Tolna Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-18 / 141. szám

1957 JÚNIUS 18. Sonka és szalonna bőség várja az aratást Ahogy lassan vetkőzi le zöld szí­nét és cseréli aranysárgára a határ, úgy nő az emberek felelősségérzete az új kenyér biztosítása, az aratás és cséplés iránt. A gazda­ember a szé­rűjét, a kombárját takarítja, a trak­toros az aratógépét, vagy kombájn­ját készíti elő, de aki nem közvetlen részesül a termésből, az is gyö­nyörködik a határban, morzsolgatja a kalászokat, mérlegeli a termés le­hetőségét. Így van ez azok részéről is, akik azért vannak, és azért dolgoznak, hogy a­ falu ellátását egész éven át, de különösen nagy gonddal most, a munkák idején biztosítsák. Megyénk­ben különösen sokat tesznek ezen a téren a földművesszövetkezetek. Decsen már arról is határoztak, hogy a múlt évihez hasonlóan, most is 2 mozgóboltot indítanak, de hasonló határozatok megye­­szerte születtek már a földműves­szövetkezetekben. Az elmúlt évek során a legtöbb problémát a zsír és füstölt áruk biz­tosítása okozta nyár idején. Az idén azonban gyökeresen más a helyzet ezen a téren. Múlt év nyarán állami központi készletünkből 190 mázsa, saját tartó­sításból és helyi felvásárlásból mint­egy 200 mázsa sózott és füstölt sza­lonnát, sonkát, kolbászt és szalámit hoztak forgalomba a nagy munkák,­­az aratás és cséplés idején a Tolna megyei földművesszövetkezetek. Ez a mennyiség is bőven fedezte a me­gye falusi dolgozóinak szükségletét, hisz a legtöbb parasztháznál saját disznót vágnak s a füstölt áru nem ritkán az „újat" is bevárja. Az idén azonban a tavalyinál jó­val több füstölt áru valósággal sonka s szalonna bőség várja az aratás séprés idejét. A múlt évi 390 mázsával szemben több mint 14 vagon, közel 1500 métermázsa füstölt sonka, sza­lonna, kolbász, szalámi, karaj és egyéb áru áll a földművesszövet­kezetek raktáraiban, a legnagyobb gondot nem az ellá is, hanem a meglévő áruk elkelte­­se okozza a földművesszövetkeze­­kben. A decsi földművesszövetkezet pél­ául tavaly nyáron alig több mint 1 sázsa füstöltárut hozott forgalomba , azt is központi állami készletből, most sa­ját tartósításából 20 mázsa szalonna áru áll rendelkezésére. A paksi földművesszövetkezetnek egy évre 2—3 mázsa volt az idei aratásra 45 mázsa saját tar­tósított füstölt szalonnája és húsáruja van. Mindamellett J központi­ készletbő­l megfelelő mennyiség állna a föld­mű­vesszövetkezetek rendelkezésére . múlt évi 190 mázsa helyett 200- 50 mázsa füstölt árut ajánlott fel ;­öldművesszövetkezetek részére . Megyei Vágóhíd Vállalat, a földmű­esszövetkezetek azonban Tolnába n­em tartanak igényt a központi kés itekre, s helyesnek tartanák, ha az bányavidékek kapnák meg. Arató­pálinkából eddig mindössz 50 hektoliterre érkezett igény i­dművesszövetkezetek megyei igaz­gatóságához, noha ennek több mint háromszorosa áll a megye rendelke­zésére. Néhány mázsával több az arató­zsineg is, mint tavaly volt, ez azonban még így sem fedezi a szükségletet, több kellene belőle. Biztató a Földművesszövetkezetek Tolna megyei Szövetkezeti Központja Kereskedelmi Főosztályának az ara­tási idényre való felkészüléséről szóló jelentése is, amely többi között így szól: A MÉSZÖV vállalat nagykereske­delmi raktárán már a kora tavasztól kezdődően gondoskodtak arról, hogy