Tolna Megyei Népújság, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-23 / 224. szám
1958. szeptember 23. Mi újság a Nagytormási Állami Gazdaságban? a tíz gazdaság közül A LEGJOBB Az Élüzem címmel kitüntetett Nagytormási Állami Gazdaság ebben a gazdasági évben jó eredményeket ért el. Ennek bizonyítéka, hogy a Tolna megyében levő tíz állami gazdaság közül a tavaszi és nyári munkák alapján a nagytormási gazdaság lett az első. Ezért a közelmúltban az állami gazdaság vezetői, nevezetesen az igazgató, a főagronómus, a főkönyvelő, a főgépész és az üzemegységvezetők összesen, 3 000 forint jutalmat kaptak a megyei központtól. Ezen túlmenően a gazdaság dolgozói eddig 24 000 forint prémiumot vettek fel és november 7-én ismét 15 000 forintot osztanak ki a gazdaság legjobb dolgozói között. BEFEJEZTÉK AZ ŐSZI TAKARMÁNYOK VETÉSÉT Az állami gazdaságok igazgatója, Kiss József elvtárs arról tájékoztatott bennünket, hogy ebben az évben időben hozzákezdhettek az őszi kalászosok és takarmányféleségek vetéséhez. Ez idő szerint a búza kivételével a gazdaságban minden őszi növényféleség vetőmagját a földbe tették: elvetettek 340 hold ősei árpát, 40 hold repcét, 80 hold őszi keveréket és 45 hold lucernát. Az őszi búza vetését október első napjaiban kezdik meg, ennek a talajelőkészítése részben már befejeződött. ÖTVEN DOLGOZÓT KÜLDTEK A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSRA Az állami gazdaság vezetősége és a szakszervezeti bizottság úgy döntött, hogy a gazdaság legjobb dolgozóit társas személygépkocsin ingyen viszik fel a 62. Országos Mezőgazdasági Kiállításra és Vásárra. Az elmúlt héten huszonöten, szombaton ismét huszonöten voltak fenn a Nagytormási Állami Gazdaságból Budapesten a kiállításon és a vásáron. MESTERSÉGESEN KÉSZÍTETTEK istállótrágyát Az állami gazdaság 4000 hold szántóföldjéhez viszonyítva kevés az állatállomány, s emiatt gondot okoz a talajerő-utánpótlás. Ezért a gazdaság szakemberei az idén először mesterségesen készítettek istállótrágyát. Az alomszalmát foszfáttal megszórták, majd vízzel locsolgatták és így kielégítő minőségű istállótrágyát kaptak. Az így készített trágyával hatvan holdra juttattak nitrogént. Eddig egyébként 702 holdra hordtak ki istállótrágyát, amit már le is szántottak. SZEDIK A KUKORICÁT Nagytormáson tavaly kiváló kukoricatermés volt. Nagyüzemi átlagban ugyanis — átszámítva — közel 20 mázsa májusi morzsolt kukorica termett egy holdon. A tavasszal úgy kezdtek munkához a gazdaságban, hogy ezt az eredményt az idén is elérik. A jelek szerint a tervük megvalósul. Néhány nappal ezelőtt ugyanis megkezdték a kukoricatörést — amit ezután folyamatosan végeznek —, s a szakemberek szerint 20— 22 mázsa májusi morzsolt kukorica lesz az idén a gazdaság holdankénti termésátlaga. HARMINCKÉTEZER MÁZSA SILÓ takarmányt készítettek eddig a gazdaságban. Ez az állatok részére biztosítja a takarmány egy részét. A terv az volt, hogy 25 ezer mázsát silóznak, de azt 7000 mázsával túlteljesítették. Ugyancsak tartalékoltak az állatok számára 115 vagon szálastakarmányt. Ez is több a tervezettnél, mert 100 vagon volt az előirányzat. Ezzel és a várható kukoricaterméssel biztosítva van a gazdaság állatállománya részére az évi takarmányellátás. Tapasztalataim