Tolna Megyei Népújság, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-19 / 143. szám
1958 június 19. A napi háromszori fejes eredménye : a gazdaságon belül 4100 liter átlagos évi tejtermelés Az állattenyésztési szakemberek körében már régóta és ma is folyik a vita, hogy érdemes-e, mikor érdemes a teheneket naponta háromszor fejni, kifizetődő-e a gépi fejést alkalmazni. Hogy mi lesz a vita végső eredménye, az ma még bizonytalan, sőt, jóllehet, még hosszú ideig lesznek e téren nézeteltérések A Lengyeli Tangazdaság állattenyésztői azonban a maguk részéről befejezettnek tekintik a vitát, mert náluk a gyakorlat azt bizonyítja, hogy amit évek hosszú során kikísérleteztek, az jó, s kiváló eredményeket mutat. Mindenek előtt az jó a Lengyeli Tangazdaság tehenészetében, hogy 57 fajtiszta magyar tarka tehenet tartanak itt nyilván. A mai egyedek a gazdaság saját tenyésztésű tehenei, amelyeket már mesterségesen neveltek kicsi koruk óta. A napi háromszori fejést 1951 óta alkalmazzák következetesen, s ebből nem voltak hajlandók egy jottányit sem engedni, nem hajlandók ma sem. Igazuk van, mert náluk a mesterséges borjúnevelés és a napi háromszori fejés eredménye az elmúlt évben 4100 liter átlagos egyedenkénti termelés volt, 4,1 zsírszázalékkal, ami országosan is kiemelkedő. S ami még ehhez tartozik, az a tejtermelés költsége. Ebben a gazdaságban az elmúlt évben 2 forint 77 fillér ,volt egy liter tej előállítási költsége, szemben a tervezett 3 forint 42 fillérrel. Ezt az eredményt — Perei Dániel főállattenyésztő szerint — az idén is tartani tudják, sőt fokozzák. Az évi tejtermelést egyedenként 100 literrel növelik, a 4,1 zsírszázalék mellett, az önköltséget pedig néhány fillérrel csökkentik. A fent említett kiváló eredmények ritka a következetes és szakszerű, megfontolt tenyésztési munkában rejlik. Tudniillik — eltérően az elfogadott gyakorlattól — a Lengyeli Tangazdaságban korábban állítják az üszőket tenyésztésbe, mint általában. Ha az üszők elérik az 5 mázsa súlyt, befedeztetik őket, függetlenül attól, hogy mennyi idősek. A szakemberek ugyanis azt vallják, hogy 20—22 hónapos korban szabad csak a növendékeket tenyésztésbe fogni, feltéve, ha testsúlyuk elérte legalább a 4 mázsát. A Lengyeli Tangazdaságban viszont 16—18 hónapos korukban elérik az üszők az öt mázsát és ezért a bevált gyakorlat szerint befedeztetik őket. Az első borjas teheneket egyedenként készítik elő a 20 liter napi tejtermelésre. Ez is bevált, hiszen az első borjas friss fejős tehenek, átlagos napi tejtermelése 20—22 liter, amit a laktáció idejéig tartani tudnak. Sőt jelenleg van a gazdaságnak két olyan első borjas tehene, amely az első próbafejésnél 27, illetve 25 liter tejet adott naponta. Itt a magas tejtermelésre hajlamos egyedeket mesterségesen nem doppingolják annyira, hogy 8000—8000 liter tejet adjanak egy laktáció alatt. Mégpedig azért nem, mert az ilyen tehén két év alatt tönkremegy, amire van éppen elég példa. A Juhépusztai Állami Gazdaság országoshírű Terka nevű tehene például fehérjemérgezést kapott, a Csoboka pusztai Állami Gazdaság országoshírű Cukor nevű tehene pedig meddő maradt. A Lengyeli Tangazdaságban ezért az átlageredmények növelésére törekszenek, ami helyes és célravezető. Nagyon érdekes és egyben furcsa is, hogy Lengyelen az állattenyésztők egyelőre száműzték a fejőgépeket. Három évvel ezelőtt beszerelték az istállóba, rövid ideig használták és azóta a fejőgépek nyugdíjba vonultak. Ezt azzal magyarázzák a szakemberek, hogy a gépi fejés alkalmazása a tejtermelést csökkenti, ugyanakkor egy fillérrel sem teszi olcsóbbá. Mindezt ők bizonyítani is tudják. Ezzel kapcsolatban ugyanis a főállattenyésztő azt mondta: „A ma meglévő fejőgépeket csak ott lehet és szabad szerintem alkalmazni, ahol 8—10 litert adnak átlagban a teheneik. Ami ezen felül van, azt ugyanis kézzel kell kifejni, s ez feltétlenül a tejtermelés rovására megy. S mert 20 filért kap a tehenész egy liter kifejt tej után akkor is, ha két kezével fejte ki, még akkor is, ha a géppel fejte