Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-17 / 141. szám

1958 június 17. A tervből valóság lett Szedresen Társadalmi előrehaladásunk szinte parancsolólag írja elő a falu kul­turális életének fellendítését. Erről mindenütt beszélnek, s hol többet, hol kevesebbet tesznek is érdekében. Sok helyen azonban még ma is csak az útkeresésnél tartanak, ami oda­vezet, hogy a falu egész lakosságának szívügye legyen e nagy munka. Szedres községben megtalálták az utat, amely elvezet a célhoz. A mód­szert leírtuk, mert lehet és érdemes követni.. . Nem titok, hogy falvainkban ke­vés az iskola, a tanterem. Ezt mi­sem bizonyítja jobban mint az, hogy alig van község a megyében, mely­nek vezetősége ne fordult volna olyan kéréssel a felsőbb szervekhez, hogy ma, holnap, vagy holnap­után építtessen az állam iskolát. Ezt tették a szedresi vezetők is. De válaszként azt kapták, hogy nincs pénz. Ők en­nek ellenére mégis ELTERVEZTÉK a tavasszal, hogy épülni kell a falu­ban egy kéttantermes, modern is­kolának, ahol az ősszel már tanulhat­nak a gyerekek. Hiába mondta a ta­vasszal Bárd Flórián, a megyei ta­nács művelődési osztályának helyet­tes vezetője, hogy ez képtelenség , a szedresiek terveztek és szervezked­tek. A tanácsülés ugyanis kimondta: meg kell lenni az iskolának. Honnét lesz a pénz? — vetődött fel a kérdés. Az iskola igazgatója Nyilas Gábor ekkor azt javasolta, szervezzenek tár­sadalmi munkát, adjon a tanács a községfejlesztési alapból amennyit csak tud és az állam által rendelke­zésre bocsátott iskola felújítási kere­tet — ha lehet — használják fel az új iskola építéséhez. Ebben meg is egyeztek a községbeliek. A tanácsülés határozata után el­kezdődött a társadalmi munka szer­vezése. A Szülői Munkaközösség tag­jai házról-házra jártak, hogy ki-ki erejéhez mérten, vegyen részt az épít­kezésben. S alig pár nap alatt 2000 szedresi lakos keze írását adta, hogy gyalogosan, vagy fogattal egy napot, két napot, három napot, hat napot dolgozik az iskola építésén. így jött össze 100 000 FORINT ÉRTÉKŰ TÁRSADALMI munka Ezek után mégegyszer beadták a tervjavaslatot a megyei tanácshoz, ahol most már engedélyezték az is­kolaépítés megkezdését. A munka el is kezdődött. Ma már ki van ásva az iskola fundamentuma és együtt van az anyag mintegy 70 százaléka s rö­videsen állnak a falak a község fő­terén, az ősszel pedig megnyílhat az új iskola. Úgy megy a munka, mint a karikacsapás. Szemerkélő esőben az elmúlt napokban fuvarozták az utolsó téglát Zombáról Szedresre tár­sadalmi munkával. A faanyagot is odahordták már, melyet a községi ta­nács biztosított a kezelésében lévő erdőből. Ezt is társadalmi munkával termelték ki, hordták a helyszínre. Olyanok is részt vettek és részt kí­vánnak venni az építkezésben, akik­nek nincs és jóllehet nem is lesz soha iskolaköteles gyermekük. Nagyváradi János ifjú házas például szabadsá­got kért munkahelyéről, hogy ő is eleget tegyen kötelességének, részt vegyen az építkezésben. Nagy János­­né parasztasszony három napig lapá­tolta a földet, mert az ura éppen el volt foglalva más munkával. A nyári szünidő alatt néhány napra segéd­munkásnak állnak be a tanítók is. Rikker József fiatal pedagógus pél­dául 10 napi társadalmi munkát aján­lott fel. A község közel 10 kőműves kisiparosa pedig azt ígérte, hogy bri­gádot alakítanak és három napig in­gyen dolgoznak