Tolna Megyei Népújság, 1957. március (2. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-14 / 62. szám

195". MÁRCIUS 14. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Szálkai jegyzetek az ellenforradalomról Az ellenforradalmi események szele Szálka községbe is elért október 27-én. Estefelé a postától (úgy lát­szik itt volt a főhadiszállás) indult el a menet tüntetésre. Először csak né­­hányan voltak s később lettek 30— 40-en. De ez is csak erőszakoskodásra sikerült, miután azt kiabálták: „Aki magyar, jöjjön velünk!’’, „Aki nem tart velünk, az ellenünk van!” stb. így értek el a 192. házszám elé, s mivel itt égett a villany, az értelmi szerzők megállították a menetet egy kis programbeszédre, gondolván, már nagyobb lesz majd a „lelkesedés”.­­ Nyilván előre készültek rá, hisz a 15 pontból álló követelés már meg volt szerkesztve, ezt olvasta fel Bendes Ferenc. Még jónéhány helyen meg­történt ez alátámasztva a „Talpra magyar!’’ elszavalásával. Ez azonban csak mintegy előjáték volt, mondhatnánk próba. Bizonyára tájé­kozódásképpen próbálták kipuhatol­ni mire számíthatnak a dolgozó tö­­megek részéről terveikhez. Nem val lám* nagy reményük lehetett, s ezért a hatalom átvételéhez fondorlathoz folyamodtak. Másnap délután 2 órára nagygyű­lést hirdettek. Mindössze 60 személy jelent meg, jórészükben becsületes emberek, akiket különféle ürügyek­kel csaltak oda. Most jött aztán a fondorlat, mivel gondoltak arra, hogy a nyílt ellenfor­radalmi programhoz még e kis ré­szét a falunak sem tudják maguk mellé állítani. Nem is forradalmi, vagy nemzeti bizottsági választásról volt itt szó, hanem a Hazafias Nép­front vezetőségének újjáválasztásáról. Ez sikerült is, miután Vörös István javaslatára Bendes Ferencet, Balogh Józsefet és a többieket megválasztot­ták. Csak­ a későbbiekből derült ki, hogy végeredményben a Forradalmi Nemzeti Bizottságot alakították meg. Akkor derült ez ki világosan, ami­kor október 30-án este, szintén ha­sonló megtévesztő ürügyekkel össze­hívott gyűlésen a tanács dolgozóit, magyarul mondva, elzavarták, mi­­után nem voltak hajlandók önszán­tukból felmondani. Birtokba vették ezután a tanácsházát s Angi Sándort elnöknek, Mohácsi Sándort titkárnak és Egyed Sándort a nemzetőrség parancsnokának ne­vezték ki. Első ténykedésük abban merült ki, hogy a régi vezetőket el­fogták és Bonyhádra szállították, két falubeli fiatallal, ifj. Fodor Mihál­­­lyal és Bácsalmási Nándorral együtt. — Nemcsak a számonkérés volt a cél, hanem példát is kel­lett statuálni. — Nem érez­hették valami nagy biztonságban ma­­gukat, mert az ifjúságnak nem lehe­tett a szemét bekötni. November el­sején ugyanis röplapok jelentek meg — minden harmadik negyedik kapun, még Rendesen is — ezzel a szöveg­gel: „Követeljük vissza a régi veze­tőket, mert ha nem, az újakat agyon­verjük! A szálkai forradalmi ifjúság.” Közben a hős nemzetőrök Micskó Vilmos, Mohácsi Sándor géppiszto­­lyosan házkutatásokat tartottak, ki­lakoltatásokat ígérgettek az utcára, a határba. De hogy folytatódott volna mindez, ha november 4-én a szovjet csapa­tok segítségének híre ide is el nem jut? Úgy gondoljuk, ehhez nem kell sok magyarázat. A könnyebbség kedvéért azonban röviden írunk az egyes szereplőkről. Ebből kitűnik, mit lehetett volna várni tőlük. Balogh Ferenc postamester, 'volt cserkésztiszt. Bizonyára valami *főhadiszállás-féle lehetett a hivatal, hisz a tanács vezetői az október 30-án érkező