Tolna Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-13 / 215. szám

TOLNA MEGYEI fkyv VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIÁLISÁT A­ MUNKÁSPÁRT ÉS A TANÁCSOK LAPJA II. évfolyam, 215. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Péntek, 1957 szeptember 13. A legfontosabb nemzetközi kérdésekben a magyar és a mongol álláspont azonos Kádár és Cedenbal elvtárs beszéde a budapesti dolgozók nagygyűlésén Szerdán délután a hazánkban tar­tózkodó mongol kormány- és párt­küldöttség nagygyűlésen találkozott a budapesti dolgozókkal. A nagygyű­lésen megjelent Kádár János és Dobi István elvtárs mellett a párt és kor­mány több vezetője, köztük Apró Antal, Münnich Ferenc, Kiss Károly elvtársak. KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS beszéde bevezető részében a magyar —mongol megbeszélésekről szólott. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a mongol és a magyar álláspont egységes és azo­nos. Mindkét nép jó viszonyra törek­szik a béke érdekében, minden néppel és állammal, de egyek vagyunk ab­ban is, hogy a legkülönbözőbb embe­reket tömörítő nemzetközi béketábor egységes követeléseit előmozdítsuk. Együtt követeljük az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísér­letezés beszüntetését, e fegyve­rek eltiltását, a leszerelés és a kollektív biztonsági rendszer megvalósítását. — Az a közös nézetünk, — mon­dotta Kádár János elvtárs, — hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete le­gyen egyetemes testület, kapja meg ott az őt megillető jogos helyét a Kínai Népköztársaság éppen úgy, mint a Mongol Népköztársaság. Ezután arról beszélt, hogy a szocia­lizmust építő Mongol Népköztársa­sággal közösek gondjaink és nehézsé­geink, de közös az örömünk is. Ugyan­azok a barátaink és ugyanazok az ellenségeink is. Ezután arról a politi­kai, erkölcsi és anyagi támogatásról szólt, amelyet a Mongol Népköztársa­­ságtól kaptunk az ellenforradalom leverése után. A magyar kormányelnök ezután az ENSZ rendkívüli közgyűlésére tért ki. Hangsúlyozta: a magyar ügy csak a háborús uszítók elképzeléseiben, csak a nemzetközi imperializmus szótá­rában létezik. A világ minden becsületes embere látja a mi igazságunkat. Az ENSZ közgyűlésének, — mondotta Kádár elvtárs, — ha hű akar marad­ni az alapokmányhoz és a szervezet magasztos célkitűzéseihez, vissza­ kell utasítania az ötö- bizottság rágal­mazó, gyalázkodó jelentését. CEDENBAL ELVTÁRS a mongol küldöttség vezetője emelke­dett ezután szólásra. Hangoztatta: az imperialista igától megszabadult mon­gol nép mindig baráti rokonszenvel és nagyrabecsüléssel viseltetett a ma­gyar nép iránt. Kijelentette, örömmel tapasztalták, hogy a magyar nép az ellenforradalom következményeinek felszámo­lása után szocialista munkás­pártja és valóban népi, munkás­paraszt kormánya vezetésével összes hazafias erőit az ország újabb gazdasági fellendítésére, a kultúra fejlesztésére és a nép jólétének emelésére fordítja. A nemzetközi kérdésekről szólva, kiemelte, hogy egyes nyugati körök 11 éve megakadályozzák a­­ szuverén és demokratikus Mongólia felvételét az ENSZ-be. A Mongol Népköztársa­ság helyzetével foglalkozva, hangoz­tatta: a Szovjetunió volt az egyetlen ország, mely elejétől kezdve elismerte