Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-09 / 58. szám

TÓI M sn 4 A MAGYAR SZOCIALISTA M­UNKÁ­SP.Á.ST. ÉS A TANÁCSOK LAPJA II. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR Dallal, virággal, ajándékkal köszöntötték az üzemek női dolgozóit Nem felvonulások­kal, nagy­üzemi gyű­lések megtartásával emlékeztek meg az üzemekben hivata­lokban a női dolgo­zókról. Vidám dal, egy kis tavaszi virágcsokor, vagy éppen szerény ajándékcsomaggal kedveskedtek az üzemek vezetői. S ez a kedvesség, ez a megemlékezés jólesett a szorgalmas üzem­­asszo­nyoknak. A Tolnai Pamutszövő Vállalatnál A Nemzetközi Nőnapon a szak­­szervezeti bizottság meglepetést, kellemes perceket szerzett a gyár női dolgozóinak. Műszak­váltáskor az egyes munkacsapatok részére egy-egy cserepes virágot ajándé­koztak. Nem felejtkeztek meg az adminisztratív munkát végzőkről sem. A délutános műszakban dolgo­zók a munkateremben helyezték el a virágokat. A kedves ünnepségen közel ötszáz női dolgozóról emlékez­tek meg. A Tolnai Selyemfonógyárban Délben, ebédidőkor az üzemi rá­dión keresztül közvetítettek műsort a gyár női dolgozóinak. Dalt küld­tek az anyáknak, a lányoknak. Már elmúlt jóval az ebédidő, de még mindig közvetítették az ajándék­műsort, a munkateremben pedig arról beszéltek, hogy nem felejt­keztek meg róluk, a gyár női dol­gozóiról sem. A szekszárdi sajtérlelőben az ebédszünetben emlékeztek meg a Nemzetközi Nőnapról. Hász István üzemvezető néhány mondatban mél­tatta a nap jelentőségét, majd a ve­zetőség ajándékát, egy-egy csokor hóvirágot adott át a munkásnők­nek. A Szekszárdi Nyomdában kellemes meglepetéssel kedvesked­tek az üzem vezetői a nődolgozók­nak. Reggel, munkakezdéskor már mindenki ott találta munkahelyén a kis szalaggal átkötött ajándékcso­magot, mellette névre megcímzett üdvözlőlapot. fl kereskedelem hírei­­ A Megyei Tanács Kereskedelmi­­ Osztálya március 15-re az egész­­ megye területére megállapította az­­ üzletek záróráit. A nemzeti ünnep napján, március 15-én az összes áruházakra és üzletekre, beleértve a Vendéglátóipari Vállalat üzemegy­ségeit is, a szokásos hétköznapi zá­­­­rási és nyitási időpontok érvénye­sek. Ettől eltérő semmiféle korláto­­­ sás nincs. * Férfiak ne olvassák következő hírünket, mert ebben a megye sör­­ellátásáról van szó. Ebben a hónap­ban 19.000 hektóliter sör áll a fo­gyasztóközönség rendelkezésére,­­ amely megfelel a tavaly márciusi mennyiségnek. Újdonság viszont az, hogy számos külföldi sörfajtát is forgalomba hoznak a megyében. * A Kereskedelmi és Pénzügyi Dol­gozók Szakszervezete a Szabadság­­szálló nagytermében március 9-én, szombaton este bált rendez. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOMBAT, 1951. MÁRCIUS 9. Érdekességek a Tolna megyei halgazdaságban Még a tapasztalt halászok is rit­kán látnak olyan különleges torz­szülött pontyokat, mint amilyenekre itt akadnak néha a haltenyésztők.­­ Ha pontyot képzel maga elé az em­­­­ber, először is legtöbbször nagymé­retű szája ötlik az eszébe. Mert a­­ pontyokra, akár a házsártos öreg­­­­asszonyokra, a nagy száj jellemző. ■ v'.’t '■ [UNK] [UNK] Azok a haltenyésztők, akik rábuk­örvendetes hírt közölhetünk a kereskedelmi dolgozók fizetésének s kántak egy-két olyan pontyra is. emelkedéséről. A megye kereske­delmi dolgozóinak béralapját 14 százalékkal megemelték, s az így jelentkező többletet azok fizetésének emelésére használják fel, ahol ez a legindokoltabb. A magasabb bérek már a következő fiztéseknél érvé­nyesek, sőt január elsejéig vissza­menőleg is