Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-22 / 248. szám
1957 október 22. TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG Állattenyésztési nap MadocsánHÍREK MADOCSA a megye egyik leghíresebb állattenyésztési központja. A 6200 kataszteri hold területen 580 őstermelő gazdálkodik. S a viszonylag kicsiny földterületen 920 szarvasmarhát, 480 lovat és a becslések szerint 1300—1500 sertést tartanak a gazdák. Az állattartás rohamos fejlődése a kiváló legelőknek is köszönhető. Az utóbbi két évben, amióta a repülőtér területét is legeltetik, 400 kataszteri holdra növekedett a jó minőségű legelőterület Madocsán. A mai nap, 1957 október 20-ának őszi ,verőfényben tündöklő napja az állatenyésztőké. Már korán reggel vezetik a fellobogózott, ünnepi díszbe öltöztetett legelőre állataikat a madocsaiak. A hozzánk legközelebb levő fiúnál középidős férfi áll, borjút vezetett az állattenyésztési napra. Beszélgetés közben megtudjuk tőle, hogy Zengriber Istvánnak hívják, öt kataszteri hold juttatott földje van, egy lovat, két tehenet és egy borját tart. Az egyik tehene vemhes és ha minden jól megy, még az is lead az idén egy borját. Ahogy Zengriber Istvám mondja, minden évben a földjének felét le tudja trágyázni értékes istállótrágyával, és ami a legjobban meglepett a beszélgetés során, az, hogy az öt kataszteri hold földjének nagy részén kukoricát, lucernát és takarmánynövényeket termel. Búzát például egyáltalán nem vetett az idén, hanem a cséplőgépnél kereste meg a család számára szükséges fejadagot. AHOGY BESZÉLGETÜNK, közben megkezdődik a felvezetett szarvasmarhák és juhok külemi és termelési bírálata. A megyei tanács állattenyésztési szakemberei is részt vesznek a bíráló bizottság munkájában. Itt található Lakos István, a paksi járás mezőgazdasági osztályának vezetője is. A gazdák türelmetlenül várják a bírálat eredményét, de erről majd csak délután, a díjak és oklevelek kiosztásánál nyernek tudomást. Mire a ló- és a fogatbemutató megkezdődik, már itt tolong a madocsaiak apraja-nagyja és a bemutatót nézik. Az ünneplőbe öltözött emberek sokaságában vidékiek is találhatók, akik a környék falvaiból jöttek. Izgalmas verseny alakul ki a fogatosok között, amikor az akadályverseny folyik. A nézősereg kiáltozásai részben zavarják, részben pedig biztatják a nehéz akadályokkal birkózó fogatosokat. A legelő szélén levő lacikonyha és italos sátor környékén most alig lézeng egy-két ember, mindenki a fogatosok akadályversenyét nézi. Az izgalom a tetőfokra hág, amikor megkezdődik a lóverseny, a község legügyesebb lovasainak nemes vetélkedése. Közben megkondul a toronyban a harang, dél van. A nézősereg a kultúrház nagytermébe igyekszik, nem férnek be a terembe, annyian vannak. Itt rövid kis szakelőadások hangzanak el, s aztán megkezdődik az eredménykihirdetés, a díjak és oklevelek kiosztása. A TEJTERMELÉSI versenyben Molnár János Rózsa nevű tehene lett az első, a külömi és tejtermelési verseny első díját pedig a madocsai Igazság Termelőszövetkezet Virág nevű tehene nyerte el. Az üszők versenyét Kovács József üszője, a növendékbikákét pedig Bölcsföldi Ferenc és Zsigmond András nyerték állataikkal. (Mindkét gazdanövendék bikája egyformán kiváló lett, s így ketten osztoznak az elsőségen.) Az anyabárányok I. díját B. Szintai József, a tokjók I. díját pedig az Igazság Termelőszövetkezet nyerte. A lóbemutató és fogatverseny I. díját Bán Andrásnak ítélte a bíráló bizottság. A fogatos akadályversenyt Szintai Lajos nyerte. A lovasverseny győztese, s a község legjobb lovasa az idén Laposa János lett. I "**! Miközben az állattenyésztési nap eredményeit hirdették a zsúfolásig megtelt kultúrteremben, ahol olyan csend volt, hogy a légyzümmögést is meg lehetett volna hallani, kint a kultúrház udvarán felállított üstök kondérjaiban elkészítették az asszonyok az ízletes birkapörköltet. A KÖZÖS EBÉD hangulatát emelte a madocsai újbor hatása. Az emberek egy része a nap versenyeinek izgalmait tárgyalta, mások régi élményeiket