Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-21 / 17. szám
1958 január 21. TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG Miért nem állnak meg az autók?44 A történet, amit alább elmondok, nem velem történt, egy barátom mesélte, aki néprajzi gyűjtőútja során sokfelé jár s így történt, hogy az egyik faluban az alábbit tapasztalta. Elmondta nekem, s én okulásul továbbadom.* Este, sötéttel érkeztünk a községbe. Nappalra terveztük a látogatást, de mit tesz isten, vagy inkább az autó — egyszóval bedöglött és annyi idő elment a reparálására, hogy bizony öreg este lett, amikor itt a szövetkezeti kocsma előtt megállapodtunk. Benyitottam az ivóba, hogy ... de mit magyarázkodjak, megszomjaztam s ilyenkor jól esik egy nagyfröccs. A csapos annak rendje és módja szerint elém is rakta az italt és amint hörpölöm — valami istenverte csigert — mellém lép egy középkorú ember. Lehet olyan jó negyvenes. Látom keresi a szavakat, nem tudja hogyan is kezdje, nem könnyen szakad ki belőle a kérdés. Mintha visszatartaná valami a beszédtől, aztán mégis rászánja magát. — A megyétől, elvtárs? Mit mondjak erre? A kérdés nem egyenes, mert sok mindent lehet érteni ezen. Valóban a megyeszékhelyről jöttem, legjobb lesz, ha azt mondom, hogy onnan. — Igen, onnan. — Az jó! A Vajon miért lehet jó, ha én a TM „megyétől” jövök? Ezt már meg kell kérdezni, de mivel ő sem egyenesen tette fel a kérdést, én is kerülgetem az egyenes tudakozódást. — Miért jó az, ha én a megyétől jövök? A kérdésre kérdés a felelet. — Aztán milyen ügyben? — Hát — többfélében. — Hm. Erre én is hallgatok. Ö kezdte, hát folytassa is. — A szövetkezet ügyében jött talán? Ez már egyenes beszéd. De most mit mondjak erre? Valójában nem a szövetkezet ügyében jöttem. Jószerint azt sem tudom, van-e itt egyáltalán szövetkezet, s hogy miért kellett volna emiatt kijönni. Meg nem is az én szakmám. Mondjam el, hogy különböző népszokásokat gyűjtök, meg az érdekel, hogyan gazdálkodnak az itteniek a néphagyományokkal? A hallgatás közben hosszúra nyúlik. Késik a válaszom. Látom, szeretné, ha a szövetkezet ügyében jöttem volna, s ha megmondom neki, hogy más ügyben járok, hátha rosszul esik neki. Megint csak ő töri meg a csendet. — Mert már igazán jöhetne valaki azért is. — Miért? — kapom fel a fejem. Közben másfelé kalandoztak a gondolataim. — Hát a tsz-ért. — Ezt olyan keserűen mondja, hogy nem lehet nem észrevenni. — És miért volna baj, ha nem azért jöttem volna? Tudja, azelőtt míg volt szövetkezet, naponta állt meg itt autó, mert hogy ebben az épületben volt a tsz irodája is. De most? Jó ha egy héten egy autó keresztülmegy a falun. Aztán az sem áll meg. Merthogy most nincs szövetkezet. Nem mondom lehetne, de ... — Hát akkor miért nem alakítják meg? — vágok közbe. — Nézze, azt nem mondom, hogy nem tudjuk, hogyan kellene, de nehéz ám rendbehozni, amit egyszer elront az ember. Mi 56 októberében szétmentünk. Most mondjam, hogy megbántuk? Minek panaszkodjak, ha ezért jött, úgyis tudja maga is. Mert aki egyszer megkóstolta a közöst, nehéz ám annak visszamenni a három hold juttatottba. JMit mondhatok erre? De egyáltalán miért merültem bele a beszélgetésbe, amikor nem ezért jöttem. Most áruljam el jövetelem igazi célját? Hiszen ez az ember talán naponta lesi