Mongóliát és a barátság, a szoros együttműködés és a sokoldalú segítség alapján fejlesztette a két ország vi­szonyát. Befejezésül Cedenbal elvtárs a mongol—magyar tárgyalásokkal fog­lalkozott, hangsúlyozva, hogy a tár­gyalások a legteljesebb barátság és szívélyesség légkörében folytak le. A nagygyűlés résztvevői hosszan­tartó tapssal fogadták J. Cedenbal elvtárs beszédét. Két film, hatezer nézőr Az elmúlt napokban különösen nagy ház volt. A Két óceán titka című filmet érdeklődés nyilvánult meg a Garay Film- 2700-an nézték meg. Még ennél is a a­­színház előadásai iránt. Két nagysikerű gyobb érdeklődés kísérte a Gyilkosság a szovjet filmet játszott nemrég a filmszín- Dante utcában című filmet, melyet ház, melyeknek minden előadásán telt 3400-an láttak. Új gyártmányok a megye egyik kisipari szövetkezetében legfiatalabb Csupa új épület veszi körül a kis „üzemet”, csak a főútvonalról idevezető dülőút leága­zásánál van egy tábla, nyíl mutat az épület irányába: „Fémtömegcikk KTSZ ”. Fiatal az egész település, a lakóházak is az árvíz után épültek, de fiatal maga a szövetkezet is, a néhány hónappal ezelőtt alakult Tol­nai1 Fémtömegcikk KTSZ. Először a mosógépgyártás után ér­deklődünk. Ez ugyanis régóta dédel­getett tervük a szövetkezetieknek, a kézihajtású mosógép prototípusával még a szövetkezet megalakulása előtt elkészültek, ezzel akartak indulni. — A mosógépből, sajnos, nem lesz semmi — mondja Isgum Ádám köny­velő, — de azért így sincs baj, van munkája elég a majdnem kétszeresé­re gyarapodott szövetkezeti tagság­nak. A mosógép prototípusát Pestre vitték a KEB.MI- hez a Kereskedelmi Minőségi Ellen­őrző Intézethez. Az intézet levélben közölte hogy milyen változások szük­ségesek a gépen, hogy engedélyt ad­hassanak a forgalombahozatalához. A szövetkezet most már módosított a gépen , az előírásnak megfelelően, sok utánjárásba került a megfelelő anyagok biztosítása, s az újabb mintapéldányt Belasits Ernő lakatos, részlegvezető vitte Pestre. Most azon­ban újabb változtatásokat követeltek, mint például krómozni a lefolyócső kampóját és nem festeni, hanem zo­máncozni a gépet. Erre aztán már képtelen a szövetkezet. Igaz, hogy közben elkészítettek száz darabot és forgalomba is hoz­ták (egyedül Tolnán harmincat), a vásárlóktól, akik bizonyára használ­ják a gépeket, kifogás eddig még nem érkezett. Lehet, sőt, bizonyos, hogy most már egyre több villanymeg­hajtású mosógép készül, a kereske­delem ilyenekből is ki tudja elégí­teni az igényeket, talán ez is oka an­nak, hogy ilyen szigorú követelmé­nyeket állítanak a szövetkezet elé. De az semmiesetre sem helyes, hogy nem mondták meg az első alkalommal az összes kifogásokat. A szövetkezet vezetői és tagjai azonban nem esnek kétségbe, ötletekben — ha új cikk bevezetéséről van szó — nincs hiány. Gyártanak ereszcsatornákat, csa­tornavasakat, bádog mosóteknőket és mosdóállványokat. A szövetkezet egyik új gyártmányából, a Pannónia motorkerékpárra szerelhető csomag­tartóból 600 darabot rendelt a Vas­ Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. A kerékpárra szerelhető gyermek­ülésből pedig már ötezer darabra van rendelésük nemcsak a megyéből, ha­nem az ország különböző részeiből is. A legújabb elgondolás pedig az, hogy