Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-20 / 144. szám

2 Megkezdte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) az ülésszak tárgysorozatát, az 1958— 1969. évi hároméves népgazdaság fejlesztési terv irányelveiről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az or­szággyűlés a javaslatot elfogadta, s elhatározta, hogy a törvényjavaslat általános és részletes vitáját együtte­sen folytatja le. Az elnök bejelentette, hogy a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa az ország­gyűlés 1958. április 18-án berekesz­­tett ülésszaka óta nyolc törvényerejű rendeletet alkotott. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul vette. jI 32 milliárd forint állami beruházás A nemzeti jövedelem emelkedése alapján a bérből és fizetésből élők egy keresőre jutó reálbére a három­éves­ terv végére hat százalékkal ha­ladja meg a tavalyi színvonalat. A hároméves terv idején állami eszkö­zökből 32 milliárd forintot ruházunk be. A továbbiakban az iparfejlesztésről szólt. Folytatjuk a Dunai Vasmű hen­gerművének építését, s ez nagymér­tékben segíti a gépipar ellátását finomlemezzel. A Lenin Kohászati Művekben több ötvözött acélfajtát termelünk, a Bor­sodi Vegyikombinát bővítésével pe­dig több műtrágya jut a mezőgazda­ságnak Jelentős összegekkel bővít­jük a cellulóz- és a papírgyártást is. Az ipari termelésnél nagyobb ütem­ben növeljük országunk energia­bázisát. A hároméves terv idején nem lesz szükség a szén, vagy a villamos­energia fogyasztás korlátozására. A széntermelés a vártnál kedve­­­zőbben alakult. A szénbányászat ma már mennyiségileg kielégíti az igé­nyeket. Arra kell törekednünk a jö­vőben, hogy a széntermelés minőségi összetétele a szükségleteknek megfe­lelően alakuljon. Az elmúlt években már számottevő összegeket fordítot­tunk a szénfelhasználás szempontjá­ból különösen fontos gazdasági ipari erőművek építésére, a tüzelőberen­dezések korszerűsítésére. A három­éves terv idején fokozzuk az ilyen beruházásokat. Az energiahelyzet kedvező alaku­­­lását — folytatta — azonban csak akkor várhatjuk, ha továbbra is leg­takarékosabban gazdálkodunk az energiával. A feldolgozó iparágak fejlesztésé­ről többek között elmondotta, hogy elsősorban azokat az ágakat fejleszt­jük, amelyek — nemzetközi fizetési mérlegünk helyzetét is figyelembe­­véve — gazdaságosak — és technikai színvonaluk emelését tapasztalt szak­munkásaink és mérnökeink biztosít­ják. Elsősorban tehát az erősáramú ipar, a híradástechnika, a Diesel­motor és járműjavítás, valamint a gyógyszeripar fejlesztésére fordítunk jelentős összegeket. Jórészt ezeknek az iparágaknak a fejlesztésére hasz­náljuk fel a Szovjetuniótól kapott beruházási hiteleknek a hároméves terv idejére jutó részét. A tervbe vett fejlesztés azt jelenti, hogy a gépipar termelése mint­egy 35 százalékkal növekszik. Megkezdjük a műszeripar nagy­mértékű fejlesztését is. Elsősorban az elektronikus műszerek és a világvi­szonylatban is bevált geofizikai mérő­műszerek gyártására összpontosítjuk­ erőfeszítéseinket. Az ipar ilyen fejlesztése szüksé­gessé teszi a dolgozók termelési kul­túrájának növekedését — állapította meg Kiss Árpád, majd a termelé­kenység emelésének fontosságáról be­szélt és­ megállapította, hogy a terme­lékenység 15 százalékos növelése, valamint a termelési költségek hat százalékos csökkenése — amit a terv előír — a legmesszebbmenő takarékos­ságot kívánja meg a vezetőktől és a munkásoktól egyaránt. Különösen