az országutat jön-e valaki a „megyétől”, hogy segítse összehozni újra a szövetkezetet. Ha elkezdtem folytatni kell. Nem szabad kiábrándítani ezt az embert. Hiszen mint egy szalmaszálba, úgy kapaszkodik belém. Hát így történt, hogy tsz szervező lettem. Nem egyenes úton, nem tagadom, de az vesse rám az első követ, aki meg tudott volna fosztani reménységétől egy embert. Sokáig beszélgettünk akkor este. Nem volt könnyű úgy forgatni a szót, Es hogy ki ne derüljön tudatlanságom. Ugyanis, ha őszinte akarok lenni, még azt sem tudnám megmondani, hogy mi az a vetésforgó. Talán annyiban maradt volna a dolog, ha nem azt mondja utoljára is, amivel fogadott: — Azelőtt egymást érték nálunk az autók, ma meg mutatóban is alig látunk egyet. De az sem áll meg. Csak most a maguké ... S határoztam, hogy másnap első utam a „megyére” vezet, sajnos máshová kellett mennem, s így telt el egy hét, amikor megint ugyanabba a községbe vezetett az utam. Lelkiismeretfurdalást éreztem, hogy nem tettem semmit ezeknek az embereknek az ügyében. S növekedett a szégyenérzetem, amikor ismét találkoztam az emberemmel, most a tanácsházán. Valami hivatalos ügyben járt itt. — De jó, hogy megint jött elvtárs! Képzelje mégis csak megalakult a szövetkezetünk. Azóta már egy másik elvtárs is járt itt és tizenhatan már dolgozunk is a közösben. Most sem vallottam be, hogy akkor miért jártam itt, de együtt örültem emberemmel, hogy megint van Szövetkezet. Talán egy kicsit én is hozzásegítettem ehhez őket. De azóta is motoszkál bennem a kérdés: Tényleg, miért is kerülnek el némely községeket az „autók”, mikor annyira várják őket? Letenyei György CO HÍREK Várható időjárás kedden estig: növekvő felhőzet, sok helyen eső, majd havazás mérsékelt délnyugati, később erősebb nyugati-északnyugati szél, az éjszakai lehűlés kissé mérséklődik, a nappali hőmérséklet főleg a Dunántúlon csökken. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden minusz egy — plusz kettő fok között. — Elkészült a Babits Mihály Irodalmi Társaság műsorterve. A társaság a jövőben minden szombaton tart előadást a megye egy-egy községében. Az irodalmi esték műsorában a mai magyar irodalomról szóló előadás, versek, elbeszélések szerepelnek. — Az épülő úttörő sporttelepet Bonyhádon díszfák és cserjék mintegy 70 féle változatával ülteti körül ebben az évben a bonyhádi ifjú természetkutató állomás biológiai szakköre. — A TTIT egészségügyi szakosztálya az elmúlt év utolsó negyedében nyolc előadást tartott. Az előadásokat összesen 584-en hallgatták meg. — Az Állami Faluszínház művészei vasárnap Németkéren mutatták be Lilian Hellmann „A kis rókák“ c. színművét. — Őcsényben az év első hetében két házasságot kötöttek. Nem rosszabb a folytatás sem, ugyanis szombaton, január 18-án három esküvő volt a községben.. — A megye területén jelenleg 65 helyen működik Kölcsönös Segítő Takarékpénztár. A KST-knek több mint 4000 tagja van, a szakszervezeti tagság körülbelül 20 százaléka tagja a KST-nek. — Az ügyészség most készíti a vádiratot Virágh Mihály volt györei italbolt vezető ügyében, akinél az ellenőrzés során megállapították, hogy kétfajta pálinkát is vizezett. A pincében lévő pálinka magasabb szeszfokú volt, mint az, amit éppen kimért. Szerdán az Állami Faluszínház egyik csoportja Szekszárdon a Városi Művelődési Házban mutatja be Babay József—Budai Dénes: Három szegény szabólegény című zenés vígjátékát.