Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-16 / 140. szám

4 Tolna megyei Gyermek szépségversenye FEHÉR OLGICA Szekszárd. VIDA MARIKA Bikáss. MÁTRAI MELINDA Dombóvár. TORONYI JÓZSIKA Szekszárd. HLUSZYK TEODORA Szekszárd. VERECKEI LACIKA Paks. ts»i’r'»»r»*'m*T­mvTmw»TmvTTTTmTmmTTTmvTTTT»TTTT»»TTT»*Tm i TOLNA MEGYEI NÉPÜ­JLAG Egy mondatban a VIT-ről A szovjet gyárakban értékes serle­geket, emlékjelvényeket és érméket készítenek a III. Nemzetközi Baráti Sportjátékok résztvevői számára, s ennek keretében a moszkvai művé­szi öntvények gyára több mint 12 millió emlékjelvényt gyártott. A VIT idején a moszkvai kon­zervatóriumban a külföldi zeneisko­lák hallgatói részére nemzetközi sze­mináriumot tartanak, amelyre a leg­kiválóbb szovjet zeneszerzőket is meghívják.* A litván borostyánf­aragók mű­vészi ajándékokkal várják a Feszti­vál küldötteit, s többek között miniatűr békegalambokat készítet­tek.* A moszkvai egyetem előtti téren öt emelet magas oszlopot építettek, amelynek tetején a békegalamb tartja csőrében a zöld olajfaágat. * A szovjet fővárosban 24 kisegítő postahivatalt nyitnak a VIT ide­jére.* A Fesztivál megnyitásának nap­ján Moszkva egyik terén 8, több­méter magas fáklyát gyújtanak meg, amelyek a barátság lángját jelképezik. 1957 JÚNIUS 16. A hála... Ezt a kis történetet nagyon úgy sze­retném megírni, ahogy történt, mert minden mozzanata mögött valami mé­lyebb, kézzel megfoghatatlan érzelmi esemény van. M­­i-vel körülbelül egy évvel ezelőtt találkoztam egyszer futólag, s szűk­szavú beszélgetésünkből nagyon rideg­nek, túl kimértnek találtam, s ez a vé­lemény formálódott ki bennem róla. Ilyen előítélettel kerestem fel most is, s meglepett, hogy az udvarból mo­solyogva jött elém, kezet fogtunk, s ba­rátságosan tessékelte be a konyhába, ahol az tisztás mellett, egymással szem­ben foglaltunk helyet. Hogyan kezdjem a beszélgetést? — vívódtam, mert tud­tam, hogy olyan kérdést kell érinte­nem, ami pár hónappal ezelőtt meg­billentette lelki egyensúlyát. Amikor kérdeztem, pár nagyon hosszúnak tűnő másodpercig gondolkozott, mereven né­zett rám — talán azt latolgatta, hogy érdemes vagyok-e a bizalmára, meg­értem-e azt, ami elmond? Nem különös eset a története, az el­lenforradalom napjaiban sűrűn talál­kozhattunk hasonlókkal, vagy még ki­rívóbbakkal, de egy másik körülmény mégis értékké emeli. Pedagógus, aki valamikor, több évvel ezelőtt úgy kezdte a munkáját ebben a kis község­ben, olyan elhatározással, hogy a sok műveletlen gyermekből becsületes em­bert nevel. Hosszú lenne elmondani azt, hogyan jutott el maga ahhoz a pont­hoz, amikor a szocializmus szellemé­ben akarta nevelni a gyermekeket, így nevelte őket. Tudta, hitte, hogy jót tesz. Elismerést soha nem várt mun­kájáért, de lelkében — gondolom —­ élt az a tudat, hogy a gyermekek, akiket nevel, és azok szülei, hálásak lesznek munkájáért... S az ellenforradalom alatt az történt, hogy betörték az ab­lakát. Olyan szülő, akinek a gyerme­két ő becsületre, munkára nevelte, aki­ből ő olyan embert akart és akar ma is nevelni, aki megállja a helyét az élet­ben, hasznos tagja lesz a társadalom­nak. Munkájáért nem várt külön kö­szönetet a szülőktől, de nem várta ezt sem, amit októberben kapott. .. Meg­torpant, szembenézett magával, hogy ta­lán nem jó úton haladt, ha sétált az ut­cán egyedül, gondolatban — néha han­gosan is — vitatkozott azokkal az em­berekkel, s hetek, hónapok kellettek hozzá, míg meggyőzte magát róla, hogy nem minden szülő nevében kapta azt, amit kapott, csak azoktól, akiknek az nem tetszik, hogy a nép államában úgy tanítja a gyermekeket, ahogy tanítja, és arra, amire tanította őket Meg­győzte magát arról, hogy továbbra is akkor végez jó munkát, ha azon az úton halad, amelyen