gondosan kell felhasz­nálni az importanyagokat. ! ÓLMA MEG­YEI NÉPÚJSÁG 1958 június 20. Vietnami parlamenti fü­­ldültség látogatása az Elnöki Tanács és a Minisztertanács vezetőinél A Vietnami Demokratikus Köztár­saság nemzetgyűlésének küldöttsége csütörtökön délelőtt tisztelgő látoga­tást tett Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél és dr Münnich Ferencnél, a Minisztertanács elnöké­nél, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjánál. A látogatásnál jelen volt Kádár János államminiszter, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Rónai Sándor, az országgyűlés elnö­ke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára is. Hammarskjöld megérkezett Be­irutba Beirut­ (Reuter) Dag Hammarsk­jöld, az ENSZ főtitkára, csütörtökön hajnalban megérkezett Beirutba, s nem sokkal később találkozott a há­romfőnyi ENSZ megfigyelő csoport­tal. Hammarskjöld rövidesen érint­kezésbe lép majd a libanoni kor­mánnyal. A főtitkár megérkezésekor nem volt hajlandó semmiféle nyi­latkozatot tenni. Kiss Árpád elvtárs felszólalása Ezután Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette a hároméves terv irányelveiről szóló törvényjavaslatot. Bevezetőjében elmondotta, hogy a népgazdaság kilábalt abból a szaka­dékból, amelybe az ellenforradalmi támadás taszította és ismét a fejlő­dés útjára léptünk. Azért tudtunk gyorsan talpraállni, mert az egész dolgozó magyar nép — élén a for­radalmi szellemű munkásosztállyal magáévá tette a Magyar Szocia­lista Munkáspárt céljait, fegyel­mezett termelőmunkával helyre­állította, sőt már a múlt év de­rekán túl is szárnyalta a korábbi termelési színvonalat. Előrehaladásunkat annak is köszön­hetjük, hogy a baráti országok, élü­kön a Szovjetunióval, a legnehezebb helyzetben önzetlenül, áldozatot vál­lalva is segítséget nyújtottak, nyersanyagban, fogyasztási cikkek­ben és devizahitelben Talpraállásunk fő ereje a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt he­lyes politikája volt. Kiss Árpád ezután felsorolta a tör­vényjavaslat főbb jellemzőit. A há­roméves terv idején bővítjük és gaz­daságosabbá tesszük a termelést, nö­veljük a termelékenységet és a ter­melés gazdaságosságát. A hároméves tervjavaslat szilárd alapot teremt­el-. Ezután a terv mezőgazdasági elő­irányzatait ismertette. Az előirányza­tokat a párt agrártéziseinek figye­lembevételével alakították ki. A mezőgazdaság összes termelése, a hároméves terv átlagában, az 1954. évi változatlan áron számítva, a terv­időszakot megelőző három év 1955— 57 átlagához képest 12 százalékkal nő átlagos időjá­rási figyelembevételével. Az előirányzatok kifejezésre juttat­ják, hogy fokozottan törekszünk a belterjességre: az állattenyésztés ho­zamai a növénytermesztésnél na­gyobb arányokban növekednek, a­h­­hoz, hogy a következő ötéves terv idején nagyobb léptekkel haladjunk előre termelőerőink fejlesztése, a szo­cialista építés útján, hogy népgaz­daságunk, elsősorban iparunk szer­kezetét a jelenleginél kedvezőbben alakítsuk ki és messzemenően hasz­nosítsuk a szocialista országokkal — kölcsönös gazdasági segítség tanácsa keretében — mind jobban kiszélesí­tett munkamegosztás teremtette le­hetőségeket. Lehetővé teszi azt is a hároméves terv, hogy tovább erősít­sük hazánkban a szocialista termelési viszonyokat — elsősorban a termelő­szövetkezeti mozgalom támogatásá­val. A tervidőszakban a reálbérek és a reáljövedelmek szerény mértékű, de folyamatos emelésével