Tolna Megyei Népújság, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

Tom ­G tOLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Bátán és Deesen is szeretettel fogadták Ovecskint (5. old.) III. évfolyam, 85. szám. ÁRA: 50 FILLÉR. Péntek, 1958 április 11. A tárgyalások minden kérdésben megmutatták nézeteink teljes egységét Elutazott hazánkból a szovjet párt- és kormányküldöttség A Szovjetunió párt- és kormány­­küldöttsége nyolc napig tartó ma­gyarországi látogatása után csü­törtökön délelőtt a Ferihegyi repü­lőtérről visszautazott a Szovjetunió­ba. Az ünnepi díszben pompázó repü­lőtér betonján sokezer fővárosi dol­gozó gyűlt össze, hogy búcsút ve­gyen a szovjet vendégektől. Megjelent a küldöttség búcsúzta­tására Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, póttagjai, a kormánynak, az MSZMP Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, a gazda­sági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Megjelent a küldöttség búcsúzta­tására a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. A repülőtéren felsorakozott dísz­őrség parancsnoka jelentést tett N. Sz. Hruscsovnak, majd felcsendült a magyar és a szovjet himnusz hang­jai, N. Sz. Hruscsov Kádár János társaságában ellépett a felsorakozott díszőrség előtt és üdvözölte azt. N. Sz. Hruscsov és a küldöttség tagjai ezután köszöntötték az Elnöki Tanács elnökét, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Politikai Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány, majd a diplomáciai testület megjelent tagjait. Az úttörők piros rózsa és szegfű­csokorral kedveskedtek a szeretett vendégeknek, akik ezután a magyar államférfiak kíséretében elhaladtak a búcsúztatásukra megjelent dolgo­zók hosszú sorai előtt. A fővárosi dolgozók hosszasan éltették a ma­gyar—szovjet barátságot, zászlókat, kalapjukat lengetve köszöntötték a szeretett vendégeket, akik mosolyog­va viszonozták az üdvözlést. [­ A küldöttség tagjai ezután Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Fe­renc, Marosán György, társaságában a repülőtér közepén levő, vörös dra­périával díszített szónoki emelvény­re léptek, ahol N. Sz. Hruscsov bú­csúbeszédet mondott. — Éljen és virágozzék a népi de­mokratikus Magyarország! (Társ.) — Éljen a szocialista tábor orszá­gainak nagy egysége! (Nagy taps.) — Éljen a világbéke! (Nagy taps.) — Viszontlátásra kedves elvt­á­rsak és barátaink! (Hosszantartó éljenzés.) — Viszontlátásra drága budapes­tiek! (Viharos éljenzés. A megjelen­tek kalapjukkal integetnek a dísz­emelvény felé, éltetik a vendégeket, zúg az „Éljen Hruscsov” kiáltás, per­cekig tartó fergeteges taps.) Ezután Kádár János elvtárs lépett a mikrofonhoz. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtárs! Kedves Münnich elvtárs! Kedves elvtársak, barátaim! — A szovjet párt- és kormány­­küldöttség magyarországi látogatása véget ért. Mielőtt hazatérnénk, kül­döttségünk minden tagja nevében mégegyszer őszinte köszönetet mon­dunk önöknek, kedves barátaink és az önök személyén keresztül az egész dolgozó magyar népnek azért a meleg és szívélyes vendégszere­tetért, amelyben bennünket része­sítettek. Felejthetetlen élményekkel eltelve térünk haza az önök nagysze­rű országából.­­ A mai lapokban megjelent a Szovjetunió és a Magyar Népköztár­saság párt- és kormányküldöttségé­nek tárgyalásairól készült közös nyilatkozat. Ezek a tárgyalások vilá­gosan megmutatták nézeteink teljes egységét mind a nemzetközi kérdé­sekben, mind pedig az országainkat érintő összes kérdésekben. Nem vol­tak és nincsenek köztünk sem nézet­­eltérések, sem vitás kérdések. A tárgyalásokon kifejeztük szilárd el­határozásunkat, hogy tovább fej­lesztjük baráti kapcsolatainkat, amelyek országaink egyenjogúságá­nak, függetlenségének és területi sérthetetlenségének magasztos elvein alapulnak, kifejeztük azt az óhajun­kat is, hogy kölcsönös segítség nyúj­tásával méginkább felvirágoztassuk népeink gazdasági, tudományos és kulturális életét, tovább növeljük jólétét. — Kedves elvtársak! A magyar munkásokkal