Tolna Megyei Népújság, 1957. április (2. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-06 / 81. szám

1951 ÁPRILIS 6. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ez az igazság... Mégegyszer a pusztahencsei történetről A szépítésnek vajmi kevés helye van itt, úgy kell elmondani és még egyszer erről beszélni, ahogyan való­ban történt, s arról később magam is meggyőződtem. Lapunk március 8-i számában „Pusztahencsei történeti” cím alatt cikket írtam, s abban Káldi István, Borza András és Fábián János hen­­csei gazdákat beszéltettem. A három ember előadásának mozzanataiba hiba csúszott, képzeletük elragad­tatta őket és olyan dolgokat is állí­tottak, ami a valóságnak nem felelt meg. Pusztahencsén jártam, érdeklőd­tem, emberekkel beszéltem, amiről az alábbiakban számolok be: SZILI ISTVÁN VB. ELNÖK — Olvastam a cikket, s jól isme­rem az említett három gazdát. Az újságírónak sok valótlan dolgot mondottak, saját magukat természe­tesen a legjobb beállításban tüntet­ték fel, s hogy az mennyire nem volt igaz, arra a következőket hozom fel: Az ellenforradalom pár napjában éppen nekik volt a legnagyobb hang­juk. Első ténykedésük volt össze­szedni a tanácsházán fellelhető ös­­­szes papírokat, így lett a hamu martaléka egy értékes térkép is, továbbá a begyűjtési kartonok és jártatok, ők voltak az elsők, akik a termelőszövetkezetben osztozkodni, mindent széthurcolni akartak. Igen így igaz, erről beszéltek a pusztahencsei „Kossuth“ Tsz tag­jai is. „OLYAN VOLT A TSZ, MINT A MEGBOLYGATOTT MÉHKAS“ — mondotta Horváth Ferenc tsz-tag. Nem tudtuk, hogy mitévők legyünk, osztozzunk, vagy dolgozzunk. És ép­pen Fábián, Borza és Káldi voltak azok, akik a felosztás, illetve a szét­osztás mellett voltak. Hogy termelő­­szövetkezetünk ma is életképes, s szorgalmasan dolgoznak a tagok, annak tudható be, hogy Fábiánékat és még egy-két tagot, kik az ő sze­kerüket tolták, kizárták és így lett végre csend és békesség. „FÁJT A LELKEM, amikor egyéni gazdát láttam’” — gondolt vissza Fábián János mondá­sára Polgár György tíz tag. Ezt han­goztatta az újságírónak, meg arról regéltek, hogy meggyőződésből vá­lasztották a szövetkezeti utat, ame­lyet megszereztek De azt is elmon­dom, hogy miért szerették meg. Vet­ni mentünk egy alkalommal is. Egyet én fordultam a vetőgéppel, egyet Fábián, aztán kettőt fordul­tam én, s egyet Fábián, s a végén egész nap én forogtam, s Fábián ugyanannyi munkaegységet kapott, mint én. Kerülgették a munkát, mint a kutya a forró kását és elő­szeretettel alkalmazták azt az elvet, hogy fogd meg a csákót, aztán vidd. NEM VOLT SZÓ HÁROM FÜGGETLENÍTETTRŐL — szólt a beszélgetésbe ifj. Marko­­vics György. A közgyűlésen csak arról beszéltünk, hogy a könyvelőt függetlenítsük egyenlőre, hiszen sok munkája lesz, kiváltunk a tengelici Petőfi Tsz-ből. Még nem csak ezt a feladatkört látja el, ő más a te­henészetre, de ellátja a raktáros teendőit is. A függetlenített brigád­vezető meg csak Borza András fejé­ben született meg, erről szó sem volt közgyűlésen, s gondolhatja minden­ki, emiatt senkit sem zárunk ki a tsz-ből. Hogy őket kizártuk, minden okunk megvolt rá, s őszintén örü­lünk, hogy így történt. „NEM SIKERÜLT A SPEKULÁCIÓ“ — mondotta a tsz egyik vezetőségi tagja, Bregovics Sándor. Úgy gon­dolták annak idején, hogy osszuk csak a földet, mert most a mi régi földünkben van a búzavetés. Nem volt a kizárt és kilépő tagoknak igaza, amikor annyira keresték az igazságukat és befeketítettek ben­nünket azzal, hogy mi csak a dom­bos területet akarjuk kimérni ne­kik. Amikor a paksi járási tanács­tól ez ügyben itt jártak, megegyez­tünk, hogy a kiadásra kerülő föld 50 százalékban jó, 50 százalékban pe­dig közepes minőségű. A 3 család kö­zül 5 elfogadta ezt, csak­ éppen Borza Káldi és Fábián akadékoskodott és azt mondották, hogy inkább nem kell nekik a föld. Őszintén szólva, nagyon jól jár­tunk, hogy ezek az emberek kikerül­tek ismét. Most már­­ nyugodtan