Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-19 / 143. szám

1958 június 19. A napi háromszori fejes eredménye : a gazdaságon belül 4100 liter átlagos évi tejtermelés Az állattenyésztési szakemberek körében már régóta és ma is folyik a vita, hogy érdemes-e, mikor érde­mes a teheneket naponta háromszor fejni, kifizetődő-e a gépi fejést al­kalmazni. Hogy mi lesz a vita végső eredménye, az ma még bizonytalan, sőt, jóllehet, még hosszú ideig lesz­nek e téren nézeteltérések A Lengyeli Tangazdaság állattenyésztői azonban a maguk ré­széről befejezettnek tekintik a vitát, mert náluk a gyakorlat azt bizonyít­ja, hogy amit évek hosszú során ki­kísérleteztek, az jó, s kiváló eredmé­nyeket mutat. Mindenek előtt az jó a Lengyeli Tangazdaság tehenészetében, hogy 57 fajtiszta magyar­ tarka tehenet tarta­nak itt nyilván. A mai egyedek a gazdaság saját tenyésztésű tehenei, amelyeket már mesterségesen ne­veltek kicsi koruk óta. A napi három­szori fejést 1951 óta alkalmazzák kö­vetkezetesen, s ebből nem voltak haj­landók egy jottányit sem engedni, nem hajlandók ma sem. Igazuk van, mert náluk a mesterséges borjúneve­lés és a napi háromszori fejés ered­ménye az elmúlt évben 4100 liter át­lagos egyedenkénti termelés volt, 4,1 zsírszázalékkal, ami országosan is ki­emelkedő. S ami még ehhez tartozik, az a tejtermelés költsége. Ebben a gazdaságban az elmúlt évben 2 forint 77 fillér ,volt egy liter tej előállítási költsége, szemben a tervezett 3 forint 42 fil­lérrel. Ezt az eredményt — Perei Dániel főállattenyésztő szerint — az idén is tartani tudják, sőt fokozzák. Az évi tejtermelést egyedenként 100 literrel növelik, a 4,1 zsírszázalék mellett, az önköltséget pedig néhány fillérrel csökkentik. A fent említett kiváló eredmények ritka a következetes és szakszerű, megfontolt tenyésztési munkában rej­lik. Tudniillik — eltérően az elfoga­dott gyakorlattól — a Lengyeli Tan­gazdaságban korábban állítják az üszőket tenyésztésbe, mint általában. Ha az üszők elérik az 5 mázsa súlyt, befedeztetik őket, függetlenül attól, hogy mennyi idősek. A szakemberek ugyanis azt vallják, hogy 20—22 hó­napos korban szabad csak a növendé­keket tenyésztésbe fogni, feltéve, ha testsúlyuk elérte legalább a 4 mázsát. A Lengyeli Tangazdaságban viszont 16—18 hónapos korukban elérik az üszők az öt mázsát és ezért a bevált gyakorlat szerint befedeztetik őket. Az első borjas teheneket egyedenként készítik elő a 20 liter napi tejterme­lésre. Ez is bevált, hiszen az első borjas friss fejős tehenek, átlagos napi tejtermelése 20—22 liter, amit a laktáció idejéig tartani tudnak. Sőt jelenleg van a gazdaságnak két olyan első borjas tehene, amely az első próbafejésnél 27, illetve 25 liter tejet adott naponta. Itt a magas tejterme­lésre hajlamos egyedeket mestersége­sen nem doppingolják annyira, hogy 8000—8000 liter tejet adjanak egy laktáció alatt. Mégpedig azért nem, mert az ilyen tehén két év alatt tönkremegy, amire van éppen elég példa. A Juhé­pusztai Állami Gazda­ság országoshírű Terka nevű tehene például fehérje­mérgezést kapott, a Csoboka pusztai Állami Gazdaság országoshírű Cukor nevű tehene pe­dig meddő maradt. A Lengyeli Tan­gazdaságban ezért az átlageredmények­­ növelésé­re törekszenek, ami helyes és célravezető. Nagyon érdekes