Tolna Megyei Népújság, 1959. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-03 / 28. szám

MAGYAR SZÖCI­ALIST­A »M­UN­KÁS PÁRT «ÉS A TAKÁCSOK IV. évfolyam, 28. szám. ARA: 50 FILLER VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) Kedd, 1959. február 3. „Ami ma terv — holnap valóság" Az SZKP XXL kongresszusa a világ közvélemény érdeklődése középpontjában VARSÓ „A Szovjetunió hétéves tervének számadatai a kommunizmus felkelő napjának fénysugaraiként ragyogják be a jövő horizontját.” A világsajtó ilyen és ehhez hasonló megállapítá­saiban fejeződik ki a haladó embe­riség mély meggyőződése: az SZKP XXI. kongresszusa az emberiség jobb jövőjének magasztos céljáért küzd és mindaz, ami ma a kongresszuson az emberiség javát szolgáló tervként el­hangzik, holnap már valóság. MOSZKVA Az SZKP XXI kongresszusa az egyöntetűség, a hatalmas lelkesedés és a lendületes alkotószellem jegyé­ben folytatja munkáját. Ez a kong­resszus önti végső formába a kommu­nista építőmunka grandiózus tervét és szabja meg a párt stratégiai irány­vonalát az elkövetkező hét eszten­dőre — hangsúlyozza vasárnapi szá­mában a Pravda vezércikke. A kong­resszus munkája bizonyítja, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja egy­öntetűbb és egységesebb, mint va­laha, s lenini központi bizottsága köré tömörülve kimeríthetetlen alkotóenergiával, forradalmi harci szellemmel ren­delkezik, s Lenin tanításainak megfelelően meg tudja oldani a kommunista építőmunka hatal­mas feladatait. A kongresszuson felszólaló munká­sok, kolhozparasztok, neves tudósok, írók, pártfunkcionáriusok beszédeik­ben gyakorlati tények alapján bizo­nyítják, mennyire gyarapodtak a párt erői, mily nagy mértékben növeke­dett a párt tekintélye és vezető sze­repe az ország életének irányításá­ban, milyen hatalmas alkotómunka és tetterő jellemzi a pártszervezete­ket. A kongresszusi szónokok ugyan­akkor örömmel hangoztatják, hogy a szovjet nép a párt vezetésével oly magaslatokat ért el, olyan nagysza­bású átalakulásokat hajtott végre, amelyek lehetővé tették, hogy a Szov­jetunió belépjen az új szakaszba, a kommunista társadalom szélesen ki­bontakozó építésének szakaszába. LONDON A legkülönbözőbb pártállású tekin­télyes vasárnapi angol lapok részle­tesen méltatják Hruscsov kongres­­­szusi beszámolójának és a hétéves tervnek rendkívüli nemzetközi je­lentőségét. John Gordon, a konzervatív Sun­­day Express főszerkesztője írja heti szemléjében: A legfőbb ideje, hogy nekünk, an­goloknak is önálló politikai elgondo­lásunk legyen a Szovjetunióval kap­csolatban. Ha nem is értünk egyet a Szovjetunió politikájával, együtt kell élnünk vele. A Szovjetunió haladása a világ­történelem egyik legbámulato­sabb teljesítménye. Amit eddig elért, az jelentéktelen­nek tűnik ahhoz képest, amit a leg­közelebbi emberöltő során valósít majd meg. Ez a szédületes haladás a világnak ezen az óriási területén minden idők legnagyobb kereskedel­mi lehetőségeit nyitja meg. Nekünk is részesednünk kell ebben a keres­kedelemben, nemcsak azért, mert jó­létet hozhat nekünk, hanem azért is, mert a kereskedelem életbevágóan fontos, összehasonlíthatatlanul fon­tosabb a béke fenntartásában, mint az ágyúk, a bombák és a rakéták hal­mozása. Macmillan menjen Moszk­­­vába, igyekezzék hidat építeni a Szov­jetunió