Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-26 / 72. szám

> TOLNA MEGYEI NCPCJSAG A Szovjetunióban tartózkodó magyar kormány- és pártkü­ldöttség leningrádi látogatásának befejezésével két csoport­ban folytatja körútját. Az egyik csoport Kádár János vezetésével Szverdlovszk­­ba, a másik csoport pedig Dobi István vezetésével Sztálingrádba látogatott. Mindkét küldöttséget ünnepélyesen fo­Moszkva (MTI). A Sztálingrádban tartózkodó magyar kormány- és párt­­küldöttség tagjai a kíséretükben levő szovjet vezetőkkel együtt hétfőn dél­előtt látogatást tettek Dmolomnél, a vá­rosi tanács végrehajtó bizottságának el­nökénél, aki megismertette a magyar vendégeket Sztálingrád történelmével. Ismertette Sztálingrád történelmi múlt­ját, majd a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után elért fejlődését. A világháború nemcsak hogy­ meg­akadályozta a város fejlődését, hanem a hitleri fasiszták ellen vívott harcban Sztálingrád szinte teljes egészében el­pusztult. A város védelmében folyó har­cok kétszáz napon át tartottak, s a har­cok végeztével a városban és környé­kén 147 000 halott katonát temettek el, akik közül 47 000 volt a szovjet harcos és tiszt. Súlyos veszteséget szenvedett a polgári lakosság is. Sztálingrád egyet­len épülete sem maradt épségben, sőt túlnyomó többségüket teljesen szétrom­bolták a pusztító harcok. Közvetlenül a harcok befejeztével meg­indult már az újjáépítés munkája. Köz­pontilag kidolgozott tervek alapján gadták megérkezésük alkalmából. — Szverdlovszkban Kirilenko, az SZKP szverdlovszki kerületi bizottságának első titkára, Sztálingrádban pedig Dinkin, a sztálingrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke köszöntötte a ven­dégeket.­­ gyors ütemben láttak az építkezéshez, s Sztálingrád ma szebb, mint a háború előtt volt. 1949-ben a város iparának teljesítmé­nye már meghaladta a háború előtti színvonalat, lakossága felül van a fél­millión. Nagyszámban épültek fel köz­épületek, kulturális és szociális intézmé­nyek. Természetesen a legnagyobb gon­dot a lakások építése jelenti. Az elmúlt évben 120 000 négyzetméter lakást épí­tettek állami erővel és kb. ugyanennyi volt a magánerőből történt építkezések száma. Az idén már állami erővel 240 ezer négyzetméter, magánerőből pedig 150 000 négyzetméter lakóterületet épí­tenek. A város fejlődését nagyban elő­segíti az, hogy néhány évvel ezelőtt Sztálingrádtól délre megnyitották­­ a Volga—Don csatornát, s a várostól észak­ra elkezdték a hatalmas sztálingrádi ví­zierőmű építkezését. Ennek az erőmű­nek a teljesítménye 2 310 000 kilowatt villamosenergia lesz, azaz jelentősen meghaladja egész Magyarország villa­mosenergia termelését. A magyar kormány­­ és pártküldöttség tagjai több kérdést tettek fel a végre­hajtó bizottság tagjainak, majd kísére­tükben városnézésre indultak. Elsőnek a város közelmúltban létesült planetáriu­mát keresték fel. A magyar vendégek­nek itt bemutatták a sztálingrádi har­cokról készült dokumentumfilmet. A vendégek megtekintették a planetárium berendezését, majd a város főépítésze ismertette Sztálingrád újjáépítésének tervét és az erről készült hatalmas mak­­kettet. A kormányküldöttség tagjai és a kí­séretükben levő szovjet vezetők ezután a város nevezetes pontjain tettek látoga­tást, felkeresték többek között azt a házat, ahol a sztálingrádi harcok