Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-21 / 17. szám

1958 január 21. TOLNA MEGYEI NEPÚJSAG Miért nem állnak meg az­­ autók?44 A történet, amit alább elmondok,­­ nem velem történt, egy ba­rátom mesélte, aki néprajzi gyűjtő­­útja során sokfelé jár s így történt, hogy az egyik faluban az alábbit ta­pasztalta. Elmondta nekem, s én oku­lásul továbbadom.* Este, sötéttel érkeztünk a községbe. Nappalra terveztük a látogatást, de mit tesz isten, vagy inkább az autó — egyszóval bedöglött és annyi idő elment a reparálására, hogy bizony öreg este lett, amikor itt a szövetke­zeti kocsma előtt megállapodtunk. Benyitottam az ivóba, hogy ... de mit magyarázkodjak, megszomjaztam s ilyenkor jól esik egy nagyfröccs. A csapos annak rendje és módja sze­rint elém is rakta az italt és amint hörpölöm — valami istenverte csi­gert — mellém lép egy középkorú ember. Lehet olyan jó negyvenes. Lá­tom keresi a szavakat, nem tudja ho­gyan is kezdje, nem könnyen sza­kad ki belőle a kérdés. Mintha vis­­­szatartaná valami a beszédtől, aztán mégis rászánja magát. — A megyétől, elvtárs? Mit mondjak erre? A kérdés nem egyenes, mert sok mindent lehet érteni ezen. Valóban a megyeszék­helyről jöttem, legjobb lesz, ha azt mondom, hogy onnan. — Igen, onnan. — Az jó! A V­­ajon miért lehet jó, ha én a TM „megyétől” jövök? Ezt már meg kell kérdezni, de mivel ő sem­ egyenesen tette fel a kérdést, én is­­ kerülgetem az egyenes tudakozódást. — Miért jó az, ha én a megyétől jövök? A kérdésre kérdés a felelet. — Aztán milyen ügyben? — Hát — többfélében. — Hm. Erre én is hallgatok. Ö kezdte, hát folytassa is. — A szövetkezet ügyében jött ta­lán? Ez már egyenes beszéd. De most mit mondjak erre? Valójában nem a szövetkezet ügyében jöttem. Jósze­­rint azt sem tudom, van-e itt egyál­talán szövetkezet, s hogy miért kel­lett volna emiatt kijönni. Meg nem is az én szakmám. Mondjam el, hogy különböző népszokásokat gyűj­tök, meg az érdekel, hogyan gaz­dálkodnak az itteniek a néphagyo­mányokkal? A hallgatás közben hos­­szúra nyúlik. Késik a válaszom. Lá­tom, szeretné, ha a szövetkezet ügyé­ben jöttem volna, s ha megmondom neki, hogy más ügyben járok, hátha rosszul esik neki. Megint csak ő tö­ri meg a csendet. — Mert már igazán jöhetne valaki azért is. — Miért? — kapom fel a fejem. Közben másfelé kalandoztak a gon­dolataim. — Hát a tsz-ért. — Ezt olyan kese­rűen mondja, hogy nem lehet nem észrevenni. — És miért volna baj, ha nem azért jöttem volna? Tudja, azelőtt míg volt szövetke­zet, naponta állt meg itt autó, mert hogy ebben az épületben volt a tsz irodája is. De most? Jó ha egy hé­ten egy autó keresztülmegy a falun. Aztán az sem áll meg. Merthogy most nincs szövetkezet. Nem mon­dom lehetne, de ... — Hát akkor miért nem alakítják meg? — vágok közbe. — Nézze, azt nem mondom, hogy nem tudjuk, hogyan kellene, de ne­héz ám rendbehozni, amit egyszer el­ront az ember. Mi 56 októberében szétmentünk. Most mondjam, hogy megbántuk? Minek panaszkodjak, ha ezért jött, úgyis tudja maga is. Mert aki egyszer megkóstolta a kö­zöst, nehéz ám annak visszamenni a három hold juttatottba. JM­it mondhatok erre? De egy­általán miért merültem bele a beszélgetésbe, amikor nem ezért jöttem. Most áruljam el jövetelem igazi célját? Hiszen ez az ember ta­lán naponta lesi az országutat jön-e valaki a „megyétől”, hogy segítse összehozni újra a szövetkezetet. Ha elkezdtem folytatni kell. Nem szabad kiábrándítani ezt az embert. Hiszen mint egy szalmaszálba, úgy ka­paszkodik belém. Hát így történt, hogy tsz szervező lettem. Nem egyenes úton, nem taga­dom, de az vesse rám az első követ, aki meg tudott volna fosztani re­ménységétől egy embert. Sokáig beszélgettünk akkor este. Nem volt könnyű úgy forgatni a szót, Es hogy ki ne derüljön tudatlanságom. Ugyanis, ha őszinte akarok lenni, még azt sem tudnám megmondani, hogy mi az a vetésforgó. Talán an­­­nyiban maradt volna a dolog, ha nem azt mondja utoljára is, amivel fogadott: — Azelőtt egymást érték nálunk az autók, ma meg mutatóban is alig látunk egyet. De az sem áll meg. Csak most a maguké ... S határoztam, hogy másnap első utam a „megyére” vezet, saj­nos máshová kellett mennem, s így telt el egy hét, amikor megint ugyan­abba a községbe vezetett az utam. Lelkiismeretfurdalást éreztem, hogy nem tettem semmit ezeknek az em­bereknek az ügyében. S növekedett a­­­­ szégyenérzetem, amikor ismét talál­­­­koztam az emberemmel, most a ta­­­­nácsházán. Valami hivatalos ügyben­­ járt itt. — De jó, hogy megint jött elvtárs! Képzelje mégis csak megalakult a szövetkezetünk. Azóta már egy má­sik elvtárs is járt itt és tizenhatan már dolgozunk is a közösben. Most sem vallottam be, hogy ak­kor miért jártam itt, de együtt örül­tem emberemmel, hogy megint van Szövetkezet. Talán egy kicsit én is hozzásegítettem ehhez őket. De azóta is motoszkál bennem a kérdés: Tényleg, miért is kerülnek el némely községeket az „autók”, mi­kor annyira várják őket? Letenyei György C­O HÍREK Várható időjárás kedden estig: növekvő felhőzet, sok helyen eső, majd havazás mérsékelt délnyugati, később erősebb nyugati-északnyugati szél, az éjszakai lehűlés kissé mér­séklődik, a nappali hőmérséklet fő­leg a Dunántúlon csökken. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet kedden minusz egy — plusz kettő fok között. — Elkészült a Babits Mihály Iro­dalmi Társaság műsorterve. A társa­ság a jövőben minden szombaton tart előadást a megye egy-egy közsé­gében. Az irodalmi esték műsorá­ban a mai magyar irodalomról szóló előadás, versek, elbeszélések szere­pelnek. — Az épülő úttörő sporttelepet Bonyhádon díszfák és cserjék mint­egy 70 féle változatával ülteti körül ebben az évben a bonyhádi ifjú ter­mészetkutató állomás biológiai szak­köre. — A TTIT egészségügyi szak­osztálya az elmúlt év utolsó negyedé­ben nyolc előadást tartott. Az elő­­­­adásokat összesen 584-en hallgatták meg. — Az Állami Faluszínház művé­szei vasárnap Németkéren mutatták be Lilian Hellmann „A kis rókák“ c. színművét. — Őcsényben az év első hetében két házasságot kötöttek. Nem ros­­­szabb a folytatás sem, ugyanis szom­baton, január 18-án három esküvő volt a községben.. — A megye területén jelenleg 65 helyen működik Kölcsönös Segítő Takarékpénztár. A KST-knek több mint 4000 tagja van, a szakszervezeti tagság körülbelül 20 százaléka tagja a KST-nek. — Az ügyészség most készíti a vádiratot Virágh Mihály volt gyö­­rei italbolt vezető ügyében, akinél az ellenőrzés során megállapították, hogy kétfajta pálinkát is vizezett. A pincében lévő pálinka magasabb szeszfokú volt, mint az, amit éppen kimért.