eddig is haladt, és olyan munkát végez, amilyent eddig is végzett. M. J. most kitüntetést kapott. Az Oktatásügyi Kiváló Dolgozója kitüntet­­ést, ami kéthetes ingyenes külföldi uta­zással jár. A két hetet Lengyelország­ban fogja eltölteni. Egymással szemben ülünk az asztal­nál, mellettünk van már a felesége is és figyeli beszélgetésünket, néha ő is közbeszól. Egy pillanatnyi csendben arra gondolok, hogy mennyire más jö­vőt szánt ennek az embernek az ellen­­forradalom, mint amit most a nép ha­talma. Eldobták volna annyi sok tár­sával együt, akik becsületesen dolgoz­tak, a dolgozó nép érdekében dolgoz­tak. A nép, akiért dolgozik, megbecsüli, ismeri munkájának értékét, s őrködni fog azon, hogy nyugodtan dolgozhas­son, ne fenyegesse őt se, egy kommu­nistát se az ellenforadalmárok, a nép ellenségeinek bosszúja. B. G. indul a fürdősseson ? ! Ez annyiban igaz, hogy máshol már megindult, vagy indul, Szek­­szárdon viszont csak indulna, de egyelőre nincs hol fürödni. — Har­minc fokos meleg, víz nélkül. — Egyetlen vigasz van, hogy a múzeum melletti fürdő a kád és zuhanyozó részlegét, a városi tanácstól kapott hír szerint, június 15-én, szombaton megnyitja. A Strandfürdőről mindössze an­­­nyit tudunnk, hogy vasárnap kellene megnyitni. Érdeklődtünk az Építő­ipari Szövetkezetnél, amely ott a különböző javítási munkálatokat vég­zi, de időpontot ők sem tudtak mondani. A medence magasságát megemelték, így huszonöt centimé­terrel mélyebb lesz a víz, mint ed­dig volt. A medence környékét is rendbehozták, még vissza van az épület tatarozása és egy külső út javítása. Reméljük, nem hagyják sokáig használható strand nélkül a szekszárdiakat. Ugyancsak sokan érdeklődnek a Csörge-tó iránt de az eddig már közölteknél újabbat nem tudunk. INNEN— ONNAN A bonyhádbörzsönyi kultúrcsoport nem nagy létszámú, de annál na­gyobb az­ ott tevékenykedők lelke­sedése. Az együttes június 8—9-én mutatta be nagy sikerrel a Gárdonyi Géza: Fehér Anna című színművét. A szereplők a nagy nyáreleji mun­kák idején sem sajnálták a fáradsá­got, hogy próbákra járjanak, sza­bad idejüket áldozzák fel, hogy be­mutathassák a darabot. * Szakos községben az idén kétezer fo­rintot fordítanak a könyvtár fejlesztésé­re, ötezer forintot ad a tanács a sport­körnek, tizenkét ezer forintot pedig a községi tűzoltóság felszerelésére költe­nek.* A Dombóvári Járási Kultúrház vezetősége úgy tervezi, hogy két színjátszócsoportot szervez. Amíg az egyik tanul, a másik csoport játszik a városban és a járás községeiben. * Kurdon az elmúlt héten fejezték be az iskolai színpad építését. A színpad fel­avatásán az iskolások adnak majd mű­sort.A Jugoszláv táncegyüttes vendég­szerepel augusztus 10-én Dombóvá­­rott a szabadtéri színpadon. Az együttes dombóvári fellépése magyarországi vendégszereplése egyike lesz. Megnyitották a Bonyhádi Járási Kul­túrház szabadtéri színpadát június 8-án. A színpadot közel hatezer forintos költ­séggel építették. A színpadon az első elő­adást a Pécsi Nemzeti Színház művészei tartották. Bemutatták Lehár Ferenc: Sy­­bill című operettjét. Holnap este fél 8 órakor mutatko­zik be városunkban a Babits Mihály Irodalmi Színpad, egy irodalmi est­tel, melynek címe ,,Szállj költe­mény.