Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-21 / 94. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A szocialista országokat az alapvető cél közössége forrasztja eggyé A szovjet és lengyel vezetők megbeszélései A TASZSZ jelenti: Április 18-tól 20-ig Moszkvában tartózkodott a Lengyel Népköztársaság Cyrankie­­vvicz vezette kormányküldöttsége amely ázsiai utazásáról tért haza. Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsá­nak elnöke pénteken megbeszélést folytatott N. Sz. Hruscsoval az SZKP Központi Bizottságának első titkárával és N. A. Bulganyinnal, a Szovjetunió minisztertanácsának nőkével. A megbeszéléseken véleménycsere folyt a két felet érdeklő kérdésekről, valamint időszerű nemzetközi pro­blémákról. A megbeszélés szívélyes légkörben és teljes kölcsönös megértés köze­pette folyt le. A megbeszélés után N. A. Bulga­­nyin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke a Kreml­ben villás­reggelit adott a lengyel kormánykül­döttség tiszteletére. A szívélyes és baráti légkörben el­telt villásreggelin beszédek hangzot­tak el, el­fordult és elismerte, hogy a múlt év­ben nehézségek mutatkoztak a szov­jet—lengyel kapcsolatokban. „Ez azonban már a múlté — mondotta — éppúgy, mint az a háború is, amit közösen vívtunk. Ma már új fejezetet írunk.1’ — „Lengyelek, a Nyugat úgy ud­varol önöknek, mint ahogy ezt menyasszonynak szokás — folytatta Hruscsov —, de ezt ne fiatalságuk­nak tudják be. Egyszerűen az az oka, hogy lehetőséget keresnek a kizsák­mányolásra. Higyjenek nekem, nincsenek jobb barátaik, mint mi, vagyis a szocialista tábor országai. Sok ellenségünk van. Meg kell erő­sítenünk a szocialista tábort és vé­delmi képességünket. Az Odera— Neisse vonal közös határunk. Ha az ellenség átlépi, nemcsak a lengyel határt lépi át, hanem a mienket is. Az imperialisták ellenségei a szo­cialista tábornak és különösen a Szovjetuniónak, a szocialista orszá­gok legerősebbikének. Mi sohasem fogunk senkit meg­támadni, de azt sem engedjük, hogy más megtámadjon bennün­ket. Hruscsov ezután a jugoszláv nagy­követhez fordulva kijelentette: „A jugoszlávokat a velük mutatkozó né­zeteltéréseink ellenére tisztelem. Lehet, hogy ők meg akarnak tagadni engem de én nem tagadom meg őket.“ Ezután­ a párt első titkára élcelődő hangon így folytatta: „Jugoszlávia borsot kínál fel nekünk. Ma Bulgá­riáé inkább a kedvünkre való. — Lehet, hogy holnap elfogadjuk a ju­goszláv borsot is.. Hruscsov végül a szovjet—lengyel barátságra és Gomulkára ürítette poharát, akiben — hangsúlyozta — teljes egészében bízom, hiszen kom­munista.“ Mik­oján és a lengyel Sepilov nyilatkozata kormányküldöttség utazásáról A PAP közli: A Lengyel Nép­­köztársaság moszkvai nagykövetesé­gén adott fogadáson Mikoján és Se­­pilov nyilatkozott a PAP munkatár­sainak a lengyel kormányküldöttség ázsiai utazásának jelentőségéről. Mikoján kijelentette: A lengyel kormányküldöttség utazása azt mu­tatja, hogy milyen nagy jelentősége van a közvetlen, élő kapcsolatoknak. Azt mondotta, hogy Lengyelország sikerei egyúttal a Szovjetunió sike­rei is, és az utazás eredményei örö­met okoznak neki. E sikerek forrása a lengyel diplomácia megélénkülése és ez az egész világ békéjének meg­szilárdulását szolgálja. Sepilov azt mondotta, hogy a len­gyel kormányküldöttség utazásának jelentősége, véleménye szerint fő­képpen abban áll, hogy azoknak az országoknak népei, amelyeket a kül­döttség Ázsiába meglátogatott, újból tanúbizonyságot tettek arról, hogy a béke megóvását szolgáló együttműködés mellett