Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-12 / 60. szám

Megkezdődtek a kínai—csehszlovák tárgyalások Az Új Kína jelenti, Pekingben kiadott közlemény sze­rint Csou En-laj miniszterelnök és a kínai fővárosban vendégeskedő Siroky csehszlovák miniszterelnök között vasárnap megkezdődtek a tár­gyalások. A közlemény megállapítja, hogy a két fél eszmecserét folytatott a je­lenlegi nemzetközi­­ helyzetről, a szo­cialista országok egységének foko­zottabb megszilárdításáról és a Kína, valamint Csehszlovákia között kialakult kapcsolatok továbbfejlesz­téséről. „A szocialista országok egysége a legmegbízhatóbb biztosítéka a béké­nek és az emberiség haladásának“ — mondotta Csou En-laj miniszterel­nök a Pekingben tartózkodó Siroky csehszlovák miniszterelnök és fele­sége, valamint a csehszlovák kor­mányküldöttség tiszteletére adott vasárnap esti díszvacsorán. „A kínai nép eltökélt szándéka —• fűzte hozzá a miniszterelnök —, hogy minden tőle telhető módon erő­sítse ezt az egységet. “ Csou En-laj elismeréssel szólt Csehszlovákiáról, a proletár inter­nacionalizmus iránti odaadásáról és a Szovjetunió vezette szocialista or­szágok közötti szolidaritás elmélyíté­sében kifejtett erőfeszítéseiről. Csou En-laj ezután a hidegháború fokozására irányuló imperialista mesterkedésekről beszélt, majd utalt a csehszlovák részről Kínának nyúj­tott műszaki segítségre. Siroky miniszterelnök a pohár­köszöntőre válaszolva hangsúlyozta: Csehszlovákia számára felbecsülhe­tetlen és történelmi jelentőségű az a tény, hogy szoros barátság fűzi Kínához és a Szovjetunióhoz. Siroky miniszterelnök az imperia­lizmus aknamunkájáról szólva el­ítélte az Egyiptom ellen végrehaj­tott imperialista agressziót és a magyarországi ellenforradalmi ak­ciót. Kétségtelen — hangsúlyozta a csehszlovák kormányfő —, hogy a jövőben minden hasonló kísérlet kudarcra van ítélve. Walter Ulbricht felszólalása a lipcsei össznémet munkáskonferencián A TASZSZ jelenti: A szombaton meg­nyílt lipcsei össznémet munkáskonferen­cián a vita végén felszólalt Walter­­ Ul­bricht, a NSZEP központi bizottságának ellő titkára. Németország újraegyesítésé­nek problémáját és az NSZEP központi bizottságának ezzel kapcsolatos legutóbbi javaslatait érintve, különösen kiemelte a német munkásosztály akcióegységének fontosságát. Ennek az akcióegységnek a megteremtése — mondotta —, türelmes és fáradhatatlan munkát tesz szüksé­gessé. Megoldásához mindenekelőtt le kell leplezni a nyugat-német burzsoázia hazug propagandáját és meg kell magya­rázni a Német Demokratikus Köztársaság szerepét a békéért és a demokráciáért vívott harcban. Walter Ulbricht végezetül felhívta a nyugat-német munkásokat, hogy a szö­vetségi gyűlési választások alkalmával változtassák meg az erőviszonyokat Nyu­­gat-Németországban és mérjenek vere­séget Adenauer pártjára. Ebből a válasz­tási mozgalomból a továbbiakban népi mozgalomnak kell kifejlődnie, amely Nyugat-Németországban is megteremtheti Németország békés és demokratikus újra­egyesítésének feltételeit. A konferencia résztvevői nagy lelke­sedéssel hagyták jóvá a konferencián megvitatott „A német munkásosztály útja és célja“ című okmányt. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Neues Deutschland nyilvánosságra hozta Dulles titkos emlékiratát Berlin (MTI). A Neues Deutsch­land vasárnapi számában kivonato­san ismerteti azt a titkos emlékira­toit,­­amelyet Dulles külügyminisz­ter juttatott el Eisenhower elnök­höz a középkeleten folytatandó ame­rikai politikáról. A titkos memorandumot — mint a Neues Deutschland írja — 1956 decemberének második felében nyújtották át az elnöknek, nyomban a NATO párizsi ülésének befejezése után.