idején a legendás hírű Pavlov őrmester küzdött, s amelyet mindvégig megvédett a fasisz­ták támadása ellen. A magyar vendégek ezt követően a V. I. Leninről elnevezett 9. számú tíz­­osztályos iskolába látogattak el. Meg­tekintették az iskola több szakkörének munkáját. A magyar államférfiak tiszte­letére az iskola művészeti csoportja elő­adást rendezett. A műsorban a többi között magy­ar táncot is bemutattak. Az előadás végén a pionírok pionír­ nyak­kendőkkel és egyéb tárgyakkal ajándé­kozták meg kedves magyar vendégeiket és átadták azokat a leveleket is, ame­lyeket a magyar úttörőknek küldenek. A küldöttség tagjai ígéretet tettek arra, hogy a leveleket továbbítják a sztálin­grádi pionírok magyar pajtásaihoz. A magyar küldöttség tagjai ezután rövid sétát tettek a Volga partján, majd meg­koszorúzták a város védelmében elesett hősök emlékművét. A küldöttség koszo­rúját Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke helyezte el. A magyar államférfiak Sztálingrádban Folytatja látogatásait a Szovjetunióban tartózkodó magyar kormány- és pártkü­ldöttség Az ENSZ menekültügyi főbiztosságának belgrádi sajtóértekezlete August Lindt, az ENSZ menekült­­ügyi főbiztosa Belgrádban sajtóérte­kezletet tartott, a jugoszláviai ma­gyar menekültek problémájának megoldása szempontjából. Szerinte az a legfontosabb, hogy a tengeren­túli országok közöljék, mennyi me­nekültet fogadnak be és hogy az ENSZ tagállamai tartsák be az ENSZ közgyűlés határozata alapján adott ígéretüket. Ezzel megkönnyítenék azt az anyagi terhet, amely a mene­külteknek első menedékjogot nyújtó országokra, a jelen esetben Jugoszlá­viára hárul. Lindt közölte az újságírókkal, hogy Tito elnökkel és Sztefanovics bel­ügyi államtitkárral nemrégen folyta­tott megbeszélései során két alap­vető problémát tárgyalt meg. Nevezetesen a Jugoszláviába érke­zett menekültek továbbutazásának meggyorsítását és a menekültek el­tartásával kapcsolatban Jugoszlá­viára háruló anyagi nehézségek meg­könnyítésének problémáját. Lindt tájékoztatta Tito elnököt arról, hogy a múlt héten Hammarskjöld ENSZ- főtitkárral együtt újabb felhívással fordult az ENSZ tagállamaihoz és ebben ismertette Jugoszlávia, vala­mint Ausztria költségeit. Ezek a kiadások — mondotta Lindt — igen tetemesek és a jugo­szláv kormány ezideig mintegy két és félmillió dollárt költött a magyar menekültekre. Véleményem szerint ez felülmúlja Jugoszlávia anyagi képességeit. Lindt szerint az Egyesült Államok a kongresszus jóváhagyását várja a jugoszláviai magyar menekültek be­fogadására. Lindt hangsúlyozta, hogy a mene­kültügyi főbiztosság még semmiféle biztosítékot nem kapott Ausztráliá­tól, Kanadától, vagy Új Zélandtól a jugoszláviai magyar menekültek be­fogadására vonatkozóan. Bizonyos ígéretek azonban már elhangzottak. A főbizottság ígéretet kapott egyes latinamerikai országoktól is. A főbiztos a legutóbbi két nap alatt négy felvevő tábort tekintett meg. Elbeszélgetett több menekült­tel és kijelentette, hogy mindezek a menekültek köszönetüket fejezték ki a jugoszláv kormány emberbaráti tevékenységéért. Lindt rámutatott, hogy a jugoszláviai felvevőtáborok berendezése kifogástalan és több menekültet szállodákban helyeztek el. KÜLFÖLDI HÍREK A Tanjug jelentése szerint Naszer el­nök estebédet adott Szvetozár Vukmano­­vicsnak, a Jugoszláv Szövetségi Végre­hajtótanács