kifizetik, amelyiknek csupán borsónagyságú kis nyílás volt a szája helyén már tudják, hogy még a pontynak sem minden esetben nagy a szája. Ezek a különleges pontyok a nagyszájúaktól eltérően apró, csökött testű, vézna halacskák maradnak. Kicsiny szájukkal csak apró rovaro­kat, lárvákat és moszatokat tudnak magukba szívni. Ezek a kevésszámú különlegességek észrevétlenül za­­­vart ijedtséggel úszkálnak a nagy szájjal megáldott testvéreik között. Az egyik teleltetőben apró raga­dozó halak élnek és vérmes remé­nyeket táplálva várják a tavaszt. Április első hetében, amikor a teleltetőkből kikerülnek a tavakba a nemes halak, nagy feladat vár majd ezekre a ragadozó halacskákra. Minden tóban, amelyben piaci ha­lakat tenyésztenek, megjelenik be­lőlük egy-kettő és kíméletlenül fel­falja a vadvizekből beszivárgó, si­lány, korcs halakat. „Rendőrhalak­nak“ is szokták eléggé találóan ne­vezni a szakmában ezeket a halacs­kákat. Nélkülük nem lehetne egész­séges, nagy halakat tenyészteni. Ötvenhat tó, 1000 kataszteri hold­­inyi tóterülettel, vagy ahogy mond­ják „víztükörrel’1 áll készen a telel­tetőkből kikerülő halak részére a megyében. Ahogy tervezik, 30—35 vagon hal kerül az idén piacra ezek­ből a tavakból. A zeneiskola tanári hangversenye Csütörtökön este hét órai kezdet­tel jól sikerült hangversenyt rendez­tek a zeneiskola tanárai a zeneis­kola hangversenytermében. A hang­versenyen közreműködtek: R. Bogdár Edit* hegedű, Füzessyné Markovic Erzsébet zongora, Paálné Falus Ed. ének. Polgár Margit zongora és Sántha Jenőné zongora, valamint a Szülői Munkaközösség­ részéről dr Erdélyi János hegedű és dr. Zoltán Vilmos cselló. A hangversenyen Mo­zart, Liszt, Mendelssohn, Schubert Schumann, Chopin Gluck, Stradelli és Corell­ művek szerepeltek. A szereplő tanárokat feltétlen di­cséret illeti napi munkájuk után vál­lalt lelkiismeretes felkészülésükért hogy szórakozást nyújtsanak váro­sunkban azoknak akik a komoly hangversenydarabok kedvelői. Újra megkezdték a födémbélések gyártását a dombóvári cementáruipari üzemben A Pécsi Cementáruipari Vállalat dombóvári üzemében is nagymér­tékben visszavetették a termelést az októberi ellenforradalmi események. Nem az üzem dolgozóin múlott, hogy csökkent a termelés, ők októberben —novemberben is szinte valamen­­­nyien bejöttek az üzembe dolgozni. Inkább az anyagellátással voltak bajok. Hónapokon keresztül nem kapott az üzem elegendő cementet és kavicsot. A munkások egy részét kénytelenek voltak elbocsátani, több dolgozót pedig — 50 százalékos fizetéssel — szabadságra küldtek. Csak a legfontosabb gyártmányok, a bányaékek gyártását tudták foly­tatni. Az anyagellátás javulásával újra visszatér a régi kerékvágásba az élet az üzemben. Az elmúlt napokban újra megindult a munka a II-es te­lep födémbéléstest gyártó üzemrészé­ben is. Behívták munkára az összes szabadságolt dolgozót, sőt új mun­kásokat vettek fel. Az üzem már na­ponta mintegy ezer darab födém­bélés elemet gyárt, ezenkívül készí­tenek naponta háromezer bányaéket­ is. Úgy számítják, hogy ebben a hó­napban már elérik az október előtti termelési szintet. Új áramfejlesztő agregátor Az elmúlt hónapokban komoly ne­hézséget okozott a Bonyhádi Zo­máncgyárban az áramhiány. Hosszú hetekig az akadályozta a normális termelés helyreállítását, hogy az Áramszolgáltató Vállalat nem tudott elegendő áramot a gyár rendelkezé­sére bocsátani. De nem csak az ok­tóberi események után voltak ilyen nehézségek, hanem máskor is elő­fordult, hogy néhány órás áramszü­net megbénította az üzem munkáját. A