felé. Bevan írja a News Of The World­­ben: Hruscsov terve valódi hétéves terv. Az összes szovjet terveket a le­hető legnagyobb gonddal és részletes­séggel dolgozzák ki. A szovjet ipari termelés statisztikája most olyan tökéletes, hogy az orosz vezetők előre biztonsággal megmondhatják tervük eredményét. Ezzel ellentétben a nyu­gati nemzetek kalandos magángaz­dasági rendszere nem ismer sem ter­vezést, sem célokat. Hruscsov terv­számadatai meglepőek, óriásiak, fé­lelmetesek, de nem elérhetetlenek. Valaha azt hittük, hogy a háborús veszteségek miatt le fog lassulni a szovjet termelési gépezet. Félreértet­tük a szovjet gazdaság dinamikáját. A szovjet tervezés a Nyugattal ellen­tétben nem függ a piac hullámzásai­tól. A Szovjetunióban a tervezők ha­tározzák meg, hogy milyen legyen a piac. Angliában ezzel szemben az el­múlt három évben stagnált a terme­lés, most pedig hanyatlik, noha ter­melési kapacitásunk jelentékeny ré­sze még kihasználatlan. Hruscsov beszéde világosan megmutatja, hogy a szovjet politika alkalmazkodik azokhoz a reményekhez, amelyeket a szovjet nép a több és olcsóbb fogyasz­tói áruk, a rövidebb munkaidő tekin­tetében táplál. A szovjet nép ugyan­olyan mélységesen óhajtja, hogy erő­forrásait békés célokra használják fel, akárcsak az angol nép. BERLIN Az egész német sajtó továbbra is vezető helyen foglalkozik a XXI. kongresszussal. Még a nyugat-német Hamburger Morgenpost is vezércik­kében ilyeneket állapít meg: »A ténynek, hogy a szovjet mes­terséges bolygó Nap körüli pályán halad és messze maga mögött hagy­ta a Holdat, az utolsó kételkedők előtt is világossá kellene tennie, hogy a Szovjetunió komoly és figye­lemreméltó ipari nagyhatalommá vált... minden jel arra vall, hogy a kommunizmussal való nagy össze­csapás nem atombombákkal törté­nik majd meg, hanem gazdasági esz­közökkel. Miért nem készülünk hát fel erre? Tizenkét milliárdot köl­tünk páncélosokra, bombákra és ágyúkra, amelyek pedig néhány éven belül ócskavassá válnak, s na­gyon rövid időn belül kidobott pénz­nek bizonyulnak.­ A Nürnberger Nachrichten című nyugatnémet lap hasonló hangnemben vélekedik a Szovjetunió hétéves tervéről, s hang­súlyozza­, hogy a terv kétségtelen bi­zonyítéka a Szovjetunió békevágyá­nak. A Német Demokratikus Köztársa­ság lapjai elsősorban Szuszlov beszé­dével foglalkoznak. Kiemelik, hogy »amit a Szovjetunió ma tervez, hol­nap valósággá válik«. 1 ., ' V­OT ' i ■•*., I'• i " ■ ■>:, ’* í . . I PRÁGA Az SZKP XXI. kongresszusa vál­tozatlanul a legnagyobb érdeklődést váltja ki Csehszlovákiában. Az em­bereket főleg a szocialista és a ka­pitalista világ gazdasági versenye foglalkoztatja. Csehszlovákia az egy főre jutó ipari termelésben már ma­ga is komoly versenytársa a legfej­lettebb tőkés országoknak, s így a dolgozók megszokták, hogy az ame­rikai és a nyugatnémet ipari terme­lés szintjéhez mérjék eredményeiket. Az SZKP XXI. kongresszusán fel­vázolt perspektíva serkentő hatása ezért elsősorban a szocialista mun­kaverseny fellendülésében mutatko­­ik. A lengyel lapok beszámolókat kö­zölnek a kongresszus­i küldöttek fel­szólalásairól és a tes­vérpártok ve­zetőinek üdvözlőbeszédeiről. A kong­resszus szinte kimeríthetetlen kin­csesbányája a lapoknak: rengeteg képet, illusztrációt és színes beszá­molót közölnek a tanácskozások szü­neteiről, a küldöttek és a testvér­pártok vezetőinek találkozóiról. Szin­te valamennyi lap közöl statisztikai táblázatokat és grafikonokat a hét­éves terv számadatairól. PÁRIZS Pierre Courtade írja az Humanité Dimanche kommentárjában: Micsoda büszke változások jöttek létre azóta, hogy két ismeretlen fi­lozófus, Marx és Engels kiadta a jel­szót: »Világ proletárjai egyesülje­tek!