növeljük a dolgozó nép életszín­vonalát, mert ez a szocialista építés legfőbb célja. A terv már 1958 év végétől biztosítja a népgazdaság nemzetközi fizetési mérlegének egyensúlyát, lehetővé teszi, hogy minden esedékes fizetési kötelezettségünknek eleget tegyünk. A javaslat szerint az ipari termelés három­ év alatt 22 százalékkal, a mezőgazdasági termelés átlagos időjárás mel­lett 12—13 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 13 százalékkal emelkedik. vény­termesztés 1960-ra a tavalyihoz képest 108.7, az állattenyésztés 117.9 százalékra emelkedik. Az üzemi gyü­mölcsösök területét több mint 25 ezer katasztrális holdra növeljük, új szőlőket telepítünk és felújítjuk a régieket. Nagy gondot fordít a terv a történelmi borvidékek szőlőterüle­teinek felújítására. A vetésterületi változások legfőbb célja az állatte­nyésztés fejlesztéséhez szükséges ta­karmány biztosítása. A takarmány­­termő terület több mint ötszázezer kat. holddal növekszik az első ötéves terv tényszámaihoz képest. A cukor­répatermelés növekedését mintegy negyvenezer vagonban irányozza elő a terv az első ötéves terv átlagához képest. A búzatermés három év átla­gában az 1956—57. évi 8,4 mázsás át­laghoz képest 9 mázsára, a kukori­cáé 12.4-ről 12.8-ra, a burgonya ter­mésátlaga 56.6-ról 59.8 mázsára emel­kedik. A kukorica vetésterületének több mint ötven százalékát hibrid vetőmaggal látjuk el a tervidőszak utolsó évében. Számos intézkedéssel segítjük a rizs termésátlagának foko­zását is. A törvényjavaslat biztosítja azt is, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti mozgalom — a teljes ön­kéntességet szem előtt tartva — to­vább erősödjék hazánkban. A ter­melőszövetkezetek gazdasági előnyei­nek széleskörű demonstrálása megkö­veteli az állóeszköz állomány növelé­sét. A hároméves tervben erre a cél­ra évi átlagban kereken 340 mil­lió állami támogatást irányoz­tunk elő. Az első ötéves terv ide­jén ugyanez a támogatás évi 200 millió forint volt — mondotta Kiss Árpád, majd meg­jegyezte, hogy a felvásárlási rend­szert továbbra is fenntartjuk: a há­roméves terv időszakában, valamint ezután is ez lesz az alapja a falu és a város gazdasági kapcsolatainak. A nemzeti jövedelem növekedésé­ről és elosztásáról beszélt ezután. A hároméves terv hatását a lakosság életviszonyaira elsősorban az jelzi, hogy a fogyasztási alap 11 százalék­kal emelkedik. A bérből és a fizetés­ből élő dolgozók reálbérét a szocia­lista szektorban körülbelül hat szá­zalékkal emeljük, a termelés és a termelékenység emelkedése követ­keztében járó többletbérekkel. Ez a hat százalék azonban nem foglalja magában az állami szektor dolgozói­nak nyereségrészesedését. A paraszt­ságnál az egy főre jutó reáljövedel­mek átlag körülbelül négy száza­lékkal növekednek. A hároméves terv a kiskereskedelmi áruforgalom 13 százalékos növelésén belül az iparcikkek forgalmát 22 száza­lékkal növeli. A kereskedelem például 340 000 mo­sógépet, 30 000 hűtőszekrényt, 33 000 porszívót, 600 000 rádiót, több mint százezer televíziót, 550 000 ke­rékpárt és mintegy 80 000 motorke­rékpárt hoz forgalomba. A tavalyi­hoz képest 1960-ban huszonhat szá­zalékkal több konyhabútort és ugyanennyivel több kombinált szek­rényt biztosítunk a vásárlóknak. A kereskedelem növeli az építőanya­gok forgalmát is: négyszer nagyobb lesz a tervidőszak végére, mint az első ötéves terv évi forgalma. Elmondotta még, hogy a három­éves terv a lakás, a szociális és kul­turális, az egészségügyi és a kommu­nális ellátás fejlesztésére is gondot fordít. A tervidőszakban száztízezer lakás felépítésével lehet számolni. Fejlesztjük a villany, a gáz, a víz és úthálózatot. A hároméves tervben célul tűztük ki — folytatta —, hogy a nemzeti jövedelem fokozatosan növekvő há­nyadát fordíthassuk az állóalapok növelésére. 