­­ Az emlékirat Dulles külügymi­niszternek azzal a megjegyzésével kezdődik, hogy az Egyesült Államok­nak politikájában az utóbbi időben jelentkező három tényezőből kell kiindulnia. Első tényezőként figye­lembe kell venni az Egyesült Álla­mok szövetségeseinek, Nagy-Bri­­tanniának és Franciaországnak le­­gyengülését. Másodszor — írja a továbbiakban Dulles — szükséges különös figyel­met szentelnünk Oroszország moz­gósító szerepének, melyet a közép­keleti eseményekkel­­ kapcsolatban játszott. Az arab országokban sajná­latos módon osztják azt az álláspon­tot, hogy Bulganyin miniszterelnök­nek Angliához és Franciaországhoz intézett jegyzékei a katonai tevé­kenység megszüntetéséhez vezettek Egyiptomban. Dulles kizárja egy „oroszok“ invázió lehetőségét ezen a területen, de azon a véleményen van, hogy az arab országoknak a gyarmatosítással szemben nyújtott aktív orosz segítség szárnyakat ad Dulles véleménye szerint a harma­dik lényeges tényező az arab or­szágokban mutatkozó feltartóztatha­tatlan fejlődés az önkormányzat és a függetlenség felé, amely az arab nacionalizmus megerősödéséhez ve­zet. Az amerikai külügyminiszter a to­vábbiakban utal arra az állítólagos légüres térre, amely véleménye sze­rint a Közép-Keleten kialakult, megjegyzi, hogy Nagy-Britannia és Franciaország már nem képes arra, hogy a helyzet ura legyen ezen a területen. Feltétlenül szükséges, hogy gyors határozatokat hozzunk jegyzi meg emlékiratában Dulles, hogy az Egye­sült Államok minden időveszteség nélkül kitöltse a légüres teret. Erre annál is inkább szükség van, mert olyan területről van szó, melyen a világ ismert olajtartalé­kainak kétharmada összpontosul. Szükségesnek tartja: 1. Egy afrikai védelmi szerződés megalakítását. 2. A középkeleti amerikai kato­nai pozíciók jelentős megerősítését. Széleskörű programot kell kidolgoz­ni légitámaszpontok megteremtésé­re, lehetővé kell tenni úgynevezett különleges egységek állomásoztatá­­sát a Közép-Kelet országaiban. 3. Feltétlenül szükséges állandó hadihajótámaszpontokat teremteni a Földközi-tengeren állomásozó 6. amerikai flotta számára. Dulles megjegyzi, hogy e katonai programot a lehetőség szerint na­gyobb gazdasági segélyprogramnak kell kísérnie. Véleménye szerint az Egyesült Államok az ázsiai országok egész soránál elutasításra fog találni terveinek keresztülvitelében. Ez nyilvánvalóan szükségessé teszi az ilyen vélemények alapos tanulmá­nyozását, továbbá meg kell találni az ilyen országok semlegesítésének módját is. (MTI) KÜLFÖLDI HÍREK Mint az AP jelenti, Japánban hétfőn több mint kétmillió munkás lépett sztrájkba, illetve kezdett munkalassításba. 1952 óta nem voll ilyen méretű sztrájk­­megmozdulás Japánban. * Mint az AP jelenti, a kaliforniai egye­tem laboratóriumának műszerei vasár­nap éjjel újabb nagyarányú földrengést jeleztek. A tudósok véleménye szerint ez a földrengés utórezgése a szombati földrengésnek, s minden valószínűség szerint szintén az Aleutákat sújtotta. A vasárnap éjszakai földrengés nyo­mán szökőár zúdult a Hawai-szigetekre, Japánra és az Egyesült Államok nyu­gati partjaira. A földrengés mintegy két és fél órán át tartott.