« — egészen addig, hogy a múlt kedden a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára bejelenthette: országa hét éven belül utoléri és túlhaladja Amerikát, olyan fegyve­rei vannak már, amelyek láttán őrültség lenne háborút indítani el­lene, s végül a békés együttélés ki­hívását intézi az óvilághoz: csinál­ják jobban, ha tudják., Melyik kapitalista ország állam­­férfia léphet a szónoki - emelvényre, hogy bejelentse: »Hét éven belül 80 százalékkal növeljük az ipar, 70 szá­zalékkal a mezőgazdaság és 65 szá­zalékkal a közfogyasztási cikkek ter­melését?­ Melyik kapitalista ország államférfia jelentheti be, hogy beve­zetik a 35 órás munkahetet a fizeté­sek és a reálbérek 40 százalékos emelésével? Melyik jelenthetné be az adók közeli eltörlését? El lehet-e képzelni ilyen beszédet Pineay, a francia pénzügyminiszter szájából: — írja Pierre Courtade. Ingatlan-tulajdonosok figyelmébe! Az épületek és mezőgazdaságok 1959. évi önkéntes tűzbiztosítási dí­ja legtöbbnyire most, az év elején esedékes. A tűzbiztosítási díj megfi­zetésére az Állami Biztosító felhí­vást küldött az érdekelteknek. A tűzkárt az Állami Biztosító csak annak térítheti meg, aki a biztosítási díjat a felhívás vétele után postai befizetési lapon feladja, vagy a helyi megbízottnak kifizeti. Az elmúlt év adatai is azt bizo­nyítják, hogy tűzkárok nagy szám­ban fordultak elő. A most kifizetett tűzbiztosítás egész éven át érvényes. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke is részt vett a paksi munkás-paraszt találkozón Meghitt, baráti ünnepség színhe­lye volt szombaton Paks község. Az egész község ünnepelt. Nem egy ün­nep volt ez a sok közül, hanem kü­lönleges, magasztos tartalmat adott neki a budapesti munkások és a paksi dolgozó parasztok testvéri ba­­rátkozása. A szilárd, megbonthatat­lan munkás-paraszt szövetségnek élő, feledhetetlen megnyilvánulása volt ez. Annak a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetségnek, amely népi demokráciánk szilárd alapja és szocialista célkitűzéseink megvaló­sulásának biztosítéka. Ez a közvetlen kapcsolat a pesti munkások és a paksi dolgozó pa­rasztok között nem régi keletű. Január közepén a paksi dolgozó parasztok küldöttsége ellátoga­tott Budapestre és az Erőműja­vító és Karbantartó Vállalat dolgozói látták őket vendégül. Tulajdonképpen ezzel kezdődött... A paksiaknak igen szívélyes vendég­szeretetben volt részük. A látogatás hozzásegítette őket a munkásosztály életének alaposabb megismeréséhez, sokat tanultak, tapasztaltak és szo­ros, közvetlen barátság kezdett ki­alakulni köztük. A paksiak ezt igye­keztek most viszonozni, ezért meg­hívták látogatásra az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat 50 tagú kül­döttségét. Meghívták erre a mun­kás-paraszt találkozóra Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét és Vass Istvánnét, az országgyűlés alelnökét, a Hazafias