parasztokkal, dolgozó értelmiségiekkel való találkozásokra sokáig úgy fogunk emlékezni, mint annak a mély barátságnak a megnyilvánulásaira, amely a Szovjetunió és a Magyar Népköz­társaság népeit örökre egymás­hoz fűzi. Ezt a barátságot az imperialisták semmilyen fondorlata nem tudta és nem tudja megbontani soha. — Bármerre jártunk: a sztálin­városi a dió­ vari kohászoknál, a tatabányai bányászoknál, a csepeli munkásoknál, Karcag dolgozó pa­rasztjainál, a szegedi textilmunká­soknál, a magyar értelmiségieknél a Tudományos Akadémián, városokban és falvakban, mindenütt olyan szívé­lyes fogadtatásban részesültünk, amilyen csak igaz barátok részéről lehetséges. Április 4-én, az önök nagyszerű ünnepén, a magyar nép felszabadulásának évfordulóján, a budapesti dolgozók hatalmas, sok­százezres nagygyűlése a megbonthatatlan szovjet—ma­gyar barátság magával ragadó megnyilatkozása volt. — Magunkkal visszük hazánkba és átadjuk a Szovjetunió népéinek a magyar nép forró testvéri üdvözle­tét. Visszatérve Moszkvába, eleget teszünk a magyar dolgozók kívánsá­gának, akik arra kértek bennünket: mondjuk el a szovjet embereknek, hogy a magyar nép megbízható és hű szövetséges a népek boldogsá­gáért és jobb életéért, a szocia­lizmus és a kommunizmus felépí­téséért, a világbéke biztosítá­sáért folytatott harcban. (Nagy taps.) Saját szemünkkel győződtünk meg arról, milyen n^o­v­erő mémre­­két ért el a magyar nép az élet min­den területén, a népi hatalom fenn­állásának 13 esztendeje alatt. A szo­cializmus sűrűn elhintett magvai szárba szökkentek a termékeny ma­gyar földön, a gyomok és a gaz-k soha többé nem tudják azokat el­nyomni. (Taps.) — Azzal a szilárd meggyőződéssel utazunk el, hogy a dicső forradalmi hagyományokkal, a forradalmi harc gazdag tapasztalataival rendelkező magyar munkásosztály, élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt ve­zetésével, végső győzelemre viszi a szocializmus és a kommunizmus fel­építésének dicső ügyét. Meggyőződ­é­­sünk: ha az ellenség ismét megkísér­li, hogy a munkásosztály a magyar dolgozók útjába álljon, elnyeri bün­tetését. (Taps.) Tudjuk, hogy a matrvar­do­"Oz­t megmutatták, hogy Magyaro­­­z­­­gon proletárdiktatúra volt, van és az is marad! (Taps.) — Engedjék meg kedves elvtársik hogy párt- és kormá­nyküldetés­günk nevében további sikereket kívánjak a TV/Tomrd­y 7**-aq~ 0 valamennyi dolgozójának, a népük j­­övőjét szolgáló szocialista építéshez ! (Nagy taps.) Kádár János elvtárs beszéde Kedves Hrucsov elvtárs! A szovjet párt- és kormányküldött­ség mélyen tisztelt tagjai, elvtársak, barátaink! Búcsúzunk önöktől.­­Úgy gondol­juk, hogy e néhány rövid nap alatt, amit hazánkban töltöttek, érezték a magyar nép­­munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek igaz szere­­tetét. A magyar dolgozó milliók szívéből fakad az az őszinte érzelem, amivel találkoztak az elvtársak Budapesten,­­ vidéken, munkások, bányászok és parasztok, értelmiségi dolgozók kö­zött. Önök találkoztak pártunk és kor­mányunk vezetőivel is. Tárgyaláso­kat folytattunk, s az a közös nyilat­kozat, amelyet kiadtunk, leszögezi teljes egyetértésünket kapcsolataink fejlődésének minden kér­désében és a nemzetközi élet legfontosabb kérdé­seiben egyaránt. Tárgyalásaink bi­zonyították, hogy a szocialista országok kommu­nista és munkáspártjai képvise­lőinek 1957 novemberi moszkvai értekezletén elfogadott nyilat­kozat elveit az élet mindenben igazolja. A szocialista országok kölcsönös viszonyát a teljes egyenjogúság, a te­rületi sérthetetlenség, az állami füg­getlenség és szuverenitás tiszteletben tartásán túl elsősorban a szocialista országok kölcsönös testvéri segítsége jellemzi. Kapcsolataink minden meg­nyilvánulásának fő törvénye: a szo­cialista internacionalizmus lenini elve, a szocializmus közös útja, tár­sadalmi-gazdasági rendszerünk és ál­lamhatalmunk közös osztálytartalma. Kedves elvtársak! Önök látták mindennapi munkán­kat és részt vettek a magyar szabad­ság születése napjának megünneplé­sében. Meggyőződhettek arról, amit