ki, célravezetőbb a kézifejés. Nálunk ugyanis 14—15 liter a fejési átlag évente, s ezt a gépi fejés alkalmazásával mesterségesen halálos vétek volna csökkenteni. A főállattenyésztőnek ezt a véleményét természetesen nem lehet és nem is szabad általánosságban elfogadni. Mert, ahol jónak mutatkozik, lehet és kell is alkalmazni a gépi fejést. Ellenben a többi felsorolt állattenyésztési módszert érdemes lenne követni az állami gazdaságokban és ahol erre mód van a termelőszövetkezetekben is. Ezért bátorkodunk javasolni az illetékeseknek — ha ez lehetséges — hívják össze az állattenyésztési szakembereket egy tapasztalatcserére Lengyelbe. S a helyszínen vitassák meg az állattenyésztés e fontos problémáját. Itt több vitát el lehetne dönteni: először is a háromszori fejést, a tejzsír fokozásának módszerét és a tenyésztési munka vitatott problémáit. Ez célravezető lenne, mert hiszen ma a megye valamennyi állami gazdaságában és termelőszövetkezetében a legnagyobb probléma az állattenyésztési hozamok növelése, ezen belül a tehenek hozamának emelése, elsősorban pedig a tejzsír javítása. S ha belátható időn belül az állami gazdaságok és a nagyobb, törzskönyvezett tehenészettel rendelkező termelőszövetkezetek elérnének olyan eredményt, mint a Lengyeli Tangazdaságban, egycsapásra többszázezer forinttal lehetne növelni évente az állattenyésztés hozamát megyénkben. Automata postás A moszkvai postahivatalokban a levelek és küldemények osztályzására különleges gépeket használnak. A televízió ernyőjén az alkalmazott szeme előtt megjelenik a boríték. A címzés elolvasása után az alkalmazott megnyomja az „illetékes” gombot és a futószalag a megfelelő helyre továbbítja a levelet. Egy óra alatt ilyen módon több ezer levél, illetve küldemény osztályozása válik lehetővé. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Szintetikus műszál a rizsből és cetolajból Japánban új poliuretán alakú műszálat állítottak elő, amely az Urylon nevet viseli. A nyersanyagai olcsók és jól hozzáférhetők. Kiindulási alapanyaga a rizs, korpaolaj, cetolaj vagy hajolaj és karbamit. Könnyebb, mint a nylonszál. Igen jól használható halászhálók készítésére. Kovács Anna munkáslány. A Dunaföldvári Kendergyárban dolgozik. Alig múlt 18 éves, de már megjárta a hontalan élet keserves kálváriáját. Hét hónapot töltött a „nyugati paradicsomban”. Életének e sötét korszakáról sokat hallottak már a paksi járás fiataljai, ugyanis Annuska ha végez a napi munkával, esténként járja a járás falvait és előadásokat tart a fiatalok részére. Előadásaiban vádol... Vádolja a kapitalizmust, amely az alvilág huligánjainak segítségével erkölcsi romlottságot, hazafiatlanságot és durva állati ösztönöket akar plántálni a hazájuktól elszakadt fiatalokba. Néhány rövid kis emlékét közöljük csupán Kovács Annának. Ezek a kis epizódok tömörségük ellenére is sokat mondanak számunkra. A „HŐS” BUKÁSA A salzburgi menekült láger egyik lakója, akit csak „Doáónak” ismert mindenki, lépten nyomon „hőstetteiről” mesélt. Meséi nyomán a „palack dodó” előnevet ragasztották a táborlakók a „Dodó” név elé. Ugyanis a benzines palackokkal történő tankelhárítás nagy mesterének tekintette mindenki, aki csak hitt a beszédében. „Dodót” meleg baráti kapcsolatok fűzték a láger füzerhez (táborparancsnok), s még azt is kiharcolta magának, hogy a tábor újság írjon „hőstetteiről”. Egy napon azonban váratlan dolog történt. „Dodót” osztrák csendőrök vitték el, bilincsbe verve a lágerből és később letartóztatásának okára is fény derült. „Dodónak”, aki semmiféle munkára nem volt hajlandó, pénz kellett, s hogy pénzt szerezhessen, leütött egy osztrák polgárt. Legnagyobb pechére azonban, ahogy beszélték az osztrákok, mindössze 15 schilling volt csak a zsebében, s az osztrák mielőtt az ütéstől végképp elalélt volna, még egy kétségbeesett segélykiáltást is hallatott, amelyre többen felfigyeltek. A rendőrségi hajsza a tábor kapujánál ért véget, ahol a póruljárt „Palack Dodó Dodót” nyomban lefülelték. A „MODERN” LÁNY A barakkban, ahol Annuska