Népfront or­szágos titkárát, akik elfogadták a meghívást és részt vettek a találko­zón. Délelőtt 10 órakor érkeztek meg a vendégek, és a községi kultúrott­­honban fogadták őket. Baller Fe­renc, a Hazafias Népfront községi elnöke üdvözölte a vendégeket a fa­lu lakossága nevében. A paksi dol­gozók nagy tapssal köszöntötték Do­bi István elvtársat, Vass Istvánnét, valamint az Erőműjavító és Karban­tartó Vállalat munkásküldöttségét. A vállalat munkásai nevében Barta Béla igazgató köszöntötte a vendég­látókat. A fogadáson részt vettek a község és a járás vezetői, a Vörös Sugár Termelőszövetkezet képviselői, egyé­ni dolgozó parasztok, a konzervgyár, a Biritói Állami Gazdaság képvise­lői és a község értelmiségi dolgozói közül többen. Nem volt hivatalos gyűlés jellege a fogadásnak, min­denki helyet foglalt az ebédhez megterített asztaloknál és közben sorra álltak fel a különféle szervek, a termelőszövetkezet és az egyéni dolgozó parasztok képviselői, s üd­vözölték a vendégeket. S nemcsak üdvözölték, hanem meg is hívták őket családlátogatásra. A Vörös Su­gár Termelőszövetkezet és az egyéni dolgozó parasztok közül többen meghívták Dobi elvtársat, hogy lá­togassa meg hoztájukat, családjukat. Részt vett a fogadáson Prantner József elvtárs, az MSZMP Tolna me­gyei Végrehajtó Bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő is. Meleg szavakkal üdvözölte a vendé­geket, a munkás-paraszt találkozót és beszélt azokról a párt- és kor­mányintézkedésekről, határozatok­ról, amelyek nyomán az egész dolgo­zó nép életszínvonala javult és ame­lyek végrehajtása során még tovább javul a munkások, dolgozó parasz­tok és értelmiségiek élete egyaránt. Beszélt a parasztság jelenlegi éle­téről, jövőjéről, hangsúlyozta, hogy a nagyüzemi gazdálkodás az egyetlen helyes út, amelyen ke­resztül a parasztság könnyíthet életén, még nagyobb jólétben élhet és amely tovább erősíti a munkás-paraszt szövetséget. Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke ünnepi be­szédet mondott a találkozón. — A magam nevében is nagy sze­retettel üdvözlöm önöket és a bu­dapesti vendégeiket — kezdte beszé­dét. — A munkás-paraszt szövetség nevében köttetett ez a látogatás és ez ad neki rendkívül nagy jelentő­séget. — Mi, a magyar dolgozók, munká­sok, parasztok és a vezetők eggyé­­forrva új társadalmat építünk — folytatta tovább. — Ez az új társa­dalmi rend a szocializmus felépítését jelenti. Ennek a lényegét ismerjük! a szocialista, nagyüzemi iparunk mellett a mezőgazdaságot is szocialista, nagyüzemi alapokra kell helyeznünk és ezáltal meg­teremtenünk a parasztság továb­bi felemelkedését az egész or­szág felvirágoztatásán belül. Ezután emlékeztetett a múltra Do­bi István elvtárs. Felelevenítette a parasztságnak és az egész ország lakosságának régi életét és hangsú­lyozta, hogy a parasztság azért volt különösképpen hátrányos helyzetben, mert nem volt szervezett, mint aho­gyan az a nagyüzemben lehetséges.