az építkezésen, s ami a legszebb ebben az az, hogy a kőműves brigádot, Varga János ta­nácselnök vezeti, aki maga is kőmű­ves. az Állam is segít Az állam illetékes szervei látva ezt a nagyarányú társadalmi összefogást, a dolgozni akarást, könnyítettek a szedresiek munkáján. Az állam a me­gyei tanács művelődési osztályának a javaslatára 80 000 forintot adott a szedresi iskolaépítéshez, így tulaj­donképpen az állam kasszájából 130 000 forintot költenek el (a 80 000 forinton kívül az állam biztosította azt az 50 000 forintot is, amelyet az iskola felújítási keretből fordítanak az építkezésre) és elkészül az új is­kola, amelyet bármelyik állami épí­tőipari vállalat 450 000 forintért épí­tett volna fel. De így viszont nem sokkal kerül többe, mint 200 000 fo­rintba. Az anyagfuvarozást és a szakmunkán kívül minden egyéb munkát ugyanis társadalmi munká­val végez el a község lakossága. Az iskola, mint már említettük, két tantermes lesz. De épül hozzá torna­terem és napközi otthon is. Ez ön­maga persze még nem oldja meg tel­jes egészében az iskolagondokat a községben. De sokat enyhít rajta. Egyrészt nem kell a tanácsteremben tanítani, másrészt a kis elsősöknek, nem kell öt kilométerre járni az is­kolába. Be tudják iskolázni a falutól távoleső cigánytelepülés 30 iskolakö­teles gyermekét is. Mégpedig azért, mert felszabadul a Hidja pusztai is­kola, amely a cigánytelepüléstől más­fél kilométerre esik. így fogtak össze a falu kulturális fellendítése érdekében Szedres lako­sai, s így lesz a tervből valóság. CSAK RÖVIDEN... Kajdacson megkezdték az őszi­­­­árpa-aratást. A kajdacsi vasútállo­más mellett már ősziárpa „kepék” tarkítják a határt.* A nagydorogi beregpusztai gazda­ságban 500 juhról átlagosan 7 kilo­gramm gyapjút nyírtak. * A megye termelőszövetkezeteiben egy év alatt 10,6 literről 12,5 liter­re emelkedett a napi tehenenkénti fejési átlag. Pénteken a Juhépusztai Állami Gazdaságban törzskönyvezett tehe­nnek külem­i bírálatát végezték. A külemi bírálat alá vett 60 tehén át­lagosan 85 pontot ért el. * A megyei tanács állattenyésztési osztálya felülvizsgálta a paksi, a bonyhádi és a gyönki járások ter­melőszövetkezeteinek idei takar­mánytermesztési előirányzatait. A termelőszövetkezeteknek főleg a másodnövényként termeszthető nap­raforgó, borsós csalamádé vetését javasolták, mivel ez az egyik legki­válóbb másodterményként vethető takarmány.* Az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tásra a termelőszövetkezetekből és egyéni gazdaságokból 10 növendék­bikát, 7 tehenet és 10 üszőt visznek. * Harmincháromezer naposcsirkét vettek a megye termelőszövetkeze­tei. Legjobb eredményt a szekszár­di Béke Termelőszövetkezet érte el a naposcsirke-nevelésben, mivel alig egy százalékos a csirke­elhullás. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Ellenőrzések a gépállomásokon A napokban nagyszabású ellenőr­zést hajtottak végre a megye gép­állomásain az aratás-cséplés mun­kálataira való felkészüléssel kapcso­latban. A dalmandi gépállomáson a vizs­gálatot végző bizottság hiányolta, hogy az aratógépek „védőujjai” nincsenek pontosan beállítva és ez­által működés közben a kasza bele­ütközik a „védőujjakba”. A gépállo­más 39 cséplőgépe, 5 kombájnja és 6 aratógépe készen áll az aratásra, 8 cséplőgép és egy kombájn javítá­sát pedig most végzik. A bölcskei gépállomáson