kaszá­ból, kaszakalapácsból, ülőből, kévekötőzsinegből megfelelő mennyiségek legyenek és gondoskodás történt arról is, hogy a földművesszövetkezeti hálózaton keresztül a legkisebb községbe, il­letve boltegységbe ezek a cikkek idő­ben kikerüljenek és a dolgozók ne szenvedjenek hiányt ezekből a fon­tos aratási szezoncikkekből. Egy hét múlva, huszadika után Tolnában megkezdik az aratást. A tavalyinál átlagosan 2—3 mázsával várnak több gabonát holdanként. A sűrű, hosszú szár miatt nehezebb lesz az aratás, mint tavaly volt, de a fel­tételek testileg, lelkileg jobbak, mint bármikor azelőtt. Nagy Ferenc HÍREK — Ma estei­8 órai kezdettel mutat­ja be a Kecskeméti Katona József Színház a szekszárdi kultúrházban a „Zsuzsi“ című színművet. * — Kettőszáznegyvenegyen jelent­keztek továbbtanulásra megyénkből az idén végzett középiskolások közül. A továbbtanulásra jelentkezők leg­nagyobb százaléka az orvosi és mű­szaki egyetemekre jelentkezett. * — Három évre felfüggesztették Maleta Antalné, szül. Adorján Irén sokszorosan büntetett szekszárdi la­kos háromhónapi börtönbüntetését, amelyet lopásért kapott. A bíróság döntése alapján Maleta Antalnénak vissza kell téríteni Keller Antal ré­szére az 1274 forintot, amit ellopott tőle.* — Egy elveszett levéltárcát talál­tak. Jogos tulajdonosa a szekszárdi járási, vagy városi rendőrkapitánysá­gon átveheti.* — Az amerikai Confideltian című pletyka-folyóirat szerkesztője, Robert Hamson az ország legveszélyesebb mesterségét űzi. Ugyanis, míg az amerikai biztosító társaságok nem válogatósak ha üzletkötésről van szó és hajlandó úgyszólván biztosítást kötni egy színésznő mosolyától egy bálna­vadász expedíciós sikeréig, Harrison és munkatársai életét azon­ban egy társaság sem hajlandó biz­tosítani.* — ítéletet hoztak Fejős István szedresi lakos ügyében, aki 1956 ok­tóber 28-án felgyújtotta Kutasi Fe­renc szedresi gazda pajtáját. A paj­ta és a benne égett 40 mázsa széna értéke 45 000 forint kárt tesz ki. Fejős Istvánt a bíróság 2 évi börtön­büntetésre ítélte.­ —Június 22-én este a pécsi Doktor Sándor kultúrotthon színjátszói Bonyhádon vendégszerepelnek. Be­mutatják a „Tacskó“ című háromfel­­vonásos vígjátékot. — A megnövekedett nyári forga­lommal kapcsolatban megnövekedett a balesetek száma is megyénkben. Ebben a hónapban már 10 vigyázat­lan gépjárművezetésből adódó bal­eset történt. A megyei rendőrkapi­tányság közlekedésrendészeti osztá­lya szigorú vizsgálatot indított a bal­esetek elkövetői ellen. ror,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG A LEVELEZŐKÉ A SZÓ Ahol nem szívesen látják a vendéget... Ilyen is van? De még mennyire! Az eset pontosan velem történt meg. Június 14-én ugyanis 11 órakor érkeztem meg Budapestről Bonyhádra­. Mivel délben ebédelni szoktam, hát elmentem a ven­déglátó éttermébe. Az étteremben mind­össze két vendég volt rajtam kívül. Az asztalok mellett három pincér ácsorgott, beszélgetett, mi pedig vendégek, vártunk türelmesen, egy cseppet sem idegesked­tünk. Eltelt vagy húsz perc, senki felénk sem nézett, hogy megkérdezze, mit óhaj­tunk. Végre az egyik vendég megsokalta a várakozást és étlapot kért. Elénk tették a három étlapot, s két pincér hamarosan eltűnt, a harmadik pedig az asztal fölé hajolva, újságolvasásba mélyedt. Ismét vártunk tizenöt percet, végre ennyi