dol­gozunk, s reméljük, hogy ilyen és ehhez hasonló emberek nyugalmun­kat többé nem zavarják meg. B. R. Mindenütt ott akarunk lenni... N­­a az ember mostanában egy­­egy pártszervezetnél látoga­tást tesz, szinte kivétel nélkül új formák, módszerek keresésének, mondhatni lázas hangulatú légköré­be toppan. Az ellenforradalmi ese­mények a pártra nézve is súlyos kö­vetkezményei után jóleső érzés mindezt tapasztalni. Jólesik ezt hallani itt Bátaszéken is. Hosszan lehetne írni már a kez­deti nehézségek leküzdéséről, amikor a zűrzavarban csak néhányan ismerték fel a való helyzetet a pártszervezet újjá­alakításának szükségességét. Még többet arról, amikor 18 taggal meg is alakult a szervezet. És utána... A megválasztott vezetők meglátogat­­­ták a volt MDP tagokat. Bevontak ebbe a munkába aktívakat is. Egy­szóval, megindult a pártszervező munka, a felvilágosítás, a meggyő­zés. A szívós, kitartó munka meg­­hozta gyümölcseit. Ma már 38 főt számlál a pártszervezet, s be­szélgetnek 6—7 olyan dolgozóval is a belépésről, akik még nem voltak párttagok eddig. Vitathatatlan ered­mények vannak a párt tekintélyé­nek növelése terén is. Ennek egyik fontos része volt még a kibontako­zás kezdeti idején, hogy az intéző­­bizottság összehívta a tömegszerve­zetek, vállalatok vezetőit. Ennek célja az volt, hogy egyrészt a kap­csolatot felvegyék velük, s közös erővel tudjanak dolgozni, másrészt megismerkedtek az egyes területe­ken lévő problémákkal, így sikerült az akkori időben például a Barne­­válnál kezdődő sztrájkhangulatot sikeresen visszaverni. —­ Ezt a módszert — mondotta Tóth Tibor elvtárs, az intézőbizott­ság elnöke — továbbra is követjük. Azt akarjuk, hogy a pártszervezet legyen kezdeményező, s hogy biza­lommal forduljanak hozzánk. Nem utasítgatással, hanem felvilágosítás­sal, tényeken alapuló meggyőzéssel igyekszünk a párt helyes politikáját elfogadtatni, és megvalósításukra mozgósítani. "T­udják azonban, hogy ehhez egységes erőre van szüksé­gük. Az a véleményük tehát, hogy akik tagok, azok dolgozzanak is. Kommunistákra van szükség — mondja Tóth elvtárs — legyünk in­kább kevesebben, de egységesek, mert csak így leszünk erősek. Azon is gondolkodtak már, mi­ként lehetne a párttagok közötti kapcsolatokat is tovább mélyíteni. Kevésnek tartják ehhez csak a havi taggyűlésüket. Ezért tevük, hogy klubnapokat is szerveznek, amelyek­nek kötetlen formája közelebb hoz­za egymáshoz a kommunistákat is. Ilyenkor aztán a férfiak sakkozhat­nak, olvashatnak, a nők kézimun­kázhatnak, s közben egy csoport megvitathatja a sajtó egy fontosabb cikkét, vagy más problémát. A tervek között szerepel egyik legfontosabb feladatként a kommu­nista ifjúsági szervezet létrehozása. Egyelőre területit szerveznek és elsősorban a párttagok fiaira, leányai­ra számítanak. Itt­ost folyik a bizalmi hálózat ki­építése is. Nem könnyű ez sem, hiszen olyan elvtársakat kell választani, akik nemcsak a bélyege­ket adják el, hanem egy-egy utcá­ban elismert és tevékeny szervező, nevelő munkát is végeznek. Sokat lehetne még írni róluk, ter­veikről, de Tóth elvtárs búcsúsza­vaiban úgy gondoljuk sűrítve min­den benne van: „Mindenütt ott aka­runk lenni, ahol segíteni, cselekedni kell, a község, az emberek, a haza javára.’* Részletek a Dunaföldvári Horgászegyesület életéből Két évvel ezelőtt megszakadt a jó­viszony a paksi Vörös Csillag Halá­szati Szövetkezet és a Dunaföldvári Horgászegyesület tagsága között. A két év óta folyó vita végére az elmúlt hónap 25-i megbeszélésén tettünk pon­tot. Megbeszélésünkön részt vettek a MOHOSZ részéről Kolosseus József elnök, Berényi János főtitkár. A me­­gye részéről Drabik János halászati felügyelő, a halászati termelőszövet­kezet részéről Bencze Ferenc elnök, valamint a horgászegyesület vezető­sége Klup Ferenc, Nagy Sándor és Jancsó Árpád. Közösen beszéltük meg a vitás kérdéseket, s elástuk a két év óta oly sokszor megforgatott „csata­bárdot’’. Valamennyiünk