1960-ban például a nem­zeti jövedelem 11,4 százalékát for­dítjuk ilyen célokra. Azzal számolunk, hogy állami erőből a tervidőszakban 32 milliárd forint beruházást valósítunk meg, amihez hozzá kell számítani az ál­lami vállalatok, a termelőszövetke­zetek és kisipari szövetkezetek saját eszközökből történő beruházásait és egyebeket, amelyekkel együtt három év alatt hazai erőforrásból több mint 36 milliárd forintot ruházunk be. A Szovjetunió segítsége — Népgazdaságunk fejlődésének előmozdításában most is számítha­tunk a Szovjetunió segítségére — mondotta ezután. A Szovjetunió a múlt év végén folytatott tárgyaláso­kon háromszázmillió rubel beruhá­zási hitelt bocsátott rendelkezésünk­re, amelyet nemrég további 140 millió rubellel felemelt. A 440 millió rubeles hitel egy részét már a há­roméves terv időszakában folyósít­ják. Túlnyomó részt ez a hitel teszi lehetővé, hogy számos ipari struktú­rákat átalakítsunk. Rajtunk múlik, hogy ezt a hitelt a népgazdaság fej­lődése szempontjából a legeredmé­nyesebben használjuk fel. Mindent egybevetve: az 1958-tól Tokió: (TASZSZ) A Japán Kom­munista Párt elnöksége és a párt parlamenti csoportja nyilatkozatot adott ki Kisi miniszterelnök minap elhangzott parlamenti programbeszé­déről. A nyilatkozat Kisi program­beszédét „kihívásnak” minősíti a ja­pán nép ellen, „amely erejét nem 1960-ig terjedő időszakra állami erő­ből 54 milliárd forint beruházás jut, szemben az első ötéves tervben meg­valósított 67 milliárddal. A továbbiakban Kiss Árpád han­goztatta, hogy a tervjavaslat elő­irányzata a rendelkezésünkre álló beruházási eszközöket a legfonto­sabb objektumokra összpontosítja. Az ipari beruházásokra egyébként jellemző az is, hogy a korábbiakhoz képest kedvezőbben alakul anyagi és műszaki összetételük. A mostani elő­irányzat elősegíti gépparkunk kor­szerűsítését s helyes felhasználása esetén jelentős lépés lesz a műszaki fejlődésben. A mezőgazdaság céljaira fordított beruházások a termelés fokozása mellett elősegítik majd, hogy mező­­gazdaságunk szerkezete a jelenlegi­nél kedvezőbben alakuljon. Jelentősen növekszenek a talajja­vítás, a talajvédelem és a belvízvé­delem célját szolgáló összegek. Nö­vekszik az univerzális gépek ará­nya, ami lehetővé teszi a géppark jobb kihasználását. Nemzetközi fizetési mérlegünk alakulása Ezután a nemzetközi fizetési mér­leg alakulásával foglalkozott a be­számoló. Rámutatott: a hároméves terv kialakításánál az volt a törek­vés, hogy megteremtsük a nemzetkö­zi fizetési mérleg egyensúlyát, kímélve harcol a függetlenségéért, a demokráciáért és a békéért”. A nyilatkozat többek között bí­rálja a japán kormány kínai politi­káját és felveti a kérdést, vajon meg tudja-e javítani a viszonyt Kí­nával egy olyan kormány, amely meghiúsította a japán—kínai keres­kedelmi egyezmény végrehajtását. 