vá­rakozás után megkérdeztük, hogy ki szol­gál ki. Kérdésünkre azt a feleletet kap­tuk, hogy a konyhában tartózkodó pin­cérek feladata a felszolgálás, akik körül­belül öt perc múlva elő is kerültek, már hozták is a levest, anélkül, hogy megrendeltük volna. Tekintve, hogy nyá­ron nem szoktam levest fogyasztani, vis­­­szaküldtem és mást kértem. Ebéd után jónéhányszor kellett szól­nunk, hogy fizetni akarunk, mire végre sikerült. Megkérdeztük a felszolgálót, hogy miért megy itt ilyen lassan a fel­szolgálás, mire azt válaszolták, hogy na­gyon meleg van. Mi lenne velük Buda­pesten, ahol szintén meleg van és két­száz ember fordul meg egy-egy étkezdé­ben az ebédidő alatt. Itt Bonyhádon három vendégre három pincér jutott és mégis több, mint egy órát vett igénybe a kiszolgálás. Úgy látszik, nem örülnek a vendégnek ... Ebéd után egy feketét szerettem volna fogyasztani. Megkérdeztem, hogy hol lehet kapni, a pincér most már udvaria­san magyarázta meg, hogy hol van a cuk­rászda. Elmentem oda is, de zárva talál­tam. A zárt ajtó mögül hangos nevetés szűrődött ki az utcára. Zörögtem az ajtón, mire kiszóltak, hogy most ebédszünet van, fél egytől egyig. Türelmesen vártam fél kettőig, amikor végre kinyitottak. Még egy rossz tapasztalat Bonyhádon, úgy látszik, a félórás ebédszünet egy óránál is tovább tart. Jó lenne, ha a Vendéglátó Vállalat ve­zetősége néha utána nézne és jobban megkövetelné a munkafegyelmet a dolgo­zóktól. Befejezésül pedig csak annyit: nem csoda, ha az ilyen vendégszeretet után a dolgozók szívesebben mennek a halászcsárdába, ahol nagyobb figyelmes­séggel szolgálják ki a vendéget. K. M. Hírek a Bonyhádi Cipőgyárból A cipőiparban most — a nép­gazdaság nehéz nyersanyaghelyzete következtében — különösen előtér­be került a minőség javításának kérdése. Fontossá teszi ezt nem csak a fogyasztók igénye, ha­nem az is, hogy a rendelkezésre álló kevés bőrből minél értékesebb, tehát minél jobb minőségű készárut kell gyártani. A bonyhádi gyárban eredményesen dolgoznak a minőség javításáért, ebben az évben még nem volt olyan hónap, hogy az első osztályú áruk arányának tervét ne teljesítették volna túl. Jók voltak az eredmények az első negyedév­ben is, de áprilisban például a 89.1 százalékos tervvel szemben 91.6 szá­zalék, májusban pedig 89.3 száza­lékos tervvel szemban 93.5 száza­lék volt a kereskedelmi elsőosz­tályú cipők aránya. Június első fe­lében már 95 százalék fölött van az átlag. A jó minőség jelentősen növeli a termelés gazdaságosságát, a minő­ségi terv túlteljesítése áprilisban 12 ezer, májusban 20 ezer forint többletbevételt eredményezett a gyárnak, júniusban pedig ez az ös­­­szeg magasabb lesz, mint az egész első negyedévi többletbevétel, és több mint az áprilisi és májusi eredmény együttesen. A minőség javításából eredő többletbevétel nagyobbik része prémiumként ke­rül kifizetésre azok között a dolgo­zók között, akik a legtöbbet tették a minőség javításáért. * Már második éve gyártják az üzemben i szép, tartós és a lakosság által megked­velt és keresett goyser férfi félcipőket, iz alja­ üzemben a goyser-cipőt gyártó zálog, a „Béke” kör minőségi eredmé­­nye már hónapok óta a legjobb, most úniusban is nap, mint nap kerül le a zálogról 96—96,4 százalékban elsőosz­­ályú cipő. Ez azt mutatja, hogy a kör dolgozói már