­­ Szerdán az Állami Faluszínház egyik csoportja Szekszárdon a Városi Művelődési Házban mutatja be Babay József—Budai Dénes: Három szegény szabólegény című zenés víg­játékát.­­— Ebben az évben Bonyhádon le­kövezik a Széchenyi teret és ide he­lyezik át a piacteret. — Február 9-én jelmezbált rendez a Bonyhádi Járási Kultúrház. A bál legötletesebb jelmezeit díjakkal ju­talmazzák. Újjáválasztják a kisipari szövetkezetek vezető szerveit Az OKISZ választmány 1957. októ­­­­ber 28—29-i ülésének határozata ér­­­­telmében 1958. I. félévében folyama­­­­tosan újjá kell választani a kisipari szövetkezetek vezetőségét, ellenőrző­­ bizottságát, társadalmi szerveit, a­­ szövetkezeti bizottságot és MSZB-t.­­ Küldötteket kell választani, akik kép­­­viselik a szövetkezeteket a KISZÖV megyei küldöttgyűlésén. A szövetkezetek vezető szerveinek mandátuma az alapszabály szerint 1956-ban lejárt. A vezető szervek újjá­­választása megyénkben február 1-én­­ kezdődik, s a választások megtartása­­ egybeesik a kisipari szövetkezetek évi mérlegzáró közgyűlésének meg­tartásával. Gazdasági és politikai té­ren egyaránt megszilárdultak szöve­­­t­kezeteink. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy még 1953-ban több, mint 20­0 veszteséges szövetkezet volt me­­­­gyénkben, addig 1957 végén egyetlen egy sem zárt veszteséggel. . A vezetőszervek újjáválasztása előtt a szövetkezeti tagság körében különösen az a kérdés merült fel, hogy milyen legyen a szövetkezeti vezetőség ellenőrző bizottság össze­tétele, milyen dolgozókat jelöljenek a társadalmi szervekbe, de különösen foglalkoztatja a szövetkezeti dolgo­zókat, hogy ki legyen­­ a szövetkezet elnöke. A szövetkezeti dolgozók ré­szére nyújtunk segítséget e problé­ma megoldásában, amikor azt mond­juk, hogy a szövetkezet vezető szer­veibe a társadalmi szervekben, a szö­vetkezetek legjobb, legtekintélyesebb dolgozóit válasszák. Feltétlenül tisz­tázni kell, hogy a vezető szervek újjá­­választása nem jelenti a jelenleg jól működő szövetkezeti vezetőségek, vagy ellenőrző bizottsági tagok még kevésbé a szövetkezeti elnökök ki­cserélését. Azok a szövetkezeti veze­tőségi tagok, vagy ellenőrzőbizottsági tagok, de ez vonatkozik a tár­sadalmi szervek tagjaira is, akik az elmúlt időszakban helytálltak, akik az 1956-os okt. ellenforradalmi események ideje alatt a szövetkezeti mozgalom mellett hűségesen kiálltak, akik be­bizonyították vezető készségüket, e funkciók megfelelő ellátására kész­ségüket, azokat éppen a szövetkeze­tek érdekében, a szövetkezetek to­vábbfejlesztésének érdekében ismét javasoljuk megválasztani. A szövetkezeti vezetőszervek újjá­­választása egybeesik a kisipari szö­vetkezeti mozgalom 10 éves fennál­lásának megünneplésével. Tervbe­vettük ez alkalommal a kisipari szö­vetkezetek kultúr- és sport­fesztivál­jának megrendezését, továbbá a kis­ipari szövetkezetek fejlettségi szín­vonalát bizonyító szövetkezeti ter­mékek kiállítását. Az említett felada­tok sikeres megoldása érdekében a Tolna megyei Kisipari Szövetkeze­tek valamennyi dolgozójának tudása, képességeinek legjavát kell n­yújtani. A rendezvényeken keresztül be kell bizonyítanunk a szövetkezetek ma­­gasabbrendűségét, előnyét és külö­nösen életrevalóságát. Meg vagyunk győződve arról, mint már annyiszor, hogy a szövetkezetek vezetői és dol­gozói mind a vezetőségválasztások, mind az egyéb feladatok végrehajtá­sánál komoly