főleg az aratásra előkészített gépek zsírozá­sát hiányolták az ellenőrzés során. A varsádi gépállomáson pedig a cséplőgépdobok és rostaszekrények csavarjait találták lazának a vizs­gáló bizottság tagjai. Eddig öt gépállomáson végezték el az ellenőrzést, a többi gépállomás nyári munkákra való felkészülésé­nek vizsgálata folyamatban van. Messi pillanatképek A „MEGMENTETT” IKREK. A mözsi tanácsházán Martin József­­nével beszélgettünk, amikor egy fiatal cigá­ny menyecske lépett a szobába. — Mentsék meg az ikreimet, titkárkartársnő — mondta a me­nyecske, Martinné felé fordulva. — Az uramat lecsukják verekedés miatt. Az ikreim alig egy hóna­posak, de én nem maradhatok mellettük, mert a másik három apró gyermekem részére is kell keresni. El akarok menni a cseme­te­kertbe dolgozni, kire bízzam ik­reimet? A titkárnő gondolkodott egy da­rabig aztán megkérdezte. — Beleegyezik abba, hogy az ikreit amíg meg nem nőnek, a Pécsi Gyermekvédő Otthonban helyezzük el? A cigány menyecske boldogan mondott igent s amikor az ajtón kilépett a szobából, a titkárnő megjegyezte: — El sem tudja képezni, hogy mennyit fejlődtek a mi cigá­nyaink, mióta a cigány nőtanács megalakult. Azelőtt erőszakkal kellett elvinni őket a kórházba s amikor a védőoltások voltak, a kukorica táblákba bujkáltak az oltótű elöl. Most meg szülés előtt rendszeresen vizsgáltatják magu­kat. Ez a menyecske is a kórház­ban szülte meg az ikreit. A régi fajta cigány asszony, ahogy én egykor ismertem őket, inkább hagyta volna, hogy megtetvesedje­nek és az éhségtől elpusztulja­nak a szülöttjei, de nem adta volna be egyiket sem állami ne­velőbe. * A FALU LEGNAGYOBB üz­letében, ahova egy doboz ciga­rettáért mentünk be, miközben a nagy tolongásban (esős idő volt) vártunk, egy idős fekete fejken­dős „facipős” nénike szólalt meg mellettünk. — Megjöttek-e már azok a ru­hamosógépek lelkein? Schubert János az üzletvezető, akihez a kérdés szólt, tagadóan ingatta a fejét. — Nem jöttek meg még Juli néném. Majd jöjjön el hétfőn, akkor talán megérkeznek. Az üzletvezetőtől megtudtuk, hogy valósággal ostromolják a pa­raszt­asszonyok az üzletet mosó­gépekért. Mözsön az 1957-es év­ben és az idén 18 elektromos és 12 kézi meghajtású mosógépet vá­sároltak. Schubert János egy jegy­zettömböt is mutatott nekünk, amelyben az a nyolc mözsi lakos jegyeztette fel a nevét, aki igényt tart a közeljövőben érkező mosó­gépekre. ÁLLAMOSÍTOTT malom meg „maszek” malom között ég és föld különbség van — ez a véleménye Szihalmi Györgynek, a mözsi ma­lom dolgozójának. S hogy sza­vainak hitelt adjon, egy történe­tet beszél el nekünk, a dübörgő malomgépeket túl­kiabálva. — Sokáig dolgoztam a sásdi malomban — mondja — a malom az államosítás előtt a Piarista rendé volt. Kilenc családos em­ber vagyok s a legapróbb gyer­mekem éppen 6 hónapos volt, amikor a Piarista rend egyik fő­­embere elé álltam, hogy némi kis „családi segély” félét kérjek s jobb lakást, mert a lakásomba leesett az eső. „Menjen ki a legelőre a gyer­mekekkel, ha kevés a kenyér és ha nem tetszik a lakás” — ezzel a néhány szóval utasított el a goromba Piarista vezető — fejezte be a történetet Szihalmi György, aki már 33 év óta malomipari munkás. — Na és most? Most, hogy be­szél az igazgató?! Szihalmi György arca felderül, amikor válaszol. Közülünk való. Megadjuk neki a tiszteletet, de közben