a lakásfrontról Nemcsak követelni kell a lakást, hanem megbecsülni is Igen sok szó esik manapság a lakáskérdésről, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egyik leggyakoribb beszédtéma. Hallatlanul sok a panasz, az indokolt mellett az indokolatlan is, ez adta az ötletet, hogy egy kis felderítő utat tegyek a lakásfronton, s elmondjam mit tapasztaltam. Először talán azokról beszéljünk, akiknek van lakásuk, mégpedig állami házban. Hogyan becsülik meg azt egyesek? Valaki — tegyük föl — kap egy lakást a tanácstól, állami házban. Beköltözik, s utána ez lesz az otthona. Az emberek többsége aztán úgy is bánik az épülettel, mint otthonával, vigyáz rá, gondját viseli, igyekszik lakályossá tenni, s kerüli a rongálásokat. Ez a többség. De van egy kisebbség is, amelyről mindennek az ellenkezőjét lehet elmondani. De beszéljenek helyettem inkább a tények. A Városgazdálkodási Vállalatnak sok rossz tapasztalata van a lakók magatartását illetően. De bárki maga is szerezhet ilyen tapasztalatokat. Ha nekem nem hisz, járjon utána. Pontos címekkel szolgálok. Szekszárdon a Bocskay utca 15- ben lakott hoszú ideig Sz. Mária. A Városgazdálkodási Vállalat egyszer 1600 forintos költséggel új ajtót szerelt fel lakására. Sz. Mária már az első napokban beletörte a zárba a kulcsot, úgyhogy azt nem tudta kinyitni. Mit tett erre? Nem azt, amit minden jóérzésű ember megtett volna, hogy lakatost hív, hanem vette a baltát és az ajtót felfeszítette. Nesze neked 1600 forint... A Garay tér 12. számú házat nem régen nagy költséggel tatarozták, örült a vállalat, örültek a lakók, de még azok is, akik nem itt laknak hiszen egy szép, rendezett házat látni öröm. A rend azonban nem sokáig tartott. R.-né kitört egy ablakot, s semmi szándékot nem mutatott arra, hogy az ablakot megcsináltassa. Egy másik lakó, F.látójával a vakolatot verte le. Ugyancsak semmi szándékot nem mutatott, hogy az okozott kárt kijavíttassa. Egy másik ház: Mártírok tere 16. Az egyik lakó macskákat tart. Legalább egy tucatot. Ezt igazán nem lehet kifogásolni, mindenkinek joga van macskákat nevelni, de azzal nem lehet egyetérteni, hogy a macskák... hogy is mondjam... szóval, dolgukat a fal mellett, a szobában végzik el. Ezen az sem segít, hogy gazdájuk tepsiket készített oda részükre. Emiatt aztán olyannyira felázott a fal, hogy alá kellett falazni. Menjünk tovább. Garay-tér 14. A Bezerédj u. 4. és 6. számú ház gyerekeinek legkedvesebb szórakozása a Garay-tér 14. számú ház tetején mászkálni. A vállalat nem győzi az összetört cserepeket kicserélni. De van még egy épület, amelyet a gyerekek előszeretettel látogatnak. Ez a FÜSZÉRT Vállalat Széchenyi u. 29—33. számú raktára. Ugyancsak a tető szolgál játszótérül a szomszédos iskola tanulói számára. Még szerencse, hogy a gyerekek csak a tető cserepeit rugdossák le és közülük még egy sem zuhant le a tetőről és törte össze magát. Igazán könnyű volna folytatni a sort, hiszen számos ház szolgál hasonló példával, de említsünk néhány eléggé általános esetet is. Hány*, állami házban megtörténik, hogy egész éjjel ég a lépcsőházi villany. A lépcsőházi ablakokat nem győzik javíttatni. Mennyi baj van a vízi lefolyókkal, vízöblítéses WC-kkel Pedig ha mindegyiket csak a rendeltetésére