­— A népi demokrácia nagyon so­kat adott a parasztságnak — folytat­ta tovább beszédét. — A dolgozó parasztok nagy része ma sokkal jobban él, mint a múltban, nem fe­nyegeti őket a szeszélyes értékesítési lehetőségek veszélye, nem árverezik el birtokaikat, mint a múlt rend­szerben és mindez szocialista társa­dalmunk következménye. De vajon mi lesz holnap? Mezőgazdaságunk lemaradt a nemzetközi versenyben, mert nálunk még ma is a régi, el­avult módon gazdálkodnak. A föld­ből ilyen termelési viszonyok között már nem vagyunk képesek több hasznot kivenni, márpedig évről év­re nőnek az igényeink. Csak egy he­lyes megoldás lehetséges: fokozato­san rá kell térnünk a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra. Hogy helyes ez a gazdálkodási forma, azt a meglévő termelő­­szövetkezetek nagy része bizo­nyítja, amelyek már sokkal eredményesebben gazdálkodnak, mint a jómódú középparasztok és nagyobb jólétet tudnak biztosítani tagjaiknak, mint a kisparcella. A megszámlálhatatlan kisparcella aka­dályozza a mezőgazdaság további fejlődését és ahogyan ezek a kis­­parcellák eltűnnek, úgy nő továbbra is a parasztság életszínvonala. Dobi István elvtárs beszéde után ünnepi ebéd következett, majd a vendégek ellátogattak a termelőszö­vetkezet gazdaságába, az egyik szö­vetkezeti tag és egyéni dolgozó pa­rasztok lakására, valamint a kon­zervgyárba és a Biritói Állami Gaz­daságba. Dobi elvtárs hosszasan el­beszélgetett a termelőszövetkezet tagjaival és az egyéni parasztokkal.­­Este ismét a községi kultúrotthon­­ban gyülekeztek össze a vendégek és a vendéglátók. Itt nagyszabású beszédet mondott Dobi István elv­társ, az Elnöki Tanács elnöke és fel­szólalt Vass Istvánná is, az ország­­gyűlés alelnöke. Az estét vidám be­szélgetéssel, borozgatással töltötteki B. F. Elegendő műtrágya, tavaszi vetőmag áll az igénylők rendelkezésére Lemaradás van az őszi mélyszántásnál A megyei főagronómus, Szűcs La­jos elvtárs tájékoztatása szerint a mezőgazdasági osztály a kereskede­lemmel karöltve gondoskodott arról, hogy a termelőszövetkezetek, terme­lőszövetkezeti csoportok és szakcso­portok szerződéses növények után teljes egészében megkapják a szük­séges műtrágyát. De gondoskodtak arról is, hogy tár kisebb mennyi­ségben, de rendelkezésükre álljon műtrágya készpénzért is. A műtrá­gya szállítása már folyamatban van, így lehetővé válik, hogy amint a ta­laj engedi, megkezdődhessen a ta­vaszi növényápolás, a fejtrágyázás. Országos viszonylatban is nagy­jelentőségű a hibridkukorica vetése az idei tavaszon. A tervek szerint a tavaly elvetett kukoricaterület mint­egy 41,5 százalékára biztosított a megye hibridkukorica vetőmagot, ami 65 vagont tesz ki. A fajta és a beltenyésztéses hibbridkukoricák óvári 5-ös és martonvásári 5-ös faj­ták, amelyek holdanként 15—20 szá­zalékkal nagyobb termést biztosíta­nak. A vetőmag szállítását február 10-e után kezdik meg. A kukoricavetőmagon kívül 65 va­gon kisvárdai, merkur és aranyalma burgonyafajta, ezenkívül kisebb mennyiségben összesen körülbelül 40 vagon tavaszi árpa, zab, bükköny­félék, lucerna és vöröshere áll a ter­melők rendelkezésére. Sajnos nem lehet arról beszélni, hogy kielégítő ütemben halad az őszről visszamaradt szántások végzé­se. A tavaszi vetésekig a megye te­rületén több mint 65 000 hold őszi mélyszántást kell pótolni. E munkát a januári kedvező napok alatt vé­gezték megyeszerte. A tamási járás például 300 hold idei szántást je­lentett már. Van még kívánnivaló a kukoricaszár letakarításánál, ugyan­is mintegy 7500 hold letakarítatlan terület van még vissza. Nagyobb részt a tamási járásban, de sok még a szár Dunaföldvár környékén is.

Next