— Ebben az évben Bonyhádon lekövezik a Széchenyi teret és ide helyezik át a piacteret. — Február 9-én jelmezbált rendez a Bonyhádi Járási Kultúrház. A bál legötletesebb jelmezeit díjakkal jutalmazzák. Újjáválasztják a kisipari szövetkezetek vezető szerveit Az OKISZ választmány 1957. október 28—29-i ülésének határozata értelmében 1958. I. félévében folyamatosan újjá kell választani a kisipari szövetkezetek vezetőségét, ellenőrző bizottságát, társadalmi szerveit, a szövetkezeti bizottságot és MSZB-t. Küldötteket kell választani, akik képviselik a szövetkezeteket a KISZÖV megyei küldöttgyűlésén. A szövetkezetek vezető szerveinek mandátuma az alapszabály szerint 1956-ban lejárt. A vezető szervek újjáválasztása megyénkben február 1-én kezdődik, s a választások megtartása egybeesik a kisipari szövetkezetek évi mérlegzáró közgyűlésének megtartásával. Gazdasági és politikai téren egyaránt megszilárdultak szövetkezeteink. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy még 1953-ban több, mint 200 veszteséges szövetkezet volt megyénkben, addig 1957 végén egyetlen egy sem zárt veszteséggel. . A vezetőszervek újjáválasztása előtt a szövetkezeti tagság körében különösen az a kérdés merült fel, hogy milyen legyen a szövetkezeti vezetőség ellenőrző bizottság összetétele, milyen dolgozókat jelöljenek a társadalmi szervekbe, de különösen foglalkoztatja a szövetkezeti dolgozókat, hogy ki legyen a szövetkezet elnöke. A szövetkezeti dolgozók részére nyújtunk segítséget e probléma megoldásában, amikor azt mondjuk, hogy a szövetkezet vezető szerveibe a társadalmi szervekben, a szövetkezetek legjobb, legtekintélyesebb dolgozóit válasszák. Feltétlenül tisztázni kell, hogy a vezető szervek újjáválasztása nem jelenti a jelenleg jól működő szövetkezeti vezetőségek, vagy ellenőrző bizottsági tagok még kevésbé a szövetkezeti elnökök kicserélését. Azok a szövetkezeti vezetőségi tagok, vagy ellenőrzőbizottsági tagok, de ez vonatkozik a társadalmi szervek tagjaira is, akik az elmúlt időszakban helytálltak, akik az 1956-os okt. ellenforradalmi események ideje alatt a szövetkezeti mozgalom mellett hűségesen kiálltak, akik bebizonyították vezető készségüket, e funkciók megfelelő ellátására készségüket, azokat éppen a szövetkezetek érdekében, a szövetkezetek továbbfejlesztésének érdekében ismét javasoljuk megválasztani. A szövetkezeti vezetőszervek újjáválasztása egybeesik a kisipari szövetkezeti mozgalom 10 éves fennállásának megünneplésével. Tervbevettük ez alkalommal a kisipari szövetkezetek kultúr- és sportfesztiváljának megrendezését, továbbá a kisipari szövetkezetek fejlettségi színvonalát bizonyító szövetkezeti termékek kiállítását. Az említett feladatok sikeres megoldása érdekében a Tolna megyei Kisipari Szövetkezetek valamennyi dolgozójának tudása, képességeinek legjavát kell nyújtani. A rendezvényeken keresztül be kell bizonyítanunk a szövetkezetek magasabbrendűségét, előnyét és különösen életrevalóságát. Meg vagyunk győződve arról, mint már annyiszor, hogy a szövetkezetek vezetői és dolgozói mind a vezetőségválasztások, mind az egyéb feladatok végrehajtásánál komoly érettségről, a