Egyiptomban vendégeskedő alelnökének tiszteletére, aki gazdasági tárgyalásokat folytat Egyiptomban. A vacsora Rendkívül szívélyes légkörben folyt le. Vukmanovics alelnök ezúttal adta át Nasszer elnöknek Tito elnök ajándékát, de Mint a Tanjug jelenti, Joszip Broz Tito köztársasági elnök Brioniban fo­gadta a Jugoszláviában tartózkodó szov­jet nők küldöttségét. Tito elnök több mint egy órát beszélgetett a küldöttség tagjaival. A szovjet nőküldöttséget el­kísérték Brioniba a jugoszláv nőegylet vezetői is.* Az AFP a középkeleti hírügynökségre hivatkozással jelenti, hogy Nasszer el­nök és Hammarksjöld között teljes megállapodás jött létre a Szuezi-csator­­nán folyó hajózásról. * A TASZSZ közli: Mint a­­ francia fő­városban ismeretessé vált, bizonyos idő óta amerikai katonai misszió tartózko­dik Olaszországban azzal a rendeltetés­sel, hogy a magyar ,,menekült” táborok­ban 18—30 éves fiatalokat toborozzon az Egyesült Államok hadseregébe. A to­­borzók az anyagi javak ígérgetésétől a megfélemlítésen keresztül a zsarolásig minden eszközt felhasználnak. 1957. MÁRCIUS 2S Hazaérkezett Tuniszból a magyar kormányküldöttség Március 23-án szombaton, hozo­­mány meghívására részt vett érkezett Tuniszból Kossa István pénzügyminiszter és Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese. A magyar küldöttség a tuniszi kor-Tunisz függetlensége első évforduló­ja alkalmából rendezett ünnepsége­ken. Kossa István nyilatkozata a magyar kormánydelegáció tuniszi látogatásáról A delegáció hazaérkezése után Kossa István pénzügyminiszter a kö­vetkezőket mondotta a látogatás ta­pasztalatairól: — Meghívásunk a függetlenségi ünnepélyre szólt. Az egész ünne­pély, de különösen a kaszárnya ud­varában tartott gyűlés hatalmas de­monstrációja volt az arab népek egységének s ezt még Nixonnak, az USA alelnökének állandó színpadias szereplése sem tudta megzavarni. A háromnapos ünnepségsorozat idején a kilencszázezer lakosú városnak szinte apraja-nagyja éjjel-nappal az utcán volt. Ahol a magyar delegáció megjelent, mindenütt nagy tapssal. „Éljen Magyarország! ” kiáltással fogadtak, üdvözöltek bennünket Egyébként is lépten-nyomon nagy szeretettel és megbecsülést ta­pasztaltunk országunk iránt. — Jelen voltunk őfelsége Szidi Lanin bej­­ogadásán is, akinek át­adtuk a magyar nép, az Elnöki Ta­nács és a kormány üdvözletét, aján­dékait. — Mi úgy láttuk ottartózkodásunk alatt — mondotta befejezésül Kossa István pénzügyminiszter —, hogy egy nagyjövőjű, szabadságszerető, harcos nép vette kezébe saját sorsá­nak intézését. (MTI) Aláírták az 1957 évi magyar—finn árucsereforgalmi megállapodást 1957 március 22-én Helsinkiben aláírták az 1957. évre szóló magyar— finn árucsereforgalmi megállapo­dást. A megállapodás értelmében Finn­ország bányáfát, a papírgyárak ré­szére faanyagot, fűrészelt árukat, bútorlapot farostlemezeket),­­ cellu­lózét, különböző papírárut szállít Magyarországnak, a Magyar Népköz­társaság pedig szerszámgépeket, elek­tromos gépeket és készülékeket, op­tikai cikkeket, textilárukat, továbbá szőrmét, gyógyszert és gyógynövé­nyeket, különféle vegyszereket, hen­gerelt árut, gyümölcsöt és egyéb mezőgazdasági termékeket szállít Finnországnak. Közlemény az Eisenhower—Macmillan megbeszélésekről Mint az AFP jelenti, közös közle­ményt adtak ki Castle Harbourban, Eisenhower és Macmillan megbeszélé­seiről. A