vállalat most beszerzett egy 100 kilowatt teljesítményű, Diesel­motoros agregátort, a gép felszere­lését már meg is kezdték. Az üzem egyébként a hálózati áramot hasz­nálja, de ha itt zavar, fennakadás fordul elő, percek alatt be tudják indítani a saját áramfejlesztőt, így áramszünet nem akadályozhatja majd a termelést. Április 1-ig elkészülnek az új kócgépsor felszerelésével a Dunaföldvári Kendergyárban A Dunaföldvári Kendergyárban újabb építkezés kezdődött az elmúlt évben. Új, korszerű gépek érkeztek Csehszlovákiából, ezeket szerelik fel, építik be. Nem csak a gépeknek építenek itt vasbeton alapot, hanem az egész üzem padozatát is lebeto­nozzák. A több gépből álló kóc­gépsor felszerelése már befejezéshez köze­ledik, több gépnél már a bejáratás­nál (egyelőre üresen) tartanak. Áp­rilis 1-ig teljesen elkészülnek a kócfeldolgozó gépek felszerelésével, ekkor helyezik üzembe a gépsort. Még ebben a hónapban megkezdik a kenderturbina felszerelését is. 1500 dolgozó paraszt panaszát­ vizsgálják a paksi járási tanácsnál zottsággal karöltve kiadta az utasí­tást, hogy pontos kimutatást készít­senek, ki, mikor és milyen alapon vált meg attól a földtől, amit most kér vissza. A kimutatások már el is készültek. Ezekből kitűnik, hogy a paksi járásban mintegy 1500 dolgozó paraszt vélt, vagy jogos pana­szát kell megvizsgálni és orvo­solni a közeljövőben. A járási tanács mezőgazdasági osz­tálya egyenként vizsgál meg min­den panaszt, ha kell a helyszínre utaznak, hogy igazságosan és a tör­vények szerint döntsenek egyik, vagy másik kérdésben. Úgy osztották be a munkát, hogy egyszerre négy község dolgozó parasztjainak a pa­naszát vizsgálják meg és mindjárt javaslatot tesznek a végrehajtó­­bizottság felé, aki majd pontot tesz a vitás földügyek végére. Arról van szó ugyanis, hogy végső soron a járási tanács végrehajtó bizottsága illetékes eldönteni, hogy ki, mikor és mennyi földet kap vissza. Amint Lakos József elvtárs szer­kesztőségünket tájékoztatta, nagyon sok dolgozó paraszt van a járásban olyan, aki jogosan kéri vissza föld­jét s valamilyen úton-módon talál­nak lehetőséget arra, hogy a jogos panaszokat orvosolják. Persze az 1500 dolgozó paraszt között akad olyan is, akinek a kérése nem jogos, vagy csak részben jogos. Ilyen esetekben a törvények alap­ján, a lehetőséget figyelembe véve, elintézik az illető panaszát. Ha pe­dig a kérése nem jogos, megmond­ják, hogy jogtalan kérést semmikép­pen sem orvosolnak. A munka még folyamatban van. De biztosra vehető, hogy a rende­letben megszabott határidőre minden vitás földügyet elintéz­nek a paksi járásban. Ezt annál is inkább lehet remélni, mert a termelőszövetkezetből kilé­pett dolgozó parasztok vitás föld­ügyeit is szinte kivétel nélkül el­intézték a járásban a megszabott határidőre, február 28-ra. Nagy a sürgés-forgás ezekben a napokban a paksi járási tanács mezőgazdasági osztályán. A járás községeiből egymásután érkeznek a dolgozó parasztok, hogy előadják vélt, vagy jogos panaszukat az el­múlt években végrehajtott tagosítá­sokkal és földügyekkel kapcsolato­san és várják, hogy panaszukat or­vosolják. A járási tanács mezőgazda­­sági osztályán az említett ügyek in­tézése tervszerűen folyik. A járási tanács mezőgazdasági osztály veze­tője, Lakos József elvtárs, minden községi tanácshoz a végrehajtóbi- AMIKOR valaki bemegy valahol egy ruhaüzletbe vásárolni, ritkán gondol arra, honnan is származik a ruha. Jobbára azt gondolják, hogy az öltöny a ruhagyárban születik meg és egészen természetesnek ve­szik, amikor a kereskedő