abroncsból csövet fognak húzni és ebből gyártani a székeket, éjjeli szekrényeket és különféle kerti­ búto­­rokat. A szövetkezet elnöke, Biber László és Schwendtner Ödön mű­szaki vezető Gyulára utazott, hogy egy hasonló üzemben szerezzen ta­pasztalatokat a csőhúzás technológiá­járól. A megye egyik legfiatalabb szövet­kezete, a 23 tagú Tolnai Fémtömeg­cikk KTSZ, de gyártmányaival hozzá­járul a megye szövetkezeti ipara hír­nevének öregbítéséhez Két esemény Ertényből A községbeli gazdák sokat méltat­lankodtak tanácsüléseken és más fó­rumokon, hogy hiába költöttek rá annyi pénzt, a „bádogember“ hallgat a községben. Éppen egy év óta volt már némaságra kárhoztatva. A gazdák panasza, kifogása végül­­is meghallgatásra talált. Augusztus 20-án újból megszólalt a „bádog­ember“, rendszeresen közli a híreket, eseményeket a lakossággal. A községben is megindul a „szín­házi évad’1. A napokban adja elő a Magyar Játékszín Seribe: „Asszony­párbaj’1 című darabját. Tavasszal 5— 6 színdarab került bemutatásra, a Magyar Játékszín művészein, a hely­beli kultúrcsokon kívül kányái, kop­­pányszántói színjátszók szerepeltek és különösen nagy sikert aratott a Tamási Gimnázium színjátszó cso­portja a „Gül babá“-val. Békevonat indul a Szovjetunióba A Szovjet Béketanács meghívására szeptember 14-én 300 magyar békeharcos indul 10 napos látogatásra a Szovjetunióba. A békevonat utasai megtekintik Kiev nevezetességeit, majd tovább utaznak Moszkvába, ahol meglátogatják a gyárakat, iskolákat és találkoznak szovjet békeharcosok­kal. A békevonaton az Országos Béketanács budapesti és vidéki aktívái, titkárai, tagjai, a békemozgalom régi munkatársai utaznak. Megyénkből Bo­lvári Józsefné, Dávid Andrásné, Kelemen Jánosné, Takács Mihályné, Hunyadi Károly és Szigeti János utazik a Szovjetunióba. Az idén is megrendezik az országos gép- és gyorsíróversenyt Az Országos Gépíró és Gyorsíró Ver­senybizottság, a Művelődésügyi Minisz­térium hivatalos szerve, ebben az évben is megrendezi a szokásos gépíró- és gyorsíró-versenyt. A verseny október 18—19-én kerül megrendezésre. A legalacsonyabb sebes­ség gyorsírásból 150 szótag, gépírásból 200 leütés (70 szótag) percenként. A gép­íróverseny egy fordulóban országos jel­legű, a gyorsíró verseny legjobb részve­vőit, behívják a budapesti országos ver­senyre. A magyar gépírók milánói sikere után nagy érdeklődés mutatkozik az őszi ver­senyek iránt. A nemzetközi versenyre készülő keretet is az országos versenyek eredményei alapján állítják össze. Megyénkben Szekszárdon, Bonyhádon és Pakson rendezik meg a verseny helyi részlegeit. 200-an váltottak addig bérletet Az elmúlt het­ekben igen nagy érdek­lődés nyilvánult meg a színházi előadá­sokra meghirdetett bérletjegyek iránt. Érdeklődésünkre a kultúrház igazgatója elmondotta, hogy az évadnyitásig több mint kétszázan váltottak bérletet a szín­házi előadásokra. Mint már arról hírt adtunk, a bérlet állandó helyet biztosít a váltónak és annyi kedvezményt nyújt, hogy a színházlátogató a jegy árát két részletben fizetheti ki. Amennyiben megfelelő érdeklődés lesz a jövőben a színházi előadások iránt, úgy minden darabból két előadásit rendez a kultúrház. MOIÁIKO! a szekszárdi piacról Vásár utáni hangulat uralkodott a