elevenítették fel poharazgatás közben. Felolvasták a község költőjének- Földes Jánosnak verseit is. Az egyik vers, amely Varga Ferenc madocsai pásztorról szól, és amely a múltat eleveníti fel, így hangzik: Nagy volt akkor a szegénység Hogyis nősült a szegény nép Kölcsön ruha jut a vőre így mentek az esküvőre. H. T, Szovjet katonákat láttak vendégül Simontornyán A Simontornyai Bőrgyár munkásai és a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai szovjet katonákat vendégeltek meg szombaton. A vendégek délelőtt 11 órakor gépkocsin érkeztek. Piros nyakkendős úttörő lányok és fiúk fogadták őket. Utána végigjárták az üzemet. A gyár munkásai mindenhol örömmel fogadták őket. A szintjét katonákról és a bőrgyári munkásokról sok közös fénykép készült. Délben, az ebéd megkezdése előtti pohárköszöntők hangzottak el. Először a Simontornyai Bőrgyár igazgatója köszöntötte a vendégeket. Pohárköszöntőjében többek között azt mondta: — Simontornya felszabadításáért 1944-ben több mint 500 szovjet hős áldozta életét. Mi, a község lakói, hálával és kegyelettel gondolunk ezekre a hősökre, akik életük feláldozása árán hoztak jólétet, szabadságot, emberi életet számunkra. Egy évvel ezelőtt, amikor ellenforradalmi bandák dúlták az országot, ismét a szovjet katonák segítsége, önzetlen áldozatvállalása mentett meg bennünket a fasizmus rémétől. A bőrgyár igazgatója után a Szovjet Hadsereg egyik kapitánya mondott pohárköszöntőt. Beszédében hangsúlyozta: — Negyven évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a világ népei, közöttük a magyar nép is, segítette hazánk dolgozóinak forradalmi harcát. A Szovjetunió nem felejtette el a világ munkásainak szolidaritását és fennállása óta segítette, segíti és a jövőben is segíteni fogja a népük jólétéért, függetlenségükért és jogaikért küzdő nemzeteket. A simontornyai munkások, termelőszövetkezeti parasztok, a szovjet katonák és feleségeik, akik a Kossuth Kultúrház szépen feldíszített asztalainál foglaltak helyet, felállva éltették a szovjet és a magyar nép barátságát. Ebéd után a Kossuth Termelőszövetkezet ,,Mozsé-hegyi” szőlőjének présházához ráindultak ki. A présház előtti térségen, a diófák alatt, uzsonna várta terített asztalnál a vendégeket. Móré József, a termelőszövetkezet agronómusa, orosz nyelven köszöntötte barátainkat. A ,,Mozsé-hegyen” termett kiváló fehér bor mellett poharazgató vendégek és vendéglátóik orosz és magyar nótákat énekeltek. A vacsoránál Pipellán Lajos, hatvan éves nyugdíjas bőrgyári munkás is felszólalt, aki 31 évet dolgozott a gyárban, mielőtt nyugdíjazták volna. Megható jelenet volt, amikor az idős munkás magához ölelte a mellette ülő fiatal szovjet katonát és azt mondta: — Életem nagy részét keserves kínok, nélkülözések és megalázások között éltem le, úgy bántak velem, akár egy igavonó állattal, s csak azóta érzem embernek magamat, amióta felszabadítottatok bennünket az urak járma alól. A bőrgyár dolgozói a legfinomabb bőrökből készült apró kis emléktárgyakkal kedveskedtek a vendégeknek. A táncmulatság, amely a vacsorát követte, a késő esti órákig tartott. Sok értékes barátság szövődött a simontornyaiak és vendégeik, a szovjet katonák között, ezen a napon. 3 — A Szekszárdi Városi Művelődési Házban október 26-án újból megnyílik a Télikert, hétköznapokon éjfélig, vasárnapokon éjfél után két óráig tart nyitva. * — A legforgalmasabb szekszárdi utca, a Rákóczi utca útburkolatának szélesítését kezdték meg a napokban, így körülbelül egy méterrel lesz szélesebb a kockaköves úttest, s ezzel lényegesen könnyebbé válik a közlekedés. * — Pakson veterán-találkozót rendezett szombaton este a járási pártbizottság. A találkozóra mintegy 60 idős elvtársat hívtak meg. * — Két brentwoodi középiskolás diák szobát bérelt és elhatározták, hogy ezt egész különlegesen rendezik be. Útjelző táblákat, busz-megálló táblákat, vonatokból csont hamutartókat és az egyik rendőr őrszoba elől ellopott kék lámpát helyeztek el a szobában. Az ötletet az „Orvos a