örömére helyreállt a jó viszony a halászok és horgászok között. A megbeszélések során megállapod­tunk abban, hogy újra a paksi halá­szok szelektálják a horgászok vizét és az egyesület a befolyt pénzt régi ha­­lasztási tervének végrehajtására for­dítja. Az egyesület vezetősége ki­használva a természetadta lehetősé­geket zsiliprendszer építésével halne­velésre teszi alkalmassá a kubikgöd­­röket. Most, hogy a jó viszony helyre­állt, tovább folytatjuk a beruházáso­kat (eddig mintegy 100.000 forintos beruházás történt) és egy újabb zsilip és árok építésével halnevelő tórend­szert építünk ki, melyben főleg a MOHOSZ-tól kapott zsenge pontyiva­dékokat neveljük. A horgászok legnagyobb örömére megindult az élet a dunaföldvári hor­gász vizeken. Bár jelentősebb hor­gászeredményekkel nem dicsekedhe­tünk, de bízunk a horgász szerencsé­ben. NAGY SÁNDOR Dunaföldvár. „1 földvári valuta“ A ,,földvári valuta’’ hatalmas kosa­­rakban, hajóúton érkezik a fővárosba. Rendszerint március elején indul meg ez az „invázió” és tart rendszerint május közepéig, végéig, addig, amíg szedni lehet a spenótot, amíg fel nem szántják és mással nem vetik el a föl­­det, illetve amíg a fogyasztók­­ meg nem únják. Ilyenkor már lecsökken az ára fillérekre és nem érdemes vele ■Vesződni. Bezzeg a szezon elején, amikor ki­lenc forintot fizetnek kilójáért! — A spenót túlnyomó részét a földműves­szövetkezet vásárolja meg, de egye­sek is szállítanak fel. Nem is rossz vállalkozás, főleg azoknak, akiknek fél, vagy egy hol­don is terem. Az esti hajóval elindul­nak Pestre, éjjel felérnek, kora haj­nalban már ott vannak a piacon. A család otthon napközben szed egy újabb fuvarravalót és este szállítják fel újból, így megy ez napokon ke­resztül. Az útiköltség és a fuvardíj bőven megtérül már csak azért is, mert Földvárról Budapestre oda-vis­­­sza huszonhét forint a II. osztályú hajójegy, egy mázsa fuvardíja pedig 5­ 40 forint. A mostani napokban nem kevesebb, mint 50—60 mázsa spenót indul útnak a dunaföldvári hajóállo­másról. 3 Szakszervezeti munka az építőiparban Az ellenforradalmi események kö­vetkeztében meggyengült szakszerve­­zetünk egysége is. A meglévő hibákat a dolgozók jogos elégedetlenségét fel­használva, a munkásosztály ellen­ségei hamis, demagóg jelszavakkal zavart tudtak kelteni a dolgozókban, így teljes volt a zűrzavar a szakszer­vezeti munkában is. November 4-e után szakszerveze­tünkben is megindult a szervezetek újjáélesztése. Az ellenség — miután nyílt harcban vereséget szenvedett — megváltoztatta módszerét és igyeke­zett a szakszervezetekben érvényesí­teni célját. Ilyenek voltak a külön­böző szakmák kiválására irányuló tö­rekvések, a követeléslisták gyártása, a szakszervezeti választások követe­lése, tagkönyvcsere, mert „az előző hónapokra csillagos bélyeg van be­ragasztva” stb.­­ E kísérleteket azon­ban sikerült visszautasítani. Szakszervezetünk elnöksége , fi­­gyelembe véve egyes szakmák jogos kérését, az érdekvédelem megjavítása céljából szakmai elnökségeket hozott létre. Ennek célja az, hogy minden szakmának meg­legyen az érdekvé­delmi szerve és ezek egésze alkossa az építőmunkások szövetségét. Me­gyei bizottságunk is hasonló érdekvé­delmi szervet hozott létre, melyben képviselve van minden szakma, így a kőműves, ács asztalos, kubikos, sze­relő, segédmunkás, műszaki és ad­­minisztratív dolgozók képviselve van­nak e szervben. Üzemi bizottságaink is ugyanígy kiegészítették szerveiket. Igen komoly feladata most szak­szervezetünknek az üzemi szervezetek megerősítése. Üzemi bizottságaink igen nehezen tudnak dolgozni a jelen­legi gazdasági nehézségek miatt. A jogos követelések támogatása mellett fel kell világosítani a dolgozókat és meg kell értetni, hogyha minden kö­vetelést ,ami most általában felme­rült, teljesítene a kormány, sírásói lennénk az országnak. Azonban több probléma megoldód­hat e nehéz helyzetben is, így pél­dául március 1-től kezdődően új