használnák, századrész annyi lenne csak javítanivaló. A havonta befolyó lakbérnek közel fele vízdíjra megy el. Nyilván,való a vízpazarlás, amely mérésse 1*1 azért is elítélendő, mert Szekszárdi vízellátása — mi tagadás, — nem a legeszményibb. Ennyit a rongálásokról. Van azonban még egy dolog, ami miatt sok, és jogos a panasz az állami házak lakóira. A Városgazdálkodási Vállalat többmillió forintot költ a lakások rendbentartására. Ennek ellenére az 1200 szekszárdi bérlő közül havonta átlag háromszázat levélben, vagy ügyvéd útján kell felszólítani, hogy fizesse lakbérét. A befolyt lakbér 70 százalékát a vállalat a lakások rendbentartására fordítja. Természetesen ezenkívül minden évben jelentős az állami hozzájárulás. A számadatok azt mutatják, hogy havonta rendszeresen 90 ezer forint lakbérnek kell befolynia. Ez 1 millió 80 ezer forintot tesz ki ebben az esztendőben. Ezzel szemben az idén a házak rendbentartására fordított összeg 1 millió 600 ezer forint volt. A felsoroltak persze nem azt jelentik, hogy mindenki hanyag, mindenki rombol, aki állami házban lakik. Nem mindenki, sőt nem is túlságosan sokan, de vannak ilyenek, s velük szemben a legerélyesebben fel kell lépni. Mert mi sem egyszerűbb, mint lakást követelni, s azt, mint egy állami ajándékot elfogadni. Meg is kell azonban becsülni a kapott lakást. Hogy teljes képünk legyen a lakáshelyzetről, erről a legtöbbet emlegetett problémáról, ezeket is el kellett mondani. Hogy még van más is, amiről szólni kell? Néhány nap múlva arról is beszámolok. Letenyei György ! Szüreti mulatságot rendeztek a Felsőváros iránt A Szekszárd felsővárosi KISZ- szervezet fiataljai nagyszabású szüreti mulatságot rendeztek vasárnap a gazdakör helyiségében. A népviseletbe öltözött fiatalok délután végigjárták a várost. Útjukon kíváncsi tömeg kísérte őket. A Garay-téren, a pártbizottság előtt és a szovjet katonai egység laktanyái ■ nál a fiatalok népitáncokat mutattak be. Este bállal folytatódott a szüreti mulatság. A bálon a hagyományos bíróné szöktetésen és ► [UNK] szőlőlopáson« kívül kisorsolták a szőlőből készített hatalmas harangot is. i TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 HÍREK ÜLÉST TARTOTT tegnap a Tolna megyei képviselő csoport. Ezen értékelték a kétéves munka eddigi tapasztalatait, s az egyes bizottságok munkájának eredményét. Egyúttal megbeszélték a további feladatokat is.I — Orosz nyelvtant adtak ki Indiában. Delhiben hindu nyelvű orosz nyelvtankönyvet adtak ki. A tankönyv írója V. R. Risi, a delhi egyetem tanára, aki tavaly orosz—hindu szótárt szerkesztett. Új vezetőséget választottak vasárnap Ózdon a helyi Vöröskeresztes bizottság tagjai. Egyúttal küldöttet is választottak a járási értekezletre, mely az Országos Vöröskeresztes Kongresszus előkészítésének jegyében zajlik majd le. A szekszárdi járási nőtanács elnöksége bevonva a községi titkárokat, értekezletet tart szeptember 24-én, szerdán, Szekszárdon. A nőtanács munkájának elvi és gyakorlati munkáját, problémáit, valamint az ebből adódó feladataikat vitatják meg. Hasonló értekezletekre kerül sor a többi járások központjaiban is. — Nagyteljesítményű elektronikus mikroszkóp. A Brnói „Tesla” gyárban rövidesen elkészül a világ egyik legjobb elektronikus mikroszkópja, amely százezerszeresre nagyít. Ilyen nagyításban a mákszem átmérője száz méter. A mikroszkóp meg tudja majd különböztetni az egymástól kétmilliomod milliméter távolságra fekvő pontokat. Az elektronikus mikroszkóp hat mágneses lencséből és bonyolult elektronikus berendezésből áll. — A MÉK szakszervezeti bizottsága a dolgozókat hozzásegítette, hogy társasgépkocsi igénybevételével feljussanak Budapestre és megtekinthessék a 62. Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. — Havi ezer dollárból nem tud megélni. Lauren Bacall filmszínésznő, Humprey Bogart elvált felesége keresetet adott be a hollywoodi törvényszékhez. Ebben követeli, hogy emeljék fel havi ezerdolláros tartásdíját, mert ebből az összegből ő és két gyermeke nem tud megélni. Férjétől 2500 dollár havi tartásdíjat követel. A paksi és a dunaföldvári szövetkezeti bizottságok kultúrcsoportjai, a bonyhádi szövetkezeti bizottság kultúrcsoportjának szavalója, Tóth István és a Sárközi Háziipari Szövetkezeti Bizottság tánccsoportja továbbjutott a szövetkezeti mozgalom tízéves évfordulójára indított kultúrverseny megyei döntőjén. Most a Budapesti Országos döntőre készülnek. — Kétéves kisfiú közlekedési kihágása. Az olasz rendőrség súlyos pénzbüntetésre ítélte Maurizio Pesce kétéves kisfiút, aki apja kocsijában kipróbálta az összes gombokat és ráakadt a villanydudára is, amely annyira tetszett neki, hogy öt percig nem engedte el. .A jövőbe láttam a kiállításon. A tombai tanácsház folyosóján emberek ülnek a padokon és várják, hogy sorra kerüljenek. Esős idő van, s ilyenkor szokatlanul sok az »ügyfél« a tanácsházán. Az egyik embercsoport középpontjából Pálfi István egy középmagas, szélesarcú ember magyaráz nagy lendülettel a köréje gyűlteknek. — Olyan élmény volt nekem az a kiállítás, hogy még élek soha nem felejtem el. Képzeljétek csak, a szovjet pavilonban még a szputnyikot is láttam... Na, persze nem a valóságosat, hanem csak a mását. — Aztán mi tetszett a legjobban? — kérdi Szabó Jenő, aki eddig némán hallgatta a beszédet. — Mi tetszett? Hát először is a gépek tetszettek — válaszolja Pálfi István. — Nagyon sok gép volt... De milyen gépek?! El sem tudja képzelni, aki nem látott még olyat. Volt ott burgonyaültető és burgonyaszedő gép is, silókombájn és kendervágó... Meg láttam egy cseh kisgépet is, amelyikkel tízféle munkát lehet végezni. — Hát a Lippa Ambrusné tehenét láttad-e? — Ezt Pál Lőrinc kérdezte. — Láttam — vágja rá Pálfi István bácsi. — És őszintén szólva egy kissé büszke is voltam rá, hogy zombai asszony tehene második díjat nyert a kiállításon. Megint a gépeket hozta szóba az egyik kíváncsi, aki a beszélgetést hallgatta. — Mit ér nekem az a sokféle gép, ha egyszer nem az enyém? A váratlan közbevetésre Pálfi István bácsi összevonta a szemöldökét, s a hangjából egy kis harag érződött, ahogy válaszolt: — Én csak I. típusú tszcs tag vagyok még, de azért mégis érzem, hogy a gép sokat segít a munkámban. S nem kell sok idő neki és azok a gépek, amiket ott a kiállításon láttam a mi földjeinken fognak dolgozni, a mieink lesznek, nem az enyémek, nem is a tiéd, hanem a miénk lesz minden gép. És akkor majd nem nyomorodik meg idő előtt az ember a munkában... Én úgy gondolom, a