házban“ című filmből merítették, amelyben egy diák szobáját útjelző táblák díszítették. A két diákot a bíróság pénzbüntetésre ítélte. * — Megközelítően háromszázezer adag halászlé. A Paksi Halászati Szövetkezet szeptember végéig 817 mázsa halat halászott. Ez a mennyiség halászlében számolva hozzávetőlegesen háromszázezer adagot ad ki, — persze, nem a nagyevők képességeihez mérve. — Ma este hét órai kezdettel vendégszerepelnek először városunkban a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei. A Városi művelődési Házban bemutatják Kisfaludy Károly: „Kérők” című három felvonásos vígjátékát. Tíz évvel ezelőtt, 1947 október 19-én vehettek részt először a fogadók a Totó-játékban. Az eltelt tíz év alatt a sportfogadás, a Totó rendkívüli népszerűségre tett szert, amit bizonyít az, hogy az eddig megtartott 514 játékhéten több, mint 245 millió totószelvényt vásároltak. Ez idő alatt közel 3 200 000 nyereményt fizettek ki a fogadóknak, több mint 437 millió forint összegben. * — Az élelmiszeripari vállalatok dolgozói is egyre több helyen alakítják meg Kölcsönös Segítő Takarékpénztárukat. Jelenleg 120 élelmiszeripari KST működik az országban, mintegy 15 000 taggal. * — Október 30-án „Vidám expressz” címmel rendeznek műsort a bonyhádi járási kultúrházban, amelyben több budapesti művész — köztük Gobbi Hilda — is fellép. * — A hétyi színjátszók felújítják a „Mágnás Miska1’ című daljátékot. Előreláthatólag november elején mutatják be Kétyen, utána pedig a szomszédos községekben. Ezt követően a „Gül baba“ előadása szerepel tervükben. Amikor Wilkinson woodbridgei prelátus 85 éves korában meghalt, hagyatékában többek között Cromwell koponyája is szerepelt. Cromwell 1658-ban természetes halállal halt meg, de a nép holttestét később felakasztotta, majd feldarabolta. A feljegyzések szerint Cromwell koponyáját nyilvánosan mutogatták, majd egy ószereshez került. Az elhúnyt prelátus nagyapja 1812- ben 100 fontért vette meg a koponyát. Szélesedik a részjegynövelési verseny a dombóvári földművesszövetkezetnél Hírt adtunk már arról, hogy a dombóvári földművesszövetkezet dolgozói között részjegyalapnövelési verseny indult. Azóta a földművesszövetkezet 140 dolgozója közül 80-an kapcsolódtak a versenybe, s e nemes vetélkedésben igyekeznek túltenni egymáson. Eddig több, mint 35.000 forinttal növelte részjegyalapját a szövetkezet, amiben nagy a szerepe a szélesedő márkaversenynek. A verseny értékelését hetente biztosítja a szövetkezet a központi irodánál elhelyezett versenytáblán, melyre a legjobb eredményt elért öt dolgozónak a fényképét is elhelyezik eredményei mellé. A verseny elmúlt heti élenjárói Kovács György tüskepusztai boltvezető 1560 forintos részjegynöveléssel, Radák Lászlóné az áruház eladója Pálmási Béla és Kovácsik Józsefné kartársak. — Mindannyian 1000 forinton felül növelték a szövetkezet részjegyalapját. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az fmsz-nek nem minden dolgozója — főleg italboltosok, vendéglői felszolgálók — lelkesedik a részjegyzési munkáért. Sőt, nem egy közülük mint P. Ördög Dezső, Molnár Sándor, Illés Sándor, Boros Jenőné és Gombos Imréné érdektelenül közömbösen szemlélik a földművesszövetkezeti dolgozók többségének részjegyalap növelési munkáját. Sokkal helyesebb lenne, ha ők is változtatnának közömbösségükön és a legjobbak példája nyomán — még akkor is, ha ez társadalmi munkát jelent — bekapcsolódnának a részjegyalap növelési munkáiba, és tettekkel ,a többi kartársaikhoz hasonlóan készülnének a IV Kongresszusra. Idős Sebestyén István elvtárs, a *■ pusztahencsei alapszervezet titkára, hosszú évtizedeket töltött a Szovjetunióban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbanásakor a Vörös Gárdában, később a Vörös Hadseregben Buggyonij lovasai között, majd a VCSK-ban és a rendfenntartó miliciában teljesített szolgálatot. 1920-ban a Belbárka körüli kegyetlen harcok után vették fel a Kommunista (Bolsevik) Párt soraiba. Emlékei közül legszívesebben a munkás miliciában eltöltött hat esztendőről beszél.