kommüniké szerint az amerikai és az angol kormány kész tájékoztatni előre az ENSZ-et atomkísérleteiről, hogy le­hetővé tegye külföldi megfigyelők rész­vételét, „feltéve, hogy a Szovjetunió is így cselekszik“. Az Egyesült Államok és Nagy-Britan­­nia a kommüniké szerint tovább kí­vánja folytatni atomkísérleteit, de csak olyan mértékben, amíg a sugárzások nem járnak veszéllyel, feltéve, „ha a Szovjetunió is így jár el“. A két kormány elismeri az ENSZ ke­retében működő kollektív biztonsági paktum értékét, főként a NATO jelen­tőségét. Elismerik, hogy „mindkét ér­dekelt ország érdekelt az atlanti közös­ség kebelében megvalósuló európai egy­ség fejlesztésében.“ A két kormány elismeri Nagy-Britan­­nia és Európa szorosabb együttműködé­sének jelentőségét, a közös piac és a szabad kereskedelmi övezet előnyeit, va­lamint a német nép jogát újraegyesíté­sének gyors megvalósításához. Az angol—amerikai közlemény a to­vábbiakban bejelenti, hogy a két kor­mány szerint mihamarabb meg kell valósítani a gázai övezetre és az akabai öbölre vonatkozó ENSZ-határozatot, va­lamint a Biztonsági Tanács október 13-i határozatát a Szuezi-csatornára vonat­kozóan. Az angol és az amerikai kor­mány támogatja az ENSZ-főtitkár erő­feszítéseit a határozathoz hű rendezés keresésére. A két kormány végezetül egyetért abban ,hogy az Egyesült Álla­mok bocsásson az angol erők rendelke­zésére bizonyos távirányított lövedéke­ket. 25. NYOLCADIK FEJEZET Hideg, ködös hajnal volt, didergős, mégis madárcsicsergéssel telve. A hadosztály adataival ellentétben, az erdő hemzsegett a németektől. — Bárhová nézett az ember, nagy teher­gépkocsik, még nagyobb autóbuszok, nehéz, magasított oldalú kétfogatú szekerek és mindenütt németek. Az erdei ösvényen párosával jártak az őrjáratok és torokhangon beszélget­tek. A felderítők egyetlen védelme az áthatolhatatlan sötétség volt, de ez is minden pillanatban elhagyhatta őket. A sötétséget, hol egy gyufa, hol egy zseblámpa fénye hasította ketté, ilyenkor Travkin és mögötte a töb­biek a földre lapultak. Körülbelül másfél órát kellett eltölteniök egy ha­lom kivágott fa között, szúrós fenyő­tűleveleken. Valamelyik német mezit láb csoszogva és zseblámpájával vilá­gítva maga elé, egészen közel lépett Travkinhoz. A lámpa fényét csaknem Travkin arcába irányította, de az ál­mos német semmit sem vett észre. — Nyögve, sóhajtva leült, hogy pihen­jen. Mamocskin megragadta kését. — Travkin nem látta, de megérezte ezt a vészthozó mozdulatot és lefogta ke­zét A német éppen Travkin kezénél ült. A német elment. Elmenőben meg­világított egy darabot az erdőből és a felemelkedő Travkin kiválaszhatott egy ösvényt, ahol látszólag kevesebb volt a német. Gyorsabban kell kijutni ebből az erdőből. Körülbelül másfél kilométert kúsz­tak, csaknem rajta az alvó némete­ken. Menetközben bizonyos taktikát dolgoztak ki. Ha őrjárat vagy mász­káló katonák jelentek meg a közel­ben, a felderítők a földre feküdtek. Kétszer is rájuk világítottak zseb­lámpával de mint Travkin elgondol­­ta sajátjuknak nézték őket, — így mászva, majd alvó németeknek tet­tetve magukat, aztán ismét kúszva, kijutottak az erdőből. Az erdő szélén utolérte őket a ködös hajnal. Itt valami rettenetes történt. Szó­­szerint összeütköztek három némettel három nem alvó némettel.