foglal­nak állást. Sepilov a továbbiakban megje­gyezte, hogy ez a népi demokratikus országok képviselőinek első ilyen­fajta utazása és a Szovjetunió öröm­mel fogadja ezt, mert jó eredmé­nyekkel járt mind a népek barátsá­gának elmélyítése, mind pedig a béke megszilárdítása szempontjából. A lengyel küldöttség ázsiai szocia­lista országokat is meglátogatott. Ez­zel hozzájárult a szocialista orszá­gok­ barátságának megszilárdításá­hoz. Kudarc vár azokra a próbálkozá­sokra, amelyek e barátságot szét akarják tépni. • Lengyelország, a Szovjetunió, Kína és más szocialista országok különböző problémákkal találkoznak a szocialista építés útján, hiszen minden országnak megvannak a maga sajátságos körülményei. A szocialista országok pártjainak és a kormány vezetőinek közvetlen kap­csolatai újból bizonyítják, hogy a szocialista országokat eggyé forrasztja az alapvető cél közös­sége: a szocializmus építése a marxizmus—leninizmus alapján. A szocialista országok szolidari­tása megfelel az egész emberiség ér­dekeinek, hiszen mi vagyunk a há­ború legkövetkezetesebb ellenfelei és­­ a haladás ügyének legkövetkezete­­­­sebb harcosai — mondotta Sepilov. Hruscsov beszéde a moszkvai lengyel nagykövetség fogadásán Az AFP jelenti: Hruscsov pénteken este beszédet mondott a lengyel nagykövetség fo­gadásán, amelyet Cyrenkiewicz moszkvai tartózkodása alkalmával adtak. Az SZKP első titkára így nyilatkozott:­­ „Nyugati imperialisták, ne mó­kázzatok velünk. Ne akarjatok pró­bára tenni bennünket, ahogy azt Magyarországgal is tettétek és mint mondják, a Német Demokratikus Köztársasággal is szándékoznátok tenni. Legyetek óvatosak, hiszen mi sem vagyunk szentek és szükség ese­tén az orrotokra tudunk koppantani. Barátaink a népi demokráciákban biztosak lehetnek abban, hogy szá­munkra a barátság azt jelenti, hogy egy mindenkiért és mindenki egyért.“ Hruscsov ezután Cyrankiewiczhez Mennyit fizet a LOTTO ? Ezen a héten 2.697.144 szelvényt küldtek be a fogadók. Egy-egy osz­tályra 1011.429 forint jut. A nyerő szelvények száma: 62.962. Öttalálatos szelvényt ezúttal nem sikerült sen­kinek kitölteni, így az erre jutó nye­reményalapot a négytalálatosok kö­zött osztják szét. Négy találatot 29 szelvénnyel értek el, amelyre egyen­­ként 69.752.75 forintot kapnak. A három találatos szelvények száma 2240, a nyeremény 51.25 forint, a 60.693 kéttalálatos szelvényre egyenként 16­50 forintot fizetnek. A két és három találatos nyeremé­nyek kifizetését április 24-én szer­dán kezdik meg. (MTI) Majakovszkij: Beszélgetés Lenin elvtárssal Elment a nap, táskájába tevén, ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép­szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét, bajusza mereven fölfelé néz, homloka ráncában az emberiség, hatalmas homlok, hatalmas ősz. Alatta sokezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Felállók, arcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állani. Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatilag, szívből csupán Lenin elvtárs, tudja, pokoli mód nehéz, amit most végzünk egymásután. Adunk már ruhát a meztelennek, több már a szén s az érc, — ez ugye szép? De persze emellett, — hadd mondjam el [Önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk, ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, itt körülünk s köröskörül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám, s nincs nevezet, hogy hányan vannak a csirkefogók: kulákok, szektánsok, részegesek, talpnyalók és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a keblük, töltőtoll s­zelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van velünk. Az Ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélekzünk verekszünk, élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép, szobám falán. 