és egyben furcsa is, hogy Lengyelen az állattenyész­tők­­ egyelőre száműzték a fejőgé­peket. Három évvel ezelőtt beszerel­ték az istállóba, rövid ideig használ­ták és azóta a fejőgépek nyugdíjba vonultak. Ezt azzal magyarázzák a szakemberek, hogy a gépi fejés alkal­mazása a tejtermelést csökkenti, ugyanakkor egy fillérrel sem teszi olcsóbbá. Mindezt ők bizonyítani is tudják. Ezzel kapcsolatban ugyanis a főállattenyésztő azt mondta: „A ma meglévő fejőgépeket csak ott le­het és szabad szerintem alkalmazni, ahol 8—10 litert adnak átlagban a teheneik. Ami ezen felül van, azt ugyanis kézzel kell kifejni, s ez fel­tétlenül a tejtermelés rovására megy. S mert 20 filért kap a tehenész egy liter kifejt tej után akkor is, ha két kezével fejte ki, még akkor is, ha a géppel fejte ki, célravezetőbb a kézi­­fejés. Nálunk ugyanis 14—15 liter a fejési átlag évente, s ezt a gépi fe­jés alkalmazásával mesterségesen halálos vétek volna csökkenteni. A főállattenyésztőnek ezt a véle­ményét természetesen nem lehet és nem is szabad általánosságban elfo­gadni. Mert, ahol jónak mutatkozik, lehet és kell is alkalmazni a gépi fejést. Ellenben a többi felsorolt állatte­nyésztési módszert érdemes lenne kö­vetni az állami gazdaságokban és ahol erre mód van a termelőszövetke­zetekben is. Ezért bátorkodunk java­solni az illetékeseknek — ha ez le­hetséges — hívják össze az állatte­nyésztési szakembereket egy tapasz­talatcserére Lengyelbe. S a helyszí­nen vitassák meg az állattenyésztés e fontos problémáját. Itt több vitát el lehetne dönteni: először is a há­romszori fejést, a tejzsír fokozásának módszerét és a tenyésztési munka vitatott problémáit. Ez célravezető lenne, mert hiszen ma a megye vala­mennyi állami gazdaságában és ter­melőszövetkezetében a legnagyobb probléma az állattenyésztési hoza­mok növelése, ezen belül a tehenek hozamának emelése, elsősorban pedig a tejzsír javítása. S ha belátható időn belül az állami gazdaságok és a na­gyobb, törzskönyvezett tehenészet­tel rendelkező termelőszövetkezetek elérnének olyan eredményt, mint a Lengyeli Tangazdaságban, egycsa­­pásra többszázezer forinttal lehetne növelni évente az állattenyésztés ho­zamát megyénkben. Automata postás A moszkvai postahivatalokban a levelek és küldemények osztályzásá­ra különleges gépeket használnak. A televízió ernyőjén az alkalmazott szeme előtt megjelenik a boríték. A címzés elolvasása után az alkalma­zott megnyomja az „illetékes” gom­bot és a futószalag a megfelelő hely­re továbbítja a levelet. Egy óra alatt ilyen módon több ezer levél, illetve küldemény osztályozása válik lehe­tővé. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Szintetikus műszál a rizsből és cetolajból Japánban új poliuretán alakú mű­szálat állítottak elő, amely az Urylon nevet viseli. A nyersanyagai olcsók és jól hozzáférhetők. Kiindulási alap­anyaga a rizs, korpaolaj, cetolaj vagy hajolaj és karbamit. Könnyebb, mint a nylonszál. Igen jól használható halászhálók készítésére. Kovács Anna munkáslány. A Dunaföldvári Kendergyárban dol­gozik. Alig múlt 18 éves, de már megjárta a hontalan élet keserves kálváriáját. Hét hónapot töltött a „nyugati paradicsomban”. Éle­tének e sötét korszakáról sokat hallottak már a paksi járás fia­taljai, ugyanis Annuska ha vé­gez