“ Az esten a világ- és magyar irodalom legszebb alkotásait hall­hatja a közönség fővárosi és helyi előadók tolmácsolásában. Az iro­dalmi est a Zeneiskola nagytermében lesz. Nyáron sem szünetel a munka a paksi kultúrházban A­mikor beléptünk a Paksi Járási Kultúrházba, ott éppen a „Pacsirta” kosztümjeit csomagolták nagy kosarakba és készítették elő, hogy vis­­­szaküldik a kölcsönzőnek. A ruhák elcsomagolásával Kántor Antalné, a kultúr­­ház művészeti előadója foglalatoskodik, őt nem zavarjuk, helyette most inkább megkeressük az igazgatót, Schukkert Sándort. Tőle megtudjuk, hogy Lehár Pacsirta című operettjét nagy sikerrel játszotta az együttes. Pakson a felnőtt előadásokon kívül kétszer mutatták be a diákoknak is, Németkéren pedig vendégszerepeltek. Egyéb vidéki szereplést nem is terveztek a darabbal, a németként is csak azért, mert régebben egy színjátszócsoport rossz hírnevet szerzett a paksi színjátszók­nak, s ezt akarták most helyrehozni. Sikerült is, mert akik látták az előadást a községben, valamennyien elismeréssel nyilatkoztak róla. Volt, aki másnap Paksra is bejött, hogy ott mégegyszer megnézze. A sikerhez nagyban hozzájárultak a korhű kosztümök, és a gyönyörű dísz­let, melyet Staub Ferenc festett. Természetes, hogy a siker elsősorban a szereplők jó játékának köszönhető: Bányai Jánosnak, Darnai Istvánnénak, Endrődi József­nek, Hélinger Sándornak, Darnai Istvánnak, Erdős Annának, Németh Katalinnak és a többieknek, akik nem sajnálták a fáradságot hónapokon keresztül, hogy alaposan felkészüljenek a bemutatóra. Az előadásból körülbelül 12—14 ezer forint nyers bevétele volt a kultúr­­háznak. Elmondta még az igazgató, hogy a kultúrháznál eredményesen dolgozik a képzőművész- és a fotószakkör. Nagyon szeretnék az ifjúságot közelebb hozni a kultúrházhoz. Hogy ez sikerüljön, a KISZ-vezetőséget is bevonják a kultúrház vezetésébe. Szabadtéri színpada is van a kultúrháznak, csak egy kicsit rendbe kellene tenni, s máris alkalmas lenne, hogy akár ők, akár vendégszereplő színtársulat fellépjen. Azt tervezik, hogy a szabadtéri színpad idei első szereplői fővárosi művészek lesznek. A nyár folyamán is rendszeres, szervezett munka folyik a kultúrháznál. Nemcsak vidékről hozott műsorokkal akarják ellátni a falut, hanem a kultúrház színjátszócsoportja is készül új színmű bemutatására. Most a „Szabin nők elrab­lása” című vidám darabot tanulják, s remélik, hogy ezzel is sikert aratnak majd a­ falu lakossága előtt. Emeletes kultúrházat építenek Szakoson A naki kultúrház elkészült, már csak apró, külső munkálatok vannak vissza az épületen. Most a szomszéd község, Szakos lakosai határozták el, hogy ők is építenek kultúrházat. Ha a nakiak tudtak, akkor ők is. Jelenleg kultúrcsoport nem dolgozik a községben. Egyrészt, mert a nyári munkák miatt nem érnek rá a fiatalok, másrészt pedig a jelenlegi kultúrház olyan állapotban van, hogy ha bemennek, attól kell félni, rájuk szakad. Találóan mondja valaki: inkább szégyenterem, mint kultúrterem... De ha már versenyeznek a nakiakkal, akkor arra is gondolnak, hogy az ő kultúrházuk majd szebb legyen, mutatósabb, mint a nakiaké. Emeleteset akarnak építeni. Azt az épületet, ahol most van a kultúrház, lebontják és oda építik az újat. A régi épület faanyagát — téglaanyagának is nagy részét — tudják használni. Az építkezéshez 120 ezer­­ téglát vesznek még többek között, ezen­kívül 40 mázsa meszet és cementet. Az építkezésre 260 ezer forintot már adott a tanács, most már csak az engedélyt várják, hogy lebonthassák a régi épületet. A színházterem az épület emeletén lesz, beépített színpaddal, 500 férő­helyes nézőtérrel, alul pedig klubhelyiségek, az olvasóterem, gazdaköri helyiség, gondnoki lakás lesz. A naki és szakcsi kultúrház-építkezés között az lesz a lényeges különb­ség, hogy Nakon sok munkát végeztek el társadalmi munkában a község lako­sai, itt pedig társadalmi munkára nem számítanak. Pedig jelentős összeget takaríthatnának meg így, amit aztán másra fordíthatnának, már a kész kultúr­­házon belül. Különösen a fiatalok vállalhatnának társadalmi munkát, mert a kultúrház elsősorban az övék lesz, ők töltik majd ott estéik, vasárnapjaik nagy részét, s ha részt vennének az építésében, jobban meg is tudnák majd becsülni a kultúrházat:

Next