5. Jobbra a takarmányraktár marad el Ezt is rendbe kéne már egyszer ten­ni, mert csak az nem jár be, aki nem akar, meg aztán lim-lom is van benne elég, ember legyen, aki a sok kacat közt első látásra eligazodik. No, majd Pista, ő majd parancsot ad s azt is megmondja, kit akar takarmányos­­nak. Hopp, a zsák, itt ne feledjük a zsákot! öreg Csete hirtelen fordul, a rak­tér félig behajtott ajtajához lép és gépies, megszokott mozdulattal egy csavartnyakú jutazsákot markol ki a hasadékon. Meglóbálja, a vállára dobja és a legnagyobb nyugalommal tovább lép. Az épület sarkán csaknem összeüt­közik nagyobbik fiával. — Hopla — azt mondj­a hopla! El ne gázold fiam az édesapádat! S oly szeretettel, oly gyönyörködve néz rá, mintha minden álmát, öreg szíve minden vágyakozását benne látná megtestesülni. Pista elmosolyodik s már éppen mondaná, hogy magáért jövök édes­apám mikor a csavartnyakú juta­­zsákon megakad a szeme. —• Adja csak ide — azt mondja — viszem én, ne fárassza magát. — Viszed a csudát — szabadkozik az öreg. — Nem nehéz ez, össze­vissza hat-tíz kiló. Egy kis árpadara­b disznóknak. A disznainknak? Ifjú­ Cseta azt hiszi nem jól hall. Az apja, az ő tisztességes-becsületes, érdemrenddel kitüntetett édesapja se különb, mint mások? Éppúgy a kö­zösre jár, a szövetkezet vagyonát dézsmálja, mint a rövidlátók, az ön­tudatlanok? Csete István, az öreg azonban csak nevetgél. Véletlenül se fordulna meg a fejében, mert van a nagyob­bik fia annyira megrökönyödve. — A disznainknak hát — magya­rázza. — Minden harmadik nap vi­szek nekik vagy tíz kiló darát. — Hadd falják, hadd gyarapodjanak. Ifjú Csete hirtelen fejszámolást vé­gez. Minden harmadik nap tíz kiló, az annyi, mint... Szóval évente ti­­zenkét-tizenhárom mázsa, ha nem több. — Édesapám! — kiált föl iszonyod­va. — Hiszen maga mázsaszám káro­sítja a „Petőfit’’! — Károsítom? Én? — tátja el a száját csodálatában az öreg. — Eh, bolondokat beszélsz te, Pista! hes­senti tova még a gondolatot is. — Már hogyan károsítanám? Jár ez ne­kem. Szerzett jussom az nekem. Sen­ki se vonta kétségbe soha. — Elég rosszul tette — komorodik el egyre jobban a saját apjában csa­lódott elnök. — Vigye csak szépen vissza, — azt mondja — ilyen juss­ról, a közösség károsításáról nem tud az egységkönyv. — Visszavinni? Ezt? — makacsolja meg magát az öreg. — Azt hát nem! Majd bolond lennék visszavinni. — Oszt’ egyátalján minek nézel te en­gem? Tolvajnak? Harácsolónak? Zsebem-tömő Gerse Imrének? A megszmorodott, terveit dugába dőlni látó ifjú Csete nem szól erre semmit. A zsák nyaka után nyúl, megmarkolja s ránt egy jót rajta. Ki tehet róla, hogy a rántás a kel­leténél egy kicsit jobban sikerül s hogy az öreg Csete alaposan beletán­­torodik. — Te kölyök — mordul egy mér­geset —, nyughass itt nekem! S olyan vastag ránc ugrik a szeme közé, mintha szénnel húzták volna oda. — N­em nyugszom — mozdul Pista is. Hiába, nem tagadhatja meg a ter­mészetét. Ő is Csete. Az apja fia. — Addig nem nyugszom — azt mondja, — míg ezt a darát itt vissza nem viszi. Amit pedig elhordott, azt mind levonom. Egy dekáig levonom. A keresményéből. — Le-e? — Le én! S nem is titokban A tag­gyűlés előtt. — Híjj, azt a ... — borítja vérbe öreg Csete szemét a harag. — Engem akarsz te ráncigálni? Mások előtt meggyalázni? Ifjú