szekszárdi hetipiacon. Kevés a vá­sárló — állapították meg az eladók. Magasak az árak — mondogatják a vásárlók. És mind a kettőnek igaza volt. A befőzések, a sa­­vanyúság elrakásá­ jj­nak az ideje van, ezzel foglalkoznak most a háziasszo­nyok. A szekszárdi piacon zsákokba és halmokba rakva vevőre vár a bogyiszlói paprika. A piac kezdetén 2-2,50 forintra tarto­gatják kilóját. Tíz óra után már kény­telenek olcsóbban adni, ugyanis a ceceiek szintén nagymennyiségű, szép áruvá­ jelentek meg, s tőlük már egy forintért is vásárolnak egy kiló pap­rikát a szekszárdi asszonyok. * Drága a paradicsom is, egy kg 2 forint, sőt egy szekszárdi nénike 2­ 20 forintot kért kilójáért. A vásárolni szándékozók érdeklődnek az árak iránt, az eladók szíves szóval kínál­­gatják portékáikat, mindhiába. A legtöbb asszony azzal hagyja ott a paradicsomot, „drága, inkább vásáro­lunk a szövetkezetnél 1.30 forintért.“ Az ecetbe való apró uborkáért 5 fo­rintot kérnek. De csak kérnek... A vásárlók meggondolják, hogy adja­nak-e ennyit érte... A legtöbb eset­ben odébb állnak. A tej- és a tejtermé­keket árusító asztalo­kon hegyén, hátán so­rakoznak a tejeskan­nák, tejfölös fazekak, túróstálak. — Vegyen a tejfö­lömből, szép sárga... És nem is híg — meríti az edénybe a merőkanalat az eladó. — Nem állott? — kérdezi egy jól­öltözött fiatalasszony fitymálva. — Kóstolja meg, kedves — mondja az asszony és már nyújtja is feléje a tejfölbe mártott kanalat. Az érdeklődő lakkozott körmű újját belemártja a tej­fölébe, majd ujját nyalogatva tovább áll. Ejnye, ejnye kedves fiatalasszony, hát rendjén van ez? Mit szólna ön ahhoz, ha otthon az ételébe belemár­togatná valaki az ujját, ugye maga sem állná meg szó nélkül? * Sok a gyümölcs is, különösen na­gyon sok az őszibarack és a szilva. Kezdetben 2 Ft-t is elkérnek kilójá­ért, a piac végén azonban már 80 fillérért, 1 Ft-ért is lehet kapni. Még így is sokat kénytelenek hazacipelni, miután nem akadt vásárlóra. * Az asszonyok nyakukat nyújto­gatva állják körül a habverő árusító asztalát, aki kézzel-lábbal magyaráz­va kínálgatja portékáját, a csodahab­verőt. — Percek alatt egy hatéves kis­gyermek is könnyűszerrel kiveri a habot — mondja. Kívánságra több­ször is bemutatja a habverés művé­szetét, mert mint mondja, nem saj­nálja a tojást. „Nem sajnálják, mert én se sajnálom — mondja — ugyanis nem veszik kárba egy darabja sem, mert megállapodtam egy tarhonya­készítő asszonysággal, ő megvásárol­ja a tojások sárgáját. A felvert habot pedig a cukrászda vásárolja meg.’1 (Ez igen, ez jó üzlet, de vajon mit szól mindehhez a városi főorvos? ...) Nem hiányoznak a piacról a piac lelki­­ismeretlen vámsze­dői sem. A város határán tábla jelzi: „Baromfivész van Szekszárd város területén, a ba­romfi behozása szigorúan tilos.’1 A ti­lalmat jelző tábla az országutakon van elhelyezve, s így nem zavarja azokat, akik a mellékutakon járva akarnak a beteg baromfiaktól meg­szabadulni. Ezek az úgynevezett „zugárusok“, a piacot messze elke­rülve a mellékutcában kínálgatják a csirkét, a tyúkot, mit sem törődve az­zal, hogy a tiltott „vásárral“ terjesz­tik a baromfibetegséget. Néhány mozaik a szekszárdi piac­ról, amelyet azzal a célzattal írtunk meg, hogy az illetékesek okuljanak

Next