szövetkezeti mozgalom iránti odaadásukról és szeretetükről fognak tanúbizonyságot tenni. Előre a szövetkezeti vezetőszervek újjáválasztásának sikeréért! Gyerő András KISZÖV elnök. jövedelmező a baromfi tenyésztés A megye termelőszövetkezeteinek — ahol ezzel foglalkoztak — jó jövedelmet hozott a naposcsibe nevelése. Az idei évben a tsz-ekben folytatják a jövedelmező csibenevelést, amelyhez a takarmány, az ól és a gondozó már biztosítva van. A földművesszövetkezetek előnyös szerződéseket kötnek a rántani-, sütnivaló csibe értékesítésére. A tamási Vörös Szikra Tsz 4000 darab naposcsirkét nevel majd. A felnevelt állatok egy részét rántanivaló csibeként, a másik részét mint tenyészkakast értékesíti, a harmadik részét pedig törzsállománynak alakítják ki a saját gazdaságuk számára. A bátai Vörös Zászló Tsz-ben 2000 darab, a tengelici Petőfi Tsz-ben pedig 3000—4000 darab csibe nevelését tervezik. A faddi Győzelem Tsz-ben kacsafarmot létesítenek, a bátaszéki Búzakalász és a paksi Vörös Sugár Tsz-ben pedig pulykaneveléssel foglalkoznak. Az idei gazdasági évben a Tolnai Baromfikeltető Állomás alaposan felkészül a naposcsirkék keltetésére. A keltetőállomás március 7-én kezdi meg a naposcsirkék kiadását az igényelés sorrendjében. nyomozó egy napja Egy Egy nyomozóval, P. G.-vel indulunk el Szekszárdról, akinek a társadalmi tulajdon védelme a fő „reszort feladata.’’ Az első „megállóhely” Bonyhád. — Nagyarányú bűncselekményt lepleztünk le az egyik vállalatnál — mondja. — Sajnos, az a tapasztalat, hogy még egyes vezetők sincsenek meggyőződve arról, hogy az illető, akit őrizetbe vettünk, valóban bűnös, arról nem is beszélve, hogy a dolgozók egy része a „legbecsületesebbek egyikének“ tartja. — Úgy gondolom, ez nem sokat változtat a lényegen. Az a fontos, hogy a rendőrség ismeri a körülményeket, nyomozott az ügyben és nyilván a törvények szerint járt el, amikor őrizetbe vette. Ebben igaza van, de azért nem lehet egészen így beszélni. Valamikor talán nem csináltunk volna ebből „különösebb” problémát, de most ezt sem hagyjuk figyelmen kívül. A dolgozók erkölcsi és tevékeny támogatására csak úgy számíthatunk, ha tisztában vannak azzal, hogy a közérdeket, tehát az ő érdeküket is képviseljük. Az a tapasztalat, hogy a dolgozók elítélik a tolvajokat, sikkasztókat, még ha „népszerű” vezetők is voltak, ehhez viszont az kell, hogy tudjanak is a dolgokról. A vállalatnál egybegyűlnek a szakvezetők, a párttitkár, az ÜB. elnök, egyeztetőbizottsági tagok, P. G. pedig ismerteti a szóban forgó ügyet. Az egyik szakvezető összejátszva különféle üzérekkel, sok tízezer forinttal megkárosította a vállalatot. Amíg sokan azt hitték róla, hogy igen „becsületes“ ember, maga is nagy hasznot húzott az üzletelésből, nem is beszélve a vele kapcsolatban lévő üzérekkel. Azt mindenki megtudta, hogy a szóban forgó vezetőt letartóztatták s ezután találgatások folytán különféle hírek terjedtek el. P. G. sorra tisztázta ezeket a dolgokat. Sokat tanult az esetből mindenki a vállalatnál. A dolgozók elítélik ezt a volt szakvezetőt, a jelenlegi vezetők pedig mindenekelőtt megtanulták, hogy a hasonló dolgok megelőzése érdekében szélesebb körű, alaposabb és rendszeresebb ellenőrzéseket kell végezniük. — Most pedig elmegyünk dollárügyben — tájékoztat