* Csapatomnál a Harmadik Internacionálé-brigádban sokat hallottam a magyarországi fehér terrorról, s ezért elhatároztam, hogy nem megyek haza, kint maradok a nemzetközi proletáriátus nagy hazájában, a Szovjetunióban. A párt, amikor az ukrajnai fronton is megszűntek a harcok, különböző helyekre osztott bennünket. Hármónkat, Hanákot, a cseh cipőgyári munkást, Kovács Sanyit és engem a Lipovec-Ujezd (Lipoveci járás) területére vezényeltek. Kovács Sanyi, aki villanyszerelő volt Csepelen, a szakmájával kapcsolatos feladatot kapott. A villanytelepre osztották be gépésznek. Hanákot és engem a megerősített háromszáz harcost számláló járási milíciába küldtek politikai munkára, hogy az ottani két tagból álló pártsejtet megerősítsük. üetljurista banditák 15—20 főből álló csapatai kószáltak fosztogatva, gyilkolva, gyújtogatva, a polgári lakosságot állandóan rémületben tartva a lipoveci járás területén 1921 ben, amikor a pártmegbízatást teljesítve munkához láttunk. Már az első éjszakán, amit a milícia laktanyájában töltöttem, különös dolgok történtek. Alig aludhattam pár órát a tábori ágy keményre tömött szalmazsákján, amikor váratlanul az ügyeletes rontott a hatalmas szobába, és torkaszakadtából ordította. — Riadó...! Riadó...! Gépies, gyors mozdulatokkal rángattuk magunkra a ruhát, és rohantunk az istállóba, hogy lovainkat felnyergeljük. Perceken belül felsorakozott a század az alakuló téren. A melegvérű kis kozák lovak nyugtalanul toporogtak türelmetlenségükben. Gyors parancsszavak hangzottak s aztán szakaszonként megindultunk vágtában, dübörögve végig Lipovec utcáin, hogy még időben elérjük a majort, amelynek területén a petljuristák garázdálkodtak. A szakasz, amelynek politikai megbízottja voltam, egyenest az égő majornak tartott, a század többi egységei pedig szétszóródtak, hogy bekerítsék a környéket. Amikor az uradalmi kastélyhoz értünk, egy szénné égett vaságyra kötözött ember maradványait találtuk a kastély előtt. Később tudtuk csak meg, hogy az illető, a földet osztó parasztbizottság elnöke volt és amikor a petriuristák elfogták, vaságyra kötözték, aztán leöntötték a szalmazsákot petróleummal és meggyújtották alatta. jiajnalodott már, amikor végkép bezárult a gyűrű a menekülő petlturisták körül. Kétségbeesetten védekeztek.• Hanákot, a cseh cipőgyári munkást találat érte. Haslövést kapott. Az arca félelmetesen eltorzult, görcsösen összehúzódott, s kezeivel kirepedt hasfala mögül előbukkanó szétszakadt beleit fogta, de nem jajgatott, arcizmai furcsán kidudorodtak, ahogy időnként megcsikorduló fogait összeszorította. Az ellenállás, amikor teljesen kivilágosodott, megtört. Fehér zsebkendőt akasztottak egy kard élére a petlturisták és felmutatták a levegőbe. Négyen maradtak életben a 17 tagú bandából. A vezérük egy hegyesre pödört bajszú, puhaszárú csizmát viselő, kiélt arcú cári ezredes térdre rogyva könyörgött kegyelemért Jurij előtt, aki a milícia VCSK-ás megbízottja volt. Turij undorral fordult el a fél ”reg módra mászó hadsereg nélküli főtiszttől, kezével dühösen legyintett egyet, s aztán azt mondta kissé élcelődő hangon: „Felesleges rimánkodni, ezredes úr, minket nem lehet könnyekkel megtéveszteni, a forradalmi törvényszék előtt kell majd önnek felelni szörnyű gaztetteiért.” Fáradtan baktatott velem kicsiny kozák lovam, amelyet „Murzára’ kereszteltem, amikor hazafelé mentünk. Szótlanok, szomorúak voltunk mindig így harc után, mert súlyos sebesültjeinket és halottainkat is vittük magunkkal. Ahogy a laktanya kapuján beügettünk, ínycsiklandó gulyásszag ütötte meg az orromat, összefutott a nyál a számban. Hirtelen pokoli éhes lettem. Szerencsére, mikorra lenyergeltünk és megmosakodtunk, felharsant az ebédet jelző trombitaszó. Előkerestem csajkámat, sietve beálltam a sorba, amely a kondér előtt állt. A kondérnál Molnár Gyurka, egy Szegedről származó magyar katonaszakács mérte a pirosas-sárgásszínű babgulyást a csajkákba. (Haypál) Egy vörös milicista emlékeiből