* Az AP jelentése szerint Jacob Javits és Irving Ives amerikai köztársasági párti szenátorok a szenátus következő ülésén javaslatot tesznek a bevándorlás szabá­lyozására. A javaslat értelmében az el­nök évente kb. 77 000 menekült beván­dorlását engedélyezheti, ha „ezt a nem­zet érdekében szükségesnek tartja“. * Cséby Lajos, a Magyar Népköztársaság újonnan kinevezett belgrádi nagykövete látogatást tett Dobrivoje Vidics külügyi államtitkárhelyettesnél. A nagykövet át­nyújtotta az államtitkárhelyettesnek meg­bízólevelének másolatát.­­ A múlt hét végén Nyugat-Berlinben ülésezett a Német Szociáldemokrata Párt elnöksége, s elfogadta az Izraeli Szociál­demokrata Párt meghívását. Úgy döntött, hogy Ollenhauer pártelnök egy később kijelölendő időpontban Izraelbe utazik. * Mainz (MTI). A Német Párt és a Sza­bad Néppárt rajna-pfalzi tartományi szervezete vasárnap Mainzban közös tartományi pártkongresszuson Német Párt (Német Párt—Szabad Néppárt) né­ven egyesült. A tartományi pártkongresszus egy­hangúlag Karl Lahr képviselőt (eddig Szabad Néppárt) választotta elnökévé. A Német Párt és a Szabad Néppárt előreláthatólag április 7-én Berlinben tartja első közös pártkongresszusát. Megnyílt a SEATO értekezlete Menzies ausztráliai miniszterelnök — a Reuter-iroda jelentése szerint — hét­főn Camberrában megnyitotta a délkelet­ázsiai szerződés szervezetének (SEATO) értekezletét. Nyugatnémet szociáldemokrata képviselők a keleteurópai országokkal való kapcsolatokról A Nyugat-Berlinben működő sajtó­tudósítók szombaton ebédre hívták meg a Nyugat-Berlinben ülésezett szociáldemokrata pártelnökség két tagját, Wihner és Kalbitzer képvise­lőket. Az ebéden a Magyar Távirati Iroda berlini tudósítója felvetette azt a kérdést, hogy mi a szociál­demokrata képviselők véleménye az Adenauer-kormány keleteurópai po­litikájáról, figyelembe véve azt, hogy Nyugat-Németország területén különböző magyar katonai és politi­kai emigráns szervezetek működ­hetnek. Wihner válaszában hangoztatta, nem tartaná helyesnek, ha a külön­böző emigráns szervezeteket betilta­nák amennyiben ezek a szervezetek az emigránsok támogatásával, gon­dozásával foglalkoznak. A leghatározottabban ellene va­gyok azonban annak — folytatta —, hogy e szervezetek katonai vagy más hasonló tevékenységet fejtsenek ki. Wihner ezután magyarázatként megjegyezte: Nem tartom helyes­nek, hogy a nyugatnémet kormány engedélyt adott egy idegen csopor­tosulásnak, a Szabad Európa rádió üzembentartására, de ugyanilyen helytelennek tartanám azt is, hogy ha Nyugat-Németország saját ke­zébe venné ezt a rádiót. Ami az Adenauer-kormány ke­leti politikáját illeti, Kalbitze kép­viselő hangoztatta: „A Szociáldemokrata Párt véle­ménye az, hogy Nyugat-Németor­szágnak mielőbb fel kell vennie a kereskedelmi, kulturális és politikai — tehát diplomáciai — kapcsolato­kat valamennyi keleteurópai ország­gal. (MTI) 1957 MÁRCIUS 12, 1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép (Folytatás az 1. oldalról.) Milyen esztelenség lett volna az el­­követett hibákat — katasztrófával tetézni, feladni a nagy szocialista vív­mányokat visszaállítani a kizsákmá­­nyolás szabadságát! Mert ugyan mi más az a szabadság, amelyet Habs­burg Ottó, József főherceg, Horthy, Franco és Dulles olyan melegen üdvö­­zölt­ ? Az előttünk álló feladat éppen az, hogy szilárdabban alapozzuk meg a párt vezetésével a munkásosztály diktatúráját! S ha ez a diktatúra, a népszabadság szélesítésével egyidő­­ben, s éppen annak védelmében, ke­mény kézzel sújt le az ellenforrada­lom erőire a magyar