1958—1960-ra benyújtott terv sze­rint a nemzetközi fizetési mérle­günk lényegében egyensúlyban van. Áruforgalmunk egyre növekvő ré­szét a szocialista tábor országaival bonyolítjuk le. A baráti államokkal kötött kétoldalú szerződések szilárd­­ piacot biztosítanak exporttermé­keinknek és a tőkés világ piac­ inga­dozásaitól függetlenül biztosítják importszükségleteink zavartalan ki­elégítését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden téren függetleníte­ni tudnánk, vagy akarnuk magun­kat a kapitalista világpiactól. Mi ar­ra törekszünk, hogy kereskedelmi kapcsolatainkat a teljes egyenjogú­ság és a kölcsönös előnyök alapján minden országgal kiszélesítsük. Befejezésül Kiss Árpád hangoztat­ta, hogy a hároméves terv megvaló­sítása lendületes munkát, fokozot­tabb felelősséget jelent országunk minden dolgozójának. Felhívta a figyelmet arra, hogy lehetőség és szükség is van számos területen az előirányzatok túlteljesí­tésére. Kívánatos a terv beruházási mutatóknak túlteljesítése is, a mező­­gazdaságban pedig a termelőszövet­kezeti beruházások túlteljesítése, ami emeli a gazdálkodás színvona­lát, vonzóbbá teszi a közös gazdál­kodást a dolgozó parasztság számá­ra, — fejezte be beszámolóját Kiss Árpád. A terv mezőgazdasági előirányzatai Amerikai lapok libanoni beavatkozásra szólítanak fel Washington­ (Reuter) A Washing­ton Post hangoztatja, hogy „Libanoni függetlenségét meg kell őrizni”, ép­pen ezért az Egyesült Államok a je­lenlegi helyzetben nem zárhatja ki az ENSZ-en kívüli cselekvés lehető­ségét — írja a lap vezércikkében. „Ha az Egyesült Arab Köztársaság lenyelné Libanont, ez fenyegetné va­lamennyi közép-keleti arab nemzet integritását és véget vetne minden nyugati befolyásnak ebben a straté­giai térségben.” A nagy példányszámban megjele­nő New York Daily News így ír: „A libanoni ügy ezidáig az ENSZ-re és nem ránk tartozik. Ameddig csak lehet, tartsuk magunkat tőle távol. De ha csapatokat kell majd oda kül­deni, küldjünk annyit, amennyi elég lesz, hogy gyorsan tiszta helyzetet teremthessünk és távoltarthassuk mindenfajta olyan ENSZ-beavatko­­zást, mint amilyen annak idején megakadályozott abban, hogy győz­hessünk Koreában.” A Pravda a libanoni imperialista intervenció veszélyéről Moszkva­ (TASZSZ) „Imperialista intervenció veszélye fenyegeti L­ibanont” címmel közöl csütörtökön cikket a Pravda. Közel-Keleten — írja Plisevszkij — ismét sűrűsödnek a háború fel­hői. Számolva azzal, hogy az erővi­szonyok nem a nyugatbarát politi­kusok javára billentik a mérleg ser­penyőjét, az imperialista hatalmak a libanoni hatóságok diplomáciai té­ren való támogatásáról áttértek a fegyveres intervenció közvetlen elő­készítésére. Az amerikai kormánykörök az ENSZ kék lobogója mögé akarják rejteni az imperialista intervenciót — hangsúlyozza a cikkíró. Nem ti­tok, hogy az Egyesült Államok nyo­mást gyakorol annak érdekében, hogy a nyugati hatalmak sürgetésé­re Libanonba küldött megfigyelők ugyanolyan rendőri funkciót kapja­nak, mint az egyiptomi—izraeli ha­táron állomásozó ENSZ-csapatok. Magától értetődik, — jegyzi meg Pli­sevszkij —, hogy a Biztonsági Ta­nácsnak a megfigyelőkre vonatkozó határozata nem ad alapot az ilyen „funkciók” gyakorlására. Plisevszkij a külföldi sajtóközle­ményekre hivatkozva, melyek sze­rint az angol—amerikai kormány­körök Libanon útján Damaszkuszon és Kairón keresztül csapást akarnak mérni az egész arab és afrikai fel­­szabadítási mozgalomra, a követke­zőket írja: Nem lehet kételkedni abban, hogy amennyiben a gyarma­tosító országok megkísérlik megva­lósítani ezeket az imperialista el­gondolásokat, olyan erőket hívnak ki maguk ellen, amelyekkel nem si­kerül majd megmérkőzniök. A Japán Kommunista Párt elnökségének nyilatkozata

Next