egész népünk vall és tetteivel szol­gál, hogy népünk erejéhez képest teljesíti kötelezettségeit, a szocialista épí­tés és a béke védelme magyar szakaszán. A magyar dolgozó nép megvédi, megőrzi a felszabadulást követő években született s 1956 őszén meg­támadott, de most újra erős, a dol­gozók békéje és biztonsága felett őr­ködő népi hatalmat. Erőinket most a szocialista építésre, gazdasági és technikai alapjának állandó szélesí­tésére és erősítésére összpontosítjuk. Ez a nagy munka is elképzelhetet­len lenne a szocialista országok testvéri barátsága, állandó kölcsönös támogatása nélkül. Dolgozó népünk lelkes örömmel tartja számon mindazokat a sikere­ket és eredményeket, amelyeket a szovjet nép — lenini pártját követve — a XX. kongresszus világtörté­nelmi jelentőségű határozatainak végrehajtásában elért. Akár az ipari vezetés átszervezésének kérdésére, akár a kolhoz­rendszer erősítését és a gépállomások átszervezését célzó in­tézkedésekre gondolunk, tudjuk, hogy ezek a lépések tovább növelik a Szovjetunió erejét, s az egész szocia­lista tábor számára nagy jelentősé­gűek. Kedves Hruscsov elvtársi Kedves elvtársak! Látták a munkát, amely magyar földön folyik, hogy itt is felépüljön a kizsákmányolás­mentes társadalom, a szocializmus. Mi nagyon jól tudjuk, hogy az alkotó munka életeleme, le­vegője a béke. Ezért állunk minden tettünkkel a nemzetközi küzdőtéren a béke ügyét oly következetesen vé­delmező szovjet politika és kezdemé­nyezések mellett. A Magyar Népköztársaság számá­ra a békeharcban való helytál­lásnak különös jelentősége van ma, amikor Európa szívében új támadási alapja született a hábo­rús erőknek a bonni parlament atomfelfegyverkezésre hozott hatá­rozatával. Magyarország sokszor és fájdalmasan érezte a német militarizmus támadá­sát, éppen ezért a leghatározottab­ban lép fel annak újjáélesztése ellen. Számunkra, nemzeti függetlensé­günk, népünk életének biztonsága szempontjából felmérhetetlen jelen­tősége van a varsói szerződésnek, amely minden imperialista fenyege­téssel szemben a szocialista országok nagy családjának testvéri közössége, védelmi szövetsége. Az atompusztulást hirdetőknek, a német militarizmus újjáélesztőinek, a népek százmilliói egyre hangosabban és határozottab­ban megnyilvánuló békevágya mel­lett számolniok kell azzal is, hogy a szocialista tábor meg tudja vé­delmezni a szocializmus útjára lépett népeket, építőm­unká­jukat, hatalmas alkotásaikat! Kedves elvtársak! Hadd búcsúzzam önöktől a szere­tet és a barátság szívből jövő szavai­val, hadd mondjam: a mielőbbi vi­szontlátásra. Kedves elvtársaink! Testvéreinktől búcsúzunk, akik el­utaznak tőlünk, de a harcban, a mun­kában mégis közel maradnak hoz­zánk. Kérjük önöket, vigyék magukkal pártunk, munkásosztályunk, népünk forró testvéri üdvözletét. Adják át üdvözletünket Moszkva, az egész Szovjetunió munkásságának, paraszt­ságának, értelmiségi dolgozóinak, az egész szovjet népnek. Szerencsés utat, jó egészséget és sok sikert kívánunk az egész emberi­ség javát szolgáló munkájukhoz és nemes küzdelmükhöz. Éljen és virágozzék a megbontha­tatlan, örök barátság pártjaink, né­peink, országaink között! (Hosszan­tartó taps.) Éljen és győzedelmeskedjék min­den akadály fölött az emberiség re­ménysége, a szocializmus és a béke ügye! (Viharos taps.) Szerencsés utat, kedves barátaink! (Percekig tartó lelkes taps.) A beszéd végén N. Sz. Hruscsov melegen átölelte Kádár Jánost, dr. Münnich Ferencet és együttesen szí­vélyesen köszöntötték a dolgozókat. Az Internacionálé elhangzása után a küldöttség tagjai fogadták a dísz­­őrség díszmenetét, majd beszálltak a Tu 104 különrepülőgépbe. A gép ajtajából N. Sz. Hruscsov moso­lyogva, kalapját lengetve, mégegy­szer búcsúzott a megjelentektől, akik újból hosszasan ünnepelték a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjét, a küldöttség tagjait, a szovjet és a magyar nép barátságát. Néhány perc múlva a hatalmas gép a magasba emelkedve elindult a Szovjetunióba. A szovjet párt- és kormányküldöttség Szegeden

Next