kommunisták ebben is a negyvennyolcas szabadság hősök szellemében járnak el. Petőfi pusztulást kiáltott a belső bitangokra és szoros nyakravalót ajánlott a di­csőséges nagyuraknak. Kossuth vész­törvényszékeket állított fel, amik­or a belső ellenség a fogát csattogtatta. A szabadság és emberség ügye követelte meg, hogy ne ismerjenek irgalmat az árulókkal szemben. Ellenséges zavart keltő szándékkal hirdette az ellenforradalom a több­­párt-rendszer jelszavát is, mintha de­mokratizmus és többpárt-rendszer a mi viszonyaink között szükségszerűen együtt járnának. Az elmúlt évek so­rán nem a többpárt-rendszer hiánya, nem a burzsoá­ pártok hiánya, s nem a Magyar Dolgozók Pártjának az ál­lamhatalmon belüli vezető szerepe volt a hiba, hanem a demokratizmus megsértése a párt­i állami vezetésben. Az ellenforradalom a többpárt­rendszert a reakciós burzsoá földes­úri és papi pártok, a kapitalizmus visszaállítására akarta felhasználni. A politikai hatalom birtokában aztán ismét megkaparintotta volna a földet, gyárat, bányát, bankot. A hangzatos jelszavak az ellenforradalom népelle­nes szándékainak leplezésére szolgál­tak. 1956 októberében már valójában a tét a szocialista Magyarország léte volt. Az események során a szinte naponta újjáalakuló kormányban csakhamar többségbe kerültek a burzsoázia, a polgári restauráció kép­viselői. Tucatszám bukkantak fel a kü­lönböző ellenforradalmi pártok. Az utcán a hatalom a Dudások, a fasisz­ta terroristák kezébe került. A kom­munisták, a haladó erők üldözése mind féktelenebbé vált. Mindszenty József és B. Szabó most már nyíltan is előálltak a polgári restauráció pro­gramjával. A Nagy Imre-kormány te­vékenysége ugyanakkor nem volt más, mint az ellenforradalom leple­zése és támogatása. Különösen súlyos bűne volt ennek a kormánynak az, hogy az ellenforra­­dalom követelésére felmondta a var­sói szerződést és kinyilvánította az ország „semlegességét”. A varsói szerződés felmondása nem az állam­közi érintkezésben előfordult hibák kijavítását segítette elő, hanem nyílt szakítás volt a szocialista táborral.­­ Ebben a helyzetben a semlegesség kinyilvánítása az átállást jelentette a tőkés táborba. A Nagy Imre-kormány ezzel az árulással a magyarországi ellenforradalmárok elől a restauráció útjában álló utolsó akadályt is elhá­rította. A Nagy Imre-kormány azon­ban nem fejezhette be az ellenforra­dalom által eléje állított feladatot, mert szétesett. A párt egészséges erői, a magyar forradalmárok és hazafiak szószólói új kormányt, forradalmi munkás-pa­raszt kormányt alakítottak és a Szovjetunióhoz fordultak segítségért. A forradalom megvédésére alakult új kormány, a szovjet hadsereg támoga­tását felhasználva, győzelemre vezet­­te a harcot az ellenforradalom szét­zúzásáért, megvédte és újjászervezte a népi hatalmat, visszaverte a nyu­gati imperialisták beavatkozási kísér­leteit, ismét magasra emelte a szocia­lizmus és a nemzeti függetlenség harci zászlaját. VI. A magyar nemzeti függetlenség nemzetközi bizosítéka ma is a világ forradalmi ereje, a Szovjetunió ve­zette szocialista tábor. A Szovjetuniónak köszönhette a magyar nép hogy 1848 és 1919 után, 1945-ben ismét a haladás útjára lép­­hetett. A Szovjetunió ereje és tekin­télye védett meg bennünket mind­azoktól az imperialista kísérletektől, amelyek a hazai reakció szövetsége­ként a fejlődés kerekét visszafelé akarták forgatni. A Szovjetunió, mint a nemzetközi forradalmi mozga­­lom élcsapata már fennálása