alaposan elsajátították az új technikát. Most — a választék bőví­­ése érdekében — új gyártmányok be­vezetésére készül az üzem. Rövidesen gyártani fogják például a sarokig varrt ér­fi fél-, bőrtalpas goyser-cipőt és ke­zülnek a női goyser-cipő gyártására is. A negyedik negyedévben a tanműhely­ben képezik ki erre a kulcsgépek dolgá­ért, jövő év első negyedében pedig meg­kezdik az üzemszerű gyártást. A cipőgyárban egyre inkább tért hódít a gumitalp. Ez nem csak a drága bőr anyagokkal való takaré­kosságot eredményezi, hanem ma már olyan tökéletes a gumitalpak gyártása és ragasztása, hogy az ilyen gumitalppal ké­szített cipők sokkal tartósabbak is, mint a bőrtalpúak. A gumi ugyan­is sokkal lassabban kopik el, mint a bőrtalp. Jelenleg a gyárban minden cipőt gumitalppal látnak el. A napokban bevezették a női cipők gyártásánál is az új eljárást, amikor nem varr­ják a gumitalpat, hanem a varrott bőrtalpra ragasszák, így nem kell félni, hogy a varrásnál használt fo­nal a cipő használata közben el­kopik és így le­válik a talp. A forma gumitalpakat új, ízléses mintákkal préselik. Illeték­esek figyelmébe! A madocsai napközi otthonról kívá­nok egy kis hiányosságot közölni a Népújság szerkesztőségével, amely nem csak jómagamat, hanem több szülőt is sérelmesen érint. Madocsán 84 gyermek jár óvodába, illetve napközibe. A 84 gyermek közül 60 napi háromszori étkezést is kap. Mi szülők nem az ellen vagyunk, hogy 60 gyermeket étkeztetnek, hanem a lapon keresztül arra kérjük az illetékeseket, találjanak módot arra, hogy a többi 24 kisgyermeket is részesítsék ellátásban. Sérelmezzük azt, hogy ennek a 24 gyermeknek külön kell vinni a tízórait, uzsonnát, délben pedig haza kell ve­zetni őket, amely némely szülő részé­ről, akik a mezőgazdaságban dolgoz­nak, komoly nehézségekbe ütközik. Baj az is, hogy a kisgyermekek a tízórait, az uzsonnát rendszerint hazahozzák, mert ők is azt szeretnének enni, amit a többiek kapnak. Kérjük az illetékeseket, vizsgálják ki panaszunkat, és amennyiben mód van rá, tegyék lehetővé, hogy a nyári időszakban a 24 kisgyermek is napközi, illetve óvodai ellátásban részesülhessen. MIHALIDESZ BÉLA Madocsa nnrryifinivii^rj^ fjOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC 30 „anya" 51 gyermek Akik felkarolják aaz árva és elhagyott gyermekeket Voltak, vannak és lesznek is olyan anyák, akik megszülik gyermeküket, fel­nevelni pedig nem tudják, vagy nem akarják. A csecsemő, a néhány hónapos, illetve éves kisgyermek persze nem tud szemrehányást tenni édesanyjának, vagy édesapjának, akik gondoskodtak arról, hogy megszülessenek, arról azonban már nem, hogy fel is nevelkedjenek. De hála, az ő nevükben hála azoknak, akik gon­doskodnak arról, hogy ember legyen belőlük. Ilyen anyák gyűltek össze szombaton délután a megyei Nőtanács otthonosan berendezett irodájában. Néhány szelet csokoládé, egy-két pohár jégbehűtött sör mellett beszélgettek. Valamennyien szek­szárdiak voltak. Ez idő szerint ebben a vá­rosban 51 gyermeket gondoznak, nevel­nek ők harmincan. S bizony nehéz volt eldönteni, hogy ebben a kis riportban kikről szóljunk többet: azokról az as­­­szonyokról, akik a megyei Nőtanácsnál dolgoznak és eszükbe jutott, hogy a ne­velőszülőknek ily módon is kifejezzék az egész társadalom háláját, az irántuk ta­núsított megbecsülést. Ez is fontos. Ha mód van rá, tegye meg a Nőtanács más­kor is és másutt is. De azért ne vegyék zokon, hogy most mégis többet szólunk a Zsuzsi nénikről, az Annus nénikről, azokról, akik minden nap mosnak, va­salnak, sok éjszakát átvirrasztanak, édes­­anyjai az árván maradt gyermekeknek. Kecskeméti Jánosné, ismert nevén Zsu­zsi néni, 70 éves. Ide a találkozóra is bottal jött. Már közel 25 éve neveli a kis nebulókat, jelenleg is három gyermek­kel vesződik.