pertuban vagyunk vele. El is zavarnánk, ha olyan goromba lenne, mint az az egykori Piarista volt. H. T. 3 A munkavédelmi ellenőrzések nyomában... A MEDOSZ Megyei Bizottsága az egyes mezőgazdasági üzemek MEDOSZ-szervezeteivel karöltve gyakran tart vizsgálatot a munkavé­delmi rendszabályok betartásával kapcsolatban. A vizsgálatok tarka képet­ mutatnak. Úgy gondoljuk, hogy okulásképpen hasznos megem­lítenünk néhány hiányosságot, ame­lyeket ezek a vizsgálatok felfedtek. A személyszállítások Az állami gazdaságokban legin­kább vontatón történik a személy­­szállítás. A vontatók legtöbb esetben azonban nem biztonságosak. Az Al­­sópéli Állami Gazdaságban végzett munkavédelmi vizsgálat során meg­állapítást nyert, hogy oldalmagasító, biztosító lánc és rögzített ülések nél­kül­­ közlekednek a gazdaság terüle­tén a munkásokat szállító vontatók. Emellett még az is kiderült, hogy az egyik vontatósnak, Witzl Jenő­nek — aki rendszeresen szállít, a dolgozók véleménye szerint, a meg­engedettnél sokkal nagyobb sebes­séggel a rossz mezei utakon mun­kásokat — még csak vontatóvezetői jogosítványa sem volt. Vajon hány ember élete és meg­­nyomorodása száradna a szabályo­kat be nem tartó gazdasági vezető­nek a lelkén, ha felborulna a von­tató? Egészségügyi problémák Amikor a vizsgáló bizottság meg­kérdezte Révész Ferenctől, a Bi­­ritói Állami Gazdaság traktorosá­tól, hogy kapott-e elsősegélynyújtá­si felszerelést, válaszából kiderült, hogy még csak nem is tudta, hogy a traktorhoz elsősegélynyújtási eszkö­zök is kellenek. Ha a bizottság nem figyelt volna fel a hiányra, a traktorista való­színűleg csak a legközelebbi baleset­nél döbbent volna rá, hogy mit ér a mentődoboz. Ilyenkor azonban már késő a föleszmélés. A vízellátás is sok kívánnivalót hagy Biritó-pusztán maga után. A dolgozók sokat panaszkodnak a konyhától tíz méternyire lévő kút vizére. Meg lehet-e a rossz ivóvizet javí­tani? Igen, meg lehetne. Mivel a víz rosszaságának a legfőbb oka az, hogy a kutat körülvevő talaj a kút felé lejt, s esős idővel a sáros víz beleszivárog a kútba. Néhány órai munka csupán a kút környékének a feltöltése. Még tár­sadalmi munkával is el lehetne vé­gezni, csak egy olyan valaki kelle­ne, aki törődik az ilyen „apróságok­kal” is. Megkezdődtek a beiratkozások belföldiek számára a Debreceni Nyári Egyetemre A debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem az idén ismét meg­rendezi szünidei tanfolyamát, a Nyá­ri Egyetemet. A 19. tanfolyamon a természet- és társadalomtudomány korszerű fejlődését ismertetik a leg­kiválóbb professzorok. A nyelvtan­­folyamokon bármely élő nyelv ta­nulására és gyakorlására alkalom nyílik. Az előadásokat és nyelvlec­kéket kirándulások, hangverseny, színi előadás, tánc- és filmbemu­tatók egészítik ki. A megnyitó és zá­róünnepély a népek barátsága szel­lemében megy majd végbe. A deb­receni Nyári Egyetem iránt világ­szerte nagy érdeklődés nyilvánul meg. A külföldiek jelentkezése vé­géhez közeledik, viszont a magyar hallgatók beiratkozása most kezdő­dik. A Nyári Egyetemre bárki be­iratkozhat előképzettségre való te­kintet nélkül, akit a tudomány újabb haladása érdekel. Az alsó korhatár 16 év. A beiratkozási díj 50 forint. Bővebb felvilágosítást nyújt a Nyári Egyetem titkársága, Debrecen 10. PÁRTHÍREK A dombóvári járásban az ellenfor­radalom után sorra alakultak a párt­­szervezetek. Az elmúlt napokig azon­ban egy községben Várongon még nem volt pártszervezet. Most meg­alakult a várongi pártszervezet is négy taggal és két tagjelölttel. Ezzel a dombóvári járás területén minden községben működik sportalapszerve­­zet.