lakott, élt egy lány, aki a pesti „Ilkovics büfé” törzsgárdájából származott. Hogy miért vett részt ez a lány az ellenforradalomban? Erre nehéz lenne feleletet adni. Talán azért, mert a nyugati mintájú nyílt prostitúcióért harcolt. Talán mert nem tetszett neki, hogy hatóságaink üldözik a prostitúciót. Ezek feltevések, találgatások. A tény az, hogy ez a lány nagyon hamar feltalálta magát a nyugati „szabadságban”. Éjszakánként pénzszerző körutakra indult, s pénzzel és ajándékokkal tért reggelenként haza. Buta falusi libáknak nevezte a tábor feketekávéján élő tisztességes lányokat, akikkel egy barakkban lakott. Kigúnyolta és lenézte őket. A „modern” lány azonban két esetben mégis csúnyán póruljárt. Először akkor, amikor a vöröskeresztes csomagok osztásakor egy sokgyermekes fiatalasszony nekiment és lekarmolta a bőrt az árpáról, mivel igazságtalannak tartotta, hogy a „modern” lány, aki a lágerfüzérrel is „jó viszonyban” volt, bundát kapott a vöröskeresztes csomagjában, ő pedig csak egy-két pelenkát a gyermekei részére. Másodszor pedig akkor, amikor egy napon kiütések jelentek meg a testén, s az orvosi vizsgálat után sürgősen a nemibeteg gondozóba szállították. A TISZTESSÉGES LÁNY SORSA, CSELÉDSORS Kovács Anna az erkölcsi fertő helyett, inkább a cselédsorsot választotta. Fleicher Oszkár úr, a linzi nagykereskedő mihelyt meghallotta, hogy a munkapiacon megjelent az olcsó magyar munkaerő, azonnal elbocsátotta osztrák származású szolgálólányát. Kovács Annának, akit Fletcher úr megfogadott cselédjének, nehéz munka szakadt a nyakára. Reggel 6 órától este 10—11 óráig dolgozott. A fizetése pedig, amit két és fél hónapi munkája után összegyűjtött, csupán arra futotta, hogy egy öltöny ruhát és egy pár olcsó minőségű cipőt vehetett magának. VA DÓI... fl párt Béke Tsz-ben is felkészülve várják az aratás megkezdését A falu nem sokban különbözik a többitől. Egyenetlenek az utcák s a lakók tekintettel a nagy dologidőre, a határban tartózkodnak, kapálják a kukoricát és mindig többet és többet beszélnek az elkövetkezendő nagy munkáról, az aratásról. A község, egyik nevezetessége, hogy a lakók egy része évek óta szövetkezetben folytatja a gazdálkodást, sikerrel, összesen háromszáztizennégy holdon gazdálkodnak a Béke Termelőszövetkezet tagjai és a 38 tag mindig azt tartja a legfontosabbnak, hogy terméseredményei jobbak legyenek, mint a szomszédos dűlőben lévő egyéni gazdáké. A szorgos munkát bizonyítja, hogy másodszor is befejezték 50 hold kukoricájuk kapálását, de rendbe vannak a répafélék is így aratás előtt növényápolásra már nem kell munka. A napokban közgyűlésre jött össze a szövetkezet tagsága. Az értekezés tárgya az aratás cséplés munkáinak megszervezése volt. A szövetkezetiek mintegy 150 holdon vetettek kalászost és a gyűlésen arról beszéltek, hogyan történjen az aratás a gabona mielőbbi betakarítása Az aratásra váró területből mintegy 110 holdon kombájn és kévekötő aratógép végzi el az aratást, 40 holdon kénytelenek kézzel aratni egyrészt azért, mert a gabona erős és megdőlt, másrészt pedig azért, mert vannak olyan területeik, ahol géppel nem lehet aratni. Kialakították az arató párokat, beosztották a géphez az embereket, sőt arról is szó volt, hogy kik fognak dolgozni a kombájn-szalma lehúzásánál. Közvetlen az aratás után ugyanis munkába áll a traktor, végzi a tarlóhántást és a földbe tartó növény és zöldtrágyának napraforgó kerül. Gondoskodtak arról is, hogy a kombájn gabonát azonnal tisztítsák Szó volt a közgyűlésen arról is, hogy a szövetkezet tagjaiból állítják ki a cséplő munkacsapatot. Az eddigi gyakorlat ugyanis az volt, hogy a termelőszövetkezet gabonáját is a községben dolgozó cséplő munkacsapat csépelte el és a szövetkezet annak rendje és módja szerint az elcsépelt gabonából részt adott. Az idén nem így lesz. A szövetkezet tagjai a cséplést munkaegységre végzik és így mintegy 300 mázsa gabonafélét tudnak megtakarítani. Nem lehetne-e újra megszervezni a gyermeklélektani tanácsadót Bonyhádon Mintegy fél