ezt mondja: — E?t szíveskedjék megvenni ké­rem. Ez egy nagyon kitűnő anyag, ötven százalékos gyapjú (vagy­­ tiszta gyapjú). Az igaz, hogy az öltöny a ruha­gyárban ölt testet, azonban nem ott születik meg. Nem is a textilgyár­ban, hanem kint — a legelőn. Igen. A kint legelésző juhokat fosztják meg bundájuktól évente kétszer és innen indul el a gyapjú arra az út­ra, amelyen idővel ruha lesz belőle. A köztudatban általában az sze­repel, hogy megyénk egyes részein kitűnő borok teremnek. Arról vi­szont kevesen tudnak, hogy tekin­télyes mennyiségű juh legelész az egyéb művelésre nem alkalmas, gyenge termőképességű dombolda­lakon. A Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalatot is csak kevesen ismerik. Ezért elmondunk egyet-mást, aho­gyan hallottuk, hogyan is, mi is folyik a Hőgyészi Gyapjútermelő Vállalatnál. Kezdjük talán azzal, hogy túllépi a megye határait, ugyanis hat gazdasága van Tolna, hat pedig Baranya megyében. Ami­­kor tehát a felettes szervtől mond­juk, lejön valaki ellenőrizni a juhok helyzetét ,,bejárhatja Tolnát—Ba­ranyát”. A VÁLLALAT legelő- és földte­rülete 13.000 hold, amelyen 30.000 darab birkát terelget 60 juhász, 500 jut egyre-egyre. Tévedésbe esik az is, aki azt hiszi, hogy a juhászokat magastetejű kalapban, cifra subá­ban lehet látni. Elviselődtek eltűn­tek már ezek a ruhadarabok. Eső­köpenyt, csizmát kapnak — kön­­­nyebb viselet a szűznél. Viszont, mint hajdani elődeik, értik mester­ségüket. A hatvanból 17 juhász ka­pott eddig munkérdemérmet, ér­demrendet. A szakma, kiváló dolgo­zója például Papp István hőgyészi ju­hász, Hantos Ignác tárkányi brigád­vezető, Illés Domokos tárkányi ju­hász és még jónéhányan. És munkájuk eredménye? A múlt évben a vállalat 139.700 kiló zsíros gyapjút adott le, amely megfelel 43.200 kiló mosott gyapjúnak — 13 százalékkal többet az előirányzott­nál. 4600 juhról hat kilónál több gyapjút nyírtak le, a tervezett nyí­rási átlag ugyanakkor 4,18 kiló volt. Azonkívül a termelt gyapjú minő­sége országos viszonylatban a leg­jobbak közt szerepelt. Mint szak­nyelven mondják, a leadott gyapjú nagy százaléka A/AA, vagyis átla­gos minőségű volt a Könnyűipari Minisztérium és a Gyapjúminősítő Intézet megállapítása szerint. A MINŐSÍTÉS a következőkép­pen történik. Minden juhász nyájá­ból vesznek gyapjúmintát, külön­böző vizsgálatoknak vetik alá — ezt hívják előbecslésnek. Azután, amint a beszállított gyapjút megmosták, újból megvizsgálják. Elbírálás alá esik a gyapjúszál hosszúsága, minő­sége — és még azon felül néhány egyéb feltétel, ezek szerint állapít­ják meg, hogy a gyapjú „fésűs”, azaz finomabb, illetve ,,fésülhető” vagy durvább. Tehát már innen indul el, milyen lesz egy ruhaanyag minősé­ge. A gyengébb minőségű gyapjút, ami a hasról, a lábakról lekerül, posztóanyagként dolgozzák fel. A Hőgyészi Gyapjútermelő Válla­latra még jellemző, hogy túlnyomó­részben ürüket tartanak, mert azok­ról több jobb minőségű gyapjút le­het lenyírni, három évi tartás után meghizlalják őket és úgy adják el exportra jelentős tételekben szál­lítják Franciaországba. KI HINNÉ, hányféleképpen lehet a birkát értékesíteni? Egyszer a gyap­jút, azután mint húst — igen keve­set: külföldön az ürücomb — a bun­dád a Panofix dolgozza fel és szállítja külföldre, a juhbélből pedig hegedűhúrt készítenek. Lám, mennyi haszna van a juh­­tartásnak. Megyénk lassan már fel­veszi a versenyt az alföldi nagy, juh­tenyésztő hagyományokkal rendel­kező megyékkel is, íme, itt születik meg tulajdonkép­pen a ruha. Ahonnan a ruha elindul...

Next