* A Dombóvári Fűtőház fiataljai is bekapcsolódtak a takarékossági moz­galomba. Vállalták, hogy egy év alatt 360 ezer forintos megtakarítást ér­nek el. Az elmúlt 5 hónap alatt már teljesítették vállalásuknak félévi ös­­­szegét. Ennek alapján mintegy 186 ezer forintos megtakarítást értek el. A Dombóvári Járási Pártbizottság levélben dicsérte meg a pedagóguso­kat és úttörővezetőket, akik az isko­lán kívül is kulturális nevelő mun­kában fel dolgoztak. * Vendégjátékra hívták meg a Buda­pesti Híradástechnikai Gyár KISZ fiataljainak kultúrcsoportját Tamá­siba, a járási és községi KISZ-szer­­vezet fiataljainak kezdeményezésére. * A tamási községi párt-végrehajtó bizottság legutóbb ülést tartott, ame­lyen a vasutas pártszervezet vezető­sége számolt be a kommunisták mun­kájáról. Ugyanezen az ülésen beszél­ték meg egy értelmiségi találkozó megszervezésének tervét is. Szerencsés nyertesek A június 6-án megtartott Lottó tárgynyeremény sorsolása következ­tében Tolna megye területén külön­féle tárgyakat nyertek: a 6 271 776 számú szelvény tulajdonosa, mint azt közöltük, két személy részére két hetes üdülést nyert a hévízi Palatí­nus Szálló­ban 4 ezer forintos érték­ben, költségtérítéssel. A 6 272 355 sz. szelvény tetőtől talpig felöltözhet 5 ezer forintos értékben. Tulajdonosa Szabó Sándorné Tolna, Hársfa u. 2. sz. alatti lakos. A 6 294 919 számú szelvény női kerékpárt nyert. A szel­vény tulajdonosa dombóvári lakos. A 6 295 447 számú szelvény tangóhar­monikát nyert, ez a szelvény név és cím nélküli. A 6 302 245 számú szel­vény szintén női kerékpárt nyert, en­nek a tulajdonosa Magyarkeszi, Gu­­bacpuszta. A 6 317 625 sz. szelvény 3 ezer forintos vásárlási utalványt nyert. Ennek a tulajdonosa Jutkusz Gyula Gyulaj. A 6 317 625. számú szelvény televíziós készüléket nyert antennafelszereléssel, tulajdonosa Jutkusz Gyuláné, Gyulaj. A 6 340 607 számú szelvény ágynemű csomagot 5 ezer forintos értékben. Tulajdonosa Váradi György, Szakadát. A 6 341 414 sz. szelvény 8 darab fémbútorból álló garnitúrát nyert. Tulajdonosa: Grősz Istvánné, Pári. Az LA 217 795 számú szelvény férfikerékpárt nyert. Ez a szelvény név és cím nélküli. Termelsszö­vetkezetj vendéglő Harcon? Érdekes tervvel foglalkozik a harci Petőfi Termelőszövetkezet tag­sága. Mégpedig azzal, hogy a falu szélén, nem messze a Sió-parttól vendéglőt létesítenek, ahol vasárna­ponként, a szövetkezet tagsága, a falu lakossága elszórakozhatna. A Sión strandolási lehetőség, a szép környe­zet kellemes szórakozást nyújt nyá­ron, a vendéglőben pedig rendszere­sen lehetne kapni ételeket, többek között halászlét, a bort a szövetkezet részben a saját termésből mérné. A vendéglő létesítésével kapcso­latban a távolabbi terv, hogy idő­vel hétvégi tsz. üdülővé fejlesztik. A Babits Mihály Irodalmi Társaság tagsága baráti találkozót rendez tagjai és meghívottak részére jú­nius 20-án a városi művelődési ház­ban. A találkozón megbeszélik a du­nántúli írók balatonfüredi tanács­kozásának tapasztalatait, különös tekintettel a vidéki irodalom hely­zetére és a népi írókkal kapcsolatos problémákra.

Next