érettségről, a szövetke­zeti mozgalom iránti odaadásukról és szeretetükről fognak tanúbizonyságot tenni. Előre a szövetkezeti vezetőszervek újjáválasztásának sikeréért! Gyerő András KISZÖV elnök. jövedelmező a baromfi tenyésztés A megye termelőszövetkezeteinek — ahol ezzel foglalkoztak — jó jö­vedelmet hozott a naposcsibe neve­lése. Az idei évben a tsz-ekben foly­tatják a jövedelmező csibenevelést, amelyhez a takarmány, az ól és a gondozó már biztosítva van. A föld­művesszövetkezetek előnyös szerző­déseket kötnek a rántani-, sütnivaló csibe értékesítésére. A tamási Vörös Szikra Tsz 4000 darab naposcsirkét nevel majd. A felnevelt állatok egy részét rán­­tanivaló csibeként, a másik részét mint tenyészkakast értékesíti, a harmadik részét pedig törzsállomány­nak alakítják ki a saját gazdaságuk számára. A bátai Vörös Zászló Tsz-ben 2000 darab, a tengelici Petőfi Tsz-ben pedig 3000—4000 darab csibe nevelését tervezik. A faddi Győzelem Tsz-ben kacsafarmot létesítenek, a bátaszéki Búzaka­­lász és a paksi Vörös Sugár Tsz-ben pedig pulykaneveléssel foglalkoznak. Az idei gazdasági évben a Tolnai Baromfikeltető Állomás alaposan felkészül a naposcsirkék keltetésére. A keltetőállomás március 7-én kezdi meg a naposcsirkék kiadását az igé­nyelés sorrendjében. nyomozó egy napja Egy Egy nyomozóval, P. G.-vel indu­lunk el Szekszárdról, akinek a tár­sadalmi tulajdon védelme a fő „re­szort feladata.’’ Az első „megálló­hely” Bonyhád. — Nagyarányú bűncselekményt lepleztünk le az egyik vállalatnál — mondja. — Sajnos, az a tapasztalat, hogy még egyes vezetők sincsenek meggyőződve arról, hogy az illető, akit őrizetbe vettünk, valóban bű­nös, arról nem is beszélve, hogy a dolgozók egy része a „legbecsülete­sebbek egyikének“ tartja. — Úgy gondolom, ez nem sokat vál­toztat a lényegen. Az a fontos, hogy a rendőrség ismeri a körülményeket, nyomozott az ügyben és nyilván a törvények szerint járt el, amikor őrizetbe vette.­­ Ebben igaza van, de azért nem lehet egészen így beszélni. Valamikor talán nem csináltunk volna ebből „különösebb” problémát, de most ezt sem hagyjuk figyelmen kívül. A dol­gozók erkölcsi és tevékeny támoga­tására csak úgy számíthatunk, ha tisztában vannak azzal, hogy a köz­érdeket, tehát az ő érdeküket is kép­viseljük. Az a tapasztalat, hogy a dolgozók elítélik a tolvajokat, sik­kasztókat, még ha „népszerű” veze­tők is voltak, ehhez viszont az kell, hogy tudjanak is a dolgokról. A vállalatnál egybegyűlnek a szak­vezetők, a párttitkár, az ÜB. elnök, egyeztetőbizottsági tagok, P. G. pe­dig ismerteti a szóban forgó ügyet. Az egyik szakvezető összejátszva különféle üzérekkel, sok tízezer fo­rinttal megkárosította a vállalatot. Amíg sokan azt hitték róla, hogy igen „becsületes“ ember, maga is nagy hasznot húzott az üzletelésből, nem is beszélve a vele kapcsolatban lévő üzérekkel. Azt mindenki megtudta, hogy a szóban forgó vezetőt letartóztatták s ezután találgatások folytán különfé­le hírek terjedtek el. P. G. sorra tisztázta ezeket a dolgokat. Sokat tanult az esetből mindenki a vállalatnál. A dolgozók elítélik ezt a volt szakvezetőt, a jelenlegi vezetők pedig mindenekelőtt megtanulták, hogy a hasonló dolgok megelőzése ér­dekében szélesebb körű, alaposabb és rendszeresebb ellenőrzéseket kell vé­gezniük. — Most pedig elmegyünk dollár­ügyben — tájékoztat P. G. Útközben elmesél néhány régebbi dollár-ügyet. — Megtudtuk egyszer, hogy egy pap, mivel itt már alig találhatók az ő „vallásából’’ hívek, külföldre akar menni és előzőleg összevásárolt a feketepiacon egy csomó dollárt. A dollár valuta, törvények tiltják ma­gánemberek számára a forgalomba­­hozását. Nyilván, vele szemben is el kellett járnunk­.