Csete nem felel, az öreg se szól többet. Lábuk megvetik, némán, inuk szakadtáig tusakodnak a zsá­­­kért, csak nehezedő lihegésük hallik. Az öreg egy darabig csak bírja, bár a képe előbb veresbe, aztán lilába borul. Végül is a tüdeje hagyja cser­ben. Nem kap levegőt, tátog elfehé­­redett ujjai közül kiszakad a zsák. Pista a hátára dobja és szó nélkül a takarmányraktár felé tart vele. Az öreg megszégyenítve, halálra­­váltan utánakiált: — Megállj! Pista rá sem hederít. Egy-két öles lépés és itt van az ajtónál. (Folytatjuk.) URBÁN ERNŐ: Két igazság 1957. ÁPRILIS 21. Az Elnöki Tanács határozata a karhatalom érdemeinek elismeréséről A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szombaton délelőtt Dobi István el­nökletével ülést tartott. Az Elnöki Tanács a forradalmi munkás-paraszt kormány javaslata alapján határozatot hozott a karha­talom érdemeinek elismeréséről. Megvitatta és — az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­ságának módosító javaslatait figye­lembe véve — elfogadta az Elnöki Tanács az állami tulajdonba vett házingatlanokkal kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvény­­erejű rendelet­tervezetet. A karhatalom érdemeinek elisme­réséül szóló határozat a következő: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elismerését fejezi ki és köszönetét nyilvánítja a karhatalom minden be­osztottjának és parancsnokának a népköztársaságunk népi demokra­tikus rendünk ellen intézett ellen­­forradalom leverésében, az ellenfor­radalmi bandák felszámolásában, a szocializmus vívmányainak védelmé­ben tanúsított hősies és önfeláldozó magatartásáért. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a karhatalomban szolgálatot teljesí­tők helytállásának elismeréséül az alábbiakat határozza: 1. A fegyveres testületek hősi ha­­lottait tisztté kell kinevezni, illetve a tiszteket magasabb rendfokozatba kell előléptetni és ellátatlan hozzátar­tozóik részére kivételes nyugdíjat kell biztosítani. A hősi halottak árváit a közép- és felsőiskolai, valamint egyéb tanin­tézeti felvételeknél előnyben kell részesíteni.­­ 2. A karhatalomnak a népi hata­lom védelmében hősies, önfeláldozó, magatartást tanúsító tagjait ki­tüntetésben kell részesíteni, illet­ve részükre emlékérmet kell ala­pítani és adományozni. 3. A fegyveres testületek tisztika­rát elsősorban a karhatalomban szol­gálatot teljesített, illetve a karhata­lom és a fegyveres testületek meg­szervezésében, irányításában részt vett és jelentős érdemeket szerzett tisztekből kell kialakítani. 4. A munkahelyükre visszatérő volt karhatalmista beosztottak kar­hatalmi szolgálata tartalékos katonai szolgálatnak minősül, részükre a me­­g­vonulásuk előtti, vagy azzal egyen­értékű munkakört kell biztosítani. 5. Azokat a személyeket, akik a karhatalomban szolgálatot teljesítet­tek, illetve a karhatalom és a fegy­veres testületek megszervezésében részt vettek, a pályázat útján elnyer­hető munkakörök odaítélésénél, ha egyébként egyenlő feltételekkel ren­delkeznek, előnyben kell részesíteni. 6. Az Elnöki Tanács az ellenfor­radalom leveréséért vívott harcok­ban kitűnt ezredeknek az alábbi el­nevezést adományozza: A B. M. kar­hatalmi ezredének. Budapesti karha­talmi forradalmi ezred.­­ A 37. lövészezrednek: 37-es buda­pesti f­orradalmi ezred. A H. M. karhatalmi ezrednek: Forradalmi honvédtiszti ezred. Budapest, 1957 április 20. DOBI ISTVÁN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. KRISTÓF ISTVÁN s. k. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. 4

Next