távmondatot meg sem kapták, pedig csak este váltották le őket. Bendes Ferencről sokat nem lehet tudni, de olyan hírek keringenek, hogy nyilas főhadnagy volt. Az azon­ban igaz, hogy ez időkben az erdő­­gazdaságnál fogatbrigádvezető volt, s környezetében csak a Szabad Európa rádió adásait lehetett hallgatni, mondván: „Az az igazság, amit az mond.” Lehetne még sorolni Angi Sándor nevét, akinek több tízezer forintos adóhátraléka volt. Mohácsi Sándorról azt sem tudják, miből él, foglalkozása ismeretlen Vörös Istvánt volt föld­művesszövetkezeti boltkezelő, javító­munkán, a bányában dolgozik. Úgy gondoljuk, nem szüséges tovább sorolni. Új színművet tanulnak a lengyelt színjátszók Lengyel községben az elmúlt hónapok alatt sem állt sokáig üresen a kultúrház, termei nem hűltek ki, a megszokott zaj, az élet zaja nem halt el ebben az épületben. Hogy akkor, abban az idő­ben mennyire furcsa volt ez, egy kis történet híven jellemzi. .. Egy este, ami­kor a falu fiataljai együtt voltak a kul­­túrházban, játszottak, szórakoztak, tanul­tak éppen úgy, mint máskor nyílott az ajtó és egy rendőr lépett be. Furcsának találta ezt az együttlétet s talán egy ki­csit gyanúsan kérdezhette, hogy „hát maguk mit csinálnak itt?!“ ... A válasz nyugodt volt — milyen lehetett volna más —, hisz azt közölte a rend őrével, hogy azt csinálják, amit minden este: szórakoznak, játszanak és tanulnak. Igyekvésük ellenére is, azért az ellen­forradalmi események az ő­ munkájukat is hátráltatták. A szövő szakkör például — mondja Koncsag Sándorné, a kultúr­­csoport és a szakkör vezetője — szíve­sen dolgozott volna. A munkakedv egyik tagból sem hiányzott. Szükség is lett volna munkájukra, mert a községben, a környező falukban, de Bonyhádon és Szekszárdon is olyan érdeklődés van ké­szítményeik iránt, hogy még akkor se tudták volna teljesen kielégíteni az igé­nyeket, ha egész télen tudnak dolgozni. De munkájukat teljesen megbénította, hogy nem kaptak anyagot, s ezt még a mai nap sem tudják biztosítani a szak­köri tagok munkájához. A színjátszó csoportnál sokkal jobb a helyzet, ahhoz anyagot (szövegkönyvet) könnyen lehet találni, s találtak is. Az ősszel Sásdi Sándor Cseresznyevirág c. darabját játszották nagy sikerrel, — vi­déken is voltak a darabbal, — most két hete pedig Gárdonyi Géza Bor című népszínművét mutatták be. A közeljövő­ben azoknak a községeknek a színjátszói is ellátogatnak hozzájuk, amelyekben ők vendégszerepeltek. A bonyhádvarasdiak már voltak, a teveliek vasárnap jönnek a Mágnás Miskával, s már a zombai együttes is jelezte, hogy szívesen ven­dégszerepelnének Lengyelben. Tavaszra, körülbelül húsvétkor egy új darab bemutatását tervezi az együttes: Székely7—Fényes Szabolcs: Paprikáscsir­ke című zenés­ bohózatának a szerepírá­sát már meg is kezdték a szereplők. — És vajon szívesen játszanak a fia­talok színdarabot? Szeretnek játszani, s amelyik egyszer belekóstol a taps okozta örömbe, az ne­hezen hagyja abba. Vannak aránylag egészen tehetséges szereplői is az együt­tesnek, például Dávid Gizi, Énekes Béla, Müller Anna, Fábián Zsuzsi, Jósfalvi Gyula... de a többiek sem maradnak sokkal mögöttük szorgalomban és igye­kezetben. És vannak olyanok is a sze­replők között, akik őszülő hajjal sem restélnek színpadra lépni, például az ő férje, és Imre bácsi, a szövetkezet ügy­vezetője. Egy titkos tervet is tartogatnak a köz­ség színjátszói a falu lakói és a környék számára. Rájöttek, hogy még emlékez­nek többen olyan, ma már lassan fele­­désbe merülő hagyományra, amiből nagy­szerű, egy egész estet betöltő játékot lehetne összehozni. Tervüket már az ős­­szel meg akarták valósítani, de az ese­mények miatt ez is elmaradt. Most újra foglalkoztatja őket az a gondolat, hogy hozzákezdenek a már nagyjából össze­gyűjtö­tt anyag feldolgozásához.