Igaz, nagyrész­­ben nem üzérkedésre lopják, noha ilyen is van, hanem saját szükségletre, de ez vajmi keveset változtat a lényegen. A lopás — lopás és a rendőrségi szervek igyekeznek leleplezni minden erdőtol­vajt. A napokban három koppányszán­­tói fatolvaj került rendőrkézre: Bangócs János, ifj. Varga József és Veres József, akik a helyi erdőből elloptak mintegy 80 darab 10—15 centiméter átmérőjű akác­fát. A kár körülbelül 3000 forint. — ügyükben megindították az eljárást. Üzem — a volt kultúrhelyiségben Irodából — lakások. Sok ilyen hírt, tudósítást lehetett az utóbbi hónapokban olvasni az újságokban. Egyszerűbb lesz az ügyvitel, össze­vonják a hivatalokat, amelyek most már kisebb helyen is elférnek, hogy a felszabaduló helyiségekkel a lakás ínséget lehessen enyhíteni. Az újságíró — szívesen ír az ilyen eseményekről. Most azonban külö­nös élményben volt részem szer­kesztőségünk korábbi épületébe lá­­togattam el. Mikor szóba került — két hónappal ezelőtt — a költözkö­dés, számolgattuk, hogyan lehet az irodákat lakásokká átalakítani és hogy b­itosan jól járnak azok, akik ide költözhetnek. De mi lesz a kul­­túrhelyiséggel, amit két évvel ez­előtt a pince egy részéből alakíttat­tunk át —és elég sokba került. Azt bizony nem­ tudják semmire sem használni. Most pedig gazdára találtak nem­­csak a lakások, hanem a kultúr­­helyiség is. A cserépkályha helyét egy nagy kemence foglalja el. — László Jánosné egymásután szedi ki a formákból a kész tortalapokat, majd újra megtölti tésztával. r­i Most még sok a selejt, — mondja Pápai Károly, az idős cuk­rászsegéd, — de már egyre jobban megy a munka. Gyakorlat kell a ke­mence kezeléséhez, kitapasztalni, hogyan lehet jól fűteni a kemencét. Még csak a próbasütésnél tartunk, de holnaptól kezdve már „hivatalo­san” is, beindul az üzem. Azután pedig­­ akár az egész megyét ellát­­juk tortalapokkal. Mert a kultúrhelyiségben ostya­üzemet létesített a Vendéglátó Vál­lalat. Váradi Sándor igazgató és Egerszegi Endre cukrászüzemvezető elmondták, hogy már korábban fog­lalkoztak azzal a gondolattal, hogy szüksége volna a vállalatnak egy osz­tyaüzemre. Sokszor akadályozta a munkát, hogy a tortalapokat más­­honnét kellett beszerezni. Különösen az elmúlt hónapokban. Tudomásuk­ra jutott, hogy a Siófoki Vendéglátó Vállalatnak van egy üzemen kívüli ostyasütő körkemencéje. Ezt sike­rült megszerezni — könyv jóváírás,­sal. A vállalat karbantartócsoportja — teljesen saját eszközökkel — be­építette a kemencét, így a jövőben nemcsak a vállalatot tudják ellátni friss tortalapokkal,­ „nápolyi szelet­tel’’, hanem a Népbolton keresztül a lakosságot is. — De nemcsak ez az elgondolás vezetett bennünket — teszi hozzá Váradi elvtárs, — hanem az is, hogy ezzel munkát tudjunk adni néh(mn­i olyan dolgozónknak ,akik különben — racionalizálás miatt — elbocsá­tásra kerülnének. Egyelőre öt mun­kás dolgozik az üzemben, de ha bő­­víteni tudjuk, több is. Önellátás, — munkalehetőség biz­tosítása elbocsátás helyett. — Köve­­tendő példa­ , JANTNER.

Next