a napi munkával, esténként járja a járás falvait és előadáso­kat tart a fiatalok részére. Előadásaiban vádol... Vádolja a kapitalizmust, amely az alvilág huligánjainak segítségével erköl­csi romlottságot, hazafiatlanságot és durva állati ösztönöket akar plántálni a hazájuktól elszakadt fiatalokba. Néhány rövid kis em­lékét közöljük csupán Kovács Annának. Ezek a kis epizódok tö­mörségük ellenére is sokat mon­danak számunkra. A „HŐS” BUKÁSA A salzburgi menekült láger egyik lakója, akit csak „Doáó­­nak” ismert mindenki, lépten nyo­mon „hőstetteiről” mesélt. Meséi nyomán a „palack dodó” előnevet ragasztották a tábor­lakók a „Do­­dó” név elé. Ugyanis a benzines palackokkal történő tank­elhárí­tás nagy mesterének tekintette mindenki, aki csak hitt a beszé­dében. „Dodót” meleg baráti kap­csolatok fűzték a láger füzerhez (tábor­parancsnok), s még azt is kiharcolta magának, hogy a tá­bor újság írjon „hőstetteiről”. Egy napon azonban váratlan dolog történt. „Dodót” osztrák csendőrök vitték el, bilincsbe ver­ve a lágerből és később letartóz­tatásának okára is fény derült. „Dodónak”, aki semmiféle mun­kára nem volt hajlandó, pénz kellett, s hogy pénzt szerezhessen, leütött egy osztrák polgárt. Leg­nagyobb pechére azonban, ahogy beszélték az osztrákok, mindössze 15 schilling volt csak a zsebében, s az osztrák mielőtt az ütéstől végképp elalélt volna, még egy kétségbeesett segélykiáltást is hal­latott, amelyre többen felfigyeltek. A rendőrségi hajsza a tábor ka­pujánál ért véget, ahol a pórul­járt „Palack Dodó Dodót” nyom­ban lefülelték. A „MODERN” LÁNY A barakkban, ahol Annuska la­kott, élt egy lány, aki a pesti „Ilkovics büfé” törzsgárdájából származott. Hogy miért vett részt ez a lány az ellenforradalomban? Erre nehéz lenne feleletet adni. Talán azért, mert a nyugati min­tájú nyílt prostitúcióért harcolt. Talán mert nem tetszett neki, hogy hatóságaink üldözik a pros­titúciót. Ezek feltevések, találgatá­sok. A tény az, hogy ez a lány nagyon hamar feltalálta magát a nyugati „szabadságban”. Éjsza­kánként pénzszerző körutakra in­dult, s pénzzel és ajándékokkal tért reggelenként haza. Buta falu­si libáknak nevezte a tábor fe­ketekávéján élő tisztességes lá­nyokat, akikkel egy barakkban la­kott. Kigúnyolta és lenézte őket. A „modern” lány azonban két esetben mégis csúnyán pórul­­járt. Először akkor, amikor a vörös­­keresztes csomagok osztásakor egy sokgyermekes fiatalasszony neki­ment és lekarmolta a bőrt az ár­páról, mivel igazságtalannak tar­totta, hogy a „modern” lány, aki a lágerfüzérrel is „jó viszonyban” volt, bundát kapott a vöröskeresz­tes csomagjában, ő pedig csak egy-két pelenkát a gyermekei ré­szére. Másodszor pedig akkor, amikor egy napon kiütések jelentek meg a testén, s az orvosi vizsgálat után sürgősen a nemibeteg gondo­zóba szállították. A TISZTESSÉGES LÁNY SORSA, CSELÉDSORS Kovács Anna az erkölcsi fertő helyett, inkább a cselédsorsot vá­lasztotta. Fleicher Oszkár úr, a linzi nagy­­kereskedő mihelyt meghallotta, hogy a munkapiacon megjelent az olcsó magyar munkaerő, azonnal elbocsátotta osztrák származású szolgálólányát. Kovács Annának, akit Fletcher úr megfogadott cselédjének, ne­héz munka szakadt a nyakára. Reggel 6 órától este 10—11 óráig dolgozott. A fizetése pedig, amit két