bé­rezés lépett életbe szakszervezetünk előterjesztése alapján. A darabbérek átlagosan 24 százalékkal emelkedtek, azonban olyan formában, hogy a bé­rezésnél szigorúan be kell tartani a minőségi és mennyiségi követelmé­nyeket, nem lehet — mint korábban előfordult — nem végzett munkát el­számolni. Rendeződik a műszakiak, művezetők bére is, az övék is a fizi­kaiak béremelésének arányában emel­kedik mintegy 24—25 százalékkal. — Megyei bizottságunk és üzemi bizott­ságaink mindent elkövetnek, hogy a béremelés igazságosan legyen el­osztva. Szakszervezetünk feladata megnő, de megnő a bizalom is, ha a szerve­zett munkások jelenlegi helyzetének megfelelően végezzük érdekvédelmi munkánkat. Üzemi bizottságainknak és a megyei bizottságnak a tagság igényeit figyelembe véve kell dolgozni és ezért felelősséggel tartozunk a vá­­lasztóknak. A dolgozók elvárják, hogy a szakszervezeti szervek valóban ér­dekképviseleti szervek legyenek. Ide tartozik a termeléssel való fog­lalkozás is, hiszen tulajdonképpen ez is „érdekvédelem’’. Ha részt veszünk a nemzeti jövedelem elosztásában, nyil­ván részt kell venni a tervek előké­szítésében és megvalósításában is. El kell hárítani azokat az akadályokat, amelyek a dolgozókat a magasabb ke­reset elérésében gátolják. Figyelem­mel kell kísérni mindenkor, hogy a dolgozók részére érthető bérezés le­gyen, helyesen alkalmazzák-e a tel­jesítménybérezést. Segíteni kell a műszaki szervezetlenség felszámolá­sában és esetenként meg kell vizs­gálni, hogy miért keresnek keveset a dolgozók. Hogy ezt megoldhassuk, na­gyobb hozzáértésre van szükség a gazdasági kérdésekben ,a szakszerve­zeti funkcionáriusoknak, aktivisták­nak e téren is képezniük kell ma­gukat. Biztonságos munkaterületet kell követelni az építkezéseken, hogy a dolgozók balesetmentesen végezhes­sék munkájukat. Ellenőrizni a szállás­helyeket is. Szakszervezeti feladat az is, hogy fejlesszük a dolgozók szak­mai ismereteit, elősegítsük művelődé­­süket. Megyei bizottságunk mindent el­követ, hogy a megye építőmunkásai, anyaggyártói jól dolgozhassanak, ked­vező munka- és életkörülményeket biztosíthassunk számukra. SZŰCS GYÖRGY az Építők Szakszervezetének Tolna megyei bizottságának elnöke. KPDSZ fogadónapok Szakszervezetünk megyebizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a dolgo­­zóinkkal való kapcsolatok erősítésé­nek kérdéseivel. Az elmúlt évben, a kongresszusunkra történő felkészü­lés időszakában ,amikor az NVB tagjai rendszeresen látogatták dolgozóinkat, fogadónapokat tartottak, jelentősen megélénkült a szakszervezeti munka. Ha kimegyünk a dolgozók közé, pél­dául a fogadónapokon, dolgozóinkat legjobban foglalkoztató kérdéseket megismerjük, ezeknek figyelembevé­­telével valóban helyesen tudjuk meghatározni a soron következő fel­adatainkat, kialakul az egészséges bi­zalom légköre. Elhatároztuk ezért, hogy a jövőben rendszeresítjük a fogadónapokat. — Ezeket a járási székhelyeken, alap­szerveinknél tartják majd MB tag­jaink. Ennek nyomán a pénzintézeti szakosztály vezetősége a március 25-i ülésén ugyancsak elhatározta fogadó­napok tartását, a Magyar Nemzeti Bank, Állami Biztosító OTP megye­­székhelyi és vidéki szerveinél. Dolgozóinkat arra kérjük, keressék fel a fogadónapokat tartó MB tagjain­kat, forduljanak bizalommal hozzánk, mert véleményeik, javaslataik jelen­tősen segítségül szolgálnak munkánk­hoz. Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szabad Szakszervezete Megyei Bizott­sága. Április 14-én indul a Tolna megyei Népújság GYERMEK SZÉPSÉGVERSENYE Pályázni lehet 1—6 éves korú gyermekek fényképével, (lehetőleg levelező-lap nagyságú). Hátoldalon tüntessük fel a gyermek nevét és lakhelyét. Valamennyi képet a NÉPÚJSÁG-ban leközlünk. Az olvasók döntik el a verseny sorsát. Szavazni úgy kell, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a fényképét, amelyet legszebbnek tar­tunk, s azt beküldjük a Szerkesztőség címére. ÉRTÉKES DÍ3ÁK!

Next