­­ Ez a három egy teherautón fé­lig feküdt félig ült és takarójá­ba burkolózva beszélgetett. Egyikük véletlenül a közeli erdőszélre pillant­va­ megdermedt. Az ösvényen zajta­lanul, oldalvást nem nézve, valami különös, szomorú sorban hét nem mindennapi öltözetű ember vonult, — nem is emberek, hanem árnyak, zöld köpenyekben halálosan komoly ijesz­tően sápadt, csaknem zöld arccal. _ Nem is idegen külsejük, hanem alak­juk bizonytalan körvonala a reggeli ködben, hatott a németre, mintha valami varázslatost, nem valóságost látna. Nem is gondolt mindjárt oro­szokra, a látomást nem kötötte össze az ellenség gondolatával. — Grüne Gespenster — mormogta ijedten. — Zöld kísértetek ... Ha Travkin ,vagy valamelyik em­bere a félelem, a csodálkozás legki­sebb jelét adja, a támadás, vagy önvédelem legkisebb kí­sérletét teszi, a németek való­színűleg riadóznak és ez a ködös erdő szél rövid, véres összecsapás aréná­jává változott volna, hol minden előny a többségben lévő ellenség ol­dalán van. Travkint hidegvére men­tette meg. Egy pillanat alatt felmérte, hogy amíg csak három német látja őket, nincs értelme verekedést kezdeni mert ha elérhetik a legközelebbi berket, ahol talán nincsenek néme­tek, lehetőség van a menekülésre, még ha a három német elkésve ria­dózna is. Futni sem szándékozott. In­kább ösztönével, mint értelmével érezte, hogy nem szabad futni, amint egy kutya elől sem szabad szaladni. A kutya mindjárt megérzi a félelmet és fülrepesztő ugatásba fog. A felde­rítők egyenletes, nyugodt lépésekkel elhaladtak a megrökönyödött néme­tek mellett.­­ A berekben eltűnve, Travkin izgatottan körültekintett, visszanézett é­s futni kezdett. Gyorsan átjutottak a berken és egy mezőre ér­tek. A mocsári madarakat felriasztva, behatoltak egy másik berekbe. Itt ki­­lihegték magukat. Anikanov körül­szimatolva, megállapította, hogy nincs német a láthatáron. Erőtlenül rogy­tak a fűre, cigarettára gyújtottak és Travkin most először nyitotta ki szá­ját az este óta: — Majdnem rajtavesztettünk. Elmosolyodott. Nehezére esett be­szélni, nyelve nem akart forogni, szinte leszokott a beszédről az elmúlt éjszaka alatt. Élvezettel nézték, ahogy tíz német csatárlánc óvatosan átfésüli a maguk mögött hagyott berket és a berek nyugati szélén kijutva, meglehetős hosszan bámulnak a mocsaras rét felé, amelyen ők alighogy átjutottak. Aztán csoportba verődtek, beszélget­tek, nevetgéltek, — valószínűleg há­rom társukon mulattak, akiknek a zöld látomás megjelent, — rágyújtot­tak és továbbmentek. (Folytatjuk.) Kaxahevics !­ CSILLAG H Tüzép biztosítja az ifjú lakásépítőknek az építkezési anyagokat Nemrégiben alakult meg az ifjú­sági lakásépítő és tervező kisipari szövetkezet, amely kizárólag fiata­lok részére épít lakásokat. Munká­jához az OTP-től mintegy hatmillió forint hosszúlejáratú kölcsönt ka­pott. A fiatalok építőanyag ellátásáról a Tüzép igazgatóságán az alábbi tá­jékoztatást adták: “ Ez az építési forma ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az OTP köl­csönnel történő. Természetesen az építő szövetke­zet csak névre kérheti az építő­anyag kiutalását. Tehát az építés megkezdése előtt kell megnézni a későbbi tulajdonost és nem utólag. A fiataloknak a Tüzép minden körül­mények között biztosítani tudja a szükséges anyagokat. Az idén négy­­százmillió forint értékű építőanyag­gal rendelkezünk, amit a családiház építők kapnak meg. (MTI)

Next