évvel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy a Bonyhádi Járási Művelődési Ház gyermeklélektani tanácsadót szervezett. Ebben a munkában Kató József gimnáziumi tanár és dr. Mester Antal gyermekszakorvos vett részt. Piaci napokon a művelődési házban a szülők felkereshették Kató József tanárt, ahol elmondták észrevételeiket gyermekük tanulásával, viselkedésével, esetleg szellemi képességével kapcsolatban, tanácsot kaptak, sőt a tanár felkereste a gyerekeket, többször beszélgetett velük, kísérleteket végzett a gyermekek szellemi képességeinek kivizsgálására. Ezenkívül rendszeresen látogatta az óvodákat, iskolákat, napközi otthonokat és hasznos tanácsokkal látta el a nevelőket. Ahol arra szükség volt, bevonta a munkába a gyermekszakorvost, dr Mester Antalt. Egy hónapig működött a gyermeklélektani tanácsadó. Ez idő alatt mintegy 25 szülő kereste fel a tanácsadást. A bonyhádi pedagógusok és szülők véleménye szerint a tanácsadás helyes és hasznos volt. Éppen ezért nem lehet egyetérteni a megyei művelődési osztály intézkedésével, amellyel egy hónapi működés után a tanácsadó működését megszüntette arra hivatkozva, hogy a tiszteletdíjra nincs pénz. (A tiszteletdíj havi 180 forint volt.) Ma már ezen kívül is vannak akadályai a további munkának, hiszen Kató József valószínűleg elkerül Bonyhádról, ha azonban mégis marad, érdemes lenne gondolkozni azon, nem lenne-e helyes újra megszervezni a gyermeklélektani tanácsadást. Bizonyosan elő lehetne teremteni e célra a havi 180 forintot is. UJ KÖNYV Szepes Béla: Gólkirályok — labdaművészek. (A futball-világ hősei.) (Sport.) Kb. 96 oldal, kötve 25,— Ft Gólkirályok — labdaművészek címmel most jelent meg Szepes Béla új albuma A Végl-gát !Ez az album formájában, méretében l és terjedelmében a szerző „így győzilök ti’’ című albumához hasonlít. A labdarúgó-világ eddig ismert leghíresebb játékosairól és világhírű csapatairól (1924-től 1957-ig) közöl karikatúrákat és humoros sportrajzokat. Az egyéni karikatúrák alatt 10—15 soros színes szórakoztató és jellemző szöveg áll. 3 Vita helyett még egyszer a paksi kulturális életről LAPUNK június 13-i számában „A paksiak sürgős feladata” címmel cikk jelent meg, amely a paksi kulturális életet bírálja. A cikkel kapcsolatban két levél is érkezett szerkesztőségünkbe. Teljesen szükségtelennek tartjuk a vitát, azt lezárandó azonban még egyszer írni kell a paksi ügyről, a két beérkezett levél miatt is. A cikk annak a vizsgálatnak tapasztalatai alapján íródott, amelyet a megyei művelődési osztály dolgozói folytattak a paksi művelődési házban, valamint a szerkesztőség tapasztalatait vette figyelembe. Ma is meggyőződésünk, hogy a cikk megállapításai alapjában helyesek voltak, csupán egy kérdésben kell helyesbítenünk: nem 52 bált rendeztek Pakson, mint írtuk, hanem húszat, ebből tizenegyet a gazdakör, kilencet pedig a járási művelődési ház. Ez azonban mit sem változtat azon a megállapításunkon, hogy a művelődési ház munkájában kívánnivalók vannak. TERMÉSZETESEN elismerjük az elért eredményeket, azonban a jelenlegi helyzet bizonyítja, hogy a munka megrekedt, fejlődés nincs, s meg kell keresni a továbbfejlődés módozatait. A megyei művelődésügyi osztály rövidesen megoldja a személyi ügyeket. Nem egy dolgozója lesz a művelődési háznak, hanem kettő, s ketten minden bizonnyal jobb munkát fognak végezni, mint a jelenlegi igazgatóhelyettes, aki egyébként igen lelkes és áldozatkész munkát végez, egyedül. Munkába kell állítani a művelődési bizottságot, aktívahálózatot kell szervezni a művelődési ház köré, tömegbázist kell teremteni a kultúrának és egybe kell hangolni a különböző csoportok, együttesek munkáját — meg kell teremteni egy központi művészeti együttest. Ennek megoldására viszont nem a megyei művelődésügyi osztály és egyéb Pakson kívülálló szervek hivatottak, hanem a paksiak feladata. Abban a reményben, hogy a közeljövő jelentős fellendülést hoz Paks kulturális életében, szükségtelennek tartjuk a további vitát, helyette inkább rövidesen a már elért eredményekről szeretnék beszámolni.