­­ A „nagy“ bemutatót az őszre tervezik, szeretnének nagyon jól felkészülni vele. Hogy miről szól? Nem áruljuk el, ők is meglepetésnek szánják ... B. G. H­ÍREK — Új espresszó-étterem nyílik meg a Szabadság-szálló emeleti nagytermében. Hosszas előkészületek után a terem átalakítását befejez­ték, s az új szórakozóhelyet szomba­ton este nyitják meg a közönség előtt. A hírek szerint itt termelői bo­­l­toktól kezdve a külföldi szeszesita­lokig minden megtalálható lesz. Az­­ espresszó-étteremben négytagú zene­­i kar játszik. — Megkezdődött Szekszárdon már­cius 12-ével a parkok rendbehozása. A Városgazdálkodási Vállalat nagy­­­ mennyiségű virágot ültet ki a par­kokba és terekre, valamint megja­­­­vítják a Garay téri szökőkutat is. — Moszkvában összszövetségi já­tékkiállítás nyílt meg. A kiállításon több mint 5000 játékot mutatnak­­ be, felhúzható és mechanikus játé­kokat, babákat, műanyag és gumi játékokat, nyomtatott társasjátéko­kat, fenyő és karneváli díszeket. A kiállításon hét bizottság választja ki a legjobb modelleket. — Elmarad a Mária főhadnagy március 15-i előadása. A szekszárdi kultúrháztól nyert értesülésünk sze­rint a március 15-re szóló jegyek vasárnap érvényesek. A szombati, 16-i előadást rendes időben megtart­ják. — Régi sérelme volt a bolti dol­gozóknak, hogy leltározásnál semmi­féle túlórát, vagy külön díjazást nem kaptak. Januártól most külön megfizetik a leltározási munkát. A belkereskedelem a túlórának meg­felelő átalányt állapított meg a bolti dolgozók leltári munkájára. — Csehszlovákiában a közelmúlt­ban fejezték be az eddig legnagyobb turbina gyártását,­­amelynek telje­sítménye eléri a 68 000 lóerőt. Az ójítási turbina­­ jelenleg a slapei vízierőműben fejleszti az áramot, ötvenhat méter magasságú vízesés esetében a turbina teljesítménye be­állítja a világrekordot. —­ Ajándékcsomagokat adott át március 12-én, kedden a paksi nő­tanács azoknak az anyáknak, akik március 8-án, a Nemzetközi Nőnap ünnepén szültek. — Egy nőikerékpár-vázat talál­tak Szekszárdon a Séd-patak­nál, ez­­év február 25-én. Jogos tulajdonosa a Szekszárdi Városi és Járási Rendőrkapitányságon, kellő igazolás mellett a kerékpárvázat átveheti. A zománctáblák műhelyében Érdekes kezdeményezés export­táblák gyártására Ki ne ismerné azokat a reklám­táblákat, amelyek még ma is láthatók egyik-másik üzlet ajtaján, falán? — Az Albus szappanról, a Schmoll cipős pasztáról, az Unicum likőrről. Ezek a táblák évtizedekig a helyükön le­hetnek, nem árt nekik az idő vas­foga, legfeljebb csak akkor mennek tönkre, ha leverik róluk a zománcot. Szépek és főképp tartósak. Azt azonban már kevesen tudják, hogy ilyen zománctáblákat az egész országban csak egy helyen csináltak, a Bonyhádi Zománcgyár táblaüzemé­ben. Sőt, ez a kis műhely nemcsak az országot látta el zománctáblákkal, hanem szívesen rendeltek itt külön­böző reklámtáblákat külföldi cégek is. És a gyár állta a versenyt a kül­földi konkurrenciával. Kollmann Jenő iparművész műhe­lye (inkább műterme) egy kis múzeum. — A fal tele van táblákkal. Az egyikről egy kis­lány mosolyog a nézőre, kezében vi­rágcsokorral. A Mauthner-cég porté­káját kínálja: „Mauthner-mag a leg­jobb.’’ A másik a Monori-mag meg­bízhatóságára hívja fel a figyelmet. A harmadik a Flóra-szappannak csi­nál reklámot. A Herz-szalámitól a „Mobiloil” motorolajig megtalálható itt mindenféle reklám. Az egyik táb­lán egy város képei látható, rajta a felírás: „Tel Aviv Levant Fair, 1932.” Ez az 1932-es Tel Aviv-i nemzetközi vásárra készült. A „Dungerskovo Pivo’’ egy jugoszláviai sörgyár rek­lámja. Francia, norvég, spanyol cí­merek, a követségekre készültek. És mindegyik tábla olyan szép, finom ki­dolgozású, hogy az ember azt hinné, ilyet festeni lehet, nem pedig zománctáblára égetni. Kollmann elvtárs harminc éve dol­gozik a szakmában, a kisujjában van a zománctáblakészítés minden fogása. Szakszerűen magyarázza, hogyan ké­szülnek ezek a táblák, mikor alkal­mazzák a sablon-technikát, mikor a nyomást, vagy a kettőt kombinálva. És bizony mostanában nem igen ren­delnek ilyen táblákat, nincs szükség a reklámra.­­ Talán majd most, hogy a vállalatok önállóbbak lesznek, érdekeltebbek lesznek abban, hogy értékesíteni is tudják termékeiket, főkép új gyártmányaikat, majd felke­resnek bennünket rendeléseikkel — mondja bizakodóan. — Igaz, hogy erre nem igen lesz szükség — mutat a falon egy táblára, amelyen az ördög melegszik a tűznél és azt mondja: „Pécsi tojásszén, ezzel fűtök én.” — a szénnek ma nem kell reklám de másféle táblákra bizonyosan szükség lenne. Persze, azelőtt sem úgy jöttek a rendelések, hogy az egyes vállalatok „felfedezték” az üzemet. A dolgozók találékonysága, leleményessége segí­tette a zománc reklámtáblák elterje­dését. Itt látható a falon az „Unicum’’ tábla őse. Csináltak egy táblát, ahol egy nevető majom szedi a fáról az ananászt. A felírás: „Zwack frissítő”. Ezt a táblát elküldték a cégnek. Meg is jött a rendelés, több ezer darabra, de nem ebből a táblából, hanem a másikból ,ahol a fuldokló felbukkan a vízből, de örül, mert egy unicumos üveget lát a vizen. Ma is így akarják fellendíteni az üzemet. Igaz, hogy most megszaporo­­dott a munka, mert a különböző, fe­hér-fekete táblákon kívül (amit az el­múlt években is az országban egye­dül gyártottak az üzemben) most na­­gyon sok Kossuth-címerre kaptak rendelést. De most nagy lehetőség van a táblaüzem bővítésére, hiszen a zománcozórészleg átköltözött az új zománcozócsarnokba, a régi kemen­céket megkapta a táblaüzem. Szeretnének belföldre is gyártani reklámtáblákat. De most nem első­sorban erre a lehetőségre gondolnak a részleg dolgozói, hanem fel akarják eleveníteni a régi külföldi kapcsola­tokat, amelyek a háború alatt meg­szakadtak. Exportra akarnak reklám­táblát gyártani. A javaslatot már két évvel ezelőtt megtette Bene Ferenc művezető és Kollmann Jenő iparmű­vész, de akkor nem lett a dologból semmi. Most a munkástanács és az igazgató is helyesnek tartotta a kez­deményezést. És az üzemben már ké­­szülnek is a külföldi reklámtáblák. Igaz, még nem rendelésre, hanem csak mintapéldányként. A Camel és a Chesterfield cigaretta reklámját a cigarettásdobozról vették le. Egy né­met folyóiratban találták meg a Hen­kell svájci borcég reklámját, ezt is ,,zománcba öntik”. Készítenek táblá­kat egy sor gyújtógyertya márkáról. Ezeket majd eljuttatják a külföldi cégekhez. A kilátásokról bizakodóan nyilat­kozik Kollmann elvtárs. — Gyárunk­nak a múltban is megvolt külföldön a hírneve a reklámtáblagyártás terén. Most is bizonyára megnyerik a szak­értők és a közönség tetszését minta­ , küldeményeink. Árban és még inkább­­ minőségben nincs okunk félni a kül­­­­­öldi gyárak versenyétől. 