­Mikor­ megjelentünk nála, esküdöztek, hogy náluk nincs dollár, és így tovább. Házkutatást tartottunk. Már a kutatás végefelé jártunk, nincs semmi eredmény. Né­hány szertartási kellék volt már csak vissza. Mikor ahhoz nyúlunk, átkoz­ni kezdtek bennünket. Végül felbon­tottunk egy drága anyagból készült köpenyt. A varrás alól kihullottak a dollárok. Pár száz dollár... A kocsi megáll a kocsolai rendőr­őrs előtt. Előkerülnek az A. T. ügyre vonatkozó iratok, köztük van néhány ropogós dollár. — Az asszony — Szakcson lakik — váltig állítja, hogy egy dombóvári embernek adta el a többi dollárt, de nem tudja, hogy ki volt az illető, még csak leírást sem tud róla adni. — Ezek szerint zsákutcába jutott a nyomozás... — Még nem, mert még nem feje­ződött be. No, de menjünk Szakcsra. Majd meglátjuk... Érdekes dolog­nak ígérkezik és hát nem is elszige­telt. Arról van szó, hogy az amerikai rokonok gyakran küldenek a levél­ben néhány dollárt is. Ez az asszony, A. T., a levelek szerint legalább 100 dollárt kapott és alig néhányat vál­tott be a banknál. Ha az illető be­váltja azonnal a dollárt, addig még nincs baj, de sokan üzérkedni kezde­nek vele. Mi most tulajdonképpen arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki az az illető, aki vásárolja a dollárokat. Nemsokára ott ül előttünk a ta­nácsháznál egy töpörödött öregas­­­szony. Ruhája szakadozott, kopott. Az ember nem is merné feltételezni róla, hogy tudatosan bekapcsolódott volna valamilyen fekete ügybe. Bi­zonygatja, hogy egy ismeretlen dombóvári embernek adta el a dol­lárt, 20 forintért darabonként. Köz­ben bizalmatlanul néz P. G.-re. Be­szédéből kivehető, hogy nagyon saj­nálja a dollárt, amely odakerült a rendőrség kezére. Neki legalább 500 —600 forintot jelent. P. G. igyekszik megnyugtatni: — Magát, ha bebizonyosodik, hogy nem bűnös, mi úgy látjuk, hogy nem az, akkor semmiféle károsodás nem éri: megkapja a dollárért azt a pénzt, amelyet a bank fizet érte. Az asszony nem hiszi el, bizalmat­lan. — Nézze, nekünk nem érdekünk, hogy valakit megkárosítsunk. Amint mondja, magát károsította meg az a dombóvári ember, mert csak 20 forintot fizetett érte, a bank pe­dig drágábban váltja be. Ha így tisz­tázódik az ügy, magának még a haja szála sem görbül meg, de viszont az is érdeke, hogy ne vezessen félre ben­nünket. Az asszony gondolkodik, még né­hányszor elismétli, a „dombóvári em­ber” mesél, de végülis így szól: — Jó, megmondom, ki volt az „il­lető“, ha megkapom a dollárokért a pénzt. Nem adtam el senkinek, ta­kargattam, hogy majd összegyűjtöm, mert házat akarunk venni. Előkerül még 50 dollár a padláson a kukorica­dara közül. „Tisztázódik’’ tehát az ügy, P. G. intézkedik, az as­­­szony megkapja a dollár értékét magyar pénzben. Ha most nem tisztázza az ügyet, lehet, hogy az asszony később akar­­va-akaratlanul, belekeveredik vala­milyen dollár üzérkedésbe és akkor már nincs mentség, vagy pedig az egerek rágják el a dara között az ér­tékes pénzt. B. F.

Next