óta puszta létével is, a legfonto­­sabb erőtényező a régi és új társa­dalmi rendszerek, a kapitalizmus és a szocializmus közötti világméretű küz­delemben. A Szovjetunióhoz való ba­ráti viszonyunkban ez az alapvető és nem az elmúlt évek során előfordult át­meneti hibák, melyeket kijavítunk. A magyar társadalmi haladás, a szocializmus és egyben a nemzeti függetlenség ügye követelte a múlt év novemberében testvéri szocialista országok segítségét. Forradalmi nemzetek egymásnak nyújtott fegyveres segítsége megfelel negyvennyolcas forradalmi hagyo­mányainknak is. 1848-ban is kaptunk fegyveres külországi segítséget, len­gyel, olasz és bécsi önkéntes alakula­tok harcoltak Kossuth seregében. A magyar kommunisták 1848 szel­lemében cselekedtek tehát, amikor az átmeneti ellenforradalmi túlerő vis­­­szaszorítására és a nyugati beavatko­zás megakadályozására a szovjet csa­patokat hívták segítségül. A Szovjet­unió proletár internacionalista köte­­lességét teljesítette, amikor a magyar népnek katonai segítséget nyújtott szocialista hatalma megvédéséhez. A Szovjetunió segítsége nemzeti függetlenségünk óriási erőt képviselő biztosítéka volt és maradt. Korunkban a független Magyaror­szág csak szocialista Magyarország lehet, testvéri szövetségben a szocia­lista országokkal Ma is, akárcsak 1848-ban a nemzeti függetlenség és a világszabadság ügye elválaszthatat_­lan. 1849-ban elbuktunk, mert a nem­zetközi reakció forradalmi mozgal­makkal szemben túlerőben volt. Ma győzni fogunk mert a Csendes-óceá­­nig terjedő szocialista tábor és az egész haladó emberiség a mi igaz ügyünk, a béke ,a szabadság, a szocia­lizmus ügye mögött áll. Ha hűtlenek­ké válnánk ehhez a táborhoz ha meg­tagadnánk az emberi haladás szolgá­latát, akkor elárulnánk 48 szent for­radalmi hagyományait is és az im­perialisták véres terveinek martalé­kául dobnánk oda a hazát. VII. 1848. március 15-ének emléke arra int bennünket, mai magyarokat, hogy bátran haladjunk tovább a szocialista forradalom útján. Le­gyünk kérlelhetetlenek a belső bi­tangokkal, az ellenforradalom sötét erőivel szemben, mint Petőfi volt. Ne engedjük bemocskolni a szabad­ság zászlaját a labanc hazaárulók­tól, akik 1849-ben is, 1944-ben is és 1956-ban is az örvény szélére taszí­tották nemzetünket. Állítsuk talpra és fejlesszük to­vább népgazdaságunkat munkása­ink, parasztjaink, értelmiségünk be­csületes munkájával, hogy mielőbb megteljék a bőségnek közös kosara. Ébresszük fel minden hazánkfiá­ban a közéleti felelősség komoly tu­datát, fejlesszük tovább a szocialista demokráciát. Tegyük erőssé a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, a nemzet haladó erői­nek egységét. 1848 zászlaját ma az emeli m­a­­gasra, aki a szocializmusért harcol. 1848 nyomdokain ma az jár, aki az imperializmus ellen küzd. A zsar­nokság világa ott van leáldozóban a szabadsága világa itt nyílik előt­tünk: a szocializmus. S ha hosszú és nehéz is még az út, a Kánaán, amelyről a márciusi legjobbak, amelyről Petőfi álmodott, a bőség, az egyenlőség és műveltség boldog rendje itt épül fel, harcaink nyomá­ban, kezünk munkájával. 1848 forradalmi zászlaja a miénk és soha nem engedjük át a nép el­lenségeinek! Budapest, 1957. március 9. Magyar Forradalmi Munkás-paraszt kormány Magyar Szocialista Munkáspárt Hazafias Népfront Szakszervezetek Országos Tanácsa Magyar Nők Országos Tanácsa Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége Magyar Szabadságharcos Szövetség

Next