3 A TAVASZI napsütés már ki­­csalta a horgásztársadalmat is a vízpartra. A tolnai és faddi Dunán néhányan már csukára csaliznak. Másutt a csónakokat tisztítják, kát­­rányozzák. Rövidesen teljes kapa­citással indul a horgász szezon. A Selyemgyári Horgász Egyesület 150 tagjának több mint 60 százaléka már rendezte tagsági díját, megváltotta engedélyét. Most rendbeszedik kész­ségeiket, kicserélik a műanyagot, a horgokat, mások új nyeleket szerel­nek fel, orsókat javítanak ... ezek már az utolsó simítások. Ha az idő engedi, rövidesen ellepik a faddi ná­dasokat, a tolnai vízpartot, abban a reményben, hogy az idén talán job­ban kedvez a szerencse. Mert az el­múlt évben gyenge volt a fogás, különösen a polgázok panaszkodtak. A SELYEMGYÁRI Horgász Egye­sület, mely a két tolnai üzem vizet, természetet és halat kedvelő dolgo­zóit és néhány kívülállót foglal magába, néhány éve alakult. Azóta évente szaporodnak a pecások. Különösen a nagy halakról, (amelyek állandóan elmennek) szóló mesék pezsdítették meg a vért sok dolgo­zóban és így újabb és újabb arcok láthatók a vizeken, újabb és újabb kezdő pecások töltik el szabad ide­jüket az ideális faddi nádasokban, pihenik ki fáradalmaikat a gyönyö­rű és haldús vízterület partján. Az egyesületnek az elmúlt évben 15 ifi tagja is volt, akik a „vén rókák” mellett tanulták a horgászás csin­­ját-binját. Valljuk be, nem ered­ménytelenül, mert köztük már jó­néhány nagyobb halat is akasztott. Az ifik (hogy számszerűen még mennyien azt nem tudni) az idén is ott lesznek az idősek között, akik szeretettel magyaráznak, segítenek a különböző „fogások“ elsajátításá­ban. NÉHÁNY ELKÉPZELÉS az Egye­sület ezévi munkájáról. Az idén is megrendezik a hagyományos „hor­gász murit“ (mely az üzemi pecások ünnepe). Ilyenkor a fogott halból jó halászlé készül. A jófajta homoki borok hatására pedig megelevened­nek az élmények. Mindenki elmeséli mekkora halat fogott volna, ha nem szakad a zsinór, ha nem törik a nyél stb. A gyepen ülnek, asztal sincs, de nem is kell. (Nagy helyet fog­lalna, mert horgászt csak minden második székre lehet ültetni, hogy ne üsse mellbe szomszédját, ha a fo­gott hal nagyságát mutatja). Így is kellemesen telik a nap és estefelé bizony furcsán imbolyognak a ke­rékpárok hazafelé. (Nem a tűző nap, hanem a jó borocska hatására). NAGY FÁBA VÁGTÁK ez évben a vágóhorgot a tolnaiak. Horgászta­nyát akarnak építeni a faddi víz­parton. Úgy tervezik, ha az üzem­től megkapják a használt tégla­­mennyiséget, társadalmi munkával egy-kettőre tető alá hozzák saját tanyájukat. (Mi is bízunk az üzem támogatásában, hiszen az üzem ve­zetői közül sokan pecások, no és a halat sem vetik meg.) Hétvégi ki­rándulások családostól, ez is az el­képzelések között szerepel. Termé­szetesen ehhez kellene a tanya is, ahol 10—15 férőhely biztosítaná a nyugodt alvást. SOK SIKERT kívánunk végül a tolnaiaknak terveik megvalósítását hoz és bízunk abban, hogy a neveze­tes halászlére bennünket is meghív­nak, hogy a lap hasábjain számol­hassunk be arról, hogyan sportol­nak, szórakoznak a lakatosok, fűtők és más szakmabeliek munka után, szabad idejükben. Mindehhez termé­szetesen szükséges a jó fogás is, amit minden babona ellenére, vala­mennyieknek kívánunk. —penc—

Next