és fél hónapi munkája után összegyűjtött, csupán arra futot­ta, hogy egy öltöny ruhát és egy pár olcsó minőségű cipőt vehetett magának. VA DÓI... fl párt Béke Tsz-ben is felkészülve várják az aratás megkezdését A falu nem sokban különbözik a többitől. Egyenetlenek az utcák s a lakók tekintettel a nagy dologidőre, a határban tartózkodnak, kapálják a kukoricát és mindig többet és többet beszélnek az elkövetkezen­dő nagy munkáról, az aratásról. A község, egyik nevezetessége, hogy a lakók egy része évek óta szö­vetkezetben folytatja a gazdálko­dást, sikerrel, összesen háromszáz­­tizennégy holdon gazdálkodnak a Béke Termelőszövetkezet tagjai és a 38 tag mindig azt tartja a legfontosabbnak, hogy termésered­ményei jobbak legyenek, mint a szomszédos dűlőben lévő egyéni gaz­dáké. A szorgos munkát bizonyítja, hogy másodszor is befejezték 50 hold kukoricájuk kapálását, de rendbe vannak a répa­félék is így aratás előtt növényápolásra már nem kell munka. A napokban közgyűlésre jött ös­­­sze a szövetkezet tagsága. Az érte­kezés tárgya az aratás cséplés mun­káinak megszervezése volt. A szö­vetkezetiek mintegy 150 holdon ve­tettek kalászost és a gyűlésen arról beszéltek, hogyan történjen az ara­tás a gabona mielőbbi betakarítása Az aratásra váró területből mintegy 110 holdon kombájn és kévekötő aratógép végzi el az aratást, 40 hol­don kénytelenek kézzel aratni egy­részt azért, mert a gabona erős és megdőlt, másrészt pedig azért, mert vannak olyan területeik, ahol gép­pel nem lehet aratni. Kialakították az arató párokat, beosztották a géphez az embereket, sőt arról is szó volt, hogy kik fognak dolgozni a kombájn-szalma lehúzásánál. Köz­vetlen az aratás után ugyanis mun­kába áll a traktor, végzi a tarló­hántást és a földbe tartó növény és zöldtrágyának napraforgó kerül. Gondoskodtak arról is, hogy a kom­bájn gabonát azonnal tisztítsák Szó volt a közgyűlésen arról is, hogy a szövetkezet tagjaiból állít­ják ki a cséplő munkacsapatot. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy a termelőszövetkezet gaboná­ját is a községben dolgozó cséplő munkacsapat csépelte el és a szö­vetkezet annak rendje és módja sze­rint az elcsépelt gabonából részt adott. Az idén nem így lesz. A szö­vetkezet tagjai a cséplést munka­egységre végzik és így mintegy 300 mázsa gabonafélét tudnak megtaka­rítani. Nem lehetne-e újra megszervezni a gyermeklélektani tanácsadót Bonyhádon Mintegy fél évvel ezelőtt beszámol­tunk arról, hogy a Bonyhádi Járási Művelődési Ház gyermeklélektani tanácsadót szervezett. Ebben a mun­kában Kató József gimnáziumi ta­nár és dr. Mester Antal gyermek­szakorvos vett részt. Piaci napokon a művelődési házban a szülők felke­reshették Kató József tanárt, ahol elmondták észrevételeiket gyerme­kük tanulásával, viselkedésével, eset­leg szellemi képességével kapcsolat­ban, tanácsot kaptak, sőt a tanár fel­kereste a gyerekeket, többször be­szélgetett velük, kísérleteket végzett a gyermekek szellemi képességeinek kivizsgálására. Ezenkívül rendszere­sen látogatta az óvodákat, iskolákat, napközi otthonokat és hasznos taná­csokkal látta el a nevelőket. Ahol arra szükség volt, bevonta a munkába a gyermekszakorvost, dr Mester Antalt. Egy hónapig működött a gyermek­lélektani tanácsadó. Ez idő alatt mintegy 25 