­­• Minden nap mosok, vasalok, tisztát adok rájuk, hogy ne mondja senki: ezek­nek a gyerekeknek nincs anyjuk. Annyi­ra, de annyira szeretem őket, mert ugye, ők az enyémek. Nemrég volt itthon az édeslányom, a Jolánka, őt is felneveltem, kistafírungoltam és férjhez adtam. Most, hogy itthon volt, hozott nekem cukrot. De nem ettem meg, eltettem, minden nap adok a gyerekeknek belőle, nekik jobban kell, ők gyerekek — meséli Zsuzsi néni. Komlósi Jánosné, a másik melegszívű anya másról beszél. Ő három árvagyer­mekből nevelt embert. Az egyik közép­iskolai tanár, a másik Pakson a TEFU- nál dolgozik, a harmadik, a legjobban sze­retett Irsch Ferenc, a 21 éves, szerszám­­lakatos . . . Mikor az utóbbihoz ér a fel­sorolással, elakad a hangja, megjelennek a könnycseppek, síró hangon így meséli tovább: „A Ferit szerette legjobban az egész család. Jó gyerek volt, mindig anyukájának szólított. Október óta nem tudunk róla. Most legutóbb is annyira fájt a szívem, mikor együtt volt a család, csak ő hiányzott. . . Pedig annyira sze­rettem, annyi könnyet hullajtottam már érte. Bárcsak tudnám hol van, képes volnék érte bárhová elmenni. . Minek soroljuk tovább a történte­ket? . . . Hiszen csak oda lyukadunk ki, hogy sok, nagyon sok olyan asszony van, aki a gyermekért él-hal, meg tudja osz­tani szívét és kenyerét a gyermekkel még akkor is, ha nem ő szülte. Persze a szó­­banforgó nevelőszülők az államtól pénzt kapnak azért, mert az elhagyott és árván maradt gyermekeket gondozzák. Ezen túlmenően mégis elismerés jár nekik, mert ők, akik annyira szeretik a gyer­meket, megtesznek érte mindent. Ezért mondották olyan szenvedélyesen a talál­kozón is, hogy semmiképpen sem tudják megérteni, hogy miért van olyan sok anya, aki eldobja gyermekét, miért van­nak emberek a földön, akik háborút akarnak, hogy ártatlan emberek elpusz­tuljanak. 3 Könyvismertetés Opitz: TÁBORNOK ŰR (Európa). Kb. 224 oldal, kötve 12,— Ft. A világsajtó Opitz e könyvét Hasck Svejkjéhez hasonlította. Ebből csak an­­­nyi igaz, hogy Opitz regénye is szatíra, méghozzá antimilitarista szatíra. A hős nem tisztiszolga, hanem a modern idők­nek megfelelően sofőr, a tábornok úr gépkocsivezetője. STorlacher, az őrmes­teri rangban levő sofőr számol be a há­ború végvonaglásáról, s a háborút kö­vető évek zavaros németországi viszo­nyairól. Cinikus hangú beszámoló ez, és az élesszemű, hivatásos altiszt meg­figyelései, „aranyköpései”, kommentárja a szatíra leghatásosabb leleplező erejével találnak célba. A tábornok úr nagysze­rűen megrajzolt, élethű figura, a „szol­gálat a szolgálatért” elvének megtestesí­tője, a porosz és mindennemű hadsereg tipikus szoldateszkájának eleven szimbó­lumává magasodik, és éppen ezért vál­hatott önmaga és az egész militarista szellem szatírájává. (Megjelent.) Illusztráció az Opitz: Tábornok úr című könyvből

Next