jövőt is láttam ott, azon a mezőgazdasági kiállításon. Az első fényesen bútor... Egy júliusi délutánon, a munkaidő végén egy kis küldöttség állított be a szövetkezet irodájába, Márkus Vilmos elnökhöz. Balázs Mihály, Szeleczki János, Dukai János, Jákhalmi Károly és Sörös László, a hálószoba bútorkészítő brigád tagjai. — Vili bácsi, — kezdte a mondanivalójukat Balázs Mihály — mi már napok óta beszélgetünk arról, hogy jó lenne, ha gyártanánk fényezett bútort is. Mert mégis csak szégyen, hogy itt van a mi szövetkezetünk, jönnek hozzánk rendeléssel még a környező községekből is, sőt a Duna túloldaláról is, de ha valaki fényezett bútort akar csináltatni, kénytelen Pestre menni. Vannak köztünk, akik már dolgoztak ilyen munkán, nem ártana nekik sem felfrissíteni a tudásukat. Méginkább szükségük volna azoknak ezt megtanulni, akik még nem készítettek fényezett bútort. — Jó, jó... nagyon szép az elgondolás — mondta Márkus Vilmos. De ezt előbb meg kell beszélni a vezetőséggel. Mert tudjátok jól, decemberig el vagyunk látva rendeléssel, mi lesz, ha ti most elkezdtek kísérletezni. A festett bútor már jól megy nálunk és bizony odalesz a szövetkezet jó híre, ha egymás után kell majd azt mondani a megrendelőknek, hogy várjanak egy-két hónapot még, nem lett kész a bútoruk, amikorra vállaltuk. — Nem is így gondoltuk mi ezt — vette át a szót Szeleczki János brigádtag, aki egyben a szövetkezet műszaki vezetője. — Az első garnitúra fényezett hálót úgy csináljuk meg, hogy a többi munka se maradjon el. Ezt mi terven felül vállaljuk. Mégpedig úgy, hogy munkaidőn túl dolgozunk rajta. Ha aztán elkészül és megfelel a vezetőség, no meg a vevők ízlésének, akkor már nem kell elküldeni azt, aki fényezett bútort akar rendelni. Ilyen pedig most már mindig több lesz. És amíg ez el nem készül, fizetség se kell a külön munkáért. Majd ha eladjuk, kapja meg ki-ki, ami jár neki. Ez már mos — enyhült meg az elnök. — Ebben azt hiszem, az egész szövetkezet benne van. Hát akkor nézzük, mi kell hozzá? A múltkor tévedésből kaptunk egy kis sellakot, jó, hogy nem küldtük vissza. Holnap KISZÖV értekezlet lesz Szekszárdon, megpróbálok ott is egy kis anyagot szerezni. Július közepétől a brigád naponta ledolgozza a felajánlott műszakot, délutánonként. Az egyik a délutáni horgászásról, a másik a motorozásról mondott le. Készül a fényezett háló. A szekszárdi értekezleten kiderült, hogy az egyik szövetkezet tud adni a földváriaknak egyharmad köbméter szín furnírt, így az anyag biztosítva van. Különleges gonddal készítik, állítják össze a háló minden egyes darabját, figyelemmel kíséri, segíti a brigád munkáját az egész szövetkezet. Ma már ott tartanak, hogy csak az összeállítás van hátra és kész a bútor. Sőt, már vevő is van rá. A következő rendelőt, aki fényezett hálót akart, Sörös Istvánt, a Cipész KTSZ dolgozóját már nem kellett visszautasítani, csak azt kötötték ki, hogy ha elkészült a bútor, nem viheti azonnal el, mert be akarják mutatni a felsőbb szerveknek és a közönségnek is. A további tervek pedig: Áttérni a fényezett bútorgyártásra, gépesíteni az üzemet, kielégíteni egyre jobban a lakosság igényeit, ami most már abban mutatkozik meg, hogy egyre többen keresik az értékesebb, szebb fényezett bútort. J. J.