szülő kereste fel a tanács­adást. A bonyhádi pedagógusok és szülők véleménye szerint a tanács­adás helyes és hasznos volt. Éppen ezért nem lehet egyetérteni a megyei művelődési osztály intézkedésével, amellyel egy hónapi működés után a tanácsadó működését megszüntette arra hivatkozva, hogy a tiszteletdíjra nincs pénz. (A tiszteletdíj havi 180 forint volt.) Ma már ezen kívül is vannak aka­dályai a további munkának, hiszen Kató József valószínűleg elkerül Bonyhádról, ha azonban mégis ma­rad, érdemes lenne gondolkozni azon, nem lenne-e helyes újra megszer­vezni a gyermeklélektani tanács­adást. Bizonyosan elő lehetne terem­teni e célra a havi 180 forintot is. UJ KÖNYV Szepes Béla: Gólkirályok — labda­művészek. (A futball-világ hősei.) (Sport.) Kb. 96 oldal, kötve 25,— Ft Gólkirályok — labdaművész­ek címmel most jelent meg Szepes Béla új albuma A Végl-gát !Ez az album formájában, méretében l és terjedelmében a szerző „így győz­­i­lök ti’’ című albumához hasonlít. A­­ labdarúgó-világ eddig ismert leghí­­­­resebb játékosairól és világhírű csa­­patairól (1924-től 1957-ig) közöl ka­­­rikatúrákat és humoros sportrajzo­­­­kat. Az egyéni karikatúrák alatt 10—­­15 soros színes szórakoztató és jellemző szöveg áll. 3 Vita helyett még egyszer a paksi kulturális életről LAPUNK június 13-i számában „A paksiak sürgős feladata” cím­mel cikk jelent meg, amely a paksi kulturális életet bírálja. A cikkel kapcsolatban két levél is érkezett szerkesztőségünkbe. Teljesen szük­ségtelennek tartjuk a vitát, azt le­zárandó azonban még egyszer írni kell a paksi ügyről, a két beérkezett levél miatt is. A cikk annak a vizsgálatnak ta­pasztalatai alapján íródott, amelyet a megyei­­ művelődési osztály dolgo­zói folytattak a paksi művelődési házban, valamint a szerkesztőség ta­pasztalatait vette figyelembe. Ma is meggyőződésünk, hogy a cikk meg­állapításai alapjában helyesek vol­tak, csupán egy kérdésben kell he­lyesbítenünk: nem 52 bált rendeztek Pakson, mint írtuk, hanem húszat, ebből tizenegyet a gazdakör, kilen­cet pedig a járási művelődési ház. Ez azonban mit sem változtat azon a megállapításunkon, hogy a műve­lődési ház munkájában kívánnivalók vannak. TERMÉSZETESEN elismerjük az elért eredményeket, azonban a je­lenlegi helyzet bizonyítja, hogy a munka megrekedt, fejlődés nincs, s meg kell keresni a továbbfejlődés módozatait. A megyei művelődés­­ügyi osztály rövidesen megoldja a személyi ügyeket. Nem egy dolgozó­ja lesz a művelődési háznak, ha­nem kettő, s ketten minden bizon­­nyal jobb munkát fognak végezni, mint a jelenlegi igazgatóhelyettes, aki egyébként igen lelkes és áldo­zatkész munkát végez, egyedül. Munkába kell állítani a művelődési bizottságot, aktívahálózatot kell szervezni a művelődési ház köré, tö­megbázist kell teremteni a kultúrá­nak és egybe kell hangolni a kü­lönböző­­ csoportok, együttesek mun­káját — meg kell teremteni egy központi művészeti együttest. En­nek megoldására viszont nem a megyei művelődésügyi osztály és egyéb Pakson kívülálló szervek hi­vatottak, hanem a paksiak fel­adata. Abban a reményben, hogy a közeljövő jelentős fellendülést hoz Paks kulturális életében, szükség­telennek tartjuk a további vitát, helyette inkább rövidesen a már elért eredményekről szeretnék be­számolni.

Next