P. G. Útközben elmesél néhány régebbi dollár-ügyet. — Megtudtuk egyszer, hogy egy pap, mivel itt már alig találhatók az ő „vallásából’’ hívek, külföldre akar menni és előzőleg összevásárolt a feketepiacon egy csomó dollárt. A dollár valuta, törvények tiltják magánemberek számára a forgalombahozását. Nyilván, vele szemben is el kellett járnunk.Mikor megjelentünk nála, esküdöztek, hogy náluk nincs dollár, és így tovább. Házkutatást tartottunk. Már a kutatás végefelé jártunk, nincs semmi eredmény. Néhány szertartási kellék volt már csak vissza. Mikor ahhoz nyúlunk, átkozni kezdtek bennünket. Végül felbontottunk egy drága anyagból készült köpenyt. A varrás alól kihullottak a dollárok. Pár száz dollár... A kocsi megáll a kocsolai rendőrőrs előtt. Előkerülnek az A. T. ügyre vonatkozó iratok, köztük van néhány ropogós dollár. — Az asszony — Szakcson lakik — váltig állítja, hogy egy dombóvári embernek adta el a többi dollárt, de nem tudja, hogy ki volt az illető, még csak leírást sem tud róla adni. — Ezek szerint zsákutcába jutott a nyomozás... — Még nem, mert még nem fejeződött be. No, de menjünk Szakcsra. Majd meglátjuk... Érdekes dolognak ígérkezik és hát nem is elszigetelt. Arról van szó, hogy az amerikai rokonok gyakran küldenek a levélben néhány dollárt is. Ez az asszony, A. T., a levelek szerint legalább 100 dollárt kapott és alig néhányat váltott be a banknál. Ha az illető beváltja azonnal a dollárt, addig még nincs baj, de sokan üzérkedni kezdenek vele. Mi most tulajdonképpen arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki az az illető, aki vásárolja a dollárokat. Nemsokára ott ül előttünk a tanácsháznál egy töpörödött öregasszony. Ruhája szakadozott, kopott. Az ember nem is merné feltételezni róla, hogy tudatosan bekapcsolódott volna valamilyen fekete ügybe. Bizonygatja, hogy egy ismeretlen dombóvári embernek adta el a dollárt, 20 forintért darabonként. Közben bizalmatlanul néz P. G.-re. Beszédéből kivehető, hogy nagyon sajnálja a dollárt, amely odakerült a rendőrség kezére. Neki legalább 500 —600 forintot jelent. P. G. igyekszik megnyugtatni: — Magát, ha bebizonyosodik, hogy nem bűnös, mi úgy látjuk, hogy nem az, akkor semmiféle károsodás nem éri: megkapja a dollárért azt a pénzt, amelyet a bank fizet érte. Az asszony nem hiszi el, bizalmatlan. — Nézze, nekünk nem érdekünk, hogy valakit megkárosítsunk. Amint mondja, magát károsította meg az a dombóvári ember, mert csak 20 forintot fizetett érte, a bank pedig drágábban váltja be. Ha így tisztázódik az ügy, magának még a haja szála sem görbül meg, de viszont az is érdeke, hogy ne vezessen félre bennünket. Az asszony gondolkodik, még néhányszor elismétli, a „dombóvári ember” mesél, de végülis így szól: — Jó, megmondom, ki volt az „illető“, ha megkapom a dollárokért a pénzt. Nem adtam el senkinek, takargattam, hogy majd összegyűjtöm, mert házat akarunk venni. Előkerül még 50 dollár a padláson a kukoricadara közül. „Tisztázódik’’ tehát az ügy, P. G. intézkedik, az asszony megkapja a dollár értékét magyar pénzben. Ha most nem tisztázza az ügyet, lehet, hogy az asszony később akarva-akaratlanul, belekeveredik valamilyen dollár üzérkedésbe és akkor már nincs mentség, vagy pedig az egerek rágják el a dara között az értékes pénzt. B. F.